login |

Posts filed under 'elmélkedés'

A feleslegesen hosszú epizódok az agyamra mennek

2018. 06. 05. 22:01 - Írta: human

41 comments | kategória: elmélkedés

Igazi vélemény cikk lesz, a kommentekben kiderül, ti hogy vagytok vele, de engem kikészít ez a modern tendencia, ami egyre több, főleg kábeles sorozatot elért mostanra. Konkrétan itt fortyogok a The Handmaid’s Tale első évadja óta, akkor jutott először az eszembe a dolog.

Van az a mondás, hogy kill your darlings. Bár lehet, nem teljesen illik erre a helyzetre, hogy az epizód írója vagy rendezője ölje, vagyis gyomlálja ki a kedvenc húzásait a részekből, de nekem mégis oda esik. Tipikusan az a helyzet áll fenn sokszor, hogy a kevesebb több lehetne, és lehet vannak olyan alkotók, akiknek kell a bevált kábé 21 és 42 perces határ, az erősebb produceri nyomás, mert amit a plusz időbe tesznek, az lefelé húzza a művüket.

Nyilván van, amikor a csatorna kéri, hogy hosszabb legyen 1-1 rész, és ennek lehet alapvetően örülnek a rajongók, de vajon tényleg megéri ez? Igen, 10 perccel tovább látható a kedvencünk, de sokszor oda már nincs puskapor. Vagy csak olyasmit húznak szét benne, ami rövidebben elmondva jobban ütne. Nyilván van olyan eset is, főleg a fináléknál, ahol elismerem a dolog létjogosultságát, a poszt egyáltalán nem azokról a részekről szól.

Például amíg néztem a The Handmaid’s Tale-t teljesen ezt éreztem. Lehet, hogy a 2. évadban amúgy is lejtmenetbe kapcsolt a sorozat, de már az első közben is elválasztotta a zsenialitástól valami. Most megnéztem: 57, 47, 53 és 53 volt az első 4 rész, de mindnél olyan volt, hogy a kábé 10 percnyi plusz felesleges művészieskedésre volt használva. Kellenek a karakterpillanatok, nem csak a történetet kell pörgetni, de a határok esetleg ötletesebb megoldásokba kényszerítenék a készítőket sokszor.

A másik nagy visszaélő természetesen a The Walking Dead. Mondjuk ott már alapból a sorozat sem tudta, hogy mit akar sokszor, meg párszor egyértelműen a csatorna kérte. De még így sem tudom felmenteni a készítőit, mert arrafelé végképp olyan művészieskedésre volt használva a plusz idő, ami mögött semmi nem volt.

Persze most be lehet támadni azzal, hogy a hozott példák egyikét sem szeretem igazán, szóval jövök egy sokáig kedvencemmel, a Love-val. Őszinte kép a kapcsolatokba cipelt csomagokról, ami bizony kritikus- talán közönségkedvenccé is tehette volna, de annyi “felesleg” volt a részekben, hogy egy keménykezű editornak egyértelműen végig kellett volna menni rajta. Akkor talán most is többen tudnák, hogy milyen sorozatról beszélek.

A számtalan kábeles komédiát nem is akarom sorolni, a Love is oda vehető sokszor, ahol egyértelműen pozitív hatása lenne egy-egy nyesésnek. Úgy elhullanának a közepes poénok, amik csak mosolygást érnek, és kizárólag a színtiszta, tényleg működő humor maradna a részben. Csak teszem azt egy Netflix sokszor a szabadsággal csábítja magához a kreatív embereket, utána nem ugorhatnak már nekik, hogy mégis beleszólnának.

A skála másik oldalán viszont ott vannak azok a sorozatok, ahol tudják mit akarnak, és a művész víziója magában csapongások nélküli. Konkrétan az Atlanta hosszú részeibe nem tudnék belekötni. Páran nyilván elővennék a Fargo korai évadjait, de nekem inkább a The Leftovers 2. szezonja ugrott be, amiben a plusz percek közül egyik sem bizonyult feleslegesnek.

Az egészből azt akarom kihozni, hogy hiába zseniálisan kreatív valaki, néha érdemes őt határok közé tenni, nem engedni minden kérésének. A mázlistáknak van csapaton belül olyan embere, aki segíti neki kigyomlálni a felesleget. Akit érdekel, filmes példának ott van a Star Wars legelső része.

Nyári dara, csapó 2.

