login |

Posts filed under 'elmélkedés'

Peak TV, avagy tényleg túl sok sorozat van? – írta Donnie

2016. 08. 10. 20:36 - Írta: vendegblogger

29 comments | kategória: elmélkedés

Túl sok a néznivaló.

Az utóbbi idők egyik leggyakrabban elhangzó mondatáról van szó a sorozatokkal kapcsolatos diskurzusok során. Egyszerre érezzük magunkat szerencsésnek miatta és szitkozódunk is, hiszen képtelenség minden egyes minőségi alkotást figyelemmel kísérni. Nem csak itthon érezzük úgy, hogy túlkínálat van a tévés piacon, John Landgraf, az FX csatorna elnöke a 2015-ös nyári TCA-turné során a Peak (tetőfok, csúcspont) TV kifejezést használta a helyzetre.

A téma innentől kezdve egyre felkapottabbá vált, az amerikai szakírók és nézők körében is sok vitát kiváltó kérdéskört generálva. A bejegyzés megírásához az egyik legfelkészültebb szakembernek tartott Landgraf héten elmondott elemzését vettem alapul.

peaktv1

Nézzük először a számokat, 2014-ben az USA-ban 389 saját gyártású szkriptelt sorozatot mutattak be. Ez a szám tavaly 419-re emelkedett, idén 430-450 közé teszik, és az előrejelzések szerint 2017-re eléri az 500-at is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a fenti adatok kizárólag a főműsoridős szkriptelt szériákra vonatkoznak, ha belevesszük a realityket is, akkor még nagyobb számot kapunk, tavaly ugyanis 750 valóságshowt (ebből 350 új volt) mutattak be csak az Egyesült Államokban.

Minek köszönhető az a tendenciává váló komoly növekedés? A “mindenki akar egy szeletet a tortából”- effektusnak, hiszen rengeteg olyan csatorna kezdett sorozatgyártásba, amelyek korábban ezzel nem foglalkoztak.

A legnagyobb lökést a stream szolgáltatók adták, konkrétan a Netflix, Amazon, Hulu hármas. Közülük is kiemelkedik a Netflix, mely jelen pillanatban 71 saját gyártású sorozatnál tart, ami több, mint az HBO, Showtime, Starz és FX jelenlegi kínálata együttvéve. És ne felejtsük el, hogy eddig mindegyik sorozatuk megkapta a második évadot, tehát nem lemorzsolódás, hanem további növekedés várható.

peaktv2

Összegezve elmondható, hogy a jelenleg amerikai sorozatkínálat 20%-át a Netflix alkotásai teszik ki. A számadatokat látva már nem is csodálkozunk annyira, hogy a Netflix hat milliárd dollárt költ idén a saját programjaira, összehasonlításképp az HBO három, míg az FX egy milliárdot.

Felvetődik az újabb kérdés, miszerint a Peak TV kapcsán vajon pozitív vagy negatív folyamatról beszélünk-e.

Pro és kontra egyaránt lehet érveket felsorakoztatni. Véleményem szerint először is örüljünk annak, hogy soha nem volt ekkora válogatási lehetőségünk, rengeteg minőségi és változatos tematikájú sorozat készül. A verseny pedig arra sarkallja a készítőket, hogy (optimális esetben) még egyedibb, a tömegből kitűnő produkcióval álljanak elő, magyarul mi nézők alapvetően jól járunk.

peaktv3

Ha a kontrát nézzük, ki kell emelni, hogy a merítési lehetőségek megsokszorozódása miatt értékes sorozatok kallódhatnak el, melyekre nem figyel fel a közönség, sőt egyre többször már a szakma sem. A csatornák számára pedig komoly problémát jelent a reklámbevételek csökkenése, az FX esetében tíz év alatt 55%-ról 32%-os visszaesés történt ezen a területen.

Nem lehet tehát kimondani, hogy a jelenlegi folyamat egyértelműen jónak vagy károsnak mondható, mindkettő mellett tudunk felsorakoztatni érveket. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy nem tarthat örökké, Landgraf tavalyi önmagát megcáfolva 2019-et jósolja, amikor is csökkenés várható a bemutatott sorozatok számában. Nem radikális, hanem folyamatos mértékű lesz, és véleménye szerint évi 400 szkriptelt szériára lehet számítani.

