login |

Posts filed under 'Kanada odavág'

Délelőtti videó 5.: Ransom

2019. 02. 17. 13:10 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

És itt egy másik, Budapesten forgatott sorozat, a túsztárgyalós Ransom, aminek hajnalban elindult a 3. évadja (talán megint magyar operatőrök fogják váltani egymást?). A tovább mögött egy rövid és egy hosszú előzetes, egy részlet az évadnyitóból, valamint egy interjús videó, ami szokás szerint sokat mond, legalábbis számomra mindig lenyűgöző, hogy színészek milyen odaadással beszélnek egy random krimisorozat mélységeiról.

Tovább...

Anne with an E: a 2. évad – írta Alice

2019. 02. 07. 15:00 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

(Gondoltam, érdemes általánosabb ismertetővel/ajánlóval kezdenem, de idővel rá fogok térni a 2. évadra.)

– Soha nem hittem a fűzőkben. Mivel van saját csontvázam, amit mindent összetart, sosem láttam szükségét. És nadrágot viselni igen felszabadító érzés.
– Feltételezem, hogy nincs vőlegénye vagy férje.

A 2017-ben bemutatott kanadai Anne with an E-nek már a 3. évadja készül, hazai elterjedését inkább csak a szokásos nyelvi akadályok lassítják, még egyik csatorna sem csapott le rá (ezt talán nem zárja ki a Netflix-deal), így a célcsoport egy része még a létezéséről sem tud. Borítékolható, hogy rengetegen kíváncsiak lesznek rá, még azok is, akik első hallásra felháborodnak azon, hogy az írónő hazájában több mint 30 év elteltével volt képük(!) újra adaptálni a könyveket.

Nálam az Anne with an E azon kevés új sorozat egyike, amivel naprakész vagyok. A könyvadaptációk eleve jöhetnek minden mennyiségben, de a történethez is több évtizedes meghitt kapcsolat fűz. A Sullivan-féle verziót képes voltam ezerszer is újranézni, és a varázsa akkor sem kopott meg, amikor kiderült, hogy nem is tökéletes (könyvhűség, szinkron-fordítás).

A lelkesedés az I-II. részekre értendő, a márványpadlós jelenetig, mert az az I. Világháborús reunion nagyon mellément. A rokon adaptációkról terjedelmi okokból nem szólnék többet, egyébként a Váratlan utazásból nem is egy színészt importáltak az új sorozatba, egyelőre a legidősebb generációból.

Amikor úgy másfél éve először végigértem az 1. évadon, az első érzésem örömmel kevert döbbenet volt ennyi vidámság, sötétség és szépség után. Másra számítottam. Sokkal realisztikusabb, kevésbé idillikus, gyönyörű fényképezéssel. Tömény. Különleges. Tim Burtont is eszembe juttatta, nem is a színvilág, hanem inkább a hangulat. Néhol homlokráncolásos, de összességében váratlan ajándék volt, előtte még a projekt ötletéről sem hallottam.

Az 1. évadról ayren írt ajánlót, a 2. évad 2018 nyarán premierelt a Netflixen, előzékenyen ismét egyszerre tették fel a részeket. Szinte rögtön megnéztem darálós módszerrel, előtte újranézve az 1. szezont. A 7+10 rész kb. 14 óra néznivalót jelentett, de villámgyorsan eltelt.

A sorozat legjellemzőbb vonása, hogy iszonyatosan merész, sokszor teljesen szembemegy mindazzal, amit elvárnak tőle, és nagyon megosztó, sőt, kimondom: szentségtörő, de olyan pillanatok vannak benne, hogy leesik az ember álla. Időnként székről leesősen röhögős, máskor nem látok a könnyeimtől. Keserédes, helyenként durva, sötét, és szívmelengető, egyértelműen szigorúbb életkor-besorolással, mint az elődök.

A merészség okán borítékolom, hogy jönnek majd ellene vasvillával és fáklyákkal a népek. Egyesek már jöttek is. Én arra jutottam, hogy amint felébred az ember a hidegzuhanyokból és a kiakadásokból, simán többször is újranézi-visszatekeri, akár egy-egy pillanatképért, ami festményért kiált, vagy egy frappáns párbeszédért, vagy épp egy pillarebbenésért.

