login |

Posts filed under 'fogalmak'

Magyarázó: A Kasza

2021. 08. 11. 16:00 - Írta: winnie

21 comments | kategória: fogalmak

(Amikor élesítettem a posztot, megint eszembe jutott a kérdés, amit ideírok az elejére, mert a végére úgysem jut el senki. Sosem fogjuk megtudni, hogy ki használta először a kasza, a kaszálást kifejezést? Még a régi feliratok.hu fórumokban történt, vagy itt kommentben, vagy mi írtuk egyszer és úgy terjedt el? Vagy semmi közünk hozzá, csak nyúltuk, mert máshol is használták? Ugyanez a helyzet a darával, csak ugye ott biztosak lehetünk, hogy a Junkie-ról terjedt el, de hogy ki az atyja/anyja…!)

Vannak posztok, amiket azért akarok megírni, mert nagyon gyakori témák, és amikor sokadjára is szóba kerülnek kommentben, akkor jobban járnék, ha linkelném őket, és nem kéne mindig ugyanazt a választ beírnom. Van pár, például ilyen a Netflix-ről szóló, és ilyen ez a kaszás is.

Időről időre kommentben megütközünk egyes sorozatok kaszálása kapcsán. Igazából tök értelmetlenül, mert általában a szemantika, az általam használt kifejezés kap a fejére, mert van, aki valamiféle negatív jelentéstartalmat lát bele. És legnagyobb meglepetésemre szinte mindig olyan, akit érzelmi szálak fűznek a sorozathoz, ami… azt is jelenti, hogy elfogult az illető. De nem jelenti azt, hogy ne lenne igaza. Szóval végigmennék pár dolgon a sorozatok megszüntetése kapcsán.

A “kasza” kifejezésen nem kell fennakadni. Ha egy sorozatnak vége lesz, akkor vége lesz. A tényen nem változtat semmi. Az főleg nem, hogy egy random blog milyen szavakat használva közli. Részemről egyszerű uniformizálásról van szó. Semmi flikkflakk, csak a tény: XY-kasza! a címben, “Kaszát kapott a XY” a közösségi oldalon, “X platform elkaszálta Y sorozatot” a hírblokkban. Könnyen dekódolható. Ennyi. Az infót adja át.

Ezt a kifejezést szokta kritika érni olykor, mert előfordul, hogy valójában nem a csatorna szünteti meg a szériát, hanem a készítők fejezik be és… ez a sorozat rossz hírét kelti? Ugyan. Vagy esetleg az a kritika tárgya, hogy a kasza kifejezés félrevezető, hiszen kap lezárást a sori.

A fentiekkel több szempontból sem lehet sok mindent kezdeni. Főleg, mert lehetetlen sorozatonként súlyozni a kasza fokát/minőségét. Nem azért használom a kasza kifejezést, mert rossz hírét keltem a sorozatnak, hanem azért, mert (még) semmi plusz infót nem lehet a hír kipattanása idején tudni. Vagy, ha lehet tudni infót, akkor nem biztos, hogy az az infó valós, hiszen pontosan tudjuk, hogy a csatorna és a készítők érdeke is, hogy pozitívan kommunikáljanak (ami többek között kegyes hazugságot is jelenthet adott esetben). Ezzel nem azt mondom, hogy minden kommunikáció hazugság, hanem azt, hogy nem lehet tudni, hogy mikor igaz, hogy “tervezett a zárás”. Ezért inkább nem is foglalok állást, csak tényt közlök, nem akarok olyasmit írni, amiről később kiderül, hogy fals.

Igen, vannak tervezett lezárások. Vannak olyan tervezett utolsó évadok, amiket nem jelentenek be az utolsó évad berendelésekor. De szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy ennek az ellenkezője is előfordul. Amikor azt mondják valamire, hogy tervezett, pedig nem az. Mert az jobban veszi ki magát. Éppen ezért nem érdemes egy hírben spekulálni, de próbálom mindig odaírni, ha van ilyen kommunikáció – ami hihető is. Mert valljuk meg, akkor a legfurcsább olvasni a kasza kifejezés ellen való hőzöngést, amikor egy alig nézett sorozat mélyrajongója írja. Amikor egy kasza papírforma, akkor nem érdemes hamis dolgokba ringatnunk magunkat. (És egyes sorozatzárások tervezettsége kapcsán érdemes hiteles forrásokra támaszkodni: tavaly a Hawaii Five-0 egyértelmű kaszája kapcsán jött a legtöbb, valódi kaszát kétségbe vonó, feltételezésen alapuló komment, pedig még a készítő is elmondta, hogy ők folytatni akarták, ezért a cliffek, ezért hoztak be az új szezonban kiemelendő karaktereket, stb.)

A másik érvet, a lezárást hamar el lehet intézni: a kasza idejekor nem lehet tudni, hogy kap-e lezárást a sorozat. Mert mindenkinek mást jelent a lezárás. Ami az írónak lezárás, az olykor a nézőnek nem az. Az időben bejelentett kaszák esetében csak annyit lehet tudni, hogy a készítők tudják előre az utolsó rész írásakor, hogy az utolsó részt írják. Az, hogy ezzel mihez kezdenek (lezárnak vagy sem), az az ő dolguk. Tehát itt a “befejezik” szó használata amellett, hogy egyéni mérlegelést kívánna minden esetben, még nem is jelenti azt, hogy be lesz fejezve minden. (Az már csak hab a tortán, hogy egyértelmű kaszák esetében is be lehet fejezni a sztorit. Van, hogy van ideje a készítőknek gyorsan összerakni valami lezárás(félesége)t, máskor pedig (egyre gyakrabban) eleve lezárt szezonokban gondolkodnak évről évre, így van “befejezés”, ami sorozatzárónak is felfogható, legalábbis sok mindent elvarr.

Csak ennyit akartam mondani a kaszáról. Ezt fogom majd linkelni ezentúl a “nem is kasza, hanem!” kommentekre, mert én tényleg nem negatív fényben akarom feltüntetni egyesek preferált sorozatát. Főleg, hogy a kasza nem feltétlenül negatív dolgot jelent. Vagy a népszerűség hiányát. Arra ugyanis nem tértem ki, hogy egy kaszának sok oka lehet – és lőttek így az eltervezett befejezésemnek, mert kénytelen leszek idebiggyeszteni még egy bekezdést.

