login |

Posts filed under 'elmélkedés'

Sorozatfüggőség, csapó 1.

2016. 06. 02. 19:45 - Írta: winnie

23 comments | kategória: elmélkedés

Archív a téma, nem mai, de elkezdem kirakni a “sorozatfüggős” posztokat, amik már régóta sorban állnak, mert szerintem nagyon érdekesek, főleg, ha nem hülyeséget írnak/beszélnek. Majd látjátok, mikor melyikről van szó,

Meg nem mondom, mikor, de az egyik Morning Show-ban (az egy rádióműsor, mint kiderült) Sebestyén Balázs és Rákóczi Ferenc beszélt a sorozatfüggőségről, és természetesen még Zacher doktort is bevonták a diskurzusba. Vajon itt is sikerült sikeresen összemosni a dolgokat? A beszélgetés a tovább mögött meghallgatható – de ezen a linken is.

Tovább...

Netflix-hatás, csapó 2.

2016. 05. 27. 20:00 - Írta: winnie

31 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A Netflix-nek (számomra) leginkább csak a múltkor említett, “lássuk, ez milyen!”-hatása van, de azt veszem észre, hogy a szolgáltatás sikere abban (is) lehet, amiért a dara is népszerű, illetve hatékony. Aki darál, az elnézőbb, nem? Ha ott van az ember előtt a teljes szezon, könnyebben végig nyomja, mintha egy hetet kéne várni a következő részre? Ha van idő, akkor eleve “miért ne?”-alapon, de egyébként is, mintha megengedőbbek lennék ilyenkor, vagy bízunk abban, hogy majd a következő részre “beindul” a sorozat. (Kérdés, ki meddig bízik.)

Márpedig, ha létezik ilyen jelenség, akkor az azt is jelenti, hogy a néző egy Netflix által gyártott, teljes szezonjával elérhetővé váló sorozatévadot sokkal nagyobb eséllyel néz végig, mint mondjuk egy CBS-es sorozat esetében? Ti ezt hogy látjátok? Számít az ilyesmi nektek?

Nehezebben kaszálsz darálás közben sorozatot, vagy nem számít, hogy hetiben vagy darálva nézed, ami nem elég jó, az elhullik?

Persze ennek kapcsán az jut eszembe, hogy HA az ember darálás közben nehezebben kaszál valami gyengébbet vagy közepeset, akkor lehet, hogy a darálás intézménye, vagyis közvetve a Netflix is felelős azért, hogy összességében gyengébb színvonalat képviselő sorozatokat nézünk (már persze, aki darál), mint egyébként néznénk? Hiszen minden egyes kegyelemdara elveheti a helyet valami jobbtól. Vagy túlbonyolítom?

Netflix-hatás, csapó 1.

2016. 05. 25. 17:18 - Írta: winnie

19 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

A Netflix-hatás nem feltétlenül csak a Netflix-re vonatkozik, hanem kábé minden streamszolgáltatóra, de mivel a Netflix egyrészt hozza a saját gyártású tartalmakat a könyvtárába, másrészt pedig teljes szezonokat pakol fel, így rá vonatkoztatható leginkább az alábbi jelenség, amibe én is beleütköztem.

Ha meglátsz “magad előtt” egy új (és teljes) sorozatévadot, akkor benned van, hogy jobb eséllyel elkezded nézni?

A következőre gondolok: velem többször is előfordult már a Netflix hivatalos hazai startja óta, hogy egy frissen felkerült sorozatot elkezdtem nézni – pedig, ha nem lett volna Netflix-em, akkor nem kezdtem volna bele azonnal. Így azonban, hogy nem kellett gépet bekapcsolnom, keresnem, letöltenem, hanem csak előkaptam a tabletet, és láttam, hogy csak egy érintés az egész, azt mondtam, hogy “Miért is ne?” – és leültem a fotelbe. Mint nemrég a Flaked esetében. Ami nem is érdekelt annyira, meg egyébként is tudtam, hogy human fog írni róla. Vagy most, végre felhoztam magamat a Veep-pel is (a 4×01 óta nem láttam), ami még mindig döbbenetesen zseniális.

Tudom, hogy többször érveltem a modell mellett a kényelemmel, és sokszor ez üres frázisnak tűnhet, de tényleg rohadt kényelmes. És nemcsak az új sorozatokkal, meg a friss Netflix-gyártásokkal ez a helyzet. Twitter-en olvastam, hogy közülünk superpityu is így vágott bele év elején a 12 Monkeys-ba. Nem kérdeztem rá nála az okokra, de eddig is elérhető volt a sorozat, nézhette volna, de nem tette. Viszont amint megjelent a Netflix-en, ráklikkelt és elkezdte nézni. Gondolom, a kényelem is közbejátszott nála, meg az, hogy megtehette. És ha megteheti, akkor miért ne tegye meg?

