login |

Posts filed under 'elmélkedés'

Aranykor vs totális beszűkülés

2022. 05. 31. 20:02 - Írta: winnie

30 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés,szavazás

Az ember azt gondolná, hogy a sorozatos aranykor hatására, amikor mindennél több sorozatot láthatunk, a junkie-k soha nem látott széles műfajkavalkádot tapasztalhatnak meg. A széles kavalkád választék tekintetében jelen is van, már nem csak 3-4 műfaj létezik, azonban sokan pont az elmúlt években kezdtek el jóval szűkebb kínálatból meríteni, és ennek is köszönhető az, hogy bár soha annyi jó sorozat nem volt még, mint ma, vannak, akik ezt nem tapasztalják meg.

Nagyon fura ez a jelenség, nem tudom, hogy van-e irodalma, de nyilván nem csak én vettem észre kommentek alapján, hogy míg annak idején, amikor még “alig volt” sorozat, a fanatikusok mindenfélét néztek (hagyományos szitkomtól újszerűbb komédiáig, epizodikus krimiktől átívelős darabokig, kórházas és ügyvédes sorozatokon át, zsánerdarabokig, akár még szappanosabb alkotásokat is, helyenként akár reality-kkel megspékelve), addig manapság vannak, akik érdeklődése szinte csak egy-két műfajra korlátozódik.

Mindez természetesen annak köszönhető, hogy a széles választék egyben azt is jelenti, hogy a korábbi hiányműfajok is rendelkeznek annyi képviselővel, hogy azokkal megteljen az ember, vagyis aki a szuperhősökért van oda, az annak idején alig egy-két sorozatot nézhetett, manapság viszont megvan a lehetősége arra, hogy szabadidejében mást se nézzen, így alakítva ki saját kis buborékát, aminek köszönhetően a széles és színes sorozatválaszték számára (nyilván pár hype-os sorozat kivételével) egy igencsak beszűkült, monokróm kínálatot fog jelenteni. Ami ráadásul óhatatlanul vegyes minőségű lesz, legalábbis nem hiszem, hogy lenne olyan műfaj, aminek minden darabja remek. Persze előfordulhat, hogy valaki sokkal szívesebben nézi egy kedvenc műfaja közepes alkotását, mint egy általa kevésbé preferált erős darabját.

Amivel persze el lehet lenni és megkockáztatom, hogy sokan talán nem is vágynak többre, hogy a kedvenc műfajuk képviselőivel töltsék ki a szabadidejüket, de talán ennek is köszönhető az, hogy rengeteg kevésbé csilivili, de egyébként jó sorozat elsikkad, ha komolyabban nem kapja fel őket a hype-vonat. Mely vonat szerencsére azért elég jól működik. Ha más nem, akkor a 3-4. evadban találunk rá arra érdemes sorozatokra, vagy random egy streaming platform kínálatában.

Rossz irányba tapogatóznék, vagy ti is észrevettetek hasonlót magatokon vagy a környezeteteken? (Most hirtelen belegondoltam abba (ha már beszűkülés), hogy például pár realityvel, vagy akár a Survivor nemzeti változataival is elég sokáig ellehetnék. Sőt. Bár engem tényleg szinte mindenféle érdekel, néha kényelmes lenne beleülni egy olyan közegbe, amiben nem nagyon lehet csalódni a kiszámíthatóságnak köszönhetően. Mert az nagyon szép és jó, hogy az ember, aki folyton felfedez és mindenbe belevág, az nagyon sok egyedi és megbecsülendő dologra lel, azonban ennek az ellenkezője is igaz, rengeteg resztlibe is belebotlik.)

Melyik igaz rád?

View Results

Loading ... Loading ...

A We Own This City magyar felirata részben Google fordítóval készült?

2022. 04. 26. 20:15 - Írta: human

38 comments | kategória: elmélkedés

Az HBO-sorozatról lesz rendes kritika még ma, de semmiképp sem akadtam odakeverni ezt a témát is, amin délután Twitteren kiakadtam. Mielőtt belevágok mindenképp hozzátenném, hogy a Miénk a város felirattal és szinkronnal érkezett, amik közül az utóbbi korrektnek tűnt, szóval kifejezetten a felirat a fő probléma most is, ahogy a Winning Time-nál, amiről errefelé foglaltam össze pár katasztrófa példát.

This is definitely where he lays his head = az határozottan egy nő feje.

(We Own This City s01e01)

Ami a legdurvább, hogy kiemeltem párat a fenti linken a We Own This City kezdésének feliratából, az előbbi az egyik, de igazából még rengeteg példa lenne a részben, csak nem akartam túllovagolni. Lehet túlzó a “minden második mondat hibás”, mert nyilván nem az, de összességében vállalhatatlan a végeredmény, főleg, ha azt nézzük, hogy a Drót készítőjének új, nem olcsó sorozatának világpremierjéről van szó.

