login |

Posts filed under 'kritika'

Jessica Jones: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 06. 20. 21:24 - Írta: Necridus

11 comments | kategória: kritika

Nálam elég hamar lecsúszott a Jessica Jones harmadik, egyben lezáró évadja, de a premier írásánál úgy látom, nem sokan voltak úgy, mint én. Ennyire kiábrándító volt egyeseknek a második évad?

Kár, mert a pénteken a Netflixre magyar felirattal felkerülő szezon nem volt egyáltalán rossz. Voltak hibái, de teljesen korrekt, 7,5/10-es évadot kaptunk, ami ügyesen vitte képernyőre azt, amit már annyiszor láttunk, mindeközben igyekezett hű lenni önmagához, s méltó módon zárni egy remek sorozatot. A tovább mögött spoileresen folytatom! Tovább…

Queen of the South: kezdett a 4. évad – írta heidfeld

2019. 06. 20. 18:25 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: kritika

Szerencsés helyzetben van a Queen of The South. Stabilan jó a nézettsége a USA latinos bűnügyi drámájának, így nincs szükség óriási cliffhangerekre. Kasza esetén szentségelhetünk, de körmök hónapokig rágása után se kapunk teljesen hihetetlen “egy mondat, és el is van felejtve a dolog”-megoldást a készítők részéről.

A 3. évad végén pár karaktertől búcsút vettünk, de bárki felbukkanhat, mivel Tereza egészen érdekes módszereket alkalmazva építi és terjeszti a szervezetét. Amennyire csak lehet, kerüli az erőszakot. Ez a legfontosabb alap az irányítása alatt állókon. Ez egész szokatlan a drogbiznisz világában, de sikeresen vezet be nagy újításokat vezet be más területeken is.

Nagyon messziről indult: valuta pénztárosból egy “hadnagy”, beáldozott barátnőjeként keveredett az egészbe. Tengernyi szenvedés, jókora szerencse, egy értékes füzet, gyors alkalmazkodás, és pár jól választott ember segítségével jutott ilyen messzire. Megadta a bizonyítás lehetőségét azoknak, akiknek más nem. Több kedvezményt ad a partnereknek, az áru terjesztésére alternatív módszereket használ, és a finanszírozást új módon oldja meg. Így jut egyre magasabbra és messzebbre.

Innen folytatnám a lehető legkevesebb spoilerrel a tovább mögött.

Tovább…

The Good Doctor: vége a 2. évadnak

2019. 06. 20. 14:50 - Írta: Shannen

2 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Bár alapvetően tetszett az évadkezdés, nem hittem volna, hogy ennyire be fog jönni a The Good Doctor 2. szezonja.

Annyira nem bíztam benne, hogy hosszú hónapokra pihentettem pár rész után, hogy aztán most gyorsan ledaráljam és elismerősen bólintsak nemcsak az országos drámáktól kevésbé megszokott, feelgood, cliffhanger-mentes fináléra, hanem az egész S2-re. Ugyanis idén végre kiemelten karakterizáltak és már nemcsak Shaun és Glassman tűnt hús-vér szereplőnek, hanem szinte mindenki háromdimenzióssá vált.

Persze a sorozat továbbra is a heti esetekre építkezik, amelyek idén is hol jobban-hol kevésbé voltak érdekesek. A karanténos dupla rész (2×10 és 2×11) például kifejezetten izgalmasra sikerült és jó volt látni, hogy az akkor történteknek következményei is lettek, amelyekkel még részeken át foglalkoztak.

Szemben az első évaddal, a heti esetek idén több teret adtak a kicsi átalakult csapatnak. Beleláttunk többük magánéletébe, de épp csak annyira, hogy jobban megértsük a viselkedésüket a kórházban és a döntéseik hátterét. Mondjuk azt kár lenne tagadni, hogy időnként elnagyoltak lettek a mélynek szánt pillanatok (például Reznick rövid életű románca), de a céljukat elérték, sikerült közelebb hozni a szereplőket a nézőkhöz.

Mindeközben Shaun-nak egyszerre kellett bizonyítania, hogy autizmusa ellenére is ott a helye a legjobb sebészek között (lehet-e jó orvos az, aki nem érez empátiát a betegei irányába? Shaun autizmusa jelenti-e egyáltalán azt, hogy ne törődne a betegeivel?), másrészt rájönnie, hogyan tudja feldolgozni Glassman betegségét.

