login |

Posts filed under 'pilot-mustra'

Pilot: Star Wars: The Bad Batch – írta Ayrons

2021. 05. 07. 15:50 - Írta: vendegblogger

23 comments | kategória: animáció,kritika,pilot-mustra

Végre megérkezett A klónok háborúja 8. évadja, akarom írni a spinoffjának a The Bad Batch-nek a legelső része (stílusosan május 4-én a Star Wars hivatalosan napján). Akik látták a pilot epizódot, azoknak feltűnhetett, hogy a legújabb Star Wars-animációs sorozat úgy istenigazából semmiben se különbözik az anyasorozattól.

Ha nem lenne a rész előtt ott az új logó (ami a régi sorozatból bukkan elő ötletesen) akkor az ember azt hihetné, hogy a kultikus A klónok háborúja legújabb részét kezdte el nézni. Csak ugye az a széria tavaly lezárult, és mindenki azt hitte, hogy egy korszak is véget ért vele. Erre egy év elteltével itt a The Bad Batch spin-off széria, a pilotját megnézve pedig, mintha sosem ért volna véget A klónok háborúja animációs sorozat. Amit én egyáltalán nem bánok.

Az új sorozat egy 75 perces filmmel érkezett meg a Disney+ kínálatában, hogy onnan folytassa a messzi messzi galaxis történetét, ahol az anyasorozat abba hagyta azt tavaly. A több éve tartó klónok háborúja a végéhez közeledik, Grievous tábornak teljes offenzívát indít a Galaktikus Köztársaság területei ellen, ám Dooku grófot Anakin Skywalker megöli, míg a droidhadsereg főparancsnokát Obi-Wan Kenobi teszi hidegre.

Eközben Caleb Dume (a későbbi Kanan Jarrus) mesterével Depa Billaba küzdenek a Szeparatista offenzíva ellen, nem épp sikeresen. Ám szerencséjükre a „lovasság” megérkezik még időben a Bad Batch személyében, akik hamar megfordítják a csata kimenetelét.

Csakhogy az ünneplés nem tarthat sokáig, ugyanis Palpatine főkancellár kiadja a hírhedt 66-os parancsot, aminek a következtében a klón katonák a Jedik ellen fordulnak, és sorra kivégzik a rend és béke őreit. Kanan/Caleb mesterének az önfeláldozásának, no meg a Bad Batch csapat vezetőjének a segítségével sikeresen meglóg a klónok elől, miközben az elit kommandó tagjai értetlenül állnak az események előtt. A Kaminora visszatérve, a furcsa klónokból álló csapat hamar rádöbben, hogy az általuk ismert galaxis az alapjaiban változott meg, amihez vagy alkalmazkodnak, vagy pedig mehetnek a „roncsterepre”. 

A sztori egy az egyben az anyasorozat felépítését követi, ezért is írtam fentebb, hogy az új széria semmiben se különbözik a régi nagy elődtől (még grafikában sem). Ez valakinek vagy bejön vagy nem, bár szerintem többen lesznek az előbbi táborában, mintsem az utóbbiban. No meg egy spinoffról beszélünk, így érthető, hogy nem nagyon térnek el a készítők a Clone Wars stílusától.

Az már más kérdés, hogy Dave Filoni, akit sokan George Lucas méltó utódjának tartanak, már másodjára írja felül a meglévő kánont a saját elképzelései miatt. 2014-ben a Lucasfilm bejelentette, hogy minden, ami nem a 6 film, A klónok háborúja és a Lázadók sorozat az nem tartozik a Star Wars kánonjában. Értelemszerűen a rajongóknál ez a húzás kiverte a biztosítékot. A Lucasfilm azzal indokolta a döntését, hogy a Star Wars univerzuma túlságosan keszekusza lett az évek során, és szükséges lépés volt emiatt ez a fajta drasztikus tisztogatás.

Ám megígérték, hogy a jövőben minden egyes tartalom legyen az film, sorozat, animációs tartalom, képregény, valamint könyv ugyanakkora súllyal fog rendelkezik, és minden mindennel össze fog függni, egy egységes kánont hoznak létre, ahol nem lesznek szintek, és felülírások, no meg ellentmondások.

Erre 2021-ben az a Dave Filoni, akit a Star Wars messiásának tartanak már másodjára retconolja a meglévő kánont. Tavaly az Ahsoka-könyv eleje lett felülírva A klónok háborúja 7. évadjával, idén a Kanan-képregény egyik száma esett áldozatul ennek.

Ezek után nagyon úgy tűnik, hogy visszatérünk a régi szintes kánon rendszerhez, ami még Lucas idején volt, amikor egyes tartalmak simán felülírtak megannyi könyvet és képregényt. Hiába jelentette ki 7 évvel ezelőtt a Lucasfilm, hogy egy egységes kánon fog jön, ha a későbbiekben Jon Favreau, Dave Filoni, vagy akármelyik film, valamint sorozat rendezője felülírhatja a meglévő kánont, csak azért, mert nekik más elképzeléseik vannak. Nagyon úgy fest, hogy a stúdió egykoron elhamarkodott kijelentést tett. 