Időnként baromi idegesítőek vagy épp hótt feleslegesek a hozzáköltések (főleg az 1. évad melodramatikus, méltatlan akciózásai Matthew vesszőfutásával vagy Anne tűzoltói karrierjével, ezek és egyebek nálam eléggé kiverték a biztosítékot), időnként éppen hogy zseniálisak, pl. a sok háttértörténet. Nekem a 2. évad jobban tetszett, nemcsak azért, mert mélyebb és kiforrottabb, hanem mert ekkora mértékű karakteridegenséget nem éreztem benne, és a depressziós vonulatból is visszavettek.

Az írás a tovább mögött folytatódik – előbb általánosságban írok a sorozatról pozitívat és negatívat, és később a 2. évadot vesézem ki, azt már spoilerekkel, de ezt jelezni fogom. Tovább…

Emlékeztető: Frankie Drake rejtélyek 2. évad

2019. 02. 04. 17:10 - Írta: winnie

1 comment | kategória: ajánló,Kanada odavág

Ma. 18:20. Epic Drama. Frankie Drake Mysteries – 2×01 (infók és kritika + magyar előzetes) – napiban!

Délelőtti videó 4.: Frankie Drake rejtélyek 2. évad

2019. 02. 04. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Ma folytatódik a Frankie Drake Mysteries az Epic Drama-n, a tovább mögötti promóval reklámozza a 2. évadot a csatorna.

Tovább...

Cardinal: kezdett a 3. évad

2019. 02. 01. 15:12 - Írta: winnie

4 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

A kanadai Cardinal havas első szezonja azokat biztosan megnyerte, akik szeretik a nordic noir-t, a borongós hangulatú, átívelő szálas, démonokkal küzdő főhőssel bíró skandináv stílusú krimiket. A jeges, fehér tónus után az S2 zöldes színvilágot prezentált, és sajnos közel sem sikerült olyan jól, mint amire számítottam – legalábbis, ami maga az ügyet illeti. Azért ettől még vártam a barnásra fényképezett 3. évados, aminek az alapja a By The Time You Read című, sorban az ötödik Cardinal-regény.

Még csak egy részen vagyok túl, és ebben egyelőre csak megalapozták az idei sztorit, de abban biztos vagyok, hogy első nekifutásra a By The Time You Read jóval érdekfeszítőbb, mint az előző évad. A középpontban az előző évad végi történések mellett egy kettős gyilkosság van, aminek egy lány szem-, vagyis inkább fültanúja volt. Ez a tény egyelőre még nem ismert a rendőrség előtt, viszont a gyilkos tud róla, ergó nem fog megbújni, hanem aktív marad.

A felütésből számomra ismét csak az jön le, hogy a Cardinal továbbra sem feltétlenül whodunit akar lenni, nem a gyilkos személyének rejtélyére fog koncentrálni, hanem sokkal inkább a körülményekre és következményekre, valamint a thrilleres elemekre, a nyomolvasás helyett a kézzelfoghatóságra, akciózásra, bár bevallom, hogy hiába érdekesebb a felütés, az egy közhelyes pénz-megölöm-üldözöm-elkapnak sztori veszélyét is magában reti. Remélem, azért komplexebb és mélyebb lesz az egész.

A komplexitásra mondjuk már utaltak azzal, hogy megemlítettek egy múltbéli szálat (ráadásul műs bűntényekről is szó van a részben, ki tudja, talán minden össze fog függni mindennel), de ha valahol, akkor érzelmi téren nem leszünk híján a mélységnek, a 3×01-et teljesen uralta a depresszív hangulat, a főhős totális letargiája és üres nézése – kíváncsi vagyok, hogy mennyiben fog megváltást találni az ügyben, hátha nem indul el totál a lejtőn.

Tavaly azt írtam, hogy Cardinal feleségének a története inkább csak mellékszálas jelentőséget érdemelne. Azóta ezen a téren is történtek fejlemények, s bár azon lehetne vitatkozni, hogy most mellékszál vagy főszál a történetnek ez a szelete, de azt nem kérdőjelezem meg, hogy többek között ettől is válik a sorozat őszintén méllyé és átérezhetővé.