2017. 09. 03. 20:00 - Írta: winnie

31 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Tegnap a nyári dara hatásfoka iránt érdeklődtünk, de régóta tudjuk, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség, az, ha az ember felfedez olyan sorozatokat, amik nézőssé válnak, gyöngyszemeket, amikre rácsodálkozik, hogy miképpen hagyhatta ki eddig őket. Néznivaló ötletek mindenkinek kellenek. Ezért is a mostani kérdéseink, hogy tippeket kapjatok.

  1. Mik jöttek be leginkább, milyen gyöngyszemekre, alapsorozatokra bukkantál a nyári darád között? (Tehát nem a sok “jó” és “nézős” sorozat érdekel, hanem, ami kiemelkedett, ami nagyon nagy találat volt.)
  2. Melyik darálásra bekészített sorozatodban csalódtál nagyot, akár akkorát, hogy el is kaszáltad gyorsan?

Mert tippek kellenek. Még akkor is, ha dúskálunk a jobbnál jobb sorozatokban, amikről próbálunk is írni, de ha ez nem megy, írtok ti kommentben vagy vendégposztban. Fizikailag lehetetlen az összes nagyon jó sorozatot nézni, és épp ezért még mindig meghökkent, ha azt olvasom, hogy valaki kifogyott a néznivalóból. (Ilyenkor nem kell messzire nézni, elég a legutóbbi pár hét legjobbjait bepróbálni.)

De oké, benne van, hogy valaki nem értesül a jóságokról, nem csak nézni nem lehet a sok sorozat mindegyikét, de hírek és infók szintjén követni sem (és ez a netes olvasnivalókra is igaz), bár én inkább abban látom azt, hogy sokan nem találnak rá a zseniális eresztésekre, hogy nem kísérleteznek (ugye az olvasók 2/3-a évente 10-nél kevesebb pilotot lát).

Pedig a filmekkel ellentétben egy jó sorozatra könnyebb rátalálni, elég bepróbálni egy pilotot, ami alapján sokan 20-40 perc után el tudják dönteni, hogy érdekli-e őket a folytatás. Én például azt szoktam tenni, hogy egy évaddara helyett egy napot a pilotokra szánok, megnézek 10-15-öt, drámát és komédiát egyaránt, és ezek közül 4-8 mindig meg szokott maradni. (Ez azért is jó módszer, mert azt veszem észre, hogy a kevés pilotot hype vagy műfaj alapján bepróbálók sokszor közepes sorozatok mellett cövekelnek le, csak azért, mert elkezdték őket.)

Hogy az elmúlt időszak újoncait vegyem elő, az például kellemes meglepetés, hogy olyan remek Netflix-es újoncokra, mint a GLOW, az Atypical vagy az Ozark sokan rátaláltak, de nem meglepő módon a The Mist (filmes és King-hátszél) vagy a magyar szinkron miatt a Riviera sokkal népszerűbb. Igaz, ha már King, az meglepő, hogy a nagyon jól sikerült Mr. Mercedes-re MÉG nem találtak rá sokan. (Cserébe egy White Gold vagy The Bold Type vagy Snowfall eléggé elsikkadt.)

(És ilyenkor persze eszembe jut, hogy idén például a Kingdom úgy köszönt le, hogy tényleg csak egy beavatott kör van tisztában azzal, hogy milyen kincsről van szó.)

Game of Thrones 8. évados spekulációk (spoilerzóna!)

2017. 08. 29. 18:42 - Írta: winnie

238 comments | kategória: elmélkedés

Aki követte a híreket, az tudja, hogy valamikor tavaly nyáron kiszivárogtak a netre a Game of Thrones 7. évadjának fontosabb eseményei részekre lebontva, és ezek, most, hogy utólag visszaolvasom őket, elég pontosnak bizonyultak – elvileg egy valami nem valósult meg, de az simán lehet, hogy nem kamu infó volt, hanem csak a készítők szedték ki, vagy tolták át a következő szezonra, a sorozatos világba ilyesmi előfordul.

De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a net megint “kitett magáért”, és vélt 8. évados Game of Thrones-infók is felfedezhetők azok számára, akik keresnek. Más kérdés, hogy bizonyos jelek alapján ezek többetek szerint is kamuk. Akár kamuk, akár nem, azt mondom, hogy ne a fő kibeszélőben beszéljük ki őket, hanem itt, mert nem tudhatjuk, hogy mikor fut bele valami kellemetlenbe egy spoilerkerülő.

