login |

Posts filed under 'kritika'

Bäckström

2021. 10. 16. 14:50 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

Emlékszik még valaki a Rainn Wilson/Hart Hanson-féle amerikai Backstrom-re? Nem véletlen a névbeli hasonlóság, hiszen azonos a könyves alapanyag (Leif GW Persson regényei), de persze teljesen más ez a tavaly indult átívelő szálas svéd sorozat.

Evert Bäckström öntelt és arrogáns, de nagyon sikeres nyomozó Stockholmban. Az eseteit megválogatja, derogál neki csip-csup ügyekben nyomozni, mint egy holmi rablótámadás, de egy gyilkosság az már más. Modora és módszerei miatt a rendőrségen belül és azon kívül is akad jó pár ellenlábasa.

Hogy a nők mit látnak benne, az ránézésre nem igazán világos, bár a kollégáknak van pár elméletük. Itt belejátszhat az is, hogy médiaszemélyiség, egy tévéműsor állandó vendégeként bűneseteket vitat meg, avagy nagy nyilvánosság előtt is fényezheti önmagát. (Nem sokat vagyunk a tévében, de nem csak háttérinfóként szolgál.)

A 6 részes első évadon két ügy fut végig párhuzamosan (bár nem azonos súllyal). Egy páncélautó elleni rablótámadás, amiben a nyomok egyértelműen az alvilágba vezetnek, de még így sem elég érdekes Bäckström számára, az ügyet átengedi fiatalabb kolléganőjének. Különösen hogy közben egy rejtélyes gyilkosságban is lehet nyomozni. Már ha gyilkosság történt, mert elsőre még ez sem biztos a part menti lakatlan szigeten talált golyólyuggatta koponya esetében.

Bäckström kimondottan nem szimpatikus. Egyrészt dicséret jár a színésznek, aki nagyon jól hozza ezt a figurát, másrészt viszont ezzel majdnem el is veszített a sorozat, önmagában a karakter így nem szórakoztat. A koponyás ügy képes volt engem megtartani, még úgy is, hogy gyakorlott kriminézőként elég sok mindenre rá lehet érezni. A flashback-szerű elképzelt jelenetek elsőre furcsa, de végülis ötletes megjelenítései Bäckström gondolatainak.

A sok vitorlázás láttán és ahogy egy random (itt a szomszéd) gyerek teljesen belefolyik a nyomozásba, eszembe jutott a Pogány Madonna és az Ötvös Csöpi-filmek, de persze ezen kívül minden egészen más, a műfaj, karakterek, helyszín, hangulat. Azért itt van nekünk az őrsön Olsson és Olzzon párosa, hoznak egy kis humort a sorozatba, de ettől még nem lesz komédia.

Eleinte kicsit zavart a sok karakter, az ellenlábasok motivációja se mindig világos, a háttértörténetet is csak lassan adagolják. Sokszor én se tudtam eldönteni, kivel hányadán is állok, de legalább jobban fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Közben Bäckström számára is kiderült, hogy ő se sebezhetetlen, így valamelyest kevésbé ellenszenves.

Ha a 2. évadra is kerítenek egy érdekes ügyet, akkor én is ott leszek a folytatásra. Remélem, a szomszéd kissrácot is megtartják.

Scenes From a Marriage: egy kapcsolat anatómiája – írta Donnie

2021. 10. 15. 21:50 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: kritika

Az HBO (elvileg) minisorozatának nézése kapcsán olyan érzése támad a nézőnek, mintha csak illetlenül odalopózna a két főszereplő közelébe, és belelesne a házasságuk intim, fájdalmas, és olykor felemelő pillanataiba.

A bensőséges jelleg és a lenyűgöző alakítások miatt pillanatok alatt közel lehet kerülni a karakterekhez, így nem meglepő, hogy minden rész, vagyis jelenet végén azt éreztem, hogy meg kell emészteni a látottakat, és ülepednie kell az élménynek. Végeredményben egy remekül megrajzolt társadalmi és pszichológiai esettanulmányt kapunk az öt részt alatt, mindezt olyan emocionális hatással megspékelve, amelyhez mozgóképes alkotás esetén régen volt szerencsém.

