Ritkán mondok ilyet, mert mindig színlelt csodálkozásnak tűnik, de “wow, ez még létezik?”.

Emlékszem, ez a kanadai komédia akkor indult, amikor a Kim’s Convenience (majdnem két éve) – mindkettő ázsiai származású főszereplőkkel operál, a különbség, hogy míg a Kim valami zseniális, addig ez az első két rész után felejtős volt. Azt hittem, hogy írtam róla, de még csak előzeteses posztot sem kapott, illetve a 2. évados berendelést sem említettem meg, szóval hivatalosan ez az első külön bejegyzés a City Tv komédiájáról, aminek a 2. évados előzetese van a tovább mögött. Még mindig felejtős.

Tovább...

Magyar cím alapján először nem esett le, hogy mi lehet ez a sorozat, hiszen nem ugrott be semmilyen Timeline a tévéből, de persze a Travelers-ről van szó (amiről egyrészt folyton a Traveler ugrik be, ami milyen jó volt már!), ami végre hozzánk is elért, és aminek érdekes lesz látni majd a pályáját, hiszen a 3. évad már a Netflix-en fog bemutatkozni. Az “időutazós” sorozat magyar promója a tovább mögött.

Tovább...

A Dark Matter tavaly kapott kaszát a 3. évad után a Syfy-tól, de a készítő, Joseph Mallozzi nem hagyta annyiban. Na, nem arra gondolok, hogy a sorozat megmentéséért folytatott kampánya sikeres lett volna, hanem egyszerű megpróbálta a saját eszközeivel folytatni a sorozatot. De komolyan, Twitter-re megírta a 4×01-et.

Nem fogom leírni a sztorit, mindenki elolvashatja a viszonylag részletes, képekkel dúsított leírását az epizódnak: 1. felvonás, 2. felvonás, 3. felvonás, 4. felvonás és 5. felvonás – hátha valakit érdekel, hogy mi lett volna akkor, ha nincs kasza.

Mallozzi blogja egyébként is tárháza (volt) a Dark Matter-höz egy csomó kiegészítő infónak, és persze korábbi sorozatáról, a StarGate-ről is sokszor ír.

Ma. TV4. 17:00. When Calls The Heart – 4×01

Tudom, hogy bőven vannak a Syfy vámpíros sorozatának rajongói, de mindig fura látni, hogy egy olyan sorozat tömegeket mozgat meg, ami engem totálisan hidegen hagyott. És még mindig nem fér a fejembe, hogy a Van Helsing készítője Neil LaBute. Na, mindegy, a 3. évad CC-s előzetese a tovább mögött.

Egyébként aki nem ismeri a sorozatot és kedveli a műfajt, annak ajánlom mindenképp a videót, mert elég jól sikerült. Az egész egy nem spoileres hosszú zenés montázs, ami eléggé felpörgeti a sorozat tempóját és nagyon badass-nek meg véresnek is mutatja, és talán az is lett a 2-3. szezonra. És még Missy Peregrym is van benne.

Tovább...

Már a Slasher első évadja is szimpatikus volt, sőt szerettem, mert kilógott a jelenlegi sorozatos, kaszabolós horror/thriller felhozatalból. Jobbnak éreztem, mint a hasonló témában mozgó riválisait. Megvoltak persze a maga hibái, viszont mindenképp megéri bepróbálni az első pár részt. A második szezon, a Guilty Party viszont egyenesen kötelező, és mivel évados antológia a sorozat, még előismeret sem kell hozzá.

A slasher műfaj révén nyilván a Scream-hez hasonlítgathattuk, de utóbbinál a készítők maguk sem feltétlen tudták, hogy mit akarnak a végére kihozni az egész történetből, itt ez meg sem fordult a fejemben, se az első, sem pedig a második szezonnál.

A szálak mindkét esetben rendesen fel voltak vezetve, nem éreztem, hogy fél távnál ellaposodna a dolog, és a lezárás megvalósításával is elégedett voltam. Nem maradtak bennem olyan kérdések, amelyek a gyilkos kilétét, és annak cselekedeteit megkérdőjelezik. És az egyik legfontosabb különbség, hogy a Slasherben egyik karakter sem érinthetetlen, különösen a második évadban nem. Bármikor, bármelyikük áldozatul eshet.

