login |

Posts filed under 'kritika'

Knightfall: vége a 2. évadnak

2019. 05. 21. 20:35 - Írta: Qedrák

3 comments | kategória: kritika

Általában két dolog jár a fejemben, amikor a Knightfallra gondolok. Az egyik, hogy ezt a sorozatot a History elvileg a Vikings pótlásának szánta, vagy legalábbis a marketinges csapatok így harangozták be. Ám az a helyzet, hogy a templomosok bukásának a története a legjobb pillanataiban is éppen csak eléri a skandinávokról szóló széria gyengébb perceit.

Pedig a Knightfall nem panaszkodhat, bár látszik, hogy nem költhetnek annyi pénzt, mint a Vikings készítői, de azért próbálkoztak csata- és ostromjelenetekkel bőven ebben az évadban (itt írtam a kezdéséről). Azt pedig sosem egyszerű megvalósítani.

A másik bánatom pedig az, hogy aki olvasta az Elátkozott királyok című Maurice Druon-klasszikust, amelyik pontosan erről a korszakról, illetve a következményeiről mesél, az pontosan tudja, hogy milyen hatalmas ziccereket hagynak ki a Knightfall készítői.

Márpedig tisztában vannak a történettel, hiszen több utalást is tettek a sorozatban rá. Használták például Izabellára a Druon által is emlegetett “Franciaország nőstényfarkasa” jelzőt, a Nesle-torony botrányának szánalmas sorozatbeli kivitelezéséről már nem is beszélve. 2005-ben a France 2 készített egy felejthető színvonalú minisorozatot a regényekből, amelyben Gerard Depardieu játszotta Jacques de Molayt, de nem vagyok benne biztos, hogy nem ajánlanám-e a Knightfall helyett megnézésre inkább azt. (Pedig tényleg nem egy erős sorozatról van szó).

De hogy ne csak a borongós hangulatom határozza meg az értékelést, máris jelezném, hogy a csalódásom elsősorban a felcsavart elvárásoknak szólt. (Mellékszál: elgondolkodtató, hogy a mai sorozatos világban, ahol a túltelítettség határoz meg mindent, a marketing során kénytelenek minél nagyobb és minél erőteljesebb jelzőket használni, ezzel felkorbácsolva a várakozásokat, aminek könnyen az lehet a vége, hogy a tisztességes végeredmény is pocsék kritikákat kap).

Ha valaki azzal a szándékkal ül le megnézni a Knightfallt, hogy egy élvezhető, középkori kardozós-lovagos szériát akar látni és semmi többet, akkor a látottak tulajdonképpen találkozni fognak az elvárásaival. Mert a Knightfall, minden alább kitárgyalandó következetlensége ellenére, pontosan ezt nyújtja, és aki erre nevez be, annak nem is okoz csalódást. Ha valaki viszont eposzi magasságú drámát akar megnézni, vagy történelmi hitelességű alkotást akar látni a templomos lovagrend bukásáról, nos az szerintem faroljon arrébb, mert csak vesztegeti az idejét.

A fentiekből kiderülhetett már, hogy én azt a tábort erősítem, amely szerint a sorozat nem tartozik a jobban sikerült darabok közé. Még akkor is, ha elfogadom magamban azt, hogy a történeti tematikájú szériákat nem feltétlenül az én sznobériába hajló ízlésemnek szánják, hanem a nagyközönségnek.

A Knightfall ugyanis tele lett következetlenségekkel, rosszul időzített jelenetekkel és teljesen értelmetlen konfliktusokkal. Valahányszor szembesültem ezek közül eggyel, sóhajtozva néztem fel a könyvespolcomon lapuló Druon-könyvekre. Spoileresen folytatom a tovább után.

Tovább…

Pilot: LA’s Finest (3 rész után)

2019. 05. 21. 18:22 - Írta: human

9 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Igazából nem tudom, mi a fene van ezzel a Bad Boys spinoff-fal. Nem áll össze. Mondjuk a végül Spectrum internetszolgáltatón kikötő sorozat sorsát tekintve ez annyira nem meglepő, és lehet, hogy később kristályosodik jobban.

