A Hallmark zászlóshajója, a When Calls The Heart visszatért, és a rajongóknak jó hír lehet, hogy a szokottnál még hosszabb is lesz a 8. évad. Aminek itt a plakátja. Abszolút túlélhető veszteség volt Lori Loughlin kiválása?

Februárban folytatódik a Hallmark-on a Ha szólít a szív, és a tovább mögötti előzetes, forgatási videó és részlet az új évadból talán pár rajongót feldob.

A Dolgozó anyák történetét gondolom a többség a Netflixen követi, itt egy általános kritika róla. Az 5. évad is nemsokára kezd (hozzánk majd tavasz végén jön), a tovább mögötti előzetes alapján marad a mindent bele hozzáállás.

Újabb újonc, aminek már megvolt jó ideje a premierje. A CBC Gem a kanadai CBC csatorna digitális platformja, és ez a modern szamurájsorozat is oda készült 10 részben.

A sztori egy fiatal lányról szól, aki rájön, hogy van egy ikertestvére, valamint arra, hogy ő egy kami-jin, azaz ősi japánok leszármazottja, aki egy papírt is halálos fegyverré tud alakítani. Ja, és még arra is, hogy van egy kami-jin harcos, aki az életére tör, bár arról fogalma sincs, hogy mi okból.

Előzetes a tovább mögött. Szereplők: Emily Piggford, Kai Bradbury, Akiel Julien, Miho Suzuki, David Hewlett.

A Lady Dicks eredeti címre hallgató kanadai krimisorozatról már human is írt (elég pozitívan/negatívan), de én is megteszem, mert annyira bejött (már-már 8,5/10) a kezdése. És a folytatása is.

Alapvetően a sorozat pont annyira volt várós, mint minden bemutatni tervezett nyomozós (eléggé, de azért szkepticizmussal telve), azonban amikor megláttam az első videót belőle (az előzeteses posztban a 2. anyag, ami új év alkalmából jött ki), rögtön a kifejezetten várósok közé ugrott, mert elég vicces haverzsarus anyagnak tűnt. És az is lett.

Mindenféle hosszas leírás helyett tényleg csak annyit kéne ideírni, hogy ez az a sorozat, amit szinte csak és kizárólag az visz előre, ahogy a két főszereplője egymással dumál, egymást marja és szívatja. Akinek bejönnek a karakterek, illetve a színészek, az imádni fogja minden egyes pillanatukat, akinek meg nem, azt csak irritálni fogja az egész, de cserébe 10-15 alatt kiszállhat az egészből, mert a kezdés elég jól definiál mindent.

Egy rajtaütéssel indítunk, amikor egy fegyverekkel és bandákkal (Guns and Gangs) foglalkozó, kicsit karót nyelt, a szabályok betűjét a végletekig a szeme előtt tartó nyomozó (Meredith MacNeill a Baroness Von Sketch Show-ból) le akar csapni egy drogügyletre. Azonban ez nem megy egyszerűen, ugyanis tőle függetlenül egy másik, drogos ügyekkel foglalkozó, a dolgokat igen lazán kezelő zsaru is megteszi ezt. Meg is indul a huzavona annak kapcsán, hogy kit illet az elkapott fickó, ami végül közös nyomozásba torkollik. (Előre látom a “klisés karakter, pföjj!”-kommenteket, szerencsére klisék is lehetnek szórakoztatóak.)

Mondanom sem kell, hogy mindezzel a későbbi együttműködéseknek ágyaznak meg, s ez nem csak kezdetekben nem zökkenőmentes, hanem a folytatásban sem, hiszen a két nyomozó személyisége és elvei folyamatosan összeütközésbe kerülnek (a magánéletben, a munkahelyen és konkrét nyomozások közben is), amellett, hogy azért közelebb is kerülnek egymáshoz, mert a jelek szerint azért nem dolgoznak rosszul együtt.