Freddie Highmore továbbra is a sorozat lelke. Idén az érzelmek kifejezetten széles skáláját kellett végigjátszania, aminek a csúcspontja egy olyan összeomlás volt, ahol a nézőnek tényleg a szíve szakadt meg. A tovább mögött röviden, kisebb spoilerekkel folytatom. 

Tovább…

Pilot: Wild Bill

2019. 06. 19. 21:30 - Írta: human

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Megtört a remek pilotok sora. Na jó, az angol ITV sorozata sem rossz, csak nem lett annyira kiemelkedő így elsőre. Pedig Rob Lowe mindent megtett!

A történet egy amerikai rendőrkapitányról szól, aki mint kiderül, elkövetett valamit, így rendbe kell hozza a karrierjét. Egy kisebb angol városnak pedig pont egy ilyen tapasztalt vezető kell, ezért adnak neki egy esélyt. Ez a lényeg, bár kicsit bonyolultabban.

A konfliktus egy része mindenképp abban van, hogy a helyiek miképp fogadnak egy “bunkó” amerikait, aki rögtön feléjük is kerül ugye, hiszen a helyi rendőrség vezetője lesz. A másik szálon pedig a főhősnek a lányával sem annyira sem erős a kapcsolata, amin szintén dolgozni akar az új közegben. Itt is derülnek ki plusz dolgok.

Viszont az előzetesben emlékeim szerint nagyon a humoros részre gyúrtak, pedig elindítva a pilotot rögtön a játékidőt meglátva kiderül, hogy nem arról van szó. Akad itt humor, szó se róla, de valójában egy drámai nyomozás folyik már az első részben is, és elég sötét szálak kerülnek felszínre.

Mindezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy egy szépen fényképezett, néhol vicces, de inkább kemény, komoly krimisorozatot kapunk, ahol a főbb konfliktusok mellett még heti ügyek is akadhatnak. Eszerint kell nekiülni, mert egyébként zsáneren belül teljesen rendben van.

Igazából nem is tudom, miért nem ragadott meg a Wild Bill kezdése, de ez nekem csak 6/10. Korrekt volt az aktuális bűneset, mondhatni érdekes, de szerintem ilyen témában már nagyon nehéz engem berántani. Aki viszont vevő a műfajra, az tegyen próbát.

Mom: vége a 6. évadnak

2019. 06. 19. 18:40 - Írta: Deny

6 comments | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Vízválasztó évadhoz érkezett a Mom, hiszen idén ért el ahhoz a ponthoz, ahol a Mike & Molly és a 2 Broke Girls elvérzett, így a rajongók a korrekt nézettség ellenére is aggódhattak kedvenc AA-csoportjukért. Szerencsére azonban a CBS kegyes volt a sorozathoz (talán részben a The Big Bang Theory leköszönése miatt is), és rögtön 2 évaddal hosszabbította meg az élettartamát, így a Mom lett az első nem saját gyártású szitlom a csatornán, amely a közelmúltban túlélte a 6. évados küszöböt.

Továbbra sem tudok sok újdonságot mondani a sorozatról, hiszen nagyon stabil minőséget szállít, egyáltalán nem jellemzi ingadozás az évadokat, aminek nagyon örülök.

Idén állandó szereplővé léptették elő az 5. évadban felbukkanó Kristen Johnstont (Tammy), aminek én az amerikai rajongók többségével ellentétben rendkívül örültem, mivel a színésznő nagy kedvencem volt a The Exes-ben, az pedig csak hab volt a tortán, hogy itt is hasonló típusú karaktert alakít. Szerintem abszolút beilleszkedett a csoportba, és jó kis addition volt.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Pilot-mustra: Grand Hotel – 1×01

2019. 06. 19. 14:50 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

Az amerikai főműsoridős szappanoperák, vagy ha úgy tetszik akciódús, intrikákkal és konfliktusokkal teli, szórakoztató kapcsolati drámák, ha az alapjaikat nézzük, akkor igencsak hasonlítanak egymásra – vegyük csak az Empire-t, a Dynasty-t, vagy régről a Dallas-t. És most az ABC-s Grand Hotel-t. Vannak egy pénzgyártó birodalom (olaj, zene), egy gazdag család, pár szegényebb, pénzre utazó külsős, sok interperszonális kavarás meg titok. Bűnözők. És egy rejtély, lehetőleg gyilkosság.