Szóval a kasza oka általában az, ha az egyik fél nem akarja folytatni. Vagy a csatorna, vagy a stúdió, vagy a készítők vagy a színészek. A legtöbbet nem kell ecsetelni. De általában a nézettség és a költségvetés a fő ok. És egy sorozat siker esetén is lehet kasza. A színész kiszállása vezethet megszüntetéshez például közvetlenül, de közvetve is akkor, ha a 6 vagy 7 évados első szerződését követően túl sok pénzt kér – ezért is kulcsfontosságú a 6-7. évados kaszák megítélése esetében tisztában lenni ezzel. Azt sosem fogják kommunikálni, hogy valami azért fejeződik be, mert “nem akartunk több pénzt fizetni érte” vagy “túl sok pénzt kért az alkalmazottunk”. Az ilyen “sárdobálás”, egymásra mutogatás kvázi nem létezik. Ha ilyesmiről van infó, azt a sajtó neszeli meg, vagy a színész/készítő kijelenti, hogy nem látja esélyét több évadnak, ami virágnyelven azt jelenti, hogy “tisztában vagyok a lehetőségekkel, úgysem tudnának annyit fizetni” adott esetben egy régóta futó, elég jól hozó, de mégiscsak leszálló ágban lévő sorozatért. Mert ugye ez a necces az egészben, hogy hülyén veszi ki magát a csatorna részéről, hogy fizet x pénzt egy 6. évados epizódért, majd pedig (mivel szerződéshosszabbítás jön, a színészek pedig végre lehetőséget kapnak arra, hogy kasszírozzanak), 25-50%-kal többet kell fizetniük kisebb nézettségért, hiszen az évről évre esik. Persze van, hogy ezt megoldják. Olykor más szereplők kirúgásával vagy azzal, hogy a stúdió engedményt ad a licencdíjból, és kevés pénzért készíti el a részeket, mondván majd más forrásokból kompenzálnak (a profit marad, csak a mértéke csökken, és az több a semminél), mert nekik is jobban megéri, ha életben marad a sorozat. (És ugyanez a helyzet a készítők távozása esetében is. Bár színészcserére is sokszor láttunk példát, és showrunner-cserére is, vannak olyan egyéni hanggal rendelkező sorozatok, amik esetében a stúdió vagy a csatorna ilyesmit nem akar bevállalni.)

Ja, és hogy valami aktualitással zárjam: a járvány miatti kaszák is természetesen a költségvetéssel függnek össze. Vagy azért, mert az intézkedések költségei átbillentik a mérleget a megvalósíthatatlan tartományba, vagy azért mert a bonyolultabb produkció kíván meg több forgatási napot, így pénzt (például sok országos forgatás), illetve mostanság egyre többször fordulhat elő, hogy valami azért kap kaszát, mert egyszerűen a színészek lekötése kerülne túl sokba. Ugyanis a hosszabb produkciók és az egy éves cikluson túli premierdátumok miatt a színészeket (és az írókat) neccesebb a produkció mellett tartani. A szakszervezetek egyébként is harcolnak, hogy max egy év lehessen “a rendelkezésre állási idő”, azaz ne kelljen másfél évig zabot hegyezniük két szezon forgatása között, ami azt jelenti, hogy ha valami lassan forog, akkor a platformnak két lehetősége van: vagy a jóval premier előtti, a nézettség ismerete nélküli évadberendelés, vagy pedig a kasza.

ui: A streaminges nézettségek kapcsán még nem említettem meg és már gőzöm sincs, hogy hova szúrjam be, hogy a platformok sajátosságai miatt simán lehet, hogy egy jó nézettségű sorozat is kaszát kap, ha nem annyira hype-os. Ugyanis a szériák célja az is, hogy új előfizetőket hozzanak, így egy olyan sorozat értékesebb, amit ugyan kevesebben néznek, de az új szezonjai mindig hoznak új nézőket, mint egy nagyobb nézettségű, amely nézettsége stabil, és a premierje idején nem jönnek olyan új feliratkozók, akik ezzel a sorozattal kezdenek.

Magyarázó: könyvadaptációk

2021. 01. 14. 18:01 - Írta: winnie

14 comments | kategória: fogalmak

Túl sokszor merül fel kommentben, hogy ne próbáljam meg egy fix bejegyzésben eloszlatni a tévhitet, miszerint a sorozatos könyvadaptációk a legtöbb esetben nem követik a könyveket. Sőt, sokszor túl is lépnek azokon. (Nem számoltam utána, nem ismerem a valós arányokat, de túl sok példa bizonyítja ezt számomra.)

Igen, vannak olyan könyvadaptációk, amik abszolút könyvhűek, és vannak olyanok is, amik nagyjából követik a könyveket, bár mindezt a készítői szabadság alkalmazásával teszik meg, de van egy olyan érzésem, hogy sokan pár ide tartozó, ismert szériából (pl. Game of Thrones) arra következtetnek, hogy minden esetben ez a helyzet, holott nem így van.

Sok esetben a könyv alapsztorija csak ugródeszkát jelent (elég csak a The Vampire Diaries-re gondolni, aminek a könyvváltozatát konkrétan bénának tartottak a sorozat készítői, vagy a The 100-re, ahol a köszönőviszony sincs meg sok mindenben) az alapszituáció viszonylatában, ami nyilván evidens, de ennek kapcsán csak egy valamit emelnék ki: egy egy kötetes regény adaptációja is lehet több évados, ha az első szezonban kipipálják a könyvet.

Legutóbb a The Outcast, azaz A kívülálló 2. szezonja kapcsán futhattuk meg a “De miért???”-kört (felkészül a Mr. Mercedes?), amit igazából nem is nagyon értek amiatt, hogy a berendelés látszülag a legjobb megoldás, hiszen így az is jól jár, aki szívesen nézne új történeteket a megismert karakterekkel, és az sem veszít, aki nem akarja tovább nézni a könyvön túl a sztori, hiszen ő befejezettnek nyilváníthatja a sorozatot a maga részéről. (Kasza esetében már nem ez lenne a helyzet, hiszen az előbbi csoportot az negatívan érintené.) Még akkor is, ha azt muszáj szem előtt tartani, hogy egy könyvadaptáció első szezonja mindig azért fejeződik be úgy, ahogy, mert a készítő folytatni akarta a sorozatot. (A legtöbb sorozatos könyvadaptációs projektet ugyanis nem minisorozatként adják el, hanem folytatólagosként, ami siker esetében realizálódhat.)

A fő ok persze ilyenkor az, hogy egy kreatív ember, jelen esetben a készítő, sokkal jobban szeret sajátot alkotni, mintsem mások által megírtat követni, így tippre alig várják az írók, hogy maguk mögött hagyhassák az irodalmi alapanyagot és végre saját kényük és kedve szerint alakíthassák a karaktereiket, mesélhessék tovább a történeteiket.

