login |

Posts filed under 'elmélkedés'

Miért nem lett siker itthon?: Pennyworth

2021. 07. 05. 17:50 - Írta: winnie

15 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior, Kingdom és az Animal Kingdom után folytassuk egy képregényes alapú szériával, ami természetesen 8 pont fölött áll az IMDb-n, szóval az elismertség megvan, ami persze nem is csoda, mondhatnánk, hiszen a Gotham készítője, Bruno Heller végre kábelen is kiélhette magát, miközben a DC-s képregény-univerzumban tunkol.

Persze tudom, hogy egy múltban játszódó, inkább mondjuk kémes sorozat nem fogja a szuperhősökért rajongókat akkor sem megnyerni, ha egy ismert karaktert állít a középpontban, sőt azt vettem észre, hogy azzal, hogy Bruce Wayne inasa kap benne előzménysztorit, még a visszájára is sül el, hiszen voltak, akik röhejesnek találták a koncepciót, pedig engem épp ezért villanyozott fel az egész, pedig pont a szuperhősök iránt nem érdeklődöm igazán. (Eleve azért, mert a kémes műfajt szeretem a maga intrikáival, másképp pedig, amikor a készítői fantázia szárnyalhat egy előzménysztori kapcsán, az mindig izgalmas.)

Miért nem adtál esélyt a Pennyworth-nek? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Eddig egyébként 2 szezonon van túl a Pennyworth, és tudom, hogy a sorozatnak népszerűség szempontjából azért keresztbe tett, hogy még nem kapott magyar premiert, de mivel a 3. évad jó eséllyel át fog kerülni az HBO Max-ra, ezért lehet, hogy nemsokára látni is fogjuk. (Engem mondjuk alapból meglepett, hogy az HBO Europe nem vette meg.)

Pár írásunk róla:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Pennyworth-nek?

Miért nem lett siker itthon?: Animal Kingdom

2021. 06. 01. 17:32 - Írta: winnie

22 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior és a Kingdom folytassuk egy klasszikus antihősös sorozattal, aminél minden adott volt ahhoz, hogy akkorát durranjon, mint odakint. A bűnözős, antihősös, erősen korhatáros téma, a mozifilmes alap (egy 2010-es ausztrál film), a körítés és a vizualitás (tengerpart, szörf), a készítő (Jonathan Lisco korábban a Halt and Catch Fire-t vitte), és az executive producer a Shameless-es (és korábbra jó pár alapsorozatos) John Wells.

Nem néztem meg előre, de nem meglepő módon az IMDb-s pontszám is 8-as fölött van, ami a nem kommersz kábeles daraboknál mindig jónak számít. Eddig 5 évad ment le a sorozatból és már a hatodik is be van rendelve.

Miért nem adtál esélyt az Animal Kingdom-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Mondanom sem kell, hogy ez a sorozat is tele van ismerős arcokkal (Ellen Barkin, Shawn Hatosy, Scott Speedman + visszatérőként Christina Ochoa, Emily Deschanel, Dichen Lachman, Denis Leary), de természetesen olyan szempontból érthető a partvonalra kerülése, hogy sosem kapott magyar premiert, streaming szolgáltatók kínálatában sincs fent itthon – talán majd, ha lesz HBO Max? Bár a magyar specifikációk kapcsán szkeptikus vagyok, mert annyi sokszezonos Warner-széria kerülhetne fel oda, hogy lehetetlen lenne lefordítani mindet.

Ahogy írtam fönt, most mi is erősen sárosak vagyunk abban, hogy nem mindenkihez jutott el a sorozat, bár két kritikánk így is volt róla – és igen, ebből is kiderül, hogy nem azon sorozatok kapcsán érdeklődök, hogy miért nem lett siker, amiket én is szeretek, ugyanis nekem nem jött be az Animal Kingdom, de sokaknál még addig a fázisig sem jutott el, hogy bejöhessen:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Animal Kingdom-nak?

Hol a magyar Gogglebox?

2021. 04. 29. 21:30 - Írta: winnie

5 comments | kategória: elmélkedés

Akár azt is megkérdezhetném, hogy melyik az a tévéműsor, aminek magyarországi hiánya érthetetlen számotokra. Nekem már évek óta böki ugyanis a csőrömet, hogy miért nincs itthon Gogglebox. És félre ne értsetek, nem azért, mert engem annyira érdekelne. Még csak az kéne, hogy beszippantson!