Az biztos, hogy a (Game of Thrones-költségvetésű) pilotból ezúttal főképp nem lehet ítélni, ezért is néztem meg az egyszerre kiadott három részt. De továbbra sem tudnék ítéletet hozni, viszont spoiler a kritikára nézve: szerintem dobbantok.

A történet a Bad Boys 2-ben megismert Syd Burnett körül bonyolódik, aki konkrét okkal kérte az áthelyezését a Los Angeles-i rendőrségre, és lett ott… nyomozó? Ugye a filmben nem pont ez volt a munkája. De amúgy kevésszer utalnak vissza a mozira (a tesóját, Marcust emlegetik), nyilván fogyasztható minden további nélkül magában a sorozat, szóval a későbbiekben már én sem veszem elő.

Tehát van egy nyomozó, aki valami után kutat, van a társa, akinek a 2. és 3. rész alapján szintén vannak sötét foltok a múltjában, és ketten dolgoznak heti ügyeken, plusz a látszólag összefüggő, nem túl tiszta magánszálaikon, amik átívelnek a szezono(ko)n. Klasszikus felállás, bár a rengeteg akcióbetét miatt inkább a Lethal Weapon mellé sorolható az L.A.’s Finest, nem pedig a nyomozósokhoz.

A lényeg a buddy cop felállás lenne a két főszereplő között, akiket Gabrielle Union és Jessica Alba kelt életre. Viszont pont a köztük lévő kapcsolat van a legfurcsábban kezelve, nincs meg az ugratós dinamikához az alapanyag bennünk, pedig maga a casting simán hozhatnak egy vicces, laza, szórakoztató popcorn darabot.

Valahogy mégis mellé megy az egész. Tényleg, akarom szeretni, kéne egy jó kis kikapcsoló akciósorozat, de ezt túlbonyolítják. Ez tökéletesen leírja amit a cselekménnyel művelnek. Pedig látszik, hogy hülyülni is akartak, hiszen a nők mellett van egy másik páros is (a két Ben), akik hozzák a humort, de a haverzsarusághoz az kéne, hogy a fő duóban nem a konfliktusokban, hanem viselkedésben húznak szét a tagok, és vannak súrlódások.

Pedig sok országos akcióhoz képest itt néha még korrektnek is mondható a megvalósítás. A pilot mondjuk budget-Bay volt, de a folytatás már visszább vett az arcból, és ezzel fogyaszthatóbb lett. Mondjuk a “shit just got real” kivitelezése miatt egy extra pontot is levonok, így lett 5/10. Közepes, jó színészek, aki nagyon ilyen popcornra vágyik, az azért nézzen bele, hátha.

American Idol: vége a 17. évadnak

2019. 05. 21. 14:50 - Írta: Thomas

Add comment | kategória: 2018/19 finálék,kritika,reality,video

Akárcsak idehaza, Amerikában is csökken az énekes tehetségkutató reality-k népszerűsége (ahogy a lineáris tévézésé is, de ez már más kérdés, ám egykoron volt olyan Idolos poszt is a Junkie-n, amihez 176 hozzászólás érkezett!), ennek ellenére ezen a tavaszon változatlanul a két nagyágyú uralta az országos vasárnapokat és hétfőket. A The Voice nézettségben még mindig előrébb jár egy hajszállal, viszont már nem csak a saját (talán kissé elfogult) véleményem szerint az American Idol minőségben köröket vert a vetélytársára.

Mivel idén nem volt írás az évadpremierről, kezdeném a kötelező körökkel. Minden kulcsembert sikerült megtartani a tavalyi, sikeres visszatérés után. Bobby Bones ráadásul előléptetést is kapott, állandó mentorként próbált a versenyzők válláról némi terhet levenni, és még a műsorvezetésbe is belekóstolhatott az elődöntők során, a 16 és fél évad után először lebetegedő Ryan Seacrest helyetteseként.