És ha már spoilerzóna a poszt, akkor szerintem nyugodtan lehet forgatási infók alapján is spekulálni, hiszen aki követi a spoileres oldalakat, az látta, hogy tavaly is készültek lesifotók, láttak színészeket olyan országokban, ahol eddig nem fordultak meg, esetleg egymással korábban együtt nem filmező szereplőket. Szóval kommentben szabad a pálya, a könyvekről is lehet társalogni – és a fő kibeszélőt hagyjuk meg azoknak, akik csak saját spekulációkat osztanak meg. (A poszt ki fog kerülni majd az oldalsávba is.)

Westworld: Mitől olyan jó Anthony Hopkins?

2017. 06. 20. 19:25 - Írta: winnie

10 comments | kategória: elmélkedés,video

Sőt, nem is egyszerűen csak “jó”, hanem “nagyszerű”. A Westworld egyik főszereplője nem csilivili karaktert kapott, és érdekes volt látni, hogy egyesek ódákat zengtek az alakításáról, mások pedig csak vállat vontak, hogy semmi extrát nem csinál, vagy csak azt hozza, ami hozni szokott.

Én nem is foglalnék állást, de a tovább mögött videót ajánlanám az igazság keresőinek. A Nerdwriter ugyanis kielemzi, hogy mi is teszi nagyszerűvé Hopkins-t a Westworld-ben. Nem tudom, hogy ott van-e nála a pont, de azt igen, hogy a videó még a finálé előtt készült.

Tovább...

A Peak TV utóhatásai

2017. 01. 21. 16:00 - Írta: human

36 comments | kategória: elmélkedés

Túl sok a néznivaló.

Így kezdte Donnie a posztját, amiben a Peak TV-jelenségről írt. 2015-ben 419 eredeti, fikciós sorozat ment az amerikai csatornákon, azóta kiderült, hogy 2016-ban még több, konkrétan 455.

Ennek kapcsán tényleg csak az jutott eszembe, hogy az “ez a sorozat jó”-kijelentés mostanra semmit sem jelent. De tényleg semmit.

Tudjátok, van az a mondás, hogy ha minden kiemelkedik, akkor semmi sem emelkedik ki. Vagy valami ilyesmi. Ezt konkrétan a posztok vastagbetűs részeinek kiválasztásakor szokott eszembe jutni, de elég sok mindenre áll. Például a Peak TV-re is.

Nemcsak magamon vettem azt észre, hanem winnie Twitterén, vagy épp az itteni kommenteket is böngészve, hogy ha van egy olyan sorozat, ami mondjuk 5 éve még simán elfért volna a nézősök között, annak most egyszerűen nem tudunk helyet szorítani. Már nem elég annyi, hogy jól van megcsinálva. Ez konkrétan az országos tévéken futó sorozatokra a legigazabb, de mostanra a kábelesekre is érhető lesz.

Még ha ki is veszem az agyonfókuszcsoportozott darabokat a pixisből, a maradék nagy része akkor is simán egyéni kasza. Látom, hogy korrekt a forgatókönyv, jók a színészek, elmegy a rendezés, profi a fényképezés, de ez kevés. Amikor elkezdtem sorozatok nézni, és egyre több volt a “filmes” kinézetű, akkor még ez is elég volt a kiemelkedéshez. Most nem.

Persze mindezek mellett amúgy simán érhető az is, hogy aki mostanában kezd sorozatot nézni, az simán ott ragadhat egy ilyen előtt, mert ő még nem látott 30 összeesküvőset vagy nyomozósat. És ezzel nincs is semmi baj ám, nem nagyképűsködni akarok.

A lényeg, hogy ha minden jó, akkor az a középszer. Szerencsére még mindig lehet feljebb menni. Technikailag is. Még mindig vannak jobban fényképezett, vágott és rendezett sorozatok, de igazából még ezeknek is kell valami plusz. Egy Mr. Robot nem véletlenül zuhant meg 2016-ban, pedig a 2. évadja is gyönyörű volt. Eközben pedig a nosztalgiavonat Stranger Things nem véletlenül lett akkora siker sokaknál.