Manapság ugyanis ritka nagy népszerűségnek örvendenek bizonyos körökben a reakció videók, és alapvetően a Gogglebox-nak is ez a lényege: azt nézhetjük benne, ahogy páran tévét néznek, és reagálnak arra, amit látnak. Ennyi. Pofonegyszerű és rémesen olcsó formátum, ami egyes országokban hatalmas karriert futott be, a briteknél például már 17 évad óta megy. (Tavaly a járvány miatt Amerikában is megpróbálkoztak vele más címen, de nem biztos, hogy nagy csatornás a műfaj.)

A formátum előnye az, hogy egyszerre lehet átlagemberekkel űzni (és ezzel kvázi sztárrá tenni a szereplőit, családokat, párokat, baráti társaságokat, háziállatokat), illetve celebekkel (akiknek muszáj szórakoztatónak lenni), és tényleg nem kell más hozzá, csak néznivaló. Ami ráadásul remek promóciós eszköz lehet egy csatornának, hogy saját műsorait ismertebbé tegye. De, ha nem sajátcsatornás műsorokat nézetnek benne a résztvevőkkel, akkor is lehet muris, ha konkurenciát alázzák, meg aztán ott a Netflix, ahol végképp nonstop lehet mindenfélét követni.

A legszebb a Gogglebox-ban, hogy okos tálalással még átívelő szálas is lehet, hiszen bele lehet csempészni dokureality-s életképeket, szóval a karakterek is kaphatnak sztorikat elmesélés alapján (nyilván az ember idővel a karakterek miatt fog maradni – egy jó casting sokat ér), de ha más nem, akkor az is jelenthet átívelést, hogy az egymás után következő részekben egy-egy sorozat egymás után következő részeit látják, így az azokra adott reakcióknak lesz egy íve. És azt mondanom sem kell, hogy mennyire poén, ha valaki egy WTF-ot kényszerül lereagálni.

Tudom, hogy sokak szerint ez már mindennek az alja, hogy azt nézzük a tévében, ahogy más tévét néz, de a YouTube-on sem derogál sokaknak az, ha kedvenceiket reagálni látják, játékosok is nézik azt, ahogy más játszik. És még én is elismertem a Twenties pilotjának kritikájánál, hogy mennyivel érdekesebb volt nézni azt, ahogy pár ember lereagálja a sorozat részeit, mint magának a sorozatnak a részeit. Persze ettől még vallom, hogy még annál is érdekesebb egy új sorozatot elkezdeni nézni.

Szóval, tévék, miért nincs itthon?

Miért nem lett siker itthon?: Kingdom

2021. 04. 26. 17:50 - Írta: winnie

22 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior után folytassuk a Kingdom-mal. Mint a képről is látható, ez nem a koreai zombis széria, és nem is a régi, Ian McShane-es fantasy, aminek Kings a címe, de magyarul A királyság lett, és én mindig keverem. Nem, ez egy MMA, azaz kevert harcművészetes dráma a DirecTv-ről – csak véletlen, hogy ebbe a rovatba megint egy harcművészes széria került be, bár lehet, hogy pont ez a válasz arra, hogy miért nem lett siker. Alapból engem sem érdekelt volna, de mivel láttam, hogy nagyon jó szerintetek, így belevágtam, és nem is bántam meg.

Miért nem adtál esélyt a Kingdom-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Akadnak benne ismerős arcok (Frank Grillo, Jonathan Tucker, Kiele Sanchez, Matt Lauria), és nagyon jó hír volt tavaly, hogy a nem túl könnyen hozzáférhető 2014-es sorozat felkerült itthon a Netflix-re, az már kevésbé, hogy magyar felirat nélkül, de legalább így is szerezhetett új nézőket. (Sajnos csak egy évados licencelés jutott neki, így a héten le is fog kerülni, hacsak nem hosszabbítják meg meglepetésszerűen.)

Pár írásunk róla, még azt sem lehet mondani, hogy hanyagoltuk volna:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Kingdom-nak?

Miért nem lett siker itthon?: Warrior

2021. 04. 01. 17:50 - Írta: winnie

33 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és kellemetlen olvasni a blogon egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk előzetesen sikergyanúsnak hitt sorozatokat nem fedeznek fel. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a sorozatra találó nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

Elsőnek a legjellemzőbb példát venném elő, a Warrior-t, a Cinemax sorozatát, amit itthon az HBO GO Harcos címmel a világpremierrel egy időben mutatott be. Talán a válaszokból mi is tanulni fogunk.

