login |

Posts filed under 'Európa is létezik'

The Prey / De Prooi

2018. 08. 11. 15:37 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat

Nemrég a Bad Banks kapcsán elméláztam azon, hogy vajon egyetlen bankár össze tud-e hozni önmagában is banki válságot vagy csődöt.

A valóságban is láttunk rá példát, a legnagyobb / leghíresebb az egyik legrégibb bank, az angol Barings Bank bedőlése volt a 90-es években, amit valóban egyetlen bróker (gyakran illegális) ténykedése idézett elő. Úgy nézem, arról az esetről könyv mellett csak film készült, de lehet találni olyan sorozatot is, ami valós eseményeket dolgoz fel a banki világból.

Az élet egyszerű. Vagy vadász vagy, vagy préda.

A The Prey (eredetiben: De Prooi) című holland minisorozat egy holland bankár, Rijkman Groenink, az ABN AMRO bank egykori, nagyon nagyra törő ambíciójú vezetőjének tündöklését és bukását mutatja be 3 részben. Műfaját tekintve dráma, de láttam klasszikus tragédia és pénzügyi thriller besorolást is – és valóban ezek jegyeit ötvözi a sorozat.

Egy bankár megbízhatóságot sugároz és nyugalmat. Egyenes ember. És unalmas.

Az animált, vadászos főcím rögtön felkeltette az érdeklődésemet, de a kezdés láttán a lelkesedésem valamelyest alábbhagyott. Az  időbeli ugrások és flashback-ek mellett nehezítette a befogadást az is, hogy a sok idősödő öltönyös ember beszélgetése láttán úgy éreztem, a bankárok tényleg unalmasak. Pedig fontosak volt ezek a mindenféle találkozók, ahogy próbálják eldönteni, ki lenne a legalkalmasabb a bank vezetői posztjára, és ki-ki saját magát vagy pártfogoltját ajánlgatja.

Nem sokat segít, hogy legalább ránézésre nem egyformák az öltönyösök (avagy a színészek), de így se tudtam, hogy ki kicsoda. (A sorozat végeztével érdemes volt újranéznem az első részt, de ha nem akartam volna róla írni róla, biztos nem mentem volna vissza.) De már az első részben is akadtak olyan dolgok, amiért megérte maradni, a beiktatási beszéd pedig feltette a részre a koronát, vagyis a Glóriát.

Az új főnök, Groenink nem az a tipikus unalmas bankár. Eléggé önfejű, kiállhatatlan, egyedi humorát senki se díjazza (nem csoda). Sikereiért viszont megkapja a kellő elismerést és tiszteletet mindenkitől, de nem egy közkedvelt figura. Ahogy egy mellékszereplő meg is állapítja, senki se szereti a bankot, a vezetőjét meg pláne nem. A színészi alakítás meggyőző.

A sorozat a szakmai részre, a pénzügyi eseményekre koncentrál, csak néhány, elég szorosan kapcsolódó magánéleti jelenetet fűznek bele Groenink, illetve személyi asszisztense, Julia életéből (pl. feleség segít nyakkendőt kötni, teniszezés közben érkező állásajánlat. Julia otthoni beszélgetései a párjával rövidek, de nézői szempontból informatívak.)

A sorozatban a zenei aláfestés nem hangulati elem és nem is csak egyszerű kiemelésre szolgál, hanem a klasszikus tragédiamesélés szerves része. Vannak szépen megkomponált jelenetek (pl. az első rész végén felcsendülő Gloria, küzdősport-közvetítés Bach-muzsikára), a legnagyobb, legemlékezetesebb a sivatagi ralis csapatépítés, ami nagyon sokat elmond a szereplőkről, és a közöttük lévő viszonyokról is.

Összességében érdekes volt, és örvendetes (bár kicsit meglepő is), hogy bekerült Walter válogatásába. A megtörtént eseményes és/vagy bankos téma iránt érdeklődőknek mindenképp ajánlom. Ha valaki csak egy karakterdrámát vagy thrillert keres, lehet hogy a sok szereplő és pénzügyes eszmecsere miatt nehézkesnek fogja érezni.

Le Chalet / The Chalet

2018. 08. 04. 15:31 - Írta: winnie

11 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat

Amikor a francia Le Chalet felkerült a Netflix-re (alapból nem az övék, egy francia csatornán ment le ez a 6 rész), azonnal felvéstem a nézősök közé a rövid egy mondatos blurb alapján, ami a francia Alpokban egy elszigetelt nyaralóban ragadó barátokat említett, halálos csapdát és múltbéli titkok napvilágra kerülését. Na, mondom, ez a kedvenc műfajon és el is képzeltem magam előtt egy mészárlós horrort, mint a Slasher 2. évadja (aminek nagyjából ugyanez az alapsztorija).

De nem. A Le Chalet még véletlenül sem Slasher, inkább az Agatha Christie-féle Tíz kicsi négerre hajaz (tucat szereplő, elvágva a külvilágtól és valaki ritkítani kezdi őket) vagy, ha sorozatos példa kell, akkor a Harper’s Island-re, de azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy semmi horror nincs benne. A sok gyilkosság zöme nem grafikus, nem a trancsírra és iijesztgetésre mentek rá, bár némelyik holttest biztos, hogy nem kellemes látvány.