A múltkor winnie már írt arról, hogy miért is csökkent a hivatalos feliratok minősége az utóbbi hónapokban. Ez ugye egyáltalán nem minden sorozatot érint, de immáron kettő HBO-produkció is kiborított, és az a mai felfedezés konkrétan ledöbbentett, amit invidiae dobott be, miszerint a borzasztó példáimat a Google Translate-be dobva a hivatalos felirat jön ki nagyjából.

Ez a párbeszéd:

— That shit costs.
— Oh, why? You can’t afford it, a big timer like you?

És itt a Google megoldása rá:

A szinkronban:

— Az elég drága.
— Miért, egy ilyen nagymenőnek nem telik rá?

Bár a hangkeverés nem az igazi, de a fordítás tökéletesen illik a jelenetre, azaz igen, a szinkron rendben van. Ami főleg érthetetlen, hogy a felirat egyszerűen magyarul is értelmetlen bármilyen kontextusban, szóval valaki csak a rész nélkül átolvasva is simán kiszúrná.

Mindezt tényleg úgy, hogy 2-3 félrefordításra vagy rossz megoldásra nem kapnám fel a fejem, nyilván mindenkivel előfordul, de két presztízs sorozat ilyesfajta kezelése rövid időn belül az nem túl szerencsés. Nem a szolgáltatót döngölném a földbe, jó pár más sorozatot néztem HBO Max-on, ott a Minx például, és semmi hasonló nem tűnt fel, szóval ez a poszt is inkább csak amolyan felkérés, hogy egyrészt kapcsolják be az angol feliratot minden sorozaton (a Julia-pilot után ez is anelkül került fel), másrészt akár utólag, de javítsák már ki ezeket a csúf foltokat.

(Érdekességképp megnéztem Google Translate-ben a Winning Time példáimat, de azoknál nincs ilyen árulkodó egyezés.)

Komoly zuhanás a fordítások minőségében

2022. 04. 13. 17:50 - Írta: winnie

39 comments | kategória: elmélkedés,szinkron

Mondjuk ki: a közelmúltban* nagyot zuhant a HIVATALOS sorozatfordítások színvonala – a poszthoz tartozó hét kérdése itt található.

Ez persze nem (csak) annak köszönhető, hogy ennyi sorozat van, hanem annak is, hogy az elmúlt hónapokban három indulásra készülő streaming szolgáltató (HBO Max, Disney+, SkyShowtime) kezdte el a jókora katalógusát magyarítani. A rengeteg sorozatepizód fordítása pedig a rengeteg munkaórát igényelt, ami a szokott feliratmennyiség produkálásának többszörösével járt, és azért a szinkronok száma is megnőtt. Ez pedig újabb és újabb emberek fordításba való bevonását eredményezte, ami óhatatlan hígulást eredményez. Ideiglenesen.

Ennek eredményeit már tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban, s bár mindig jönnek “de rossz ez a felirat/szinkron” kommentek, annyi negatív megjegyzést már nagyon régen kaptunk, mint az HBO-s Winning Time, valamint az HBO Max-es DMZ esetében – utóbbiba én is belenéztem és röviden itt írtam a tapasztalataimról. Sima félrefordításon sosem akadnék fenn, az mindenben van, megesik, de amikor a szövegben nyelvhelyességi hiba van, olyan félrefordítás, ami nincs összhangban képpel, mondat, ami értelmetlen és a fordítója meg sem kísérli, hogy értelmessé tegye (ugyanitt egy csúnya félrefordítás arra utal, hogy hallás után dolgoztak, ami ugyancsak szomorú), illetve logikailag értelmetlen mondat, akkor bizony nem egyszerűen tudás hiányáról van szó, hanem hanyag, nemtörődöm munkáról. (Kontra: a napokban megérkezett a szinkron, és szigorúan csak az itteni példákat csekkolva, azok jól lettek fordítva.)

Mondhatnám, hogy ez csak átmeneti időszak és minden helyre fog állni, de ettől még a most elkészült feliratok megmaradnak örökre. (Ami ennek kapcsán egyébként meglep, hogy nem volt priorizálás. Legalábbis én azt gondoltam volna, hogy nem az HBO kiemelt premierje fog ilyen feliratot kapni, miközben lehet, hogy egy random doku vagy reality magyar szövege szuper lett.)

Ja, még egy dolog, ahol sajnos meg fogja szenvedni (és talán már meg is szenvedte) a magyar változatok minősége a dömpinget: a konzisztencia. Ez viszont főleg a szinkronokat érinti, ugyanis nem egy olyan, streaming platformokra érkező sorozatnak készít több ember a szinkronját. Jó esetben egymással egyeztetve, de ez nem mindig lehetséges, mint ahogy az sem, hogy egyes tévében már látott sorozatokat az eredeti fordítójuk vigyen. Szóval fel kell készülni arra, hogy bizonyos sorozatoknál lesznek zavaró dolgok elnevezések, visszautalások, egyéb viszonyok kapcsán. (Itt mondjuk az is eszembe jut, hogy miközben fordítóínség van, nem egy sokszezonos sorozat esetében még többféle fordítás is készült, elég a The Office Netflixes és Amazonos feliratára gondolni.)