Miért nem adtál esélyt a Warrior-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Azért remek ez a példa, mert minden amellett szólt előzetesen, hogy rá fog vetődni egy bizonyos sorozatrajongói réteg. Akcióznak benne, nem szemérmes (értsd: korhatáros) a tálalás, a készítő előző sorozata, a Banshee vitathatatlan közönségkedvenc volt, Bruce Lee neve egy generációnak elég meggyőző hívószó lehet – és, ha mindez nem lett volna elég, még a kritikái is elég jók voltak, a hazai nézői kommentekről nem is beszélve – 2020-ban még a JAWS-főkategóriában is jelen volt.

Valamiért mégsem tartották sokan vonzónak. Kár. Odakint sem lett nagy siker persze, de nem ezért nem folytatódik, hanem mert a Cinemax leállt a sorozatokkal. Bár még van parányi esély, hogy találnak új otthont, mert minden résztvevő folytatni szeretné.

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes 2025-ig kitolni. Még akkor sem, ha végülis nem szalad el, ott fog maradni (elvileg) a HBO GO kínálatában.

A spinoff jelenség evolúciója

2021. 03. 03. 09:30 - Írta: winnie

20 comments | kategória: elmélkedés

Mindannyian szeretünk tévésorozatokat nézni, azonban a hatalmas mennyiségből nem egyszerű kiválasztani a legjobbakat, illetve azokat, amiket mi legjobban értékelnénk. Persze mindig meg próbálkozhat azzal az ember, hogy nem előzetesek, leírások vagy a közreműködők nevei alapján teszi le a voksot egy-egy új néznivaló mellett, de szerintem a többség továbbra is tart az ismeretlentől, és inkább az ismerős felé tendál. De most nem?

Arról nem is beszélve, hogy hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy egy sorozat nem feltétlenül attól lesz sikeres, hogy zseniálisan jó, hiszen ha a néző nem talál rá, nem kezdi el nézni, akkor megette a fene a kifogástalan minőséget. Hadd ne soroljam azokat, amiket szupernek talált a többség, azonban mivel a nézettségük nulla fele közelít, így sokszor esélyük sem volt a túlélésre.

Természetesen mindig is népszerűek voltak a tévében más platformok műveinek (filmeknek, könyveknek) adaptációja, továbbgondolása, azonban egy tévésorozathoz nézőt legkönnyebben egy másik tévésorozatra való “utalással” lehet szerezni. Egy sorozat, ami kapcsolódik egy másik sorozathoz, már eleve (mindenféle reklám nélkül) annyi potenciális nézővel indul, amivel az anyasorozat rendelkezik. Persze a koncepció és minden más megismerését követően a nézőtábor mérete csökkenni fog, de a lényeg az, hogy egy bizonyos nézői kör fontolóra vegye az új sorozat elkezdését, márpedig ez olyan, marketingköltéssel meg nem vásárolható luxus, ami a legtöbb újonc esetében elképzelhetetlen, 4/5-ük csak abban bízhat, hogy utólag felkapják őket valamilyen okból.

Kommentben sokat hadakoztunk már egymással annak kapcsán, hogy egy spinoffnak mennyire legyen köze az eredetihez, hogy mi a jó, ha hasonló, vagy ha nagyon eltérő, de egy idő után el kell engedni az anyasorozat tartalmát, és el kell fogadni, hogy sokszor csak a brand a lényeg. Az a brand, ami persze kivételes esetben egy új brandet is szülhet, elég csak az NCIS-re gondolni, amely eredetileg csupán csak a JAG spinoffja volt, mára viszont önálló márkanévként újabb spinoffokat fialt, miközben az elődjéről már szinte senki sem beszél. (Hirtelen nem is jut eszembe sok hasonló példa, csak a Cheers spinoffja, a Frasier, bár itt a Cheers címe még ma is igen jól cseng.)

Mondanom sem kell, hogy a spinoffok több, mint fél évszázados múltra tekintenek vissza, és a kezdetekben szinte kizárólag tovább vitt karakterekre korlátozódtak: fogták egy-egy népszerű sorozat (általában komédia) jól sikerült mellékszereplőjét, és saját sorozatot rittyentettek köré, ami aztán vagy sikeres lett, vagy nem. Az elmúlt években már eljutottunk oda, hogy a főhőst is tovább lehet vinni, legalábbis egy másik énjét, ld. a The Big Bang Theory-ből kinőtt Young Sheldon-t, ahol Sheldon további, vagyis korábbi történeteit mesélik el.

Az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé váltak az új karakterek révén generált spinoffok, amikor egy epizódban plántált kvázi backdoor pilotban vezetnek fel egy új szereplőt, így ismertetve meg őt az összes nézővel (tehát az “új sorozat” első részét az eredeti nézőinek 100% előtt mutatják be), hogy aztán mindenki eldönthesse, hogy érdemes-e követni őt a saját történetébe. Ez a metódus igen kedvelt a DC-s képregény-sorozatok esetében, ahol az Arrow-ban vezették fel Flash karakterét, és a későbbiekben számos széria követte az első kettőt, Supergirltől egészen a legfrissebbig, a Batwomanig.

