I thought rich people were different. They’re not. Everyone has issues. Turns out having money just makes them worse.
Á, manapság az átívelős krimik is nehéz feladat elé állítanak, ha pilotkritikát kell írni, mert igazából az első rész tényleg csak a karakterek és az alaphelyzet bemutatására megy el, valamint jó esetben megtörténik a bűneset, szóval leginkább csak előbbiek alapján lehet ítélni, osztályozni a kezdést, annak ellenére, hogy az egész évadot túlnyomó részben mégiscsak utóbbi, azaz maga az ügy fogja meghatározni. Azonban csak a gyilkosság (vagy esetünkben most eltűnés) tényéből nem lehet az ügy szövevényességére vagy fapadosságára következtetni, sem a nyomozásra vagy a rejtély minőségére.
Ez a 8 részes darab szeptemberben érkezett Új-Zélandról, és ahogy a The Luminaries és Eva Green esetében, itt is egy importált színésznő révén próbálják a globális közönség számára vonzóvá tenni a sorozatot. Tudom, hogy sokakban fájó emléket hagyott az Under The Dome, de én mindig is kedveltem Rachelle Lefevre-t, szóval nálam a műfaj és a főszereplő (na meg persze Új-Zéland) miatt eleve előnnyel indult a The Sounds,
THE SOUNDS – 1×01 – 6,5/10
És mivel már relatíve régi a premier, ezért megvan a lehetőségem a darára is, és bár érdekel a sorozat a kezdést követően, de ezt a nyitányt semmiképp sem tudom felpontozni, mert pár érdekes szerkezeti döntéstől eltekintve sok újat és izgalmasat nem hozott, sőt, a végső csavar inkább tipikusnak tetszett, mintsem olyannak, ami láttán felkönyökölnék a punnyadásomból, és azt mondanám, hogy “Látni akarom, merre megy az a bizonyos szál.”
Az alaphelyzet mondjuk olyan szempontból nem megszokott, hogy a középpontban egy kanadai házaspár áll, akik Új-Zélandra költöznek, ahol a férj egy lazacokkal kapcsolatos befektetést vezényel. A kapcsolatuk látszólag nagyon idillikus, és nem csak egymással jönnek ki, hanem a többiekkel is, bár az utólag érkező feleség ez utóbbiban kételkedni kezd, amikor látja férje pár összezördülését és konfliktusát távolról.
A sorozatot az indítja be, hogy egy közös hajókázás során a férj kimegy kenuzni és eltűnik – ehhez hasonlót is láttunk már, azt hiszem. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a parti kisváros hatóságai természetesen azonnal keresést indítanak, de nem sok sikerrel járnak, és bár a feleség ragaszkodik ahhoz, hogy ne adják fel, bizonyos jelekből kénytelenek arra következtetni, hogy a férj meghalt. Értelemszerűen balesetben, de az érintett felekben (a rendőrök és a feleség is) azért bőven van gyanakvás is más, külső körülményekre.
Korrekt volt a kezdés, de ennél a sorozatnál még kell 1-2 rész, hogy érezzem, hogy érdekelni fog a főszál. Egyelőre a mellékkarakterek és egyéb konfliktusok nem olyanok, hogy azonnal berántsanak (oké, arra ott van az új-zélandi környezet, ami szuper), az meg kicsit idegesítő volt, hogy csak pár távoli lökdösődés és összefüggéstelen hangoskodás-cafat révén jelezték, hogy vannak feszültségek.
Ennek az egyik oka pedig az, ahogy a pilot előrehaladtával olykor bevágtak korábbi jeleneteket, amik némiképp más megvilágításba helyeztek már látott dolgokat, vagy legalábbis mindenképp plusz infót hoztak. Ez a trükközés kicsit unfair volt, mert tényleg teljesen önkényesen kurtítottak meg előzőleg mutatott jeleneteket, hogy később láthassuk csak teljes egészében őket, de egyelőre még hajlandó vagyok elnézni, főleg így, hogy már ismerem a játékszabályokat. Akkor már kevésbé fogom, ha kiderül, hogy az összes infó birtokában már nem lenne érdekes a rejtély.
Az új-zélandi viszonyok mellett (nyilván vannak, akik ágálnak az új üzlet ellen, mások személyes konfliktusokat táplálnak, és biztos vannak egyéb titkok is a kisvárosban) él egy kanadai vonal is, ugyanis a férj egy gazdag család sarja, melynek feje (és a tesó) némiképp aggódva figyelik próbálkozásait a világ másik felén, és az események hatására ők is aktívvá válnak, tippre az átívelő sztoriban is szerepe lesz ennek a vonalnak.