A második évad egy visszaemlékezéssel kezd, és egy 5 évvel ezelőtti nyári táborozást elevenít fel, amikor is pár, a táborban dolgozó felvigyázó megöli társát, és elrejti annak holtestét. A jelenben viszont visszatérnek a helyszínre, hogy jobb helyet találjanak a lány maradványainak, mert a tábor jövőbeni bővítése miatt könnyen a nyomára bukkannának. Odautazásukkal pedig mindannyiukban elkezdenek felelevenedni az emlékek.

A különbség annyi, hogy nyár helyett most tél van, a táborhely pedig elég problémásan közelíthető meg, főleg ebben az évszakban. A helyszín viszont nem teljesen üres, lakik itt pár a külvilágtól elvonult figura egy közösséget alkotva, akikről idővel egyenként kiderül, hogy miért is élnek teljesen elszeparálva mindentől. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mindkét csapat múltjában van fekete folt.

Ennyi az alapsztori, ami bőven elég alapanyag ahhoz, hogy egy jó kis véres horrort kapjunk. Olykor egészen kegyetlen és durva gyilkosságokat is láthatunk, a 2. évad már egyenesen a Netflix-re érkezett, szóval nem szabtak gátat a készítői kreativitásnak. Szóval aki esetleg érzékenyebb, az jó, ha felkészül arra, hogy itt olykor premier plánban megmutatják a trancsírozás folyamatát.

A múlt eseményeire később is visszatérünk, folyamatos flashback-ekben láthatjuk, még mi történt, s ezek remekül illeszkednek a jelen szituációihoz, ráadásul egyre másra kapjuk a részleteket az öt évvel ezelőtti tragikus gyilkosságból, s kiderül, hogy közel sem annyira egyértelmű, hogy mi történt. Plusz a gyilkosság előtti időkre, az azt kiváltó okokra is visszapillantunk, minden résztvevő szemszögéből megismerhetjük a történetet, és azt, hogy kinek milyen sérelme vezetett a gyilkossághoz.

A tábor többi lakójának múltjába is betekintést nyerhetünk (szinte mindenkiébe, volt akire nem volt idő, vagy nem érezték olyan fontosnak, volt akinek pedig ideje nem volt, hogy jobban megismerjük, mert lesújtott rá a Kaszás), így rakják helyére egy nagy kirakós összes darabját.

Érdekesség, hogy a Slasher: Guilty Party-ban nincs kimondott főszereplő, tulajdonképpen mindenki egyenlő félként van jelen, vagy épp az adott rész kicsit jobban koncentrál valamelyik szereplőre (azért, hogy a karakter kicsit jobban körvonalazva legyen és jobban megismerjük), és ennek is köszönhető, hogy mind az áldozatok, mind a gyilkos kiléte kiszámíthatatlan lehet, és azt sem tudhatjuk, hogy ha kiderül valami, akkor az tényleg igaz, vagy csak félrevezetés.

Én bátran merem ajánlani a Slasher 2. évadját annak, akit szereti a műfajt és nem riaszt vissza a korhatáros tartalom. A történet jól fel van építve, szépen lassan adagolják az információkat, de minden részletre fény derül, nem marad nyitva kérdés. (Természetesen a gyilkos sem kedvtelésből mészárolgat, mert egy elborult szociopata. Mindennek megvan a maga oka.)

Összességében szerintem a Guilty Party jobb volt az első évadban látottaknál. Persze engem a zárt környezet, a havas táj, összezárt szereplők triumvirátussal mindig meg lehet venni, és magához is tud láncolni.

Egy esetleges 3. évadról nincs még semmi konkrét hír, de a gyártó honlapján azt írják, hogy “nemsokára érkezik”, ami lehet, hogy wishful thinking, de tavaly a 2. évadot is nem sokkal a premier előtt jelentették be, és még előzetest sem nagyon adtak ki hozzá.

