login |

Posts filed under 'fogalmak'

Alapfogalmak: Konzervnevetés

2016. 05. 30. 21:39 - Írta: winnie

40 comments | kategória: fogalmak

Tényleg nagyon röviden, mert sokan a szinkronizált sorozatok nevetés-effektje alapján ítélik meg az egyébként abszolút nem konzerv nevetést. (Bár hozzáteszem, én is csak műkedvelő vagyok, technikai kérdésekben meg laikus, de utánakérdeztem szinkronstúdióknál, hogy náluk mi a módi.)

Az, hogy vannak egykamerás, illetve többkamerás komédiák, elvileg már nem újdonság, írtunk róluk (lehet, hogy frissítenem kéne már, nem tudom) – az egykamerás megszokott módszerrel, filmszerűen forgatott sorozat (nem feltétlenül egy kamerával), míg a többkamerás színpadon, közönség előtt, kvázi színházi előadásként 3 vagy 4 leszúrt kamera előtt, amiknek a folyamatosan rögzített képeit egymásra vágják – az egész felvétel ott csak 2-3 óra, szemben a másik válfaj 6-8 napjával.

konzerv4

A lényeg, hogy a többkamerás műfajban (meg a hibridben is, ami a kettő mixe) hallható a közönség nevetése (laugh track), ami szerves része a dramaturgiának, hiszen a karakterek sokszor a számukra nem létező röhögés megvárva kommunikálnak ügyelve arra, hogy a poén, ha épp nem helyzetkomikum, akkor mindenképp a mondatok utolsó szavára essen.

Ugyan papíron a nevetéssávok keverésével foglalkozó hangmérnök turbózhatja és módosíthatja a közönségreakciókat, nagyjából az eredeti helyszínen felvett nézőhangokat, -nevetéseket használják fel az adott epizód hangulati aláfestésére, csupán kozmetikáznak rajta itt-ott. (Itt egy érdekes cikk, amiben egy, ilyen hangmérnök mesél a munkájáról.)

konzerv1

És ez az a pont, amikor sokan felemelhetik a kezüket, hogy mi bizony jó pár sorozatban (tényleg, melyek a legsúlyosabb elkövetők?) hallunk folyton ismétlődő nevetéseket, amik egy idő után, főleg, ha valakinek benne jellegzetes a röhögése, rám idegesítővé és gépiessé válik. Ez viszont nem a műfaj hibája (illetve azé is is, közvetetten), hanem a szinkronizálásnak köszönhető.

Az alánevetés nem minden sorozatnál egyforma. A sorozat forgalmazója a szinkronstúdiónak általában küldeni szokott egy ún. M/E hangsávot (ez a nemzetközi hangsáv: zene, zörej, effektek), aminek általában tartalmaznia kellene a nevetést is, amit az eredeti hangsávban (az eredeti epizódban) hallunk.

Ha valamiért nem kapnak a stúdiók ilyen hangot (vagy M/E nincs, vagy csak a nevetés nincs rajta), akkor az M/E-hangot gyártani kell, minden egy sorozatnál, illetve epizódnál külön-külön, mert nem minden esetben nevetnek azonos ideig egy sorozatban. (Persze, ha csak 1-2 helyen hiányzik a nevetés, akkor az stúdión belül megoldja a hangmérnök.) Mivel ezt élőben nem lehet felvenni, így nincs más megoldás.

konzerv2

És ez az, amit valójában konzerv nevetésnek nevezhetünk, nem pedig minden élőben rögzített alánevetést – mert ez tényleg konzerv. És sajnos ezért alakult ki sokakban az a tévképzet, hogy odakint is csak alávágnak valami loopolt robotkacagást a sorozataik alá, és a többség még valószínűleg ma sem tudja, hogy például az Egy rém rendes családban Ed O’Neill színpadi produkcióján valóban szakadt a közönség és sokszor a színésztársai is.

Manapság nem nagyon nézek szitkomot a magyar tévében (oké, szerintem valójában sosem néztem, bár a klasszikusokból azért láttam részeket), így nem tudom, hogy milyen a jelenlegi sorozatoknál a helyzet itthon, de az biztos, hogy az lenne az ideális, ha sorozatepizód úgy kerülne a stúdiókhoz, hogy korrekt M/E hangsávot kapnak nevetéssel együtt.

konzerv3

ui: Aki azt hiszi, hogy még azok a sorozatok is csalnak, amelyek elején bemondják, hogy a felvétel élő közönség előtt zajlik, és valóban élő-élő nevetésre kíváncsi, az nézzen élőben sugárzott szitkom-epizódokat, vagy az Undateable-t, aminek a teljes harmadik évadja élőben lett felvéve. (A szereplők és az írók rá is játszottak az élő faktorra, előbbiek versengtek, hogy ki tudja megröhögtetni a társait. A fenti képen pedig épp élőben szőrtelenítenek.)

ui2: Egyik olvasónk beszámolója a The Big Bang Theory egyik epizódjának forgatásáról, a közönség soraiból. És tavaly is volt egy olvasónk, aki elment TBBT-t nézni, és megírta az élményeit.

