login |

Posts filed under 'elmélkedés'

12 epizódos 3. évaddal érkezik a Black Mirror a Netflixre

2015. 09. 28. 16:41 - Írta: CyClotroniC

24 comments | kategória: Anglia lecsap,antológia,elmélkedés,hírek

Vélhetően kimarad a közös örömtáncból, aki eddig nem hallott Charlie Brooker sötét jövőképet festő sci-fi antológiasorozatáról, ami bár 2011-ben indult, eddig mindössze 7 epizódot tudott kitermelni brit szériaként két és fél szezon alatt, így különösen nagy öröm minden rajongó számára, hogy hamarosan (vélhetően 2016 második felében) 12 új, elgondolkodtató történetet zúdít majd ránk az író a Netflix jóvoltából.

BlackMirror1

Kár lenne itt belemenni újra, hogy miről is szól pontosan a Black Mirror, de aki kíváncsi a jelenlegi televíziózás egyik legambiciózusabb sorozatára, ami többször szállított már 9/10-es történetet, az olvassa el ajánlókat az első két szezonról, vagy akár ugorjon neki a tavaly karácsonyi epizódnak, hiszen mindegyik más történetet dolgoz fel, így a fogyasztási sorrend is csak rajtunk múlik.

A jó hír, hogy a producerek, így Brooker is jön a sorozattal, aki az eddigieknél nagyobb, furcsább, sokoldalúbb és multinacionális történeteket ígér kiemelve, hogy ezek sokkal inkább a nemzetközi közönségnek fognak készülni. A forgatás év végén fog startolni Angliában, így vélhetően a brit sorozatok rajongói továbbra is láthatnak majd onnan ismert arcokat a felhozatalban, de nem lepne meg, ha több amerikai színészt is a Black Mirror közelébe sodorna a szél, akár éppen a Netflix felhozatalának sztárjait, hiszen csak egy-egy epizódnyi elfoglaltságról beszélünk.

BlackMirror3

Sokszor elhangzik a Netflix-modell kapcsán (egyszerre jön ki a teljes szezon), hogy nehezíti a sorozatok bepróbálását, hiszen aki így se tudja úgy osztani már az idejét, hogy mindenbe belekóstoljon, az vélhetően hamarabb tol félre 10 órányi anyagot, mint 40 percet a prioritási listáján, ugyanakkor ha van sorozattípus, amihez ez tökéletesen passzol, azok éppen az antológiák.

Mivel minden epizód egy önálló, kerek történet, így érdekes lehet a saját kedvünk szerint végignézegetni az egészet, illetve ha valami nincs éppen ínyünkre, akkor nyugodtan kinyomhatjuk és jöhet egy következő azonnal, hiszen a rendelkezésünkre áll az egész évad, ráadásul kibeszélés, kritikaírás vagy spoilerek szempontjából is egészen új terepre tévedhetünk.

BlackMirror2

A szkeptikusoktól biztos el fog hangzani, hogy így durván megnő az epizódszám, ami akár a megszokott minőség kárára is lehet majd, de ha adott esetben minden harmadik sztori gyengére is sikerül, akkor is marad 8 tetszetős darab, ami kapásból több, mint amit eddig összesen kaptunk, ráadásul egy antológia sorozatnál ez legfeljebb a készítő maximalizmusán tud csorbát ejteni.

Én egyelőre meglehetősen optimista és lelkes vagyok, mert jelenleg kevés jobb “tévés” házasságot tudok elképzelni a Netflix-Black Mirror frigynél (na jó, talán egyet kivéve), arról nem is beszélve, hogy könnyen lehet, hogy a Netflix éppen ezzel nyert aranyjegyet a két év múlva esedékes Emmy-díjátadó minisorozat kategóriájára.

A (szuperhősös) képregény-sorozatok hajnala

2015. 08. 09. 22:10 - Írta: superpityu

30 comments | kategória: elmélkedés

A minap a FOX vezetősége elárulta, hogy egyre nagyobb az esély arra, hogy elkészítsenek egy X-Men sorozatot. Ez pedig már a sokadik képregény sorozat lehetne, ha tényleg berendelik. Ezért jutott eszembe egy ilyen összefoglaló jellegű poszt.

