A The Murders pár napja mutatkozott be a kanadai City Tv-n Jessica Lucas főszereplésével, és még jó hogy megnéztem a kezdését (itt a kritika a pilotról, kommentben a véleményem az 1×02-ről), mert különben a videós posztot a berendeléshez írt alapsztorival akartam volna kitölteni, ami egyrészt spoileres, másrészt csak a pilot tartalma.

Nem mintha erről a krimiről olyan sokat lehetne írni: egy frissen felesküdött gyilkossági nyomozóról szól, aki első napján elkövet egy súlyos hibát, ami komoly következményekkel jár és az egész pályájára kihatással lehet.

Rövid promók a tovább mögött. Szereplők Jessica Lucas mellett: Dylan Bruce, Terry Chen, Vernus Terzo és Lochlyn Munro. Tovább…

2019-et írunk, és már az Alvilág kapcsán is kicsit furcsállottam, hogy egy 2010-es sorozat feldolgozásával próbál az RTL Klub a komoly drámák közé betörni. Akkor vajon milyen esélye van az észak-amerikai piacon az 1994-es Komissar Rex, azaz Rex felügyelő remake-jének 25 évvel később? (Oké, a párhuzam annyiban nem állja meg a helyét, hogy míg az Alvilág kvázi snittről-snittre remake, ez a kanadai sorozat csak a kutyás rendőr alapot veszi át.)

De most tegyük félre a fenti aspektust, sok változata siker volt a Rex-nek, komfortkajának biztosan megteszi sokaknak egy új széria is. A kérdés az, hogy egy junkie-t mennyire érdekelhet egy kutyás rendőrös sorozat? Mondjuk, ha azt nézzük, hogy a nem annyira nyomozós, inkább akciózós krimik (H50, Magnum és társaik) valamennyire kedveltek, akkor még nem írnám le a Hudson and Rex-et. Csak magamnál.

HUDSON AND REX – 1×01 – 5/10

Sosem néztem Rex felügyelőt, a TV2-n nemrég indult lengyel Alex felügyelőt sem próbáltam be a csúf prekoncepcióim miatt, mert ugye úgy a legkönnyebb azt gondolni, hogy nem fog érdekelni egy sorozat, ha anélkül mondom a felállásra, hogy nem érdekel, hogy egy ilyen típusú széria egy részét is láttam volna. És most, hogy a Hudson and Rex-et bepróbáltam, végre tudok mire mutogatni, hogy a kutyás rendőrködés nem az én műfajon.

Az első részben kutya és gazdája szép tájképek előtt rohangál egymással Új-Fundlandon, de az első perc végén már el is rabolnak egy gyereket a szemük láttára. Rex az elhajtó autó után ered, a gazdi pedig a nyomok felgöngyölítésével (kit és miért raboltak el) próbálja megtalálni a tetteseket – és persze a kutyáját, mert neki is nyoma vész. (A második részben egy falakon ugráló extrém srác zuhan le.)

Ennyi, innentől szerintem minden kottázható. A Hudson and Rex, ahogy fent is írtam, komfortkaja. Nem durvulnak annyira benne, a pilotban az ügy sem gyilkosság, szóval fiatalok is nézhetik nyugodtan (ettől még nem ifjúsági), ráadásul gyerek és kutya is van benne, meg ahogy kell, némiképp a szerepüket csúnyán túljátszó rosszfiú színészek, kissé elnagyolt, nem túl valósághű húzások, meg jópofa mellékkarakter is, még ha a karakterizálás nem is nagy benne.

Persze a középpontban Rex van, akit jó érzékkel nem csak rendőri kellékként mutattak be, hanem abszolút a saját feje után megy, az egész kezdőrészben külön van a gazdájától, szóval abszolút impresszív, amit a karakter művel, a színészét pedig (bizonyos Diesel vom Burgimwald) végképp nem érheti szó, cuki is és ügyes dolgokat csinál, bár főleg csak lohol, de gondolom más kunsztokat is bemutatnak majd vele.