Sorozatreboot (frissítve)

2015. 07. 22. 16:26 - Írta: winnie

20 comments | kategória: fogalmak

Most csak saját kútfőből írok, kommetben lehet, hogy majd valaki ír tudományosabb megközelítést, de szeretném, ha lenne egy poszt, amit linkelhetnék akkor, amikor gépiesen rebootként hivatkozok a The X-Files vagy a Twin Peaks vagy a Heroes felélesztésére. Máshol is emlegetik ezeket így, de persze nem kell egyetérteni velem, csak a saját megközelítésemet írom le. (A ‘revival’ szerintem is jobb szó lenne.)

A reboot, vagyis az “újraindítás” fogalma számomra először a képregények világából vált ismertté, ahol előszeretettel nulláznak le füzeteket azt követően, hogy tolerálhatatlanná válnak az eladási adatok. Ilyenkor a Marvel vagy a DC fogja magát, és a Thor 121. száma helyett kiadják a Thor #1-et.

Ez az első szám lehet totál szerves folytatása az előző történetfolyamnak, de jelenthet resetelést is (bár az sokszor új címként jelentkezik), vagy alkotógárda-cserét, esetleg új főszereplőt is, aki felveszi az ismert alteregót. A haszna annyi, hogy ilyenkor megugranak az eladások az “#1” miatt, és így a megszokott havi példányszám-csökkenés új alapról indulhat, és később éri el a kritikus, kaszaszintet. És akkor jöhet egy újabb reboot. (Képregényeknél egyébként képesek rebootot követően visszaváltani normál számozásra csak azért, hogy az (abszolút értékben) 500. számra megugorhassanak ismét az eladások.)

Legalábbis egyszerűsítve a fenti a helyzet. Filmeknél a reboot klasszikus újraindítását, újraszámozását jelentheti egyes sorozatoknak vagy filmes világoknak, ami nagyjából arra utal, hogy nem remake-ről, vagyis feldolgozásról van szó. Értsd: a karaktereket és a világot az alapul szolgáló filmből emelik át a készítők, de a történet más, tehát nincs szó “másolásról”. És még ekkor is lehet szó arról, hogy az új film a régi univerzumában játszódik, csak időben később. Ettől még kezelhető rebootként.

A sorozatoknál a fogalmak számára az adja a pikantériát, hogy a remake, vagyis a feldolgozás mást jelent, mint a filmek esetében. Egyszerűsítve (és nem annyira helyesen) ezt úgy fogalmaztam meg korábban, hogy a sorozatos remake a reboot, és a sorozatos reboot a folytatás.

Illetve pontosabban kétféle sorozatos feldolgozás van. Az egyik a klasszikus, amikor egy csatorna (általában) egy másik (országbéli) csatorna aktuális sorozatát készíti el saját közönségének. Ez lehet egy az egyben történő leképezés (sok amerikai szitkom nemzeti változatai), de sok esetben már itt is eltérnek az eredeti sztoritól (pl. Homeland), főleg a későbbi szezonokban.

A másik változat pedig az, amikor egy régebbi sorozatot készítenek el újra (Bionic Woman, Mission: Impossible, Hawaii Five-0). Ez, a sorozatos formátum sajátossága miatt hiába feldolgozás, szinte sosem lesz olyan, mint az eredeti, hiszen csak a koncepciót veszik át, epizodikus formátum az esetek többségében nem, sok értelme nem is lenne egy nyomozós sorozat esetében a 20-30 éves ügyek ismételt elmesélésének – ezért működnek ezek a sorozatos remake-ek úgy, mint egy filmes reboot.

És akkor mi a sorozatos reboot? Maradhatnánk annál, hogy a sorozat szó szerinti ÚJRAindítása. Egyszer ment egy sorozat, véget ért, és most a tetszhalotti állapotból felélesztve újra elindítják. Rebootolják. Mint a The X-Files, a Twin Peaks és a Heroes esetében, mely sorozatokat követheti a Prison Break vagy a minap pletykált Xena. És mindez tényleg csak szemantika, mert ezekben az esetekben klasszikus folytatásokról van szó, afféle “5-10-20 év múlva”-szcenáriókról, amire általában visszatérő karakterekkel, ismert világgal vagy egyéb törvényszerűségekkel erősítenek rá.

Persze kivételek biztos vannak, de legalább erről, a manapság egyre divatosabb jelenségről is van egy poszt, amit lehet majd később finomhangolni. (És akkor még nem volt szó a sorozatok filmmé, illetve a filmek sorozattá való adaptálásáról. De szerintem nem is baj.)

UPDATE: És ha már reboot, akkor valóban, olyan szempontból is szoktuk használni egy kifejezést, ha egy sorozaton belül nullázzák a sztorit és tiszta lappal indítanak. Itt vissza lehet utalni a totális tabula rasa-ra is, a reset-re, illetve arra, amikor vagy új nézők szerzése miatt, vagy a totálisan rossz irányba haladó koncepció, vagy vérfrissítés céljából komoly változásokat hajtanak végre.