A cím ismerősen csenghet, hiszen egy feldolgozásról van szó, Ingmar Bergman 1973-as svéd minisorozatának 21. századra modernizált változatáról. A készítő, Hagai Levi (In Treatment, The Affair) elmondása szerint akkor fogalmazódott meg benne a sorozat elkészítésének ötlete, amikor Bergman fia nyolc évvel ezelőtt felkereste őt az ötlettel.

Természetesen a mai korszellemhez és a megváltozott társadalmi szerepekhez kellett igazítani az új változatot, de Levi ezen felül is eszközölt változtatásokat. Az eredetiben a házaspár gyermeke szinte szóba sem kerül, míg ezúttal a férj és a feleség karaktereinek mélyítésénél fontos szerepet kap a kislányukhoz fűződő kapcsolatuk. Emellett felcserélte a nemi szerepeket is, amíg Ingmar alkotásában a családfenntartó, hímsoviniszta férfi hagyta el a bizonytalan feleségét, addig Levi esetében a jóval több pénzt kereső, karrierista nő (Mira) lesz az, aki megcsalja az otthonról dolgozó, gyerekvállalásban nagyobb szerepet vállaló férjét (Jonathan). 

A tovább mögött folytatom.

Tovább…

Grey’s Anatomy: kezdett a 18. évad

2021. 10. 15. 20:20 - Írta: Deny

4 comments | kategória: kritika

Nagykorú lett a sorozat! Meg kellene már törnöm a mintát, és nem minden évadkritikát a Grey’s Anatomy hosszúságával kezdeni, de hát basszus, amikor ma már a sorozatok nagy része 5 szezont is nehezen él meg, csak illik kiemelni az efféle mérföldköveket, hiszen ilyen hosszú pályafutás rendkívül kevés produkciónak adatik meg.

Visszatértek tehát kedvenc seattle-i orvosaink, a szokásosnál némileg rövidebb pihenőt követően, és most először merült fel bennem a gyanú, hogy talán utoljára. Ugyan a Grace klinika sorsáról hivatalosan még nem döntöttek, számomra több jel is arra utal, hogy ez lehet a hattyúdal. Persze ki tudja, lehet, hogy csak képzelődöm, és inkább amolyan biztonsági játékot játszanak a készítők arra az esetre, ha főszereplőnk úgy döntene, leteszi a szikét az évad végével.

Új fejezet kezdődött a Grey-Sloan Memorial orvosainak életében, és ez alatt nem csak azt értem, hogy új kalandok elé néznek a júniusi finálé után, ami a 11. szezonéhoz hasonlóan szinte minden fő szálat elvarrt. Valóban egyfajta tiszta lappal indult el az új felvonás, ami sokak örömére kilépett a COVID-éra nyomasztó világából, és egy olyan univerzumban játszódik, ahol a világjárvány már a múlté, és ezt rögtön tudtunkra is adták egy felhívással. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Tovább…

The Rookie – 4×02: Five Minutes – írta Spyblat

2021. 10. 15. 18:50 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: kritika

Nyilván most sokan vakarják a fejüket, hogy mit keres itt egy totál átlag sorozatról a szezonnyitós után egy évadközi írás, de annyi mindent sűrítettek bele negyven percbe, hogy egyszerre volt veszettül szórakoztató, mégis, az átívelő szálak szempontjából annyi kihagyott ziccer volt itt, hogy csak úgy kapkodtam a fejem.

Az alkotók érezhetően állást foglaltak amellett, hogy nem konkrét átívelő történetszálakkal fognak operálni, hanem a lehető legegyszerűbben görgetik előre a karakterek életét az epizodikus cselekmény által. Persze így kapunk némi átívelést, de nem a klasszikus értelemben. Nincsenek évadokra elnyújtott mellékszálak, hosszú ideje üldözött bűnözők, vagy túlságosan drámai kapcsolatok. Ez pedig egyfelől baromi üdítő, mert tök jól működik, másfelől annyi az elpocsékolt lehetőség.

A rész végére azon kaptam magam, hogy tök szívesen nézegetnék még egy-két cselekményszálat. Spoilerekkel a tovább mögött nézzük a szálakat, amelyek szimpla negyven percbe lettek belesűrítve…

Tovább…

9-1-1: kezdett az 5. évad

2021. 10. 15. 17:20 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kritika

Insanity.