Szóval nem érdemes fennakadni azon, ha egy könyvadaptációt akkor is folytatnak, ha már nincs hozzá alapanyag. Kreálnak hozzá.

Magyarázó: Limitált sorozat

2020. 12. 07. 17:30 - Írta: winnie

4 comments | kategória: fogalmak

Vannak mostanság vissza-visszatérő témák, mint a könyvadaptációk, az HBO vs HBO Max vagy a kaszák, amik kapcsán mindig felmerül ugyanaz a kérdés, én pedig úgy érzem, hogy állandóan ugyanannak a válasznak a mantrázása helyett inkább egy posztban leírnám, amit gondolok, illetve tudok, így elég linkelnem a későbbiekben. Például a limitált sorozat fogalma is ilyen.

Bevallom, engem iszonyatosan bosszant ez az egész, a limitált kategória, mert az elmúlt években a félreértések zömét ez okozza, nem csak olykor a kommentelők körében, hanem a magyar sajtó képviselőinél is. Kezdjük a legfontosabbal: a limitált sorozat nem minisorozat.

Papíron a minisorozat ugye az 1 évados széria, aminek van eleje, közepe és vége. És nincs folytatása. Vagy legalábbis nem tervezik alapból folytatni, de ugye már a 2000-es években láttuk, hogy a minisorozatos besorolás nem gátolta meg a csatornákat abban, hogy kisajtoljanak egyes minik alkotóiból második évadot. Azonban ilyenkor a terv (általában) egy évad volt, a második szezon inkább afféle ad hoc következményként volt jelen.)

A limitált sorozat viszont folytatódhat minden további nélkül. Mindössze annyit árul el számunkra az, hogy valami limitált, hogy a szezon lezárt (de adott esetben folytatható) történettel rendelkezik – a készítő szerint lezárttal, mert ha nyitott befejezést akar, akkor megteheti. Ilyenek tipikusan az antológia sorozatok vagy bizonyos könyvadaptációk, amik a teljes művet lefedik.

A zavart az okozhatja az Erőben, hogy például az Emmy-n a limitáltak közé egyszerre szórnak be évados antológiákat (ahol a szezonok sztorijai teljesen különállnak, ld. American Horror Story), minisorozatokat (amiket nem terveznek folytatni, ld. Unorthodox vagy Mrs. America), rövid szezonos szériákat (amiket eleve folytatásosra terveznek, ld. Sherlock – de például a How To Get Away with Murder is ‘limitált’ jelzőt kapott, mert 22 helyett csak 16 rész volt) – és valódi limitált sorozatokat (ld. a könyvadaptációkat, akár az azonos szereplőgárdás Big Little Lies vagy The Alienist, vagy pl. a The Sinner – még ha előbbieket például az Emmy ki akarja túrni innen).

És hogy miképp lehet folytatni egy limitált sorozatot? Két fő út mutatkozik: az egyik, hogy tovább viszik a szereplőket (feltéve, ha nem semmisül meg mindenki), ahogy azt tenni akarták például a Sharp Objects, vagy tenni akarják a Little Fires Everywhere esetében, vagy pedig évados antológiává válnak és a címre vagy koncepcióra felhúznak egy teljesen új, szellemiségben stimmelő sztorit, ami például felmerült az Unbelievable, de még a Chernobyl esetében is, akár úgy is, ahogy a The Haunting of Hill House és a The Haunting of Bly Manor kezelte, külön címmel, vagy a The Alienist esetében alcím alkalmazásával.)

(A poszt kapcsán hanyagoltam a netes definíciókat, mert szerintem mindegyik sántít valahol, és az Emmy-set is, hiszen ott különféle mesterséges jellemzőket húznak rá a kategóriára (például a hossz vagy a szereplők kapcsán), amik szükségtelenek, de lehet, hogy valamit benézek vagy kihagytam valami ismérvet. Ha kommentben jelzi valaki, hogy mit nézek be, vagy még mire érdemes kitérni, bővítem a bejegyzést.)

Alapfogalmak: részkeverés

2018. 05. 02. 22:00 - Írta: winnie

26 comments | kategória: fogalmak

Igazából mindenki tudja, hogy mit jelent a részkeverés, csak olyan régen írtam alapfogalmas posztot, hogy felelevenítem ezzel a nyúlfarknyi bejegyzéssel a rovatot, hátha valaki jelentkezik, hogy heti, kétheti vagy havi rendszerességgel átvegye tőlem, így okítva a junkie-kat. Ja, és persze van egy kérdésem is, amire érdekelne a válasz:

Melyik volt az általad tapasztalt leggázabb példája a részek nem helyes sorrendben való leadásának?

Mondhatnám azt is, hogy a Firefly-os hírhedt példát említeni sem érdemes, bár nem hiszem, hogy az tévézve hökkenthette meg az embereket, csak ismerve a hátteret lehetett anyázni.

A részkeverésnek ugyebár az a lényege, hogy a csatorna nem a részek megírásának, illetve produkciós sorrendjének megfelelően sugározza a sorozatot. Ez általában epizodikus szériáknál fordul elő, krimiknél vagy szitkomoknál, azon belül is leginkább újoncoknál, de kivételek mindig vannak, például a The Night Shift készítője mondta, hogy az NBC direkt kérte őket, hogy az évadok első 5-6 része legyen felcserélhető, hogy azokat bármilyen sorrendben leadhassák.

Az persze szép és jó, hogy az epizodikus sorozatok esetében általában nem tűnik fel az embernek, ha más sorrendben látja a részeket, de még ilyenkor is akadhatnak olyan nüanszok, amik megzavarhatnak minket. Mondjuk eltűnő és feltűnő mellékszereplők, vagy folyton ide és oda változó karakterdinamikák (láttunk már nagyon durva példákat is…), miegymás.

A jelenségben az a legrosszabb, hogy szinte lehetetlen azt mondani rá, hogy marhaság. A részkeverés ugyanis azért létezik, mert a csatornák így akarnak nézőket szerezni, illetve megtartani. Egy újoncnál, ha az 1×02-nél sokkal jobb az 1×10, akkor előrehozzák, hogy több néző ragadjon meg a sorozatnál – nyilván, ha már kialakul a megszokás, függés, akkor könnyebben lecsúszik az ember torkán egy (korábbi) gyengébb epizód.