Ez mind megvan a Grand Hotel-ben is. Itt olaj helyett szállodás vagyon van, a helyszín Texas helyett Florida, gyilkosság helyett eltűnik valaki, és még folytathatnám a sort. Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy az ember nem a sztorielemeknek köszönhetően fogja letenni a voksát egyik-másik szappan mellett, inkább a karakterek és a közöttük lévő viszonyok, esetleg a közreműködő színészek győzhetik meg őket. Szóval… teljesen szubjektív az egész.

GRAND HOTEL – 1×01 – 6,75/10

És nekem a Grand Hotel kifejezetten bejött – ahogy nézem az értékeléseimet, jobban, mint annak idején az Empire vagy a Dynasty. És még az is lehet, hogy mindez nem a sorozat érdeme, talán csak kevésbé voltam álmos és jobban oda tudtam figyelni. De előfordulhat, hogy Miami és a tengerparti luxus nyűgözött le. Vagy csak szimpatikusak voltak a szereplők – más kérdés, hogy nem volt emlékezetes, szélsőséges figura közöttük. Sőt, lehet, hogy azért nyert meg jobban, mint az említett kettő, mert hiányzott belőle az extrém faktor.

Egy nagy szállodát irányító család van a középpontban: Apu és a második feleség (vajon csak a pénzre utazik?) viszi a boltot, s mindkettőnek van két-két felnőtt gyereke is (akik élvezik a gondatlan életet), akik nem jönnek ki túl jól egymással: az egyik épp az esküvőjére készül (ismerős motívum), a másik csak van (és közben őt adják el a rút kiskacsának – amúgy ikerpár a két lány), a harmadik egylábú és minden vendéggel lefekszik, a negyedik pedig némi tanulás után hazatér, hogy szerzett tudásával még magasabb szintre emelje a hotelt.

A gond csak az, hogy a hotel napjai meg vannak számlálva, ugyanis a házasság annak eladásával kapcsolatos, márpedig ez elég rosszul érint egyes családtagokat. De még mielőtt felszínre törnének a konfliktusok az üzlet kapcsán, a fő sztori előtt egy hónappal történik valami, eltűnik az egyik szakács, mely eseménynek minden további történésre kihatása lesz, csak éppen egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan mi.

A Grand Hotel nem fogja megreformálni a műfajt, csak egy színvonalas(abb) képviselője akar lenni, ami talán nem fog trash-be átmenni – nem mintha az baj lenne, csak éppen egy szállodás körítésben (az események is a vendégek lakhelyén történnek), ahol fontosak a külsőségek, nem biztos, hogy jól venné ki magát az efféle, a látványos balhék nem festenének túl jó képet a bizniszről.

Ahogy az kell, a pilotban már bőven van intrika, célozgatás homályos múltra, a nézők elől rejtegetett motiváció, s ahogy az lenni szokott, ahol titkok vannak, ott azok a felszínre is fognak kerülni.

Persze minden a pénz körül fog forogni, a gazdag család adott is, de szerencsére kapunk személyzetet is (szobalányt, pincért, kisfőnököt), és a helyszínnek köszönhetően az éppen aktuális vendégekkel (epizodikus sztorikkal) mindig fel lehet majd dobni a szappanosabb mesélést, hogy ne menjen át a sorozat unalmas csikicsukiba.

Mondanom sem kell, hogy ennél a sorozatnál kiemelt szerepet kap a hangulat, legyen szó akár vizualitásról (tengerparti jelenetek! színes Miami!), akár zenékről (latin cuccok és hiphop!), kifejezetten mutatós volt a megvalósítás, ami persze egy pilotnál nem csoda, kérdés, hogy a heti robot idején ez mennyire lesz fontos a készítők számára, és mennyire fognak csupán stúdiókra, esetleg medencékre korlátozódni a történések.

A pilot viszonylag jól alapozta meg a szereplőket, nem bonyolította agyon a viszonyokat, világosnak tűnnek az elsődleges motivációk, és bár csavarosan próbálnak ezt-azt tálalni (és olykor sikerült is meglepni), összességében azért elég kiszámítható módon tették le az alapokat, amikre a folytatás majd lehet építkezni. Ebben a műfajban élvezetes első epizódot persze nem nehéz csinálni. Hullámzás nélküli folytatást viszont annál inkább.

