login |

Posts filed under 'kritika'

Buffy the Vampire Slayer: Odi et amo – írta ayren

2017. 04. 21. 21:50 - Írta: vendegblogger

28 comments | kategória: kritika,régiség

Jó néhány héttel ezelőtt winnie kitett két (egy, kettő), a sorozathoz kapcsolódó posztot a blogra, és miután én is leadtam szavazatomat a legemlékezetesebb epizódra (naná, hogy a musicales!), mindjárt nosztalgiáztam is egyet, és megnéztem az említett részt.

Meglepő módon a látványvilágot leszámítva abszolút nem érzékeltem az eltelt éveket. A karakterek ugyanolyan élők, a poénok ugyanolyan jópofák, Spike pedig pont annyira Spike, mint ahogy arra emlékeztem, úgyhogy – bár ennyi idő után nyilván lerágott csont a téma – kedvem támadt egy retro poszt megírására kedvenc vérszívómról, akinek saját, Top 10 Forever karakterlistámon biztos helye van cirka tizenöt éve.

Valószínűleg sok régi rajongó aláírja, hogy a szimpla tini sorozatnak indult, de aztán magát kultikussá kinövő Buffy the Vampire Slayer legizgalmasabb, legrétegzettebb, egyben legellentmondásosabb karaktere Spike, a vámpír. Mindez rengeteg plusz energiát ad a figurának, ezenkívül az őt játszó James Marsters játéka is elég teherbíró alapnak bizonyul ahhoz, hogy az írók bátran pakolhassanak rá.

De milyen vonásai is vannak a démonvilág Billy Idol-klónjának, melyek szinte azonnal megfogtak? A tovább mögött folytatom. Tovább…

Shadowhunters: eddig a 2. évad – írta ravengirl

2017. 04. 21. 14:59 - Írta: vendegblogger

4 comments | kategória: kritika

Bevallom, hogy a sorozat első évadját elég nyögvenyelősen néztem végig, tipikus guilty pleasure volt számomra: a szereplők szépek, fiatalok és hát, mondjuk ki, középszerű (esetenként gyenge) színészi vénával megáldottak. A sokszor ovis dialógusok sem segítettek és óhatatlanul a filmmel hasonlítottam össze és ritkán volt a sorozat győztes. A kommentek számát nézve igen sokan le is morzsolódtak, azt kell mondjam, sajnos, hogy nem véletlenül.

Nem tudom, hogy a showrunner-váltás, vagy az, hogy már nem volt összehasonlítási alapom (a könyveket nem olvastam), de a 2. évad határozottan pozitív csalódást hozott számomra. Összeszokottabbnak tűnt a színészi gárda, mintha javultak volna a párbeszédek is, több helyszínen zajlottak az események és némi javulás is felfedezhető a színészi játékban. A tovább mögött spoileres leszek. Tovább…

Pilot: Guerrilla

2017. 04. 20. 21:45 - Írta: human

Add comment | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Bevallom, mostanában egy kicsit tele vagyok a fontos filmekkel és sorozatokkal. Mármint amik ezt az első betűtől teljesen komolyan tolják. Egy Atlanta sokkal jobban leköt, miközben foglalkozik például a faji kérdésekkel is, méghozzá teljesen őszintén. Ez alapján kitalálható, hogy milyen kedvvel ültem a Sky és Showtime (mini)sorozata elé, amire teljesen illik a komoly jelző.

A történet a 70-es évek Londonjában játszódik, ahol épp egy bevándorlók és feketék elleni kemény törvényt akarnak hozni, ami nem tetszik pár érintettnek. Mármint ez a sorozat nagyon leegyszerűsített alapja, ennél azért sokkal rétegesebb, ami nem meglepő, hiszen az egyik legkomolyabb, de alig ismert drámát, az American Crime-ot készítő John Ridley hozta tető alá.