Azonban hiába az elmélet, hogy egy jobb rész jobban hoz, azt, hogy mi a jó, nem feltétlenül az öltönyösök döntik el, és épp ezért kapnak is a fejükre a részcserék miatt, főleg, ha zavaró momentumok miatt azonnal feltűnik a machináció. A gond csak az, hogy hiába tartjuk hülyeségnek az effélét, sosem fogjuk megtudni, hogy részcsere nélkül a sorozat hozta volna-e a részcserés nézettséget, így az öltönyösök sem fogják sosem elfogadni, hogy az egésznek semmi értelme.

A részcseréknek vannak egyébként egészen durva példái is, talán ti is említetek párat, de azt kiemelném, hogy például az ABC-s Super Fun Night esetében az egész pilotot kukázták, hogy valamikor talán a 2. évadban adják le, és rögtön az 1×02-vel indítottak. Amivel nincs semmi gond, a kérdés csak az, hogy mi a francra rendelték be a sorozatot, ha az első része annyira gáz?

Alapfogalmak: Konzervnevetés

2016. 05. 30. 21:39 - Írta: winnie

44 comments | kategória: fogalmak

Tényleg nagyon röviden, mert sokan a szinkronizált sorozatok nevetés-effektje alapján ítélik meg az egyébként abszolút nem konzerv nevetést. (Bár hozzáteszem, én is csak műkedvelő vagyok, technikai kérdésekben meg laikus, de utánakérdeztem szinkronstúdióknál, hogy náluk mi a módi.)

Az, hogy vannak egykamerás, illetve többkamerás komédiák, elvileg már nem újdonság, írtunk róluk (lehet, hogy frissítenem kéne már, nem tudom) – az egykamerás megszokott módszerrel, filmszerűen forgatott sorozat (nem feltétlenül egy kamerával), míg a többkamerás színpadon, közönség előtt, kvázi színházi előadásként 3 vagy 4 leszúrt kamera előtt, amiknek a folyamatosan rögzített képeit egymásra vágják – az egész felvétel ott csak 2-3 óra, szemben a másik válfaj 6-8 napjával.

konzerv4

A lényeg, hogy a többkamerás műfajban (meg a hibridben is, ami a kettő mixe) hallható a közönség nevetése (laugh track), ami szerves része a dramaturgiának, hiszen a karakterek sokszor a számukra nem létező röhögés megvárva kommunikálnak ügyelve arra, hogy a poén, ha épp nem helyzetkomikum, akkor mindenképp a mondatok utolsó szavára essen.

Ugyan papíron a nevetéssávok keverésével foglalkozó hangmérnök turbózhatja és módosíthatja a közönségreakciókat, nagyjából az eredeti helyszínen felvett nézőhangokat, -nevetéseket használják fel az adott epizód hangulati aláfestésére, csupán kozmetikáznak rajta itt-ott. (Itt egy érdekes cikk, amiben egy, ilyen hangmérnök mesél a munkájáról.)

konzerv1

És ez az a pont, amikor sokan felemelhetik a kezüket, hogy mi bizony jó pár sorozatban (tényleg, melyek a legsúlyosabb elkövetők?) hallunk folyton ismétlődő nevetéseket, amik egy idő után, főleg, ha valakinek benne jellegzetes a röhögése, rám idegesítővé és gépiessé válik. Ez viszont nem a műfaj hibája (illetve azé is is, közvetetten), hanem a szinkronizálásnak köszönhető.

Az alánevetés nem minden sorozatnál egyforma. A sorozat forgalmazója a szinkronstúdiónak általában küldeni szokott egy ún. M/E hangsávot (ez a nemzetközi hangsáv: zene, zörej, effektek), aminek általában tartalmaznia kellene a nevetést is, amit az eredeti hangsávban (az eredeti epizódban) hallunk.

Ha valamiért nem kapnak a stúdiók ilyen hangot (vagy M/E nincs, vagy csak a nevetés nincs rajta), akkor az M/E-hangot gyártani kell, minden egy sorozatnál, illetve epizódnál külön-külön, mert nem minden esetben nevetnek azonos ideig egy sorozatban. (Persze, ha csak 1-2 helyen hiányzik a nevetés, akkor az stúdión belül megoldja a hangmérnök.) Mivel ezt élőben nem lehet felvenni, így nincs más megoldás.

konzerv2

És ez az, amit valójában konzerv nevetésnek nevezhetünk, nem pedig minden élőben rögzített alánevetést – mert ez tényleg konzerv. És sajnos ezért alakult ki sokakban az a tévképzet, hogy odakint is csak alávágnak valami loopolt robotkacagást a sorozataik alá, és a többség még valószínűleg ma sem tudja, hogy például az Egy rém rendes családban Ed O’Neill színpadi produkcióján valóban szakadt a közönség és sokszor a színésztársai is.

Manapság nem nagyon nézek szitkomot a magyar tévében (oké, szerintem valójában sosem néztem, bár a klasszikusokból azért láttam részeket), így nem tudom, hogy milyen a jelenlegi sorozatoknál a helyzet itthon, de az biztos, hogy az lenne az ideális, ha sorozatepizód úgy kerülne a stúdiókhoz, hogy korrekt M/E hangsávot kapnak nevetéssel együtt.

konzerv3

ui: Aki azt hiszi, hogy még azok a sorozatok is csalnak, amelyek elején bemondják, hogy a felvétel élő közönség előtt zajlik, és valóban élő-élő nevetésre kíváncsi, az nézzen élőben sugárzott szitkom-epizódokat, vagy az Undateable-t, aminek a teljes harmadik évadja élőben lett felvéve. (A szereplők és az írók rá is játszottak az élő faktorra, előbbiek versengtek, hogy ki tudja megröhögtetni a társait. A fenti képen pedig épp élőben szőrtelenítenek.)

ui2: Egyik olvasónk beszámolója a The Big Bang Theory egyik epizódjának forgatásáról, a közönség soraiból. És tavaly is volt egy olvasónk, aki elment TBBT-t nézni, és megírta az élményeit.

Sorozatreboot (frissítve)

2015. 07. 22. 16:26 - Írta: winnie

20 comments | kategória: fogalmak

Most csak saját kútfőből írok, kommetben lehet, hogy majd valaki ír tudományosabb megközelítést, de szeretném, ha lenne egy poszt, amit linkelhetnék akkor, amikor gépiesen rebootként hivatkozok a The X-Files vagy a Twin Peaks vagy a Heroes felélesztésére. Máshol is emlegetik ezeket így, de persze nem kell egyetérteni velem, csak a saját megközelítésemet írom le. (A ‘revival’ szerintem is jobb szó lenne.)