A 2014/15-ös évadban a DC és Marvel képregényeinek nyomán 8 sorozatot láthattunk (Arrow, The Flash, Agents of SHIELD, Agent Carter, Gotham, Constantine, Daredevil és az iZombie). Ezek közül pedig csak a Constantine bukott be, még az eredetileg egy évadra tervezett Daredevil is akkora siker lett, hogy berendelték a folytatást.

comicseries fele

A 2015/16-os évadban pedig kezd a Supergirl, a Legends of Tomorrow, a Jessica Jones és a Lucifer. Valamint a TNT ügyködik egy Teen Titans-sorozaton (jelenleg Blackbirds a munkacíme). Emellett pedig ugye ott a fentebb említett X-Men sorozat is, valamint pletykaszinten egy Hawkgirl-sorozat ötlete elhangzott a CW-re, ha sikeres lesz a LoT.

A kérdés annyi, hogy meddig lehet ezt még folytatni. Egyrészt a filmipar is ontja a szuperhős filmeket, másrészt éppen most láthatjuk, hogy azért nem mindenre vevők az emberek sem (a Fantastic 4 ordas nagy buktája). Valamint az Agents of SHIELD sem az az átütő siker, főleg ahhoz mérten, hogy milyen brutális nézettséggel nyitott – azóta rengeteg nézőt veszített.

Legends-of-Tomorrow

Kicsit olyan ez, mintha valamiféle képregényboom történt volna az utóbbi években. Igaz korábban is akadtak ilyen témájú sorozatok (Smallville, Birds of Prey, Blade: The Series), de ekkora volumenben még nem hiszem, hogy készültek volna.

Az egész talán a Marvel filmes univerzumának komolyan vett építésével kezdődött 2008-ban (Iron Man). Azóta megállíthatatlan a folyamat. Tévés fronton pedig a DC kezdte a sort az Arrow-val, ami lássuk be kicsit hasonlít is a Marvel kezdéséhez, hiszen mindkettő egy gazdag playboy szárnypróbálgatásait mutatja be.

Valószínűnek tartom, ha annak idején Tony Stark eredetsztorija nem készül el, akkor a tévés sorozatok még kezdeti fázisban sem lennének. Viszont a sorozatoknak meg van kötve a keze, sok dolgot nem mutathatnak be, amíg valamelyik filmben nem válik nyilvánvalóvá, vagy bizonyos karaktereket ki kell írniuk a filmek miatt.

jessica-jones-logo

És itt van különbség a DC és Marvel-sorozatok között. Míg a Marvel a filmes és a tévés univerzumot egyként kezeli, addig a DC még a kevés sorozatot sem tudja egy univerzumba tenni, a filmekről nem is beszélve – mondhatni külön veszik a tévét a mozitól, hiszen másokkal készül a The Flash-film és a The Flash-sorozat, de ez nem feltétlenül igaz általánosságban.

Nagyon furcsa látni, hogy a DC vért izzad, hogy felnőjön a Marvelhez, pedig a CW-n alakuló univerzuma nagyon biztató, (oké, az iZombie (egyelőre?) nem közösködik, de talán jobb is, hogy azt nem keverjük ide) de mivel nem nagyon akar egyelőre összemosni mindent, így az Arrow 3. évad hoppon maradt, ki kellett írnia Deadshot-ot, valamint terveik ellenére nem szerepeltethették Harley Quinn karakterét sem.

comic series

Pedig jó lenne ha legalább a sorozatok szintjén meg tudnának valamiben egyezni, lehetne átjárás, de a Gotham ugyanúgy különálló univerzumot épít. Ahogy a CBS-en bemutatásra kerülő Supergirl sem fog egyelőre közösködni, pedig ott ugyanaz a készítő, mint az Arrow és The Flash esetében.

Ellenben láthatjuk, hogy a Marvel sokkal jobban gondoskodik a filmekről és a sorozatokról is. Bár egyelőre ott sincs sok átjárás, de az események hatással vannak egymásra. Sokszor láthatjuk egy-egy film után, hogy miféle utózöngéi vannak a történteknek. Persze a nagyobb filmes karakterek nem hiszem, hogy valaha is mennének a SHIELD-be vagy a többi sorozatba vendégeskedni (azért Nick Fury megtette), de sorozatos szereplők már bukkant fel filmben.

supergirl 3

Viszont az X-Men újabb univerzumot is jelenthet, eleve a jogok miatt jelen állás szerint nem lesz átjárás az ABC-se karakterekkel, de talán ők is úgy képzelik el, hogy az X-Men filmek mellett fusson a sorozat. De vajon ki köré építhetnének sorozatot? (X-Men? X-Factor? X-Force? Valamelyik új generációs csapat?) Egyáltalán a jelenben játszódna-e? Előzetesen rengeteg lehetőség van a projektben, talán tényleg sikerül maradandót alkotni.