Ennek egyszerű pénzügyi okai vannak, a drámák előállítási költsége (marketinggel együtt) az elmúlt öt évben átlagosan 20%-kal nőtt, epizódonként átlag 4-5 millió dollárnál tartunk jelenleg. Mivel a nézettségek éppen a Peak TV-nek köszönhetően csökkenő tendenciát mutatnak, így nem lehet ennyi sorozatot profitábilissá tenni.

peaktv4

Az előbb nem voltam teljesen őszinte, ugyanis maradt még egy kérdés, azonban ezt már felétek intézem: hogyan élitek meg a sorozatos túlkínálatot, kellemes problémát jelent, vagy inkább frusztrálttá tesz titeket a jelenség?

Spinoffot a Game of Thrones-nak?

2016. 08. 04. 17:55 - Írta: winnie

34 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Ami nagyon, nagyon sikeres, annak a csatorna is szívesen készít spinoffot, és ahhoz a sorozathoz a nézők is szívesen fogadnak spinoffot.

Ez manapság sincs másképp, bár a The Big Bang Theory valószínűleg megmarad magának, de a sokáig legnézettebb CSI és NCIS már kapott pár testvérsorozatot, és az elmúlt évek kábeles királyai közül a The Walking Dead és a Breaking Bad rajongói is kaptak egy újabb frontot kedvencük világában. (A többi topsorozat közül az Empire és a Sons of Anarchy spinoffja is készül, míg az American Horror Story minden szezonja gyakorlatilag spinoff.)

De mi a helyzet a Game of Thrones-szal?

Eddig az volt, hogy a készítők nem nagyon gondolkodnak ilyesmiben, de konkrétan talán most először nyilatkozta az HBO új vezetője, hogy sem a csatornának, sem az író párosnak nem lenne ellenére egy mellékág. A kérdés, hogy ez folytatás legyen vagy előzmény, vagy valami párhuzamos sztori? Engem leginkább a folytatás aspektus érdekel, mert kíváncsi vagyok, hogy kiben/miben látjátok a legtöbb fantáziát.

Westeros melyik ismert karaktere (vagy területe) köré írt spinoffot néznél legszívesebben a Game of Thrones folytatásaként?

De persze nem csak folytatást lehetne írni a sorozatnak. Ha olvastam volna a könyveket, vagy komolyabban tisztában lennék George R. R. Martin munkásságával, most eszmefuttatásban törnék ki, hogy mi minden lehetséges vagy valósult meg, így viszont a fő kérdés előtt csak a Wikipedia-ról idézném, hogy az írónak van három előzménynovellája a sorozat kiegészítésére, amelyek 90 évvel a Game of Thrones kezdete előtt játszódnak.

A novellasorozat, amelynek angol neve Tales of Dunk and Egg, nem kapcsolódik közvetlenül a regényekhez. Egyes antológiákban megjelent részei: Kóbor lovag (The Hedge Knight, 1998), The Sworn Sword (2003), The Mystery Knight (2010). És, ha minden igaz 2013-ban megjelenta The Princess and the Queen or, the Blacks and the Greens, ami a Targaryen polgárháború történetét meséli el, 2014-ben pedig ennek az előzménye, a a The Rogue Prince, or, the King’s Brother.

Sorozatfelélesztés = biztos siker?

2016. 07. 27. 20:13 - Írta: winnie

21 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A téma elég aktuális, és linkelném ezt a tavalyi posztot, ami rámutat, hogy miért is van olyan sok reboot – röviden azért, mert a felújított sorozat sok nézőt hozhat a streaming szolgáltatóknak a régi epizódok esetében, ld. Netflix és Star Trek / Gilmore Girls / Full House.

Szerinted melyik készítés alatt lévő reboot lesz (minőségtől függetlenül) nagy siker? És melyik fog nézettségileg csalódást okozni?

Csak arról jutott ez eszembe, mert már pár hónapja is írtam, amikor láttam, hogy a Full House rebootjának, a Fuller House-nak az előzetese 10M fölötti megtekintést produkált a YouTube-on, rögtön az jött le nekem, hogy ez remek befektetés, hiszen kizárt, hogy ennyi érdeklődő mellett ne legyen meg rögtön a 2. évados berendelés. Főleg, ha minden rész egyszerre elérhetővé válik.

Hiszen, ha ne adj isten nem is jó a sorozat, pár részt akkor is meg fog nézni belőle a rajongó, és egy 13 epizódos szitkomévad is leszalad gyorsan. Mint ahogy egy 6 részes The X-Files is, még akkor is, ha az illető később azt mondja, hogy 6-ból 5 rész gyenge volt. Biztos volt ilyen köztetek is, nem? Amit szerettünk, azzal sokszor elnézőbbek vagyunk.