Egyébként maga a pilot sztorija rendben volt, ahogyan egy rendes pilot esetében, úgy itt is a készítők felpakolták a bábukat a táblára, megismertették a nézőkkel az alapszituációt, hogy aztán az elkövetkező 16 részben kibővítsék a meglévő világot, és kibontsák az évad, no meg a karakterek személyes drámainak a történetét. Tették mindezt nagyon profin, köszönhetően annak, hogy a hátuk mögött olyan sorozatok vannak, mint A klónok háborúja és a Lázadók. 

A sorozat középpontjában A klónok háborúja 7. évadából megismert Bad Batch csapata állt, kiegészülve egy Omega nevű női klónnal. A 99-es klónkommandó osztag, akiknek a győzelmi statisztikája 100%. Ők azok, akik a látszólag lehetetlen feladatokat is képesek elvégezni. Bevallom a 7. évadban a legkedveltebb klónjaim lettek, köszönhetően annak, hogy mindegyiknek saját, egyedi személyisége van, no meg emlékezetes jeleneteket is kaptak.

A csapat tagjai: Hunter, aki egy élő térkép és emellett a kommandó parancsnoka, Tech az informatika zseni, Crosshair a mesterlövész, Echo az egykori 501-es osztag tagja, aki egy élő számítógépként működött, és végezetül Wrecker a tank. Mindegyik karakter, mind külsőségben, mind pedig személyiségben jól elkülöníthető, ezáltal pedig mind az öten élő és lélegző személyként működnek, a kémia is tökéletes működik közöttük. 

Egyébként az meglepett, hogy már a pilot epizódban szétszakadt a csapat, és Crosshair, akinél szemben a csaptatásaival a 66-os parancs részben aktiválódott, a Birodalom oldalára állt. Vélhetőleg azt a feladatot fogja kapni a feletteseitől, hogy vadássza le az egykori társait.  Kíváncsi leszek, hogy képesek lesznek-e megmenteni őt, vagy végül egy drámai halált fog halni. Omega személye pedig tippre a sorozat egyik nagy rejtélye lesz. Nem lepődnék meg azon, ha erőérzékeny klón lenne a kislány, hiszen a kaminóiak eléggé titkolóztak vele kapcsolatban, még Tarkin előtt is. Lehetségesnek tartom azt is, hogy Palpatine klónozási hóbortja vele kezdődik majd el, és Filoniék itt próbálnának majd valamilyen értelmet adni a kilencedik résznek. 

Szóval a hangsúly a Birodalom térnyerése mellett a klónokon lesz. Ami szerintem egyáltalán nem probléma, hiszen már az anyasorozatban is eléggé központi szerepet töltöttek be a köztársaság katonái. Annak pedig kimondottan örültem, hogy végre nyíltan kimondták, hogy miért is cserélte le a Birodalom a klónokat. Ezzel sok évnyi vitának a végére tettek pontot a készítők. Emellett az is kiderült, hogy a 66-os parancs nem csak a Jedik ellen fordította a klónokat, hanem hűségessé is tette őket a Birodalomhoz. Ami egy teljesen új információ volt, még a rajongók számára is. 

Említést érdemel még a sorozat látványa, ugyanis a Lucasfilm Animation nagyon kitett magáért. Már-már Pixar és Disney Animation látványvilágot kaptunk, tippre pár év és a Lucasfilm animációs részlege felér az előbb említett stúdiók szintjére. Kevin Kiner zeneszerző pedig ismételten kitett magáért, nagyon szépen kiegészítette a saját szerzeményeivel John Williams taktusait.

Végére csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a készítők célja egyértelműen látszik, Dave Filoni és a csapata ismételten egy olyan szériát akarnak letenni az asztalra, amely nagyban bővíti majd a Csillagok háborújának az univerzumát. A folytatás ma érkezett, annak a megnézéséig is mindenkivel az Erő legyen! 9/10

Pilot: Starstruck

2021. 05. 06. 15:50 - Írta: human

1 comment | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Angol romantikus komédia jöhet, nem? Kis lazítást hoz heti 22 percben a BBC3 az újoncával. A Starstruck eléggé modern gondolkodású, legalábbis a női szexualitásról, és ezt nagyon természetesen kezeli.

Afternoon sex is basically an errand.