Ha észrevettétek, az emlegetett DC-s és Marvel sorozatok zöme országos csatornán fut, sőt ősszel már mindegyiken fog menni valamilyen képregényes széria – érdekes, hogy a kábelt mennyire nem hódította meg ez szuperhősös hullám. Bár a Netflixnél készülnek egy külön szerződés alapján, de máshol nem nagyon iparkodnak. Pedig már kiderült, hogy a rövidebb évad azért sokkal pörgősebbé teszi a sorozatokat, úgy mint az Agent Cartert.

A hét dumája

2015. 07. 08. 17:05 - Írta: winnie

19 comments | kategória: a hét dumája,elmélkedés

Az amerikai sorozatgyártás nagyon ellene megy annak, amit mi Közép-Európában szeretnénk, mivel a tengerentúlon már nemcsak a kábeltévék, hanem a nagy networkök is a high-concept szériákat kezdik felépíteni. A korábban népszerű epizodikus sorozatok – például CSI, NCIS – nem garantálják, hogy a nézők a következő héten is visszatérnek, ezért állnak át az összefüggő részekből felépülő szériákra. Ezek viszont nálunk kevésbé működnek, itt a Dr. Csont, a CSI típusú sorozatok népszerűek, amelyekből azonban nagyon kevés van mostanában, főleg olyanok, amelyek nem ugyanazt a bevett formulát dolgozzák fel ezredszer.
/Kis-Bocz Éva, az RTL-csoport kábelüzletágának ügyvezetőigazgató-helyettese/

Aki persze követi a magyar nézettségeket és azt, hogy milyen sorozatok kerültek itthon bemutatásra, illetve melyek maradnak műsoron, az nem lepődik meg. Szóval ez csak olyan FYI-kategória. Szerencsére azonban itthon is van kábel, ott helyet kapnak ezek a sorozatok. Más kérdés, hogy kábelen (egyelőre) még a világpremierek (The Walking Dead, Wayward Pines, Secrets and Lies, Missing, Halt and Catch Fire S2) sem hozták meg az áttörést.

Az mindenesetre mindenképp jó jel, hogy egyre több a szinkronos világpremier – például a Fear The Walking Dead is az amerikai sugárzással egy időben lesz látható az AMC-n (mármint hajnal 3-kor – és persze aznap este is) szinkronnal, azonban nagy divat ebből nem nagyon lehet, hiszen az országos szériákat már nem lehet így bemutatni, köszönhetően annak, hogy egyrészt azokat bármikor kaszálhatják és lekerülhetnek a műsorról, így itthon is koppanás lenne belőle, ha eltűnnének, másrészt pedig az országos sorozatok esetében az amerikai sugárzás általában szaggatott, még a rövid évadoknál sincs meg mindig a heti rendszeresség.

Így történtek a dolgok Wayward Pines-ban

2015. 07. 01. 15:30 - Írta: winnie

33 comments | kategória: elmélkedés

A nyár egyik kedvenc újonca köreteikben a Wayward Pines, köszönhetően annak, hogy a sorozat bőven ad lehetőséget találgatásra, kombinálásra. És ez még akkor is igaz, ha az 1×05-ös “nagy leleplezés” és az 1×06-os háttérbemutatás meglehetősen tiszta képet festett arról, hogy mi történik a festői kisvárosban.

Kérdések azonban még mindig bőven vannak, s ahogy olvastam, kommentben többen is elmorfondíroztak az események sorrendjéről. Nos, ezekkel kapcsolatban lehet megtalálni egy kronológiát a tovább mögött, amit maga a készítő, Chad Hodge állított össze az EW-nak. Nem mondom, hogy mindenre választ ad, de egyrészt hasznos, másrészt pedig pár vitás kérdést lerendez. Tovább…

Doctor Who: Russell T Davies vs Steven Moffat – írta Nedewya

2015. 06. 24. 14:56 - Írta: vendegblogger

42 comments | kategória: Anglia lecsap,elmélkedés

A Doctor Who mindig szolgáltat vitatémákat a rajongói számára, ami nem is csoda, hiszen mind a számunkra láthatatlan stáb, mind a sorozat főszereplői folyamatosan változnak.

Ha átolvasgatjuk a 7., vagy a 8. évad záró kritikája alatti kommenteket, észrevehetjük, hogy sokan hasonlítgatják össze a sorozat eddigi két showrunnerjét, Steven Moffat-et és Russell T Davies-t (nem csak itt, a világon mindenhol). Ez a téma azért is aktuális, mert Moffat többször is utalt rá, hogy hamarosan szeretné átadni a helyét. Talán pont a 9. évad lesz az utolsó?