A karakter mellett a körítés is fellépett a gyakori spinoff eszközök közé. Itt a legváltozatosabb koncepciók tűntek fel, akadtak például másféle időszakra építők (That ’70s Show és That ’80s Show, The Goldbergs – Schooled – és végülis a múltban játszódó Young Sheldon is jó példa lehet, bár ott a stílus is megváltozott), de a legnépszerűbbek máig a földrajzi helyszín változtatását meglépők, elég csak a CSI, az NCIS és a 9-1-1 változataira gondolni, bár ma például a Chicago-sorozatok esetében a helyszín megmarad, és az előbbi példáknál állandó foglalkozás változik.

Abszolút mai jelenségként ez a vonal csúcsosodott ki abban, hogy egy sikerszériából nem pusztán másik sorozat indul, hanem egy teljes univerzum épül ki, amiben ha minden összefügg mindennel, akkor nem csak a lehetőséget nyújt egy sorozat rajongói számára egy másik, hasonló nézésére, hanem kis túlzással elő is írja az új sorozat(ok) nézését. Ez a kissé agresszív irány a mai sorozatozók érzelmire apellál, hiszen sokan tartják magukat kompletistának, és vannak úgy vele, hogy mindent fel kell habzsolni, ami a kedvencükhöz kapcsolódik.

Az Arrow, The Flash és Batwoman révén már említett Arrowverse ilyen univerzum, mely nemrég egy másik platform DC-s sorozatait is felszippantotta – a DC Universe-es Titans, Doom Patrol, Swamp Thing, Stargirl-kvartettre gondolok. De hasonló, időkön átívelő univerzum épült a The Vampire Diaries-re (a The Originals és a Legacies révén), és az nem fogják kihasználatlanul hagyni azt a ziccert sem, hogy a Game of Thrones hatalmas világára és több évezredes történelmére ne húzzanak fel új sorozatokat.

A spinoffokat, főként az univerzumépítős sorozatok esetében természetesen leghatékonyabban crossoverekkel lehet sikeressé tenni, hiszen azok révén lehet a nézőket az általuk nem nézett sorozat követésére rábírni, főleg a dupla epizódok segítségével, amiknek az egyik fele az egyik, a másik fele a másik szériában folytatódik – valamiért a többség nem képes arra, hogy kihagyjon részeket, vagy befejezetlennek tűnő sztorikat nézzen, mert… Passz. Pedig a sorozatírók évtizedek óta hivatalból számolnak azzal, hogy egy vagy több rész is kimaradhat valakinek, így folyton mankókat, visszautalásokat írnak a szkriptekbe.

Az univerzumozás terén persze nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára, elég csak arra gondolni, hogy a CBS All Access minden hétre akar új Star Trek-epizódokat (ami legalább 5-6 ST-sorozatot feltételez), arról nem is beszélve, hogy mi történik kábelen a nemszkriptelt műfajban, ahol kisebb csatornák egyes népszerű címeik mellől szinte mindent kidobálnak, és csak egy adott sorozatot, és annak nem egyszer tucatnyi változatát kínálják (ld. Bravo – The Real Housewives, TLC – 90 Day Fiancé) – őszinte részvétem ezek rajongóinak, bár ők minden bizonnyal élvezik a sorozatokat, cserébe szinte más nem is létezik számukra, ami kőkemény sorozatvakságot okozhat.

Kommentben gyakran merül fel a sok spinoff vagy az univerzumok ellen érvként az, hogy kreatív szempontból elaprózódnak ezek a sorozatok, holott erről szó sincs. Bár lehet fölöttük egy kreatív producer, író koordinátorként, de nem arról van szó, hogy ugyanaz a csapat dolgozik 3-4 szérián egyszerre. Épp ellenkezőleg: minden egyes széria külön írócsapattal bír, külön stábbal, külön produkciós emberekkel. Hiába tartozik ugyanabba az univerzumba egy csatorna több sorozata is, azok teljesen különálló alkotásként készülnek, egyikre sem jut kevesebb idő, mint akkor jutna, ha a témájuk között sem lenne kapocs.