Basszus, ez a poszt még az Atlanta közben jutott eszembe. Ami nem elég, hogy jól volt megírva, érdekes problémákra koncentrált, zseniálisan rúgta fel a szabályokat, de még képileg is ütött. Az a sorozat az átlag filmes kinézetnél filmesebb volt, szemben az épp aktuálisan darált Sneaky Pete-tel, ami valahogy mégsem áll össze, pedig minden alkotóeleme profi. De erről majd annál a kritikánál bővebben.

De a fentiekre a szakmában levő nagyobb agyak is rájöttek ám, nekik az a problémájuk, hogy lassan elfognak a kreatív emberek. Régen, ha adtak nekik valamennyi pénzt, és nem szóltak bele, akkor szívesen mentek hozzájuk alkotni a jobbak. Mostanra már a pénzt is önteni kell, ha “blockbustert” akarsz csinálni a tévében.

Öröm egyáltalán a felfedezés?

2016. 09. 07. 21:51 - Írta: winnie

46 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Nagyon szeretek felfedezni.

Ehh, ezt utálom (persze valójában nem, mert ezzel is telik a blog), amikor megírok egy posztot, aztán annak egy sora szöget üt a fejembe és magával hoz egy másik posztot, abból pedig olykor még egy harmadik is fakad. Mint most. A fenti kijelentés nálam alapvetés. Az viszont meglepett, hogy sokak esetében közel sem az.

Egy dolog, hogy nálam “munkaköri leírás”, hogy sok új sorozatot bepróbáljak, de hiszem, hogy ha nem lenne a Junkie, akkor is ugyanezt tenném – nem véletlen, hogy amikor középiskola utána Budapestre jöttem egyetemre, volt olyan évem, amikor a kétszázvalahány hazai filmbemutatóból csak ötöt nem láttam, és még fesztiválokra is jártam. Ennek oka pofonegyszerű volt: filmeket akartam felfedezni.

Nem azért, mert féltem, hogy valami jóság elmegy mellettem, hanem egyszerűen remek élmény volt a semmiből remek darabokra bukkanni. És sorozatok esetében is ez a helyzet. Viszont tudom, hogy a többség nem így gondolkodik, hiszen a kevésbé ismert filmeknek kevesebben adnak esélyt (ld. bevételek, letöltések), de ugyanez a helyzet a sorozatokkal is. Ez eddig nem meglepő, abszolút érthető.

Az viszont meglepett, hogy még a junkie-k körében sincs jelen akkora felfedezőkedv. Persze semmi extrémet nem vártam, de az meglepett, hogy az olvasók 2/3-a havi egy új sorozatot sem próbál be, vagyis nagyon, nagyon megválogatja, hogy mibe néz egyáltalán bele. A többség nyilván saját érdeklődési kör alapján dönt, van, aki mások véleményeit olvasva (de leginkább a hype dönt), a lényeg, hogy inkább biztosra megy a többség. Nem kísérletezik.

Ezzel persze nincs semmi baj, azonban engem nem csak a sorozatok érdekelnek, hanem a sorozatnézők is, főleg a gondolkodásuk. Korábban is kérdeztem már olyat, hogy ki miért nem néz mondjuk komédiát, vagy hogy ki mit keres egy sorozatban. Most egyszerűen csak a következő érdekelne:

Mi az oka annak, hogy éves szinten csak pár új sorozatba nézel bele?

Az időtényezőn gondolkodtam el egyébként, hiszen eleinte úgy véltem, hogy aki sok sorozatot néz, annak van ideje, szóval ez nem lehet gond. Viszont van, aki a nézős sorozataival pakolja tele a szabadidejét, így újdonságra már nem jut ideje, mert amit kedvel (vagy megszokott), azt nem akarja valami bizonytalanra lecserélni. Ennyire egyszerű lenne a megoldás?

Nyilván nálam is fontos az időfaktor, de ha kell, persze zokszó nélkül kidobálok pár, már nem hiperszuper nézős sorozatot bejövős újoncok kedvéért. Akkor lehet, hogy az a kulcs, hogy a többség jobban ragaszkodik a nézős sorozataihoz?

Jut eszembe, volt a Titanic-on 15-20 éve valami ír horror, talán fűnyíró is volt benne – valaki tudja, mi lehet a címe? Egyszer eszembe jutott és azóta nem megy ki a fejemből.

A hét (nem)kérdése

2016. 09. 07. 16:30 - Írta: winnie

77 comments | kategória: elmélkedés

…nincs olyan sorozat, amit ne néznének pár tucatnyian vagy pár százan legalább. Vagy van?