Érzelmi téren sokat hozzátesz mindez az összképhez és a főhős karakteréhez, bár azt nem tudom, hogy a feleség köré kreált rejtély kapcsán mit érzek. Adja magát a kérdés, hogy mennyire van erre szükség a képben nem feltétlenül illő üzenetekre (és a látomásokra…), de persze választ csak a sztori kibontását követően lehet adni rá, szóval nem tehetek mást, mint hogy a sorozattal tartok és bizakodom.

A Cardinal továbbra sem akar köntörfalazni, ami a brutalitást illeti, bár ezúttal közel sem volt annyira konkrét az erőszak, viszont cserébe elég jól átjön az ember kegyetlensége és könyörtelensége, az, hogy egyesek számára az élet milyen keveset jelent. A kezdés biztató volt, maradok, bár lehet, hogy összességében inkább majd darálok, mint hogy hetiben nézzem.

Délelőtti videó 6.: The Launch

2019. 02. 01. 12:40 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,reality,video

A The Launch egy kifejezetten érdekes kanadai dalkészítős reality, ami tavaly indult, és némiképp hasonlít a Hajós András-féle Dalfutárra, csak ebben szerződéssel nem rendelkező zenészek fognak a neves mentorokkal (pl. Bryan Adams, Sarah McLachlan) eredeti dalokat készíteni – amiket a műsor után elérhetővé is tesznek. Lényegében a műsor betekintés nyújt a színfalak mögé, és van verseny komponense, mert adásonként öt jelentkező közül választanak mindig nyertest.

Sajnos nem annyira terjedt el a neten, és a kanadai CTV, bár elég sok videót készített a YouTube-ra előzetesen az előadókról, azokat geobannolta (UPDATE: a Facebook-os videók talán nézhetőek), de a tovább mögött megnézhető a promó, egy beharangozó videó a sok mentorral, egy részlet – valamint némiképp spoileresen az évadnyitó győztesének produkciója, ami már felkerült a Vevo-ra, Tovább…

Délelőtti videó 5.: When Calls The Heart

2019. 01. 30. 12:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Megérkezett a telefon! Mármint a 6. évadjába lépő Hallmark-sorozat helyszínéül szolgáló városkába. A februárban érkező folytatás első előzetese a tovább mögött.

Tovább...

Pilot-mustra: Cavendish – 1×01

2019. 01. 23. 14:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

– Andy, the greatest gift you can give yourself is to let love into your heart. Hmm? You know who said that?
– No.
– Garfield talking to Odie. In some pretty unconvincing fan fiction I read. But that line resonated. I liked that line a lot.

A kanadaiak egyedi hangvételű komédiáiról lassan már könyvet írhatnék, és látva az olyan sorozatokat, mint a Letterkenny, a Mr. D vagy a tavalyi Crawford (a nagy kedvenc Kim’s Convenience-t nem sorolom ide, mert az nem annyira egyedi, de ettől még zseniális), nem nagyon tudom megmagyarázni, hogy miért kezdenek bele sokkal többen amerikai országos csatornás szitkomokba, ahelyett, hogy ezeknek adnának esélyt.

Oké, ha abból indulok ki, hogy még a Crawford-ról sem írtam kritikát, akkor én is bűnös vagyok ebben (nézzétek, tényleg remek széria!), de most már végképp nem lesz apelláta, hiszen a múlt héten elindult Cavendish sem egy fáradt koncepcióval rendelkező lerágott csont, hanem ahogy már az első pár perc rávilágít, egy elég sajátos hangvételű humort szállító darab. És ekkor még nem is tudtam, hogy a folytatásban egy fenevad is feltűnik!

CAVENDISH – 1×01 – 7,5/10

Az efféle komédiákkal a legnagyobb gond az, hogy írásban nem nagyon lehet átadni azt, hogy miért is annyira jók. Az alapsztorival biztos, hogy nem (két testvér hazatér szülővárosába, mivel apjuk megbetegedett), ezért is lőttem le a felvezetőben, hogy teljesen random, minden előjel nélkül bedobják, hogy a hazatérésük napja a Fenevad Napja, és bizony a babonás kisvárosiak félelmei beigazolódni látszanak, hiszen eltűnik valaki, aki után nagy keresés indul.