Ergó: az ilyen sorozatfelélesztésekkel biztosra lehet menni, nem?

Jó pár sorozatreboot készül mostanság. Itt írtam általánosságban a feldolgozásokról és rebootokról, hogy miben jelentenek mást a sorozatos világban, a lényeg, hogy most valójában revival-ökre gondolok, sorozatok felélesztésére, folytatásként való újraindítására, ahogy erre sor került a Heroes, a The X-Files, a Full House vagy a The Muppets esetében. Vagy… Á, nem olyan egyszerű az ilyesmi kategorizálni.

Mert mint tudjuk klasszikus folytatásként érkezik a Twin Peaks, a Gilmore Girls, a Prison Break, a Tremors, a Mystery Science Theatre 3000, plusz felélesztik a Star Trek-et, a Xena: Warrior Princess-t, animációs sorozatok terén pedig itt az új The Powerpuff Girls, Samurai Jack és Ducktales. Sőt, ugye a Law & Order is tervbe van véve. (Meg volt Damien is, ami egy filmnek, az Omen-nek a folytatása, és talán az NBC is berendeli sorozatnak az ugyancsak filmalapú Cruel Intentions-t.)

A miért-re persze nem csak a régi epizódok a válaszok, hanem az is, hogy egy ismert márkanevet könnyebben bepróbál a néző ebben a túlkínálatban. Példát nem kell mondanom, mindenki nézze meg a legutóbbi tíz bepróbált újonca címét.

(A felélesztések mellett persze vannak klasszikus feldolgozáok, meg előzmények, amik nem annyira idetartoznak, országos csatornákon lesz MacGyver, Lethal Weapon és The Exorcist, de új adaptációként nemrég láthattuk a Roots-ot és az Anne of Green Gables-t, a Netflix pedig berendelte a Lost in Space és a One Day At A Time új változatát. )

A magyar streamoldalak kínálata (frissítve)

2016. 07. 08. 21:12 - Írta: winnie

37 comments | kategória: elmélkedés

(Ebben a posztban összeszedném a jelenleg a magyar streamoldalakon elérhető sorozatokat, és, ahol tudom, az elérés feltételeit. Ha hibát láttok, vagy valamit kiegészítést tennétek, csak nyugodtan. Én sem ismerek mindent.)

Szoktam írni a magyar streames kínálatról a hírekben, de ezek az infók általában a valóban mindig frissülő Netflix-re és az HBO GO-ra összpontosulnak, most pedig eszembe jutott, hogy mi a helyzet a többiekkel, a nagy csinnadrattával elindított Vodafone RedMozi-val vagy Telenor MyTV-vel? Vagy az egykor a House of Cards-szal villogó UPC-vel? És persze ide tartoznak a tévécsatornás streamek (AXN, Viasat, MTV, sőt, a TV2 és az RTL is kínál titokban sorozatokat elvileg.)

Az árakról: a kereskedelmi tévécsatornás streamek ingyenesek, azokon bárki nézhet sorozatot, a Telenornál a sorozatok havi 1190 forintért érhetőek el (a filmekkel 1990 ft), a UPC-nél 1490, a Vodafone-nál 1990, a Netflix-nél pedig 2500 forintért (8 euró) – az HBO GO-nak nem tudom, hogy van-e fix ára, de előfizetéshez jár elvileg, anélkül pedig 2500 per hó.

A tovább mögött előbb az egyéb szolgáltatók, majd az HBO GO és a Netflix hazai streames kínálata – előbbieknél inkább a filmek mennek, mint a sorozatok. A sorozatokon magyar szinkron van, az HBO GO-n magyar felirat is (van egy-két, tévében nem adott sorozat, amihez nincs szinkron), míg a Netflix-en még mindig nincsenek magyar specifikációk (a feliratok elvileg jönnek nemsokára), kivéve a The Divide-on magyar szinkron. Tovább…

Game of Thrones: Cersei és Jaime Lannister – írta ayren

2016. 07. 06. 21:31 - Írta: vendegblogger

48 comments | kategória: elmélkedés

Bár alapvetően a Stark családnak “szurkolok” a Game of Thrones címet viselő, immár hat éve tartó túlélőversenyben, a legizgalmasabb karaktereket számomra mégis rendre a Lannister-ház szállította, élükön az abszolút kedvenccé avanzsált Tyrionnal, akiről tavaly már írtam, és akinek első helyét a szívemben még elmúlt két évi mostoha szerepeltetése sem tudta megingatni.