Mármint itthon. Vagy akár a blog olvasói között. Mindegy, lépjetek tovább ezen a poszton, csak most, hogy pár órája leírtam ezt a mondatot, elmerengtem sokadjára is azon, hogy vajon melyik az a sorozat, amit csak egy valaki néz. Hogy létezik-e ilyen sorozat, illetve akkora egyéniség, hogy annak egyedüli nézője?

A baj (és a gyakori merengésem oka), hogy nem tudhatom meg, hogy mire lehet igaz ez, hiszen nem lehet feltenni a kérdést. Mármint, hogy melyik az a bizonyos sorozat, hiszen egyrészt több száz széria van, másrészt kommentelni csak pár százaléknyi olvasó kommentel a neten. Még arra gondoltam, hogy lehetne olyat játszani, hogy ha valakinek van valami nagyon ritka darabja, akkor beírja kommentbe, hátha senki sem jelzi, hogy ő is nézi, de ez megint nem jelentene semmi. Csak azt, hogy valaki szótlan vagy lusta.

Mondom, mindegy. Csak eszembe jutott. És az is, hogy ha lenne ilyen sorozat és nem kezdtem volna el nézni, akkor “kiszúrnék” az illetővel, mert én is elkezdeném nézni. Mármint nem rossz szándék vezetne, hanem egyszerűen csak a kíváncsiság. Mert valójában én is szeretek “ebben” utazni. Azért kezdek el egy csomó nem hype-olt sorozatot (és hagyok ki sok nagyon nézettet), mert nagyon szeretek felfedezni. És később a felfedezéseket megosztani, hátha egy-két embernek örömöt okozok azzal, hogy egy újabb nézős sorozatot tolok elé.

Peak TV, avagy tényleg túl sok sorozat van? – írta Donnie

2016. 08. 10. 20:36 - Írta: vendegblogger

29 comments | kategória: elmélkedés

Túl sok a néznivaló.

Az utóbbi idők egyik leggyakrabban elhangzó mondatáról van szó a sorozatokkal kapcsolatos diskurzusok során. Egyszerre érezzük magunkat szerencsésnek miatta és szitkozódunk is, hiszen képtelenség minden egyes minőségi alkotást figyelemmel kísérni. Nem csak itthon érezzük úgy, hogy túlkínálat van a tévés piacon, John Landgraf, az FX csatorna elnöke a 2015-ös nyári TCA-turné során a Peak (tetőfok, csúcspont) TV kifejezést használta a helyzetre.

A téma innentől kezdve egyre felkapottabbá vált, az amerikai szakírók és nézők körében is sok vitát kiváltó kérdéskört generálva. A bejegyzés megírásához az egyik legfelkészültebb szakembernek tartott Landgraf héten elmondott elemzését vettem alapul.

peaktv1

Nézzük először a számokat, 2014-ben az USA-ban 389 saját gyártású szkriptelt sorozatot mutattak be. Ez a szám tavaly 419-re emelkedett, idén 430-450 közé teszik, és az előrejelzések szerint 2017-re eléri az 500-at is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a fenti adatok kizárólag a főműsoridős szkriptelt szériákra vonatkoznak, ha belevesszük a realityket is, akkor még nagyobb számot kapunk, tavaly ugyanis 750 valóságshowt (ebből 350 új volt) mutattak be csak az Egyesült Államokban.

Minek köszönhető az a tendenciává váló komoly növekedés? A “mindenki akar egy szeletet a tortából”- effektusnak, hiszen rengeteg olyan csatorna kezdett sorozatgyártásba, amelyek korábban ezzel nem foglalkoztak.

A legnagyobb lökést a stream szolgáltatók adták, konkrétan a Netflix, Amazon, Hulu hármas. Közülük is kiemelkedik a Netflix, mely jelen pillanatban 71 saját gyártású sorozatnál tart, ami több, mint az HBO, Showtime, Starz és FX jelenlegi kínálata együttvéve. És ne felejtsük el, hogy eddig mindegyik sorozatuk megkapta a második évadot, tehát nem lemorzsolódás, hanem további növekedés várható.

peaktv2

Összegezve elmondható, hogy a jelenleg amerikai sorozatkínálat 20%-át a Netflix alkotásai teszik ki. A számadatokat látva már nem is csodálkozunk annyira, hogy a Netflix hat milliárd dollárt költ idén a saját programjaira, összehasonlításképp az HBO három, míg az FX egy milliárdot.