A sorozat egy kikérdezéssel indít, amiből kiderül, hogy valami ronda dolog történt egy kis, pár ember által lakott francia hegyi faluban lévő vendégházban, és egy túlélő emlékeit próbálják összerakni – ez a szál még párszor vissza fog térni. Ezt követően visszaugrunk az időben, és láthatjuk, amint egy házasodni készülő ifjú pár megérkezik a nyaralóba, másnap pedig a haverok és egyéb meghívottak is megjönnek. A gond csak az, hogy a vonatról leszállva az első rész végére totál elszigetelődnek a külvilágtól, majd pedig a kiutat keresve egyiküket csúnya “baleset” éri.

Persze mire elérünk eddig, már tudjuk, hogy valami nem stimmel, hiszen az első percekben is láthatunk egy megkötözött, véres embert a környékén akkor még gőzünk nincs arról, hogy kit), később pedig történik egy csúnya gyilkosság (nem mindenki fogja tudni, hogy ki hal meg – az elején ezek a randomnak tűnő dolgok elég zavaróak), ami elhinti azt, hogy a folytatásban is arra kell számítani, hogy egy gyilkos garázdálkodik a barátok között. Sőt, lehet, hogy a barátok egyike a tettes.

De miért az öldösés? Valaki pszichopata, vagy okkal történik mindez? Erre a kérdésre hivatott választ adni egy 20 évvel korábbi, ugyancsak a faluban, Valmoline-ban játszódó szál, amikor is a nyaralóban egy család költözik (papa, mama, kislány, kisfiú) abban a reményben, hogy az író családfő ihletet tud meríteni a környezetből. Ő azonban a helyi kocsmárosnővel foglalkozik inkább.

Twitter-en is írtam, hogy kezd az az érzésem lenni, hogy túlcsordulok a múltbeli disznóságok jelenben tapasztalt következményeivel foglalkozó sorozatokból – ilyen ugye mostanság a Sharp Objects, ilyen volt nemrég a Safe, és a már említett Slasher első és második szezonja is. Ez nem panasz, a “műfajt” nagyon szeretem, csak sokadjára már látványosabbak a panelek, és mondhatni itt is arra csupaszítható le a múltbéli történet, hogy milyen rossz dolog történt anno – és mi váltotta ezt ki?

Aki bele akar kezdeni a Le Chalet-ba, annak egyrészt azt érdemes tudnia, hogy a rövid évad ellenére sem pörgős a sorozat, bár kapunk erős cliffhanger-öket, de filmszerű a felépítése, vagyis az első harmad (1×01-02) csak lassan csordogálva alapozza a karaktereket, és nem lesz olyan benne, hogy “beindul” a sorozat, bár értelemszerűen a finálé a legmozgalmasabb. (Sokáig még az sem egyértelmű, hogy gyilkosságok lesznek, de a dinamikusan változó, vérfolyós főcím azért sunyi módon utal erre.)

Másrészt pedig ez egy olyan sorozat, amit érdemes nem hetiben vagy hosszabb kihagyásokkal nézni, mert rengeteg benne a karakter. Anno írtam a Dark-nál, hogy vezetnek kellett a neveket és a szereplők családfáját, s bár itt erre nem volt szükség, de amellett, hogy van több, mint egy tucat karakter, a másik idősávban még ugyanennyi szerepel legalább – némelyik fiatalabb változata a jelenkori éneknek (vagy más színésszel, vagy ugyanazzal), mások pedig a jelenben nem jelen lévők.) Arról nem is beszélve, hogy már az első percekben, a kikérdezésnél bedobnak neveket, akikről akkor még fogalmunk sincs…

Fent már írtam párhuzamként a Sharp Objects-et, amit csakis azért hozok elő, mert szerkezetileg hasonlítanak (egyébként totál más a műfaj és a sztori), és mert jó példát ad számomra, hogy mi érdemel nálam kaszát és mi nem.

Mindkét sorozatnál egyértelmű, hogy a jelen történéseivel párhuzamosan szép fokozatosan kibontják a múltat, mindkét sorozatnál lassan történik mindez, egyre többet mutatnak meg és pontosan tudjuk azt is, hogy mindkettőnél a finálé fogja feltárni a nagy disznóságot, akkor fog görcsbe rándulni a gyomrunk. Egyik sorozat sem tempósabb a másiknál, mégis az egyiket végignéztem, míg a másikból kiszálltam az 1×02-nél, pedig az HBO krimije igényesebb és a színészek is kiemelkedőek benne. Mi ennek az oka?

Egyszerűen az engagement, amit hirtelen nem is tudom, hogy írjak körül. A Le Chalet-ban is voltak unalmasabb és “mi történik most, mi van?”-részek, azonban jobban szerettem nézni. Talán a festőibb környezet miatt (bár mindkét sorozatban kihalt város van), de szerintem sokkal fontosabb tényező volt, hogy az itteni karakterek valamivel jobban érdekeltek (az ottaniak a főhősön kívül semennyire…), az egésznek a hangulatát pedig egyszerűen imádtam.

A hangulatot egyrészt a festői környezet alapozza meg, nem csak a hegyek, hanem maga a hegyi falucska is nagyon aranyos, de nálam az aduász Samuel Hercule zenéje volt, amibe azonnal beleszerettem az első főcímnél (nyilván, mert a Clawfinger-féle Do What I Say óta szeretem a gyerekek által énekelt baljóslatú dalokat), és később is voltak zseniális és érzelmes zongorás témái.