Tetszés ide vagy oda, még egyszer hangsúlyoznám, hogy a világon semmi újat nem hozott a Grand Hotel, főleg, hogy eleve egy spanyol sorozat alapján készült, ami ugyan a 20. század elején játszódik, de a pilot a fő csavarját onnan kölcsönözte. Azonban azt a semmi újat egyrészt korrekt módon prezentálják (sem a készítők, filmesek, sem a színészek között nem éreztem gyenge pontot), másrészt a szappan sokszor azért is működik, mert a klasszikus elemek révén próbálják úton-útfélen meglepni a nézőt.

Designated Survivor: kezdett a 3. évad

2019. 06. 18. 21:30 - Írta: winnie

13 comments | kategória: kritika

Erről írjatok gyorsan, hihetetlen változáson ment keresztül a sorozat, a kedvenceim közé ugrott kevesebb, mint 1 résszel az új évadból. Rondán beszélnek, emberi módon viselkedve izgágák, nyomulnak, idegesek a szereplők, igazi politizálás folyik benne. Egy percre se nyugszik, pörög végig, nyoma sincs annak a steril országos csatornás tanmesés stílusnak, ami az első 2 évadban volt (1 rész-1 fő téma, rész végére mindig megoldják, stb.)

Ilyen ajánlások/kérések bármikor jöhetnek, mert én ugrom mindenre, amit ti mondtok.

Az az igazság, hogy nem terveztem az első pár rész, a 2. évad eleje és a 2. évad közepe (a “nagy esemény”, ugye) után újabb esélyt adni a sorozatnak (aminek visszatéréséért azt hiszem kábé 17 ember kampányolt), de a fenti komment azért meggyőzött. Meg aztán pontosan tudjuk, hogy showrunner-váltás esetén mindig lehet reménykedni, ld. Fear The Walking Dead 4. évad. Itt mondjuk az ötödik sorozatfőnök érkezett, de a Netflix-re kerülés jelentős lépésnek mondható.

Igazából a nagy számok törvénye alapján várható volt, hogy egyszer olyan író kezébe fog kerülni a kormányrúd, aki tudja, hogy mit akar csinálni. Vagyis helyesbítek: az eddigi showrunneröknek is voltak elképzeléseik, csak azok egyrészt nem voltak túl érdekesek (inkább elcsépelt összeesküvős, politikai napirendes, problémamegoldós irányba mentek el olykor családi szálakkal), másrészt pedig egyiknek sem hagyta az ABC, hogy végigvigye az ötleteit, mindig másnak kellett elvarrnia az elindított szálakat. Nem is volt csoda, hogy a kezdeti hype-ból elég hamar frusztráltság lett a széria kapcsán.

A 3. évad elején kapunk egy hosszabb áttekintés az addig történt dolgokról, de igazából aki ismeri a sorozat alapfelállást és a kiemelt karaktereket (voltak későbbi jövevények is, de őket nem nagyon hozták vissza az S3-ra), annak elég annyit tudnia, hogy Kirkman elnökválasztás előtt áll (mert indul, megméretteti magát, mégpedig függetlenként – ergó meglepő módon a REP és a DEM oldal is ellenfél és keresztbe tesz, bár nem kell ahhoz jóstehetség, hogy azt tippeljük, a fő ellenlábas az előbbi lesz), és a szezon a választási kampányt kíséri végig.

Ez már eleve vonzó felállás, hiszen a kampány a versengésnek köszönhetően az egyik legizgalmasabb politikai esemény, és minden belefér, a taktikázás, a hátba szurkálás, az értelmes politikai vita, még a tanító jelleg is, arról nem is beszélve, hogy bőséggel lehet reflektálni a jelen politikai és társadalmi helyzetre is, több nézőpontból megválaszolni bizonyos kérdéseket. Engem persze mindig is a háttérmunka izgatott legjobban, a kampánytechnikák. (De azért Hannah is maradt a sorozatban, ő a CIA-től kap egy testhez álló átívelő sztorit.)

Több kiemelt új szereplő is érkezett, de a legfontosabbak (és a legjobbak) egyértelműen az Anthony Edwards által alakított új kabinetfőnök, valamint Julie White, mint kampánymenedzser – utóbbi azonnali telitalálat. Mint ahogy a kezdés is az volt, hiszen egy elbaltázott, indulatosra vett State of The Union, “országértékelés” után kapcsolódunk a sztoriba.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Pilot-mustra: Jett – 1×01

2019. 06. 18. 19:30 - Írta: winnie

10 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Ó, de szeretem én a stílusos, jól kinéző sorozatokat! És a Cinemax pár napja bemutatásra kerül újonca mindenképp ilyen volt, egy kicsit két korábbi erősségét idézte meg a csatornának, a Quarry-t és a Banshee-t. Nem clickbait akarok lenni, műfajban teljesen más, mint ez a kettő, de bizonyos elemek azért ismerősek voltak, például a stílusos bűnügyi dráma és a ponyvás motívumokból, könyvszerűen építkező sztorimesélés.