Ahogy írtam, szinte minden egyes jelenet kettejük szópárbajáról szól, nagyon pörögnek a dialógok, és iszonyatosan szórakoztató a folyamatos perlekedés, ami tényleg csak akkor áll le, amikor karaktermomentumokal próbálják mélyíteni a karaktereket. Mindketten ugyanis kapnak rövidebb privát szálat: az egyikük párkapcsolati próbálkozásaival és a fiával (az, hogy igen fura a kapcsolatuk enyhe kifejezés), a másik pedig, mivel szingli, ezért korábbi, beépülős melója kapcsán felfüggesztett volt társával. Ami hasonlít bennük, hogy mindketten elég magányosaknak tekinthetők.

Annak ellenére, hogy akadnak drámaibb, csendesebb (“mélyebb”) pillanatai a sorozatnak (nyilván idővel ráerősítenek a társas jellegre, illetve a középpontban lévő női barátságot is kiemelik egyre jobban), amik kirántják a nézőt a flow-ból, a Pretty Hard Cases színtiszta komédia, aki nézni fogja, az csakis a szórakoztató jelleg miatt, még akkor is, ha a nyomozós vonal is korrekt volt.

Tényleg tök fölösleges szaporítani a szót, nagyon, nagyon bejött a pilot, és a második rész is jó volt. Ami meglepett, hogy az 1×01 nyomozása, bár lezárulni látszott, a jelek szerint még közel sem kapott pontot, így lehet, hogy némi átívelő szálat fog kínálni.

Ma. 11:45. COOL. Private Eyes – 3×01

Mivel erről a szezonról nem tudok kritikát linkelni, így a hivatalos leírást rakom ide:

Angie-t letartóztatják kémkedés vádjával. A vakbuzgó Ellis ügynök egy szót sem hisz el abból, hogy egy fiatal nő bízta meg a merevlemez ellopásával, aki félrevezette azzal, hogy valaki a rajta tárolt kompromittáló személyes felvételekkel zsarolta. Shade hitelt vesz fel, hogy kifizesse az egymillió dolláros óvadékot. Angie és Shade a bűnözők nyomába ered.

Az itthon tavaly bemutatott (2 évad ment le nálunk) Az igazság terhe című jogi drámáról elég régóta nem írtam, és szerintem a megszállott Kristin Kreuk-rajongókon kívül kevesen naprakészek belőle, de azért kapjon említést, hogy COVID ide vagy oda, leforgatták a járvány alatt berendelésre került 4. évadot, pedig megtehették volna, hogy az S3 végén befejezettnek nyilvánítják a sorozatot, hiszen történt benne egy-két olyan dolog, ami erre utalhatott.

De nem így történt, a Burden of Truth visszatért egy erősen megváltozott status quo-val, ami Joanna kedvelői számára mindenképp érdekesnek ígérkezik, még akkor is, ha az új körülmények sokkal több lehetőséget ad a látszatdrámák és a szappanhabzás behozására. “Szerencsére” a 4×01 végi tragikus események abba az irányba mutatnak, hogy idén talán (megint?) a jogi vonal kap nagyobb hangsúlyt, minden más csak kísérőként lesz jelen.

Sok vád érheti ugyanis a sorozatot, hogy a jogi megközelítés után inkább családi dráma lett belőle. És most is eleinte a fő átívelő szál csak mellékesnek tűnt, amolyan átvezető sztorinak, legalábbis nem törődtem sokat azzal, hogy Joanna segíteni próbál egy rég lezárt bánya ismételt megnyitása ellen tiltakozóknak, mely a területen lakók életterét tenné tönkre, inkább azt hittem, hogy csak fel akarnak vezetni egy személyes szembenállást, de a cliffhanger rávilágított arra, hogy ezúttal is lesznek komolyabb disznóságok a háttérben, és hogy ismét Dávid fogja Góliát ellen felvenni a harcot.

Persze hamar kiderül, hogy a magánélet terén is van olyan titok, ami veszélyeztetheti a jövő optimális alakulását, de a jogi szál megint csak sokkal érdekesebbnek tűnik – kár, hogy nincs biztosíték arra, hogy valóban sikerül most azzá is tenni: az első évad, szemben a későbbiekkel, rámutatott arra, hogy ez nem feltétlenül sikerül a készítőknek. Ráadásul az is pikantériát hoz, hogy Joanna pontosan ismeri az ellenfele taktikáját, hiszen egykor ő állt azon az oldalon.