Ami a rejtélyt illeti, kicsit ambivalens érzéseim vannak. Alapvetően nem hiszem, hogy a Le Chalet akkora meglepetésekkel szolgálna a gyilkos személyét vagy motivációját illetően, de spoiler nélkül azért van olyan komponense a kriminek, amin meg fogunk lepődni. De az biztos, hogy aki az elején is figyel, az egyes snittek, illetve némelyik karakter viselkedése alapján pár fontos dologra simán rájöhet. De mintha a készítők is ezt akarták volna, legalábbis nem nagyon rejtegették.

Kifejezetten szerettem a Le Chalet-t, és ez simán újranézhető sorozat abban a tekintetben, hogy a teljes képet ismerve korábbi jelenetek egy része már pontosabban értelmezhető lesz. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy odaszögezett a székhez. Nagyon hangulatos volt, a zenéje napok óta loop-on megy a fülemben, de az biztos, hogy a kábé hat órás hosszt a darálás ellenére is majdnem kétszer annyi idő alatt tudtam le.

Mint írtam, ez is azon sorozatok közé tartozik, amik lassú építkezést követően a végére payoff-ot adnak, összeállnak, de ha valakinek a kezdés vagy a stílus nem jön be, nem hiszem, hogy megérné kitartani, akkora WTF vagy reveláció még a gonosz zárás ellenére sincs a záró részben, ami feledtetné az esetleges korábbi szenvedést. De esetemben szerencsére nem volt szó ilyesmiről, elmerültem a világban, és szokás szerint szembesültem a végére az emberi gyarlósággal.

Amellett, hogy a lassúság némi türelmet kíván, kritikaként talán azt említeném, hogy gőzöm nem volt arról, hogy egyes szereplők mit csinálnak, amikor épp nem velük történnek a dolgok. Ha nincsenek képernyőn, egy részük mintha nem is létezne, és csak akkor kapják elő őket, ha épp szükség van rájuk. Lehet, hogy az írók pontosan követték mindenki útját egy grafikonon, de nekem abszolút az az érzésem, mintha képen kívül vákuumban lenne a zömük, annyira nem részei a cselekménynek.

Délelőtti videó 4.: Pigalle, éjszaka

2018. 08. 02. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Európa is létezik,video

A FilmBox-on megy a francia Pigalle, la nuit sorozat, ami nem annyira mai csirke, de ha már a csatorna elérhetővé tette a szinkronos előzetesét, akkor én is kirakom a tovább mögé. Valaki ismeri? Ez a sztorija:

Thomas, a Londonban élő francia harmincas üzleti útra érkezik Párizsba, és mikor a Pigalle-on beugrik egy éjszakai bárba, megdöbbentő felfedezést tesz, ugyanis az egyik sztriptíztáncosnőben saját húgára, Emmára ismer. Mielőtt azonban sikerülne szóba elegyednie rég elveszett húgával, a lánynak hirtelen nyoma vész. Ezzel lebilincselő hajsza veszi kezdetét, melynek során Thomas megjárja az alvilágot, és két rivális bűnbanda rivalizálásba is belekeveredik ebben a lebilincselő francia minisorozatban.

Tovább...

Délelőtti videó 5.: Las Chicas Del Cable / Cable Girls

2018. 08. 01. 12:20 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Európa is létezik,video

A spanyol kosztümös telefonos kisasszonyok szeptemberben térnek vissza a 3. évadra. A tovább mögötti előzetesből talán az is kiderül, hogy már az 1930-as években járunk.

Tovább...

Professor T.

2018. 07. 28. 16:24 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

Európából többnyire átívelős sorozatokat ajánlgattunk eddig, de természetesen akad figyelemre méltó epizodikus nyomozós is a kontinensen. A 2015-ben indult flamand Professor T. egy “külső szakértő besegít a nyomozásokba” alapötletű epizodikus, karakterizáló krimi.

A sorozat készítőit a Hannibal (egész pontosan Will Graham figurája) ihlette, és a sorozathoz itt is sokat hozzátesz a látványvilág és a hangulat. Viszont a valamelyest könnyedebb hangvétel és a lelki nyavalyákkal küzdő címszereplő alapján sokkal inkább emlékeztet a Monk-ra. Van egyfajta sajátos humora is, de komédiának nem nevezném.

Nem vagyok Hercule Poirot. Én tanulmányozom a bűnügyeket,  nem megoldom őket.

Jasper Teerlinck az Antwerpeni Egyetemen tanít kriminalisztikát, és meglehetősen különc figura. OCD mellett is van még pár fóbiája, a legfontosabb és legmarkánsabb, hogy betegesen fél a mindenféle kórokozóktól. És persze az emberektől is, hiszen mind megannyi bacit és vírust hordoznak. Intelligenciája és manipulatív készsége House-éval vetekszik, gyakran tudatos bántó beszólásai is.

Gyanítom, hogy a figura és manírjai láttán lesz, aki menekülni akar (ahogyan Monkot is sokan egyszerűen nem bírták elviselni), mások viszont rögtön imádni fogják. Esetleg kell egy kis idő hozzászokni a karakterhez, különösen, hogy nem a pilot a legerősebb rész, de tényleg érdemes neki esélyt adni. Szépen lassan egyre jobban belejönnek, a kissé döcögősebb kezdés (és hozzászokási idő) után nekem hamar egyik kedvencemmé vált (még a “hét legjobb epizódja” rovatba is dobtam bele innen jelöltet).