Ahogy írtam, maradni fogok, de nem azért, mert mondjuk a pilot valami flashforward-szerűséggel, egy víz alatti tusakodással kezdődött (szerintem teljesen feleslegesen), hanem mert inkább most valóban az az érzésem, hogy valami nagyobb disznóság lehet a háttérben, mint arra követeztetni lehet az első részből. Bár a rész végi csavar némiképp szkeptikussá tesz, mert egy érzelmi töltetet kivesz a sztoriból, valamint egy érdekes szcenáriót is semmissé tesz, miszerint esetleg az aggódó feleség sem feltétlenül őszinte.
Bár engem nem nyűgözött le ez a “repülőgéppel valami történik”-koncepciót kijátszó sorozat, de másnak bejöhet, szóval aki nekem nem hisz, annak a tovább mögötti két előzetest ajánlom, hátha megtalálja velük az új néznivalóját.
Egy nagyobb, a 80-as éveket idéző dobás érkezik Kanadából? Gyerekek biciklin és egy sötét ügy. A kanadai gyártású széria a Nancy Drew-regényekkel rokon, Edward Stratemeyer által megalkotott könyvsorozaton alapul.
A történet két fiútestvérről szól, akik egy családi tragédia után visszakényszerülnek költözni szüleik szülővárosába egy nyár erejéig. Az unalmasnak induló nyár pedig hirtelen mozgalmassá válik, amikor rájönnek, hogy apjuk egy titkos nyomozásba kezdett, aminek következtében a fiúk is elkezdenek szaglászni, és kisvártatva mindenhol titokra lelnek és minden városlakó gyanúsított lesz a szemükben.
A tovább mögött előzetes. Szereplők: Rohan Campbell, Alexander Elliot, Bea Santos, James Tupper.
Az Autók a Rozsda-völgyből még nem kapott nálunk külön posztot, pedig nemrég került fel a 3. évadja a Netflix-re. Nosza, akkor! A tovább mögött az előzetes az S3-hoz (és a korábbi szezonokhoz), valamint a szereplők külön videója.
Hogy mi a lényege? Egy régi autókat gyűjtő fazon csapatával retró kocsikat pofoz ki és ad el, szóval autóflippelős reality.
Egy rövidfilmen alapul ez a kanadai ifjúsági sorozat, amit nemrég mutattak be.
A történet főhőse egy fiatal, transznemű lány, akit érthető módon nyugtalanít az új sulijában eltöltendő első nap. Gyorsan új barátokra akad, és felfedezi, hogy az első nap mindenkinek nehéz – csak épp más miatt.
A tovább mögött előzetes. A főszereplő: Evie MacDonald.
A “buddy cop” halmazba tehető sorozatokba valahogy mindig jó visszanézni? Legalábbis a kedvem megvolt, de viszonylag gyorsan emlékeztettek, hogy miért nem nézem már az Éber szemeket.
A jelek szerint a példaképük továbbra is a Simlis és a Szende, a 4. évadban járunk, és szinte gyerekes dolgok miatt nem jönnek össze a főszereplők, vagyis inkább úgy mondom, hogy a készítők szeretnek játszani a “will they/won’t they”-dologgal, gyakran előkerül, viszont iszonyat mesterségesnek érződik, ami miatt nem of course they do.
Már az előző évad összefoglalásánál sem örültem túlzottan, és sajnos az egész premier, ami ugye remek visszatérési lehetőség lett volna a sorozathoz, az érzelgős részre ment el. Ami nekem személy szerint biztosan kevés, főleg arra, hogy ezzel a heti 40 perccel teljesen mást is kezdhetek.
Sajnos nem csak, hogy egymás ugratása nem ment, de túltolták a magánéletet is, méghozzá borzasztó szálakkal. Mindezt persze még az ügy kárára is, hiszen magánnyomozók, de annyira sokat nem is nyomoztak, szóval még a krimi elem sem volt túl erős. Valahogy mindkét oldal gyenge, nem lehet sem a személyes sem a bűn oldal miatt kibírni a másikat igazán.
Azért a kocsis “a barátom vagy, értem amit tettél” felnőttes fordulata tetszett, ott nem generáltak felesleges plusz feszültséget. De nagyjából az volt az egyetlen pillanat az egész részben, amire ezt elmondhatom.
Az emlékeimben jobb sorozat élt, érzésre lejjebb ment a minőség az első évad óta, de gyakorlottabb nézők mindjárt magukba tekintenek, és megmondják.
Nem mondom, hogy biztos vagyok abban, hogy a pilot alapján kiderül, hogy miről fog szólni ez a nemrég bemutatott kanadai széria, de az biztos, hogy felkeltette az érdeklődésemet, és nem csak azért, mert minden porcikájából sütött a hangulat és az, hogy van saját, igencsak meghatározható stílusa. Legtöbbször már ennyi is elég lenne, de a WTF-kategóriás természetfölötti körítés kiváltképp izgalmassá tette a végeredményt.