Írói rangok

2015. 01. 05. 19:15 - Írta: winnie

16 comments | kategória: fogalmak

Oly régen akarok írni a témáról bővebben is, hogy gondoltam, ha már nem visz rá a lélek, akkor ide rakok egy kis mankót, hogy aki nem ismeri az írói rangokat, az be tudja lőni magának “sorrendet”, plusz némi, tényleg felületes körítést is írnék:

  • staff writer (stáblistás rang, ez alatt az írók asszisztensei, a writer’s assistant-ek vannak, legtöbbször kredit nélkül)
  • story editor
  • executive story editor
  • co-producer (innen jelennek meg a rangok a főcím után)
  • producer
  • supervising producer
  • (consulting producer, executive consultant – rangban magas, viszont csak afféle részmunkaidős elfoglaltság az író részéről, kvázi besegítés, mondjuk heti 3 napban a teljes munkahét helyett, miközben az író saját projektjein is dolgozik)
  • co-executive producer
  • executive producer
  • showrunner

És azért nem csak simán írókról van szó, hanem producerekről (és ezért is nevezik itthon tévesen őket producernek, holott az a szó nálunk mást jelent), mert legtöbbször nem csak a szkriptet írják meg, hanem ott vannak a részük forgatásán és az utómunka során is végigkísérik az epizódjukat.)

A showrunner sokszor a sorozat készítője (creator), de ha tapasztalatlan, akkor csak alacsonyabb rangot kap és kívülről hoznak a fejére showrunner-t. Showrunner-kredit egyébként nincs, ő is az executive producerek között van felsorolva, ahol helyet kap még 2-3 kiemelt író, akik viszik az írószobát, amikor a showrunner mindenféle egyéb ügyet intéz a sorozattal kapcsolatban.

De nem csak írók kapnak producer kreditet. Executive producer lehet

  • a házi rendező (már amelyik sorozatnál van ilyen) – ez afféle főrendezői poszt, közel sem jelenti azt, hogy minden részt rendez. Ő az a rendező, aki felügyeli a részek rendezőjét, a vizuális elképzeléseket tolmácsolja, stb.
  • a produkciós cég, valamint a stúdió emberei. (Ők tényleges producerek, komoly beleszólási joggal – mint J.J. Abrams jó ideje),
  • ha valamilyen már meglévő alapanyagra épül a sorozat (feldolgozás, adaptáció), akkor annak készítői, jogtulajai is kapnak afféle véleményezési, jóváhagyási EP-pozíciót (kevés beleszólással, de jó pénzzel).
  • egyes színészek is kibuliznak maguknak produceri rangot – ki alacsonyabbat, ki rögtön executive produceri, ami ugye a történet alakításába való beleszólásuk mértékét jelzi.
  • előfordul, hogy egyes egyéb beosztásban lévők is kapnak kiemelt vagy alacsonyabb produceri rangot. Lásd, a The Walking Dead-es maszkmester, Greg Nicotero, aki egy idő után rendezni kezdett.

Az, hogy ki milyen beosztást kap egy új sorozatnál függ a szakmai múlttól, illetve a rendelkezésre álló költségvetéstől, minden sorozatnál megvan ugyanis, hogy nagyjából hány főt tudnak alkalmazni az egyes szinteken. Aki pedig sokat dolgozik az adott sorozatban, az nagyjából évente ugorhat egyet (kettőt) felfele a ranglétrán. De persze egy EP-pozíció után lehet, hogy valaki egy új sorozatban már csak co-EP lesz, de annál alacsonyabb nem nagyon.

(A “produced by” kredit gyártásvezető(-szerűség), a line producer és az associate producer is inkább technikai, nem kreatív ember.)

Magyar sorozatos zsargon – és a szavak eredete

2014. 11. 18. 19:34 - Írta: winnie

64 comments | kategória: elmélkedés,fogalmak

Több célja is van a posztnak – vagy akár azt is mondhatnám, hogy semmi. Csak az, hogy legyen. Konkrét kérdés híján tekintsük inkább kommentfogónak, hátha valaki hozzászólna a témához. Akár annyival, hogy említ pár kifejezést vagy magyarítást, amit nem írtunk.

Az a helyzet, hogy marha régen fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki az atyja bizonyos sorozatos kifejezéseknek (hátha ti jobban tudtok keresni az oldalon vagy Google-ben), másrészt pedig az, hogy érdemes lenne egy helyre összeszedni a sorozatos szakkifejezéseket, amiket a magyar sorozatos közösség (nem feltétlenül ez) alkotott.

Olyan sorozatspecifikus szavakra gondolok, mint darálás, kasza, berendelés, vagy a tükörkreált szitkom, dráma, egykamerás, többkamerás stb. – némelyikről meg vagyok győződve, hogy junkie-körökben honosodott meg igazán. (És igen, a vesszőparipám már évek óta a darálás az a kifejezés, aminek nagyon kíváncsi lennék az eredetére, arra, hogy ki használta először. Kommentben ez az első előfordulás, elvileg, de a szerző személyéből ítélve ez már korábban is létezett a f.hu fórumán. És ahogy látom, posztban még korábban használtuk, de kizárt, hogy mi találtuk volna ki, annyira nem vagyok kreatívak:)

És, ha már hazai zsargon, akkor persze érdemes lehet kigyűjteni azokat a sorozatos “szakszavakat”, amik angolul kerültek át a hazai szóbeszédbe (pl. pilot (bár a pilótafilm talán még ma is használt), eyecandy, guilty pleasure, filler, executive producer, akár a cancel), amikre nem nagyon van magyar szó – ezek azok a szavak, amiket látva havonta, kéthavonta érkezik egy kósza komment egy ide tévedő junkie-jelölttől, hogy mi a francért nem tudunk magyarul írni. Azért, mert nem lehet.