Ki kell emelni a főszerepben az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott flamand színész, Koen de Bouw (Tomas Szep az amerikai The Last Tycoon-ban) emlékezetes (és díjnyertes) alakítását. Egymaga képes lenne elvinni a hátán az egész sorozatot.

Természetesen a felállásba beletartozik még pár, többé-kevésbé érdekes állandó karakter is: az antwerpeni rendőrség néhány nyomozója (két korosztályból, az egykori tanítvány mind közül is kiemeltebb mellékszereplő), valamint a szakértő saját belső világából, az egyetemről a dékán és egy titkárnő.

A nyomozók néha kissé “Csipet Csapat” benyomását keltik, és a magánéleti szálakra se voltam annyira kíváncsi (különösen a főfelügyelő irritált), az egyetemi személyzet viszont remek humorforrásként szolgált (de csak a fű alatt). A professzornak magánélete nem nagyon van, de megismerjük az anyját is, aki még nála is excentrikusabb, valamint egy pszichiáter is csatlakozik a visszatérő karakterek sorához (érthető okokból).

Jasper T. egyetemi előadásai is érdekes témákat boncolgatnak, például hogy mennyire megbízhatók a szemtanúktól kapott személyleírások, vagy hogy a bűnözés, a bűnözésre való hajlam veleszületett tulajdonság-e vagy tanult viselkedés.

Nem vagyok szakértő, és annak se mentem utána, hogy az említett tanulmányok valósak-e, de ezek az eszmefuttatások mélységet adnak a sorozatnak. A legérdekesebb kérdés viszont nem is a sorozatbeli egyetemi katedrán, hanem meta szinten kerül elő. Belegondoltatok már, hogy a klasszikus krimire oly jellemző teátrális gyilkos-leleplezés hogyan működne a valóságban?

A fura karakterek, a színészi játék és komoly témák mellett a megvalósítás is mutatja, hogy nem egy tipikus epizodikus krimit látunk. A sorozat képi világának szerves részét alkotják a professzor haluzásai, amik minimum marha jók, néha kifejezetten zseniálisak. Fontos hangulati elemként végig jelen van a dallamos zene (többnyire olasz, néha flamand slágerek), és nem csak Jasper képzelgéseit kísérik.

A sorozat eredetileg egyszerűen csak T. címen ment, a 2. évadban váltottak a keresőbarátabb Professor T.-re. A formátum a nemzetközi piacon mások érdeklődését is felkeltette, egy francia és egy német remake is készült. Belgiumban már a 3. évad érkezik majd most szeptemberben.

Bad Banks

2018. 07. 21. 16:21 - Írta: gromit

4 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

Az angol című, de egyébként német Bad Banks (magyarul: A pénz hálójában) pénzügyi thriller egy fiatal befektetési bankárról és egymással nyíltan, illetve titokban rivalizáló jelenlegi és volt főnökeiről.

Mindenképp érdekes darab, hiszen nincs túl sok sorozat ebben a műfajban. De míg a dán Bedrag / Follow the Money nagy hangsúlyt fektet a csalást leleplezni kívánó rendőrségi nyomozásra, a Bad Banks végig a bankok és ügyletek szereplőire koncentrál, a hatóságok csak a peremen jelennek meg. A néha már kémtörténetre emlékeztető sorozatot nem csak a cselekmény hajtja előre, a karaktereit is igyekszik bemutatni, néhány ecsetvonással (azaz röpke jelenettel) is képesek árnyalatokat, teljes rétegeket hozzájuk tenni.

Wofür, Jana?
(Miért, Jana?)

Rögtön bele is vágunk… igazából a történetnek talán nem is a közepébe, hanem a végébe. A német, és ezzel együtt Európa és a világ egyik nagy pénzügyi központjában, Frankfurtban bankpánik tör ki. Az emberek hozzá akarnak jutni a pénzükhöz, a bankautomaták előtti sorokat utcai zavargások kísérik. Egy behúzott kapucnis figura belép a bankba – nem is a saját belépőkártyájával.

Vajon főhősünk okozta volna ezt az egész válságot? Csak nem egy személyben? Nyilván ezt akarják sugallni, de nézőként kicsit szkeptikus voltam, pedig hát a valóságban is volt rá példa, hogy egyetlen embernek sikerült bedöntenie egy egész, nagy múltú bankot.

A kaotikus kezdés után visszaugrunk 8 hetet az időben.

Jana Liekam egy neves luxemburgi befektetési bankban dolgozik, egyszerre asszisztense és bébiszittere is a nagyfőnök arrogáns ficsúr fiának. Egyik percről a másikra kirúgják, de tulajdonképpen innentől indul meg a karrierje – még aznap egy nagy német befektetési bankhoz hívják. Barátját és annak kislányát hátrahagyva (legalábbis átmenetileg) elköltözik Frankfurtba.

Jana tehetséges bankár, de kezdetben elég naiv. Persze nem teljesen, de hamar rá kell döbbennie, hogy igazi karrier befutásához nem elég jónak lennie a munkájában.

Willkommen im Zirkus Gaga
(Isten hozott a Gaga Cirkuszban)

Menesztésével / új állásával nagykutyák, avagy különböző szintű főnökök hatalmi játszmájába keveredik, akik sakkbábu módra próbálják manipulálni, de ő sokkal céltudatosabb és úgy általában is tudatosabb. A sorozat tulajdonképpen Jana “belenövéstörténete” is, ahogy egyre jobban alkalmazkodik a kíméletlen bankári világhoz.