Nyilván most kéne annak jönnie, hogy “de”…, de valamennyire tényleg tetszett. Teljesen értem, hogy miért volt ez a pilot szerkezete, és a lassú, kicsit művészieskedő részekre is szükség volt, hiszen pont azt mutatta be, ahogy egy helyben topog a feketék mozgalma. Viszont ettől még untam, vártam, hogy valami történjen már.

Aztán persze megkaptam a “történéseket”, amikor bevetették a a Scotland Yard direkt feketék ellen alakított részlegét, akik a tüntetés közben “véletlenül” halálra vernek valakit botokkal.

És innentől elég gyorsan eszkalálódik a cselekmény, hiszen a főszereplő páros (egyikük tanár a másik pedig ápolónő), elhatározza: kiszabadít egy politikai foglyot. Mindezt azért, mert szerintük ő a mozgalom mögé tud állni, cselekvésere inspirálni másokat. Elég a szavakból és a békés tüntetésekből. Így lesznek harcosok a sima aktivistákból.

Mindezt eszméletlenül jó szereplőgárdával teszik. Bár a plakáton Idris Elba az egyik nagy név, és jó látni, azonban a kezdésben csak 2 jelenete volt – mondjuk abból az egyik elég erős. Viszont Freida Pinto teljesen meglepett, akkorát húzott, ő mutatta be legjobban békésből harcosba való átváltozást.

A rendezés és a vágás eleinte nem győzött meg, ezek a bejátszott flashback emlékek rohadtul hatásvadászok voltak, még ha pár karakter kapcsolatát, múltját is építették velük gyorsított eljárással. Még pár apróság volt amit zavart, de igazából az építkezés után már helyrerázódott az egész.

Elvileg tényleg lezárt a sorozat, 6 részes, szóval miniként kezelhető. Akit jobban érdekel, az mindenképp nézzen bele. Pontozni nem igazán tudom, a fontoskodás után még tetszett is, de valahogy mégsem érdekel annyira a folytatás, hogy azonnal nézzem.

Survivor – 34×08-09: Smiles Before the Bloodbath

2017. 04. 20. 19:54 - Írta: winnie

17 comments | kategória: kritika,reality

Na, hát most nem lehet azt mondani, hogy gagyi vagy leosztott részekre duplázott volna rá a Survivor, hiszen rögtön az elsőben merge volt, ami, mint arról elég sok szó is esett az epizódban, vízválasztó első szavazással bír, amely során sok minden eldől.

Illetve eldőlhet, hiszen az elmúlt két évadban a készítők nagy örömére közel sem volt egyértelmű a kiesési sorrend (ld. még voting block), és tippre idén sem fog minket ilyesmi fenyegetni. A lényeg, hogy ez a dupla rész nagyon, nagyon jó volt, főleg azoknak, akik élvezik az oda-vissza taktikázást, és nem bánják a hasracsapást sem. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

Pretty Little Liars: folytatódott a 7. évad, avagy visszatértek a hazugok – írta Tomi

2017. 04. 20. 14:50 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: kritika

It’s playtime!

Hol is tartottunk?, merülhet fel a kérdés sokunkban, ugyanis a legutóbbi epizódok egy extra hosszú, nyolc hónapos szünettel ezelőtt kerültek adásba, és ennyi idő bőven elég arra, hogy sok mindent elfelejtsünk. Főleg egy olyan sorozatnál, ahol annyi megválaszolatlan kérdés gyülemlett fel az évek alatt, mint itt.

A szünet előtti rész izgalmaktól egyáltalán nem volt mentes, hiszen ahogy legutóbb írtam, minden szálat megmozgattak és sikeresen megkavarták az “állóvizet” mindenki körül. Spoileresen folytatom a tovább mögött.

Tovább…

Better Call Saul: kezdett a 3. évad – írta GeoCucc

2017. 04. 19. 21:11 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: kritika

Ezúttal teljes 12 hónapot kellett kiböjtölniük a Breaking Bad-univerzum legelhivatottabb rajongóinak a második évad fináléja után, hogy végre új epizódot kapjanak, és a történet tovább folytatódjon attól a pillanattól, amikor a tévénézők elsőszámú közellenségévé előlépett Chuck leállította a kazettás magnó hangrögzítőjét.