(A sorozatos zsargonnal kapcsolatosan egyébként egyetlen hiányérzetem van, élőszóban ezeket nem nagyon hallom, lévén IRL nem nagyon járok sorozatfanatikus közösségben, kinőttem az iskolát. Az meg különösképp érdekelne, hogy egy mugli vajon miképp reagálja le azt, amikor először hall darálásról vagy kaszáról, vajon nagy szemeket mereszt vagy azért nagyjából megérti, hogy mit is fednek a szavak?)

Alapfogalmak: Retcon

2011. 09. 25. 13:45 - Írta: Bruzsy

83 comments | kategória: fogalmak

Egy régen nem látott rovat tér vissza ezzel az írással a blogra, hiszen már egy ideje nem volt olyan poszt, ami bizonyos sorozatos alapfogalmat magyarázott volna. A nemrég “megtért” sorozatrajongóknak amúgy is nagyon ajánlottak ezek az írások, hiszen rengeteg alapvetésről rántják le a leplet. Most a retcon fogalma kerül sorra, az apropója pedig az, hogy egy esti kritikában előkerül kifejezés és érdemes mindenkinek tudnia, hogy miről is van szó.

Tehát retcon, azaz retroactive continuity. A szó egy létező jelenséget takar, magyarul úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a múlt átírása a jelen történéseinek érdekében. A retconokat általában vagy csak szeretni vagy csak gyűlölni szokták (főleg az utóbbi a jellemző). Nem tagadom, tényleg eléggé frusztrálóak tudnak lenni, ha egy megszokott világban bizonyos eseményeket, szabályokat meg nem történtté tesznek, de ugyanakkor a retconok se ennyire feketék vagy fehérek. Hiszen a jelenleg oly divatos rebootok is retconnak számítanak!

A retcon a hosszú, szerializált történetek egyik velejárója, hiszen az írók sose látják előre, hogy lesznek-e olyan ötleteik a jövőben, amelyekért megéri a múltban lefektetett bizonyos szabályokat áthágni. Természetesen minél hosszabb ideje szövődik egy történet, minél összetettebb az univerzuma, annál több retcon fog előfordulni benne. A képregényes világban a leggyakoribbak, hiszen ott általában több évtizede tartó sorozatok vannak, amelyeknek írói is folyamatosan változnak, és mindenki szereti egy kicsit a saját képére faragni az adott sztorit.

De persze a sorozatok se kerülhetik el a retconokat. A legismertebb azt hiszem mindannyiunk számára a Dallas megoldása volt, hiszen Bobby Ewing halálának eltörlésével konkrétan egy egész évadnyi eseménysort tettek semmissé. Hasonló volt a Rém rendes családban Peggy terhessége is, s a híresebb retconok közé tartozik még Michelle Trachtenberg megjelenése a Buffy 5. évadában, mint Buffy húga, aki csak nekünk volt új karakter, a sorozatban úgy kezelték, mintha mindig is létezett volna.

Ezek persze a retconoknak a legdrasztikusabb fajtái közé tartoznak, hiszen legtöbbször ki szoktak merülni annyiban, hogy picit módosítják a múltbéli eseményeket, vagy egyszerűen csak hozzájuk tesznek, olyan új információkat mutatnak be, amelyek eddig nem voltak ismertek, ugyanakkor segíthetnek egy karaktert árnyalni, a fejlődését előremozdítani.

Nem nehéz tehát belátni, hogy a retconok bizony szinte minden sorozatban jelen vannak, csak sokszor nem tűnnek fel. Ez is egy írási trükk, cliffhangert lehet például teremteni egy szereplő megölésével, majd csavarként vissza lehet hozni őt az életbe – egy jól megírt retcon tehát az élményhez is hozzáad. James Bond is egy folyamatos retcon áldozata, hiszen ő maga sosem öregedik, de a korszak folyamatosan változik körülötte. Az eredeti Star Trek szériában (leánykori nevén TOS) a klingonok alig-alig hasonlítanak a későbbi sorozatokban megjelent fajtársaikra, aminek a fő oka nyilván a maszkok elkészítésének nehézségében és árában keresendő. Ez is retconnak számít a sorozaton belül.

De például a Doctor Who története is hemzseg a retconoktól, még a mai napig is, hiszen az ötödik évad elején történt showrunner-váltás is számos módosítást hozott magával. Nem is beszélve a retconok egyik királyáról, a Lostról, amiben hemzsegtek a “nem is úgy gondoltuk, ahogy azt korábban mondtuk” magyarázatok.

Ugyanakkor nem példa nélküli, hogy bizonyos sorozatok mindenáron megpróbálják elkerülni a retconokat. A Babylon 5 kitalálója, J. Michael Straczynski például előre megírta a sorozatot. Ez alatt nem azt kell érteni, amit korunk sok showrunnere már előre hangoztat, hogy “tudom a végét a sorozatnak”, nem. JMS előre elkészítette a sorozat összes fordulatát, minden karakter részére felvázolt egy szerepet és egy bejárni kívánt pályát, valamint elhelyezett számukra csapóajtókat, hogy amennyiben a karakternek el kell tűnnie, az a történettel lehető legnagyobb összhangban történjen meg. Így történhetett meg az, hogy bár a sorozat elvesztette az első évad után a főszereplőjét, a történetbe tökéletesen beleillett a váltás, sőt, a Babylon 4-gyel történt események is tökéletesen meg lettek magyarázva.