Nyilván teljesen őszintén, ahogy mindig, az előzetes engem nagyon nem győzött meg, az ott levő leírás sem, de akartam valami újat nézni, és a 22 perces komédiák nálam mindig előnnyel indulnak (de majd jön az Intergalactic is a héten!), így végül leültem elé. Innen lehet a legszebbeket meglepődni, és néha tényleg csal a megérzés, ez ütött. Ennek ellenére szerintem hallgatni kell az előérzetre, mert 100 esetből 2-szer alakul pozitívan az eset, legalábbis nálam.

A lényeg, hogy a tartalom alapján tényleg nem sokan kattannának rá: egy újévi bulin becsípve összejön a főszereplő lány egy helyes pasival. Aztán másnap kiderül, hogy egy filmsztárról van szó. Egyelőre, vagyis 2 rész alatt még a “közvélemény nem tudhatja” és a többi klisés húzást is elkerülték, de az nyilván csak várat magára, inkább csak félreértéseken alapul a konfliktus.

Ebből az alapozásból bármi lehetne, de a két karakter közötti csipkelődős dinamika teljesen a régi idők romantikus komédiáit idézte, csak megfejelte némi modern problémával azokat. Nehéz jól összefoglalni, leírni azt a hangulatot, ami átszőtte a részeket, de engem teljesen berántott. A modern, szabadabb gondolkodás hatja át, például 20 évvel ezelőtt egyértelműen fordítva lett volna a felállás (vagyis nemrég is volt), vagy minimum a filmsztár férfi oldaláról koncentrálna a kapcsolatra. Tudom, a Micsoda nő! alapján talán nem, de itt semmi megmentés komplexus nincs a történetben, inkább egyenrangú felekről van szó.

Mindezeket úgy mondom, hogy Rose Matafeo valahogy nem olyan szimpatikus főszereplőnek itt, de közben meg az írás (a sajátja!) ezerrel segíti őt is. Nikesh Patel pedig remek végig. Kicsit furcsa, milyen jó kémia van közöttük, de tényleg csak a forgatókönyvre tudnék mutogatni ennek kapcsán, valahogy van flow, akármennyire is képtelennek hat némelyik fordulat. Az meg csak hab a tortán, hogy a színész ügynöke Minnie Diver, ellopta az egész show-t! Tiszta Ari Gold, csak 2021-ben!

Sima 8/10 a nyitány, amit egyáltalán nem gondoltam volna. Az ittas poénok egy része kicsit kínos, de úgy a 10-15. perc környékétől már mosolyogtam, ami a kitartott a 2. rész végéig simán. A nap dala akkor a Return of the Mack.

Pilot-mustra: The Hardy Boys – 1×01

2021. 05. 05. 15:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Nagyon régi elmaradásom ez a decemberi kanadai premier, ami Amerikában a Hulu-ra került fel azonnal a teljes évaddal. Igazából nem is értem, hogy mi történt, hogy nem kezdtem el, hiszen miképp a The Irregulars-nél írtam is, a gyerekfőszereplős kosztümös krimik kifejezetten a gyengéim közé tartoznak. Hát még az átívelősök!

A Hardy srácok története majd 100 éves irodalmi alapon nyugszik, annak idején amolyan krimiponyva-sorozatként publikálták elég nagy számban a köteteket Franklin W. Dixon név alatt, mely álnév alatt természetesen több író is dolgozott. Magyarországot, miképp Nancy Drew, nagyjából elkerülte, mindössze Az óceánrepülő című kötetnek találom nyomát, amiben az az érdekes, hogy ez az átívelős nyomozós sorozat az óceánon kezd, amikor is egy hajó valami repülőgép roncsra bukkan.

THE HARDY BOYS – 1×01 – 6,5/10

A 80-as években játszódó történet (se mobil, se közösségi platformok – éljen a könyvtárban való kutakodás!) egy családról szól, papa, mama, gyerekek (két fiú), ahol az oknyomozó újságíró anyuka egy autóbalesetben meghal, rendőr apu pedig összepakolja a pereputtyot, és elköltözik (eleinte egy nyár erejéig) testvéréhez, a gyerekek nagynénjéhez egy tengerparti kisvárosba, mert jól jön neki a segítség a rajtuk való gondoskodásban.

Azonban, mint arra a srácok kotnyeleskedésük közben rádöbbennek, édesanyjuk halálára gyanús körülmények között került sor, amit azonban apjuk nem nagyon oszt meg velük, ezért a két eléggé maga alatt lévő (ld. az anya és a költözés) fiú saját szakállra nyomozni kezd új barátaival, ami remekül meg is ágyaz egy kalandos és búfelejtő nyárnak. Még akkor is, ha a tétek elég komolynak látszanak, és minden bizonnyal az anya munkájához is köze van mindennek. (És akkor a sorozat kezdő képsorairól még nem is ejtettem szót, ugyanis egy halászhajóval indítunk, annak tengerből kifogott zsákmányával, egy misztikusnak tetsző kinccsel, majd a legénység lemészárlásával – amolyan jó ponyvás, bajuszpödörgetős módon.)