A nagy várakozásokat aztán az évadnyitó kicsit le is lombozta, hiszen az mindvégig a szintén langyosan csordogáló előző szezonzáró meghosszabbításának hatott, hangulatát pedig ismét meghatározta a „szereplő hosszasan csinál valamit, de csak a legvégén mondjuk meg, hogy mit”-jelenség, amibe a készítők mintha olykor képesek lennének belefeledkezni, és amely eszközhöz talán a kelleténél többször nyúltak a második évad során.

Persze nem volt meglepő az általános csalódottság az egyébként így is korrekt nyitányt követően, ha tudjuk, hogy mivel kecsegtettek hónapokon át a készítők, kezdve azzal, hogy a második szezon epizódcímeinek első betűiből milyen üzenet volt kiolvasható.

Nem tekinthető spoilernek, hiszen a benne rejlő marketingfogást felismerve már hónapok óta nyíltan beszéltek arról, hogy az anyasorozat egyik állandó szereplője, a máris a televíziózás történetének legzseniálisabb gonosztevőjeként emlegetett Gustavo Fring visszatér a csapatba, ezáltal az ő titokzatos múltjába is mélyebben beleáshatunk még.

Bár az évad első része még engem is elrettentett attól, hogy kritika írásába fogjak, az író Vince Gilligan és Peter Gould kezei között megnyugtató alapvetéssé vált, hogy a sorozat egyszerűen nem okozhat csalódást, ennek megfelelően pedig a második rész rögtön hozott is annyi zseniális húzást, humoros pillanatot és nosztalgiafaktort, hogy azok által a teljes Breaking Bad-univerzumot tekintve a 10/10-es epizódok közé emelkedett.

A második részben ugyanis nem is egy, hanem rögtön három BB-szereplő is megejtette visszatérését (illetve első megjelenését, ha az idővonalat tekintjük), nem beszélve arról a gyorsétteremről, amely a sorozatban szerzett népszerűségét követően nemrég Austinban tényleges üzletként is megnyitotta kapuit.

És talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Better Call Saul világa szempontjából rendkívüli jelenetet hozott Jimmy és Gus egyszerre mulatságos és nyugtalanító találkozása, akik ugyebár a későbbiekben is csak hallomásból tudnak egymásról, így a sorozat két vitathatatlanul legizgalmasabb karaktere többé már aligha fog egymásba botlani.

Ez is csak nyomatékosítja, hogy továbbra is két, egészen más játéktéren zajló történetszálat fogunk figyelni, amelyek időnként összekapcsolódnak, és ez eddig kicsit olyan hatást keltett, mintha két különálló sorozat minden hónapban egyszer crossoverezne egymással. Akkor a Better Call Saul tulajdonképpen egy 20 perces dramedy és egy 20 perces sötét dráma egyvelege?

Mindenesetre most, hogy utóbbinak mozgatórugója, Mike megtalálta a célállomást, végre talán felpörögnek itt is az események, és a sorozat legjobb egysorosait dobáló szereplő levetkőzheti azon személyiségét, amit az előző évad második fele óta valahol Columbo és MacGyver között félúton találhattunk meg. Persze fel kellett építeni a történetet, ahogy eljut a jelenlegi pontra, és össze kellett hangolni a másik szál cselekményével, ami bizonyára nem ment kompromisszumok nélkül.

Így a végére még hadd kalandozzak el a Better Call Saul távoli jövőjébe, amely megvalósításának mikéntje egyre inkább foglalkoztat. Bár bizonyára nézőinek csupán elhanyagolható hányada nem ismeri a Breaking Badet, az előzmény teljes mértékben megállja a helyét önálló sorozatként is. Ennek tudatában viszont rendkívül kíváncsian várom, hogyan fogják végül összekapcsolni a történetet Jimmy jövőbeli énjének, Gene-nek a helyzetével anélkül, hogy újra le kellene játszani a Breaking Bad jeleneteit.