Straczynski ezzel az előre megírt ‘bibliával’ ment el házalni a különböző stúdiókhoz, és utána meg is valósította a benne leírtakat. Azt azonban felesleges tagadni, hogy mekkora munka volt ezt előre megcsinálni, holott hatalmas bukás is lehetett volna a történetből. Lehet, hogy senkinek se kellett volna, lehet, hogy az alacsony nézettségre hivatkozva pár rész után elkaszálják, és akkor az egész kárba ment volna.

Épp ezért érthető, hogy ilyesmire ma már szinte egyetlen showrunner se vállalkozik, így a retconok szükségszerű velejárói ennek a műfajnak, amiket elkerülni nem, csak megszokni lehet. Hogy aztán ezek jót vagy rosszat tesznek-e egy sorozatnak, az már csak az írói tehetségen és kreativitáson múlik.

Kommentben nyugodtan jöhetnek még híres retconok, ha eszetekbe jutnak.

Alapfogalmak: Élő sorozatepizód

2010. 08. 04. 17:55 - Írta: winnie

17 comments | kategória: fogalmak

Ha már megírtuk, hogy október 14-én élő lesz 30 Rock, ejtsünk pár szót az élő sorozattelevíziózásról – a teljesség igénye nélkül. (Ej, a régi szép idők, amikor még élőben mentek a sorozatok… De aztán jött a videókazetta.)

Rengeteg élő műsor van a tévékben, de a sorozat már nem számít élő műfajnak. Pedig a többkamerás szitkomok (The Big Bang Theory, Two and a Half Men, Rules of Engagement), mint tudjuk, nagyjából olyanok, mint a színházi előadások, hiszen színpadon, közönség előtt veszik fel azt a heti 20 percet. (A témáról: egyik olvasónk írása a The Big Theory egyik epizódjának forgatásáról, valamint Lisa Kudrow zseniális szitkomja, a The Comeback, mely egy szitkom forgatásáról szól.

Ergó a műfaj meglehetősen rokon a színházi előadásokéval, mégis mostanság itthon inkább drámákban láthattunk élő epizódokat, elég a Vészhelyzetre (4×01) vagy Az elnök embereire (7×07) gondolni. Igen, ezek előre betanult, folytonos koreográfiával rendelkező, élő epizódok voltak, amiket Amerikában valós időben adtak le kvázi élő közvetítésként, s a színészek csak a reklámszünetben szusszanhattak.

A szép az élőzésben, hogy a több időzóna miatt keleten ugyebár minden sorozatot 3 órával hamarabb látnak, mint nyugaton, tehát ha New York-ban látta valaki a Lost fináléját, akkor Los Angeles-ben simán belefuthatott egy ottani fanatikus egy spoileres Twitter-üzenetbe. Az élő epizódok során jó párszor szerencsére a nyugatiaknak nem kell “konzervet” nézniük, hanem a színészek egy kis pihenő után nekik is előadják az aktuális részt. A folyomány pedig: aki látja mindkettő verziót, az észreveheti, hogy miféle különbségek voltak a két előadásban.

Ha minden igaz itthon a valóban szitkom Will és Grace két epizódját láthattuk még a műfajban, melyeket dettó élőben vettek fel (ráadásul közönség előtt), ezek a 8×01-es és 8×11-es részek. Persze más sorozatok is jelentkeztek élőzéssel, legutóbb a Two Pints of Lager and a Packet of Crisps, de a kevésbé ismertek közül jó példa a The Bill, a Blue Heelers, a The Drew Carey Show pár epizódja – sőt a Roc egész második szezonja élő volt. Az angol szappanoperák (Eastenders, Coronation Street) jeles évfordulóra produkáltak élőzést, de például egy amerikai szappan, az As The World Turns egészen 1975-ig volt LIVE.

Ja, és ami kötelező, az a Bombabiztos (Fail Safe) című atombomba-fenyegetéses, hidegháborús dráma, melyet George Clooney-ék élőben adtak elő 2000-ben. Mázli, hogy augusztus 13-én épp adni fogja a Viasat 3.

Alapfogalmak: Utánfutó sorozat

2009. 11. 08. 14:19 - Írta: winnie

40 comments | kategória: fogalmak

A Fringe kapcsán jutott eszembe a jelenség és majd megmondjátok, hogy mennyire létező a fogalom. Vannak olyan sorozatok ugyanis, melyek önmagukban nem képesek a nézőket leültetni a képernyők elé – ergó sokak számára annyira nem érdekesek. Viszont, ha éppen ül a néző a tévé előtt, akkor nem is nagyon kel fel, ha éppen ez a sorozat kezdődik – ergó van annyira érdekes, hogy másodszándékból csekkolja a tévénéző.