*Itt disclaimerként muszáj leírnom, hogy nem, nem “mindig is alacsony volt” a fordítások szintje, mert az értelemszerűen átlagos volt, gyenge és erős fordítások mellett sok használható, semmi extra közepes fordítással. Sokan sajnos abba a hibába esnek, hogy pár példa alapján ítélkeznek, illetve a kiszúrt félrefordítások alapján húznak le egy szöveget (pedig egy rossz fordítás azoknál sokkal komolyabb jegyekkel bír), de azt el kell fogadnunk, hogy nagyon keveseknek van fogalma a magyar feliratok komolyabb szeletéről, a szinkronok minőségét pedig pláne nagyon kevesen tudják megítélni, hiszen akik nem elégedettek velük, azok eleve nem is néznek magyar hanggal sorozatokat, csak elvétve. Szóval marad pár random sajáttapasztalat. És annak elkönyvelése, hogy a legtöbb ember számára a magyar fordítás nem jó/rossz skálán mozog, hanem van/nincs skálán.

(Ennek kapcsán a mindig emlegetett példámat megemlíteném a fordítások kritikája kapcsán mindig is a maszek fordítókért kampányoló kommentek voltak (“ők mennyivel jobbak”), pedig 2004 óta tart a maszek fordítók átáramlása a “hivatalosak” közé, soha annyi, korábban letöltős körökből ismert ember nem dolgozott sorozatokon, mint ma, csak ugye a polgári nevek miatt nehéz azonosítani őket.)

Kiégés – mi az ellenszer?

2022. 03. 04. 21:30 - Írta: winnie

29 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Indulhat a terápia? Felmerült egy levelezésünkben a kiégés témája (Gergő vetette fel), és az, hogy esetleg érdemes lenne róla beszélni. A legegyszerűbb, ha be is idézem, kvázi posztként kezelem a dolgot, mert én kívülállóként (kiégés? mi az?) nem nagyon tudnék hitelesen hozzászólni.

Kiégés sorozatokból

Az utóbbi hónapokban tapasztalom, hogy mintha kiégtem volna a sorozatnézésből. 2002 óta vagyok junkie, akkor az Alias 2. szezonja rántott be, azóta is tart a függőség. Folyamatosan nézek új sorozatokat is, meg előveszek újranézésre régebbieket. Emellett a Sorozatjunkie-n követem az aktuális sorozatom cikkeit, kibeszélőit, olvasom a kommentjeit. Stílusra főként ezek a “high concept” sorozatok jönnek be, átívelősek, karakter építősek (Alias, Prison Break, Dexter, Wire, stb), néhány sitcom (Parks and Rec, Superstore, stb), illetve az animációk közül egy pár (Archer, Rick and Morty pl). A kiégést a kedvenceimnél, az első kategóriánál érzékelem elsősorban.

Régebben azt tapasztaltam, hogy izgulok a következő rész, cikk, komment szekció miatt, alig várom, hogy belemerüljek ezekbe. Mostanság a sorozatban inkább a hibákra figyelek, és a kommentek között is mintha a negatívabb hangvételűeket keresném, megerősítve magamban az épp aktuális nyűgömet.

Amit konkrétan meg tudok fogalmazni, hogy a sorozatokban minden “too convenient” (nem nagyon tudom magyarul kifejezni), szóval hogy mindig mindenki pont jókor (vagy épp rosszkor) van jó (vagy épp rossz) helyen, mindig pont azt (nem) látja meg, azt (nem) hallja meg, azt (nem) találja el a golyó, pont akkor csörren a telefon, épp kiesik a kezéből a tárgy, stb, stb, végtelenségig lehet ezeket sorolni. És bár tudom (legalábbis sejtem), hogy ezek kellenek az izgalomhoz, drámához, de valahogy mostanság zavarnak.

Pedig a sorozatok nem változtak, legalábbis nem az elmúlt hónapokban, és ilyen mértékben, tehát bennem változott valami. Amit keresek, hogy mi, és miért, és miért pont most, és hogyan találok vissza ahhoz az önmagamhoz, aki azért ült le sorozatozni, hogy élvezze, nem pedig belső harcolni azon, hogy ez miért szar, az miért szar.

Veletek volt ilyen? Hogyan állt vissza (ha visszaállt)? Mi volt elcsúszva nálatok?

2021-ben nézett sorozatmennyiség

2022. 02. 10. 17:30 - Írta: Necridus

19 comments | kategória: elmélkedés

Volt már párszor szó a sorozatok követéséről különböző eszközökkel és a TVTime applikációról, amivel számon tartható, melyik sorozatepizód mikor jön és mit láttunk már. Én még a TVShowFavs-ról álltam át (amiről most olvastam, hogy már leállt) jó pár éve a TVTime-ra átvezetve az ott nyilvántartottakat, de persze még így sem lehet teljes a dolog, hiszen a gyerekként app nélkül tévé előtt töltött időt lehetetlen megsaccolni.