A Better Call Saul eseményeinek a harmadik évadtól kezdődően érezhetően egyre nagyobb súlyuk lesz a továbbiakra nézve, de van egy olyan sejtésem, hogy a Breaking Bad idővonalához elérkezve fogjuk majd a legnagyobb dobásokat látni a jelen vitathatatlanul egyik legalaposabb írópárosától.

2 Broke Girls: vége a 6. évadnak – írta Lantaar

2017. 04. 19. 14:50 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Nem gondoltam volna hat évvel ezelőtt, hogy ez a sorozat még ma is műsoron lesz. 2-3 év? Simán! De, hogy 6 vagy akár több is? Jó eséllyel kinevettem volna azt, aki ezt mondja. Erre mégis itt vagyunk a CBS szitkomjának hatodik évadja végén és nem igazán lehet semmi olyat mondani róla, amit az előző évadok során ne említettünk volna.

Minőség és tartalom szempontjából egyébként szerintem a sorozat az egyik legstatikusabb és legstagnánsabb a jelenlegi tévés felhozatalban. Ugyan történnek apróbb változások az évadok során, hogy a haladás illúzióját keltsék, de az alapszituáció még mindig az, ami az elején volt és a jelek szerint mindig is oda fognak visszatérni.

Lehet Max és/vagy Caroline kapcsolatban, megnyithatják álmaik üzletét, de (mint ahogy azt a finálé is bizonyította) mindig lesz valami mondvacsinált ok, ami arra kényszeríti őket, hogy anyagi gondokkal küszködve az étteremben dolgozzanak.

Minden rész követi a legalapvetőbb, hagyományos sitcom struktúrát: cold open, utána a rész alapfelvetése egy probléma formájában, ami a pénzhiánytól kezdve kapcsolati problémákig bármi lehet (és itt ne valami kifinomult, nüánszos variációkra gondoljunk, hanem “a pasim imádja a bowlingot, de az nekem egy túlságosan prosztó hobbi, most mi lesz velem?”-jellegű szituációkra), majd jön az eszkaláció, és úgy az utolsó 3-4 percben a megoldás a tanulsággal.

Olyan szinten sablon elemekből építkezik az egész, hogy azt tanítani lehetne bármilyen írói kurzuson. Ha nem használnának modern kütyüket, kifejezéseket, és a nyelvezete nem lenne ennyire nyers, akkor nem maradna más, mint egy 30 évvel ezelőttről itt maradt szituációs komédia váza. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Doctor Who: kezdett a 10. évad

2017. 04. 18. 21:19 - Írta: dzsiaj

32 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Time! Time doesn’t pass. The passage of time is an illusion, and life is the magician. Because life only lets you see one day at a time. You remember being alive yesterday, you hope you’re going to be alive tomorrow. So it feels like you’re travelling from one to the other. But nobody’s moving anywhere.

Majdnem másfél évet kellett várnunk (a karácsonyi különkiadásokat leszámítva) a Doctor visszatérésére, és ez nem csak egy volt az évadokat elválasztó szünetek közül, sőt: több oka is volt annak, hogy kiemelt figyelem irányuljon az új etapra.

Először is ez lesz Steven Moffat, a készítő utolsó évadja.

Moffat az újkori kezdetek óta ott volt a sorozattal íróként, és évről évre szállította a kiváló epizódokat (oké, a második szériás „The Girl in the Fireplace” nálam sosem lesz kedvenc, de azon kívül toronymagasan kiemelkedett az írói gárdából). Majd Russell T. Davies távozásával ő lett a sorozatfőnök, és bár a váltásnál még mindenki örömködött, már a hatodik szezonnál elkezdtek megjelenni a negatív vélemények a munkásságát illetően, azóta pedig egyáltalán nem lett jobb a helyzet.