Azt pedig mondanom sem kell, hogy a mostani spinoffáradat még mindig csak a kezdet, hiszen rengeteg sorozat címét és szellemiségét, karaktereit és világát fogják továbbvinni újabb és újabb szériákba. És bár mindig lesznek olyanok, akik fárasztónak találják a jelenségét, abban is biztosak lehetünk, hogy egy adott sorozat kedvelői érdeklődést fognak mutatni kedvencük, vagy az abban szereplő karakterek történetének folytatása iránt. És, ahogy írtam, a siker kulcsa csakis ez. Az érdeklődés generálása. Ez az első akadály, amit minden sorozatnak meg kell ugrania. Arról, hogy jól sikerült-e, csak akkor kezdhetünk beszélni, ha valaki bepróbál egy sorozatot.

A cikk az HBO támogatásával készült.

A hét dumája

2021. 02. 09. 21:30 - Írta: winnie

16 comments | kategória: a hét dumája,elmélkedés

One of the reasons Friends and The Office are so popular is because they’re on Netflix.
/Ted Sarandon, a Netflix nagyfőnöke/

Avagy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? De tényleg, ez szó szerint a millió dolláros, vagy száz millió dolláros kérdés, nem? Mert tudjuk, hogy hipernépszerű némelyik klasszikus szitkom, és láttuk, hogy éves szinten 100 millió dollárokat fizettek ki a Friends, a The Office vagy a The Big Bang Theory amerikai streaming jogaiért (amiből a készítők és a megfelelő státusszal rendelkező színészek nagyon sok pénzt kapnak!). De… mi van akkor, ha mindez délibáb?

Ugye újabb és újabb platformok azért adnak ki sok pénzt ezekért, mert annyira nézettek. És nyilván náluk is azok lesznek. De nem ezért veszik meg őket, hanem azért, hogy előfizetőket hozzanak. Azonban, ha Sarandos-nak igaza van, a nézők nem a Friends miatt fizettek előre a Netflix-re, csak ha már előfizettek a Netflix-re, akkor nagyon sok Friends-et néztek. Pihenésképp. Vagy nosztalgiaként. Komfortkajaként. Mert arra volt idő, stb. És ebben lehet valami, mert egy év Friends-elérésért fura 100 dollárt fizetni, ha talán az összes részt olcsóbban meg lehet venni örökre.

Szóval lehet, hogy ott lesz a Friends az HBO Max-on, lehet, hogy nézni fogják az előfizetőik, de egyáltalán nem biztos, hogy rentábilis lesz a sorozat, már ha lehet streamingen ilyesmiről beszélni. A Netflix pedig majd hoz más komfortkaja sorozatot. Ugye egyrészt Magyarországon nem tűnt el a Friends a Netflix-ről, amikor Amerikában (csak egy évvel később), másrészt pedig érkezik oda nemsokára a Seinfeld. (Azt hittem, hogy csak Amerikában, de itthon meg az fog eltűnni az Amazon-ról jövő héten. Nem baj, mert az Amazon-nak meg ott van Magyarországon az Egy rém rendes család. Meg a The Office. Meg a Two and a Half Men. Meg, meg, meg…)

Eltűnhetnek a háttérszínészek a sorozatokból

2020. 09. 28. 21:30 - Írta: human

12 comments | kategória: elmélkedés

Azt hiszem egyértelmű, hogy a sorozatokra és filmekre a járvány vizuálisan is rá fogja nyomni a kézjegyét, nem csak az akadozó készítés miatt tesz be nekik vagy a szabályzottabb intim jelenetek. (Aki követi a reggeli híreinket, az olvashatott beszámolókat arról, hogy egyrészt miképp zajlanak a forgatások, másrészt az új előírásokat is linkeltük többször.)

Az első hangok már májusban megfogalmazódtak, miszerint a háttérszínészek, az extrák végképp eltűnhetnek a sorozatokból és filmekből. Ők azok, akik élettel töltik meg a helyszíneket, a stadionokat, a kávéházakat, az utcákat a főszereplők mögött. Miattuk tűnik valóságosnak a jelenet.

Persze a háttérszereplőket már korábban is fenyegette mindez, hisz szinte mindig CGI révén sokszorozták költségtakarékosság miatt, de a mostanra kialakult irányvonalak, a Covid-Sars-2 miatti biztonsági előírások végképp lehetetlenné tehetik a komolyabb jelenlétüket. Nem csak azért, mert a kamera előtt ott állnak másfél méteren belül, de nekik általában kis helyük van a forgatáson, és nagyon össze vannak zsúfolva, ahol lehetetlen betartani a másfél méteres távolságokat. Jelenleg minden forgatáson igyekeznek minimalizálni az emberek számát, ezzel csökkentve a járvány terjedésének esélyét.

