login |

Posts filed under 'méltatlanul elfeledett'

Chicago Hope – írta Albi

2006. 08. 16. 10:51 - Írta: vendegblogger

12 comments | kategória: kritika,méltatlanul elfeledett

A Chicago Hope szereplői 1994 igen erős év volt. Ekkor indult útjára a Jóbarátok, a Vészhelyzet, és nem mellesleg egy másik kórházas sorozat: a Chicago Hope. Míg az NBC sürgősségi osztályon játszódó gigavállalkozását a mai napig tartó, bár erősen hullámzó siker jellemzi, a CBS Chicago Hope kórháza csak hat évadot ért meg. Igaz, sokak szerint a Vészhelyzetnek se kellett volna többet: az eredetihez képest már szinte csak új orvosszereplőkkel operáló sorozat jó párszor kifulladt már, de valahogy mégis végignyomta a 12. évadot is, és szeptemberben menthetetlenül jön a 13. kemény év a sürgősségin.

A Chicago Hope David E. Kelley kreálmánya, akinek a nevéhez többek között az Ally McBeal, A Boston Legal, az Ügyvédek (The Practice) és a Kisvárosi rejtélyek (Picket Fences) fűződik. Kelley maga is jogot végzett ember, így érthető a vonzódása a tárgyalótermek világához: a Chicago Hope egyik legnagyobb erőssége épp az volt, hogy a kórházi környezetbe ezt a vonalat is bevitte.

Az első évadokban állandó szereplő Peter MacNicol (Numb3rs – Gyilkos számok, Ally McBeal) a kórház jogászaként szerzett felejthetetlen perceket a tárgyalóteremben, ami legtöbbször úgy végződött, hogy az ügyvédekkel nem túlzottan szimpatizáló bíró felszólítására a közönség felé kellett fordulnia, és saját magát “undorító kis féregnek” kellett titulálnia. A Chicago Hope-ban ugyanis általában hajmeresztő dolgok történnek, merész műtétek, öntörvényű orvosok, meredek műhibák: van dolga bőven jogászunknak, akit ráadásul ehhez képest nem is nagyon becsülnek sokra.

A fővonal azonban (szerencsére) nem ez: akárcsak a Vészhelyzetben, itt is néhány orvos és nővér sorsát ismerhetjük meg, miközben epizódról epizódra a kórház több osztályán vendégeskedő betegek különleges, legtöbbször szokatlan, morbid, humoros, vagy egyszerűen csak drámai kalandjait is követhetjük. De az egész valahogy mégis teljesen más, mint odaát a másik chicagói kórházban Carter dokiéknál.

Kapunk néhány hihetetlenül jól működő karaktert: itt van mindjárt Geiger doktor, aki az első évadokban borzolja a nézők idegeit; Mandy Patinkin (aki mostanában a Gilkos elméket (Criminal minds) kutatja) talán minden idők legzseniálisabb őrült dokija, még bőven Doktor House előtt: érdekes, hogy mindketten megkapták Szakácsi Sándort magyar hangnak, és nem csak ez a közös bennük.

Geiger doktor teljesen öntörvényű, nagypofájú, szenvedélyes, bunkó és elmebeteg, miközben persze ő a világ legjobb mellkassebésze, akinél csak úgy röpködnek a bypass-műtétek, és attól sem riad vissza, hogy egy csimpánzt használjon szívdonornak, vagy pár epés megjegyzés kíséretében ugyan, de beoperáljon egy olyan donorszívet a páciensbe, amit előtte a figyelmetlen főnővér elejtett és végigrúgdosott a folyosón. A Chicago Hope-ban mindig belefér egy-egy kísérleti módszer, extrém szituáció, amivel a szimpatikus személyzeti vezető (Hector Elizondo – már miatta is megéri az egész) idegeire mennek az orvosok, ám ő állja a sarat.

A Chicago Hope figuráinak gyilkos humoruk van, szerethetőek, bár olykor túlontúl szentimentálisak – ez a sorozat is elköveti azokat a hibákat, amelyek miatt nem szeretjük a kórházas-szenvedős történeteket: súlyos lelkifröccsök a menthetetlen betegekkel, magánéleti problémák mind-mind kíméletlenül előjönnek az évadok során. A magam részéről ezeket már nem nagyon tudom igazán feltétel nélkül befogadni, de szerencsére a Chicago Hope-ot mindig megmentette újra és újra fellendülő sodrása. Itt még a folyamatosan beáramló új szereplők is érdekesek, a betegek szerepében időről időre feltűnő kisebb-nagyobb sztárok játéka külön öröm, és a humor mindig a segítségünkre siet, bár ez sem vígjátéksorozat, hanem kimondott dráma. Az igényesebb fajtából.

