login |

Posts filed under 'kritika'

A Place to Call Home: az 5. évad

2018. 08. 17. 14:50 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika

Mielőtt elindul a kosztümös dráma új, egyben utolsó évadja Ausztráliában, van még időnk egy gyors visszatekintésre az előző szezonra (magyarul is látható volt már, A hosszú út hazáig címen megy). Az első 4 évad meglepően rövid időt ölelt fel (elég megnézni, hogy Olivia és James kisfia nem sokat cseperedett), most viszont merőben szokatlanul, nagy időugrással, 1958-ban folytatódott a történet, és végre új témákat is felvetve.

Why not let him have Ash Park? Why am I fighting for something no one else wants?

A 4. évad végén azt hihettük, hogy a fő intrikus végre elnyeri méltó büntetését, és nem kell őt tovább elviselni (se a családnak, se nekünk, nézőknek), azonban a készítőknek, illetve Sir Richardnak (a előző évadzáróban beharangozva) viszont nagyon is volt még terve vele – ezzel meg is lett a régi-új főszál az évadra. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Castle Rock – 1×06: túl féltávon

2018. 08. 16. 21:20 - Írta: winnie

9 comments | kategória: antológia,kritika

Are you the devil?

Miképp a pilotkritikában írtam, még most is elég megfoghatatlannak tartom a Castle Rock-ot. Nem egyszerű ajánlani, még a műfaját is necces meghatározni, hát még azt, hogy miről szól, hiszen jó pár történetszálat tart mozgásba. Az viszont biztos, hogy akit elkap a hangulata, azt jó eséllyel beszippantja, még akkor is, ha úgy tűnhet, mintha a világon semmi sem történne a sorozatban.

Mondjuk az alapozás és a hangulat megteremtése leginkább az első 4 részre korlátozódott, a legutóbbi két epizód már komolyabb történeti előrelépést is jelentett, sőt, az 1×06-ben két szálon is előkerült az “itt” és a “most” témaköre, ami megannyi lehetőséggel kecsegtet a sorozatot (akár ezt a szezont, akár a továbbiakat) illetően – nem tudom, hogy ezt mennyire csak easter egg és beleképzelem a Stephen King-vonatkozás miatt, s mennyire lesz belőle valóság.

Schisma is actually nanoscale turbulences caused by cochlear quantum totalities abrading in parallel. Other heres, other nows. All possible pasts, all possible presents. Schisma is the sound of the universe trying to reconcile them.

Alapvetően a fő szál egyértelműen a Castle Rock-ban a saját múltját kereső-kutató, azzal szembenézni akaró Henry Deaver-é, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy mi történt vele 20 éve, de eközben persze nem lehet elhanyagolni a Ketreclakót sem, akinek talán lesz valami kapcsolata az elsődleges sztorival, bár egyelőre elképzelésem sincs arról, hova akarják kifuttatni a történetét.

Annak ellenére, hogy számomra nagyon jól kezdődött a Castle Rock, és egyelőre meg is fogott és nem is ereszt, (még) nem tartozik az idei legjobb újoncaim közé. Persze maradok és kíváncsi vagyok, hogy az évad végére módosul-e a véleményem.

Hard Knocks: kezdett a 13. évad

2018. 08. 16. 19:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: doku,kritika

Jarvis is fucking good.

A zsinórban másodjára tök utolsóként végző és ezért elsőként draftoló Celeveland Browns lett az idei Hard Knocks alanya – aki nem tudná, az HBO 5 részes dokusorozata mindig egy-egy NFL-es csapat augusztusi edzőtáborát követi, kvázi valós időben forgatva és vágva, amit a múlt heti premier majdnem igazolt is, hiszen pont adáskezdés előtt nem sokkal történt valami érdekes fejlemény a klubnál.

A Browns-rajongókon kívül nem hiszem, hogy olyan sokan izgalomba jöttek volna az idei választástól, pedig bőven lehetne rá okuk a játékosok és az érdekes posztcsaták, meg talán az edzők miatt is, akik közül Hue Jackson-t már láthattuk pár éve a Bengals-szezonban. Nem mondom, hogy kiemelkedő lett volna a nyitány, de bőven hangulatba hozott így, az idénykezdés előtt 4 héttel.