Azért is beszélek az időről, mert az applikáció folyamatosan követi, hogy hányadik sorozatrészen vagyunk túl és eddig mennyi időt töltöttünk sorozatnézéssel. Azt nem tárolja, hogy az adott időszakban konkrétan melyik epizódot láttunk, így csak tippelhetek, hogy például augusztusban azért lehet nálam a legnagyobb a látott epizódok száma, mert valami rövidformátumú szitkomot nézhettem.

Mindenesetre a kumulált értéket jó látni, valamint az elmúlt időszakban hetekre és hónapokra lebontva is lehet látni a számokat. Nálam például a január elsején (valamikor reggel, tehát nincsenek átcsúszott adatok) készült statisztika alapján 9580 az összes látott sorozatepizód száma, amiből 40 egy héten belül került terítékre – decemberben pedig az oszlop feletti érték 190 sorozatepizódot jelez.

Emellett látszik, hogy összesen 8 hónapot, 14 napot és 7 órát szántam sorozatokra eddig az applikáció szerint (ami hangsúlyozom, minimum érték), melyből decemberre 122 óra jutott. Az augusztusi szitkomozást az is bizonyítja, hogy míg ott rekordmennyiségű, 221 sorozatepizód gyűlt fel, addig a december a legtöbb sorozatozással töltött hónap. Viszont érdekes látni például azt is, hogy februárban a home office és távoktatás által megspórolt utazási idő mellett is mindössze negyedannyi epizód csúszott le, mint augusztusban (amikor a legtöbb).

Hetekre lebontva sajnos nem lehet nagyon régi infókat megnézni, összesen tizenkét oszlop jelenik meg a jelenlegi hónap jelölésével együtt, így nálam a legkorábbi időpont a kép alapján az október 11-ei hét. Hiába kaptam születésnapra a CW-tól Arrowverse sorozatévadok premierét, úgy tűnik, mégsem akkor néztem a legtöbb epizódot, hanem a 44. héten, amikor nekilendültem a Superstore-nak, ezért egy hétre 57 darab összesen 30 órányi epizód jutott.

A legalacsonyabb sorozatepizód-szám december utolsó hetére tehető, ami kimondottan jól mutatja, hogy idén a pihenőidőszakban eléggé visszafogtam magam. Mindössze a rekordmennyiségű 37 órához képest “csak” 17 órányit sorozatoztam az alkalmazás szerint.

Elég személyes a poszt, ugyanakkor a valódi elgondolás az volt emögött, hogy mindenféle versengéstől mentesen tegyük közzé,

kinek hogyan sikerültek az elmúlt hetek és a 2021-es év?

Legyen az a TvTime által készített statisztika alapján vagy bármely más eszköz segítségével. Lehet linkelni és mesélni, ki milyen időszakot tudhat a háta mögött sorozatnézési téren.

Miért nem lett siker itthon?: Pennyworth

2021. 07. 05. 17:50 - Írta: winnie

15 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior, Kingdom és az Animal Kingdom után folytassuk egy képregényes alapú szériával, ami természetesen 8 pont fölött áll az IMDb-n, szóval az elismertség megvan, ami persze nem is csoda, mondhatnánk, hiszen a Gotham készítője, Bruno Heller végre kábelen is kiélhette magát, miközben a DC-s képregény-univerzumban tunkol.

Persze tudom, hogy egy múltban játszódó, inkább mondjuk kémes sorozat nem fogja a szuperhősökért rajongókat akkor sem megnyerni, ha egy ismert karaktert állít a középpontban, sőt azt vettem észre, hogy azzal, hogy Bruce Wayne inasa kap benne előzménysztorit, még a visszájára is sül el, hiszen voltak, akik röhejesnek találták a koncepciót, pedig engem épp ezért villanyozott fel az egész, pedig pont a szuperhősök iránt nem érdeklődöm igazán. (Eleve azért, mert a kémes műfajt szeretem a maga intrikáival, másképp pedig, amikor a készítői fantázia szárnyalhat egy előzménysztori kapcsán, az mindig izgalmas.)

Miért nem adtál esélyt a Pennyworth-nek? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Eddig egyébként 2 szezonon van túl a Pennyworth, és tudom, hogy a sorozatnak népszerűség szempontjából azért keresztbe tett, hogy még nem kapott magyar premiert, de mivel a 3. évad jó eséllyel át fog kerülni az HBO Max-ra, ezért lehet, hogy nemsokára látni is fogjuk. (Engem mondjuk alapból meglepett, hogy az HBO Europe nem vette meg.)

Pár írásunk róla:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Pennyworth-nek?

Miért nem lett siker itthon?: Animal Kingdom

2021. 06. 01. 17:32 - Írta: winnie

22 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior és a Kingdom folytassuk egy klasszikus antihősös sorozattal, aminél minden adott volt ahhoz, hogy akkorát durranjon, mint odakint. A bűnözős, antihősös, erősen korhatáros téma, a mozifilmes alap (egy 2010-es ausztrál film), a körítés és a vizualitás (tengerpart, szörf), a készítő (Jonathan Lisco korábban a Halt and Catch Fire-t vitte), és az executive producer a Shameless-es (és korábbra jó pár alapsorozatos) John Wells.