(Nyilván például az HBO GO-val is ez a helyzet, bár a modellje más, és a friss tartalmak sem ilyen gyakoriak, és sokszor nem a teljes szezon kerül fel. Pedig ebben az impulzusnézésben annak oroszlánszerepe van, hogy előttem az évad.)

Túl sok tévé?

2015. 11. 30. 16:44 - Írta: winnie

49 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés

(Akit nem érdekel a szöveg, annak legalul az utolsó 2-3 bekezdés kíséretében ott a lényegi kérdés, ami manapság meghatározhatja a junkie életét, illetve belövi, hogy ki milyen szintű addikt.)

Annak idején, 1996-ban, amikor az egyetem miatt felkerültem Budapestre, sokkolt, hogy hány mozi van (akkor volt vagy 40) és azokban milyen sok filmet lehet megnézni. Korábban is jártam moziba, de ekkor indult be a filmőrületem, minden premiert látni akartam, és egy csomó klasszikust is néztem, és akkor még ott voltak a filmfesztiválok (Titanic!) és egyes nemzetek filmnapjai.

Ez persze sokszor heti 5-6 új filmet jelentett, de már akkor felfedeztem a darálást, és tudtam, hogy ha jól taktikázik az ember, és jók a transzferlehetőségei, akkor egy nap moziban akár 6 különböző filmet is le lehet tudni, ki lehet pipálni (igen, ez az a fogalomkör, amit a sorozatos darálásban sem szeretek), de 5-öt biztosan.

Kompletista voltam, mindent meg akartam nézni, aminek nyilván az iskola és az anyagi lehetőségek is valamilyen korlátot szabtak, de volt olyan évem, amikor a talán évi 200 mozis premierből csak öt maradt ki, de több évet is csak tíz mínusszal zártam.

Nyilván sok dudvát és közepes filmet is láttam, de rengeteg olyan alapvetést és zseniális filmet fedeztem fel, amit lehet, hogy egyébként sosem láttam volna, amikről sajnáltam volna, ha lemaradok: például ezt (ennek még sorozatos címe is van – épp tegnap pakolgattam a DVD-ket, amikor előkerült). Vagy ezt. Meg ezt. Meg még több tucatnyit.

Manapság egyre kevesebb filmet nézek, egyre kisebbeket merítek, és nyilván egyre kevesebb eszméletlen jó cuccot találok, mert csak az talál, aki igazán keres. Cserébe az elmúlt x évben sikerült rengeteg sorozatos alapvetést találnom, sok olyan alig ismert szériát, amiket, ha csak random kritikákra és szóbeszédre figyelek, sosem találtam volna meg.

Egy ideig minden szép volt és jó, hiszen évi pár tucat, majd idővel 100-150 új sorozat jött rengeteg rejtett kinccsel. De ma…? Basszus. Már tavaly is 240 újonc volt, vagyis minden hétköznapra jutott új sorozat, és ha valaki legalább 3 rész esélyt akar adni nekik, akkor…, nem is gondolok bele, nyilván lehetetlen mindent megnézni normális életvitel mellett. És a nem újonc sorozatok mellett.

Az idei év pedig még durvább, jelen állás szerint 312 újonc biztos, hogy volt/van/lesz, és pontosan tudom, hogy a többség magasról tesz az új sorozatokra és (nagyon helyesen) inkább a nagyobb hype-ra mozdul (naná, hiszen amit igazán istenítenek, annak híre át fog törni a zajon), de ettől függetlenül az ő véleményük is érdekelne, hogy mi ennek az oka?

(Tudjátok, tavaly megkérdeztük, hogy ki hány újoncot próbált be és bár voltak 100 fölöttiek is, 50 fölé csak 2% került, 67% pedig 10 alatt maradt – és erre a kérdésre a junkie-k válaszoltak.)

A kényelem, mondván van bőven nézős sorozat, és jobb (biztonságosabb) a megszokottat nézni, még ha nem is mindig zseniális. A ragaszkodás, miszerint nehezen kaszál az ember pár év után, és sok újdonságra nincs ideje? A kíváncsiság hiánya, hiszen nem mindenki felfedező típus? Vagy a lehetőség hiánya, ld. idő, felirat? Egyáltalán:

Zavar bármennyire is a tudat, miszerint több tucat olyan sorozat fut jelenleg, ami biztos, hogy nagy kedvenced lenne, de nem nézed?
Hogy kezeled ezt a ‘too much TV’ jelenséget?