Mégis, valahogy nem jutott el a tömegekhez ez a sorozat, legalábbis itt Magyarországon biztosan nem. A jóemlékű TV3 kezdte el adni először, ám ez akkoriban az induló új csatornák sorozatdömpingje miatt szinte teljesen elveszett, a későbbi ismétlés ellenére is. A leadott három évadot később, a TV3 brutális meggyilkolása után a Magyar Televízió is leadta, sőt, ők megkockáztatták azt is, hogy a klasszikus szinkronnal folytassák a sorozatot, ám ők is abbahagyták a negyedik évad végeztével: nem csoda, a királyi televízió még a 24-et is haza tudta vágni itthon, két szupertitkos, éjfélkörüli vetítésével, amiről valószínűleg még a Szabadság téren sem tudott mindenki.

Így azonban itthon totális érdektelenségbe fulladt a sorozat vetítése, egy olyan sorozaté, ami ennél biztosan többet érdemelne: a Vészhelyzet árnyékában indult, mégis nagyon is működő önálló stílust alakított ki, amely Amerikában különböző kisebb “tabuk” ledöntésével (is) híressé vált: állítólag itt lehetett országosan először hallani a “shit” szitokszót, illetve emlékezetes volt egy 15 éves lány műtét utáni félmeztelen jelenete is. Ez bár így nem tűnik olyan nagy számnak, állítólag azelőtt nem volt ilyesmi.

Akár így, akár úgy, nekem személy szerint nagyon hiányzik, és már bánom, hogy annak idején nem vettem fel az ismétléseket. Akárcsak azt, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint reménytelen, hogy folytassák a zseniális szinkronnal, vagy esetleg az elejétől leadják az egészet, hogy végre megmutathassam sorozatrajongó barátaimnak, akik csak értetlenül néznek rám, ha párás szemmel azt rebegem: “Bezzeg a Chicago Hope, az milyen jó sorozat volt!”

Def Poetry Jam – írta Alonzo

2006. 08. 08. 12:41 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: méltatlanul elfeledett

Mos Def a Def Poetry Jam-bőlAz HBO késő esti sorozata nevében is vállalja, hogy a 90-es évek közepén népszerűvé vált Def Comedy Jam spinoffja.Az eredeti sorozat olyan komikusokat tett ismertté, mint Dave Chappelle, Chris Tucker vagy Bernie Mac, de gyakran megfordult a színpadon Martin Lawrence és Chris Rock is. A 2002-ben indult Def Poetry Jam formájában és alkotógárdájában (Stan Lathan, Russell Simmons) is sokat kölcsönzött a sikeres elődtől, de itt a viccek helyét komolyabb témák vették át.

A koncepció rendkívül egyszerű és talán pont ezért hatásos: a kiválogatott művészek egymást követik a kevés díszlettel megvalósított színpadon, ahol néhány percben elmondhatják gondolataikat a zenebizniszről, az iraki háborúról, vagy bármilyen aktuális témáról. A nézők aktívan reagálnak is az elhangzottakra, a spontán taps és a bekiabálások még természetesebbé teszik ezt az amúgy is közvetlen műfajt.Bár a műsor nevében a költészet szó szerepel, ez sokkal inkább előadóművészet, márcsak azért is, mert a szereplők nagy része egyáltalán nem hagyományos költő. Többségük a tengerentúlon egyre népszerűbb slam műfajt űzi, mely a hiphop hétköznapi szókimondását ötvözi a szónoklattal és a költészettel.

Felirat hiányában az szövegek megértéséhez stabil angol nyelvtudás szükséges, de cserébe bravúros rímeket és remek gondolatokat kapunk az utca emberétől.A válogatás során alapvető szempont volt, hogy minél többféle személyiség megforduljon a színpadon, így kerülhetett a képbe fehér középiskolai tanár, kínai komikus, fekete aktivista és mexikói diáklány is. Megnevettetnek, elgondolkodtatnak, vagy meghökkentenek, de minden esetben nyomot hagynak a nézőben.A műsort Mos Def színész-rapper-énekes vezeti, aki korábban gyakran szerepelt slam rendezvényeken, így teljesen hiteles arca a produkciónak.