Az országos évadkezdések legnagyobb csalódása?

Oké, tudom, hogy nagyon kevés az olyan fanatikus, aki minden, vagy legalább 10-15 szezonnyitót megnéz, hogy legyen miből merítenie, de nálam a 9-1-1 kezdése magasan vitte ezt a címet. És nem ér azt mondani, hogy “persze, mert nem szeretem a sorozatot”, hiszen a 4. évados kezdés kifejezetten bejött nekem tavaly. Oké, azt mondjuk ér, hogy a sorozatban sosem izgatott a karakterek lelkizése és szappanozás, ezért érthető, hogy a TRIPLA PREMIER ennyire betett nekem.

És nem fogom azt mondani, hogy mekkora átverés volt a nagy áramszünetben rejlő potenciál és az elszabaduló állatkerti állatok Los Angeles utcáin, amivel kezdték is biztonság kedvéért a részt, hogy utána visszaugorjanak az időben. Igen, nyilván jobban tetszett volna, ha több, ezzel kapcsolatos mentés és egyéb vicces, esetleg drámai szituáció van, de a szezonnyitót a túlzott arányban jelenlévő, minden pörgést és feszültséget megölő beszélgetések húzták le (Eddie és Buck szerelmei élete, pff, ami meg Maddie-vel van, az szomorú, de ettől még nem izgalmas – most akkor rossz ember vagyok?), valamint az, hogy fősztorinak betoltak egy random rendőrsorozatos epizódot.

Igen, a 9-1-1-nak részei a rendőrök is, Athena meg badass, de ettől még nálam a sorozatot a tűzoltók munkája teszi olyanná, amilyen. És ahhoz túl sok krimit nézek, hogy egy gyilkos hajkurászása egy másik szériában csak azért izgalommal töltsön el, mert egy itteni karakter is bekerült az ügybe. Hiába volt a sztorinak pár igen felkavaró pillanata, az egész számomra rettenetesen elnyújtott volt.

I wasn’t talk about him.

Jó ötlet, ha egy sorozat eventekkel indítja a szezonjait, az élettartamának is jót tesz, de valahogy nem hiszem, hogy a 9-1-1-nak ilyesmire lenne szüksége. Egy szimpla rész is megteszi. Persze az eventek maradhatnak, de cserébe mehetnek mondjuk az évad közepére, akár crossoverbe, és akkor lehet, hogy én is pozitívabban nyilatkoznék. Vagy egyszerűen csak az kéne mint tavaly, hogy a történésekre koncentráljanak, ne csak arra, ahogy beszélgetnek róla, illetve ahogy a történések előterében folyik egy teljesen más, nem az eventhez kapcsolódó sztori.

ui: Azért a Paint It Black-et mindig jó sorozatban hallani.

Survivor – Celebek a civilek ellen! 5. évad: a tizenegyedik kiszavazás – írta Scat

2021. 10. 15. 15:50 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: hazai termék,kritika,reality

Megtörtént az utolsó törzsi tanács és a Holtak-szigetéről is voltak kiesők. Láthatóan gyorsítanak a tempón. Az egészben az a végtelenül ironikus, hogy a legjobb háromban két olyan ember van, aki már egyszer kiesett, egyet pedig a szerkesztők „varázsamulettje” mentett meg. És én eddig arra panaszkodtam, hogy nem jó üzenet, hogy egy holt nyeri meg a játékot, mert az nem fair…

Már csak egy összefoglaló lesz a döntő után, utána pedig esetleg írok még egy összegzőt, amit anno is emlegettem, aztán nem lett belőle semmi. A szavazáshoz pedig továbbra is írhattok kategóriákat. Innentől, a tovább mögött spoileres vizekre evezünk. Tovább…

Sex Education: a 3. évad

2021. 10. 14. 21:30 - Írta: human

9 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Nekem lehet, hogy itt a vége, hiába kedvelem még mindig a karakterek egy részét. Konkrétan rég láttam olyan évadot, ami nem egy, hanem rögtön két cápaugrást is képes beiktatni. Pedig csak 8 résznyi Szexoktatást kellett letudniuk a Netflixen!