Az első rész nagyon jól elindítja a történetet, de pár motívumot még csak mutatóba dobtak be (a lipcsei polgármester és az ő gigaprojektje még eléggé csak lógott a levegőben), de nagyon szépen össze fog állni.

Akad benne pár közhelyesebb megoldás, pl. a szűk határidőre “látástól vakulásig” munkatempó nem tesz jót a magánéletnek (különösen ha távkapcsolatról van szó), és a gazdag bankár – fényűző, dekadens életmód is előkerül. Néha ugyan fogalmam sincs, miről beszélnek (ezen a szinten nem értek a pénzügyekhez), de magával ragad, ahogy pörög az egész. Az ábrázolt világ és a világ ábrázolása is modern.

Ahhoz képest, hogy csak 6 rész az évad, nagyon sok karaktert kaptunk a két bankból, és a kapcsolati hálójuk is elég bonyolult. Természetesen nem mindenkit ismerünk meg egyformán, viszont a cselekedeteikből és reakcióikból nagyon jó jellemrajzokat kapunk. Már a témaválasztásból is sejthettük, hogy a sorozat nem cukiságfaktorral fog hódítani, és bizony vannak rideg, kifejezetten antipatikus figurák.

A főszereplő szemtelenül fiatal, de a pörgést és az alkalmankénti kiborulást is jól hozta. A német és luxemburgi színészek között számomra is sok volt az új arc, de Tobias Moretti a Rex felügyelőből biztos mindenkinek ismerős. A holland Barry Atsma pedig legutóbb az angol The Split-ben volt látható, ő különösen jól nyomta a motivációs beszédeket enyhén akcentusos, angollal kevert németséggel. A luxemburgi ficsúr (Luc) viszont szinte minden jelenetében képes ellopni a show-t.

A német közszolgálati ZDF már be is rendelte a 2. évadot. Habár a bemutatott világ és a karakterek nem túl szimpatikusak, kíváncsi vagyok mire viszi a triumvirátus a folytatásban.

Emlékeztető: A pénz hálójában 1. évad

2018. 07. 15. 21:13 - Írta: winnie

1 comment | kategória: ajánló,Európa is létezik,kampány

Ma. HBO3. 21:45. Bad Banks – 1×01 (eredeti előzetes)

Erről a tavasszal (itthon, az HBO GO-n is) bemutatott német sorozatról még nem írtunk kritikát, de mindenképp fogunk, mert egyrészt ilyen pénzügyi thrillerből nincs túl sok, másrészt pedig szerintem egész pazar pilotot dobtak össze neki.

A sorozat egy elég ütős, anarchikus kezdést hoz, majd utána elindul a sztori, amiben egy bankárt kirúgnak luxemburgi bankjából, hogy aztán rátaláljon egy álomállás, amit el is vállal családját hátrahagyva. Azonban hiába tűnik az új helyen minden szépnek és jónak, rájön, hogy régi főnöke keze messzire elér.

Safe: az 1. évad

2018. 07. 14. 15:20 - Írta: winnie

14 comments | kategória: Anglia lecsap,Európa is létezik,kritika

Nothing stays hidden forever.

Ahhoz képest, hogy az angol-francia gyártású Netflix-es Safe nálam első napos dara volt és végig is néztem (ami azt jelenti, hogy be is jött a sorozat), sajnos nem írtam róla rögtön, így az emlékeim eléggé elhomályosultak. De, annak ellenére, hogy nem egy kritikai bombáról van szó, sőt, nem is nagyon olvasok szuperlatívuszokat erről az átívelős krimiről, és abban is biztos vagyok, hogy Michael C. Hall-nak nem ezt az alakítását fogjuk emlegetni, nagyon bejött.

A Safe Harlan Coben története alapján készült, aki krimiregényeket szokott írni, de mostanság orientálódik a tévés műfaj felé (ld. a tavalyelőtti The Five). Ezt pedig azért kell kiemelnem, mert ez a 8 részes évad tényleg egy az egyben olyan, mintha az ember egy bűnügyi témájú könyvet olvasna. És ezt főképp a felépítésére, szerkezetére értem.

A történet pofonegyszerű, eltűnik egy tinilány, az apja pedig elkezdi keresni. Persze ennél jóval komplexebb, szerteágazóbb, modern krimiregénybe illő a sztori, sok kisebb-nagyobb történetszállal, red herring-ekkel, más bűnügyekkel, titkokkal és hazugságokkal, múltbéli csúnyaságokkal – de a végére minden nagyon szépen összeáll, ami nekem ezúttal kifejezetten imponált.

Maga az epizodikus felépítés is elég nyerőnek bizonyult számomra, ugyanis nem 100%-osan lineáris tálalásban látjuk a sztorit, flashback-ek révén vissza-visszaugrunk az eltűnés éjszakájára, hogy más és más szemszögből lássuk az eseményeket, egyre előrébb görgetve azokat, így értékelve azt át, amit addig tudtunk – így némi How To Get Away with Murder-es vibe-ot kapunk szerkezetileg. Persze ez csak a részek elejére igaz, mert elég hamar visszakerülünk a jelenbe, ahol Apu folytatja nyomozását, amiben egy nyomozó ismerőse segíti.