Itt egy nyári grafikon, ami csak az amerikai sorozatokkal foglalkozik, de az újoncok mellett a jelenleg futók is benne vannak.

fxchart

The Bastard Executioner: Kurt Sutter elkaszálta a sorozatát?

2015. 11. 19. 14:50 - Írta: winnie

15 comments | kategória: a hét dumája,elmélkedés,hírek

Kurt Sutter-1 Kurt Sutter-2

A fenti két tweet jó kiindulási pont, mert úgy tűnik, kivételesen beletrafáltam. Na, nem mintha ördöngösség lett volna, hiszen tudjuk, hogy mekkora Kurt Sutter egója. Lejjebb ott a hét dumája is kiemelve.

De alapvetően a poszt is erről szólna, hogy vajon mit tenne, mit kéne tennie egy írónak: örülnie, hogy dolgozhat, olyat csinálhat, amit szeret, vagy dühöngenie, mert “senkit” sem érdekel, amit csinál. És ez nem csak a nem nézett sorozatokra igaz, hanem azokra is, amiknek fix a nézettsége. Egy NCIS esetében is tudja az író, hogy 1.) írhat bármilyen jót, nem fog hullámokat verni vele, mert nincs sajtója a sorozatnak, 2.) írhat bármilyen rosszat, a nézettség nem fog változni. Ergó tök mindegy, mit ad ki a kezéből.

Na, ennyit számít egy készítő pedigréje, ha kosztümös sorozattal próbálkozik. A The Shield egyik fő írója és a Sons of Anarchy készítője idén új sorozattal, a The Bastard Executioner-rel próbálkozott, amit egyrészt kritikusi közöny kísért odakint, másrészt viszonylagos nézői közöny (mondjuk ez az FX-en nem csoda, de a lényeg, hogy a készítő neve itt sem hozott csodát), s itthon is érdektelenség fogadta az egészet – ezért is írtam, hogy szívesen fogadnánk az évadról vendégírást, mert én is sötétben tapogatózom annak kapcsán, hogy milyen is volt a The Bastard Executioner. Nyilván a pilotkritika és a pár komment azért segít.

Ja, a lényeg: az FX elkaszálta a The Bastard Executioner-t, mely most finálézott.

Illetve a jelek szerint Kurt Sutter kaszálta el, mégpedig egy The Hollywood Reporter-ben vásárolt hirdetéssel. (Most tekintsünk el attól, hogy lehet, hogy a minimálisan nézett sorozatait megmentő FX a főkolompos, Sutter csak megkérte őket imidzsmentési célzattal, hadd tűnjön úgy, mintha ő nem akarná folytatni) Mellette egy interjú is volt, amiben azt mondja:

I don’t want to write something that nobody’s fucking watching.

Sutter nem akar olyasmit írni, amit senki nem néz. És itt a senki csak egy millió embert jelent (Amerikában, hivatalosan, elsősugárzáskor), és nem 5-7M-t, mint a Sons of Anarchy esetében. Neki van igaza? Vagy ezzel szembeköpi a nézőit? Ugyanezt a kérdést szoktuk feltenni a kaszák esetében is, hiszen minden kaszált sorozatnak van pár millió nézője, szóval nézőellenes lépés a kasza. De ha azt nézzük, hogy a helyettesítő sorozat még több nézőt hozhat, akkor hirtelen nézőbaráttá válik. Persze nem, de…

Ennyi. Itt a hirdetés is, ami megjelent, mondom, az interjút is érdemes hozzá elolvasni, tanulságos. És mostantól fogva szurkolok, hogy a The Bastard Executioner kapjon vagy 10 Emmy-jelölést, a fő- és a színész kategóriákban. Mekkora lenne már!

image2 (1).JPG

Színészek a szuperhősös képregény-sorozatokban

2015. 11. 18. 14:50 - Írta: winnie

34 comments | kategória: elmélkedés,szavazás

Szavazás a legalján van, de előtt szöveg.

Akartam írni egy hosszabbat a The Flash kapcsán, melyben azt ecsetelgettem volna, hogy talán az is szerepet játszik abban, hogy egyetlen szuperhősös képregény-sorozatként nézős maradt nálam, hogy akadnak benne elég jó, illetve kedvelhető a színészek. Persze nyilván, ahogy magát a műfajt, úgy a benne szereplő fiatal színészeket is gyakran lenézik, s nem is igazán rájuk gondolok (bár nincs különösebb bajom sem a főszereplővel, sem a geekekkel), hanem a mellékszereplő öreg motorosokra.

Ha megnézzük a DC-s képregény-sorozatokat, a The Flash-t, az Arrow-t és a Supergirl-t, akkor elég feltűnő (és nem meglepő, ld. recept), hogy a csapat és a színészgárda kialakítása eléggé egy kaptafára megy, a főhős segítőkkel, kockákkal, “hatósági személyekkel” van főleg körülvéve, s a fiatal/szép színészek mellett veterán, jól ismert nevek is kapnak szereplési lehetőséget.