Felvetődik az újabb kérdés, miszerint a Peak TV kapcsán vajon pozitív vagy negatív folyamatról beszélünk-e.

Pro és kontra egyaránt lehet érveket felsorakoztatni. Véleményem szerint először is örüljünk annak, hogy soha nem volt ekkora válogatási lehetőségünk, rengeteg minőségi és változatos tematikájú sorozat készül. A verseny pedig arra sarkallja a készítőket, hogy (optimális esetben) még egyedibb, a tömegből kitűnő produkcióval álljanak elő, magyarul mi nézők alapvetően jól járunk.

peaktv3

Ha a kontrát nézzük, ki kell emelni, hogy a merítési lehetőségek megsokszorozódása miatt értékes sorozatok kallódhatnak el, melyekre nem figyel fel a közönség, sőt egyre többször már a szakma sem. A csatornák számára pedig komoly problémát jelent a reklámbevételek csökkenése, az FX esetében tíz év alatt 55%-ról 32%-os visszaesés történt ezen a területen.

Nem lehet tehát kimondani, hogy a jelenlegi folyamat egyértelműen jónak vagy károsnak mondható, mindkettő mellett tudunk felsorakoztatni érveket. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy nem tarthat örökké, Landgraf tavalyi önmagát megcáfolva 2019-et jósolja, amikor is csökkenés várható a bemutatott sorozatok számában. Nem radikális, hanem folyamatos mértékű lesz, és véleménye szerint évi 400 szkriptelt szériára lehet számítani.

Ennek egyszerű pénzügyi okai vannak, a drámák előállítási költsége (marketinggel együtt) az elmúlt öt évben átlagosan 20%-kal nőtt, epizódonként átlag 4-5 millió dollárnál tartunk jelenleg. Mivel a nézettségek éppen a Peak TV-nek köszönhetően csökkenő tendenciát mutatnak, így nem lehet ennyi sorozatot profitábilissá tenni.

peaktv4

Az előbb nem voltam teljesen őszinte, ugyanis maradt még egy kérdés, azonban ezt már felétek intézem: hogyan élitek meg a sorozatos túlkínálatot, kellemes problémát jelent, vagy inkább frusztrálttá tesz titeket a jelenség?

Spinoffot a Game of Thrones-nak?

2016. 08. 04. 17:55 - Írta: winnie

34 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Ami nagyon, nagyon sikeres, annak a csatorna is szívesen készít spinoffot, és ahhoz a sorozathoz a nézők is szívesen fogadnak spinoffot.

Ez manapság sincs másképp, bár a The Big Bang Theory valószínűleg megmarad magának, de a sokáig legnézettebb CSI és NCIS már kapott pár testvérsorozatot, és az elmúlt évek kábeles királyai közül a The Walking Dead és a Breaking Bad rajongói is kaptak egy újabb frontot kedvencük világában. (A többi topsorozat közül az Empire és a Sons of Anarchy spinoffja is készül, míg az American Horror Story minden szezonja gyakorlatilag spinoff.)

De mi a helyzet a Game of Thrones-szal?

Eddig az volt, hogy a készítők nem nagyon gondolkodnak ilyesmiben, de konkrétan talán most először nyilatkozta az HBO új vezetője, hogy sem a csatornának, sem az író párosnak nem lenne ellenére egy mellékág. A kérdés, hogy ez folytatás legyen vagy előzmény, vagy valami párhuzamos sztori? Engem leginkább a folytatás aspektus érdekel, mert kíváncsi vagyok, hogy kiben/miben látjátok a legtöbb fantáziát.

Westeros melyik ismert karaktere (vagy területe) köré írt spinoffot néznél legszívesebben a Game of Thrones folytatásaként?

De persze nem csak folytatást lehetne írni a sorozatnak. Ha olvastam volna a könyveket, vagy komolyabban tisztában lennék George R. R. Martin munkásságával, most eszmefuttatásban törnék ki, hogy mi minden lehetséges vagy valósult meg, így viszont a fő kérdés előtt csak a Wikipedia-ról idézném, hogy az írónak van három előzménynovellája a sorozat kiegészítésére, amelyek 90 évvel a Game of Thrones kezdete előtt játszódnak.