És miközben a nyomozgatók sokáig sötétben tapogatóznak vagy folyton zsákutcába jutnak, a részek előrehaladtával előttünk bontakozik ki a kép és az események idővonala, rakódik kifele a puzzle, hogy ennek megfelelően a fináléban meg is kapjuk az események teljes krónikáját, akkor hull le a lepel (majdnem) minden disznóságról, hogy aztán persze maradjon csavar a legvégére is.

(A csavarok kapcsán egyébként megjegyezném, hogy helyenként túl tisztességes játékot játszik a sorozat, mert amellett, hogy természetesen vannak előre nem igazán kitalálható szálak és mindenki meg fog lepődni némelyik húzások, akad olyan is, amit “telegrafálnak” számunkra, legalábbis egyeseknek biztos szöget fog ütni a fejébe az, amikor valamin a kelleténél tovább időzik el a kamera, vagy látszólag lényegtelen dolgot beleszőnek egy dialógba.)

A könyves hasonlatnál maradva, nem mondanám azt, hogy a Safe egy ponyva, mert az egyrészt némiképp dehonesztáló, másrészt pedig manapság azt a címkét a Banshee által képviselt stílusra szoktuk ráaggatni. Egész egyszerűen popcorn, egy olyan krimi, ami elég régóta hiányzik a mozikból. Az 1×07-es csúcspont után nagyon szurkoltam, hogy ne szúrják el, és miután nem tették, Twitter-en azt írtam, hogy nálam az évad egyik legjobb újonca lett, és ehhez most is tartom magam: pont belevágott az ízlésembe.

De tényleg, elég jól volt felépítve abban a tekintetben, hogy részről részre jobb lett, kikövezve az utat a csúcspontig. Több erős alakítás is van benne, de biztos, hogy nem nagyon fogják Michael C. Hall-t kiemelni, aki végülis csak egy visszafogottan aggódó apuka. Nem annyira tipikus karakter, mint elvárható lenne, de nagyobb tikkje nincs, ami miatt kilógna a többiek közül – annak viszont örültem, hogy kifejezetten aktív szereplő, nem csak sodródik az eseményekkel.

Nem mondanám, hogy a Safe túlságosan mélyére menne a karaktereknek, nem az a lélekbúvár sorozat, inkább a plot hajtja előre a történetet, és a kapcsolati háló inkább csak papíron komplikált, s erre természetesen erőteljesen építenek is, ami a rejtély illeti. (Annyiban kicsit túlzásba is viszik, hogy bizonyos szereplők életkora, hogy ki kinek a kortársa, számomra egyáltalán nem volt tiszta.)

Annak ellenére, hogy azt mondom, hogy nekem nagyon bejött a Safe, nem ez lesz az az átívelős krimi, amit ajánlgatni fogok jobbra-balra. És nem csak azért, mert olvastam pár véleményt tőletek (áthozom a kommenteket ehhez a poszthoz), hanem mert én sem éreztem benne olyasmit, amihez szuperlatívuszokat használhatnék. Inkább…, nem tudom, gördülékeny volt, szerteágazó, a kíváncsiságot felkeltő, egyszerűen nézette magát a sorozat, és tényleg nagyon szórakoztató volt.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a hangvétele, főleg az elején, elég egyedi volt, hiszen az értelemszerűen lehangoló fősztori mellett behoztak egy már-már abszurdba hajló, némiképp a Hóbortos hétvégére hajazó szálat, hogy oldják a hangulatot, ami azonban némi komikum ellenére is megmarad borongósnak.

Mint írtam, ez a szezon olyan, mint egy könyv: van eleje, közepe és vége. Igen, ezt nevezik minisorozatnak, és ezeket szokták manapság folytatni. Ezúttal nem sok értelme lenne. Legalábbis Michael C. Hall-lal, mert ha nagyon akarják, akkor valamelyik szereplő köré kanyaríthatnak valami új sztorit, de persze az erőltetett lenne.

Az ötletgazda, Harlan Coben sem zárja ki, hogy lesz 2. évadja (“soha ne mondd, hogy soha!”), de alapból miniként adta el a projektet. Szóval, aki a nyitott finálétól, a cliffhanger-öktől vagy a lezáratlanságtól fél, annak a Safe abszolút biztonságos választás lehet.

Ilyen lett a Dylan Dog-sorozat pilotja

2018. 07. 09. 16:37 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Európa is létezik,video

Gőzöm sincs, hogy a Dylan Dog című olasz képregény osztrák sorozatos adaptációjából lesz-e valami, vagy csak pilotig jutott el a dolog. már egy éve nem botlottam bele angol nyelvű hírekbe róla, szóval megosztanám a tovább mögött veletek is az előzetest és a bevezető részt a Dylan című szériához, amit Kevin Kopacka rendezett. Szereplők: Ford Everett, Denise Ankel és Harry Baer.

Bevallom, nem sokat tudok Tiziano Sclavi horror-noir képregényéről (egy ősrégi számítógépes játék rémlik), csak annyit, hogy itthon is kiadták már (7 kötete jelent meg eddig – az első pár lapját itt lehet elolvasni), és film is készült belőle pár éve Dylan Dog: Dead of Night (itthon: Dylan Dog: Halálos éjszaka) címen.