Persze ez csak hab volt a tortán, mert engem azzal már alapból meg lehet venni, ha a főhős egy tolvaj, hiszen akkor már van egy heist-szálunk, azaz rablós-átverős mókára kilátásunk. Persze a Jett annál sokkal komolyabb, afféle füstös, noiros hangulatot áraszt minden porcikája.

JETT – 1×01 – 7/10

Először is, mennyire tökéletes már Carla Gugino ebben a szerepben! Karaktere nemrég szabadult a sittről, és persze legszívesebben felhagyna a bűnözéssel, azonban alkalmai szeretője, egy főgengszter (Giancarlo Esposito) csak beszervezi őt egy melóra, ami (mondom, hogy klasszikus ponyvás motívumok!) rosszul sül el. Azonban, ami ezután következik, az már kevésbé kiszámítható, hiszen ha bosszú és/vagy visszavágás is élteti, akkor sem egyértelmű, hogy kire veti ki a hálóját.

A Jett megint egy olyan sorozat, amiről egyszerűen lerí, hogy készítő darab. Sebastian Gutierrez filmjeivel eddig nem robbantott nagyot, de Sam Esmail nyomdokain haladva írta és rendezte is a széria teljes szezonját, és mind a szkript, mind pedig a megvalósítás piszok tudatosnak tűnik, nagyon pontos, minden bizonnyal nagy műgonddal megtervezett képeket látunk, és még azt is bevállalták, hogy a pilotban elutaznak Havannába forgatni, mert csak, kellett az autentikus környezet és hangulat.

A Jett is az a típusú sorozat lesz, amely jóval komplexebb, mint elsőre tűnik. A pilot fő sztorija alapvetően elég vékony és hamar ledarálható lenne, de a készítőt a világnak a megteremtése érdekelte, és annak feltöltése karakterekkel, akik révén vagy féltucat mellékszálat is megindít, s arra mérget vehetünk, hogy ezek nem csak helykitöltők lesznek és a semmibe futnak majd, hanem jelentőségekkel fognak bírni.

Arról nem is beszélve, hogy a történetmesélés (megint egy gyengém!) nem lineáris, az időben olykor előre és hátra ugrálva ügyesen építik fel a narratívát, és úgy, hogy a megoldásoknak legyen funkciója, hiszen ha az ember bizonyos történéseket időrendbe helyez, akkor azok az előkészítés és a kötelező expozíció miatt közel sem lennének olyan hatásosak, mint így. És mindig jár a kalapemelés, ha valaki tesz azért, hogy a néző jobban szórakozzon, hogy érjék meglepetések.

Ahogy írtam az elején: Carla Gugino. Ennyi. Ő uralja a képernyőt, és bár lehet, hogy a megvalósítást lesz, aki modorosnak fogja megítélni, szerintem ehhez a stílushoz ez dukál, nagyon nem véletlen, hogy olykor osztott képernyőt vagy ismerős vágási technikákat használnak, ezek mind passzolnak a zsánerhez. (Gugino ide vagy oda, egyébként is nagyon jól választottak színészeket, már a pilotban lett rajta kívül pár kedvenc.)

Nem sodró lendületű az 1×01, eleve több, mint egy óra, szóval bőven lélegeznek a jelenetek, kapnak teret a kisebb szereplők is, de a stílus rajongóinak még akkor is csemege lesz, ha csak a végére pörög fel, hogy aztán egy meglepő pisztolylövés józanítson ki minket, s tudatosítsa bennünk, hogy ebben a világban hiába játssza valaki a magabiztosat, bármikor a kés rossz oldalára kerülhet.

Ez a szintlépés, tétnövelés pedig, ha lehet, még jobban felkeltette a figyelmemet, szóval mondanom sem kell, hogy jöhet a 2. rész. Csak nem értem, hogy miért kell szombatig várnunk rá.