Az idei évadnak a fináléja viszont az ikrek viszonyában beálló olyan mélyreható változást sugall, aminek kapcsán érdemes alaposabban elgondolkodnom az ő jellemükről is – persze szigorúan a szubjektivitás szemüvegén át tekintve rájuk.

jaime cercei 1

Nőké az elsőbbség, vegyük szemügyre először Cersei Lannistert.

Közhely, hogy a GoT tele van erős női karakterekkel, köztük is az egyik, ha nem a legerősebb a Lena Headey által alakított királyné, aki pontosan az a típus, akit mindenki imád utálni. Hataloméhes, bosszúálló, aljas és manipulatív kavarógép, valódi pszichopata, akinek emberi vonásai leginkább csak a gyerekei szeretetében mutatkoznak meg.

jaime cercei 2

Cersei pechje az, hogy az ambíciói lekörözik a képességeit. Igazi ösztönlény: akar valamit, elveszi, de nem számol a hosszú távú következményekkel, ahogy mások szükségleteivel, érzelmeivel sem. Alapvető személyiségvonása a konfrontációkeresés, az intrika és a viszálykodás a lételeme. Abszolút domináns alkat, a Jaime-vel való kapcsolatot is ő uralja gyerekkoruk óta, gyaníthatóan a kettejük vérfertőző viszonyát sem a fivére kezdeményezte anno. Az ikertestvérével való szerelme meglehetősen nárcisztikus jellegű.

Cersei végtelenül gőgös a családjára, a fivérében is leginkább a Lannisterséget, vagyis önmagát szereti. Tulajdonképpen a gyerekeik is amiatt születnek meg, hogy velük kétszeresen „tiszta vérű” Lannistereket hozzon a világra, és ne az általa megvetett Robert Baratheon ivadékait.

Jaime2

Jaime testesíti meg a nő számára az ideális Lannister férfit: vonzó külsejű, éles eszű és kíméletlen – mindezek mellé kiváló bajvívó, ami abban a korban a nemesség körében a legfontosabbnak férfiúi erénynek számított. Amikor Jaime elveszti az egyik kezét, vagyis rokkant lesz, ez az eszményített kép sérül Cersei-ben, emiatt már közel sem tartja annyira vonzó szexuális partnernek a fivérét, mint korábban.

A tovább mögött folytatom az elmélkedést. Tovább…

A hét kérdése(i)

2016. 06. 09. 21:18 - Írta: winnie

72 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

Meg vagyok győződve arról, hogy volt már egy ilyen kérdés, de egyszerűen mindig van egy pont, amikor besokallok, és ki kell írnom magamból a dolgot, pedig gőzöm sincs, hogy miért kellene, hogy izgasson ilyesmi.

Szóval a napokban több sorozat kapcsán is belefutottam a klasszikus “nézem, de magam sem tudom, hogy miért”-kommentbe, és… Á, nyilván mindenki azt néz, amit akar, én sosem tanácsolom, hogy ne nézzen valamit csak azért, mert nem tetszik neki (mert ugye sokan a negatív kritikára besérülve azt mondják, hogy “minek nézed akkor?”, amit sosem értek – hadd nézze, nem?), csakis akkor kerül sor ilyesmire, ha valaki panaszkodik, hogy X vagy Y sorozatot miért nem kaszálják el, így néznie kell tovább, mire az a válaszom, hogy előbb mindig a nézőnek kell kaszálnia, a csatorna csak a nézettség csökkenése után fog. Tehát, aki néz valamit, az ne várja el, hogy kaszát kap a sorozat. (Nyilván mi nem hatunk közvetlen módon ilyesmire, de az elv a lényeg, nem?)

Na, szokás szerint elkalandoztam. Szóval annak ellenére, hogy nem kéne, hogy érdekeljen, Az ilyen típusú komment (“nem tudom, miért nézem”) az egyetlen, amit olvasva  a szívem szakad meg, hogy az illető jó esetben középszerrel (és megszokással) éri be, ahelyett, hogy valami parlagon fekvő überjó sorozatot nézzen (nem is az illetőt sajnálom, hanem a parlagon maradó sorozatot…), mert az mindig van, legalább egy tucat. Azt persze nem tudom, hogy neki épp melyik lesz überjó, de biztos, hogy lesz. Aki keres, talál. És manapság elég jól lehet célzottan keresni.