Tudom, nekünk a net előtt viszonylag ismeretlen a jelenség, hiszen nem vagyunk sorrendiséghez kötve, de aki a tévét nézi, annál igenis számít, hogy egy sorozat mi után következik. Amerikában a nézettségek megítélése nem csak az abszolút számoktól függ: ugyanazon a csatornán lehet siker is, bukás is egy 6,5M-s nézettség (erről a témáról írtunk bővebben, de szokás szerint nem találom a linket), hiszen van, hogy önmagában a 6,5M jó szám, viszont egy 25M-s műsor mögött botrányosan rossz.

Viszont vannak olyan sorozatok, melyek a(z általában fix) felvezetések mögött jól tartják meg a nézőket, ezek általában a felvezetésre műfajban hasonló szériák, melyek könnyen veszik át a tévé előtt ülő nézők zömét. Ők lennének az utánfutó sorozatok, amelyek a felvezetést jól tartják meg, azonban önmagukban életképtelenek.

Egy gond van csak a definícióval, hogy általában csak annak első felét lehet bizonyítani (“jól tartják meg a nézőket”), az életképtelenséget nem, hiszen, ha egy páros jól működik, akkor általában nem bontják meg, így sosem tudjuk meg, hogy egy sikersorozat mögötti sorozatot önmagáért néznek a nézők, vagy csak azért, mert lusták felállni a kanapéról…

Napjaink tipikus utánfutó sorozata a Brothers & Sisters, melyet immáron 4. éve vezet fel a Desperate Housewives, melynek jól tartja meg a nézettségét, de önmagában az ABC nem merte még kipróbálni, pedig ilyenkor a felvezetéssel egy másik újonc sorozatot is jól be lehetne járatni. Jellemző, hogy annak idején a DHW a Grey’s Anatomy-t vezette fel, de olyen jól, hogy idővel a GA már jobban teljesített, mint a DHW (ld. most a CSI és a The Mentalist esete), így az ABC “egy élet – egy halál” alapon ki is próbálta a kórházsorozatot a legdurvább, csütörtök 21.00-s időpontban, aminek eredménye a CSI trónfosztása lett.

Példa rengeteg lehet még az utánfutásra, elég csak a CBS hétfői komédiablokkjára gondolni, amikor a Two and a Half Men mögött vagy féltucat sorozat ért el korrekt eredményt, de sem a New Adventures of Old Christine, sem a Rules of Engagement nem tudott szerdán túl sok nézőt leültetni a tévék elé. A jelenlegi TAAHM-követő, a The Big Bang Theory, persze más tészta, hiszen már korábban is bizonyította életképességét, sőt, jelenleg is veri a TAAHM-et a fiatalok között, szóval…

Tipikus utánfutó sorozat volt a tavaly elkaszált (egyébként remek) Without a Trace, mely 4 évadon át lubickolhatott a CSI mögött, s tartott meg annyi nézőt, hogy mindenki örüljön. Aztán az 5. évadban a Shark kedvéért jött egy vasárnapi kitérő, majd megint visszakerült csütörtökre, biztonsági megoldásnak, hogy aztán tavaly kedden lehelje ki a lelkét. Pedig, ha marad csütörtökön…

Ugyancsak jó példa a Will & Grace, mely a 3-7. évadjában a Friends mögött hatalmas siker, az egyik legnézettebb szitkom volt, majd miután eltűnt a Friends, már a kutyát sem érdekelt a sorozat, jött is a kasza. És mindez a Fringe miatt került szóba, ugyanis az mind a House, mind az American Idol után remekül megélt (igaz, utóbbi mögött már neccesen tartotta a nézőket), s most a Lie To Me-vel is ez a helyzet, a fenti két sorozattal so-so elvan, de… ki tudja mi lenne vele egyedül?

És persze itt jön az obligát kérdés: valaki volt már részese ennek a jelenségnek? Ki utánfutózott? Mert megvallom, engem érdekelne a filozófiai háttér: ha X sorozatot nézem Y évadon át és az napot, időpontot vált, akkor nincs benne a rendszeres nézőben, hogy kövesse? Pedig az lenne a logikus.

Ja, és: érdemes-e életben tartani az ilyen sorozatokat? Mert a szívem azt mondaná, hogy igen, de…

Apropó, darálás

2009. 09. 04. 15:51 - Írta: winnie

49 comments | kategória: elmélkedés,fogalmak

Ehh, még mindig degradáló, pejoratív a hangzása a “darálás” szónak, de idővel hozzá fogunk szokni. Vagy már hozzá is szoktunk. Sőt, ha beírom a Google-be azt, hogy “darálás”, akkor az a sorozatos fogalmat hozza az élre. Ez azért nem semmi, szerintem. (A “tömbösítés”-pártiak közben zúgolódnak.)

Nosza, ássuk elő az eredetet. Itt írtam a darálás fogalmáról 3 éve, utána human ecsetelte az előnyeit és hátrányait. Mit ne mondjak, jó olvasni az ős-kommenteket a fogalomnál, azt hiszem ekkor indult el a fogalom, a darálás zsargonjának igazi elterjedése.