A Killjoys 4. évadjára politikai játszmákba keveredett zsoldosai most plakátokon is megnézhetőek, ha már “mai” a premier. Ha valaki vendégként írna róla pár szót, azt örömmel kitennénk, nálunk ugyanis winnie már a legelején dobbantott, én pedig a 2. évad kezdése után szálltam ki a sorozatból.

That was hot. Ami igaz is a tovább mögötti előzetesre. Nem azt mondom, hogy visszaránt, de végre egy pofás, új nézőknek szóló videót is összedobtak a 4. évadhoz, amit a premier kapcsán ki is teszünk most.

Tovább…

Ez most tényleg nem a sorozat iránt megfogalmazott kritika lesz: mi a fene ez az új előzetes a tovább mögött?

A 3. évadhoz készült, és ilyen siralmas hangkeverést ritkán hallani reklámban. Ha valaki kíváncsi, és nem félti a fülét, az kattintson. A rajongóknak amúgy is ajánlott persze, hiszen azért mutogatják az új részekben várható dolgokat.

Tovább…

Amíg várunk az űrkaland már berendelt 5. évadjára, addig még megnézhetjük a negyediket is. Ehhez jött most ki egy kulisszák mögötti videó a tovább mögé. Mindenki elmondja, hogy a karaktere épp milyen állapotban van, és talán abba is beavatják a nézőket, hogy mi vár rájuk. Konkrétan azzal kezdik, hogy az évad eleje egy flashback lesz a fő páros kapcsolatának kezdetére.

Tovább…

Na, szépen vagyunk, elkezdtem leírni azt, amit az előzetesnél is tettem, miszerint mivel már csak évente egy amerikai TAR-évad jut nekünk és ausztrál TAR évek óta nincs, sőt, az ázsiai is már kihagyott két évet (elvileg idén jön végre!), ezért a kanadai változattal csillapíthatjuk a világ körül való versenyfutásra éhes énünket. Még akkor is, ha Kanadában olykor csak az országot futják körbe.

A másik két változatot azért említettem, mert szerintem azért a kanadai előtt foglalnak helyet nálam, bár műsorvezetők szempontjából Jon Montgomery biztos, hogy az élbolyban van, Phil-t simán előzi, nem is tudom, hogy utóbbi bevállalt-e valamikor egy olyan bungee jumpingot, mint most a kanadai kollégája. De ez mind lényegtelen, hiszen elindult az új szezon, a Heroes Edition, valódi hősökkel és a mindennapokéval.

Természetesen ismét Kanadában volt az első kör pit stop-ja és természetesen ismét marha szép helyeken zajlott a verseny, egyszerre a hegyek között és a vízen – lenyűgöző ez az ország. A játékosokat, ha karaktereik alapján még nem feltétlenül megkülönböztetni, a foglalkozásaik alapján simán (pilóták, tengerészek, cheerleaderök, önkéntesek, focisták), ami pozitív, miképp az is, hogy nagyon domináns alfa páros sem volt, bár lehet, hogy a fociedzők csak altatta a kompkeresésnél.

A kezdés nyilván jó volt, de azért akadtak dolgok, amiken felhúztam a szemöldököm. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

(Olykor, havonta egy hetet csak az elmaradt pilotoknak szoktam szentelni, és nemrég elég kellemetlen élményben volt részem, hiszen a 8 bepróbált új sorozatból 6 bizonyult maradósnak a pilot és a folytatás alapján. Ez persze nem túl ideális, hiszen kinek van ennyi ideje, szóval így ki is kellett hajítanom pár nézős, de közepesbe vagy szimplán korrektbe hajló cuccot. Az egyik ilyen találat a The Detail volt.)

Ha tudom, hogy ez a tavasszal indult kanadai krimisorozat az angol Scott & Bailey feldolgozása, akkor…, akkor nem csinálok semmit, maximum az előzetes posztjában feltüntettem volna ezt a tényt. Mert igen, hiába ért meg 5 évadot a brit nyomozós sorozat Suranne Jones és Lesley Sharp főszereplésével, egy részt sem láttam belőle. (Nyilván azok után, hogy ez a verzió, valamint a Doctor Foster is bejött Jones-szal, pótolni fogom a hiányosságomat.)