A reboot, vagyis az “újraindítás” fogalma számomra először a képregények világából vált ismertté, ahol előszeretettel nulláznak le füzeteket azt követően, hogy tolerálhatatlanná válnak az eladási adatok. Ilyenkor a Marvel vagy a DC fogja magát, és a Thor 121. száma helyett kiadják a Thor #1-et.

Ez az első szám lehet totál szerves folytatása az előző történetfolyamnak, de jelenthet resetelést is (bár az sokszor új címként jelentkezik), vagy alkotógárda-cserét, esetleg új főszereplőt is, aki felveszi az ismert alteregót. A haszna annyi, hogy ilyenkor megugranak az eladások az “#1” miatt, és így a megszokott havi példányszám-csökkenés új alapról indulhat, és később éri el a kritikus, kaszaszintet. És akkor jöhet egy újabb reboot. (Képregényeknél egyébként képesek rebootot követően visszaváltani normál számozásra csak azért, hogy az (abszolút értékben) 500. számra megugorhassanak ismét az eladások.)

Legalábbis egyszerűsítve a fenti a helyzet. Filmeknél a reboot klasszikus újraindítását, újraszámozását jelentheti egyes sorozatoknak vagy filmes világoknak, ami nagyjából arra utal, hogy nem remake-ről, vagyis feldolgozásról van szó. Értsd: a karaktereket és a világot az alapul szolgáló filmből emelik át a készítők, de a történet más, tehát nincs szó “másolásról”. És még ekkor is lehet szó arról, hogy az új film a régi univerzumában játszódik, csak időben később. Ettől még kezelhető rebootként.

A sorozatoknál a fogalmak számára az adja a pikantériát, hogy a remake, vagyis a feldolgozás mást jelent, mint a filmek esetében. Egyszerűsítve (és nem annyira helyesen) ezt úgy fogalmaztam meg korábban, hogy a sorozatos remake a reboot, és a sorozatos reboot a folytatás.

Illetve pontosabban kétféle sorozatos feldolgozás van. Az egyik a klasszikus, amikor egy csatorna (általában) egy másik (országbéli) csatorna aktuális sorozatát készíti el saját közönségének. Ez lehet egy az egyben történő leképezés (sok amerikai szitkom nemzeti változatai), de sok esetben már itt is eltérnek az eredeti sztoritól (pl. Homeland), főleg a későbbi szezonokban.

A másik változat pedig az, amikor egy régebbi sorozatot készítenek el újra (Bionic Woman, Mission: Impossible, Hawaii Five-0). Ez, a sorozatos formátum sajátossága miatt hiába feldolgozás, szinte sosem lesz olyan, mint az eredeti, hiszen csak a koncepciót veszik át, epizodikus formátum az esetek többségében nem, sok értelme nem is lenne egy nyomozós sorozat esetében a 20-30 éves ügyek ismételt elmesélésének – ezért működnek ezek a sorozatos remake-ek úgy, mint egy filmes reboot.

És akkor mi a sorozatos reboot? Maradhatnánk annál, hogy a sorozat szó szerinti ÚJRAindítása. Egyszer ment egy sorozat, véget ért, és most a tetszhalotti állapotból felélesztve újra elindítják. Rebootolják. Mint a The X-Files, a Twin Peaks és a Heroes esetében, mely sorozatokat követheti a Prison Break vagy a minap pletykált Xena. És mindez tényleg csak szemantika, mert ezekben az esetekben klasszikus folytatásokról van szó, afféle “5-10-20 év múlva”-szcenáriókról, amire általában visszatérő karakterekkel, ismert világgal vagy egyéb törvényszerűségekkel erősítenek rá.

Persze kivételek biztos vannak, de legalább erről, a manapság egyre divatosabb jelenségről is van egy poszt, amit lehet majd később finomhangolni. (És akkor még nem volt szó a sorozatok filmmé, illetve a filmek sorozattá való adaptálásáról. De szerintem nem is baj.)

UPDATE: És ha már reboot, akkor valóban, olyan szempontból is szoktuk használni egy kifejezést, ha egy sorozaton belül nullázzák a sztorit és tiszta lappal indítanak. Itt vissza lehet utalni a totális tabula rasa-ra is, a reset-re, illetve arra, amikor vagy új nézők szerzése miatt, vagy a totálisan rossz irányba haladó koncepció, vagy vérfrissítés céljából komoly változásokat hajtanak végre.

Írói rangok

2015. 01. 05. 19:15 - Írta: winnie

16 comments | kategória: fogalmak

Oly régen akarok írni a témáról bővebben is, hogy gondoltam, ha már nem visz rá a lélek, akkor ide rakok egy kis mankót, hogy aki nem ismeri az írói rangokat, az be tudja lőni magának “sorrendet”, plusz némi, tényleg felületes körítést is írnék:

  • staff writer (stáblistás rang, ez alatt az írók asszisztensei, a writer’s assistant-ek vannak, legtöbbször kredit nélkül)
  • story editor
  • executive story editor
  • co-producer (innen jelennek meg a rangok a főcím után)
  • producer
  • supervising producer
  • (consulting producer, executive consultant – rangban magas, viszont csak afféle részmunkaidős elfoglaltság az író részéről, kvázi besegítés, mondjuk heti 3 napban a teljes munkahét helyett, miközben az író saját projektjein is dolgozik)
  • co-executive producer
  • executive producer
  • showrunner

És azért nem csak simán írókról van szó, hanem producerekről (és ezért is nevezik itthon tévesen őket producernek, holott az a szó nálunk mást jelent), mert legtöbbször nem csak a szkriptet írják meg, hanem ott vannak a részük forgatásán és az utómunka során is végigkísérik az epizódjukat.)

A showrunner sokszor a sorozat készítője (creator), de ha tapasztalatlan, akkor csak alacsonyabb rangot kap és kívülről hoznak a fejére showrunner-t. Showrunner-kredit egyébként nincs, ő is az executive producerek között van felsorolva, ahol helyet kap még 2-3 kiemelt író, akik viszik az írószobát, amikor a showrunner mindenféle egyéb ügyet intéz a sorozattal kapcsolatban.

De nem csak írók kapnak producer kreditet. Executive producer lehet

  • a házi rendező (már amelyik sorozatnál van ilyen) – ez afféle főrendezői poszt, közel sem jelenti azt, hogy minden részt rendez. Ő az a rendező, aki felügyeli a részek rendezőjét, a vizuális elképzeléseket tolmácsolja, stb.
  • a produkciós cég, valamint a stúdió emberei. (Ők tényleges producerek, komoly beleszólási joggal – mint J.J. Abrams jó ideje),
  • ha valamilyen már meglévő alapanyagra épül a sorozat (feldolgozás, adaptáció), akkor annak készítői, jogtulajai is kapnak afféle véleményezési, jóváhagyási EP-pozíciót (kevés beleszólással, de jó pénzzel).
  • egyes színészek is kibuliznak maguknak produceri rangot – ki alacsonyabbat, ki rögtön executive produceri, ami ugye a történet alakításába való beleszólásuk mértékét jelzi.
  • előfordul, hogy egyes egyéb beosztásban lévők is kapnak kiemelt vagy alacsonyabb produceri rangot. Lásd, a The Walking Dead-es maszkmester, Greg Nicotero, aki egy idő után rendezni kezdett.