Az meg hogy az anyasággal és a férje igényeivel is birkózó Joanna és a jogi harc mellett az évadnyitóból ítélve bőven kapnak majd teret a mellék karakterek is, kinek pozitív, kinek negatív lesz – engem első blikkre csak Taylor helykeresése fog lekötni valamennyire, de talán Luna karakteréből is kihoznak valamit. Remélhetőleg ezek a vonalat nem csak egymás mellett fognak futni, jó lenne valahogy összehozni őket.

A potenciál megint megvan a Burden of Truth-ban, hogy olyan legyen, mint az első évadban, de nem fogok két kézzel kapaszkodni bele, ma már csak az nem fog megtartani, hogy a közel sem elhasznált Winnipeg és Manitoba a forgatási helyszín.

Már csak a haverzsarus felépítése miatt is mindenképp akadtam esélyt adni a kanadai CBC dramedyjének. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a poént csak a két főszereplő szállítja, mellette egy komoly nyomozós témával megy el az idő.

Előre szólok, hogy az osztályneveket biztos elrontom, de a Pretty Hard Cases középpontjában egy a szervezett bűnözésen dolgozó karót nyelt szabálykövető nő van, és egy a drogokkal foglalkozó “szürke zónalakó” kolléganője. Klasszikus felállás, Murtaugh és Riggs-dinamika, csak ugye nőkkel.

Nyilván nem dolgoztak még közösen, de egy ügy összehozza őket. Eleinte összecsapnak a hatáskörökkel, de aztán nyilván kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, hogy a megoldás felé már együtt száguldjanak a lazább musztángjában. Tetszett az egymás felé enyhülésük bemutatása, meg úgy összesen amikor együtt voltak, azt simán nézném.

Igazából a klasszikus kérdés jön egy ilyesmi sorozatnál: a zsarupároson kívüli percek elcipelik-e a sorozatot, vagy azok időrablásnak tűnnek? Például ott a The Good Guys, ami a stílusával megmentette még a gyengébb bűneseteket is, hát itt ez utóbbi semmiképp sem áll fenn.

Részemről a pilotban levő ügy a tökéletes közepes. Nyilván sok mindent be kellett mutatni mellette, és kicsi spoiler, nem zárul le masnival a tetején, szóval talán ez lesz az átívelő, miközben mást is megoldanak a hősök. Viszont egy átlagos krimi epizódnak elment, amin a két főszereplő bőven tudott emelni.

Nem tudom megmondani, hogy mi tenné igazán nézőssé, de erről biztos lesz másik vélemény, amivel winnie jön a napokban. Tényleg nehezen tudnék igazán belekötni, még a kinézete is korrekt volt, nem érződött a kicsit olcsóbb kanadaiság, ami például egy Private Eyes-ban simán szemet szúr (kivéve az utcai montázs csapatot).

A két főszereplőt is eltalálták, ha már nők, az a Sandra Bullock & Melissa McCharthy-film ugrott be (The Heat?), de fegyvert szorítanának a fejemhez, akkor biztos a Pretty Hard Cases-t választanám helyette. Oda akartam eljutni, hogy főleg a karót nyelt nyomozó volt szimpatikus így elsőre, de gondolom idővel a társát is rendesen kibontják, és akkor jobb lesz ő is.

A pilot sima 7/10, akinek hiányzik egy szórakoztató dinamikás nyomozós, az adjon esélyt, de szerintem én nem maradok velük.

Ui: a korábbi cím nekem jobban tetszett: Lady Dicks.

Ma. 19:40. Duna. Hudson & Rex – 1×01 (pilotkritika + szinkronos promó + hosszú, eredeti előzetes + szinkronhangok) – minden hétköznap

Végre egy angol nyelvű Rex felügyelő-feldolgozás? (Mármint adaptáció, hiszen csak az alaphelyzet egyezik.) El kell ismernem, rácsodálkoztam a jelenségre, hogy Kanadában pont pár éve gondolták úgy, hogy kell nekik egy heti, főműsoridős kutyás sorozat. Hogy is írtam a fenti kritikában?