Ed

Viszont rájöttem, hogy ahelyett, hogy hosszasan ecsetelném, hogy nálam mennyire sokat tesz hozzá a The Flash-hez Jesse L. Martin (Joe) és Tom Cavanagh (Wells), egyszerűbb megkérdezni titeket, hogy mit gondoltok a mellékszereplő “öregekről”? Főleg azért, mert simán lehet, hogy elfogult vagyok velük szemben, hiszen mind Martin-t, mind Cavanagh-t elég sok sorozatból ismertem (előbbi Law & Order-veterán, majd a The Philanthropist-ban volt, utóbbi például Ed, Scrubs, Love Monkey (szipp…)) és kedveltem.

Dresden1

Az Arrow-ban ugye a számtalan sorozatból ismert David Ramsey (Diggle) az egyik nagy veterán, a másik pedig Paul Blackthorne (Lance), akit sok korábbi szerepe ellenére én mindig is a The Dresden Files főhősével fogok azonosítani, míg a Supergirl nagy nevű veteránjait most Calista Flockhart (Cat Grant) és David Harewood (Henshaw) jelenti. És igen, ők is bejönnek nekem annak ellenére, hogy 3 rész után kaszáltam a sorozatot.

De tényleg, érdekelne a véleményetek, hogy számotokra is pluszt jelentenek a veteránok, vagy rohadtul nem érdekelnek az “öregek”, a sorozatokat úgyis Stephen Amell, Grant Gustin és Melissa Benoist adja el, vagy esetleg mindhárom színészgárdája totálisan értékelhetetlen? (Mondjuk a fentieket az idősebbekre hegyeztem ki, de azért jelzem, hogy a fő geek segítők (Felicity, Cisco, Wynn) mindhárom sorozatban jól eltaláltak.)

(Gondolkoztam, hogy a szavazásba beletegyem-e a Gotham-eseket, de az mégiscsak idősebb sorozat, így maradjunk ezeknél.)

Melyik DC-s képregény-sorozat színászgárdája a legjobb?

  • The Flash (70%, 1,153 Votes)
  • Arrow (26%, 433 Votes)
  • Supergirl (4%, 62 Votes)

Total Voters: 1,648

Loading ... Loading ...

Doctor Who 9. évad: Best Season Ever?

2015. 11. 17. 14:51 - Írta: dzsiaj

26 comments | kategória: Anglia lecsap,elmélkedés,kritika

Oké, tudom, hogy pimasz a kérdés, feltehettem volna fordítva is, de az tény, hogy az idei évad talán minden eddiginél jobban megosztja a rajongókat, már ha a kommentjeitekből indulok ki.  Ami nem rossz dolog, tekintve, hogy a 7. és 8. etapot is egyöntetű gyűlölködés fogadta, elég sok hozzászólásnál, véleménynél hangzott el a „csak Matt Smith/Peter Capaldi miatt nézem” kijelentés.

doctor5

A Doctor Who 9. évad viszont már csak abból a szempontból is unikum, hogy nem csupán visszahozták az egyszer már megszüntetett dupla részeket, de kvázi a teljes szezont ezekre építették (kivételt képez a 9. és 10. epizód, Mark Gatiss nem szeret duplát írni ezek szerint).

A főtéma a halál kérdésköre lett, mindegyik epizód igyekszik kicsit körüljárni az örök elmúlást. Persze, a halál eddig is szerves része volt a sorozatnak, de ennyire hangsúlyosan még sosem elmélkedtek rajta, és ez minden bizonnyal előre is vetíti Clara Oswald (Jenna Coleman) sorsát a szezon végén. Mondhatni belefér, hiszen az újkori, állandó szereplő útitársak közül eddig még senki sem búcsúzott halállal a sorozattól (nyilván Rory és Amy sorsán lehet vitatkozni).

doctor2

A Doktor ráadásul nem telepszik olyan fojtogató indaként a szériára, mint eddig: David Tennant és Smith nem nagyon engedtek teret másnak, Capaldi karaktere viszont – hiába ugyanúgy kétségekkel teli, mint elődei – mégis letisztultabb, nyugodtabb, nem igényli, hogy minden jelenet csak róla szóljon. Kettőse Coleman-nel egészen kiváló, franc se gondolta volna, hogy ilyen nagy lesz az összhang köztük, már csak a korkülönbség miatt se.