Kicsit hátralépve egyszerűen nem tudnám elmondani, hogy idén miről akartak beszélni. Vagyis nyilván kijelenthető az, hogy lassú lépésekkel vissza akarták hozni Otis-t a “küldetéséhez”, önmaga megtalálásához. Ez a komoly szál természetesen kihámozható. Viszont azon kívül összevissza volt minden, mint egy vásárban, és sajnos ebbe az említett cápák átugrása is beletartozott.

A tovább mögötti rész már spoileres lesz. Előtte azért annyit, hogy az első két évadot még mindig tudom ajánlani, ha valaki egy szórakoztató, de mégis kicsit komoly sorozatra vágyik.

Tovább…

Survivor – 41×04: Assassin

2021. 10. 14. 20:00 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kritika,reality

Nobody wants to go home.

Hö? Erre a részre rá sem lehetett ismerni a 41×03 után, mintha egy ősklasszikus epizódot láttunk volna, és megint eszembe jutott az (a tippre már korábban megválaszolt kérdés), hogy vajon mindig vannak jutalomjátékok, csak eleinte nem mutatják őket, vagy mindet mutatják, mert nehéz lenne a jutalmat elfedni?

Ezúttal kevés volt a zavaró tényező, játékok és a kiszavazás terén is voltak érdekességek, sőt, izgalmak is, a tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Big Sky: kezdett a 2. évad

2021. 10. 14. 18:20 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kritika

Terveztem, hogy visszatérek az előző szezonra az új sztoriszálra, és még mindig nem vetettem el ezt a tervemet, de időközben elindult a David E. Kelley-féle átívelős krimisorozat második évadja is, így ide csatlakoztam be először azok után, hogy a remek pilotot követően elég rondán a cápaugrós, Riverdale-es stílust vette fel a sorozat (ami teljesen valid és igenis felvállalható, közönségbarát műfaj, hazai premier esetén bőven lenne rajongó, csak nekem nem annyira kenyerem), amit erre az évadkezdésre sem eresztett el.

Az új szezon vállaltan újabb könyv(ek) adaptációját hozza el, ez az, ami érdekelt, de sajnos a készítők beleestek a legtipikusabb készítői hibába, miszerint képtelenek elengedni a szereplőket, ld még Law & Order: Organized Crime. Ez azzal jár, hogy az egyik rosszfiúnak elkezdik húzni a történetét (tippre részenként pár percesével – ha nem, akkor mea culpa), az egyik halottat szappanoperás húzással “feltámasztják”, stb. És pont azt fogják kiírni, akit tényleg sikerült valamennyire organikusan tovább vinni. Oké, őt meg nyomozói oldalra pakolták, de ez simán hihető volt.

A gondom a starttal azonban nem ez, mert valljuk meg, a fentiek nem sok vizet zavartak, arról nem is beszélve, hogy főleg a régi színészek kapcsán biztosíthatja a Big Sky a nagybetűs FUN-t, és azért ez sem elhanyagolható. Nálam az hibádzott, hogy az új történet rém lassan indult be, és addig csak az S1-ből átnyúló szálat piszkálták a nyomozók azok után, hogy a rész végi cliffhanger-nek adtak pár másodpercet, majd ugrottak másfél hónapot az időben.

A történet egyébként úgy tűnik, hogy pár gyerekről szól, akik szemtanúi lesznek egy balesetnek (felvezetik a balesetezők sztoriját is, tippre ez is kiemelt jelentőséggel bír), majd pedig lenyúlják a kocsiból az abban lévő félmillió dollárt. Látjuk előzetesen a kocsi sofőrjének a sztoriját is (amit a fent említett elszállt módon bolondítanak meg egy csavarral), és azt is, hogy valaki a sötétben, a bokorból kukkol – nyilván a sztoriból lehet valami, de rém lassan vezették fel.