Szintén távozik majd a jelenlegi Doctor, Peter Capaldi.

Ennek nem feltétlenül örülök, az újkori inkarnációk közül nekem ugyanis ő a kedvencem (nektek ki?): az apró finomságokra érzéketlen, a „cél szentesíti az eszközt”-típusú főhős, aki ugyanakkor mégis bohókás tud maradni, nekem jobban bejön, mint az eddig látott dokik, de ebben biztos, hogy sokan nem fogtok egyetérteni velem.

És végül ugyancsak idén mutatkozott be az új companion, Bill Potts (Pearl Mackie) is.

Rá kifejezetten kíváncsi voltam, mert a sorozatra eddig inkább az eyecandy útitársak voltak jellemzők (Piper, Agyeman, Gillan, Coleman). Ehhez képest most szellemiségében talán leginkább Donna Noble-re (Catherine Tate) hasonlító társat kaptunk, amit én csak üdvözölni tudok. Bill üde színfolt, humoros, nincs elszállva a dokitól, pláne nem szerelmes belé. Bár a Capaldi-Coleman páros se volt rossz, ez a felállás talán még jobb lehetőségeket rejt magában.

Ennél már csak annak örültem volna jobban, ha egy történetileg is erős nyitást kapunk, de az nem nagyon jött össze.

Az epizód sokkal inkább a karakterek összecsiszolódásáról, (újra)bemutatásáról szólt, ezért vélelmezem, hogy a showrunner nem most akarta ellőni a legjobb minőségű puskaporát. Nem arról van szó, hogy a freak-of-the-week érdektelen lett volna, inkább csak középszerű.

Az epizód címe „The Pilot” volt, és nyilván nem véletlenül. Egyrészt a sztori is egy átvitt értelemben vett pilótáról szólt, másrészt a sorozatok nyitórészei is pilotok ugye, az új szezonról pedig azt nyilatkozta Moffat, hogy egyfajta reboot lesz, ami azt jelenti, hogy az új nézőket is megpróbálják bekapcsolni a sorozatba.

Ennek köszönhetően érdekes lavírozásra adta fejét az író, hiszen a régi rajongók igényeit is szerette volna kielégíteni, és ha hihetünk a számtalan, ezzel foglalkozó portálnak, talán soha ennyi rejtett, vagy kevésbé rejtett utalással nem találkozhattunk még. Ami nem feltétlenül rossz dolog, de a kikacsintás lényege szerintem az lenne, hogy az új nézőnek fel se tűnik, hogy itt most utalás történt valami korábbi dologra, ehhez képest ez nem mindenhol jött össze.

És innentől, a tovább mögött már kénytelen leszek kicsit spoileres lenni. Tovább…

Veep: kezdett a 6. évad

2017. 04. 18. 18:25 - Írta: winnie

7 comments | kategória: kritika

You want me to call a Japanese porn shoot, see if I can get you a real job sponging up bukkake parties?

Tavaly úgy döntöttem, hogy inkább nem esek túlzásokba, és a Veep-et az 5. évadjával nem minden idők egyik legjobb komédiájává nyilvánítom, hanem rögtön minden idők egyik legjobb sorozatává.

A gond csak az, hogy a szezonzáróban eléggé sarokba írták magukat a készítők, és a folytatás is ennek szellemében készült el, és a franc tudja, hogy egy komédiának jól áll-e, ha ennyire töredezett. Oké, a Veep-et a karaktereiért szeretem főleg (és azok megmaradtak, kivéve egyelőre Sue-t), de azért a története is jó volt. Most viszont öt külön szálon zajlik minden, hiszen szétszéledt a nép, és nincs sztori.

Oké, már az előző szezonban, illetve szezonokban is elkezdett valamennyire szétesni a csapat, és gondolom, hogy idővel egybe fognak érni a szálak (a 6×02-re az ötből négy lesz), de ettől még a mostani szezonkezdés közel sem jött be annyira, mint az azt megelőző részek. És nem csak “még így is zseniális, csak Veep-szinten gyenge 8/10”-ről van szó, hanem számomra a nyitány tényleg csak a korrekt szintet ütötte meg.