2019-et írunk, és már az Alvilág kapcsán is kicsit furcsállottam, hogy egy 2010-es sorozat feldolgozásával próbál az RTL Klub a komoly drámák közé betörni. Akkor vajon milyen esélye van az észak-amerikai piacon az 1994-es Komissar Rex, azaz Rex felügyelő remake-jének 25 évvel később?

A kérdés költői volt, a sorozat viszonylagos siker lett, pedig az évadonként 16 epizód még Kanadában is sok. Bevallom, a 2. rész után nem is nagyon néztem vissza, hogy azóta kilépett-e a komfortkajás lötyögés státuszából a sorozat, a most indult 3. szezonról pont akartam is írni, de én valahogy a magasabb téttel bíró darabokért lelkesedem. A hivatalos leírás a követekezőket tartalmazza:

Charlie Hudson nyomozó mindig számíthat csapatára. A St. John’s-i Kiemelt Bűnügyek Egysége nem ismer lehetetlent. Charlie állandó társa az egykori K-9-es német juhászkutya, Rex, aki már többször is megmentette a nyomozó életét. Ő az egység szíve, melynek állandó segítője Dr. Sarah Truong, a Törvényszéki Patológia fiatal és vonzó vezetője, aki talán Charlie számára nem csupán kolléga. Az egység vezetője a vasmarokkal irányító Joe Donovan főfelügyelő, aki sosem törik meg a nyomás alatt. Velük van még Jesse, az informatikai elemző, aki valóságos számítástechnikai zseni. Rex tartja a lelket csapatában a városi bűnözés elleni mindennapos küzdelem során. Nem csupán Charlie kitartó erőfeszítései teszik különlegessé a csapatot, Rex elszántsága, emberfeletti érzékei, ügyessége és gyorsasága gyakran segítenek a St. John’s partjaira vetődő bűnözők kézre kerítésében. Legyen az emberrablás, gyilkosság, túszejtés, csalás, vagy akár a legmagasabb helyeken tapasztalt korrupció, az elkövetőknek számolniuk kell Charlie-val, Rexszel és csapatukkal.

Kristen Kreuk jogi sorozata, Az igazság terhe már a 4. évadját kezdte meg. A tovább mögötti előzetes ezt reklámozza, és nemsokára jön winnie is a kritikával.

Pár éve már írtam hosszabban arról, hogy miért ez a kanadai sorozat az egyik legjobb jelenleg futó komédia a tévében, így most kihagynám az alapozást, inkább tényleg csak jelzem, hogy megérkezett a legújabb szezon is (a Netflix-re majd tavasszal jön egyben, ha lefutott az évad – kár, hogy a(z ugyancsak szuper) Workin’ Moms-szal ellentétben nem kap magyar feliratot), ami hozta a papírformát, és továbbra is nézős maradt.

A vegyesboltos/családi komédia amellett, hogy továbbra is szállítja a remek kis villámtréfákat és szituációs poénokat (annyira tipikus volt, ahogy kezelték a szülők Umma betegségét), nem mond le a történet előre fele való görgetéséről sem, szóval bármennyire is hanyagolják általában a műfajban az effélét, azért halad előre a gyerekek élete, illetve alakulgatnak a kapcsolataik.

Poénok szintjén az évadnyitónak is Appa és Shannen volt az MVP-je, ők szinte bármit csinálhatnak a képernyőn, az nagyon jól működik, azonban egyre inkább azt veszem észre, hogy legjobban Janet az, aki érdekel. Ő is poénforrás valamilyen szinten (de azért másképp, mint az előbb említett kettő), viszont rajta a komolyabb és érzelmesebb sztorik is hatásosan csapódnak le.

Nem volt fergeteges a start, de ettől még nagyon élveztem, hiszen mégiscsak majdnem egy év telt el azóta, hogy láthattam volna Kim-éket. Szerintem ezzel minden állandó néző így lesz, és még elég sokáig képernyőn fog maradni az eredetileg színdarab alapján sorozat, egyelőre ugyanis nem tűnik úgy, hogy zsákutcába tudna sétálni.

A kanadai Rex & Hudson a héten itthon is bemutatkozik, ráadásul napiban (ahogy kell?). A tovább mögött a magyar szinkronos előzetes.

Tovább...