Az, hogy ki milyen beosztást kap egy új sorozatnál függ a szakmai múlttól, illetve a rendelkezésre álló költségvetéstől, minden sorozatnál megvan ugyanis, hogy nagyjából hány főt tudnak alkalmazni az egyes szinteken. Aki pedig sokat dolgozik az adott sorozatban, az nagyjából évente ugorhat egyet (kettőt) felfele a ranglétrán. De persze egy EP-pozíció után lehet, hogy valaki egy új sorozatban már csak co-EP lesz, de annál alacsonyabb nem nagyon.

(A “produced by” kredit gyártásvezető(-szerűség), a line producer és az associate producer is inkább technikai, nem kreatív ember.)

Magyar sorozatos zsargon – és a szavak eredete

2014. 11. 18. 19:34 - Írta: winnie

65 comments | kategória: elmélkedés,fogalmak

Több célja is van a posztnak – vagy akár azt is mondhatnám, hogy semmi. Csak az, hogy legyen. Konkrét kérdés híján tekintsük inkább kommentfogónak, hátha valaki hozzászólna a témához. Akár annyival, hogy említ pár kifejezést vagy magyarítást, amit nem írtunk.

Az a helyzet, hogy marha régen fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki az atyja bizonyos sorozatos kifejezéseknek (hátha ti jobban tudtok keresni az oldalon vagy Google-ben), másrészt pedig az, hogy érdemes lenne egy helyre összeszedni a sorozatos szakkifejezéseket, amiket a magyar sorozatos közösség (nem feltétlenül ez) alkotott.

Olyan sorozatspecifikus szavakra gondolok, mint darálás, kasza, berendelés, vagy a tükörkreált szitkom, dráma, egykamerás, többkamerás stb. – némelyikről meg vagyok győződve, hogy junkie-körökben honosodott meg igazán. (És igen, a vesszőparipám már évek óta a darálás az a kifejezés, aminek nagyon kíváncsi lennék az eredetére, arra, hogy ki használta először. Kommentben ez az első előfordulás, elvileg, de a szerző személyéből ítélve ez már korábban is létezett a f.hu fórumán. És ahogy látom, posztban még korábban használtuk, de kizárt, hogy mi találtuk volna ki, annyira nem vagyok kreatívak:)

És, ha már hazai zsargon, akkor persze érdemes lehet kigyűjteni azokat a sorozatos “szakszavakat”, amik angolul kerültek át a hazai szóbeszédbe (pl. pilot (bár a pilótafilm talán még ma is használt), eyecandy, guilty pleasure, filler, executive producer, akár a cancel), amikre nem nagyon van magyar szó – ezek azok a szavak, amiket látva havonta, kéthavonta érkezik egy kósza komment egy ide tévedő junkie-jelölttől, hogy mi a francért nem tudunk magyarul írni. Azért, mert nem lehet.

(A sorozatos zsargonnal kapcsolatosan egyébként egyetlen hiányérzetem van, élőszóban ezeket nem nagyon hallom, lévén IRL nem nagyon járok sorozatfanatikus közösségben, kinőttem az iskolát. Az meg különösképp érdekelne, hogy egy mugli vajon miképp reagálja le azt, amikor először hall darálásról vagy kaszáról, vajon nagy szemeket mereszt vagy azért nagyjából megérti, hogy mit is fednek a szavak?)

Alapfogalmak: Retcon

2011. 09. 25. 13:45 - Írta: Bruzsy

83 comments | kategória: fogalmak

Egy régen nem látott rovat tér vissza ezzel az írással a blogra, hiszen már egy ideje nem volt olyan poszt, ami bizonyos sorozatos alapfogalmat magyarázott volna. A nemrég “megtért” sorozatrajongóknak amúgy is nagyon ajánlottak ezek az írások, hiszen rengeteg alapvetésről rántják le a leplet. Most a retcon fogalma kerül sorra, az apropója pedig az, hogy egy esti kritikában előkerül kifejezés és érdemes mindenkinek tudnia, hogy miről is van szó.

Tehát retcon, azaz retroactive continuity. A szó egy létező jelenséget takar, magyarul úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a múlt átírása a jelen történéseinek érdekében. A retconokat általában vagy csak szeretni vagy csak gyűlölni szokták (főleg az utóbbi a jellemző). Nem tagadom, tényleg eléggé frusztrálóak tudnak lenni, ha egy megszokott világban bizonyos eseményeket, szabályokat meg nem történtté tesznek, de ugyanakkor a retconok se ennyire feketék vagy fehérek. Hiszen a jelenleg oly divatos rebootok is retconnak számítanak!

A retcon a hosszú, szerializált történetek egyik velejárója, hiszen az írók sose látják előre, hogy lesznek-e olyan ötleteik a jövőben, amelyekért megéri a múltban lefektetett bizonyos szabályokat áthágni. Természetesen minél hosszabb ideje szövődik egy történet, minél összetettebb az univerzuma, annál több retcon fog előfordulni benne. A képregényes világban a leggyakoribbak, hiszen ott általában több évtizede tartó sorozatok vannak, amelyeknek írói is folyamatosan változnak, és mindenki szereti egy kicsit a saját képére faragni az adott sztorit.

De persze a sorozatok se kerülhetik el a retconokat. A legismertebb azt hiszem mindannyiunk számára a Dallas megoldása volt, hiszen Bobby Ewing halálának eltörlésével konkrétan egy egész évadnyi eseménysort tettek semmissé. Hasonló volt a Rém rendes családban Peggy terhessége is, s a híresebb retconok közé tartozik még Michelle Trachtenberg megjelenése a Buffy 5. évadában, mint Buffy húga, aki csak nekünk volt új karakter, a sorozatban úgy kezelték, mintha mindig is létezett volna.

Ezek persze a retconoknak a legdrasztikusabb fajtái közé tartoznak, hiszen legtöbbször ki szoktak merülni annyiban, hogy picit módosítják a múltbéli eseményeket, vagy egyszerűen csak hozzájuk tesznek, olyan új információkat mutatnak be, amelyek eddig nem voltak ismertek, ugyanakkor segíthetnek egy karaktert árnyalni, a fejlődését előremozdítani.