A zsűriben a helyzet változatlan, Katy Perry imád szerepelni, és szerintem nem is nagyon kell nógatniuk a készítőknek, hogy produkálja magát, de idén mintha Luke Bryan is kicsit lazábbra vette volna a figurát, egyébként maradt a tárgyilagos stílusánál. Lionel Richie még mindig szuperlatívuszokban beszél mindenkiről, de a jelenlegi tehetségkutatós trendeknek megfelelően az építő jellegű kritika már amúgy sem pálya.

De természetesen nem is az American Idolról beszélnénk, ha nem próbálták volna meg ismét „megjavítani” a sok éve működő formulát. Bevallom, a meghallgatások során még nekem is kissé elszállt a lelkesedésem, mert mintha gyökeresen megváltozott volna a készítők eddigi hozzáállása. Az egykoron feszesre vágott, sodró lendületű, szórakoztató műsorrészből lett egy lassú, vontatott, nagyjából 12 percnyi éneklést és 70 percnyi erőltetett viccelődést és végeláthatatlan szomorú háttérsztorikat tartalmazó valami.

A producerek véleménye szerint minderre azért volt égető szükség, mert a nézők többet szeretnének megtudni a versenyzőkről, ezért helyezték őket a korábbinál is jobban a fókuszba. Hogy biztosra menjenek, a Hollywood Week során ezeket a háttérsztorikat újra átvehettük, hogy utána teljesen megfeledkezzünk róluk, hiszen az évad az ígéretek ellenére nem lett hosszabb az előzőnél.

A legkomolyabb ráncfelvarráson a Showcase Round esett át. Ez az a forduló, ahol a sztárjelöltek először mutathatják meg magukat közönség előtt, és idén egy random Los Angelesi klub helyett a Disney hawaii-i nyaralókomplexumába tették át a székhelyüket néhány napra, ahol a zsűri meseszép környezetben törhette össze 20 tehetséges fiatal álmait. A tengerparton felállított színpadon, a lassan lenyugvó nap fényében az Idol történetének leghangulatosabb előadásait láthattuk.

Az elődöntők nagyjából a szokott mederben folytak (először szóló kör, majd duettek sztárokkal), azzal a különbséggel, hogy a megszokott 24 helyett, csak 20 versenyzővel. Ezután pedig az állva maradt 14 énekes elfoglalhatta az idén talán még látványosabb, még több mozgatható kivetítővel ellátott stúdió színpadját, hogy először küzdjenek meg a nézők szavazataiért.

Sajnos a közutálatnak örvendő wildcardok is visszatértek, de ezúttal a zsűri csak 3 embert erőltethetett be a top 10-be a tavalyi néggyel szemben. Míg a régi rendszerben volt ennek létjogosultsága (helló, Clay Aiken!), addig most teljesen feleslegesnek érzem ezt a húzást, mert a jelenlegi gyorsított lebonyolításnak köszönhetően nincs reális esélye a szabadkártyásoknak 1-2 hét alatt ekkorát változtatni a szavazatokon.

És az igazi meglepetés csak ezután jött, ugyanis visszatért a 14. évad után nyugalmazott judges save, ezúttal abban a formában, hogy a döntők első 3 hetében egy alkalommal valakit a zsűri megmenthet a kieséstől. Ez előreláthatóan csak 1 héttel hosszabbíthatja meg valaki útját, mert ha a mentés miatt csak egy kieső van, legközelebb ketten vagy hárman búcsúznak, ennyit kellene hirtelen megelőznie a túlélésért.

A zsűri célja természetesen ezúttal is egy diverz top 10 összeállítása volt, amiben a szavazók nem kifejezetten voltak partnerek, lévén a 7 beszavazott énekesből 6 fehér, illetve 5 férfi volt (és logikusan ezért van valójában szükség a wild cardokra). Nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én döntős álomcsapatom komolyabb átfedésben lett volna az övékkel, de azt meg kell hagyni, hogy nem egy tipikus gárda maradt a végére, hanem a megszokottnál több érdekes, különleges hangot sikerült összeválogatni.