Szép a helyszín, tipikus, kiszámítható (és tiszta!) a történet, kisiskolásak a párbeszédek, még véletlenül sem akarják a készítők elidegeníteni a nézőket, bár így a végeredmény, ha eltekintünk a cukiság faktortól, elég steril lett. Leginkább a nosztalgiára szomjazókat érintheti meg (a főcím is olyan), meg a kutya és ember barátságának bajnokait, bár a kutya/ember akciók jellegük miatt olykor esetlenek (ahogy várják a rosszfiúk, hogy rájuk ugorjon Rex…).

A Hudson and Rex teljesen ártalmatlan nagyvárosi bűnügyi sorozat. (Először mókát akartam írni, de mégiscsak bűnöznek benne, vagy mi.) Könnyed, könnyen fogyasztható, olyan, hogy ha az ember elkönyveli lájtosnak, akkor egy keményebb drámai húzást is be lehet rakni, hogy nőjön a tét (mert az nem nagyon van) és a néző még jobban ragaszkodjon hozzá. Pont azoknak készült, akik látatlanban azt mondanák, hogy érdekelné őket egy kutyás rendőrös széria. Én nem mondanám ezt.

Ma. 21:00. Galaxy4. The Romeo Section – 1×01 (szinkronos előzetes + hosszú. eredeti előzetes + szinkronhangok)

A Galaxy4 a héten 4 új sorozattal rukkol elő (plusz egy reality-vel) az este kilences sávjában. Az UnREAL premierje már megvolt, most pedig egy kanadai kémsorozat jön, amihez nem tudok hozzászólni, mert anno nekem kimaradt, de íme három leírás. Az első az előzeteses posztunkból, a második egy olvasói vélemény kommentből, a harmadik a csatorna szinopszisa:

1. A főhőse egy “kémmester”, aki tanít és titokban egy kémcsapatot irányít, akik nagy része kényes célpontok közelébe elhelyezett informátor.

2. Nagyon jó kis sorozat. A leírásából én azt hittem, valami rettenet fog kisülni, de nem. Egy nagyon komoly, nagyon jól átgondolt, kábeles szintű kémsorozat, ami mellőzi az összes nagy ordas klisét és mégis borzasztóan izgalmas tud lenni. Engem tavaly nagyon megvettek vele. Átívelős, igazi darálós, piszok jól felépített darab.

3. A kanadai thriller sorozat, a Csábító kémek világában a hazugságok, a korrupció és a gyilkosságok eszköze a csábítás. A középpontban Wolfgang McGee egyetemi professzor áll, aki különleges kémek vezetője. Ők a kémek Rómeói és Júliái, akik elcsábítják a célpontot, így szolgálva a kanadai hírszerzést. Elsődleges küldetésük beszivárogni a vancouveri heroinkereskedelembe és egy menedékkérő megfigyelése, míg Wolfgang a Vörös Hegy Triád köddé vált vezetője nyomába ered.

Nem fogom megismételni azt, amit pár hete írtam a kanadai krimisorozatok csökkenő minőségéről, valamint az egy sorban eladhatatlan, semmitmondó koncepciókról, de a CityTv most indult nyomozósa, a The Murders kapcsán mindkét eszmefuttatásom érvényes lehet. Főleg egy ilyen címmel…Utóbbi pilotja a semmiből került elém, köszönhetően annak, hogy a kanadai premierdátumokkal nem vagyok tisztában, így, mivel nem raktunk ki hozzá (MÉG!) előzetest sem, semmit sem tudtam a koncepciójáról, hiszen a reggeli hírekben tavaly említett berendeléses pár sorra már rég nem emlékeztem.

Nem is baj, mert az a leírás amilyen rövid, annyira duplán spoileres, és valójában a sorozatról nem mond semmit, csak az első részről. Arról nem is beszélve, hogy épp azért vágtam bele izgalommal, mert imádok úgy bepróbálni valamit, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe.