Nem néztem meg előre, de nem meglepő módon az IMDb-s pontszám is 8-as fölött van, ami a nem kommersz kábeles daraboknál mindig jónak számít. Eddig 5 évad ment le a sorozatból és már a hatodik is be van rendelve.

Miért nem adtál esélyt az Animal Kingdom-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Mondanom sem kell, hogy ez a sorozat is tele van ismerős arcokkal (Ellen Barkin, Shawn Hatosy, Scott Speedman + visszatérőként Christina Ochoa, Emily Deschanel, Dichen Lachman, Denis Leary), de természetesen olyan szempontból érthető a partvonalra kerülése, hogy sosem kapott magyar premiert, streaming szolgáltatók kínálatában sincs fent itthon – talán majd, ha lesz HBO Max? Bár a magyar specifikációk kapcsán szkeptikus vagyok, mert annyi sokszezonos Warner-széria kerülhetne fel oda, hogy lehetetlen lenne lefordítani mindet.

Ahogy írtam fönt, most mi is erősen sárosak vagyunk abban, hogy nem mindenkihez jutott el a sorozat, bár két kritikánk így is volt róla – és igen, ebből is kiderül, hogy nem azon sorozatok kapcsán érdeklődök, hogy miért nem lett siker, amiket én is szeretek, ugyanis nekem nem jött be az Animal Kingdom, de sokaknál még addig a fázisig sem jutott el, hogy bejöhessen:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Animal Kingdom-nak?

Hol a magyar Gogglebox?

2021. 04. 29. 21:30 - Írta: winnie

5 comments | kategória: elmélkedés

Akár azt is megkérdezhetném, hogy melyik az a tévéműsor, aminek magyarországi hiánya érthetetlen számotokra. Nekem már évek óta böki ugyanis a csőrömet, hogy miért nincs itthon Gogglebox. És félre ne értsetek, nem azért, mert engem annyira érdekelne. Még csak az kéne, hogy beszippantson!

Manapság ugyanis ritka nagy népszerűségnek örvendenek bizonyos körökben a reakció videók, és alapvetően a Gogglebox-nak is ez a lényege: azt nézhetjük benne, ahogy páran tévét néznek, és reagálnak arra, amit látnak. Ennyi. Pofonegyszerű és rémesen olcsó formátum, ami egyes országokban hatalmas karriert futott be, a briteknél például már 17 évad óta megy. (Tavaly a járvány miatt Amerikában is megpróbálkoztak vele más címen, de nem biztos, hogy nagy csatornás a műfaj.)

A formátum előnye az, hogy egyszerre lehet átlagemberekkel űzni (és ezzel kvázi sztárrá tenni a szereplőit, családokat, párokat, baráti társaságokat, háziállatokat), illetve celebekkel (akiknek muszáj szórakoztatónak lenni), és tényleg nem kell más hozzá, csak néznivaló. Ami ráadásul remek promóciós eszköz lehet egy csatornának, hogy saját műsorait ismertebbé tegye. De, ha nem sajátcsatornás műsorokat nézetnek benne a résztvevőkkel, akkor is lehet muris, ha konkurenciát alázzák, meg aztán ott a Netflix, ahol végképp nonstop lehet mindenfélét követni.

A legszebb a Gogglebox-ban, hogy okos tálalással még átívelő szálas is lehet, hiszen bele lehet csempészni dokureality-s életképeket, szóval a karakterek is kaphatnak sztorikat elmesélés alapján (nyilván az ember idővel a karakterek miatt fog maradni – egy jó casting sokat ér), de ha más nem, akkor az is jelenthet átívelést, hogy az egymás után következő részekben egy-egy sorozat egymás után következő részeit látják, így az azokra adott reakcióknak lesz egy íve. És azt mondanom sem kell, hogy mennyire poén, ha valaki egy WTF-ot kényszerül lereagálni.

Tudom, hogy sokak szerint ez már mindennek az alja, hogy azt nézzük a tévében, ahogy más tévét néz, de a YouTube-on sem derogál sokaknak az, ha kedvenceiket reagálni látják, játékosok is nézik azt, ahogy más játszik. És még én is elismertem a Twenties pilotjának kritikájánál, hogy mennyivel érdekesebb volt nézni azt, ahogy pár ember lereagálja a sorozat részeit, mint magának a sorozatnak a részeit. Persze ettől még vallom, hogy még annál is érdekesebb egy új sorozatot elkezdeni nézni.

Szóval, tévék, miért nincs itthon?