A tovább mögött spoileresen folytatom a győztes, illetve a többi döntős bemutatásával, és az évad legemlékezetesebb előadásaival videók révén. Tovább…

Supergirl: vége a 4. évadnak

2019. 05. 20. 19:52 - Írta: Necridus

9 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

És lett jobb is! Na jó, nem mondom, hogy eldobtam az agyam a Supergirl idei évadjától, de az biztos, hogy a negyedik évados DCTV-átkot sikerült elkerülnie, mert a tavalyi szezonhoz képest sokat fejlődött a sorozat.

A CW komolyabb szerepvállalása a fiatalabb generáció abszolút aktuális politikai és társadalmi problémákkal kapcsolatos informálásában (és terelgetésében) úgy tűnik, hogy a Supergirlben csúcsosodott ki, hiszen az egész évad a menekültkérdésről szólt, amit újabb falat ledöntve megspékeltek az első élőszereplős transznemű szuperhőssel, Dreamerrel. A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Game of Thrones: vége a 8. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 05. 20. 17:20 - Írta: Qedrák

447 comments | kategória: kritika

Stories. There’s nothing in the world more powerful than a good story.

Sor került az oly sokak által várt befejezésre. És ezt nemcsak azért írom így, mert a sorozatnak vége van, hanem azért is, mert egy kicsit tükrözi az ezzel kapcsolatos benyomásaimat. Amit én személy szerint hiányoltam, az az, hogy egy kicsit karcosabb, az érzelmekre jobban ható finálét lássak.

Mert félreértés ne essék, nem vagyok a háborgó kritikusok pártján és ember legyen a talpán, aki egy ekkorára növekedett sorozatot úgy tud lezárni, hogy utána mindenki ujjongva gondoljon vissza rá. Ez a keserédes elvarrás egy kicsit a két szélsőséges elvárás közé lőtt: aki egy nagy, eposzi léptékű királydrámára készült, (amit néhány beharangozó is emlegetett), annak az elvárásai nem teljesültek, de azok is hoppon maradhattak, akik egyszarvús-szivárványos boldog befejezést kértek. Nekem az a régi honvédségi szakzsargon jut eszembe, ami így szól: “A foglalkozás elérte célját”. A finálé véget ért, a sorozat véget ért, és mindenki mehet, amerre lát.

Ha nekem kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy vajon mi húzódhat meg a korábbiaknál sokkal hangosabb kritikus megjegyzések mögött, akkor én első körben a két rövidebb évadot jelölném meg okként. Bár úgy tudni, hogy az HBO felajánlotta a tíz részes évadokat, a készítők nem kértek belőle, így lett 7+6. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Young Sheldon: vége a 2. évadnak

2019. 05. 20. 14:50 - Írta: Necridus

7 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Szerettem a Young Sheldon S2 évadnyitóját, ahogy az első évadot is, de időközben elvesztem – s a kommentszekcióban hallható ciripelés azt sugallja, ti is. Nem is tudom, mi az, ami eltűnt időközben, de képtelen voltam hétről hétre a korábbi lelkesedéssel várni a részeket, mert a sorozat egy fikarcnyit sem változott, és feltehetőleg a már berendelt 3. és 4. évadjában sem fog.

Minden karakter ugyanolyan szórakoztató, és a recepten sem módosítottak meg a második évadra: Sheldon fura, Missy vagány, Georgie menő, George tipikus filmbeli, amerikai apuka, Mary a vallásos háziasszony, Meemow pedig a legkúlabb nagymama, akit tévében láthatunk. Lehet, hogy ez a baj? Hogy nem változik semmi?

Na meg persze lehet, hogy az, hogy hetiben néztem. Mert akárhányszor jött az új rész, s nekiestem, egyszerűen nem tudott lekötni 20 percre. Az utolsó pár epizódot viszont tömbösítve néztem, és teljesen meg voltam elégedve mind a humorral, mind a minőséggel, mind a történettel, mind pedig a színészi játékkal, szóval így darálva tudom ajánlani mindazoknak, akik még nem kezdték el a sorozatot, vagy félbehagyták.

Ha már színészi játék: nem győzöm elégszer dicsérni a színészeket, de főként a női karaktereket alakítókat. Meemow minden mozdulata természetesnek hat, Mary egyszerűen zseniálisan van megformálva, Missy pedig a kedvenc gyerekkarakteremmé vált játéka és a beszólásai miatt.