De miért ez a vita? Miért ez a „showrunnerháború”? Beszéljük meg, a tovább mögött közösen. Enyhe spoilerek előfordulhatnak.

Tovább…

5 indok a rövid évadok mellett

2015. 06. 23. 16:47 - Írta: human

26 comments | kategória: elmélkedés

Mostanra az országos csatornák is rájöttek arra, hogy a rövid évadokban van valami. A Business Insider össze is kapott 5 érvet mellettük.

A bővebb kifejtés a linken, de a lényeg:

  1. Könnyebb nagy neveket szerezni a rövidebb évadokra. A legutóbbi példa erre a How To Get Away With Murder,  amely remek főszereplőt szerzett országos tévén.
  2. Nem túlzottan hígított történet. Kevesebb töltelék kell, jobban megragadja a nézőt.
  3. Már nem kell 100 epizód ahhoz, hogy könnyű legyen eladni egy sorozatot, mint régen.
  4. Egész éves programstruktúra, hogy a szünetekben — minden sorozatban vannak kihagyott hetek, néha hónapok — ne menjenek másik adókra a nézők.
  5. Az írók és színészek kevésbé égnek ki az évad végére. 22 rész nagyon fárasztó mindenkinek, ez fásultságot okoz, ami a sorozatokon is meglátszik néha.

Showrunner mester-tanítvány kapcsolatok, Vol. 2: David Chase és Terence Winter – írta Ingorion

2015. 06. 15. 19:30 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: elmélkedés

Tíz hónap kihagyás után, ott próbálom folytatni, ahol legutóbb abbahagytam, nevezetesen újfent be szeretném mutatni egy sorozat írószobáját, illetve feltérképezni az azok fő(bb) alakjai közötti kapcsolatot.

Míg első írásom alanyaira, a “szubjektív lencsémhez” való ragaszkodás okán esett a választásom, ezúttal nem kisebb feladatot vállaltam magamra, minthogy visszakanyarodjak a mai értelemben vett, modern tévézés alapjaiig. Ha ennyiből (és a címből) nem lett volna világos, az HBO 1999-ben elstartolt gyöngyszeméről, a The Sopranos-ról, azaz a Maffiózókról beszélek.

Bár szeretem magam „sorozattörténelem-buzinak” vallani, valószínűleg nincs így ezzel mindenki, ezért mielőtt a konkrétumokra térnék, szeretnék néhány bekezdést arra szánni, hogy rávilágítsak, miért is számított olyan nagy dolognak, mikor tizenhat évvel ezelőtt, egy pocakos, kopaszodó, olasz származású fickó belépett Dr. Melfi irodájába.

Tudni való, hogy a televízió, mint médium sokáig – egyesek által még ma is – a mozi lesajnált kistestvéreként volt ismert. Egyedülálló ötletekkel, emlékezetes alakításokkal, pazar kivitelezéssel, csak a nagyvásznon találkozhatott a nagyérdemű, s bár akadtak kivételek – példának okáért a mára már kultikus státuszba lépő Twin Peaks -, a tévé inkább az agyatlan szórakozásra, heti egy órás agykikapcsolásra vágyók Mekkája volt.

A network tévék biztonsági játékra való törekvése egyszerűen nem engedte érvényesülni az alkotókat (ez a tendencia még napjainkban is megfigyelhető), a kábeles programok pedig még nem mentek rá a saját tartalmak gyártására. És akkor jött a televíziózást ironikus módon megvető David Chase, hogy kis túlzással mindent megváltoztasson.

Magasról tett a sorozatozás addigi szabályrendszerére, fogta és nemes egyszerűséggel megreformálta azt, ahogy eddig a karakterekről, történetmesélésről gondoltunk. A The Sopranos nemcsak ezért bizonyult hatalmas dobásnak, hanem mert életet lehelt az évek alatt lassan megfáradt maffiatörténetekbe. Úgy tűnt, a témában már mindent letettek az asztalra, Chase azonban csavart egy (nem is olyan) nagyot a jól ismert premisszán: Tony Soprano, a New Jersey-maffia egyik fejese pszichiáterhez jár.

Chase hosszú éveket töltött olyan sorozatok írószobájában, mint a The Rockford Files vagy éppen a Kolchak: The Night Stalker, azonban Kubrick és Scorsese nagy csodálójaként, mindig is filmes karrierről álmodozott. Végül ügynöke beszélte rá, hogy hosszú ideje dédelgetett ötletét, a hagyományos értelemben vett hollywood-i körök helyett, inkább egy csatornának terjessze ki. Valamilyen csoda folytán Chase rábólintott, így kezdődtek meg a Fox-szal való nem túl gyümölcsöző tárgyalásai.