Bónusznak még Jenny kapott valakit (Logan Marshall-Green-t) a múltból történetszálnak, amit nyilván, ahogy idővel a nyomozót is, bele fognak kapcsolni valamelyik sztoriszálba, és ugye ott volt a már említett brutál cliffhanger, amit ha valaki félreértett, akkor lehet, hogy soha nem fogja nézni a sorozatot dühében. De összességében felejthető volt a 2×01, bár azt meg fogja tartani, aki eddig szerette a sorozatot és nem menekült el a végén, mert a lényeg nem változik, és csak várhatóan még olyanabb lesz.

Pilot-mustra: The Harper House – 1×01

2021. 10. 14. 15:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: animáció,kritika,pilot-mustra

We’re the Harpers and we do shit for real.

Komolyan ott lennék azokon a pitch-eléseken, amikor eladják ezeket a sorozatokat a készítők az adott platformnak. Nem azért, mert csodálkozok azon, hogy képernyőre kerülhetnek (nem titok, hogy animációkra nagyon nehéz rákattannom), hanem mert érdekelnek a mögöttük lévő gondolatok 20-30 percben előadva. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a Paramount+ új animációjának készítője is szenvedélyesen érvelt amellett, hogy el kell készíteni ezt a sorozatot, és szerette is volt ezt tenni, hogy hosszú éveken napi 10-12 órában dolgozhasson rajta, de engem tényleg az érvei érdekelnének. Főleg a látottak fényében.

THE HARPER HOUSE – 1×01 – 2/10

Igen, persze a fentieket minden sorozatra el lehet mondani, és kommentben gyakran meg is teszem, és jogosan lehet azt válaszolni minderre, hogy szar duma az, hogy a készítő meg jó esetben a teljes írógárda megszállottja annak a szériának is, ami az adott embernek nagyon nem tetszik, hiszen másképp nem nagyon lehetne ennyi idő ráfordításával dolgozni rajta, de ha egyszer így van. Meg azt is tudjuk, hogy minden szubjektív, azaz, ha valami pocsék valaki szerint, más szerint, lehet zseniális. A The Harper House-t is sok százezren vagy millióan fogják imádni.

Én nem.

Az első percekben vártam, hogy mi lesz a más ebben a sorozatban (ld. fent, hogy mivel adták el), ahol egy család beköltözik egy düledező házba, mert mint kiderül, az anyuka elvesztette az állását és a régi házukat eladják, azonban ezt a gyerekeknek nem kötik az orrára. Azonban egy jó ideig nem nagyon történik semmi, ami alapján akár a sztorija, akár a megvalósítása, akár a hangneme másféle lenne., bár a pincelakó oposszumokra való rácsodálkozás azért megpendített valamit, hogy nem lesz annyira nyílegyenes a széria.

Idővel azonban (mondjuk az eredeti lakó holttestének megtalálása után) a The Harper House éreztetni kezdi, hogy bizony lesznek sajátosságai, és egyre több elszálltság kerül bele (kábé, mint a Close Enough esetében, ahogy eszkalálódik az átlagos alaphelyzet), valahogy azonban mégsem tudom körbeírni, hogy mit is tud a sorozat, mert minden hallucináció meg felnőttes utalás ellenére egy pillanatig nem találtam érdekesnek.

So you know, we are a family of allies in this house. Here’s a card with all my social handles, just in case you want to check out my feeds, or tag this super diverse and progressive hang.

A legzavaróbb az volt, hogy konkrétan megfoghatatlannak éreztem. Valahogy totál nem illett össze a megvalósítás, a történések és mondjuk az aláfestő zene, nem értettem, hogy egyes karakterek miért néznek ki úgy, ahogy (ld. a főszereplő család egyik gyereke), miért viselkednek másképp, mint azt várnám, miért ez a nagy megszállottság a pankráció kapcsán (vajon ez visszatérő elem lesz?), és még a Rhea Seehorn/Jason Lee főszereplő duó sem tudott annyit hozzátenni az eredményhez, hogy meggyőzzön.

Nyilván semmi csoda nincs abban, hogy újabb animáció megy el mellettem csont nélkül. Kezdem tényleg azt érezni, hogy a műfaj értelmezésével vannak gondjaim.

Mr. Corman: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2021. 10. 13. 21:10 - Írta: Shannen

3 comments | kategória: kritika

Now, here, this.
Nowhere else.