THE MURDERS – 1×01 – 5,5/10

A The Murders főhőse egy kezdő gyilkossági nyomozó (ő lenne Jessica Lucas, aki pár amerikai országos széria után kanadai krimiben fújja ki magát, mint Serinda Swan vagy Jerry O’Connell), aki folyton beleng híresrendőr apja árnyéka, és aki első munkanapján elég nagy hibát követ el, ugyanis fegyverét a kocsijában hagyja, amit aztán ellopnak és egy gyilkosságot követnek el vele.

Kate Jameson szeretné “feladni” magát, elismerni a felelősségét, azonban társa tudja, hogy ezzel kinyírná a karrierjét, ezért felajánlja, hogy valahogy elmismásolja a történteket (a fegyvert lenyúlja a tetthelyről és bizonyítékokat hamisít). Magában az ügyben pedig megindul a nyomozás, mert mégiscsak egy krimiről van szó, és elég hamar elkapnak egy gyanúsítottat, azonban az események idővel fordulatot vesznek.

A nyomozgatás persze a szokott mederben folyik, némi nyomolvasással és kikérdezéssel, viszont a főhős karakterizálása kapcsán azért kapunk némi mélységet, szerencsére ugyanis Lucas-nak olyan karakter jutott, akiben van fantázia, és aki komoly erkölcsi dilemmákkal néz szemben, szóval lehet szimpatizálni is vele. Még csak tippelni sem kell, 100%-ig biztos vagyok abban, hogy az átívelés ezúttal igencsak karakterközpontú lesz, hiszen ami történt, innentől kísérteni fogja és meghatározza szakmai életét. (Bár mellékesen felvezették a polgármesteri posztért induló anyja szálát, amire nem tudom, mennyire volt szükség.)

Az az igazság, hogy a The Murders pilotja a 30. perc környékén egy időre felvillanyozott, ugyanis akkor bedobtak egy nagyon érdekes csavart (angolosoknak az a felfedezés ütős lehetett), amiből azt gondoltam, hogy valami érdekes, átívelő szál lehet (és igazából ez lendítette közepes fölé a sorozatot nálam), szóval ezek után el lehet képzelni a csalódásomat, amikor kiderült, hogy a maradék 10 percben el is varrták az egészet a gyilkos megtalálásával.

Tehát akkor most van egy tipikus nagyvárosi krimink csavar nélkül? Fogjuk rá. Ugyanis a kezdő nyomozós és a hibaeltussolós szál nem sokat árnyal szerintem az összképen, de az epizódban még történik valami, aminek komoly kihatása lehet a szezonra, főleg, a főhős karakterére, bár a lelki tényezők nem tudom, hogy mennyiben fogják befolyásolni a történetmesélést. (Arra jobban ki fog hatni, ha komolyabban elkezdenek nyomozni utána, és az, hogy mentse a bőrét, esetleg a munkáját fogja kompromittálni.)

A The Murders-t a kezdése alapján nem sorolnám a hanyatló kanadai krimivonal képviselői közé, akár még valami korrekt is kisülhet belőle, de szerintem túlságosan is nagyot kellene változnia ahhoz, hogy egy sima korrektnél több lehessen belőle. Azért még egy második résznyi esélyt kapni fog.

Cím alapján nem biztos, hogy rájönnének sokan, hogy a Galaxy4 szerdai premierje a kanadai The Romeo Section lesz, amiről majdnem írtunk kritikát, de végül nem jött össze, így csak videós posztot tudok linkelni annak, akit érdekel az alapsztori. A tovább mögötti szinkronos előzetesből is kiderül persze a lényeg.

Tovább...

DAFUQ!

Így reagálhat pár Trailer Park Boys-rajongó, és így reagáltam én is, amikor láttam, hogy animálódtak a kultikus kanadai komédia főszereplői, akiknek új kalandjait pont azért nem nagyon harangoztam be, mert a kanadai hírek sokszor elkerülnek. Nem is nagyon nézek utána történetnek, gondolom, ugyanaz lesz, mint az élőszereplős sorozat esetében, a lényeg, az animációs megvalósítás.