És ezzel nem azt mondom, hogy azt kell csinálni, amit én, hogy ha valami hoz 2-3 nem túl érdekes epizódot, akkor sokszor már lendítem is a kaszát (nem véletlen, hogy 4-5 évadon túl alig van sorozat, ami eljut nálam), de azért a két véglet között csak lehet találni egy arany középutat, nem?

Szóval érdekelne a jelenségről a véleményetek, de mankónak van két kérdéseim is – és jelezném rögtön, hogy a guilty pleasure-öket ne említsétek, hiszen azok zöme esetében tudjuk, hogy miért nézzük őket:

1.) Mennyire jellemző rád a “Nézem, de magam sem tudom, hogy miért?”-jelenség?
2.) Melyik az a sorozat, amely leginkább ebbe a kategóriába esik nálad? Melyik akarod mindennél jobban elengedni, és mégsem megy? Van egyáltalán ilyen?

Sorozatfüggőség, csapó 1.

2016. 06. 02. 19:45 - Írta: winnie

23 comments | kategória: elmélkedés

Archív a téma, nem mai, de elkezdem kirakni a “sorozatfüggős” posztokat, amik már régóta sorban állnak, mert szerintem nagyon érdekesek, főleg, ha nem hülyeséget írnak/beszélnek. Majd látjátok, mikor melyikről van szó,

Meg nem mondom, mikor, de az egyik Morning Show-ban (az egy rádióműsor, mint kiderült) Sebestyén Balázs és Rákóczi Ferenc beszélt a sorozatfüggőségről, és természetesen még Zacher doktort is bevonták a diskurzusba. Vajon itt is sikerült sikeresen összemosni a dolgokat? A beszélgetés a tovább mögött meghallgatható – de ezen a linken is.

Tovább...

Netflix-hatás, csapó 2.

2016. 05. 27. 20:00 - Írta: winnie

31 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A Netflix-nek (számomra) leginkább csak a múltkor említett, “lássuk, ez milyen!”-hatása van, de azt veszem észre, hogy a szolgáltatás sikere abban (is) lehet, amiért a dara is népszerű, illetve hatékony. Aki darál, az elnézőbb, nem? Ha ott van az ember előtt a teljes szezon, könnyebben végig nyomja, mintha egy hetet kéne várni a következő részre? Ha van idő, akkor eleve “miért ne?”-alapon, de egyébként is, mintha megengedőbbek lennék ilyenkor, vagy bízunk abban, hogy majd a következő részre “beindul” a sorozat. (Kérdés, ki meddig bízik.)

Márpedig, ha létezik ilyen jelenség, akkor az azt is jelenti, hogy a néző egy Netflix által gyártott, teljes szezonjával elérhetővé váló sorozatévadot sokkal nagyobb eséllyel néz végig, mint mondjuk egy CBS-es sorozat esetében? Ti ezt hogy látjátok? Számít az ilyesmi nektek?

Nehezebben kaszálsz darálás közben sorozatot, vagy nem számít, hogy hetiben vagy darálva nézed, ami nem elég jó, az elhullik?

Persze ennek kapcsán az jut eszembe, hogy HA az ember darálás közben nehezebben kaszál valami gyengébbet vagy közepeset, akkor lehet, hogy a darálás intézménye, vagyis közvetve a Netflix is felelős azért, hogy összességében gyengébb színvonalat képviselő sorozatokat nézünk (már persze, aki darál), mint egyébként néznénk? Hiszen minden egyes kegyelemdara elveheti a helyet valami jobbtól. Vagy túlbonyolítom?

Netflix-hatás, csapó 1.

2016. 05. 25. 17:18 - Írta: winnie

19 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A Netflix-hatás nem feltétlenül csak a Netflix-re vonatkozik, hanem kábé minden streamszolgáltatóra, de mivel a Netflix egyrészt hozza a saját gyártású tartalmakat a könyvtárába, másrészt pedig teljes szezonokat pakol fel, így rá vonatkoztatható leginkább az alábbi jelenség, amibe én is beleütköztem.

Ha meglátsz “magad előtt” egy új (és teljes) sorozatévadot, akkor benned van, hogy jobb eséllyel elkezded nézni?