De vajon ki az atyja a szónak? Erre emlékszik valaki? Honnan jött? Az ős sorozatos fórumokban már jelen volt? Aki nem ismeri a linket, érdemes csekkolnia, hiszen onnan nőtt ki a blog, a topiknyitóm 2003. novemberére datálható. Anyám…, nem ma volt. Vajon köztünk vannak a régi kommentelők? (Lehet, hogy csak az én perverzitásom, de abszolút oda vagyok a régi kommentek olvasásáért, legyen az saját vagy másé. Nosztalgia rulez! Jó látni, hogy akkor mi volt a menő.)

Vissza. Szóval, vajon miért nem sikerült ennek mintájára még több sorozatos kifejezést elterjesztenünk – akár a blogon, akár szélesebb körben. Gyakran ér minket az a vád, hogy angolul írunk, sok szakszót használunk, de általában azért, mert soknak nincs magyar megfelelője. A cancel-re a kasza már elég sokszor előfordul, no de ott a feelgod, a spinoff, a crossover, a pilot vagy a sitcom. (Mosolygós? Testvérsorozat? Átjárás? Pilótafilm? Szitkom?)

Alapfogalmak: Hoax-reality

2009. 08. 27. 23:39 - Írta: winnie

15 comments | kategória: fogalmak,reality

Ha már a Reality Hell-nél előkerült a fogalom és én vagyok megdöbbenve, hogy a blogon eddig csak egyszer, valamikor 3,5 éve volt róla szó a Playing It Straight kapcsán. Sokféle valóságshow van: együttélős, versenyzős, egy foglalkozásban teljesítős, párválasztós, dokureality és persze hoax.

Hoax-, vagy átverős reality, ahol a lényeg az, hogy a versenyző(ke)t vagy a többi résztvevőt valamilyen módon átverik és ez jelenti a szórakozást a nézőnek – és persze az, amikor a végén lehull a lepel az átverésről. Olcsó, gonosz, de nagyon mulatságos lehet a végeredmény – afféle kandikamera, csak itt az átvert tud a kamerákról.

Ezekben a show-kban legtöbbször színészek alakítják a beépített embereket és gyakran maga a végtermék is egyféle reality-paródia.

  • Ilyen hoax-reality volt (talán az első) a The Joe Schmo Show, melyben az átvert játékos heteket töltött egy Big Brother-szerű bentlakásos reality-ben színészek és megírt forgatókönyvön alapuló események társaságában. (A 2. évad párválasztós reality volt hasonló alapon.)
  • My Big Fat Obnoxious Fiance: Ara-para címmel itthon is látható volt ez a reality, melyben egy lánynak meg kellett győznie a családját, hogy hozzámegy a nem túl kellemes vőlegényhez – itt tétje is volt a játéknak.
  • My Big Fat Obnoxious Boss: The Apprentice-paródia, üzletember reality, mindenféle megalázó és vicces feladatokkal.
  • The $25 Million Hoax: a “játékos” elhitette a környezetével, hogy megnyerte a lottó főnyereményt, 25 millió dollárt.
  • Space Cadets: itt a győzteseknek űrutazást ígértek.
  • Superstar USA: American Idol-paródia, ahol a legrosszabb énekeseket juttatták tovább, a legjobbakat meg kiejtették.
  • Invasion Iowa: William Shatner elhiteti egy kisváros lakóival, hogy ott valódi filmet forgatnak és abban statisztálhatnak.

A leírásból gondolom lerí, hogy elég ellentmondásos műfaj, sokan behánynának ilyesmi láttán, minden hoax-reality moralizálásos viták ezrét teremti meg – más viszont jól szórakozik. Az alapszitukból adódóan ezekből nem is nagyon lehet második évadot készíteni, bár egy-két kivételtől eltekintve a legtöbb nem aratott nagy sikert.

Egyébként még a hoax-ok közé tartozhatnak még a színészmentes, de egyéb módon átverős reality-k, mint a Joe Millionaire (a lányok egy milliomosért vesengenek, aki valójában szegény, mint a templom egere), az Avarage Joe, ahol a párválasztós reality-re készült modell 15 teljesen átlagos és/vagy csúnya pasival randizhat, vagy a There is something about Miriam, ahol a Nagy Ő-ről kiderült, hogy nem igazi nő,” csak” transznemű.

Sőt, valahol a fent említett Playing It Straight (nőért férfiak) vagy a Boy Meets Boy (férfiért férfiak), amelyek randizós reality-k, de a versenyzők között vannak melegek és heterók: az egyik műsornál az egyik csoport hajt a Nagy Ő-re szerelemből, a másik csoport pedig azért akar a döntőbe jutni, hogy pénzt nyerjen, a másiknál fordítva. Itt a főszereplő Nagy Ő nem tudja, hogy van, akinek nem tiszták a szándékai vele.

Alapfogalmak: Badass

2009. 04. 24. 14:08 - Írta: winnie

64 comments | kategória: fogalmak,fun

badass-kis

Alapfogalmak: Áldokumentum

2009. 04. 19. 21:20 - Írta: winnie

54 comments | kategória: fogalmak

Részemről az áldoksi a lehető legkreatívabb mozis és tévés műfaj – meg is érdemli, hogy kapjon egy bejegyzést, ha már a Parks and Recreation kapcsán ismét előjött. A definíció egyszerű és földhözragadt: az áldokumentumfilm vagy -sorozat olyan dokumentarista jelleggel, eszközökkel, interjúrészletekkel, archív felvételekkel forgatott mű, mely nem valósághű, hanem teljes egészében kitaláció. (Ez viszont nem mindig esik le a nézőnek.)