Mondjuk a hangulathoz nem kellett a rész, elég volt a szokás szerint zseniálisan összerakott intró zenéjét meghallanom. A tovább mögött folytatom. Tovább…

The Sinner: kezdett a 2. évad

2018. 08. 16. 14:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: antológia,kritika

Trust me, detective. I know where the monster is.

Bár már kijött a 2×03 is pár órája, most csak az első két, nagyon jól sikerült részre szorítkoznék, de persze kommentben a legfrissebb epizód is szabad pálya.

Főleg, mert ahogy az első évad során, most is bőven van amit beszélni a The Sinner-ről, ami kvázi évados antológiaként egy teljesen új sztorit hoz (csak Bill Pullman nyomozója a visszatérő karakter), szóval bárki becsatlakozhat újonnan. Ezt már csak azért is nyugodt szívvel mondhatom, mert én a kiemelkedően jó véleményeket kapó, és nézettségileg folyamatosan növekvő S1 első két része után kiszálltam belőle – az okokat kommentben részleteztem.

Már az első évadnak is nagyon érdekes volt a felütése, de mint az előbb linkeltem, annak a kezdése nem nagyon jött be a vontatottsága és a bemutató jellege miatt, itt viszont rögtön belecsaptunk a lecsóba. Miután egy kisvárosban egy kisfiú megöli a szüleit, az egyik nyomozó felhívja Ambrose-t, hogy segítséget kérjen tőle – ugyanis a Bill Pullman által alakított karakter régi ismerőse, hiszen ott született.

Az alapfelállás tehát ugyanaz, mint az első részben: tudjuk, hogy ki a gyilkos (legalábbis nagyon úgy néz ki), a kérdés csak az, hogy miért történt. És mondanom sem kell, hogy az okok ismét csak pszichológiai eredetűek lesznek, bár abban bízok, hogy nem csak tankönyvízű levezetést kapunk, mint az első évadban a trigger kapcsán. (Mondjuk már akadtak visszatérő motívumok, amik aggasztanak.)

Magáról az elég felkavaró esetről nem is árulnék el sokat, mert annak ellenére, hogy a gyilkos nem túl beszédes, már az első részben érheti meglepetés az embert (éri is, bár én az első csavart pont kitaláltam), de kapaszkodónak annyit azért érdemes elmondani, hogy a gyilkosság kapcsolatban áll egy rejtélyes, utópisztikus közösséggel (értsd: szektával),

Kezdeném rögtön azzal, hogy nagyon bejött ez az első két részt. Annak ellenére, hogy a készítő, Derek Simonds az nyilatkozta, hogy a 2. évad pitch-ét azzal kezdte a USA csatorna előtt, hogy most többet megtudhatunk Ambrose-ról. Ugyanis többek között az ő, szadomazo-függő karaktere is oka volt annak, hogy nem tartottam ki tavaly a sorozat mellett, és most attól tartottam, hogy végképp a mélyére ásunk a sérültségének.

Azonban (legalábbis eddig) szó sincs erről, Ambrose szinte semmi  karakterizálást nem kapott még, mindössze a szülővárosába való visszatérés kapcsán felvillanó múltfoszlányok jelzik nekünk, hogy valami nagyon nem volt rendben a gyerekkorában, és ha csupán erről lesz szó a folytatásban is, akkor felőlem jöhet. Bár, ha még köze is lesz a visszaemlékezéseinek az ügyhöz, akkor kissé áteshetünk a ló túloldalára.

Főleg, hogy a fő sztori és Ambrose múltja mellett még a helyi nyomozó is kap egy flashback-történetet – ezt már konkrétan azzal a céllal mesélik el, mert releváns lehet a szekta/közösség kapcsán, szóval mondhatni három vasat tartanak egyszerre tűzben az írók, bár a fő eset egyelőre abszolút dominált, később remélem, eltolódnak az arányok, és a múltat sem csak valami vékonyka sztori fogja képviselni.

Mondanom sem kell, hogy bár akadnak egy fokkal könnyedebb jelenetek (mondjuk a nyomozó és az apja között), a The Sinner hangulata továbbra is borongós, igencsak lehúzós, de ilyen téma mellett másmilyen nem is nagyon lehetne, és abban is biztosak lehetünk, hogy a háttérben elég szörnyű dolgok vannak, mint az első szezonban, szóval érdemes felkészülni rá.