TRICKSTER – 1×01 – 8/10
Egy rész alapján nehéz meghatározni, hogy ez a könyvalapú széria pontosan mi akar lenni, de azért adok némi mankót. Az első jelenetet ugrom, az valami természetfölötti, később értelmet nyerő berántás, de utána megismerünk egy fiatal srácot, akinek szülei szétmentek (egy nagyon fiatal, bulizós anyja és egy tróger, élősködő apja van), kvázi mindkettejüket ő tartja el annak köszönhetően, hogy drogot gyárt és ad el.
A pilot javarészt megismertet minket a srác környezetével, ismerőseivel, a velük való viszonyokkal, a napi rutinjával (suli, meló, mellékes), pár új arccal a városban, miközben nem egy elég furcsa jelenséget tapasztal, amiket maga sem nagyon tud hová tenni. Ez az alaphelyzet, a doppelgangerek és a beszélő hollók a habot fogják jelenteni a tortán.
Ja, egyébként az egész egy kanadai őslakosok által lakott területen, illetve településen játszódik, értelemszerűen a szereplők nagyobb része is őslakos, bár egyelőre az identitás kérdése csak minimálisan jelenik meg, már persze azon kívül, hogy minden bizonnyal a mágikus körítésnek köze van a főhős származásához vagy a környezetéhez.
A sorozatot elsősorban mindenképp a hangulata adta el. Már az első jelenetei nagyon sajátosak voltak, de ez a fajta teljesen szokatlan zene (mind a hangszeres, mind a popszámos, főleg az őslakos rap, aminek már a szövegei is eléggé ütnek), a totál lepukkant, minimális lehetőséggel kecsegtető környék, az erdős környezet, de még a karakterek kinézete is mind-mind nagyon egyedi volt. Meg a színvilág. Meg a meghatározhatatlan stílus.
Tényleg nem tudom körbeírni. Az egész egyszerre volt ismerős és átérezhető, valamint elszállt és iszonyatosan távoli. Persze főleg az utóbbi, mert nem elég, hogy egy teljesen másféle kultúrát mutat be, de ha kidomborítják a mágikus világot, akkor az végképp elviszi egy európai nézőtől az egészet, és mégis ismerősnek és átérezhetőnek fog érződni.
Komolyan érdekelt, hogy valami számomra ennyire megfoghatatlan sorozatot mások miképp próbálnak körbeírni, így elveimmel ellentétben a kritika írása közben utána is néztem. Hát…, igen, elég eklektikus a kép, van itt gótikus Dawson’s Creek kanadai acidos bukéval, karcos, csupaszöklös Harry Potter, sőt, még Breaking Bad/Stranger Things-mixként is emlegetik. Hö?
A Trickster eddig számomra az ősz egyik nagy meglepetése, mert alapból semmit sem vártam tőle, és a természetfölötti komponens sem nagyon vonzott. Azonban így, hogy egy figyelemfelkeltő (ráadásul humoros), hipnotikus felnövés sztoriban tálalják mindezt egy kifejezetten szimpatikus főhőssel, nagyon nézeti magát az anyag.
(Annyi jó snitt volt a pilotban, sajnáltam, hogy ilyeneket nem tudtam betenni.)
Egy kocsi, két nyomozó, és persze egymás ugratása. Igazság szerint a tovább mögötti előzetesek jól visszaadják az Éber szemek hangulatát, azt amiért érdemes nézni. A 4. évad pár óra múlva indul.
Ma. RTL Spike. 23:00. Coroner – 2×01 – amíg még létezik RTL Spike? Ez azt jelenti, hogy ez a krimi ezen a csatornán jobban teljesít, mint az Orphan Black, Line of Duty, The 100 vagy az iZombie?
Az ötödik, egyben az utolsó szezonja kezdődött meg nemrég a kanadai csajos szkeccskomédia-sorozatnak, a tovább mögött az előzetes, valamint egy jelenet a szezonból, ami tényleg vicces.
Nem elég, hogy a sorozat magában is vicces, de a forgatáson is borulni lehet, ahogy az a tovább mögötti videóban látszik, hiszen sokszor csak attól elrontott a jelenet, hogy valaki elkezd röhögni.
A Murdoch nyomozó rejtélyei sokat fejlődött az elmúlt években. Ezt az S12-es évadnyitó is alátámasztja. Az ügy megoldása nem sikerült a legjobban, de a rész inkább koncentrált a karakterekre, és felvezették Harry esküvőjét.