Ez pedig problémás lehet. Nem is csak abból a szemszögből nézve, hogy így elvileg még kevesebb igazi élet lesz a művekben, de bizonyos szinten a mostanság készülő történetek eleve sem sok emberes tömegjelenetekben gondolkoznak, hogy a zöld utat kapó új projektekben alapvetően ne kelljen annyi embert használni. Lesz egy időszak, amikor az efféle történetekből több lesz (nyilván közel se mind), a járvány vizuálisan is lekövethető lesz a művészetben és a szórakoztatóiparban.

Fizetnél a Lucifer folytatásáért pár ezer forintot?

2020. 09. 17. 19:30 - Írta: winnie

35 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Már elég régóta van bennem az, hogy valamikor a jövőben elérhetünk arra a pontra, hogy egyes sorozatok folytatásáért a rajongók közvetlenül fognak fizetni. Hogy miért? Mert már most is ezt teszik, csak közvetve, nem? Szóval adja magát a kérdés, hogy

Fizetnél egy konkrét összeget a kedvenc sorozatod megmentéséért? És több sorozatért? És fizetnél-e értük havi átalánydíjat?
(A kérdést általánosságban értjük, az éppen aktuálisan elkaszált kedvencekre, nem címekre vagyunk kíváncsiak.)

Hogy mire gondolok? A rajongói, vagy legalábbis rajongókat mozgósító sorozatokra. Amik kapcsán ambivalensek az érzéseim a kasza utáni közösségi oldalas felzúdulások láttán. Főleg azért, mert ezek egy elég szűk réteget fednek le (a social aspektus csak hangosít), szóval x ezer, tízezer vagy százezer aláírás, retweet és megosztás sem biztos, hogy releváns tévés szempontból, viszont nem is elhanyagolható, a kérdés, hogy őket milyen modellel lehetne monetizálni.

Amikor látok egy-egy efféle felzúdulást, először óhatatlanul is az a reakcióm, hogy “tetszettek volna nézni”. Nyilván ez csak az amerikaiakra vonatkozik (és most tekintsünk el a nézettség-mérések technológiájától és módszertanától), de ettől még abban biztos vagyok, hogy páran (sokan?) a kasza miatt hőbörgők közül nem is nézték a sorozatot tévében. Ez persze nem kötelező (lehet más legális (vagy kevésbé legális) módon utólag is nézni, de tudjuk, hogy támogatni, csak előbbivel támogatható a széria), azonban azt mindig lehet mondani, hogy ha valaki nem is nézi élőben a szériát, a tévéjét még bekapcsolhatja, hogy jelen legyen a mérésekben. (Mondom, elméletben, mert a nagy többségnél nincs mérőműszer.)

És hogy miképp kapcsolódik mindez a kérdésemhez? Nos, a sorozatok megmentésének műfaja sosem arról szól, hogy segíteni akarnak egy szériának. A platformnak az a fontos, hogy új előfizetőket szerezzen, lehetőleg olyanokat, akik a sorozatuk megnézése után meg is maradnak a szolgáltatónál. Aki nem marad meg, nos, ő az, aki havi 2-3000 ezer forintot fizetett azért, hogy megmentse a sorozatot – a további folytatásért. És a kérdésem erre vonatkozik.

Nyilván lehet valami letöltve is nézni 0 forintért, de egy megmentett sorozat streaming szolgáltatós élettartam-meghosszabbításáért az járul hozzá, aki konkrét pénzt ad ki érte.

Az ingyenhónapoktól most tekintsünk el, de aki akart Lucifer vagy The Expanse 5. évadot, annak két dolga volt: fizetni egyszer pár ezer forintot, valamint a Lucifer-t választani első nézős tartalomként a Netflix-en, illetve az Amazon Prime-on (ez fontos! és opcionálisan mehet egész nap a loop is). Utána már saját döntés, hogy lemondja-e az előfizetést (amivel megint csak sokkal kevésbé támogatjuk a kedvenc sorozatunkat, mert a platform nem annyira érdekelt a mi meggyőzésünkben – érdekesség: őket én sem érdeklem, aki fix előfizető vagyok), vagy fizetünk-e minden hónapban egy fix összeget addig, amíg fut a kedvencünk.

Szóval erre vonatkozott a kérdésem. Arra, hogy kinek mennyit ér meg a kedvence. Csak mert ugye egy sorozat így még belefér, de 10-20-ért egyenként már necces lenne fizetni – már persze abban a nem reális esetben, ha 10-20 platformon való megmentésről lenne szó.