When I wrote the pilot script for Fox, I had a feeling that this whole thing wasn’t going to happen. I knew what network television is like, and this didn’t have that feeling. Sure enough, they passed.

Mint ahogy a fenti idézetből is világosan látszik, nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy országos csatorna arculatába illeszthető lenne Tony története, abba pedig nem ment bele, hogy főhőséből beépített FBI ügynököt kreáljanak, ezért menedzsere unszolására, az HBO elé járult a széria alapvetésével.

Az akkori alelnök, Richard Plepler szerencsére azon nyomban ráharapott a dologra, ezzel pedig megkezdődött a szereplőválogatás, rengeteg más hasonló témájú alkotásból sikerült szerezniük arcokat (legtöbbjük a Nagymenőkben/Goodfellas-ban fordult meg), 97-ben leforgatták a pilotot, rá két évre pedig is bemutatásra került az első évad, és a The Sopranos megindult televízió arculatot formáló, díjözönnel megáldott útján, amit nyolc évbe tellett végigjárnia.

Itt érkeztünk el a posztom egyik lényegi kérdéséhez: vajon milyen metódusok szerint alkotott a tévézés egykori úttörője? A tovább mögött ezzel folytatom. Tovább…

A vágás nélküliség ereje

2015. 06. 02. 14:50 - Írta: human

23 comments | kategória: elmélkedés,video

Mostanra már mindenki tudja, hogy kedveltük a Daredevil-sorozatot. Bár a pilot nem volt a legjobb, de a második rész nagyon sok embert meggyőzhetett a maradásról. Szerintem a fináléra csökkent a minőség, de más szerint szerencsére ez nincs így.

Most nem a sorozat minőségéről akarnék újabb posztot írni, arra ott vannak a linkelt kritikák, hanem a második részben történt technikai megoldásra. Anno igyekeztem nem felfedni a dolgot, még ismerősöknek is csak annyit mondtam, hogy érdemes legalább 2 résznyi esélyt adni a sorozatnak, nem véletlenül. A single shot, avagy a vágás nélküli jelenetek akkor ütnek a legjobban, ha közben döbbensz rá. Vagy ha rá sem döbbensz, mert nem tűnik fel, mégis hat rád és beszippant a jelenet.

A nem elspoilerezésre tökéletes példa volt a tavalyi True Detective, amiben tökéletesen használták a technikát. Nem lőtték el előre 10 promóban és 20 cikkben. Szerencsére a Daredevil is ezt a példát követte: nem tudtuk, előre mi jön. Nyilván arra is van példa, hogy tisztában vagyunk a dolgokkal, mégis lenyűgöző, lásd Gravity, de szerintem kisképernyőn a legjobb megoldás, ha nem dicsekednek előre, mert sosem lesz annyira lélegzetállító. Ellenben olyasmi, amivel érdemes kísérletezni.

A single shot az, amihez nem kell végtelen pénz. Természetesen sokszor el kell próbálni egy 2-3-akárhány perces jelenetet, így több idő is megy el rá, ami pénzbe kerül a gyártáskor, viszont még így is olcsóbb egy mozis CGI-nál, és teljesen a nagy vászon minőségét hozza.

Basszus, mennyi bevezetőt írtam egy olyan videóhoz, amit sokan láttak már amúgy is. Aki pedig nem, az most megteheti. Ez volt az a jelenet, ami miatt biztos voltam abban, hogy végignézem az évadot, mert nem csak darkos szűrőkkel operálnak és “lesz ami lesz”, hanem mindent beleadtak. Pont, mint Daredevil a jelenetben.

A vágás nélküliségben még jobban kijön, hogy mennyire kimerül a hős, mire elér a céljához, pedig nem 30 embert nyomott le hozzá. Tökéletesen közvetíti a jelenet az érzést, hiszen ott voltunk vele végig, az agyunk érzékelte, hogy nincs vágás és egy folyamatot nézünk. Violence takes a toll. Nyilván az Oldboy volt az inspiráció, de ez nem vesz le az értékéből.

És akkor a videó a tovább mögött, extrával, mellé teszem a True Detective-es jelenetet is azért. A készítők elmondása szerint 12-szer vették fel, és háromszor jutottak el a végéig. Tovább…

2015/16: Hova jönnek/jöhetnek az új sorozatok?