Miért nem lett siker itthon?: Kingdom

2021. 04. 26. 17:50 - Írta: winnie

22 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és egyszerre jó és rossz érzés olvasni egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször legalább pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk sikernek vélt sorozatok besülnek itthon. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

A Warrior után folytassuk a Kingdom-mal. Mint a képről is látható, ez nem a koreai zombis széria, és nem is a régi, Ian McShane-es fantasy, aminek Kings a címe, de magyarul A királyság lett, és én mindig keverem. Nem, ez egy MMA, azaz kevert harcművészetes dráma a DirecTv-ről – csak véletlen, hogy ebbe a rovatba megint egy harcművészes széria került be, bár lehet, hogy pont ez a válasz arra, hogy miért nem lett siker. Alapból engem sem érdekelt volna, de mivel láttam, hogy nagyon jó szerintetek, így belevágtam, és nem is bántam meg.

Miért nem adtál esélyt a Kingdom-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Akadnak benne ismerős arcok (Frank Grillo, Jonathan Tucker, Kiele Sanchez, Matt Lauria), és nagyon jó hír volt tavaly, hogy a nem túl könnyen hozzáférhető 2014-es sorozat felkerült itthon a Netflix-re, az már kevésbé, hogy magyar felirat nélkül, de legalább így is szerezhetett új nézőket. (Sajnos csak egy évados licencelés jutott neki, így a héten le is fog kerülni, hacsak nem hosszabbítják meg meglepetésszerűen.)

Pár írásunk róla, még azt sem lehet mondani, hogy hanyagoltuk volna:

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes.

Miért nem adtál esélyt a Kingdom-nak?

Miért nem lett siker itthon?: Warrior

2021. 04. 01. 17:50 - Írta: winnie

33 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon fura és kellemetlen olvasni a blogon egyes sorozatoknál évekkel a premierjeik, sőt, kaszáik után, hogy valaki felfedezte őket és nagyon bejönnek nekik, és az illető bosszankodik, hogy nem is tudta, hogy ilyen jók. Mert ilyenkor mindig bennem van, hogy talán mi nem nyomtuk őket eléggé. Nyilván mindenről írunk, előzeteses és/vagy plakátos posztot biztosan, de legtöbbször pilotkritikát is. És mégis, van, hogy általunk előzetesen sikergyanúsnak hitt sorozatokat nem fedeznek fel. (Azt kiemelném, hogy nem a külföldi nézettség hiányára célzok, hanem arra, amikor a hazai junkie-k mellett elmegy egy széria visszhang nélkül, pedig a sorozatra találó nézők visszajelzései általában nagyon pozitívak.)

Elsőnek a legjellemzőbb példát venném elő, a Warrior-t, a Cinemax sorozatát, amit itthon az HBO GO Harcos címmel a világpremierrel egy időben mutatott be. Talán a válaszokból mi is tanulni fogunk.

Miért nem adtál esélyt a Warrior-nak? Ha pedig nézted, ajánlanád?

Azért remek ez a példa, mert minden amellett szólt előzetesen, hogy rá fog vetődni egy bizonyos sorozatrajongói réteg. Akcióznak benne, nem szemérmes (értsd: korhatáros) a tálalás, a készítő előző sorozata, a Banshee vitathatatlan közönségkedvenc volt, Bruce Lee neve egy generációnak elég meggyőző hívószó lehet – és, ha mindez nem lett volna elég, még a kritikái is elég jók voltak, a hazai nézői kommentekről nem is beszélve – 2020-ban még a JAWS-főkategóriában is jelen volt.

Valamiért mégsem tartották sokan vonzónak. Kár. Odakint sem lett nagy siker persze, de nem ezért nem folytatódik, hanem mert a Cinemax leállt a sorozatokkal. Bár még van parányi esély, hogy találnak új otthont, mert minden résztvevő folytatni szeretné.

Szóval a kérdés ott van a címben. Nyilván amellett, hogy az okokat is keresni akarjuk, a bejegyzés lényege az (is), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy itt egy junkie-k által nagyszerűnek tartott sorozatra, aminek a felfedezését nem érdemes 2025-ig kitolni. Még akkor sem, ha végülis nem szalad el, ott fog maradni (elvileg) a HBO GO kínálatában.

A spinoff jelenség evolúciója

2021. 03. 03. 09:30 - Írta: winnie

20 comments | kategória: elmélkedés

Mindannyian szeretünk tévésorozatokat nézni, azonban a hatalmas mennyiségből nem egyszerű kiválasztani a legjobbakat, illetve azokat, amiket mi legjobban értékelnénk. Persze mindig meg próbálkozhat azzal az ember, hogy nem előzetesek, leírások vagy a közreműködők nevei alapján teszi le a voksot egy-egy új néznivaló mellett, de szerintem a többség továbbra is tart az ismeretlentől, és inkább az ismerős felé tendál. De most nem?

Arról nem is beszélve, hogy hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy egy sorozat nem feltétlenül attól lesz sikeres, hogy zseniálisan jó, hiszen ha a néző nem talál rá, nem kezdi el nézni, akkor megette a fene a kifogástalan minőséget. Hadd ne soroljam azokat, amiket szupernek talált a többség, azonban mivel a nézettségük nulla fele közelít, így sokszor esélyük sem volt a túlélésre.