Persze ebből nem lenne megfelelő nézettség (és akkor sorozat sem), így az amatőrök mellett minden epizódban felbukkan néhány sztárvendég is. Így került a műsorba a tudatos szövegvilággal rendelkező zenészek nagy része, mint Ani DeFranco, Alicia Keys, Common, Kanye West, KRS-One vagy a Fugees tagjai.A másik sztárvendéggel általában az idősebb értelmiséget célozza meg a csatorna. Ők korosodó tudósok, írók, színészek, akik több évtizedes életművükkel kiérdemelték az emberek figyelmét. Ezzel a változatos felállással minden epizód széles közönséget tud megszólítani, de a hangsúly a fiatal, feltörekvő előadókon van.

Eddig 5 évadot (38 részt) sugárzott az HBO, melyek mind ki is jöttek DVD-n. A 6. évad felvételei várhatóan idén ősszel kezdődnek és jövő nyáron kerülnek adásba. Addig is innen letölthettek 7 korábbi epizódot.Sok dicsérő jelzőt mondhatnék még, de az elrontaná a bejegyzés többé-kevésbé objektív hangulatát, így azokat álnéven fogom beírogatni a kommentek közé. Aki elég erősnek érzi az angol tudását, annak mindenképp javaslom, hogy próbálja ki ezt a sorozatot. Érdemes a fenti linkről is letölthető s04e01 és s04e04 epizóddal kezdeni. Aki pedig szeretne hasonlót hallani magyar nyelven, az látogasson ki a Sziget Fesztiválra augusztus 11-én, ahol a slam műfaj egyik első hazai szárnypróbálgatását kísérheti figyelemmel.

Action, felvétel, mostantól csönd és irány pótolni

2006. 08. 06. 18:42 - Írta: human

4 comments | kategória: méltatlanul elfeledett

Az Action (Tiszta Hollywood) a legjobb hollywood-i insider sitcom, ever. Muszáj a méltatlanul elfeledettek között most megemlítenem. Természetesen a FOX rendelte be még a nagyon kisérletezgetős kedvében, és manapság esélye sem lenne képernyőre jutni, maximum valami kábeles csatornán. Persze ott talán életben is maradhatna, de nem a cancelen fogok bosszankodni, vagy nem csak főleg. Igazából ezt nehéz éltetni, mert látni kell, de azért megpróbálom.

Peter DragonFőhősünk velejéig romlott ember, egy cinikus köcsög, és Jay Mohr-t én innentől jegyzem. Azt hittétek House a cinizmus istene? Tévedtetek. House ugye alapvetően jó ember, és sokakon segít is a sajátos módján. Peter Dragon nem segít senkin, csak magán. Néha megcsapja önnön múlandósága, olyankor próbál kicsit jó lenni, de nem tart sokáig, mint ahogy az érzelmei sem. Egyenesen a pokolba tart, nyilván.

Mivel producer ugye, és Hollywoodban, így kapunk kicsi betekintést. Tudom, romlott vagyok, de valószínüleg nem az Entourage az igazi insider, mivel feelgoodságba nem férne bele (az is alap azért, de ezt már mondtam). És nem is ez a sorozat az igazság esszenciája, hanem valahol a kettő között. Mondanom sem kell már, hogy ez bizony nem feelgood, hanem geci és romlott.

Azért nem lenne esélye, mert egész egyszerűen tökös. És kikacsintós. És nagyon mocskos, nem csak káromkodásilag. És ebben nem lenne sikk vendégszerepelni, míg a már emlegetett Entourage még Cameront is rábírta az Aquamanra. Mellesleg megariszpekt mindenkinek, aki vállalta a feltűnést mégis, pl Sandra Bullock magát játssza, amint dühöng mert Peter kitette a a szexvideójukat a netre. Keanu és Salma Hayek is tiszteletét teszi, meg még páran mások. A legjobban tetsző rész, amikor Peter azon elmélkedik, hogy sorozatot kéne forgatni róla, ahogy összehozza az új filmjét, de a beszélgetőpartnere szerint egy csatorna sem vállalná be. Ezt kevesen értették most azt hiszem, mindegy, kikivánkozott.

A sorozat alapja amúgy az, hogy Peter legutóbbi filmje bukása után az újat próbálja összehozni, és ezért bizony sokat kell térdelni, meg nyalni. Nincs kecmec. Volt felesége az ő gyerekét várja, de újra házasodott a pénze miatt egy homokoshoz, akinek a szép asszony látszat kell és akivel mellesleg Peternek is van üzeleti ügye. Aztán hősünk összejön egy kurvával, és minden egyes dugásért fizet neki – nem, nem járnak, ez nem a Pretty Woman. De említhetném az író lidércnyomását is, akit egyszerűen semmibe vesznek, természetesen nagyon gecin.