Azonban a sorozatot, de még a részt sem ez a szál határozza meg és teszi jóvá, inkább csak az abszurditásra erősítenek rá, hogy némelyik helyi totál magától értetődő természetességgel beszél arról, hogy valami olykor felzabál embereket – olyannyira, hogy még a város címerébe is bekerült a bestia. A lényeg az a nagyon különös családi dinamika, ami a két felnőtt fiú, az apjuk, valamint annak felesége között van.

The awful beast, with its face of wolf, its body of wolf, and horrifying fangs not unlike those of a wolf. Many would be tempted to believe it is a wolf. However, we know it is the beast, bigger than a wolf, probably. We’re pretty sure it has more limbs.

Szóval adott egy elég fura lakóközösséggel rendelkező parti kisváros, akik nem csak holmi fenevadtól rettegnek babonásan, hanem ahogy olvasom, a későbbiekben prezentálnak egy Anne of Green Gables szektát és boszorkánykovent is.

Azonban főképp az érdekes kapcsolatban lévő, folyton perlekedő két testvér adja el a Cavendish-t, az, ahogy nagyvárosiként nehezen találják a helyüket a faluban, illetve, hogy egyikükre szinte senki sem emlékszik, még a saját öccse is azt mondja róla, hogy már gyerekkorában is kopaszodott, ezért azt hitte rá, hogy ő a család barátja, akivel egy szobában alszik.

Nem tudtam, hogy mire számítsak a Cavendish-től, és egészen szürreális és eredeti élményben volt részem, amit nagyon, nagyon remélem, hogy sikerül átmenteni a folytatásra is, mert ez egy olyan sorozat, amit szívesen néznék, ha tartanák ezt a szintet.

Délelőtti videó 2.: Cardinal

2019. 01. 21. 10:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

A 3. évad 01.24-én kezd a CTV-n, az alcíme By The Time You Read, az időpontja pedig ősz, szóval adja magát a barna évad. A tovább mögött két előzetes Billy Campbell és Karine Vanasse átívelős nyomozósának, aminek első és második szezonjáról is írtam, és természetesen most is ott leszek a kezdésnél, amit egy kettős gyilkosság fog beindítani.

Tovább...

Amikor az asszisztensek megerőltetik magukat

2019. 01. 18. 20:13 - Írta: winnie

3 comments | kategória: ilyenek voltak,Kanada odavág

Akkor olyan nevek kerülnek bele a mobilok kontaktlistájába, mint a Burden of Truth egyik részében.

Délelőtti videó 5.: Little Dog

2019. 01. 18. 12:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Kanada odavág,video

Hopp, még egy sorozat, amivel nem vagyok képben, vagyis még a pilotját sem láttam. Nincs sok ilyen, de így nem sokat tudok hozzátenni az eredeti posztunkhoz a bokszolós Little Dog kapcsán, csak annyit, hogy folytatódott, és a tovább mögött megnézhető a 2. évad előzetese.

Tovább...

Pilot-mustra: Coroner – 1×01

2019. 01. 17. 14:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

– Where were you last night?
– At home. Watching TV.
– Now I know you’re lying. Millennials don’t watch TV.

Furcsa, de azt vettem észre magamon, hogy bár futó sorozatok esetében az epizodikus krimik mindig hátrébb kerülnek a nézési rangsoromban, ha pilotról van szó, és egy napon 4-5 új sorozat is elindul, akkor mindig a nyomozósat veszem előre, általában már hajnalban megnézem. A január elején Kanadában elstartoló halottkémes sorozatra utaló címmel rendelkező Coroner esetében is így tettem. És elég nagyot koppantam.

CORONER – 1×01 – 2,5/10

Az a nagy helyzet, hogy nyomozós sorozatok kapcsán kezd egyre hullámzóbbá válni a kanadai epizodikus felhozatal (ld. Carter, Frankie Drake Mysteriesa Cardinal átívelős, nem tartozik ide!), kezdem visszasírni a Motive első szezonjait, bár való igaz, hogy tavalyról a The Detail nagyon kellemes meglepetés volt. Mégis reménykedtem abban, hogy Serinda Swan holttesteken való vizsgálódása elég érdekfeszítő lesz. Nem lett az, köszönhetően annak, hogy a Coroner már a kezdetek kezdetén sokat akart markolni, miközben a műfaji sajátosságokkal nem törődött.