Előzetes és rövid részlet a tovább mögött, a szereplők sem változtak, és nagyot néznek, hogy hirtelen rajzoltak lettek. A premier ma volt meg a Netflix-en. (Megjegyzés a videóhoz: “The suit dummies won’t let us f**king swear on the f**king trailer, but tune in March 31 when we’ll swear, drink, get high and fire guns as much as we f**king like… Come f**king join us!!“) Tovább…

VÉGRE! Angol nyelvű feldolgozást kap a Kommissar Rex (itthon: Rex felügyelő).

Nemrég Kanada csapott le az osztrák sorozat jogaira, a CityTv-re készült krimisorozat természetesen egy nyomozóról és munkáját segítő kutyájáról szól. Kérdés, hogy saját sztorik lesznek-e, valamint az, hogy modernizálnak-e valamit az elég régi formátumon.

Teaser és hosszabb előzetes a tovább mögött. Szereplők: John Reardon, Mayko Nguyen, Enrico Colantoni és Diesel. Tovább…

A mennonita drogcsempész Pure még megvan? Írtunk róla tavalyelőtt kritikát, és bár a kanadai CBC csatorna elkaszálta, nem sokkal később a kanadai Super Channel és a WGN America felélesztette és bekérte belőle a 2. évadot, ami május 28-án fog debütálni Amerikában (Kanadában talán hamarabb), és a tovább mögött az előzetese is megnézhető.

Tovább...

Ha egy üzlet egyszer beindul…! És most arra gondolok, hogy megnéztem pár friss pilotot, amit ebben a brutális kínálatban biztos, hogy nagyon kevesen tettek meg, és fogyasztóbarát bloggerként most mindről le is írom a véleményemet. Mert nyilván az fog érdekelni mindenkit.

Mindezt azért teszem, mert az ember nem tudhatja, hol bukkan remekbe szabott szériákra. Mert sokszor szimpla szinopszisból nem derül ki, hogy piszok jó vagy közepes egy sorozat – az ablakkereskedős White Gold kapcsán írtam ezt nemrég. Van olyan ember, aki azt mondaná pár ablakkereskedő (vagy mondjuk hat jó barát) köré írt komédiára, hogy “IGEN! Ez tuti nézős lesz!”? Tippre még az előzetesét sem indítja el, ha nem kap valami másféle impulzust.

Ugyanez a helyzet a klasszikus műfajt képviselő drámákkal. Mondjuk a krimikkel. Az ma már nem izgalmas, hogy egy nyomozó a főhős, aki nyomoz. Mégis hogy lehetne ilyesmit eladni bárkinek is? (Oké, sidebar, Anglia ért hozzá. Náluk még megy az XY Nyomozó című műfaj, mint az Inspector Morse. Az Endeavour. A Vera. Vagy a helyszínesek, mint a Grantchester, a Shetland vagy a Broadchurch. De ezeket is inkább akkor nézi az ember, ha jókat hall róluk, nem?)

Ha pedig a sima “rendőrök nyomoznak” koncepció felejtős, akkor jön a képben vagy a “fura rendőr nyomoz”, vagy a külső segítő. Egy agorafóbiás zsaru? Jöhet. Egy zsaru, aki ágyhoz van láncolva? Jöhet. Egy renitens zsaru? Talán jöhet. Illetőleg egy zsaru egy bűvésszel/mentalistával/csontszakértővel/hárfással/traktorvezetővel – naná, hogy mind jöhet. És igenis, ha jönne egy sorozat, amiben egy traktoros gazda segítene be a rendőrségnek, arra tuti, hogy többen beneveznének, mintha ez a traktoros gazda nem segítene nekik. Nem? Na ugye.