Pilot: City on a Hill

2019. 06. 18. 14:47 - Írta: human

12 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Folytatódik a kiemelkedő pilotok hete? Lehet, hogy nem mindenben értünk egyet, de az biztos, hogy a mostani felhozatalra a szürke és az unalmas jelző nem illik. És ide áll be a Showtime-tól a City on a Hill is, ami a maga módján zseniális. (Az HBO Go-n amúgy nézhető magyar felirattal.)

A valós eseményeken alapuló történetről azt érdemes tudni, hogy a 90-es évek elején játszódik Bostonban, a város átalakulásának kezdetén, amikor komolyabb lépések történtek a korrupció és a rendszer szintű rasszizmus visszaszorítására. Itt kóstolgatja egymást egy régimódi FBI ügynök és az új, fekete, diversity hire ügyész. Mégis meglepő szövetségre lépnek idővel, amivel mindent felforgatnak.

Az események katalizátora egy gyilkosságba torkolló fegyveres rablás. Mármint ezt így a rész felépítéséből ki lehet hámozni, mert amúgy cselekményileg nem pörög a City on a Hill, sokkal inkább a nyugis alapozás híve, szépen lassan bemutatja a főbb karaktereket, így mindenki igazinak érződik, a rasszista FBi ügynök, a bűnbanda, az ügyész, senkire nem lehet legyinteni azzal, hogy “mindegy, mi történik vele”.

Tudjátok, igazából mi ugrott be róla? A The Wire. Egy rész után persze nem lehet teljes szívvel ilyet mondani, de egyelőre a részletesség stimmel, semmit sem áldoznak be a drámai fordulatokért, és egy rendszer mélyen gyökerező problémái is előkerülnek. Remélem él vele a sorozat, mert eddig székbe szegezett.

Mondjuk erről a szereplőgárda is tehet. Persze Kevin Bacon szinte mindig jó, főleg ilyen simlis FBI ügynöknek, viszont a pilot tele volt ismerős arcokkal, olyanokkal akik tökéletesen illenek a környezetbe, és a sorozat kinézetébe. Tényleg, erről még nem is írtam, de teljesen a régimódi – ha lehet ezt mondani a 80-90-es évek bűnügyi darabjaira – filmeket idézi.

Egyelőre meggyőző a City on a Hill, bár lassan állhat majd össze, viszont igazán csak azoknak ajánlott, akiknek a The Townhoz hasonló filmek tetszenek. Na jó, minőségi darab, érdemes belenézni, csak még valamit hozzá akartam fűzni egy 8/10-hez.

Pilot: Euphoria

2019. 06. 17. 21:24 - Írta: human

39 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

I didn’t build this system, nor did I fuck it up.

Az HBO kőkemény tinisorozata, ami talán tényleg a Skins babérjaira törhet, legalábbis a mostani fiatal generációról, a Z-ről szól teljesen kendőzetlenül próbál mutatni valamit. Na meg iszonyat depressziósan?

Igazából nekem meglepőek voltak a látottak, mivel a bevezető “kiskorúaknak egyáltalán nem ajánlott” alapján nem tudom eldönteni, hogy most akkor kinek ajánlott ténylegesen. Mert nem a 15 éveseknek, az biztos. A kukkolóknak? A szülőknek, hogy jobban átérezzék a gyermekük nehéz életét és egzisztenciális problémáit? Vagy csak simán a polgárpukkasztás a cél? Néhol ez utóbbinak éreztem a túlsúlyát.

Nudes are the currency of love. Stop shaming us.

Nem véletlenül nem a történettel kezdtem, mert igazából csak szeletet kapunk pár tini életéből, amit a talán főhős lány narrálása köt össze valamennyire. Előkerül minden, de főleg a drogok, és az a pillanat, amikor a borzasztó életüket hátrahagyják a tinik az eufória pillanataiban, akármi is váltsa ki azokat. Azért a szeletek nyilván egy tányérra kerülhetnek idővel, de erre még semmi nem utalt.

Egy dolog azért biztos, az Assassination Nation írója és rendezője, Sam Levinson készítőként (meg az operatőr, Rév Marcell) megmutatta a lapjait. Vizuálisan elég erős a sorozat, főleg ha a drogozós részekről van szó. De igazából mindent erre épít fel, a képekre, és a narrációra való felfűzés konkrétan nem ad lehetőséget a néző számára semmiféle bekapcsolódásra. Ez csak elmondás, abból sem túl eredeti, nem pedig lebilincselő mesélés.