Természetesen mindig is népszerűek voltak a tévében más platformok műveinek (filmeknek, könyveknek) adaptációja, továbbgondolása, azonban egy tévésorozathoz nézőt legkönnyebben egy másik tévésorozatra való “utalással” lehet szerezni. Egy sorozat, ami kapcsolódik egy másik sorozathoz, már eleve (mindenféle reklám nélkül) annyi potenciális nézővel indul, amivel az anyasorozat rendelkezik. Persze a koncepció és minden más megismerését követően a nézőtábor mérete csökkenni fog, de a lényeg az, hogy egy bizonyos nézői kör fontolóra vegye az új sorozat elkezdését, márpedig ez olyan, marketingköltéssel meg nem vásárolható luxus, ami a legtöbb újonc esetében elképzelhetetlen, 4/5-ük csak abban bízhat, hogy utólag felkapják őket valamilyen okból.

Kommentben sokat hadakoztunk már egymással annak kapcsán, hogy egy spinoffnak mennyire legyen köze az eredetihez, hogy mi a jó, ha hasonló, vagy ha nagyon eltérő, de egy idő után el kell engedni az anyasorozat tartalmát, és el kell fogadni, hogy sokszor csak a brand a lényeg. Az a brand, ami persze kivételes esetben egy új brandet is szülhet, elég csak az NCIS-re gondolni, amely eredetileg csupán csak a JAG spinoffja volt, mára viszont önálló márkanévként újabb spinoffokat fialt, miközben az elődjéről már szinte senki sem beszél. (Hirtelen nem is jut eszembe sok hasonló példa, csak a Cheers spinoffja, a Frasier, bár itt a Cheers címe még ma is igen jól cseng.)

Mondanom sem kell, hogy a spinoffok több, mint fél évszázados múltra tekintenek vissza, és a kezdetekben szinte kizárólag tovább vitt karakterekre korlátozódtak: fogták egy-egy népszerű sorozat (általában komédia) jól sikerült mellékszereplőjét, és saját sorozatot rittyentettek köré, ami aztán vagy sikeres lett, vagy nem. Az elmúlt években már eljutottunk oda, hogy a főhőst is tovább lehet vinni, legalábbis egy másik énjét, ld. a The Big Bang Theory-ből kinőtt Young Sheldon-t, ahol Sheldon további, vagyis korábbi történeteit mesélik el.

Az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé váltak az új karakterek révén generált spinoffok, amikor egy epizódban plántált kvázi backdoor pilotban vezetnek fel egy új szereplőt, így ismertetve meg őt az összes nézővel (tehát az “új sorozat” első részét az eredeti nézőinek 100% előtt mutatják be), hogy aztán mindenki eldönthesse, hogy érdemes-e követni őt a saját történetébe. Ez a metódus igen kedvelt a DC-s képregény-sorozatok esetében, ahol az Arrow-ban vezették fel Flash karakterét, és a későbbiekben számos széria követte az első kettőt, Supergirltől egészen a legfrissebbig, a Batwomanig.

A karakter mellett a körítés is fellépett a gyakori spinoff eszközök közé. Itt a legváltozatosabb koncepciók tűntek fel, akadtak például másféle időszakra építők (That ’70s Show és That ’80s Show, The Goldbergs – Schooled – és végülis a múltban játszódó Young Sheldon is jó példa lehet, bár ott a stílus is megváltozott), de a legnépszerűbbek máig a földrajzi helyszín változtatását meglépők, elég csak a CSI, az NCIS és a 9-1-1 változataira gondolni, bár ma például a Chicago-sorozatok esetében a helyszín megmarad, és az előbbi példáknál állandó foglalkozás változik.

Abszolút mai jelenségként ez a vonal csúcsosodott ki abban, hogy egy sikerszériából nem pusztán másik sorozat indul, hanem egy teljes univerzum épül ki, amiben ha minden összefügg mindennel, akkor nem csak a lehetőséget nyújt egy sorozat rajongói számára egy másik, hasonló nézésére, hanem kis túlzással elő is írja az új sorozat(ok) nézését. Ez a kissé agresszív irány a mai sorozatozók érzelmire apellál, hiszen sokan tartják magukat kompletistának, és vannak úgy vele, hogy mindent fel kell habzsolni, ami a kedvencükhöz kapcsolódik.

Az Arrow, The Flash és Batwoman révén már említett Arrowverse ilyen univerzum, mely nemrég egy másik platform DC-s sorozatait is felszippantotta – a DC Universe-es Titans, Doom Patrol, Swamp Thing, Stargirl-kvartettre gondolok. De hasonló, időkön átívelő univerzum épült a The Vampire Diaries-re (a The Originals és a Legacies révén), és az nem fogják kihasználatlanul hagyni azt a ziccert sem, hogy a Game of Thrones hatalmas világára és több évezredes történelmére ne húzzanak fel új sorozatokat.