2015. 05. 26. 17:10 - Írta: winnie

6 comments | kategória: 2015/16,elmélkedés

Korábban volt értelme tippelgetni, ma már nem biztos, hogy van, de azért írok egy ilyen posztot, bár ahogy látom, tavaly ez elmaradt. (A 2012-es és a 2013-as azért csekkolható, hogy mennyire “vált be”.)

Először nézzük, hogy a 2014/15-ös országos újoncok közül hány kapott premiert még ugyanabban a szezonban itthon is. Visszaesés. Nem véletlen. Főleg országos téren. Mindössze 6 tavalyi újonc – de persze jön nemsokára a többi is. (2012-ben 12 “gyors premier” volt, 2013-ban 13, tavaly viszont csak 7 vagy 8 – megjegyzem a 2013/14-es újoncok közül 30 még most sem ért el hozzánk…)

AXN – How To Get Away With Murder, Secrets and Lies
FOX – Empire
TV2 – State of Affairs
SuperTV2 – Bad Judge (napok kérdése)
Film Café – Marry Me

Bevallom, mostanság, mivel visszaesett a premierek száma, már nem annyira számít sokat az, hogy előre tudjuk, mi melyik hazai csatornára érkezik, nehéz elképzelni, hogy a TV2 lecsapjon “Ez kell, ez is kell meg, ez is!”-felkiáltásokkal féltucat újoncra, ha eleve alig ad sorozatot főműsoridőben. Tavaly megpróbálkoztak a State of Affairs-szel, amit anno kifejtettem, hogy miért volt érthetetlen döntés, ezért persze jár nekik a pacsi.

Így egyébként a stúdiós szerződésekkel sem vagyok már annyira tisztában, de eddig a CBS, a Sony és a Universal gyártások a TV2-re, a Warner és a Fox gyártások az RTL Klubra mentek elővételi jog alapján. Persze ott az AXN (meg már a Viasat is), ami a Sony-é, a FOX kapja a Fox International által bezsákolt cuccokat, satöbbi.

A következő eredménnyel jöttek ki a stúdiók az upfronts-ból. Szokás szerint az ABC csak ABC-s gyártást rendelt be, de akadtak csatornák, amik máshonnan is merítettek.

Warner Bros. Television – 6 dráma: DC’s Legends of Tomorrow, Containment, Supergirl, Rush Hour, Lucifer, Blindspot,
ABC Studios – 6 dráma + 2 szitkom: The Catch, The Family, The Muppets, Of Kings and Prophets, Oil, Quantico, The Real O’Neals, Wicked City,
CBS Television Studios – 2 dráma + 1 szitkom: Crazy Ex-Girlfriend, Limitless, Angel From Hell,
Universal Television – 5 dráma + 5 szitkom: Superstore, Shades of Blue, People Are Talking, Hot & Bothered, Heroes Reborn, Heartbreaker, Crowded, Coach, Chicago Med, Emerald City
Sony Pictures Television – 1 dráma  The Player
20th Century Fox Television – 4 dráma + 4 szitkom: Life in Pieces, The Frankenstein Code, The Grinder, The Guide to Surviving Life, Rosewood, Scream Queens, The X-Files, Bordertown
ABC + CBS: Criminal Minds Beyond Borders, Code Black,
ABC + Sony: Dr. Ken
ABC + Universal: Uncle Buck
ABC + FOX: Grandfathered
FOX + Paramount: Minority Report
Universal + Sony: Game of Silence

Mitől lesz egy tévésorozat TÉVÉsorozat?

2015. 05. 23. 14:50 - Írta: winnie

25 comments | kategória: elmélkedés

Basszus, a kor egyszerűen elszalad mellettem. Ti nem érzitek így? Mármint, hogy mellettetek, nem mellettem.

Én anno még tévén nőttem fel, ha mozgóképről volt szó, játékra meg az analóg szórakozások mellett ott volt a C64, ami nyilván szüleink számára elég forradalmi lehetett. Mostanság nagyjából át tudom érezni, hogy mennyire, mert csak egy pillantást vetek a gyerekeimre, hogy ők mivel foglalatoskodnak napi rutinjuk során, és belegondolok abba, hogy ha nekem olyan lehetőségeim lettek volna anno, mint nekik, akkor mihez kezdtem volna? (Nyilván sosem fogom megtudni.)