A következőre gondolok: velem többször is előfordult már a Netflix hivatalos hazai startja óta, hogy egy frissen felkerült sorozatot elkezdtem nézni – pedig, ha nem lett volna Netflix-em, akkor nem kezdtem volna bele azonnal. Így azonban, hogy nem kellett gépet bekapcsolnom, keresnem, letöltenem, hanem csak előkaptam a tabletet, és láttam, hogy csak egy érintés az egész, azt mondtam, hogy “Miért is ne?” – és leültem a fotelbe. Mint nemrég a Flaked esetében. Ami nem is érdekelt annyira, meg egyébként is tudtam, hogy human fog írni róla. Vagy most, végre felhoztam magamat a Veep-pel is (a 4×01 óta nem láttam), ami még mindig döbbenetesen zseniális.

Tudom, hogy többször érveltem a modell mellett a kényelemmel, és sokszor ez üres frázisnak tűnhet, de tényleg rohadt kényelmes. És nemcsak az új sorozatokkal, meg a friss Netflix-gyártásokkal ez a helyzet. Twitter-en olvastam, hogy közülünk superpityu is így vágott bele év elején a 12 Monkeys-ba. Nem kérdeztem rá nála az okokra, de eddig is elérhető volt a sorozat, nézhette volna, de nem tette. Viszont amint megjelent a Netflix-en, ráklikkelt és elkezdte nézni. Gondolom, a kényelem is közbejátszott nála, meg az, hogy megtehette. És ha megteheti, akkor miért ne tegye meg?

(Nyilván például az HBO GO-val is ez a helyzet, bár a modellje más, és a friss tartalmak sem ilyen gyakoriak, és sokszor nem a teljes szezon kerül fel. Pedig ebben az impulzusnézésben annak oroszlánszerepe van, hogy előttem az évad.)

Túl sok tévé?

2015. 11. 30. 16:44 - Írta: winnie

49 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

(Akit nem érdekel a szöveg, annak legalul az utolsó 2-3 bekezdés kíséretében ott a lényegi kérdés, ami manapság meghatározhatja a junkie életét, illetve belövi, hogy ki milyen szintű addikt.)

Annak idején, 1996-ban, amikor az egyetem miatt felkerültem Budapestre, sokkolt, hogy hány mozi van (akkor volt vagy 40) és azokban milyen sok filmet lehet megnézni. Korábban is jártam moziba, de ekkor indult be a filmőrületem, minden premiert látni akartam, és egy csomó klasszikust is néztem, és akkor még ott voltak a filmfesztiválok (Titanic!) és egyes nemzetek filmnapjai.

Ez persze sokszor heti 5-6 új filmet jelentett, de már akkor felfedeztem a darálást, és tudtam, hogy ha jól taktikázik az ember, és jók a transzferlehetőségei, akkor egy nap moziban akár 6 különböző filmet is le lehet tudni, ki lehet pipálni (igen, ez az a fogalomkör, amit a sorozatos darálásban sem szeretek), de 5-öt biztosan.

Kompletista voltam, mindent meg akartam nézni, aminek nyilván az iskola és az anyagi lehetőségek is valamilyen korlátot szabtak, de volt olyan évem, amikor a talán évi 200 mozis premierből csak öt maradt ki, de több évet is csak tíz mínusszal zártam.

Nyilván sok dudvát és közepes filmet is láttam, de rengeteg olyan alapvetést és zseniális filmet fedeztem fel, amit lehet, hogy egyébként sosem láttam volna, amikről sajnáltam volna, ha lemaradok: például ezt (ennek még sorozatos címe is van – épp tegnap pakolgattam a DVD-ket, amikor előkerült). Vagy ezt. Meg ezt. Meg még több tucatnyit.

Manapság egyre kevesebb filmet nézek, egyre kisebbeket merítek, és nyilván egyre kevesebb eszméletlen jó cuccot találok, mert csak az talál, aki igazán keres. Cserébe az elmúlt x évben sikerült rengeteg sorozatos alapvetést találnom, sok olyan alig ismert szériát, amiket, ha csak random kritikákra és szóbeszédre figyelek, sosem találtam volna meg.

Egy ideig minden szép volt és jó, hiszen évi pár tucat, majd idővel 100-150 új sorozat jött rengeteg rejtett kinccsel. De ma…? Basszus. Már tavaly is 240 újonc volt, vagyis minden hétköznapra jutott új sorozat, és ha valaki legalább 3 rész esélyt akar adni nekik, akkor…, nem is gondolok bele, nyilván lehetetlen mindent megnézni normális életvitel mellett. És a nem újonc sorozatok mellett.