A novellasorozat, amelynek angol neve Tales of Dunk and Egg, nem kapcsolódik közvetlenül a regényekhez. Egyes antológiákban megjelent részei: Kóbor lovag (The Hedge Knight, 1998), The Sworn Sword (2003), The Mystery Knight (2010). És, ha minden igaz 2013-ban megjelenta The Princess and the Queen or, the Blacks and the Greens, ami a Targaryen polgárháború történetét meséli el, 2014-ben pedig ennek az előzménye, a a The Rogue Prince, or, the King’s Brother.

Sorozatfelélesztés = biztos siker?

2016. 07. 27. 20:13 - Írta: winnie

21 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A téma elég aktuális, és linkelném ezt a tavalyi posztot, ami rámutat, hogy miért is van olyan sok reboot – röviden azért, mert a felújított sorozat sok nézőt hozhat a streaming szolgáltatóknak a régi epizódok esetében, ld. Netflix és Star Trek / Gilmore Girls / Full House.

Szerinted melyik készítés alatt lévő reboot lesz (minőségtől függetlenül) nagy siker? És melyik fog nézettségileg csalódást okozni?

Csak arról jutott ez eszembe, mert már pár hónapja is írtam, amikor láttam, hogy a Full House rebootjának, a Fuller House-nak az előzetese 10M fölötti megtekintést produkált a YouTube-on, rögtön az jött le nekem, hogy ez remek befektetés, hiszen kizárt, hogy ennyi érdeklődő mellett ne legyen meg rögtön a 2. évados berendelés. Főleg, ha minden rész egyszerre elérhetővé válik.

Hiszen, ha ne adj isten nem is jó a sorozat, pár részt akkor is meg fog nézni belőle a rajongó, és egy 13 epizódos szitkomévad is leszalad gyorsan. Mint ahogy egy 6 részes The X-Files is, még akkor is, ha az illető később azt mondja, hogy 6-ból 5 rész gyenge volt. Biztos volt ilyen köztetek is, nem? Amit szerettünk, azzal sokszor elnézőbbek vagyunk.

Ergó: az ilyen sorozatfelélesztésekkel biztosra lehet menni, nem?

Jó pár sorozatreboot készül mostanság. Itt írtam általánosságban a feldolgozásokról és rebootokról, hogy miben jelentenek mást a sorozatos világban, a lényeg, hogy most valójában revival-ökre gondolok, sorozatok felélesztésére, folytatásként való újraindítására, ahogy erre sor került a Heroes, a The X-Files, a Full House vagy a The Muppets esetében. Vagy… Á, nem olyan egyszerű az ilyesmi kategorizálni.

Mert mint tudjuk klasszikus folytatásként érkezik a Twin Peaks, a Gilmore Girls, a Prison Break, a Tremors, a Mystery Science Theatre 3000, plusz felélesztik a Star Trek-et, a Xena: Warrior Princess-t, animációs sorozatok terén pedig itt az új The Powerpuff Girls, Samurai Jack és Ducktales. Sőt, ugye a Law & Order is tervbe van véve. (Meg volt Damien is, ami egy filmnek, az Omen-nek a folytatása, és talán az NBC is berendeli sorozatnak az ugyancsak filmalapú Cruel Intentions-t.)

A miért-re persze nem csak a régi epizódok a válaszok, hanem az is, hogy egy ismert márkanevet könnyebben bepróbál a néző ebben a túlkínálatban. Példát nem kell mondanom, mindenki nézze meg a legutóbbi tíz bepróbált újonca címét.

(A felélesztések mellett persze vannak klasszikus feldolgozáok, meg előzmények, amik nem annyira idetartoznak, országos csatornákon lesz MacGyver, Lethal Weapon és The Exorcist, de új adaptációként nemrég láthattuk a Roots-ot és az Anne of Green Gables-t, a Netflix pedig berendelte a Lost in Space és a One Day At A Time új változatát. )

A magyar streamoldalak kínálata (frissítve)

2016. 07. 08. 21:12 - Írta: winnie

37 comments | kategória: elmélkedés

(Ebben a posztban összeszedném a jelenleg a magyar streamoldalakon elérhető sorozatokat, és, ahol tudom, az elérés feltételeit. Ha hibát láttok, vagy valamit kiegészítést tennétek, csak nyugodtan. Én sem ismerek mindent.)