THE DETAIL – 1×01 – 7/10

Az alapsztori kapcsán nincs mit villogni, egy nyomozónőről, illetve kettőről szól a sorozat, meg heti bűnügyekről, meg magánéletről. És pont ezért sokan alapból nem kezdik el az efféle sorozatokat, mert a szinopszisok még mindig igen nagy szerepet játszanak a választásainkban – legalábbis magamon ezt veszem észre. De miért ne játszanának? Viszont sokadjára is bebizonyosodott, hogy ha egy krimi nem rendelkezik reklámozható gimmick-kel, attól még ugyanúgy lehet jó, hiszen nagyon sokat számíthat a stílus, a karakterek, esetleg a nyomozás és a rejtély maga.

Nos, a The Detail egyértelműen a karaktereivel, illetve a fő karakterével fogott meg. A Shenae Grimes-Beech által alakított Jack Cooper-t ugyanis az első jelenetben ott hagyja a pasija egy gyertyafényes vacsoránál, pedig előbbi épphogy lánykérésre számított. Ettől eléggé összezuhan, attól meg pláne, hogy a férfiről kiderül, hogy nős és családja van. De persze sokat nem rágódhat a dolgon, hiszen másnap meló, és egy haláleset.

Egy ilyen kezdés után nehéz nem együttérezni a szimpatikus, de egyben neurotikus főszereplővel, az már csak hab volt a tortán, hogy kiderült, hogy a szakmájához is ért, bár erre inkább a többiek utaltak, mert a nyomozgatás során nem Sherlock Holmes-i mivolta miatt hívta fel magára a figyelmet. (Azzal viszont igen, hogy az 1×01 egy nagyszabású fináléra, szokatlan módon egy kikérdezős set piece-re volt felvezetve, ami nagyon, nagyon jól működött, nem csak a karaktert adta el végleg, hanem színészileg is elég erős lett.)

Ami fura (kanadai?) volt, hogy míg az első rész bűnügye rendben volt, addig a nyomozás cseppet sem volt gépiesen vagy precízen prezentálva – lehet, hogy ezért is jött be? Kaptunk ugyan tipikus jeleneteket, amik nélkül egy krimi nem krimi, de meglepően sok minden képen kívül történt, fejleményekre került sor a főszereplők bevonása nélkül, így téve valahogy reálisabbá az összképet. (A pár kiegészítő rendőr karaktert is elég jól megrajzolták ez által.)

Azt mondanom sem kell, hogy annak ellenére, hogy nem külsős segítős sorozatról van szó, a karakterizálós nyomozósokban ismert módon, annak ellenére, hogy most két rendőrrel tartunk, a megoldásra nem kikérdezés vagy nyomolvasás révén jön rá Jack, hanem egy szimpla magánbeszélgetés közben gyullad ki a lámpácska a feje fölött.

A The Detail-ben, ha túllépünk a tipikus, tetszési indexet meghatározó tényezőkön, mint karakterek vagy a krimiszál, még a hangulata tetszett, az, hogy bár a (karakterekből fakadó) humor is jelen volt benne, helyenként elég komolyra hangszerelték, és nem a halálesetek miatt, hanem annak köszönhetően, hogy a főhős a magánéletében elég mélyponton van. Ez egy elég jól működő réteget adott az egésznek.

Szóval le a kalappal a kezdés előtt. Sok mindent tömtek bele (nem csak a főhős kapott magánéleti szálakat, többeknek utaltak a múltjára, plusz egy bűnügyi átívelő szálat is bedobtak, vagyis belengettek mintegy mellékesen), mégsem érződött túlzsúfoltnak a pilot, ami elég jól felvezette, hogy mire kell számítanunk a folytatásra, ami mindenképp érdekel

Epilógusnak annyi, hogy a The Detail az első évad végén meg is kapta a kaszát, amit sajnálok, de így legalább jobb eséllyel fogok eljutni a végéig. Jelenleg komótos tempóban az 1×05-nél járok, és eddig tartja a pilot által belőtt stílust, illetve szintet.