Nem nehéz tehát belátni, hogy a retconok bizony szinte minden sorozatban jelen vannak, csak sokszor nem tűnnek fel. Ez is egy írási trükk, cliffhangert lehet például teremteni egy szereplő megölésével, majd csavarként vissza lehet hozni őt az életbe – egy jól megírt retcon tehát az élményhez is hozzáad. James Bond is egy folyamatos retcon áldozata, hiszen ő maga sosem öregedik, de a korszak folyamatosan változik körülötte. Az eredeti Star Trek szériában (leánykori nevén TOS) a klingonok alig-alig hasonlítanak a későbbi sorozatokban megjelent fajtársaikra, aminek a fő oka nyilván a maszkok elkészítésének nehézségében és árában keresendő. Ez is retconnak számít a sorozaton belül.

De például a Doctor Who története is hemzseg a retconoktól, még a mai napig is, hiszen az ötödik évad elején történt showrunner-váltás is számos módosítást hozott magával. Nem is beszélve a retconok egyik királyáról, a Lostról, amiben hemzsegtek a “nem is úgy gondoltuk, ahogy azt korábban mondtuk” magyarázatok.

Ugyanakkor nem példa nélküli, hogy bizonyos sorozatok mindenáron megpróbálják elkerülni a retconokat. A Babylon 5 kitalálója, J. Michael Straczynski például előre megírta a sorozatot. Ez alatt nem azt kell érteni, amit korunk sok showrunnere már előre hangoztat, hogy “tudom a végét a sorozatnak”, nem. JMS előre elkészítette a sorozat összes fordulatát, minden karakter részére felvázolt egy szerepet és egy bejárni kívánt pályát, valamint elhelyezett számukra csapóajtókat, hogy amennyiben a karakternek el kell tűnnie, az a történettel lehető legnagyobb összhangban történjen meg. Így történhetett meg az, hogy bár a sorozat elvesztette az első évad után a főszereplőjét, a történetbe tökéletesen beleillett a váltás, sőt, a Babylon 4-gyel történt események is tökéletesen meg lettek magyarázva.

Straczynski ezzel az előre megírt ‘bibliával’ ment el házalni a különböző stúdiókhoz, és utána meg is valósította a benne leírtakat. Azt azonban felesleges tagadni, hogy mekkora munka volt ezt előre megcsinálni, holott hatalmas bukás is lehetett volna a történetből. Lehet, hogy senkinek se kellett volna, lehet, hogy az alacsony nézettségre hivatkozva pár rész után elkaszálják, és akkor az egész kárba ment volna.

Épp ezért érthető, hogy ilyesmire ma már szinte egyetlen showrunner se vállalkozik, így a retconok szükségszerű velejárói ennek a műfajnak, amiket elkerülni nem, csak megszokni lehet. Hogy aztán ezek jót vagy rosszat tesznek-e egy sorozatnak, az már csak az írói tehetségen és kreativitáson múlik.

Kommentben nyugodtan jöhetnek még híres retconok, ha eszetekbe jutnak.

Alapfogalmak: Élő sorozatepizód

2010. 08. 04. 17:55 - Írta: winnie

17 comments | kategória: fogalmak

Ha már megírtuk, hogy október 14-én élő lesz 30 Rock, ejtsünk pár szót az élő sorozattelevíziózásról – a teljesség igénye nélkül. (Ej, a régi szép idők, amikor még élőben mentek a sorozatok… De aztán jött a videókazetta.)

Rengeteg élő műsor van a tévékben, de a sorozat már nem számít élő műfajnak. Pedig a többkamerás szitkomok (The Big Bang Theory, Two and a Half Men, Rules of Engagement), mint tudjuk, nagyjából olyanok, mint a színházi előadások, hiszen színpadon, közönség előtt veszik fel azt a heti 20 percet. (A témáról: egyik olvasónk írása a The Big Theory egyik epizódjának forgatásáról, valamint Lisa Kudrow zseniális szitkomja, a The Comeback, mely egy szitkom forgatásáról szól.

Ergó a műfaj meglehetősen rokon a színházi előadásokéval, mégis mostanság itthon inkább drámákban láthattunk élő epizódokat, elég a Vészhelyzetre (4×01) vagy Az elnök embereire (7×07) gondolni. Igen, ezek előre betanult, folytonos koreográfiával rendelkező, élő epizódok voltak, amiket Amerikában valós időben adtak le kvázi élő közvetítésként, s a színészek csak a reklámszünetben szusszanhattak.

A szép az élőzésben, hogy a több időzóna miatt keleten ugyebár minden sorozatot 3 órával hamarabb látnak, mint nyugaton, tehát ha New York-ban látta valaki a Lost fináléját, akkor Los Angeles-ben simán belefuthatott egy ottani fanatikus egy spoileres Twitter-üzenetbe. Az élő epizódok során jó párszor szerencsére a nyugatiaknak nem kell “konzervet” nézniük, hanem a színészek egy kis pihenő után nekik is előadják az aktuális részt. A folyomány pedig: aki látja mindkettő verziót, az észreveheti, hogy miféle különbségek voltak a két előadásban.

Ha minden igaz itthon a valóban szitkom Will és Grace két epizódját láthattuk még a műfajban, melyeket dettó élőben vettek fel (ráadásul közönség előtt), ezek a 8×01-es és 8×11-es részek. Persze más sorozatok is jelentkeztek élőzéssel, legutóbb a Two Pints of Lager and a Packet of Crisps, de a kevésbé ismertek közül jó példa a The Bill, a Blue Heelers, a The Drew Carey Show pár epizódja – sőt a Roc egész második szezonja élő volt. Az angol szappanoperák (Eastenders, Coronation Street) jeles évfordulóra produkáltak élőzést, de például egy amerikai szappan, az As The World Turns egészen 1975-ig volt LIVE.

Ja, és ami kötelező, az a Bombabiztos (Fail Safe) című atombomba-fenyegetéses, hidegháborús dráma, melyet George Clooney-ék élőben adtak elő 2000-ben. Mázli, hogy augusztus 13-én épp adni fogja a Viasat 3.