És többek között ezért lehet abban is bízni, hogy egy szolgáltató kevésbé sikeres szériákat is átvesz, mert egy maroknyi, de hű tábor is hozhat elég új előfizetőt. Viszont olyan sorozatokat nem fognak megmenteni, aminek a nézői már úgy is előfizetők, mert minek…

A gondolatmenetem vége egyébként az, hogy így kvázi lehetetlen (lesz) kaszálni minimálisan is rajongói sorozatokat, és idővel tele lehetünk sok, korábbi IP-n alapuló, beépített rajongói táborral rendelkező szériával. (És itt megint csak egyszerűsítem a modellt, mert tudom, hogy egy megmentés sokban függ a stúdió és a platform közötti megegyezéstől, és olykor hiába a szándék mindkét oldalon, ha a feltételekről nem sikerül megegyezni.)

A Bezár a bazár és a logikus döntések a forgatókönyvekben

2020. 09. 14. 21:15 - Írta: human

6 comments | kategória: elmélkedés

Sokszor előkerül a sorozatos vitákban, hogy az adott szereplő miért teszi azt, amit tesz, és olyankor jöhetünk a bevált lemezünkkel, hogy igazából a kérdés ez: illik az eddig látott ábrázolásához amit csinált?

Úristen, de régi ez a draft, amit most végre befejezek! Tavaly nyáron amikor néha belenéztem a Bezár a bazárba, akkor ott láthattam, vagyis ti is láthattátok a példát arra, hogy az otthoni fotelből hidegvérrel, mindenféle személyes érzelmi tét nélkül hozott döntéseket nem várhatjuk el a karakterektől, hiszen a valóságban sem így születnek a döntések. Emberek vagyunk, szubjektívek, a hormonjaink, a bélflóránk (tényleg, még az is!) irányít minket az agyunk mellett. És mindannyiunknak más fontos, máshol vannak a határai. Egyszerű példa: van akinek 400 ezer forint biztos pénz fontos, van akinek az még csak játék, akármi is várja otthon.

Igen, nyilván felmerül mindenkiben “ezt vagy azt kellett volna tennie” dolog, nem tagadom, de tényleg azt kell nézni, hogy eddig hogyan viselkedett, mik történtek vele a sorozatban-részben, és ez által miképp döntött. Sőt, azt is, hogy a konfliktusok során változva, hiszen a fejlődés alapvető szükséglet egy forgatókönyvben,

A fotelhidegvér tökéletes ellenpéldájának pedig tényleg ezek a vetélkedők a legmegfelelőbb illusztrációk. Néha az ember a fejét fogja, hogy miért nem a logikus dolgot teszik az igazi emberek, néha ők maguk is kimondják, mit kéne tenniük, de aztán a megérzéseik, a kockázatvállalásuk, és még sok minden miatt máshogy döntenek. És ezek nem a megírt karakterek, még ha a producerek/castingosok igyekeznek is szórakoztatókat választani, szóval miért várjuk el, hogy egy Rick Grimes, vagy egy John Snow, akinek lehet nincs is meg az összes információja ami nekünk nézőnek, pont a legideálisabb, legmegfelelőbb döntést fogja hozni? Talán mi azt tesszük mindig?

Most tényleg abba bele sem megyek, hogy nyilván a következő konfliktus, karaktert próbáló és fejlesztő pillanat felé kell vinnie minden döntésnek, mivel ez nyilvánvaló, hanem ennek megvalósítására. A lényeg, hogy mindig amikor felmerül bennünk, a “miért?”, akkor gondolkozzunk is kicsit a válaszon, mielőtt az írók logikátlanságának esünk. Lehet, hogy épp a logika diktálja a karakterek logikátlannak tűnő döntéseit.

Nullkommentes pilotok 2019-ből és 2020-ból

2020. 09. 10. 19:29 - Írta: winnie

13 comments | kategória: elmélkedés

A sorozatok, amiket senki sem látott?

Oké, csak viccelek, mert tudom, hogy az olvasóknak csak egy része kommentel, sőt, ugye az elmúlt években, miközben az oldal látogatottsága azért nőtt, a kommentek száma elég komolyan visszaesett. És, ha valamit, ezt meg tudom érteni, mert én sem szoktam szinte sehova sem kommentelni. Ettől még persze, főleg a kritikáknál, bátorítom a hozzászólásokat, mert szerintem nagyon sokat segíthet egy olvasónak, ha nem csak egy véleményt olvas el, főleg akkor, ha

  1. a mi véleményünkkel ellentétesen értékeli valaki a szóban forgó sorozatot,
  2. egy pilotkritika esetében valaki tud későbbi részekről, akár a teljes évadról nyilatkozni, főleg abban a tekintetben, hogy miképp változtak a kezdeti benyomásai – ez ugye a teljes évados premiereknél jöhet főleg szóba.