Annak idején nekem Rob Reiner 1984-es klasszikusa, A turné (This is Spinal Tap) volt az első áldoksi-élményem, ami ugyan tetszett, de nem tudtam hova tenni. Majd idővel egy éjszaka az RTL Klub leadta a film egyik írójától, Christopher Guest-től a Guffmanre várva (Waiting for Guffman) című filmet és menthetetlenül elcsábultam. (Előbbi egy zenekar pályáját dolgozza fel, utóbbi meg egy kisvárosi színpadi előadás készítéséről, s akinek van Cinemax-a, az május 1-2-án láthatja is.)

Innentől kezdve Christopher Guest-et felvéstem kedvenceim közé, s elkezdtem keresni a filmjeit: jött a Nem kutya (Best in Show), az Egy húron (A Mighty Wind) és az Oscar-vágy (For Your Consideration) – elfogult vagyok, mindegyik bejött, nyilván köszönhetően a kábé azonos szereplőgárdának is.

S persze Guest mellett egyébként is utánanéztem a műfajnak és megtaláltam pár klasszikust, Tim Robbins-tól a Bob Roberts-et, a cseh Olajfalók-at (Ropaci) vagy a magyar Az igazi Mao, a dettó magyar Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon, valamint Woody Allen-től a Zelig-et, a Fogd a pénzt és fuss!-t (Take The Money and Run) és A világ második legjobb gitárosát (Sweet and Lowdown). Ja, és persze a legalapabbat ne feledjük: a belga Veled is megtörténhet-et (C’est arrivé prčs de chez vous).

Ezek mind-mind nagy kedvencek lettek, s tényleg nem tudom, hogy maga a műfaj olyan, hogy azok használják, akik jó filmeket készítenek, vagy csak nekem jön be ennyire a mockumentary, hogy mindenevő vagyok azon belül.

És itt jutunk el a sorozatokig, ahol természetes, hogy a The Office-szal kezdünk, annak ellenére, hogy a Vészhelyzet, az Elnök emberei vagy az X-akták is készített “forgat a tévéstáb”-is epizódokat, de a The Office teljes egészében hozza az áldoksi stílust, akárcsak a követői, a Parks and Recreation (mindkettőnél tévéstáb forgat a munkahelyen) vagy a The Comeback Lisa Kudrow-val (itt kamerákkal kísérnek egy volt sorozat, kvázi ál-dokureality), melyet olykor megemlítek, mert még mindig nem ismert annyira, mint azt megérdemelné. Sőt, a Comedy Central COPS-paródiája, a Reno 911 is ide tartozik. (Meg a két rajzfilmes reality, a Drawn Together és a Total Drama Island meg…)

Nyilván sokak sok címet tudnak mondani (mondjatok, a komment erre van), melyek közül a legismertebbek a műfaj melléksodrára tartozó az E/1-es kamerázós filmek, mint az Ideglelés (Blair Witch Project), a [rec], a Cannibal Holocaust, a Cloverfield, A Holtak naplója (Diary of The Dead) vagy a Karantén (Quarantine). Sőt, az inkább álinterjús jellegű Borat és a júliusban bemutatásra kerülő Brüno is megemlítendő, épp úgy a Da Ali G Show, melyből származik a két álinterjús karakter, valamint a nemrég itthon is bemutatott Emberre támadt az eb (Dog Bites Man).

Ja, igen, az ősatya, Orson Welles is megérdemli az említést, hiszen ő készített túlzottan is élethű rádiójátékot H.G. Wells Világok harca című könyvéből még valamikor a 30-as évek végén. Ha valakinek pedig ezeken kívül is van ajánlata, ne fogja vissza magát.

Hömpörö apor ündürüxi

2008. 11. 11. 18:56 - Írta: winnie

179 comments | kategória: a hét kérdése,elmélkedés,fogalmak

Csak úgy eszembe jutott, hogy a junkie-ság egyik fokmérője lehetne, ha valaki egy sorozatban gyakran használt kifejezést a való életbe is átvesz – ez igaz volt a régi amerikai tévés időkre, a kérdés, hogy manapság is vannak ilyen idézetek, mondások? Olyan dumák, hogy hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy beleívódtak saját szókincsünkbe?

Persze odaát egyszerűbb lenne ilyesmin elmélkedni, hiszen magyar ember általában magyarul beszél (oké, én mindig azon kapom magam, hogy angolul káromkodom, magyarul nem szeretek trágárkodni), kérdés azonban, hogy ez azt is jelenti, hogy egy jó sorozatos dumát annak szinkronizált verziójával vesz át?:)

Megvallom, gondolkodtam, hogy a témával kapcsolatban elsütöm alapfogalomnak a catchphrase fogalmat, mint bármely médiában gyakran szajkózott kifejezést, de valójában nem minden catchphrase olyan, amit az ember átvenne saját használatra (ld. “geráppá” vagy “na, mi a helyzet?” vs. “live long and prosper” – használja valaki az utóbbit IRL?).

Egyébként, ha valakit érdekel, itt a Top100 tévés catchphrase. (Annak meg pacsi, aki tudja, hogy honnan van a cím.)

Previous Posts