Szoktam írni a magyar streames kínálatról a hírekben, de ezek az infók általában a valóban mindig frissülő Netflix-re és az HBO GO-ra összpontosulnak, most pedig eszembe jutott, hogy mi a helyzet a többiekkel, a nagy csinnadrattával elindított Vodafone RedMozi-val vagy Telenor MyTV-vel? Vagy az egykor a House of Cards-szal villogó UPC-vel? És persze ide tartoznak a tévécsatornás streamek (AXN, Viasat, MTV, sőt, a TV2 és az RTL is kínál titokban sorozatokat elvileg.)

Az árakról: a kereskedelmi tévécsatornás streamek ingyenesek, azokon bárki nézhet sorozatot, a Telenornál a sorozatok havi 1190 forintért érhetőek el (a filmekkel 1990 ft), a UPC-nél 1490, a Vodafone-nál 1990, a Netflix-nél pedig 2500 forintért (8 euró) – az HBO GO-nak nem tudom, hogy van-e fix ára, de előfizetéshez jár elvileg, anélkül pedig 2500 per hó.

A tovább mögött előbb az egyéb szolgáltatók, majd az HBO GO és a Netflix hazai streames kínálata – előbbieknél inkább a filmek mennek, mint a sorozatok. A sorozatokon magyar szinkron van, az HBO GO-n magyar felirat is (van egy-két, tévében nem adott sorozat, amihez nincs szinkron), míg a Netflix-en még mindig nincsenek magyar specifikációk (a feliratok elvileg jönnek nemsokára), kivéve a The Divide-on magyar szinkron. Tovább…

Game of Thrones: Cersei és Jaime Lannister – írta ayren

2016. 07. 06. 21:31 - Írta: vendegblogger

48 comments | kategória: elmélkedés

Bár alapvetően a Stark családnak “szurkolok” a Game of Thrones címet viselő, immár hat éve tartó túlélőversenyben, a legizgalmasabb karaktereket számomra mégis rendre a Lannister-ház szállította, élükön az abszolút kedvenccé avanzsált Tyrionnal, akiről tavaly már írtam, és akinek első helyét a szívemben még elmúlt két évi mostoha szerepeltetése sem tudta megingatni.

Az idei évadnak a fináléja viszont az ikrek viszonyában beálló olyan mélyreható változást sugall, aminek kapcsán érdemes alaposabban elgondolkodnom az ő jellemükről is – persze szigorúan a szubjektivitás szemüvegén át tekintve rájuk.

jaime cercei 1

Nőké az elsőbbség, vegyük szemügyre először Cersei Lannistert.

Közhely, hogy a GoT tele van erős női karakterekkel, köztük is az egyik, ha nem a legerősebb a Lena Headey által alakított királyné, aki pontosan az a típus, akit mindenki imád utálni. Hataloméhes, bosszúálló, aljas és manipulatív kavarógép, valódi pszichopata, akinek emberi vonásai leginkább csak a gyerekei szeretetében mutatkoznak meg.

jaime cercei 2

Cersei pechje az, hogy az ambíciói lekörözik a képességeit. Igazi ösztönlény: akar valamit, elveszi, de nem számol a hosszú távú következményekkel, ahogy mások szükségleteivel, érzelmeivel sem. Alapvető személyiségvonása a konfrontációkeresés, az intrika és a viszálykodás a lételeme. Abszolút domináns alkat, a Jaime-vel való kapcsolatot is ő uralja gyerekkoruk óta, gyaníthatóan a kettejük vérfertőző viszonyát sem a fivére kezdeményezte anno. Az ikertestvérével való szerelme meglehetősen nárcisztikus jellegű.

Cersei végtelenül gőgös a családjára, a fivérében is leginkább a Lannisterséget, vagyis önmagát szereti. Tulajdonképpen a gyerekeik is amiatt születnek meg, hogy velük kétszeresen „tiszta vérű” Lannistereket hozzon a világra, és ne az általa megvetett Robert Baratheon ivadékait.

Jaime2

Jaime testesíti meg a nő számára az ideális Lannister férfit: vonzó külsejű, éles eszű és kíméletlen – mindezek mellé kiváló bajvívó, ami abban a korban a nemesség körében a legfontosabbnak férfiúi erénynek számított. Amikor Jaime elveszti az egyik kezét, vagyis rokkant lesz, ez az eszményített kép sérül Cersei-ben, emiatt már közel sem tartja annyira vonzó szexuális partnernek a fivérét, mint korábban.

A tovább mögött folytatom az elmélkedést. Tovább…

Next Posts Previous Posts