doctor7

Az biztos, hogy utoljára az 5-6. évad tájékán ültem le ugyanakkora izgalommal egy-egy új Doctor Who-epizód elé, mint mostanában, és még azt sem mondom, hogy nem ér csalódás helyenként. Az évad 2. része nálam például visszaesés volt színvonalban az elsőhöz képest, de ha a soron következő történésekre gondolok, sokkal erősebb morális vitát láthattunk később Maisie Williams-szel, vagy akár a zygonokkal.

doctor4

Aztán ott van Jamie Mathieson, aki tavaly a legerősebb sztorit szállította nekünk (Mummy on the Orient Express ugyebár), idén viszont baromira nem tudott megbirkózni az érzésre inkább ráerőltetett, semmint saját kútfőből kipattantThe Girl Who Died”-dal, az ilyen tingli-tangli epizódok Mark Gatiss-nek jobban mennek.

doctor1

És ha már Gatiss: ha pusztán az IMDb-osztályzatokat veszem alapul, akkor idén sikerült neki összehoznia a toronymagasan leggyengébb részt. Nem is mennék bele nagyon, hogy mennyire volt jó vagy rossz a „Sleep No More”, ezt mindenki maga döntse el, az viszont nagy kár, hogy az a bizonyos csattanó a végén nem volt jobban megalapozva. Vagy úgy egyáltalán megalapozva.

doctor6

A mérleg pozitív oldalán viszont ott áll a nyitány, a zseniális Under The Lake/Before The Flood dupla, a The Woman Who Lived, illetve a The Zygon Invasion/Inversion. Nem mondom, hogy mindegyik maradéktalanul bejött, de összességében bőven szállítottak kellemes pillanatokat.

Ti hogy vagytok vele? Szerintetek is új korszak köszöntött be a Doctor Who-érában? Vagy inkább visszasírjátok a sokak által bűngyengének titulált korábbi pár szezont?

Ember embernek farkasa? – A The Walking Dead moralitásáról – írta ayren

2015. 11. 08. 20:10 - Írta: vendegblogger

40 comments | kategória: elmélkedés

Az utóbbi években, amióta csak nézem a The Walking Deadet, a legemlékezetesebb epizódoknak többnyire azokat találom, amik után komolyabb etikai viták bontakoznak ki a heti kibeszélőben.

Van egy kardinálisnak tűnő kérdés, ami újra és újra előkerül, miszerint Rick és csapata erkölcsi szempontból különbözik-e egyáltalán a Claiming klántól, a terminusiaktól, vagy a W-k táborától, én meg mindig újra és újra meglepődöm (holott nem kéne), hogy mennyire máshogy látjuk mi, rajongók ezt a dolgot. Megpróbálom most felsorakoztatni az érveimet amellett, hogy igenis létezik (még?) egy markáns határvonal Rickék és az említett csoportok között.

TWD 1

Számomra nagyon izgalmas, ahogy minden ezzel a kérdéssel foglalkozó epizód eljárja a maga táncát a késpenge élén úgy, hogy az alkotóknak még éppen sikerül megtartani kedvenc karaktereinket a jó (vagy inkább a jobbik) oldalon. Hozzáteszem, a TWD univerzumában a ‘jó nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a mi kényelmes és biztonságos világunkban.

Egy posztapokaliptikus környezetben átértékelődnek az etikai elvek, már az is pozitív cselekedetnek számít, ha nem a másik halála árán akarunk életben maradni.

TWD 2

A terminusiak és a Claiming klán nem így tesznek, ők mindenféle mérce szerint immorálisak. Egyetlen céljuk a túlélés, méghozzá bármi áron, ennek érdekében mindenkit elpusztítanak maguk körül, hogy erőforrásaikat elvéve tovább maradhassanak életben. A tovább mögött folytatom.
Tovább…

Az írók sara a Nagy The Walking Dead-hiszti?

2015. 11. 02. 14:48 - Írta: winnie

52 comments | kategória: elmélkedés,szavazás

Ej, de nagy felhördülés kísérte a The Walking Dead – 6×03-at!

Még én is felhördültem, bár nem feltétlenül azért, amiért mások. Az a baj, hogy nem igazán tudom jól megfogalmazni az okokat, de arról lenne szó, amikor egy sorozat már nem kezelhető normál sorozatként, amit a történet visz előre, hanem jelenség válik belőle, és mindenféle fikción kívül álló dolgok katalizálják.

Amikor megnéztem a TWD-6×03-at, elég rendesen sokkolt, ami történt, elfogadtam, lehet, hogy még kalapot is lengettem az írók merészsége előtt (amivel egyébként már eleve kiléptem a történeti szövetből), majd pedig elgondolkoztam azon, hogy biztos, hogy megérdemelt a kalaplengetés? Hiszen eddig inkább arról volt szó, hogy mennyire nem merészek az írók, már amikor egy bizonyos szűk körről van szó.