A főhős egy egykori sürgősségis orvos, aki férje halála után (egy tinifiú maradt rá) vezető halottkémként kezd el dolgozni, kijár helyszínekre, belső késztetésről fűtve hajszolja az igazságot, és meglehetősen ambiciózus, így elég hamar összeütközik a veterán orvosszakértőkkel. Nyilván a pilotban történik egy (sőt, kettő) haláleset, ami kapcsán egy nyomozó mellett vizsgálódni kezd, de erről nem is írnék többet, mert rohadtul nincs középpontban az ügy.

Annál inkább van a dráma. Egy erősen megalapozott főhős mindig jó, főleg, ha az ügyek, illetve a nyomozás folyamata is kihatással van rá (vagy ő van hatással ezekre, ld. a már említett The Detail), de ezúttal nem ez volt a helyzet, a legtöbb jelenetből a túldramatizáltság áradt. Elhiszem, hogy ennyire dúlnak az érzelmek benne, de a kitörései, legyenek akár pozitívak, akár negatívak, nekem túlzásnak tűntek, nehezen viseltem.

Mindez a magánéletéből fakadt, hiszen amellett, hogy a férje halála még mindig igencsak benne motoszkál, a párjának korábbi cselekedetei is erősen kihatnak rá, arról nem is beszélve, hogy a saját életét is élnie kell, és ez sem megy mindig zökkenőmentesen. (Legalább a gyereke normális, az ő lázadásait nem kell kezelni, bár látva anyát és fiát egymás nyakába borulva, nem biztos, hogy mindenkinek egy szülő-gyerek dinamika jönne le…)

Nyilván a folytatásban mélyebben elénk tárul Jenny Cooper lélektana (és kiderül, hogy mire fel azok a kutyás látomások…), de nem tűnt annyira érdekesnek, sem pedig intuitívnak a karakter, hogy pont neki kellene nyomozónak lennie, igazából csak azzal segített az ügyben, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy vizsgálják meg a halott sarkán lévő sebet, ami kapcsán tök érthetetlen volt az ellenállás, amibe ütközött – ld. még a dráma a dráma kedvéért.

A nyomozás nem elég, hogy nem volt annyira középpontban (de komolyan, akkor miért van, akkor miért nem sima karakterdráma a Coroner?), de még a megoldás és a körülmények is teljesen randomra jöttek ki, az efféle silány ügyfelépítéssel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.

Lehet, hogy igényes és mélyre ásó sorozat a Coroner, abban is biztos vagyok, hogy Serinda Swan nem hazudik, amikor azt nyilatkozta, hogy ez az egyik kedvenc sorozatos karaktere eddig, hogy szeret a lelke mélyére hatolni, azonban én most nem erre fizettem be, ez így nagyon unalmas volt. Nincs bajom a karakterizálós krimikkel, de azért jó lenne, ha a nyomozás, kikérdezés, vizsgálódás, logikázás nem B-szállá silányulna. Akinek nem a krimi számít, az viszont lehet, hogy rákap majd.

Az ígéretek szerint a folytatásban sem nagyon fognak változni az arányok, és bár szakmai átívelés nem lesz a sok magánéleti dráma mellett (előre félek, hogy még a mellékkaraktereket is ki akarják fejteni – legalábbis a nyomozó távcsövezése erre utalt), de azért lesz arra példa, hogy egy-egy ügy két részen át is megmarad.

(Azóta az 1×02 is lement, és valami döbbenetesen lapos lett – vagy csak alacsonyra van tekerve. Érdemes megnézni az elejét, az ügy indítását, semmi feszültség, izgalom, érdekesség, dinamizmus, csak lomhaság. És amikor a 15. percben kijelentik, hogy “ez nem baleset volt”, akkor kész voltam. Hát mi más lenne egy krimiben?)

Previous Posts