Az idei év pedig még durvább, jelen állás szerint 312 újonc biztos, hogy volt/van/lesz, és pontosan tudom, hogy a többség magasról tesz az új sorozatokra és (nagyon helyesen) inkább a nagyobb hype-ra mozdul (naná, hiszen amit igazán istenítenek, annak híre át fog törni a zajon), de ettől függetlenül az ő véleményük is érdekelne, hogy mi ennek az oka?

(Tudjátok, tavaly megkérdeztük, hogy ki hány újoncot próbált be és bár voltak 100 fölöttiek is, 50 fölé csak 2% került, 67% pedig 10 alatt maradt – és erre a kérdésre a junkie-k válaszoltak.)

A kényelem, mondván van bőven nézős sorozat, és jobb (biztonságosabb) a megszokottat nézni, még ha nem is mindig zseniális. A ragaszkodás, miszerint nehezen kaszál az ember pár év után, és sok újdonságra nincs ideje? A kíváncsiság hiánya, hiszen nem mindenki felfedező típus? Vagy a lehetőség hiánya, ld. idő, felirat? Egyáltalán:

Zavar bármennyire is a tudat, miszerint több tucat olyan sorozat fut jelenleg, ami biztos, hogy nagy kedvenced lenne, de nem nézed?
Hogy kezeled ezt a ‘too much TV’ jelenséget?

Itt egy nyári grafikon, ami csak az amerikai sorozatokkal foglalkozik, de az újoncok mellett a jelenleg futók is benne vannak.

fxchart

The Bastard Executioner: Kurt Sutter elkaszálta a sorozatát?

2015. 11. 19. 14:50 - Írta: winnie

15 comments | kategória: a hét dumája,elmélkedés,hírek

Kurt Sutter-1 Kurt Sutter-2

A fenti két tweet jó kiindulási pont, mert úgy tűnik, kivételesen beletrafáltam. Na, nem mintha ördöngösség lett volna, hiszen tudjuk, hogy mekkora Kurt Sutter egója. Lejjebb ott a hét dumája is kiemelve.

De alapvetően a poszt is erről szólna, hogy vajon mit tenne, mit kéne tennie egy írónak: örülnie, hogy dolgozhat, olyat csinálhat, amit szeret, vagy dühöngenie, mert “senkit” sem érdekel, amit csinál. És ez nem csak a nem nézett sorozatokra igaz, hanem azokra is, amiknek fix a nézettsége. Egy NCIS esetében is tudja az író, hogy 1.) írhat bármilyen jót, nem fog hullámokat verni vele, mert nincs sajtója a sorozatnak, 2.) írhat bármilyen rosszat, a nézettség nem fog változni. Ergó tök mindegy, mit ad ki a kezéből.

Na, ennyit számít egy készítő pedigréje, ha kosztümös sorozattal próbálkozik. A The Shield egyik fő írója és a Sons of Anarchy készítője idén új sorozattal, a The Bastard Executioner-rel próbálkozott, amit egyrészt kritikusi közöny kísért odakint, másrészt viszonylagos nézői közöny (mondjuk ez az FX-en nem csoda, de a lényeg, hogy a készítő neve itt sem hozott csodát), s itthon is érdektelenség fogadta az egészet – ezért is írtam, hogy szívesen fogadnánk az évadról vendégírást, mert én is sötétben tapogatózom annak kapcsán, hogy milyen is volt a The Bastard Executioner. Nyilván a pilotkritika és a pár komment azért segít.

Ja, a lényeg: az FX elkaszálta a The Bastard Executioner-t, mely most finálézott.

Illetve a jelek szerint Kurt Sutter kaszálta el, mégpedig egy The Hollywood Reporter-ben vásárolt hirdetéssel. (Most tekintsünk el attól, hogy lehet, hogy a minimálisan nézett sorozatait megmentő FX a főkolompos, Sutter csak megkérte őket imidzsmentési célzattal, hadd tűnjön úgy, mintha ő nem akarná folytatni) Mellette egy interjú is volt, amiben azt mondja:

I don’t want to write something that nobody’s fucking watching.