Egy igazán különleges, ám megosztó darab lett a Joseph Gordon-Levitt sorozata, ami valószínűleg a nézettségén is meglátszott, így végül az AppleTV+ második olyan saját sorozata lett, ami az első évad végével kaszát kapott. Szerencsére ez a 10 rész így is kerek és minőségileg hozza is a streaming szolgáltatótól megszokottat, ám a megvalósítás sokakat eltántoríthat, pedig, ha a néző kitart a végéig, akkor a sok furcsaság mind a helyére kerül.

A Mr.Corman számomra az ellentmondások sorozata. Nem indult lehengerlően, bár human már akkor is eléggé szerette, egyedül a készítő-főszereplő Gordon-Levitt neve adott bizakodásra okot, ám pár résszel később képes volt teljesen beszippantani, hogy aztán a legvégén meglegyen az az igazi bizsergető katarzis élmény, amivel ritkán találkozok. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ami a sztorit illeti, adott egy 35 év körüli tanár, aki nem nagyon tudja mit kezdjen az életével, hiába szereti a munkáját, titkon még mindig a be nem teljesült zenei karrierről álmodik, miközben az egy évvel korábbi szakítását sem tudta kiheverni. A mindennapjait nehezíti, hogy egy alapvetően szorongó karakter, akin ez az életközepi válság pánikrohamokban és másokat elidegenítő, védekező mechanizmusokban jelenik meg.

És itt jön egy újabb ellentmondás, maga a történet és az antipatikus főszereplő egy sötét, lehúzó sorozatot sugall (és végülis az is), a megvalósítás viszont nagyon is színes-szagos, olykor fekete humorral keverve. Az epizódok tobzódnak a kreatív megoldásokban, animációk, dalok, hangeffektek, tulajdonképpen az audiovizuális művészet mindenféle területe megjelenik.

Ha valakinek ez a stílus nem jön be, akkor érthető módon el fogja engedni a sorozatot, legkésőbb az 1×07-nél, amely teljes egészében ezt a vonalat követi, bár akkor szerintem már igazán érdemes kitartani a végéig. (Ha valaki ismeri Gordon-Levitt online kollaboratív médiafelületét, a HitRecord-ot, azoknak ezek a megoldások nagyon ismerősek lesznek.) Ezek az eszközök hol erősítik a baljós, szorongó hangulatot, hol oldják azt. Ilyen szempontból a Jim Carrey-féle Kidding ugorhat be, csak ott ugye a bábok adják a közvetítő közeget.

Miközben ezek a jelenetek jelenítik meg a főszereplő ki nem mondott érzéseit, a saját kreatív energiáit is szimbolizálják, amelyeket a valódi életébe nem tud becsatornázni és megélni. A fejében egy egész összművészeti hangverseny van, aminek viszont a megvalósítását a mindennapi szorongásai blokkolják. A ‘hol tartok?’, ‘merre tartok?’, ‘mit értem el eddig az életben?’, ‘leszek-e valaha boldog?’ kérdések ebben a korban elég univerzálisak, nyilván mindenkinél eljön az a pont, amikor megáll egy pillanatra és átgondolja ezeket a témákat, de nem mindenkinél okoz ez tartós szorongást és pánikrohamokat.

Josh Cormannél viszont igen és nagyon meg kell küzdenie azért, hogy ezeket le tudja gyűrni. A sorozat elején nem egyértelmű, hogy honnan erednek a mentális problémái, de az évad végére megkapjuk a válaszokat, ami nyilván a családi háttérben keresendő. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Fear The Walking Dead: kezdett a 7. évad

2021. 10. 13. 19:15 - Írta: winnie

2 comments | kategória: kritika

az a legjobb (a legjobb…?) a The Walking Dead-sorozatokban, hogy mindenki meg van arról győződve, hogy az a legjobb TWD, amit ő néz. Persze mindezt úgy, hogy csak azt az egy sorozatot nézi (ja, úgy könnyű!) és fogalma sincs róla, hogy a többi éppen milyen, hiszen csak azt tudja, hogy egykor kaszára méltónak találta őket. Igen, tudom, ez minden sorozatra igaz, a minőség nem fixen az egyik irányba halad, s ezt tényleg csak azért írom, mert ősszel volt, aki kommentben leírta (dokumentálva van!), hogy kiemelkedő a TWD S11, más azt, hogy eszméletlen jó a Fear…, én pedig azt, hogy a World Beyond volt teljesen jó. Az S1 fináléig.