A spinoffokat, főként az univerzumépítős sorozatok esetében természetesen leghatékonyabban crossoverekkel lehet sikeressé tenni, hiszen azok révén lehet a nézőket az általuk nem nézett sorozat követésére rábírni, főleg a dupla epizódok segítségével, amiknek az egyik fele az egyik, a másik fele a másik szériában folytatódik – valamiért a többség nem képes arra, hogy kihagyjon részeket, vagy befejezetlennek tűnő sztorikat nézzen, mert… Passz. Pedig a sorozatírók évtizedek óta hivatalból számolnak azzal, hogy egy vagy több rész is kimaradhat valakinek, így folyton mankókat, visszautalásokat írnak a szkriptekbe.

Az univerzumozás terén persze nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára, elég csak arra gondolni, hogy a CBS All Access minden hétre akar új Star Trek-epizódokat (ami legalább 5-6 ST-sorozatot feltételez), arról nem is beszélve, hogy mi történik kábelen a nemszkriptelt műfajban, ahol kisebb csatornák egyes népszerű címeik mellől szinte mindent kidobálnak, és csak egy adott sorozatot, és annak nem egyszer tucatnyi változatát kínálják (ld. Bravo – The Real Housewives, TLC – 90 Day Fiancé) – őszinte részvétem ezek rajongóinak, bár ők minden bizonnyal élvezik a sorozatokat, cserébe szinte más nem is létezik számukra, ami kőkemény sorozatvakságot okozhat.

Kommentben gyakran merül fel a sok spinoff vagy az univerzumok ellen érvként az, hogy kreatív szempontból elaprózódnak ezek a sorozatok, holott erről szó sincs. Bár lehet fölöttük egy kreatív producer, író koordinátorként, de nem arról van szó, hogy ugyanaz a csapat dolgozik 3-4 szérián egyszerre. Épp ellenkezőleg: minden egyes széria külön írócsapattal bír, külön stábbal, külön produkciós emberekkel. Hiába tartozik ugyanabba az univerzumba egy csatorna több sorozata is, azok teljesen különálló alkotásként készülnek, egyikre sem jut kevesebb idő, mint akkor jutna, ha a témájuk között sem lenne kapocs.

Azt pedig mondanom sem kell, hogy a mostani spinoffáradat még mindig csak a kezdet, hiszen rengeteg sorozat címét és szellemiségét, karaktereit és világát fogják továbbvinni újabb és újabb szériákba. És bár mindig lesznek olyanok, akik fárasztónak találják a jelenségét, abban is biztosak lehetünk, hogy egy adott sorozat kedvelői érdeklődést fognak mutatni kedvencük, vagy az abban szereplő karakterek történetének folytatása iránt. És, ahogy írtam, a siker kulcsa csakis ez. Az érdeklődés generálása. Ez az első akadály, amit minden sorozatnak meg kell ugrania. Arról, hogy jól sikerült-e, csak akkor kezdhetünk beszélni, ha valaki bepróbál egy sorozatot.

A cikk az HBO támogatásával készült.

A hét dumája

2021. 02. 09. 21:30 - Írta: winnie

16 comments | kategória: a hét dumája,elmélkedés

One of the reasons Friends and The Office are so popular is because they’re on Netflix.
/Ted Sarandon, a Netflix nagyfőnöke/

Avagy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? De tényleg, ez szó szerint a millió dolláros, vagy száz millió dolláros kérdés, nem? Mert tudjuk, hogy hipernépszerű némelyik klasszikus szitkom, és láttuk, hogy éves szinten 100 millió dollárokat fizettek ki a Friends, a The Office vagy a The Big Bang Theory amerikai streaming jogaiért (amiből a készítők és a megfelelő státusszal rendelkező színészek nagyon sok pénzt kapnak!). De… mi van akkor, ha mindez délibáb?

Ugye újabb és újabb platformok azért adnak ki sok pénzt ezekért, mert annyira nézettek. És nyilván náluk is azok lesznek. De nem ezért veszik meg őket, hanem azért, hogy előfizetőket hozzanak. Azonban, ha Sarandos-nak igaza van, a nézők nem a Friends miatt fizettek előre a Netflix-re, csak ha már előfizettek a Netflix-re, akkor nagyon sok Friends-et néztek. Pihenésképp. Vagy nosztalgiaként. Komfortkajaként. Mert arra volt idő, stb. És ebben lehet valami, mert egy év Friends-elérésért fura 100 dollárt fizetni, ha talán az összes részt olcsóbban meg lehet venni örökre.

Szóval lehet, hogy ott lesz a Friends az HBO Max-on, lehet, hogy nézni fogják az előfizetőik, de egyáltalán nem biztos, hogy rentábilis lesz a sorozat, már ha lehet streamingen ilyesmiről beszélni. A Netflix pedig majd hoz más komfortkaja sorozatot. Ugye egyrészt Magyarországon nem tűnt el a Friends a Netflix-ről, amikor Amerikában (csak egy évvel később), másrészt pedig érkezik oda nemsokára a Seinfeld. (Azt hittem, hogy csak Amerikában, de itthon meg az fog eltűnni az Amazon-ról jövő héten. Nem baj, mert az Amazon-nak meg ott van Magyarországon az Egy rém rendes család. Meg a The Office. Meg a Two and a Half Men. Meg, meg, meg…)

Previous Posts