Ők már eddig sem voltak tévé elé ragasztva, fürdés környékén Minimax-ozgatnak, de egyébként nem nagyon néznek “normál” televíziót. Mást viszont igen, például sorozatokat, amiről írtam pár hete a Gyerekek és a sorozatfüggés témában, azonban az csak nemrég esett le, hogy a kevés tévézés miatt a sorozatnézést ők egyáltalán nem a tévéhez kötik, hiszen néznek sorozatokat számítógépen, épp úgy, mint tableten, legyen szó akár YouTube-ról, akár stream szolgáltatásról.

(Most ez utóbbi menő itthon nyilván, kaptunk a Vodafone-tól egy Red Mozis hozzáférést, hogy tesztelgessem a szolgáltatást meg reklámozzam, írtam is róla pár hete, nyilván WiFi-vel van értelme, s ezt rutinosan ki is használtam, amikor múlt hétvégére elmentünk Bükkszentkeresztre lazulni – nem kellett előkészülni, letölteni, bepakolni csak ott klikkelni. Viszont, az egészben nem ez volt a legjobb, hanem, hogy pont azon a hétvégén döntötték meg a magyar fánksütési rekordot, több, mint tízezer fánkot osztogattak szét a jelenlévők között (külön poén, hogy a cikk egyik fotóján részben én is ott vagyok, az egyik gyerekem meg teljesen). Ingyenfánk a legjobb!)

Persze a gyerekek az egészet nem viszik túlzásba, nem kell aggódni, de a fentiek alapján szerintem érdemes lenne belemenni némi etimologizálásba. (Az ugye egy szó?)

Kezdek egyébként én is némiképp fogalmi zavarba keveredni. Mert az oké, hogy mi Sorozatjunkie vagyunk és nem Tévésorozatjunkie (uff, ezt megúsztuk…!), de ettől még tévésorozatokkal foglalkozunk 2006 óta. Amiket anno a platformjukkal és a heti struktúrájukkal azonosítottunk, ezért nem pazaroltuk a teret a napi szappanoperákra például, vagy a mozis filmsorozatokra.

Viszont a Netflix (és társai) megjelenésével a platformhoz és a struktúrához való ragaszkodás is okafogyottá vált. Sorozatnak sorozat a House of Cards meg a Daredevil, de… vajon tévésorozat is egyben? Hiszen nem tévére készülnek, és nem is heti rendszerességgel kerülnek adásba. Oké, hogy fel vannak vagdosva epizódokra, meg tévésorozatként forgatják őket, de lehet, hogy közelebb állnak egy filmhez. Egy marha hosszú filmhez.

Vagy…, nem is tudom. Mert itt meg beleütközöm abba, hogy egy Daredevil vagy House of Cards még mindig inkább tévésorozat, mint a tévében sugárzott Fargo vagy még inkább a True Detective. Hiszen ezek az előbbiekkel ellentétben egy évados, lezárt történettel rendelkeznek, talán az epizódos tagolás is elhagyható lenne, s ami még fontosabb, mindkét sorozatot egyetlen ember írta, ami ismét filmes jellemző. (Sőt, a True Detective 1. évadjában még a rendező is egy személy volt.)

Lényeg a lényeg:

Tévésorozatnak számítanak azok a sorozatok, amiket nem tévé gyárt, amiket nem tévében adnak – és bizonyos esetekben nem heti rendszerességgel kerülnek adásba?

És itt gondolhatok Netflix-re, Hulu-ra, Amazon-ra, Crackle-re, Playstation-re, a Microsoft próbálkozásaira vagy a Yahoo-ra. Hmm? Vagy akár azt is kérdezhetném, hogy mitől lesz egy tévésorozat tévésorozat?

2015/16-os országos újoncok: A kezdeti érdeklődés – Előzetesek

2015. 05. 20. 22:20 - Írta: winnie

13 comments | kategória: 2015/16,elmélkedés,hírek

Mindig is terveztem, hogy megnézem, hogy a közösségi oldalak és videómegosztók miképpen reagálják le az upfronts-on bejelentett új sorozatokat, de akkor rögtön eszembe jutott az is, hogy meg kéne nézni, hogy vajon a jelenleg futó sorozatok Twitteres, Facebookos és egyéb követői, valamint a siker foka, illetve a nézettség között van-e korreláció.

(Ez utóbbiba beleásni magam azonban sosem volt időm, egyszer talán valaki megnézi és akkor megírjuk. Például az NCIS-nek 17M Facebook-követője van, a Castle 4M, a Supernatural-nek 15M, a Sleepy Hollow-nak meg csak 1,7M? Némely adat őszintén meglep, bár nyilván fiatal sorozatot nem lehet feltétlen túl időssel összehasonlítani.)