Damon Lindelof, a Talking Dead-ben (lám, még egy, a jelenség által generált mesterséges képződmény, mely beszélgetős műsor múlt heti, a 6×03-hoz kapcsolódó tartalma, illetve az, ami kimaradt belőle, önmagában elspoilerezte a “nagy rejtélyt”) elmondta, ahogy korosodik egy sorozat, úgy válik egyre kevésbé izgalmassá, hiszen úgy nő a megölhetetlen karakterek köre, hiszen a nézők egyre többet megkedvelnek közülük – az írók pedig általában nem elég merészek.

Eleinte ugye csak Rick volt ez az ‘ölhetetlen’ kategória, mára legalább heten vannak a TWD-ben. És most ezt az íratlan szerződést bontották fel a készítők, amihez kellett kurázsi. És éppen, talán ezen sorozatelméleti lózung miatt (na meg a megvalósítás mikéntjének köszönhetően) sok The Walking Dead-rajongó nem tudta “élvezni” a durvulást, azt hogy itt aztán nem ebben a sorozatban semmit kiszámítani, mert rögtön elkezdték találgatni, hogy miképp fognak kibújni az írók abból, amit (látszólag) megmutattak és elhitettek velünk.

Hozzáteszem: tisztelet a (tippre a többséget jelentő) kivételnek – más kérdés, hogy aki ezt a posztot elolvassa, az is bekerül a “Miért nem élvezhetem önmagában a sztorit, mert kell technikai kérdéseket is belekeverni?“-spirálba. Vajon bennem van a hiba, hogy idővel jött az “Álljunk meg egy szóra, tanár úr!”-reakció, és elkezdtem kételkedni abban, hogy valami simli lehet abban, amit láttam? És minél többet gondoltam rá, annál egyértelműbbnek tűnt? Miért van az, hogy eleve felmerült ez a kérdés, amikor korábban nem történt meg? Kiben van a hiba, a nézőben vagy a készítőben?

És bármi is történt, itt mindenképp az írók hibáztak (nyilván szerintem, ha nem értetek egyet, akkor irány a komment) – vagy korábban, hogy kialakult róluk (egy talán hamis) kép, vagy most, hogy úgy döntöttek, hogy egy adott karakter halálát/nemhalálát úgy valósítják meg, ahogy. És nem azért, mert talán megvezették a nézőt, hiszen sokan imádják, ha hatalmas csavarokat kapnak, ha más történik, mint amire számítanak.

Egész egyszerűen azért beszélhetünk hibáról, mert a megvezetés nem egyenlő a becsapással. Nem biztos, hogy ez a jó párhuzam, de a bűvészetben is vannak zseniálisan előadott trükkök, és vannak csalással prezentáltak. Ha látjuk őket, akkor ugyanúgy élvezzük, de a megoldás ismeretében csak előbbiekről fogunk elismerően szólni, utóbbiakat megvetjük. (Bár azt nem tudom, hogy mit utál jobban a néző. Amikor utólag döbben rá, hogy átverték, vagy amikor önvédelmi reakcióból már az előadás közben csalást kiált?)

A hibás megvalósítás ténye azért egyértelmű a számomra, mert ilyen írások születnek róla, illetve nem csak habzó szájú fanatikusok fenyegetőznek kiszállással, ha…, hanem visszafogott vérmérsékletű kritikusok is, akik azt mondják, hogy ha az fog történni, amit sokan sejteni vélnek, akkor az túlságosan nagy bullshit lenne ahhoz, hogy maradjanak.

A vicces egyébként az, hogy számomra az a legérdekesebb kérdés, hogy a közönség hogyan gondolkodik- Szóval nem az, hogy meghalt-e az illető vagy sem (erről mindjárt jön egy külön szavazás is a játék kedvéért), hanem az, hogy ha nem halt meg, szóval ha csak kamuról van szó, akkor örülni fogtok, mert egy szeretett karakter életben marad, vagy pedig csalódottak lesztek, mert mégsem annyira bevállalósak a készítők? (És ez utóbbi még akkor is igaz, ha már voltak és nyilván lesznek durva húzásaik.)

Ennyi. Nem tudom, hogy volt-e füle vagy farka a fentieknek, és ha lehet maradjunk ennél a témánál, az most ne legyen érv, hogy beszélnek a sorozatról meg nőni fog a nézettség, mert ilyet más, a közönség által jobban elfogadott eszközökkel is el lehet érni.

FONTOS! Semmilyen képregényes spoilert ne írjatok ide, azoknak a képregényes kibeszélőben a helye! És más sorozatra se utaljatok, mert az is spoiler lehet egyeseknek.

Rád melyik igaz?