Talán ezért is merül fel, hogy csak belenézünk a dolgokba, mert empatikusnak nem igazán lehetünk egyelőre senki felé. Az mondjuk átjön, hogy az összes karakter szenved valami miatt, nehéz az élete, amit nem is igazán szeret. Ennyire nehéz tininek lenni manapság, vagy csak torzít a sorozat? Vagy csak ezek ugyanazok a körök, mint minden korosztály fiatal éveinél, semmi új nincs benne.

Igazából ezt is nehéz pontozni. Kukkolásként erős, művészileg is, de mégsem áll valahogy össze. 5/10? 8/10? Megosztó? Get off my lawn?

Pilot-mustra: Los Espookys – 1×01

2019. 06. 17. 19:30 - Írta: winnie

1 comment | kategória: kritika,pilot-mustra

A sátán napjai meg vannak számlálva.

Nem lepődnék meg, a valaki jelezné, hogy kezdtem már így kritikát, de muszáj megint leírnom: az, hogy ennyi (de tényleg piszok sok) sorozat készül óhatatlanul is magával vonja azt a tényt, hogy soha annyi eredeti koncepcióval rendelkező darab nem volt látható tévében (és más platformokon), mint manapság. Pár órája olvashattatok a Perpetual Grace, LTD-ről (ami nem semmi), most pedig itt van az HBO friss premierje.

A Los Epookys minden szempontból különleges sorozat, már a koncepciója is egészen meglepő, és az HBO sem próbálta mainstreamnek eladni, hiszen a péntek éjszakai kuriózum sávjában mutatta be. Erre is csak azt a közhelyet lehet leírni, hogy kifejezetten rétegcucc mivolta miatt lehet, hogy nem fog sok rajongót szerezni, de egyesek nagyon, nagyon fogják értékelni, nem véletlen, hogy sok kritikus is nagyon tapsikol. Én nem fogok.

LOS ESPOOKYS – 1×01 – 3/10

Pedig marhára várós volt a koncepció miatt ez a komédia, hiszen a középpontban egy horroros kunsztokat létrehozó amatőr brigád van, akik rajongásukat úgy fejezik ki, hogy mindenféle gusztustalanságot dizájnolnak felkérésre – hol egy szülinapi bulira, hol átverésekhez, hol pedig egy kísértetjárta ház kreálásához, hogy a vendégekre a frászt hozzák. Van köztük lótifuti színész, sminkes, maszkmester, kellékes, és persze az Agy.

A darab különlegessége az, hogy javarészt spanyol nyelvű – már amennyire ez különleges dolog. Tehát a spanyol szövegek angol, az angolok spanyol feliratot kapnak, pedig az executive producere Lorne Michaels, az egyik készítője és főszereplője pedig Fred Armisen (aki egy profi valet-t, autókat leparkoló fickót alakít, aki a főhős bácsikája), aki vagy eleve ilyen kicsavart koncepciót keresett, vagy látott annyit két főszereplő társa ötletében, hogy megvalósítsa azt.

Az első reakcióm a pilot láttán mindenképp a “MIVAAAAN???” volt. Vagy ha nem is az első, de némelyik jelenetnél biztosan előjött, mert a Los Espookys nem győzött mindenféle különcségekkel meglepni, kezdve a kék hajú csokibirodalom örökössel, aki úton-útfélen előadja az eredettörténetét, egészen a kvázi bekapcsolható tévés műsorvezetőig, aki a fényeket leoltva sajátmaga is kvázi teljesen OFF, “Hová menjek, ha kialszanak a fények?” lesz .

A különcséghez az is hozzájárulhat, hogy a sorozat helyszíne sem meghatározott, adná magát, hogy Mexikó, de mégsem mexikói a sztori, inkább valami szürreális alternatív világot kell elképzelni, amitől ugyan nem lesz fantasy a sorozat, de bőven van benne olyan abszurdba hajló vagy lehetetlennel határos elem, ami kicsit túl “sok” lenne IRL. Ennek megfelelő különleges hangnemet is kell elképzelni.

Az az igazság, hogy én voltam talán legjobban meglepődve, hogy ennyire hatástalan volt számomra a sorozat (pedig a pilot végén még fel is lelkesültem, és előkaptam a screenert az 1×02-vel, mondván, hogy végre látni, hogy mi akar lenni az egész, de ugyanolyan csalódás volt a folytatás is, nyílt ugyan a világ, jöttek érdekes szereplők, de semmi extra), pedig ez a műfaj, az idiotisztikus humor sokszor bejön, ld. az ugyancsak horroros köntösbe öltöztetett What We Do In The Shadows esetében.