Karakterek közül viszont érdekes módon mindenki teljesen jól működik, kivéve Sheldont. Egyedül az ő jelenetei untathatnak, kiszámíthatóak, egyszerűen nem tudnak olyan szórakoztatóak lenni, mint testvérei jelenetei, hiszen sokkal szórakoztatóbbra írták meg őket és az egész család többi tagját, mint magát a főszereplőt. Valahol érthető, elvégre Sheldon esetében meg volt kötve a kezük, miközben a többieket úgy formálták, ahogy akarták – ez leginkább apun látszik meg, aki egyelőre egy cseppet sem hasonlít arra a George-ra, akit emlegettek a TBBT-ben.

A tovább mögött részletezem – immáron spoileresen – miért neheztelek az évadzáróra, s hogyan is crossoverezett a YS a TBBT-vel (a spoilerwarning az anyasorozatra is vonatkozik). Tovább…

A Game of Thrones legjobb jelenetei

2019. 05. 19. 21:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: kritika

Ha valaki nosztalgiázni a GoT-sorozatzáró előtt, az a tovább mögött megnézhet 30 elég erős jelenetet, egy szubjektív válogatást Twitterről. Itt a teljes thread, ha valaki onnan nézné.

Tovább…

Single Parents: vége az 1. évadnak – írta oriole

2019. 05. 19. 19:40 - Írta: vendegblogger

2 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

We are your village!

A Single Parents egy kicsit kilóg az ABC többi családi és/vagy múltidőzés komédiája közül, a baráti és családi szálak különleges keveréke ad egyfajta frissességet a sorozatnak, de emiatt nehezebb behatárolni is.

Az első részben megismerhettük az egyedülálló apukák, anyukák kissé cinikus csoportját, akik egymást segítve próbálják átvészelni a gyerekneveléssel járó problémákat, kerülve a túlbuzgó szülők és az iskola által kirótt kötelezettségek zömét.

Szerencsétlenségükre belebotlanak Will-be, a csak a lányáért élő, minden lében kanál apukába, így nem marad más választásuk, mint kirángatni Will-t a királylányos világból, hogy megszabaduljanak a fölösleges kolonctól. A végére egy érzelmes dalolászás keretében befogadják az újoncot a köreikbe. Szerencsére a sorozat nem nullázza le a pilot eredményeit, Will szépen lassan visszatalál az életbe, miközben közelebbről is megismerhetjük ezt a furcsa bagázst. 

A Single Parents legnagyobb erénye a jól megírt, fejlődőképes karakterekben rejlik, amihez egy nagyszerű szereplőgárda párosul. Mind a gyerekek, mind a felnőttek jól elkülöníthető, markáns személyiséggel rendelkeznek, és ami még fontosabb a dinamika minden szinten működik a szereplők között, ami ennyi gyerekszereplővel azért nem lehet egyszerű dolog kivitelezni. A szülő-gyerek párosok összepasszolnak, de a gyerekek egymás között is megállják a helyüket.

Akár mennyire jópofák a gyakran írói bölcsességgel rendelkező 7 évesek, azért a hangsúly a szülőkön van. Az Angie-Will-Douglas hármas nagyon el van találva, ők folyamatosan szállítják a poénokat. Brad Garrett simán hozza a kicsit morcos, régimódi, a lányaitól titokban rettegő nagymenőt. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Tovább…

America’s Next Top Model: a 13-15. évad – írta Eloise

2019. 05. 19. 15:50 - Írta: vendegblogger

Add comment | kategória: kritika,reality

Az első három, a második három, a harmadik három, valamint a negyedik három szezon után, jöjjön a következő hármas.

Kezdett leülni a show, és a készítőknek az az ötlete támadt, hogy az évadokat dobják fel valamilyen különleges modellkeresési szemponttal. Az S13 az alacsonyabb modelleknek kedvezett, ezúttal 168 cm alatti versenyzők is jelentkezhettek. Ez egy egyszeri alkalom volt, így akiknek ekkor nem sikerült bejutnia a legjobbak közé, annak a következőben sem volt rá esélye.