  • Gáz lenne, ha mégsem halt meg. (61%, 1,295 Votes)
  • Örülnék, ha kiderülne, hogy nem halt meg. (39%, 843 Votes)

Total Voters: 2,138

Loading ... Loading ...

TWD7

2015. 10. 31. 19:44 - Írta: winnie

36 comments | kategória: elmélkedés,hírek

Az AMC berendelte a The Walking Dead 7. évadját – ennyi a hír. A többi szövegelés.

Ha van sorozat, amelyiknél nem kell a kifulladástól tartani, az a TWD, hiszen alig járunk a képregény-folyam felénél (képregényes kérdéseket csak a spoileres kibeszélőbe), s mire az esetleges 12-13. évadra utolérnék a mostani sztorit, addig az írott/rajzolt sztori újabb 4-5 évaddal előrébb járna. És nem csak mennyiségileg nem kell tartani kifulladástól, hanem minőségileg sem, mert nagyon sokan a mostani képregényes részeket a legjobban között tartják számon. Ami 13 évvel a premier után nem rossz.

Egyébként is nézzétek el nekem, hogy nem titulálom az év hírének. Sőt, igazából kíváncsi lennék, hogy miért nincs mostanság két (vagy) több szezonos berendelés (spórolás céljából), vagy akár premier előtti, mint tavaly. (Mert nyilván egy olyan csatornán, ahol 600 ezer nézővel is lehet berendelést kapni, a 15M sok év alatt sem csökkenhet akkorát.)

Amibe nem látok bele, és ami leginkább érdekel, hogy mik mennek ilyenkor a színfalak mögött – egyáltalán vannak-e komolyabb tárgyalások az évadberendelést megelőzően. Az AMC nyilván minél több szezont akar a sorozatból, szóval nem csak rajtuk múlik, hogy lesznek-e új szezonok. Annyiban könnyebb dolga van a csatornának, hogy nem szerzői a sorozat és nem is ensemble – vagyis a showrunner cserélhető (eddig már kétszer megtörtént), mint ahogy, ha arra kényszerülnének, akkor színészeket is tudnának cserélni, hiszen…, szóval TWD.

(Oké, van egy Robert Kirkman, a képregény készítője, de ő nem ír, és más projektjei is vannak, mint ahogy akad nagyon kiemelt karakter is, de Rick-kel, vagyis Andrew Lincoln-nal kapcsolatban érdekes lesz majd látni, hogy vajon akkor ér-e véget a sorozat, amikor ő nem akarja tovább csinálni, vagy utána is lesz-e élet.)

Julie Plec és a gyűlölködők

2015. 10. 27. 14:57 - Írta: dzsiaj

25 comments | kategória: elmélkedés

Julie Plec, a The Vampire Diaries és a The Originals főnökasszonya a minap a Cosmopolitan magazinnak írt egy szösszenetet (a találatot köszi DarkEagle-nek) az őt ért “támadások” okán. Az apropót az adja, hogy Nina Dobrev, a TVD főszereplője szerződése lejártával dobbantott a sorozatból, és úgy tűnik, hogy ezt a gyűlölködők a showrunner-ön verik le.

“You’re fat.” “No one will ever love you.” They renamed me Julie “Plague” and pasted my head onto the body of the Hulk, tweeting what a disgusting creature I must be.

julie2

Julie Plec úgy döntött hogy a helyes megoldás ebben az esetben az, ha ő is pont úgy viszonyul az utálókhoz, ahogy ők hozzá:

I realized that I get pleasure when I’m told “don’t listen to the haters, they’re losers in their moms’ basements.” I imagine these “losers” and feel better about myself. Their insults hurt less if I label them “pathetic.” I diminish their value in order to protect mine. I noticed that I’m quick to make a joke at someone else’s expense.

Persze, a személyét ért támadásokat mindenki úgy dolgozza fel, ahogy akarja. Ha szerinte mindenki egy “lúzer anyuci alagsorában”, aki rosszakat mer írni róla, az az ő dolga. De egy pillanatra lépjünk túl ezen.

A The Vampire Diaries a CW legnagyobb sikere.

Volt.

Egy 7. évadában járó sorozattól persze nem feltétlenül kell elvárni, hogy továbbra is csatornája zászlóshajója legyen. Az azonban beszédes, hogy nem csupán a nézettség csökkent évadról évadra (ez kvázi természetes is, de nem feltétlenül törvényszerű), de a sorozat általános megítélése is egyre rosszabb lett, a rajongók elégedetlensége pedig egyre nőtt. Ezeket is számításba véve egyáltalán nem meglepő Nina Dobrev húzása, miszerint minél hamarabb pattanni kívánt a süllyedő hajóról, és a sorozat jelenlegi nézettségére pillantást vetve nem feltétlenül hozott rossz döntést.