Szóval buzdítok mindenkit továbbra is – nem azért, mert mi bármit is nyernénk ezzel, hanem azért, mert az olvasóknak jelenthet plusz infókat. Meg persze nekem is, ha még nem láttam a sorozatot, ezt nem tagadom.

De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy össze akartam szedni, hogy melyek voltak az elmúlt években azok a pilotok, amikhez egy komment sem érkezett – és kiemelhetek kontrasztnak olyanokat is, amikhez több tucat jött. Persze az összesítés kissé mesterséges, mert a 0 és az 1 komment nem sokban különbözik, és lehet, hogy az az 1 komment is csak annyi, hogy “Nem tűnik rossznak.”, de ez egy kézzel fogható, kvantitatív mérce – és aki akar, ki is szúrhat ezzel a poszttal, hogy csakazértis beszúr a kritikákhoz egy véleményt!

(A listában az első kritikák szerepelnek, azaz olyanok is, amikhez nem készült pilotírás, hanem pár “az 1. évad”-kritika, mert azonnal ledaráltuk őket és nem vesződtünk egy rész utáni elemzéssel. Amúgy szerintem meglephet sokakat, hogy idén a legkommenteltebb pilotkritikák (a heti sorozatokat, amiknél kibeszélő volt a kritika és a premier után nem hoztak 40 kommentet, nem számoltuk): Tales From The Loop – 84, Space Force – 77, I Am Not Okay With This – 59, Cursed – 56, Locke & Key – 49, Egyszer volt Budán Bödör Gáspár – 45, Warrior Nun – 44.

Szóval itt a nullás lista – jó, közepes és gyenge pilotokkal egyaránt (az elmúlt napok termése. még nincs benne):

A fenti 8,5 hónap “termése”, 2019-ben pedig ezek voltak komment nélküliek – tényleg senki nem látta őket?:

Hány streaming-előfizetés az optimális?

2020. 08. 11. 21:24 - Írta: winnie

48 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés,streaming

Értelemszerűen azoktól kérdezem, akik fizetnének ilyesmiért. Csak mert én azt vallom (költséghatékonyságot és nézési hatékonyságot szem előtt tartva), hogy egy adott időpillanatban bőven elég egy nagy és egy réteg/szakosodott/konzerv platform.

És nagyon, de nagyon nem értek egyet azokkal, akik azt hozzák fel, hogy nem lehet bírni, mert mindenre elő kell fizetni. Kell?

Mármint a jelenséget látom (tavaly is 235 platform volt Amerikában – itthon azonban (még?) kezelhető a mennyiség), és persze, aki mindenhez azonnali hozzáférést akar, annak igen, de sokkal racionálisabb (szó szerint pár klikkel) szolgáltatókat váltani havonta. Aki mindent akar, az sem 12 hónapon át használja az egyes platformokat, elég 3 vagy 6 hónap is. Egyszer az egyik, egyszer a másik, nem?

A lényeg, hogy az átlagembernek nem az kell, hogy egy konkrét valamit nézzen, hanem az, hogy nézzen valamit. Nyilván a junkie konkrét dolgot akar, amit meg is tehet, ha elviseli, hogy nem lesz naprakész. Mert mindenből úgysem lehet. És amikor felhozza magát azzal, hogy szolgáltatót vált, akkor szépen pörgetheti annak a platformnak a többi cuccát.

Ez egy tavalyi kimutatás arról, hogy az amerikai háztartások közül mekkora arányban rendelkeznek 1, 2, 3 vagy 4, illetve több szolgáltatással. Én, bár a platformjumpingot propagálom másoknak, jelenleg még mindenhol ott vagyok (mert kábé másra nem is költök, szakmai ártalom), ami Netflix, Amazon Prime, HBO GO, YouTube Premium, AppleTv+, RTLMost+, plusz a FilmBox-nak is van egy, ahol még nem végeztem az összes sorozattal. Plusz még ott az NFL GamePass – szerencsére az amerikai focin kívül más sportot nem nézek, mert akkor még lehetne előfizetni más profi sportokra vagy pankrációra és még ki tudja, mire. (A DumaTv-t passzoltam, a filmesekkel nem törődök.)

És ugye jövő évben elvileg jön itthonra is az első olyan platform, ami (eleinte legalábbis) nem az újdonságaival, hanem a konzerv tartalmaival, katalógusával próbálja megnyerni az előfizetőket, a Disney+. Plusz a TV2Play, plusz az újabb magyar nemzeti platform, de gondolom ez utóbbiak nem annyira sorozatban fognak utazni.

Previous Posts