A tovább mögött pár gondolat és spoiler szokás szerint. Tovább…

Un Village Francais / Egy francia falu – írta heidfeld

2019. 05. 18. 14:50 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

Mi történne, ha háború törne ki, és a leginkább agresszívebb nemzet hadserege, megszállná az országunkat? Menekülnénk, fegyvert ragadva, beállnánk az ellenállásba? Beletörődnénk a megszállásba? Kollaborálnánk az ellenséggel? Ezernyi kérdés merül fel. És a válaszok, döntések sokkal bonyolultabbak, mint azt a legvadabb álmainkban hinnénk…

Az élet folytatódik tovább. Ki így, ki úgy, de alkalmazkodik a helyzethez. Dolgozni, enni kell, a gyerekek járnak iskolákba. Betegeket, öregeket el kell látni…Más zászlók, más szabályok vannak.

Az itthon az Epic Drama műsorán látható Un Village Francais igazi erőssége, hogy egyszerű emberek szemszögéből mutatja be az eseményeket, legyen az nőket hajtó cégvezető, kommunista művezető, humanista orvos-polgármester vagy annak kalandvágyó felesége, naiv tanárnő, esetleg német katonák SD-parancsnoka, fiatalabb-idősebb ellenállók, és a korhadt Köztársaság rendíthetetlen hívei, kollaboránsok, rendőrök, milicisták, és még sokáig sorolhatnám.

Tényleg nem nehéz olyan karaktert találni, akit kedvelhetünk vagy utálhatunk, vagy érdekesnek találhatnánk.

Külön kiemelném azokat, akiknek lényegében mindegy, ki van hatalmon, minden rendszerben a talpukra esnek. És azokat, akiket hidegen hagy a politika, háború, vagy a nemzetük sorsa. Közülük is Marchetti nyomozó, aki kiválóan végzi a munkáját, csak a zsidó nők iránti vonzalma mutatja, hogy valahol legbelül, ő is ember.

Személyes kedvencem az ábrándos tanár, Lucienne. Tengernyi szörnyűség történik vele, amiket ellensúlyozza szerelme egy német alhadnagy iránt. Marie Kremer elképesztően elegánsan, finoman játszik, remekül adja vissza, micsoda harcot vív érzelmeivel (az a jelenet, amikor rájön, hogy szerelmes a németbe!), és mélyen vallásos, katolikus neveltetésével.

Az Egy francia faluban rengeteg a megrázó tragédia, döbbenetesen szomorú jelenet. Nagyon jól mutatja be, hogy milyen sokszínű volt az ellenállás, hogy abban milyen szerepet vállaltak az anarchisták, köztársaságiak, spanyolok és a roppant idegesítő kommunisták.

A németek és kollaboránsok oldalát is megismerhetjük, de talán hiba volt, hogy a milicisták, csak a 6. évadban kaptak nagyobb szerepet. Olyan szinten előjöttek karakterek sötét oldalai, hogy a parancsnokuk tűnt számomra a legszimpatikusabb, elvei, s katonái mellett végsőkig kitartva.

A megtorlás, a bosszú és az elszámolás is kendőzetlenül lett ábrázolva. A németek nem bántak kesztyűs kézzel az ellenállókkal, merénylőkkel, jogállamiságnak még a halvány illúziója sem látszott.. Teljesen kifordultak magukból az emberek, háború alatt és után. Sötét oldaluk, vagy a túlélés utáni vágyuk igen durva dolgokra késztették őket.

Nem tagadom, nem tökéletes a sorozat. Olykor túl nagy a hangsúly a kommunistákon a győztesek közötti, túlzásba viszik a politikai áskálódást, illetve a 4., vagy inkább az 5. évad kiszámítható fordulatait is említhetném. És bár az S7-ben a legtöbb szereplő további sorsa, élete, illetve halála is bemutatásra kerül, pár dolog nem lett elvarrva, illetve nem került bemutatásra. Valahogy az utolsó szezon elején, túlzásba vitték művészkedést is a képi világgal. Viszont azért jár a nagy pacsi a készítőknek, hogy szinte mindenkiről igyekeztek megemlékezni, még a kisebb szereplőkről is, új jelenetekkel.