A sorozat nekem 9/10, és a kötelezők között az örök helye. Örülök, hogy a fox idén februárban végre rászánta magát a dvd kiadásra, így hét év után. Amúgy meg volt már itthon is tévében, az RTL adta, valamikor nagyon éjjel. Bocs, hogy kivételesen ennyit káromkodtam, de hát ez illik hozzá.

Na irány megvenni a DVD-t, még pont van idő ezt is bepótolni mielőtt elkezdődik az igazi évad. Legközelebb egy másik kultról regélek nektek. Ne feledjétek: Matt Damon Oscar-díja az Apokalipszis eljövetelének első jele.

A sorozat egy csonka évadot élt, vagyis annyit sem, 13 részt, amiből végül le sem ment az összes odakinn. Biztos nem nézték sokan, a Kitchen Confidentialt sem, pedig az is kitűnő darab.

Méltatlanul elfeledett: The Jake Effect

2006. 06. 24. 16:23 - Írta: human

6 comments | kategória: méltatlanul elfeledett

Mondjuk nem véletlenül elfedett, mivel nem is került adásba. Az NBC akkor mág nagyon magasan horda az orrát a Jóbarátok sorozat brutális nézettsége miatt, úgyhogy ennek nem is szorított helyet anno a műsorában, hiába gyártatott le 6 részt belőle. Hozzánk, mint a már volt szó róla Brilliant-but-cancelled és a BravoTv juttatta el, akik a Love Monkey-t sem restellték leadni.

Kedves olvasók, ez a 6 rész ami megtekinthető volt, kegyetlenül vicces. Az alaptörténet ugye nulla, menő ügyvéd elhatározza, hogy inkább tanár lesz, mert undorodik már az üzleti világtól. Ami miatt vicces, az a sok eltalált szereplő, és Nikki Cox fehér sapkában copfos hajjal. Yummie.

Bankhead a tökéletes idióta, Jake szerepében hozza a szokásos minőséget Bateman, és az Alias-ban és Felicity-ben (meg ősztől a Heroes-ban is) is játszó Greg Grunberg brillirozik Jake legjobb barátja szerepében, mellesleg a srác 40 éves az imdb szerint.

A sorozat általam javasolt, úgyis csak 6 rész az egész, és egy 8/10, bár tuti ellaposodott volna, de ennyi idő alatt nem tette meg. Bírom az ilyen sorozatokat. Kiváncsi vagyok hány olyan pilotot látunk majd brillianton, amikből marhára örültünk volna, ha lesz sorozat, de nem lett.

Két dolog miatt nem siratom ezt a rohadt jó sorozatot, az egyik hogy Jason Bateman (tényleg ez a színész neve, könyveket is forgató olvasóink tudják miért van itt a “tényleg” szócska, a filmeket nézők csak sejtik, mivel az Amerikai Pszichó film egy nulla a könyv brutalitásához képest). Hú de eltértem, nézzük akkor még egyszer. Szóval Jason Bateman nélkül az abszolúlt kult de sokak által utált, általunk imádott Arrested Development nem lenne az igazi, sőt elképzelhetetlen. A másik Nikki Cox, aki innen egyenesen a Las Vegas-ba ment, és ott jobban is mutat.

Oldie, but goldie: Boomtown

2006. 05. 30. 12:56 - Írta: winnie

23 comments | kategória: kritika,méltatlanul elfeledett

Boomtown DVD-borítóMondjuk mehetett volna a méltatlanul elfeledve kategóriába is, de egy ilyen klasszikusokkal foglalkozó ág is elfér, majd szépen végigszánkázok azon a sorozatokon, melyek nem mai gyerekek, és éppen ezért nem kapnak kellő figyelmet sem, mégis mondjuk itt figyelnek a polcomon.

Anno, mikor a Boomtown-nak elolvastam az alapsztoriját azonnal éreztem, hogy a benne lévő gimmick-et csont nélkül le fogják tolni a torkomon, mert annyira tetszett az ötlet. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy vajon meg lehet-e valósítani 1 évadon keresztül hasonló színvonalon, de utólag kénytelen vagyok azt mondani, hogy sikerült. (Megjegyzem annyira bíztam a készítőkben, hogy ez volt az első DVD, amit anno rendeltem, ráadásul totálisan látatlanban. Bevált, de ilyen hülyeséget azóta inkább nem csinálok.)