Hasonló a szituáció a kórházas sorozatokkal. Meg a jogi drámákkal. Főleg, ha azok nem bűnügyekkel foglalkoznak, hanem polgárjogi dolgokkal, vagyis a rejtélyfaktort is kiveszik belőlük. Akkor leírás alapján mégis ki bólintana egy általános jogi sorozatra? Senki. Ekkor marad a név. A készítőé. Vagy a színészé. Vagy megint valami, szóban is érdekesnek tűnő főkarakter ránthatja be az ember, de egy Proven Innocent-et sem kezdenék el azért, mert egy egykori elítélt a jogász, a Conviction-t sem nézném, mert egykori celeb ment meg benne embereket.

Azzal gondolom tehát más is egyetért, hogy átlagos (és unalmas) leírás is fedhet jó vagy zseniális sorozatot. Na, de hogy találhat rá ezekre a jó sorozatokra az ember? Piszok nehéz dolga van a #PeakTv korában a készítőknek áttörni az érdeklődés falát, ezért meg sem próbálkoznak ilyen koncepcióval, hiába lenne nagyon jó a végeredmény, muszáj némileg extrémmé tenni a saját, földhöz ragadtabb koncepciójukat.

Tényleg érdekelne, hogy ki mit gondol a fentiekről, bár félek, hogy mivel kritikának álcáztam a gondolataimat, idáig már el sem jutottak sokan. (Ha pedig ez megtörténik, előre röhögni fogok, ahogy valaki az oldalra téved, és meglátja, hogy egy totál ismeretlen sorozat pilotkritikája nem nullkommentes, hanem mondjuk 5 vagy 10 vagy még több.)

Ja, hogy a Diggstown? Á, nem. Totál érdektelen, felejtős. Sokak számára fontos lesz és mérföldkő, de ez Kanada határain kívül teljesen hatástalan. Én sem a Nova Scotia-s környéktől (Halifax) nem esek hasra, sem annak a kulturális jelentőségétől, hogy korábban még egy kanadai széria főszereplője sem volt fekete nő, és még a jogi sorozatok tömkelegében még az a fő motívum sem fog meg, hogy az ügyvédek kis emberek kisebb volumenű ügyeiben járnak közre.

DIGGSTOWN – 1×01 – 3/10

Persze ettől még az ügyek lehetnének érdekesek – de nem azok. A karakterek lehetnének érdekesek – de nem azok. A múltbeli dráma (rejtély? magam sem tudom) lehetne érdekes – de nem az. Akkor mire jó a Diggtown? Nem sokra. Ma már nem sokra. Pár jó ember tenni próbál valami jót. Ami a nézőt is jó érzéssel tölthetné el. És lehet, hogy csak én vagyok ennyire cinikus (amúgy nem), de ha valami nem túl érdekes, akkor azzal nem tudok sok mindent kezdeni.

És a Diggstown pilotja nem volt túl érdekes. Olyannyira nem, hogy utána a második részre sem nagyon fogom tudni rávenni magam, pedig az ügyvédi irodában vannak még olyanok, akik nem foglalkoztak üggyel, és a folytatásban nyilván ők is fognak kapni valamit. Ehh…, úgy tűnik manapság valami bombasztikus kell megvalósítás terén, átlagossal már nem lehet kitűnni a masszából. És amikor a semmi extra, nézhető a közepes, akkor az átlagos már gyenge.

Arról nem is beszélve, hogy a CBC-nek jogi sorozatból ott van a Burden of Truth vagy a Street Legal feltámasztása, és mindkettő jobban sikerült. Vagyis…, érdekesebben.

A kisvárosba költözős sorozatoknak egy alfaja a gyász után a családdal a kisvárosba költözős, mely kapcsán sokaknak az Everwood ugrana be először, és a sorozattal kapcsolatos rengeteg szép emlék, valamint az, hogy hol vannak manapság az Everwood-hoz hasonló szériák?

Lehet, hogy itt? Pont a CBC és a Netflix múlt pénteki premierje fogja megidézni az akkor még sorozatkészítő Greg Berlanti remekművét, aminek Emily VanCamp mellett Chris Pratt is főszereplője volt?