It’s Mike McLintock.

Ennek a fő oka tényleg a töredezettség volt, de a poénok egy részén is azt éreztem, hogy túlságosan a sértegetések és alázások szintjén ragadtak. Nyilván ezeken is remekül szórakozok, és a Veep igen magas szinten műveli a műfajt, de ettől még csalódás volt.

A Selina szálán beúsztatott felvetés elég merész volt, és ha komolyan gondolják a sztorit, akkor máris belógatja az elkövetkező szezonokra tervezett vonalat, azonban simán lehet, hogy csak poénkodás szintjén marad a dolog.

– That’s why I spent two months jamming them into that school lunch bill like what, Will?
– Like me jamming anonymous trucker cock in my mouth at a public restroom well known for that purpose.

Szerencsére a karakterek cseppet sem változtak, szinte mindenki ugyanolyan zseniális, mint eddig. Selina a régi, Mike a régi, Jonah az első 3 részben még több villogási lehetőséget kap (elkezdtem sajnálni) – egyedül Kent szorul háttérbe. Mínuszként nálam egyértelműen Andrew szerepel, de legalább annyi haszna van, hogy kihozza Gary-ből (the world’s bitchiest mime!) az állatot. Oké, valamit valamiért, Tony Hale zseniális.

Értelemszerűen a szezonban a politika szerepe is nagyon erősen visszaesett, ami ismét csak nagy mínusz a szememben. Nyilván más irányból közelítik meg a dolgokat, de valahol sajnálnám, ha hosszabb távon alapítványokkal meg könyvtárakkal kellene foglalkozniuk, és eltűnne az aktualitás és az azt görbe tükör elé állító szatíra.

Mindenképp merész kreatív döntést hoztak a készítők, tetszik, hogy bevállalósak, és azt is el kell ismernem, hogy nem követik a sablont, frissen tartják a sorozatot, szóval bízok benne, hogy rá fogok hangolódni erre a hatodik évados hullámhosszra is.

(Az HBO jóvoltából láthattuk a szezon első három részét, és ha a kezdés 6/10 volt, akkor a folytatás 7/10 és 9/10 – utóbbi nem véletlen, mert egyrészt összehozzák a csapat nagyját (mondom, nekem így működik a sorozat), másrészt pedig politikáról szólt. Ja, és bónuszként megint külföldön játszódik az epizód: Grúziában.)

Emerald City: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

2017. 04. 18. 15:12 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

Ezt történik akkor, ha egy csatorna mindenáron akar egy Game of Thrones-klónt, de csak egy szerzői jogvédelem nélküli gyerekkönyv sorozatra futja a költségvetésükből.

Na jó, azért közel sem ennyire rossz a helyzet, de mindenképpen ez a felállás. Fogták a klasszikus Oz-könyveket, nyakon borították azokat egy adag grimdark szósszal és jó három év alatt világra hozták az Emerald City-t.

Az eredeti karakterek egyértelmű fekete-fehér moralitása le lett cserélve: gyakorlatilag mindenki morálisan korrupt egy bizonyos fokig. Kivéve Dorothy-t, de persze az évad végére neki is sikerül írni egy-két sötétebb momentumot. Smaragdváros világában mindenki a saját hasznát keresi és ezért bármire hajlandó is, miközben bármi áron próbálja megfúrni a többieket.

Az az igazság, hogy a pilot és az első három rész utáni írásokban felhozottakon kívül nem sok újdonságot lehet elmondani a sorozatról. Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy bár a szezon első felében eléggé széttagolt a sorozat, ahogy több, egymástól elkülönült szálakon folyik a történet, a második felére elkezdenek összefutni a szálak és válaszokat is kapunk rendesen.