Ez pedig felveti a kérdést: tényleg Julie Plec az áldozat ebben a történetben, aki semmiről sem tehet? Az érem egyik oldalát nézve egy sikeres íróról/producerről van szó, aki 4. sorozatát fogja tető alá hozni a CW-n, hogy is érhetné őt vád?

Másfelől viszont ott a tény, hogy a The Vampire Diaries az első évados premier óta 18-49-es nézői 3/4-ét elvesztette, a The Originals csak az első szezon első feléig tudott “eredeti” maradni, azóta kaszaszintre került, a The Tomorrow People pedig  már meg sem élte a 2. szezont (itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy Phil Klemmer volt a showrunner, de a 3 főszereplő szerelmi vívódása Plec legrosszabb pillanatait idézte).

Szóval kinek van igaza? A rajongó/gyűlölködőknek, vagy Julie Plec-nek, aki valóban unortodox módon üzen vissza mindenkinek, aki átkot szór rá?

12 epizódos 3. évaddal érkezik a Black Mirror a Netflixre

2015. 09. 28. 16:41 - Írta: CyClotroniC

24 comments | kategória: Anglia lecsap,antológia,elmélkedés,hírek

Vélhetően kimarad a közös örömtáncból, aki eddig nem hallott Charlie Brooker sötét jövőképet festő sci-fi antológiasorozatáról, ami bár 2011-ben indult, eddig mindössze 7 epizódot tudott kitermelni brit szériaként két és fél szezon alatt, így különösen nagy öröm minden rajongó számára, hogy hamarosan (vélhetően 2016 második felében) 12 új, elgondolkodtató történetet zúdít majd ránk az író a Netflix jóvoltából.

BlackMirror1

Kár lenne itt belemenni újra, hogy miről is szól pontosan a Black Mirror, de aki kíváncsi a jelenlegi televíziózás egyik legambiciózusabb sorozatára, ami többször szállított már 9/10-es történetet, az olvassa el ajánlókat az első két szezonról, vagy akár ugorjon neki a tavaly karácsonyi epizódnak, hiszen mindegyik más történetet dolgoz fel, így a fogyasztási sorrend is csak rajtunk múlik.

A jó hír, hogy a producerek, így Brooker is jön a sorozattal, aki az eddigieknél nagyobb, furcsább, sokoldalúbb és multinacionális történeteket ígér kiemelve, hogy ezek sokkal inkább a nemzetközi közönségnek fognak készülni. A forgatás év végén fog startolni Angliában, így vélhetően a brit sorozatok rajongói továbbra is láthatnak majd onnan ismert arcokat a felhozatalban, de nem lepne meg, ha több amerikai színészt is a Black Mirror közelébe sodorna a szél, akár éppen a Netflix felhozatalának sztárjait, hiszen csak egy-egy epizódnyi elfoglaltságról beszélünk.

BlackMirror3

Sokszor elhangzik a Netflix-modell kapcsán (egyszerre jön ki a teljes szezon), hogy nehezíti a sorozatok bepróbálását, hiszen aki így se tudja úgy osztani már az idejét, hogy mindenbe belekóstoljon, az vélhetően hamarabb tol félre 10 órányi anyagot, mint 40 percet a prioritási listáján, ugyanakkor ha van sorozattípus, amihez ez tökéletesen passzol, azok éppen az antológiák.

Mivel minden epizód egy önálló, kerek történet, így érdekes lehet a saját kedvünk szerint végignézegetni az egészet, illetve ha valami nincs éppen ínyünkre, akkor nyugodtan kinyomhatjuk és jöhet egy következő azonnal, hiszen a rendelkezésünkre áll az egész évad, ráadásul kibeszélés, kritikaírás vagy spoilerek szempontjából is egészen új terepre tévedhetünk.

BlackMirror2

A szkeptikusoktól biztos el fog hangzani, hogy így durván megnő az epizódszám, ami akár a megszokott minőség kárára is lehet majd, de ha adott esetben minden harmadik sztori gyengére is sikerül, akkor is marad 8 tetszetős darab, ami kapásból több, mint amit eddig összesen kaptunk, ráadásul egy antológia sorozatnál ez legfeljebb a készítő maximalizmusán tud csorbát ejteni.

Én egyelőre meglehetősen optimista és lelkes vagyok, mert jelenleg kevés jobb “tévés” házasságot tudok elképzelni a Netflix-Black Mirror frigynél (na jó, talán egyet kivéve), arról nem is beszélve, hogy könnyen lehet, hogy a Netflix éppen ezzel nyert aranyjegyet a két év múlva esedékes Emmy-díjátadó minisorozat kategóriájára.

Next Posts Previous Posts