NORTHERN RESCUE – 1×01 – 4,5/10

Nagyon remélem, hogy akadnak majd olyanok, akik így lesznek a Northern Rescue-val, és már csak ezért is érdemes lehet esélyt adni neki. De az biztos, hogy nekem, bármennyire is bíztam benne, nem sok Everwood-osat adott. Bájt biztos, hogy nem, bár való igaz, hogy családozás és érzelmek bőven akadnak benne. Meg dráma is. Két rész után azonban nekem ez túl mesterkélt volt.

A kanadai szériában egy család (apu, két idősebb tinédzserrel, egy fiúval és egy lánnyal, valamint egy kisebb lánnyal), az anyuka halálát követően Boston-ból egy Turtle Island Bay nevű tengerparti településre költözik az anyuka testvéréhez. A gond csak az, hogy az új környezetbe bizonyos régi gondok is átkerülnek, hiszen egyrészt a gyerekek nehezen szakítják el boston-i gyökereiket, másrészt pedig akadnak az anyához fűződő, elég homályos titkok is.

Nem kell semmi bűnközelire gondolni, de a rejtélyeskedéshez (valamint, hogy egy tipikus, dühös tinivel próbálják elriasztani a nézőt) ennyi is épp elég, a beilleszkedés eleve nem könnyű folyamatát is nehezebbé teszik vele.

Akárcsak az Everwood-ban, itt is kap egy epizodikus motort a sorozat, már-már procedurálissá téve a végeredmény: a William Baldwin (én képtelen voltam ráhangolódni a színészre…) által alakított főhős ugyanis életmentőként dolgozik, és a kisvárosban megkapja az ottani önkéntes csapat irányítását, akiknek a kiképzését követően a részek talán mindegyike hoz egy mentőakciót is.

Család, élet, veszteség, boldogság, bánat, megváltás – klasszikus témák kerülnek elő a sorozatban, azonban mindvégig úgy éreztem, hogy nem kínál többet, mint egy random Hallmark-film, ami egyben azt is jelenti, hogy a Hallmark-rajongóknak simán bejöhet. Bár az optimizmust igencsak hiányoltam belőle. Lehet, hogy a végére a feloldozás is megérkezik, de ez így túlzottan is pesszimista nekem.

Mint írtam fent, megint abba a csapdába estem, hogy bizonyos elvárásokat támasztottam a sorozattal szemben, és most kvázi azokat kérem számon olyasmitől, ami sosem akart olyan lenni, mint amit elképzeltem. A Northern Rescue esetében, legalábbis a kezdetekben, a báj sokat tehetett volna (oké, a “lakhelyük madarai” talán hangsúlyosabbak lesznek később, és ők orvosolhatják mindezt) a kicsit túltekert és nem túl eredeti drámai szálak kiegyensúlyozása érdekébe, de anélkül nem volt, ami maradásra bírhatott volna.

Bár akadtak röpke fellángolásaik, a karakterek nem tudtak maradásra bírni, az epizodikus jelleg nem nagyon izgatott, a múltbéli titkok végképp nem villanyoztak fel, amikor pedig meghúzták azt a bizonyos csavart a pilot végén (nem is nevezném csavarnak, hanem inkább totál random húzásnak), éreztem, hogy ez nem az én sorozatom lesz. Az 1×02 sem győzött meg az ellenkezőjéről. Kár.

Erről a ma hajnalban elindult, illetve újraindult kanadai jogi sorozatról már írtunk bővebben, most a tovább mögött egy új előzetes, egy hosszabb betekintés, valamint a főszereplőre koncentráló videó nézhető meg.

Tovább...

Én mondjuk attól félek, hogy nem fedezik fel elegen a Cavendish-t. Mármint nem itthon, szerintem a kisebb komédiák, legyenek bármilyen is jók, elég esélytelenek nálunk, attól tartok, hogy Kanadában nem lesz siker, és akkor nem kapunk 2. évadot ebből az elég egyedi hangvételű őrületből. Íme a plakát hozzá, de természetesen a kritikánk beszédesebb.