Szóval abszolút elégedett voltam a kezdéssel, sima 7-8/10-es szintet ütött meg, mind a hangulatnak, mind a színészeknek, a tálalásnak és a sztorinak is köszönhetően. Már pár hete is írtam, hogy az efféle, a múlt disznóságainak jelen következményeivel foglalkozó sorozatokkal tele van a padlás, de amíg igényes a megvalósítás, addig felőlem jöhetnek mázsaszám az ilyen történetek.

Wrecked: kezdett a 3. évad

2018. 08. 15. 21:16 - Írta: human

7 comments | kategória: kritika

– I think we’re in trouble.
– Yeah.

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy ez a legjobb kommersz komédia jelenleg a tévében. Nem alánevetős, nem fingós, viszont nem is erőltetik a drámát, mint jó pár modern klasszikus, amiket szinte komédiának, de talán még dramedynek sem lehet hívni, khm, Atlanta.

Ugyanis is itt van egy remek átívelő szál, amit baromi szórakoztató karakterekkel sikerült feldobni a készítőknek. Az első évad a Lost alapjait vette, miszerint lezuhan egy repülő, és a túlélőket követjük egy lakatlan(?) szigeten. A folytatásban már a külvilággal, vagyis a jövevény kalózokkal is meg kellett küzdeniük, és esély nyílt a megmenekülésre.

Idénre is változott a felállás, meg a sziget is… – lett belőle egy másik sziget! Viszont továbbra sem az eddigi sémákat ismételgeti a sorozat, hanem az új helyzettel konkrétan emelik megint a tétet. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tudnak majd egymásra licitálni úgy, hogy a karakterek a széria keretein belül hitelesek maradnak. És poénosak.

Le fogom lőni a fordulatot, szóval aki teljesen meg akar lepődni, ez inkább üljön is neki a részeknek, hiszen már kettő is kijött az évadból. Szóval ezúttal majd gazdag csávók vadásznak rájuk – miközben ők is egymásra Battle Royal vagy Hunger Games-módra. Mindezt egy teljesen Lostos, zuhanó repülős flashback-kel vezették fel. Már ott tudtam, hogy idén sem fogok kiszállni.

És itt sem követték el azt a hibát, hogy rögtön ledarálják a témát, és bedobják a mélyvízbe a szereplőket, hanem szépen nyugisan építették az évad gonoszát is, hogy majd számítson, amikor eltapossák. Vagy amikor győzedelmeskedik? Ki tudja, mi lesz itt ebből az alapból.

Sima 8/10 volt a szezonkezdés. Mondom, ha valaki könnyed, de remek komédiára vágyik, és még nem próbálta be, annak mindenképp javaslom. Akár innen is.

Tóth János: tart a 2. évad

2018. 08. 15. 18:20 - Írta: Desmond Wallace

1 comment | kategória: hazai termék,kritika

Már jó ideje tart a Dunán a 2. évad, de eddig még nem írtunk a köztévé “sikersorozatának” folytatásáról.

Az első szezon óta elég sok minden változott, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy szereplők jöttek (Zsombor, Szilvi), szereplők mentek (Szilvi, Ildikó, Angyal), hanem a sorozat szerkezete is változott kissé. Én még csak az első tíz részt láttam az évadból (eddig 20 epizód ment le belőle), de nem igazán érzem, hogy most gyorsan be kéne hoznom a lemaradásomat.

A tovább mögött spoileresebben kifejtem, hogy miért. Tovább…

Ballers: kezdett a 4. évad

2018. 08. 15. 14:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kritika

We’re not going back to Miami.

Hopp, erről elfeledkeztem, mármint, hogy Miami-ból Los Angeles-be költözött az HBO javarészt feelgood, az amerikai foci üzleti oldalával foglalkozó dramedy-je. És nem csak a forgatás, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a történet is. Ami természetesen új sztorilehetőségeket is jelent, főleg, ha azt nézzük, hogyan végződött az S3.

A helyszín változott, viszont ami nem változik, az a stílus. Bár húspiacos, bulis megközelítés mostanság már háttérbe szorult, Dwayne Johnson továbbra is meggyőző Spencer-ként, akár lehengerlő stílust kell prezentálnia és üzletemberként nyomulnia, akár haverként pacsiznia és kiállnia a játékosai érdekeiért, akár pedig magánemberként a saját minidrámáival küszködve, legyen szó gyógyszerfüggőségről vagy utódlásról.