A történet főhőse egy rémálom-nyomozó, aki asszisztensével véres és szürreális álomvilágokkal kapcsolatos paranormális ügyeket old meg – itt a hivatalos magyar nyelvű leírása a képregénynek:

Fantasztikus rémálmok, ijesztő izgalmak, természetfeletti szörnyek, no meg egy csipetnyi humor és irónia, ezekből az elemekből áll össze az utóbbi évek legnépszerűbb olasz képregényének a receptje.
A Tiziano Sclavi által 1986-ban megalkotott Dylan Dog egy londoni magánnyomozó, akit a szokványos ügyek untatnak, így kizárólag az olyan bizarr eseteket vállalja be, amelyeket mások – beleértve természetesen a rendőrséget – nevetségesen hihetetlennek tartanak.
Dylan nőtlen és nőcsábász, a lakása tele van riasztó műtárgyakkal, a kapucsengője vérfagyasztó sikítást hallat. Asszisztense, Groucho, a híres amerikai komikus színésznek képzeli magát, és ezért kötelezőnek érzi, hogy állandóan vicceket meséljen. A sorozat harmadik rendszeres szereplője Bloch felügyelő, aki még rendőr korából ismeri Dylant, és minden kételkedése dacára megtanulta, hogy lehet abban valami, amit a fiatalember mond a különleges esetekről.
Dylan ugyanakkor korántsem tévedhetetlen, sokszor csak a véletlennek köszönhető, hogy sikerül megoldania a rejtélyeket. Az első két epizódban zombikkal és Hasfelmetsző Jack szellemével kell felvennie a küzdelmet, és persze mindkét esetben felbukkan egy-egy csinos, vigasztalásra vágyó hölgy.
Olaszországban a mai napig óriási kultusza van a Dylan Dog-képregényeknek, havonta összesen egy millió példányban nyomtatják az új történeteket és a már klasszikusnak számító korábbi részek gyűjteményes köteteit. Tovább…

Der gleiche Himmel / The Same Sky

2018. 07. 07. 15:30 - Írta: gromit

4 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat

Amíg várjuk, hogy kijöjjön a Deutschland ’83 folytatása, addig is ajánlhatok egy másik keletnémet kémes sorozatot, legalábbis harmadában.

A ZDF 2014-es Der gleiche Himmel (nemzetközi forgalmazásban The Same Sky) c. minisorozata jobban illeszkedik a Generation War (Unsere Mütter, unsere Väter) és a Ku’damm 56 által képviselt vonalba. Egy berlini családi/baráti kör tagjait követi adott történelmi korban, és az egyéni sorsok és történetek mellett a korrajz adja a sorozat lényegét.

Berlin fölött az ég ugyanaz, de a Fal kettéosztja a várost, két nagyon különböző világra.

Az 1970-es években vagyunk, alapvetően a keleti oldalon. A sorozat 3 eléggé különálló történetet mutat be, amiket lazán összeköt a karakterek közötti kapcsolat (rokon, barát, ismerős), de ez sokáig nekem nem se volt világos, és igazából nem is volt fontos. Pár random karakter és család az NDK-ból, a három szál egy fiatal kém, egy élsportoló-palánta és egy menekülni vágyó meleg tanár köré épül.

A legérdekesebb és legizgalmasabb (bár nem körömrágós) szál a keletnémet kém kalandja nyugaton. Az  ifjú Lars (Tom Schilling a Generation War-ból) elhivatott tagja az NDK-nak és Állambiztonsági Szolgálatának (Stasi), már a speciális kiképzésen megmutatkozik tehetsége, hamar be is vetik “Romeo” ügynökként. A feladata elcsábítani egy nála idősebb nőt, az angol Laurent (Sofia Helin a Broen-ből), aki adatelemzőként dolgozik egy nyugat-berlini amerikai-brit titkos megfigyelő-lehallgató egységnél.

Természetesen Lars a terepen még kezdő, a nyugati világban járatlan, akadnak zökkenők, de legtöbb fordulat, a legvégén bedobott sokkoló felfedezés is előre látható. Az viszont jópofa volt, ahogy Lars az NSZK – NDK focimeccset nézte egy nyugat-berlini villában.

Másik szálon Lars unokatesója, az iskolás Klara tehetséges úszó, olimpiai versenyzésről álmodozik, amiben családja is támogatja, és a jelek szerint van is rá esélye. A Balatonon nyaraló “NDK-s úszólányok” nálunk is vicctéma volt, szóval a fő téma a dopping kérdése nagyon adja magát. Ki mire és mennyire hajlandó elmenni a sikerért, a sportoló, aki szedi a “vitaminokat”, illetve a környezete (olimpikon a családban mindenféle kiváltságokkal jár).

A harmadik kiemelt karakter egy fizikatanár, Axel, aki egyre jobban kilóg az NDK világából, és el akar menekülni. Egyik órája után behívatja az igazgató, hogy mégis miket, azaz ideológiailag nem helyes dolgokat tanít órán (pedig ő csak fizikai törvényekről és érdekességekről beszélt). Szabadidejében egy lepukkant, melegbárként funkcionáló kocsmába jár, ahol megismerkedik egyrészt egy nyugati férfival, aki át-átruccan Keletre, másrészt Nyugat-Berlinbe való szökést szervező helyi társasággal.