Szóval Boomtown. Graham Yost sorozata volt – ő az, aki a mostani évadra a Jeff Goldblum-os Raines-t dobta össze – és arra az egyszerű trükkre épített, hogy adva vagyon nekünk pár fix szereplő (nyomozók, járőrök, mentősök, ügyész, média, tűzoltók, szemtanúk + persze a bűnözők) és adva van egy bűnügyi sztori. A csavar pedig, hogy a történéseket minden szereplő szemszögéből megnézhetjük, persze úgy összevágva, hogy a végén lehetőleg az ágy alól kelljen összeszedni az állunkat.

Többet felesleges is írnom. Megemlíthetem a szereplőket, akik kevésbé ismert nevek a nagyközönségnek, de jól ismert sorozatos arcok: Donnie Wahlberg (most a Runaway-ben lesz), Neil McDonough (Medical Investigation – erről is lesz majd szó), Mykelti Williamson vagy Jason Gedrick (Murder One – erről is), de nem is ez a lényeg, hanem a megvalósítás. Ez a sorozat hozta nekem egyszerre az ötletes, remek formátumot, valamint a sokszor sokkoló poénszerű lezárást, több nem is nagyon kell az egyszerű lelkemnek.

A kritikusok mindenesetre istenítették a sorozatot, ellenben díjakkal már nem halmozták el (mindössze egy legjobb zenés Emmy-jelölést gyűjtött be.) Azt persze mondanom sem kell, hogy a téma nem annyira kommersz, inkább igazi ínyenceknek való, így a sorozat bukott nézettségileg, mégis ennek ellenére az 1. évad után az NBC berendelte a 2. évadot (mint anno a FOX a Tru Calling-ot) is és bepróbálta egy másik napon – de a bukta továbbra is bukta maradt, így a 2. szezonból csak 6 rész készült el. (Ez utóbbiak sajnos nem is jelentek meg DVD-n, ellenben az első évad rendelhető az amazon.com-ról 27 dollárért.)

ui: Nyilván anno nekem azért tetszett az idei Lost-nyitány is, mert az is a filmklasszikusokból merített “több szemszögből más értelmet nyerhetnek a cselekmények”-elvre épített (még akkor is, ha csak plusz infót kaptunk, nem más értelmet).

Ezt most miért? – Threshold 1×10

2006. 01. 14. 13:13 - Írta: Joe-ker

2 comments | kategória: kritika,méltatlanul elfeledett

Miről is van szó? Jön valami csúnya idegen kristályizé, és jól megfertőzi egy hajó legénységét, amitől sokkal ellenállóbbak, erősebbek és persze csúnyán gonoszak is lesznek. Ők aztán kiúsznak a partra, és elkezdenek jól megfertőzni másokat is… Persze van egy titkos kormányügynökség, vagy mi, amelyik megpróbálja megakadályozni őket ebben, és lehetőleg rájönni, mit is akarnak a csúnya gonosz idegenek a mi kis bolygónkon… Tök jól hangzik, nem? Szerintem azért nem annyira.

Anno az ötödik rész után azt mondtam, hogy ennyi elég is belőle. Akkor az volt a véleményem, hogy a történet abszolút sablonos, így minden fordulat előre kiszámítható. Persze nem csak a storyline, de az egyes epizódok is, mivel mindegyik ugyanarra a vázra épül – csúnya gonosz fertőzöttek próbálnak csúnyán gonoszkodni, de a csipet-csapat végül megállítja őket. Gondoltam teszek egy próbát, hátha jobb lett. Nem lett.

Továbbra is kiszámítható, sablonos, unalmas, de hozzátehetném a rétestészta-effektust is. Nem szeretem azokat a sorozatokat – leszámítva persze a nem összefüggő nyomozósokat – ahol több rész kihagyás után is úgy érzem, nem hagytam ki semmit. Hát basszus, ha már egy főszálra épül az egész, akkor legalább haladjon a történet, nem? És bár benne van Carla Gugino, de még ő sem éri meg a 45 perc időpocsékolást. Azért azt is el kell mondjam, volt egy meglepetés, ami úgy-ahogy még tetszett is, de vajon ki ül le úgy sorozatot nézni, hogy”az első 400 perc uncsi, de aztán majd lesz egy meglepetés, kivárom”?? Abszolút érthető, hogy cancel a sorozat, kár volt belekezdeni. Inkább adták volna a pénzt Joss Whedonnak.

Next Posts