Úgy tűnik, hogy Serinda Swan karaktere most kikerült a képből, de mivel egy 3. évados mellékszereplő visszatért, és egy fényképen lévő új karakter is megbámulásra került, így feltételezem, hogy a MiniRock-projekt be fog indulni részéről, bár lehet, hogy a gyerekes sztorit kipipáltnak nyilvánítják Ricky-vel, aki nem meglepő módon mégiscsak szeretne visszatérni az amerikai foci világába a Super Bowl-győzelem után.

Miképp a 3. évadban az Oakland Raiders Las Vegas-ba költöztetését remekül bevonták a sztoriba, most is lesznek nagyon aktuális dolgok az NFL kapcsán (lehet tippelni!), bár a premier egyelőre csak Spencer-ék cégének új irányokba történő mozdításával foglalkozott – az extrém sportos kitérő mellett még a sportmédia kap kiemelt szerepet a szezonban.

Ahogy eddig is, a Ballers a fő karakterei szálát csak nagyon felületesen prezentálja, a főszereplőn kívül mindenki kap részenként 2-3 rövid jelenetet (összességében többségük évados történetíve egy-két mondatban leírható lenne), már megszoktam, itt a hangulat, a foci és a luxus, valamint a poénok eladják a sorozatot, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, mit terveznek Charles-szal, mint GM-mel.

A kezdés szokás szerint korrekt volt, és valamilyen oknál fogva szerintem maradni fogok, pedig a 3-4. évad nálam vízválasztó szokott lenni. A Ballers sosem volt kiemelkedő, és az is biztos, hogy az évadok során nem nőtt a minősége, de valami mégis itt tart. Lehet, hogy az az NFL-es tematika. És ki tudja, ha túlságosan elmennek az extrém sportos irányba (főleg, ha Russell Brand-et túltolják), az lehet, hogy mégiscsak kiszállási pontot fog jelenteni.

This is gonna be great.

Australian Survivor: kezdett a 3. évad

2018. 08. 14. 18:45 - Írta: winnie

6 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika,reality

Pedig direkt igyekeztem, hogy még a 3×03 után megírjam a posztot, de miután megnéztem az Australian Survivor új szezonjának első két részét, hirtelen összesűrűsödött minden, így elcsúsztam, de azért egy kibeszélőnek így is megteszi ez a bejegyzés, már persze, ha lesz rá igény.

Az ausztrál Survivor két korábbi szezon után két éve kapott egy rebootot, szóval a mostani akár S5-nek is tekinthető, azonban a tavalyi évadról már nem írtam, mert hiába jelent remek nyári átmenetet két amerikai szezon között, számomra a 80 perces epizódok és a napi sugárzás totál esélytelenné teszik a naprakész követést, pedig az idei kezdés is kifejezetten biztató volt, még úgy is, ha nagyon érződik a sok töltelék, amivel kibővítik a részeket.

Igen, Russell. Igaznak bizonyultak a pletykák, Russell Hantz is szerepel az Australian Survivor 3. évadjában, amely a Champions v Contender alcímet viseli (Bajnokok kontra… Kihívók, de inkább “Küzdők”) – bár ki tudja, miért az amerikai változat 19., 20. és 22. évadjának főgonosza a bajnokok közé került, pedig sosem nyert. A tudása nyilván elvitathatatlan, de ettől még nem bajnok.

Mindegy, ez csak részletkérdés, a lényeg, hogy Russell nem hazudtolta meg önmagát, és a többi játékos nagy része is pontosan tudta, hogy ki ő, így mindenképp nagy kihívás számára ez a szezon. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

Pilot: Liza on Demand

2018. 08. 14. 15:01 - Írta: human

Add comment | kategória: kritika,pilot-mustra

Bevallom, hogy nekem is csak a tegnapi előzetes alapján ugrott be, hogy kijött már Liza Koshy sorozata, ami nagyjából le sem tagadhatná, hogy a Youtube-ra készült.

Hiába vannak ott a Mary + Jane készítői, ez úgy néz ki (talán nem véletlenül), mint a legtöbb YouTube-er/Instagrammer/vlogger “nagyszabású” produkciója, azok, amikor összeszedik magukat egy szkeccsre, és bevilágítják a jelenetet (de azzal nem spórolnak!), rendesen megvágják, és hasonlók.