Nagyon sok minden előkerült az egykori NDK-ból, a kiemelt fő témák mellett óhatatlanul előjön a szólásszabadság és általában a szabadság hiánya, dolgok elhallgatása, konkrétan félretájékoztatás, a hivatalos és önkéntes besúgók rendszere. Olyan volt, mintha mindent meg akartak volna mutatni egyszerre, teljes keresztmetszetet a társadalomból és a korból, és ettől kicsit túlzsúfolt is lett az egész.

A fentiek ellenére mégis úgy éreztem, hogy nekem nem sok újat mondott a sorozat, inkább csak felmondott, mintha töriórán ülnék, de “ezt már vettük”, ráadásul előismeretemmel olyan dolgokon is fenn tudtam akadni, hogy az úszóválogatottba bekerüléssel végre új autót kaphat a család. Ettől persze még azt elismerem, hogy a Der gleiche Himmel fontos és hasznos, különösen a mai fiataloknak, akik nem éltek a hidegháború korában (vagy akik Nyugaton nőttek fel és éltek akkoriban, és kevéssé volt rálátásuk, hogyan mentek a dolgok Keleten).

A sorozat itthon a Netflix kínálatában található meg.

Derry Girls – írta heidfeld

2018. 07. 05. 14:51 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: Anglia lecsap,Európa is létezik,kritika

Őszinte leszek: amikor először olvastam erről a komédiáról, úgy éreztem, kellemes lehet a 90-es évekbe visszatérni, a nosztalgia, a jó zenék, valamint az örök ír-angol ellentétek világába.

A tavasszal bemutatott Derry Girls egy ír, katolikus lányiskoláról szól, ahová egy fiú kezd el járni, miután keményen kikezdték a fiúsuliban. Adja magát a kérdés, hogy milyen lehet az élet ott, ahol bármikor bomba robbanhat, hatalmas a katonai készültség, az utakat meg ellepik a gyűlölt angolok, lassú, buta, bombakereső robotjaikkal?

Két dolog okozott csak némi bizonytalanságot számomra: a család erős jelenléte, ami azért elég kevés alkalommal működik jól, a másik pedig az volt, hogy nem vagyok az angol humor feltétlen híve. Szerencsére nagyon hamar eloszlottak kétségeim.

A népes család minden tagja nagyon “működik”, sőt, hihetetlen szórakoztatóak. Angol humor helyett pedig természetesen ír van, ami már többször is bizonyított nekem. Fontos még megemlítenem, hogy a casting kiválóra sikerült. Saoirse-Monica Jackson eddig színházban játszott, de mellette Ian McElhinney és Nicola Coughlan is igencsak odatette magát.

Szóval egy katolikus lány iskolában vagyunk, ahol a nővéreket körülbelül annyira érdeklik a lányok problémái, jövője, mint mondjuk Maradonát a józanság: semennyire. Erin, unokatesója, Clare és a szegről-végről rokon angol srác próbálja meg itt túlélni a mindennapokat. Utóbbi azért járhat ide, mert meglincselnék a helyi katolikus srácok. Ugyanis angol, protestáns, ráadásul melegnek nézik. (Idővel lesz is egy ukrán, csernobili menekült barátnője.)

A központi karakterünk Erin, és a társaság az ő nagyon nem egyszerű családjánál tölti az iskolán kívüli idő nagyobb részét. A családfő nagypapa ki nem állhatja a vejét, mindenkit kritizál (de roppant szórakoztatóan!), a szülők is érdekesek, de a lányuk viszi a pálmát, hihetetlen fejeket tud vágni, nagyon furcsán beszél, és különösebbnél különösebb helyzetekbe keveredik a társasággal.

Sorozatban kiemelt szerepet kap a zene, a számok többsége, amikből áll a soundtrack iskolás koromban nekem is megvolt kazettán, majd CD-n. Jó hallgatni őket, de persze a történetnek is haladnia kell, és a Derry Girls-ben párszor folytatják a zenéket, akár még jelenetek után is.

Érdekes a terrorizmushoz való viszony ábrázolása is. Nyilván a tinik morgolódnak az útlezárások vagy a kijárási tilalom ellen, de abban megegyeznek, hogy minden az angolok hibája. És persze ebben is megtalálják a humort, elég csak arra a viccesen kényelmetlen helyzetre gondolni, amikor véletlenül, egy IRA-tagot csempésztek ki családi kirándulás közben.

Remek volt az első évad, sokszor könnyezve nevetős. Éppen ezért is éreztem bántóan kevésnek a hat részt, főleg, hogy a poénok mellett pár ígéretes témát is feldobtak, viszont azok kifejtésére így nem volt idő. Remélem, a második évadban ezen azért változtatnak, mert akkor még az első évad 9/10-es osztályzatánál is jobb lehet a folytatás.

Forog a Dark 2. évad

2018. 07. 03. 16:40 - Írta: winnie

9 comments | kategória: Európa is létezik,kandi

Vagy legalábbis lőttek pár felvételt a 2. évad kapcsán, mert a képek kikerülése után jött a hír, hogy valamikor nyáron kezd a forgatás. Vagyis kezdett.

Mindegy, a lényeg, hogy a tavalyi év egyik legjobb (és legkomplexebb) sorozata, a német Dark című időutazós scifi folytatódni fog belátható időn belül a Netflix-en. Hogy merre, azt magam sem tudom, de szerintem meg fogom nézni az S2 előtt még egyszer az S1-et. A második kép talán egy fokkal spoileresebb lehet a (még) nemnézőknek, ezért a tovább mögé tettem.

Tovább…

Previous Posts