Sutter nem akar olyasmit írni, amit senki nem néz. És itt a senki csak egy millió embert jelent (Amerikában, hivatalosan, elsősugárzáskor), és nem 5-7M-t, mint a Sons of Anarchy esetében. Neki van igaza? Vagy ezzel szembeköpi a nézőit? Ugyanezt a kérdést szoktuk feltenni a kaszák esetében is, hiszen minden kaszált sorozatnak van pár millió nézője, szóval nézőellenes lépés a kasza. De ha azt nézzük, hogy a helyettesítő sorozat még több nézőt hozhat, akkor hirtelen nézőbaráttá válik. Persze nem, de…

Ennyi. Itt a hirdetés is, ami megjelent, mondom, az interjút is érdemes hozzá elolvasni, tanulságos. És mostantól fogva szurkolok, hogy a The Bastard Executioner kapjon vagy 10 Emmy-jelölést, a fő- és a színész kategóriákban. Mekkora lenne már!

image2 (1).JPG

Színészek a szuperhősös képregény-sorozatokban

2015. 11. 18. 14:50 - Írta: winnie

34 comments | kategória: elmélkedés,szavazás

Szavazás a legalján van, de előtt szöveg.

Akartam írni egy hosszabbat a The Flash kapcsán, melyben azt ecsetelgettem volna, hogy talán az is szerepet játszik abban, hogy egyetlen szuperhősös képregény-sorozatként nézős maradt nálam, hogy akadnak benne elég jó, illetve kedvelhető a színészek. Persze nyilván, ahogy magát a műfajt, úgy a benne szereplő fiatal színészeket is gyakran lenézik, s nem is igazán rájuk gondolok (bár nincs különösebb bajom sem a főszereplővel, sem a geekekkel), hanem a mellékszereplő öreg motorosokra.

Ha megnézzük a DC-s képregény-sorozatokat, a The Flash-t, az Arrow-t és a Supergirl-t, akkor elég feltűnő (és nem meglepő, ld. recept), hogy a csapat és a színészgárda kialakítása eléggé egy kaptafára megy, a főhős segítőkkel, kockákkal, “hatósági személyekkel” van főleg körülvéve, s a fiatal/szép színészek mellett veterán, jól ismert nevek is kapnak szereplési lehetőséget.

Ed

Viszont rájöttem, hogy ahelyett, hogy hosszasan ecsetelném, hogy nálam mennyire sokat tesz hozzá a The Flash-hez Jesse L. Martin (Joe) és Tom Cavanagh (Wells), egyszerűbb megkérdezni titeket, hogy mit gondoltok a mellékszereplő “öregekről”? Főleg azért, mert simán lehet, hogy elfogult vagyok velük szemben, hiszen mind Martin-t, mind Cavanagh-t elég sok sorozatból ismertem (előbbi Law & Order-veterán, majd a The Philanthropist-ban volt, utóbbi például Ed, Scrubs, Love Monkey (szipp…)) és kedveltem.

Dresden1

Az Arrow-ban ugye a számtalan sorozatból ismert David Ramsey (Diggle) az egyik nagy veterán, a másik pedig Paul Blackthorne (Lance), akit sok korábbi szerepe ellenére én mindig is a The Dresden Files főhősével fogok azonosítani, míg a Supergirl nagy nevű veteránjait most Calista Flockhart (Cat Grant) és David Harewood (Henshaw) jelenti. És igen, ők is bejönnek nekem annak ellenére, hogy 3 rész után kaszáltam a sorozatot.

De tényleg, érdekelne a véleményetek, hogy számotokra is pluszt jelentenek a veteránok, vagy rohadtul nem érdekelnek az “öregek”, a sorozatokat úgyis Stephen Amell, Grant Gustin és Melissa Benoist adja el, vagy esetleg mindhárom színészgárdája totálisan értékelhetetlen? (Mondjuk a fentieket az idősebbekre hegyeztem ki, de azért jelzem, hogy a fő geek segítők (Felicity, Cisco, Wynn) mindhárom sorozatban jól eltaláltak.)

(Gondolkoztam, hogy a szavazásba beletegyem-e a Gotham-eseket, de az mégiscsak idősebb sorozat, így maradjunk ezeknél.)

Melyik DC-s képregény-sorozat színászgárdája a legjobb?

  • The Flash (70%, 1,153 Votes)
  • Arrow (26%, 433 Votes)
  • Supergirl (4%, 62 Votes)

Total Voters: 1,648

Loading ... Loading ...

Next Posts Previous Posts