A történet középpontjában Liza áll, mármint ez a karakter neve is, aki nagyjából alkalmi munkákból tartja fenn magát. A gig economy kritikája is egyben a sorozat, ahogy a munkára szorulók különböző alkalmazásokon át dolgozzák ki a lelküket éhbérért.

Mondjuk a főhős itt nem is teljesen csak kényszerből teszi ez, hanem a személyisége sincs oda az elkötelezettségért és befejezett munkáért, szóval neki valamennyire kapóra is jön, hogy ide-oda dolgozgat. Úgy kezdünk, hogy egy Ubert vezet, aztán egy puzzle-t rak ki pénzért, miközben egy macskát kéne altatásra vinnie. Csak érzékeltetésnek, hogy milyen sokszínűség várható.

Természetesen a sok random munka rengeteg poénlehetőségre adna okot, míg ugye egy átlagos munkahelyi komédiában eléggé kötött a helyszín, de a Liza on Demand igazából nem él ezzel. Ha a jelenet elején megtippeled a poént, akkor szinte mindig el fogod találni. Amivel igazából nem lenne baj, ha Lizának vagy a vágónak köze lenne a tényleges időzítéshez.

Avagy a legtipikusabb sitcomokra jellemző módon vannak kivitelezve a részek, csak a poénok sosem ülnek. Ezen mondjuk az sem segít, hogy a mindig hatalmasra nyitott és sminkelt szemű Liza semmivel sem több, mint a sorstársai. Vagyis ezt rosszul fogalmaztam, tudom, hogy a YouTube csatornája miért több, mint mondjuk egy Lele Pons-é vagy Amanda Cerny-é, viszont a hagyományos tévés közegben ez a plusz eltűnik.

Nem tudnám a földbe döngölni a sorozatot, de annyira semmilyen, hogy talán még Liza Koshy-rajongóknak sem igazán ajánlott. Legyen egy sima 5/10 a kezdés, de az biztos, hogy nem ettől lesznek a YouTube-sorozatok sokkal elismertebbek. Viszont lehet, hogy a platformon belül jó pár embert rábírt az előfizetésre, szóval üzleti szempontból teljesen érhető a Liza on Demand berendelése.

Fear The Walking Dead: folytatódott a 4. évad

2018. 08. 13. 18:40 - Írta: winnie

12 comments | kategória: kritika

Nem mondom, hogy tűkön ülve vártam volna a Fear folytatását, de ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a 4. évadban tértem vissza a sorozathoz a 2. évad eleji kaszám után. És ezt nem is bántam meg, mert remekül kezdett a szezon, a… (oké, most visszanéztem, hogy a 4×08-as írásom elején is pont leírtam azt, hogy milyen volt az S4 első fele, szóval nem ismétlem meg).

A folytatásra véget ért a kettős időszerkezet, bedobtak egy viharos fenyegetést (lehet, hogy Sharknado-s a repülő zombis koncepció, de egy nagy szél felkaphatja őket, nem?), meg egy rakás nevet új szereplőként (ld. a Björkös trailer), köztük a 12 Monkeys-szal végző Aaron Stanford-ot. Kíváncsi is voltam, hogy mi sül ki ebből, de igazából csak annyi lett a végeredménye a nyitánynak, hogy ismét kaszáltam a sorozatot.

A 4×09 teljesen érdektelen és unalmas volt, ami után még megpróbáltam megnézni a sajtónak kiküldött 4×10-et, ami egy szó nélküli Alicia-epizódnak indult, majd egy kétszereplős résszé vált sok vízzel és lelkizéssel, de egyszerűen nem kötött le, amit láttam, főleg annak köszönhetően, hogy maga a karakter nem volt annyira régi ismerősöm, mint egy állandó nézőnek, szóval az érzelmi viharai is kevésbé érintettek meg.

De a katalizátor nem a jövő heti epizód volt, hanem a mostani, amiben Morgan úgy dönt, hogy a történtek hatására mégiscsak visszamegy Rick-ékhez (TAPS! vissza mindent! komolyan?). Ezért végigjárja az életben maradtakat, hogy megspórolja a készítőknek az expozíciót, így mutatva be nekünk, hogy kivel mi a helyzet éppen. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Reverie: vége az 1. évadnak

2018. 08. 13. 14:55 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Reverie is a gift.