Szóval lássunk pár adatot az idei újoncokról (csak érdekességként!), amik nyilván őszre változni fognak – ehh, de jó lenne, ha megvolnának a hasonló számok 6 évre visszamenőleg és látnánk, hogy ezek előrejelzik-e a későbbi nyitónézettséget, illetve a szereplés sikerességét.

Előzetesek (a hivatalos YouTube-accountokon – nyilván ezek zömét nem csak amerikaiak nézik, máshol is elérhetőek, meg ezerféle dolog befolyásolja őket, de talán az arányok beszédesek. Az élen a három képregény-adaptáció adja magát):

  1. Supergirl – 10,8M megtekintés
  2. Legends of Tomorrow – 4,4M
  3. Scream Queens – 2M
  4. Lucifer – 1,5M
  5. Minority Report – 1,2M
  6. The Muppets – 890e

A teljes lista a tovább mögött – bőven vannak 100e alattiak is. Az összes újonc sorozathoz itt a gyűjtőlinkünk. Tovább…

Exkluzivitás, mint olyan

2015. 05. 15. 19:04 - Írta: winnie

10 comments | kategória: elmélkedés

Kisorsoltuk a győztest a Red Mozis játékunkon (a poszt eggyel feljebb), amire azt a “gyári kérdést” kaptuk, hogy a Vodafone stream szolgáltatásában milyen olyan sorozatok vannak, melyek olyannyira exkluzívak, hogy annak ellenére, hogy tévésorozatok, itthon sosem voltak tévében.

És ezzel kapcsolatban eszembe jutott az a vita, vagy okoskodás, ami az HBO GO-val kapcsolatban egyszer már felmerült, az exkluzivitás kérdése, témaköre. Mármint az, hogy tök jó dolog, hogy vannak ilyen streames szolgáltatások, sokan fizetnének egy adott havi díjat értük, hogy korlátlanul hozzáférjenek egy nagy sorozatos vagy filmes kínálathoz. Azonban, ha van, tudomisén, 10 ilyen szolgáltatás, akkor a havi 2-3 ezer forint máris 20-30 ezres kiadás lenne, ha az ember mindenhez hozzá akar férni legálisan. Ami máris nem annyira csábító.

Nyilván a letöltés és társai ezt a problémát oldják fel, de most a kérdést inkább a kínálati oldal felől közelíteném meg. Mármint onnan, hogy hiába lenne számunkra üdvözítő, ha a felek összeállnának és egy nagy entitásként kínálnák számunkra a világ összes sorozatát, itt nem csak átjátszó és sugárzó platformokról van szó, nyilván mindegyiknek a célja, hogy megőrizze az identitását, esetleg kínálata alapján valamennyire beazonosítható legyen.

És az alatt, hogy nem csak sugárzó a platform, azt értem, hogy a külföldi csatornák, illetve streamszolgáltatások egyre inkább kezdenek gyártóként megjelenni a piacon, és értelemszerűen a termékükkel, a sorozatukkal akarják azt elérni, hogy a fogyasztó mellettük cövekeljen le, mert ha ezt teszi, akkor további hasonló jóságokat kaphat. Ha minden jól alakul, persze. És ez márkahűséget eredményezhet, mert az embernek mindegy, hol nézi a Friends ezredik ismétlését, viszont ha egy HBO-sorozatot csak az HBO ad, akkor neki csak az HBO marad, mint platform, ha követni akar.

És itt kanyarodnék vissza a játékban feltett kérdéshez. Az egy dolog ugyanis, hogy streamen elérhető magyarul a Kártyavár, azaz a House of Cards szinkronos első szezonja, vagy a Breaking Bad 4. és 5. évadja, amik (még?) nem mentek tévében. Ez előfordul. Majd lesznek valamikor, ha már egy csatorna elkészítette a szinkronjukat.

Számomra a nagy meglepetést az okozta, hogy ezek a hazai platformok is megjelennek kvázi gyártóként. Nyilván nem sorozatot gyártanak, hanem sorozathoz magyar verziót. Exkluzívan. Saját maguknak. Illetve saját felhasználóiknak. Mert az NBC tavalyi kalózos sorozata, a Crossbones John Malkovich-csal nem egyszerűen egy tévécsatorna által lett megvásárolva és leszinkronizálva, hanem a Vodafone magának vette meg és készíttette el belőle a magyar verziót.

És ez mindenképpen újdonság, talán egy új kor kezdete lehet. Már nem csak a tévékre lehet várni, hogy elkezdjenek adni egy-egy sorozatot, hanem az online stream is fellép melléjük. Öröm, boldogság?

Next Posts Previous Posts