Alapfogalmak: Utánfutó sorozat

2009. 11. 08. 14:19 - Írta: winnie

40 comments | kategória: fogalmak

A Fringe kapcsán jutott eszembe a jelenség és majd megmondjátok, hogy mennyire létező a fogalom. Vannak olyan sorozatok ugyanis, melyek önmagukban nem képesek a nézőket leültetni a képernyők elé – ergó sokak számára annyira nem érdekesek. Viszont, ha éppen ül a néző a tévé előtt, akkor nem is nagyon kel fel, ha éppen ez a sorozat kezdődik – ergó van annyira érdekes, hogy másodszándékból csekkolja a tévénéző.

Tudom, nekünk a net előtt viszonylag ismeretlen a jelenség, hiszen nem vagyunk sorrendiséghez kötve, de aki a tévét nézi, annál igenis számít, hogy egy sorozat mi után következik. Amerikában a nézettségek megítélése nem csak az abszolút számoktól függ: ugyanazon a csatornán lehet siker is, bukás is egy 6,5M-s nézettség (erről a témáról írtunk bővebben, de szokás szerint nem találom a linket), hiszen van, hogy önmagában a 6,5M jó szám, viszont egy 25M-s műsor mögött botrányosan rossz.

Viszont vannak olyan sorozatok, melyek a(z általában fix) felvezetések mögött jól tartják meg a nézőket, ezek általában a felvezetésre műfajban hasonló szériák, melyek könnyen veszik át a tévé előtt ülő nézők zömét. Ők lennének az utánfutó sorozatok, amelyek a felvezetést jól tartják meg, azonban önmagukban életképtelenek.

Egy gond van csak a definícióval, hogy általában csak annak első felét lehet bizonyítani (“jól tartják meg a nézőket”), az életképtelenséget nem, hiszen, ha egy páros jól működik, akkor általában nem bontják meg, így sosem tudjuk meg, hogy egy sikersorozat mögötti sorozatot önmagáért néznek a nézők, vagy csak azért, mert lusták felállni a kanapéról…

Napjaink tipikus utánfutó sorozata a Brothers & Sisters, melyet immáron 4. éve vezet fel a Desperate Housewives, melynek jól tartja meg a nézettségét, de önmagában az ABC nem merte még kipróbálni, pedig ilyenkor a felvezetéssel egy másik újonc sorozatot is jól be lehetne járatni. Jellemző, hogy annak idején a DHW a Grey’s Anatomy-t vezette fel, de olyen jól, hogy idővel a GA már jobban teljesített, mint a DHW (ld. most a CSI és a The Mentalist esete), így az ABC “egy élet – egy halál” alapon ki is próbálta a kórházsorozatot a legdurvább, csütörtök 21.00-s időpontban, aminek eredménye a CSI trónfosztása lett.

Példa rengeteg lehet még az utánfutásra, elég csak a CBS hétfői komédiablokkjára gondolni, amikor a Two and a Half Men mögött vagy féltucat sorozat ért el korrekt eredményt, de sem a New Adventures of Old Christine, sem a Rules of Engagement nem tudott szerdán túl sok nézőt leültetni a tévék elé. A jelenlegi TAAHM-követő, a The Big Bang Theory, persze más tészta, hiszen már korábban is bizonyította életképességét, sőt, jelenleg is veri a TAAHM-et a fiatalok között, szóval…

Tipikus utánfutó sorozat volt a tavaly elkaszált (egyébként remek) Without a Trace, mely 4 évadon át lubickolhatott a CSI mögött, s tartott meg annyi nézőt, hogy mindenki örüljön. Aztán az 5. évadban a Shark kedvéért jött egy vasárnapi kitérő, majd megint visszakerült csütörtökre, biztonsági megoldásnak, hogy aztán tavaly kedden lehelje ki a lelkét. Pedig, ha marad csütörtökön…

Ugyancsak jó példa a Will & Grace, mely a 3-7. évadjában a Friends mögött hatalmas siker, az egyik legnézettebb szitkom volt, majd miután eltűnt a Friends, már a kutyát sem érdekelt a sorozat, jött is a kasza. És mindez a Fringe miatt került szóba, ugyanis az mind a House, mind az American Idol után remekül megélt (igaz, utóbbi mögött már neccesen tartotta a nézőket), s most a Lie To Me-vel is ez a helyzet, a fenti két sorozattal so-so elvan, de… ki tudja mi lenne vele egyedül?

És persze itt jön az obligát kérdés: valaki volt már részese ennek a jelenségnek? Ki utánfutózott? Mert megvallom, engem érdekelne a filozófiai háttér: ha X sorozatot nézem Y évadon át és az napot, időpontot vált, akkor nincs benne a rendszeres nézőben, hogy kövesse? Pedig az lenne a logikus.

Ja, és: érdemes-e életben tartani az ilyen sorozatokat? Mert a szívem azt mondaná, hogy igen, de…

Apropó, darálás

2009. 09. 04. 15:51 - Írta: winnie

49 comments | kategória: elmélkedés,fogalmak

Ehh, még mindig degradáló, pejoratív a hangzása a “darálás” szónak, de idővel hozzá fogunk szokni. Vagy már hozzá is szoktunk. Sőt, ha beírom a Google-be azt, hogy “darálás”, akkor az a sorozatos fogalmat hozza az élre. Ez azért nem semmi, szerintem. (A “tömbösítés”-pártiak közben zúgolódnak.)

Nosza, ássuk elő az eredetet. Itt írtam a darálás fogalmáról 3 éve, utána human ecsetelte az előnyeit és hátrányait. Mit ne mondjak, jó olvasni az ős-kommenteket a fogalomnál, azt hiszem ekkor indult el a fogalom, a darálás zsargonjának igazi elterjedése.

De vajon ki az atyja a szónak? Erre emlékszik valaki? Honnan jött? Az ős sorozatos fórumokban már jelen volt? Aki nem ismeri a linket, érdemes csekkolnia, hiszen onnan nőtt ki a blog, a topiknyitóm 2003. novemberére datálható. Anyám…, nem ma volt. Vajon köztünk vannak a régi kommentelők? (Lehet, hogy csak az én perverzitásom, de abszolút oda vagyok a régi kommentek olvasásáért, legyen az saját vagy másé. Nosztalgia rulez! Jó látni, hogy akkor mi volt a menő.)

Vissza. Szóval, vajon miért nem sikerült ennek mintájára még több sorozatos kifejezést elterjesztenünk – akár a blogon, akár szélesebb körben. Gyakran ér minket az a vád, hogy angolul írunk, sok szakszót használunk, de általában azért, mert soknak nincs magyar megfelelője. A cancel-re a kasza már elég sokszor előfordul, no de ott a feelgod, a spinoff, a crossover, a pilot vagy a sitcom. (Mosolygós? Testvérsorozat? Átjárás? Pilótafilm? Szitkom?)

Previous Posts