Összességében egy erős 7,5/10 simán jár a sorozatnak.

The Big Bang Theory: vége a 12. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 05. 17. 21:15 - Írta: Necridus

31 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Emlékszünk még azokra a pillanatokra, amikor a világ legnagyobb geekjei megpillantották a folyosó túloldalán színészi álmait kergető bombanőt beköltözni a 4B-be? 11 évvel és 279 résszel ezelőtt (itt a másik retró pilotkritika és kommentek) ekképp vette kezdetét a The Big Bang Theory, ami hamar a CBS legsikeresebb szitkomjává vált.

Hosszú utat tettünk meg azóta, elvégre 12 év alatt kipoénkodták magukat a karakterek (na jó, talán kicsit korábban is, mint a sorozatzáró rész), igen sok változást hozott számukra az élet, s a nézőket is több, mint egy évtizeden keresztül szórakoztatta, s nem mellesleg tanította is. Ja, és még egy spin-off sorozattal is megajándékozta a CBS nézőit, ami kissé más stílusú, de valljuk be, nagyon könnyen szerethető, s méltó utód.

Kezdetben csak Leonard, Howard, Raj és Sheldon öntötte nyakunkba a kockaságból eredő humort, amit Penny lazasága ellensúlyozott, s a tökéletes recept évekig nem is változott. Nyilván aki csak szórakozni jött, az is elégedett volt, és eközben közelebb került sokakhoz a geek kultúra, mialatt rengeteg elmélet, fizikai, kémiai, földrajzi tudás került felszínre az évadok alatt, amikből talán ragadt is a laikusabb nézőkre.

Közben nekiálltak Penny színészi karrierének fejlesztgetése mellett (ami tudjuk, hogy nem sült el olyan jól) az átíveléssel komolyabban is foglalkozni, s szépen bevezették a romantikus szálakat minden egyes karakter esetében (hiába, ez az élet rendje) – kinél a 3. évadban, kinél a minden évadban egyet-egyet.

És ezzel talán át is lendült a ló túloldalára a sorozat, mert egyre kevesebb tudományos poént kaptunk, s egyre több kapcsolati problémát, hiszen ahogy a kevésbé geek hölgyek megjelentek a kocka fiúk mellett, a srácok kénytelen voltak alkalmazkodni, s ezzel gyakorlatilag normálissá változni. Igaz, ez nem történt meg teljesen, de valljuk be, szinte semmi nyoma nem lett az utolsó évadra annak, amivel emberek milliói szívét rabolta el a sorozat a legelején.

A szitkomból romkomba alakulás pedig már a 11. évadra (amiről még itt is olvashattok) teljesedett ki, ahol már a totális kockaságnak, és szociális defektből származó humornak nyoma veszett, s még Sheldont is megházasították. Ezzel önmagában nem is lenne probléma, ha nem járna a karakter különlegességének megfosztásával. Emlékszünk még arra, amikor Sheldon megtartotta mindenkivel a két méter távolságot, mindenkit kritizált, kioktatott, s úgy viselkedett, mint egy nagy gyerek? Jó régre kell visszatekintenünk sajnos.

A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Gotham: vége az 5. évadnak és a sorozatnak is

2019. 05. 17. 19:30 - Írta: superpityu

21 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Leköszönt a legjobb DC-sorozat? Jogos lehet a kérdés, mert a korábbi évadok írásaiban számtalanszor kiemeltem, hogy mennyire jó a Gotham, viszont az utolsó szezon kapcsán maradt bennem pár tüske. Ettől függetlenül szerettem, de pár készítői döntést nem igazán értettem.

Az évad szinte egészében izgulhattunk a hőseinkért, akik 4. évad cliffhangerje után el lettek rekesztve a külvilágtól. Az új helyzet pedig érdekes irányba terelte a szereplőket. Akadtak érdekes összefogások, és olyan karakterívek, amelyek rendkívül jól álltak a sorozatnak.

A tovább mögött ki is fejtem, mire gondolok. Spoilermentesen. Tovább…

Previous Posts