Ezekkel a válaszokkal pedig többnyire elég jól bántak az írók és érdekesen tudtak dolgozni velük. Elég sok mindent megtudhattunk a Boszorkányok és a Varázsló viszonyáról, illetve a köztük húzódó feszültségekről valamint Dorothy, Lucas (a Madárijesztő) és a Varázsló múltjáról is kiderültek fontos dolgok.

A színészek az esetek többségében elég jól játszották a rájuk osztott karaktereket, hitelesen tudták közvetíteni azoknak a motivációit, érzéseit. Itt-ott persze mindig kilóg a lóláb és esetünkben sajnos pont két sarkalatos szereplő esetében történt meg.

Az egyik az Dorothy, aki sajnos elég semmilyenre sikerült az évad nagy részében, bár az tény, hogy a végére javult valamennyit és nem csak ment előre meggondolatlanul. A másik számomra pedig a Varázsló.

Vincent D’Onofriót kedvelem, és sok alkalommal megmutatta már, hogy jó színész, viszont itt kétféle alakítást hoz. Varázslóként végig minimális erőfeszítést nyújt, sokszor azt az érzést keltve, mintha nem érdekelné a dolog (vagy rosszabb esetben csak a pénzért vállalta a szerepet), míg a visszaemlékezésekben leginkább a Full Metal Jacket-beli karakterére emlékeztet a játéka, olyan, mintha enyhén fogyatékos lenne. Egyszerűen furán hat a két alakítás közötti váltás.

Ahogy azt a többiek is írták az Emerald City vizuálisan mindenképpen figyelemre méltó, sőt helyenként egyenesen lenyűgöző. Érezhető, hogy (országos szinten) elég sok pénzt beleöltek a díszletekbe és a jelmezekbe, így sikerült elénk tárni egy sokszínű, változatos, de mégis egységes világot.

Viszont e téren is van egy nagy “de”, az pedig a CGI. Szerencsére elég keveset használják a sorozatban, de amikor erre hagyatkoznak bizonyos nagytotáloknál, azok elég vacakul néznek ki, kábé a Once Upon a Time színvonalán mozognak.

Figyelembe véve az évad során történt javulásokat, nyugodt szívvel adok 6.5/10-et a szezonra.

Javult a kezdetekhez képest és a hangulata mindenképpen érdekes, mondhatni egyedi, viszont a fentebb említett negatívumok miatt nem tudtam magasabbra pontozni. Az évad végére bedobtak még egy cliffhangert is a Beast Forever kapcsán, viszont a poszt írásának idején még kétséges a sorozat sorsa, ugyanis az NBC még nem rendelte be a folytatást.

The Leftovers: kezdett a 3. évad

2017. 04. 17. 21:33 - Írta: human

84 comments | kategória: kritika

Atyaég, ezt a mocskos cliffhangert! Szinte visszavitt az időben, amikor a Lost-részek után káromkodtam és mozaikszavakat dobáltunk egymásra a kommentelőkkel (mlmcs). Itt is rögtön nézném a folytatást, reggelig.

Kicsit álmosan ültem le a rész elé, láttam, hogy majdnem 1 órás és egy kicsit féltem. De mitől, komolyan? A The Leftovers a 2. évadjával bizonyította, hogy itt nem lesz unalom, hiába lassú néha. Amikor vége lett, akkor úgy éreztem, hogy egy 30 perces dramedy hossznál tartunk. Repült az idő.

Azt hiszem, az alapokra már nem vesztegetem az időt, eltűnt sok ember, olvassátok el az első évadról írtakat, amire csak licitált a folytatás, amit látszólag tartani fog a 3. szezon.

Aki válaszokat várt gyorsan, az már lelépett, és random visszanézni nem is érdemes. Bevallom, pár fontosabbra azért remélem válaszolnak majd idén, de csak olyan Lost-finálé szinten, és nem is kell tudományosnak lenniük. Nem a “hova tűntek?” meg efféle kérdésekre gondoltam, csak a karakter-közelibb dolgok lezárására. De szerintem azokat megkapjuk.