És ez így van jól, nem? Mindenki mást keres ezekben a sorozatokban és azt választja a korrekt választékból, ami ínyére való. Látva mindhárom új szezonjának első részét, még azt is nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ezek a szériák nem igazán hasonlítanak egymásra, látszik, hogy mások a készítők. Az egyik mellett való lehorgonyzásba maximum az kavarhat be, hogy míg a TWD elvan a maga kis világában (bár épp bemutat egy hatalmas városközösséget), addig a (talán még Rick elrablása előtt járó) Fear-ben a 6. évados zárása hozott egy kvázi “globális” történést (nukleáris robbanások), míg a World Beyond a posztapokaliptikus Amerika geopolitikai viszonyai mellett erősen kiemeli a tudományos oldalt, a zombik megismerését, a velük való kísérletezést. Így, akit maga a világ érdekel, annak érdemes fél szemmel követnie a makro történéseket.

Persze a sok rizsa (ami ettől még tényleg folyamatosan foglalkoztat) annak elfedésére is szolgál, hogy bár az AMC jóvoltából láthattuk a Fear új szezonjának első két részét, de azokról sokat nem nagyon tudnék írni, ez a kezdés még akkor sem volt újoncbarát, ha ezt az illúziót adta azzal, hogy az évadnyitó első 10, zömében néma perce egyetlen új szereplőre koncentrált.

Általában ezek a rendhagyó kezdések jól szoktak elsülni, de itt eléggé éreztem a fáradtságot. És nem, nem a sorozatét, hanem az enyémet, mint Walking Dead-nézőjét. Lehet, hogy régebben simán lekötött volna az egyébként elég jól és tényleg pazar zombieffektekkel megcsinált nyitány, ami egy ismét megváltozott világot mutatott be, elég erős vizualitással (annak ellenére nézett ki jól, biztosan stúdióban forgatták).

Szóval bár jár a pacsi a kezdésért, de számomra már csak az volt ennél kevésbé izgalmas, amikor lekerült a gázálarc (nyugi, a 7×02 is gázálarcos rész lesz, csak az Morgan-ékkel), és bejött a képbe egy régi ismerős, aki ugyancsak egy új közösséget kezdett el kialakítani (természetesen elmagyarázza nekünk, hogy erre hogy nyílt lehetősége, az íróknak itt muszáj volt bedobniuk egy deus ex machinát). Ez bőven hozott filozofálgatás, köldökbámulást, ön- és környék felfedezést, hogy aztán csattanós véget érjen, én meg csak a fejemet vakartam, hogy akkor most mennyivel kerültem előrébb.

Nem lehet azt mondani, hogy a Fear nem halad előre a sztorival, karaktereket is bőven mozgat, konfliktusokat is generál, érdekes kérdéseket is felvet, de számomra valahogy hiányzik, hogy egésszé álljon össze. Legutóbb nem mindenki örült annak, hogy ennyire epizodikussá, karaktercentrikussá váltak a sztorik, mert hiába meséltek olykor önmagukban jó történeteket, akár azt is érezhettük, mintha olykor nem is egy sorozatot néznénk. (A jelek szerint tovább szeretnék vinni (egy ideig) a formátumot, hiszen a 7×01-ben egy, a 7×02-ben pedig két szereplő van az “állandó” gárdából.)

Benne volt a meló a Fear idei első két részébe, odatették maguk több részleg melósai (mondom, a zombik nem semmik, rengeteg munkát feccölnek beléjük, olykor csak pár másodperces jelenlétért), de ebbe a stílusba belefáradtam, így én személy szerint inkább untam, nagyon kevés olyat tartalmazott, amitől felpattantak a nyugalmi állásba helyezkedni akaró szemhéjaim.

Mi? Azt mondjátok, hogy szombat hajnalban jön a Day of The Dead premierje, 2022. nyarára pedig bejelentették a Tales of The Walking Dead-et? Addig talán kipihenem magam.

Previous Posts