Igen, a rétegsorozatoknál mindig benne van, hogy körön kívülre kerülve csak irigyeljük azokat, akik őszintén rajonganak a végtermékért, de ezúttal az volt a helyzet, hogy nagyon mentegetni sincs kedvem a Los Espookys-t (majd kommentben, ha jön a népharag), túl esetlennek tűnt számomra (lehet, hogy a spanyol nyelv és a dialógok stílusa? nem tudom, de nekem teljesen ritmustalan volt az egész), és bár valóban kiszámíthatatlan, de rég rossz, ha ennyi (és az, hogy bájos meg jót akar) elég lenne az elismeréshez.

Pilot: Perpetual Grace, LTD

2019. 06. 17. 16:30 - Írta: human

5 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

A sorozat, amit a szereplőgárdája miatt mindenképp be kellett próbálni? És akkor tegyük hozzá, hogy az egyik készítője ezelőtt a nagyon eredeti, furcsa, kémes és amúgy zseniális Patriotban működött közre. Innen nem szép bukni, és…

Gondolkoztam, mivel kezdjem a történet ismertetését, de azt hiszem, a Patriot kritikám egyik sorát alakítom át: A Perpetual Grace, LTD…, hogy is mondjam, egy szélhámosos sorozat. Talán. Inkább úgy mondanám, hogy egy indie darab a zsánerből. Mondjuk az átverősök között alapból nagyobb a szórás, szóval innen kevésbé lóg ki egy furcsa darab, de azért valamennyire megteszi.

A történések onnan indulnak, hogy valaki beszervez egy poszttraumás, önmarcangoló tűzoltót a szülei kifosztására. A terv az, hogy az öregeket, akkk egy gyülekezetet vezetnek, leküldik Mexikóba, börtönbe zárják kis időre, közben halott nyilvánítják őket, és így kifosztják az elvileg 4 milliót tartalmazó bankbetétjüket. Gondolom, nem meglepő, hogy több szintű a terv, és a szar nem egy ventilátorba is belerepül.

Egy dolog biztos, semmiképp sem egy új közönségkedvenccel állunk szemben. Ezért sem akarok a bonyodalomba jobban belemenni, mivel valamennyire lassú a sorozat egy szokásos szélhámosos darabhoz képest, ilyenből aktuálisan ugye a Sneaky Pete ajánlott. A lényeg az, hogy mindenki hazudik, és valójában a terv már mostanra is csak a felszínt mutatja. Ez konkrétan a pilot végére ki is derül.

Viszont mindezt olyan furcsán tolják a képünkbe, hogy meglepő nézni. Egyelőre még nem a zseniális jelzőt használnám, bár lehet a sárga képi világ tört csak le valamennyire, de hiába csak az egyik készítő Steven Conrad jött a Patriotból, ugyanaz az abszurd, fekete humor itt is feltűnik villámgyorsan. Ahogy, mint mondtam, a függetlenfilmes jegyek is.

Mindehhez pedig a szereplőgárda is odateszi magát. Persze Ben Kingsley ás Jacki Weaver alap, ők az öreg és érdekes múltú szülők. De nyilván Jimmi Simpson is jól hozza az önmarcangoló nem is szélhámos szélhámost. Arról. nem is beszélve, hogy kisebb szerepekben is jó pár ismerős van, például a pilotban rögtön Luis Guzmán és Terry O’Quinn a beugró.

Az a helyzet, hogy az Epix csatorna egy hatalmasat húzott a sorozattal. Hiába, manapság nincs idő közepes dolgokra. Ne értsetek félre, a fentiek alapján is látható, hogy egyértelműen nem mindenki kenyere a Perpetual Grace, LTD, viszont aki kicsit is vevő az effélére, vagy pedig szereti a nem leráott csont cuccokat, az nagyon rákattanhat, mert iszonyat minőségi és különleges az eddigiek alapján.

Na, az eddigi 8/10-ek után nézzük azt a harmadik részt, ami tegnap érkezett? Tényleg, hetiben jön, ami nekem manapság konkrétan felüdülésnek érződik, nem igyekeznek dominálni a hétvégém, mint a Netflix. És persze van ideje leülepedni a dolgoknak.

Next Posts Previous Posts