Konkrétan a részre térve: remek kezdés volt. Kellett neki a hosszabb játékidő, mert 3 évet ugorva az időben szépen bemutatják, hogy ki-hogy tengeti a mindennapjait. Bár elsőre úgy tűnik, hogy az idő tényleg a legerősebb fegyver a gyász ellen, de a departure nem enged, a vidám jelenetek alatt (ennyit kaptunk vajon összesen idén?) bizony érezni a mélyen meghúzódó sötétséget.

Nem túlzottan akarok spoilerezni, nyilván, így inkább azt szúrnám még ide, hogy technikailag továbbra is tökéletes a sorozat. A rendezés, a színészek, és az írás minősége semmit sem csökkent ezen rész alapján. Plusz azok az átkötések amiket kaptunk, úristen. Mi lesz itt idén?

Ritkán vált ki belőlem tévésorozat ennyi érzést belőlem. Ez nyilván a sok évnyi függőség miatt van így, de ez képes rá. És arra is tökéletes példa, hogy miben jó a tévé: vannak történetek, amiket hosszan kell elmesélni.

Pontozni? Hát nem tudom, 10/10? Tökéletesen emlékeztetett, hogy miért a The Leftovers az aktuálisak közül a kedvenc sorozatom.

MacGyver: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

2017. 04. 17. 14:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: 2016/17 finálék,kritika

A remake sorozatoknak általában van egy átka: nagyon ritka az egyértelműen jó minőségű. Néha kapunk egy kiemelkedőt, mint mondjuk a Lethal Weapon idén, viszont a többség általában a rossz, vagy jobb esetben a “tisztességes iparosmunka” kategóriába esik. Sajnos ez alól a MacGyver sem lett kivétel.

Nem húzom az időt, egyből az értékelésre térek: nekem hozta a 6/10-es színvonalat, viszont nem hiszem, hogy a többségnek valaha is 4/10 felé emelkedne a sorozat, és a korábbi kritikák, valamint kommentek alapján még igencsak felfelé kerekítettem ezt.

Érezhető, hogy az eredeti széria még a mai napig is olyan nosztalgikus erővel él az emberek emlékezetében, hogy sokan már előre, zsigerből utálták (vagy utálni akarták) a rebootot, ami egy mába helyezett előzmény sztori. Mások pedig (szintén a nosztalgiából kiindulva) azt várták, hogy ugyanúgy képes lesz őket lenyűgözni a sorozat a rögtönzött, több-kevesebb tudományos háttérrel rendelkező megoldásaival, mint gyerekkorukban. De nem ezt történt.

Amit kaptunk az nem más, mint egy, a kiterjesztett JAG-univerzum jelenlegi képébe tökéletesen beilleszkedő, az idősebb korosztálynak szánt CBS-es procedurális sorozat, annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Mindezt a Hawaii-Five-O készítőjétől.

A történések kiszámíthatóak, az akciók átlagosak, a karakterek pedig többnyire egy-két tulajdonsággal meghatározott archetípusok. Szerencsére van köztük elég kémia ahhoz, hogy működjenek a párbeszédek és a (többnyire szórakoztató) beszólások. Ennyi. Se több, se kevesebb.

Akit ez érdekel, az jó eséllyel élvezni fogja a MacGyvert a maga popcorn stílusában, akinek viszont ennél több kell, az jó eséllyel csalódni fog, mert itt bizony nincs “WOW!-faktor”. Aki meg az eredetit isteníti…, nos szerintem ők már veszik a repülőjegyet és készítik a fáklyákat a CBS irodájának a felégetéséhez.

Azt egyébként még érdemes megjegyezni, hogy magát a pilotot újraírták és forgatták, Lucas Tillen és George Eads-en kívül a teljes szereplőgárdát lecserélték, valamint új készítőt hoztak. Az eredeti előzetese még itt-ott megtalálható, viszont hangnemében még az is nagyon hasonlónak látszott a jelenlegi végeredményhez. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

Previous Posts