Az érdekes és futurisztikus koncepciója ellenére a Sarah Shahi főszereplésével készített NBC-s kifejezetten nagy dudvának tűnt a pilot után, egy totálisan “minek van?”, céltalan sorozatnak. Mármint el lehet nézni, olykor érdekes helyszíneket kínál a virtuális valóságos körítésnek köszönhetően, érzelmekben gazdagnak is mondható, reményteljes és optimista is, de a végeredmény még komfort kajának sem elég, csak egy eseménytelen álomba ringatásnak.

És ennek az ellenkezőjét a finálé sem bizonyította. A pilotban felvezetett múltbéli szál megkapta elvarrását, a negatív szereplőt “letudták” (rajongói kritikákban Big Bad-ként is hivatkoztak rá, ami több, mint vicces) és… ennyi, a többi néma csend. Semmi érdekes, semmi WTF vagy nagy felfedezés, semmi komolyabb dráma, csak egy mini cliff a sorozatzárónak is tekinthető lezárás után, amin ugyan el lehet gondolkodni, de totál felesleges, hisz bárhogy kezelhető lenne.

Sok mást nem nagyon lehet elmondani a nagyon gyenge, évadzáró részről, maximum annyit, hogy most “házon belüli” volt a heti kuncsaft, és hogy az álomvilágban akadtak zavarba ejtő dolgok, de ezek mind csak a felszínt kapargatták, a feszültség már kimaradt a hozzávalók közül, mindent rutinszerűen pörgettek végig, miközben Alexis minimálisan sem érdekes karakterének magánéletbeli szálát is megpiszkálták (komolyan beszopja azt, amikor a szülei hibáztatják? ez annyira komolytalan…)

Engem komolyan megdöbbent, hogy mennyire mentes volt minden ambíciótól a sorozat kivitelezése, pedig tapasztalt írók dolgoztak rajta. Lehet, hogy az volt a baj, hogy rutinmunkának tudták be az egészet? Hogy nem mertek komolyabb kérdésekkel foglalkozni a Reverie-program kapcsán – vagy csak nem akarták túl hamar ellőni a puskaport?

Elhiszem azt, hogy mondjuk kedvelhetőek voltak a karakterek, még akkor is, ha nem tartottam érdekesnek őket (és a sztorijakat sem, ld. most Dylan tragédiája), de azt már kevésbé, hogy a tényleg változatos alapfelállású heti ügyek (továbbra sem fér a fejembe, hogy egy cég ennyi, a VR-be beragadó ember ellenére működhet) kezelése az álomvilágok feltérképezése utána szinte kivétel nélkül a “gyere már ki, kint szükség van rád”-kérésre korlátozódott a profi túsztárgyaló részéről.

Oké, tény és való, hogy én krimis, problémamegoldós szemüveggel néztem a sorozatot, s talán fals elvárásokkal, de ez így összességében nagyon snassz volt.

Better Call Saul: kezdett a 4. évad – írta mark

2018. 08. 12. 21:49 - Írta: vendegblogger

18 comments | kategória: kritika

Tavaly ilyenkor már véget is ért a harmadik szezon, szóval nem keveset kellett várni a negyedik etapra, de végre visszatért „Saul”. Sok idő telt el és mégse történt semmi – ott folytatódik minden, ahol abbahagytuk, igaz ez a fekete-fehér és a színes történetszálra is.

Mindenekelőtt megkaptuk a jól megérdemelt „egy évadban egyszer jár” Gene-adagunkat, és meg kell hagyni, eddig ez volt a legütősebb. Szűk tíz perc volt csupán, és mégis rögtön a képernyő elé szegezték a nézőket, sikerült ugyanis egy rendkívül feszült perceket produkáló jelenetsort megalkotni.

Üde színfolt (fekete-fehérsége ellenére) a Gene-szál, hisz a jövőbe tekintünk egy múltat feldolgozó sorozatban, aminek a kvázi jelenét (a BB-re értve) már ismerjük.

Jimmy történetét tovább fűzve is történtek jelentősebb változások az évadnyitó során, de eme változások katalizátora olyan esemény volt, ami egyszerre kellett, ugyanakkor sajnálhatjuk is, hogy megtörtént. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

Previous Posts