Még két rész után sem tudom, hova tenni a sorozatot. Vannak dolgok, amik nagyon rendben vannak benne, a zene és a retró hangulat tökéletes, és tudom, hogy béna dolog folyton a Stranger Things-re hivatkozni, mert ott van egy csomó filmes és tévés előd is gyerekbandákkal, de mégis az a legkézenfekvőbb mostanság, főleg, hogy itt sem a két Hardy-tesó ügyködik csak, hanem egy nagyobb tinibagázs.

Annak ellenére, hogy abszolút átívelős (írd még le ötször!) történettel van dolgunk, az 1×02-ben amolyan mini feladatok, mondhatni mellékküldetések voltak, amik epizodikus jelleget kölcsönöztek a résznek, és ami különösen jópofa volt, hogy a banda is kétfelé szakadt, így párhuzamos gyereknyomozásokat láthattunk, melyek mindegyike bonyolította az összképet, persze amellett, hogy adott is plusz infókat azzal kapcsolatban.

Ugyancsak az 1×02-ben jött elő a sorozat ponyvás gyökere, ugyanis elég valószerűtlen, eleinte randomnak tűnő jelenettel nyit a rész. Nem is értettem, hogy mi a helyzet, utána visszakerülve a kisvárosba azt hittem, hogy csak az egyik szereplő olvasott egy könyvet, és az elevenedett meg előttünk, de később kiderült, hogy abszolút valóságos történésről van szó, aminek ráadásul köze is van a főszálhoz.

Meg egyébként is, látszólag mindennek köze van mindenhez, szóval elég hamar érdemes felfüggeszteni mindenféle nézői kétkedést a véletlenek kapcsán, egyszerűen az “Aha, persze!”-pillanatokkal kapcsolatos kétkedések nélkül sokkal hatásosabbak a felfedezések és fejvakarósabb a nyomozás alakulása. Van, aki az effélét gombnyomásra ki tudja kapcsolni, de aki túl analitikus és csak ON-funkcióban néz sorozatokat, annak nem való a The Hardy Boys.

Nem mondom, hogy elsőre (vagy másodikra) annyira lenyűgözőnek találtam a fő rejtélyt, de van annyira bájos maga a széria, hogy egyelőre maradjak. Egyedül azt sajnálom, hogy egyik főszereplő sem tűnik igazán érdekes karakternek. Gond nincs velük, még a színészeket is elfogadom, de például a kisvárosban először beléjük botló gyerek sokkal izgalmasabb figura náluk. Vele sokkal szívesebben néznék valamit, de gondolom, fog ez még alakulni.

Pilot-mustra: The Innocent – 1×01

2021. 05. 04. 19:20 - Írta: winnie

13 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat,pilot-mustra

Hú, de nehéz kritikában megfogalmazni azt, hogy az ember mit keres és értékel a sorozatokban úgy, hogy az meggyőző és másra is vonatkoztatható legyen, valamint tájékoztasson! Számomra a nézői élmény a legfontosabb, és azt veszem észre, hogy amikor az maximális, viszont a sorozatról tudom, hogy nem tökéletes és vannak hibái, akkor mindig farigcsálok, kifogásokat keresek, pedig nem kéne. Ha valami maxos, akkor vállaljuk be, hogy maxos, nem?

A Netflix pénteki premierje volt a spanyol Az ártatlan, ami belőlem ezt a nagyon lelkes nézőt hozta elő, amit nem nagyon tudok számokban kifejezni, max a 10/10-zel. Nyilván a sorozat (még?) nem ennyi, de a kezdés, bármennyire is fura volt és lógott a levegőben, mert nem láttam benne elég alapanyagot, eleve megfogott egy 6-7/10-es szinten, de utána jött az 1×02 és BUMM, az első percekben transzcendens állapotba kerültem, és egy 8-as szint után a harmadik rész már 9/10-re kúszott fel nálam. (Most a 4.-nél tartok, majd jövök finálékritikával. Ha kitart a lendület, tuti top3-as az év végén.)

THE INNOCENT – 1×01 – 7/10

És itt jön be a kritikák szubjektív vetülete, miszerint isteníthetek én valamilyen aspektust, ha az valakit hidegen hagy, akkor magát a sorozatot sem fogja értékelni, ezért sem az osztályzatokat kell nézni. Én pedig oda vagyok a narratívákkal való játékért – emlékeztek még a The Chicago Code-ra? Mekkora gyomros volt a pilot vége! Annak köszönhetően, ahogy mesélték. A kedvenc filmjeim többsége mind rendelkezik valami narratív, a történetmesélés minkéntjével csavarral (pár a top10-ből: Memento, Lola rennt, Fallen, The Usual Suspects, Amélie), és amikor megnéztem az El Inocente első részét azt mondtam magamban, hogy az nem lehet, hogy ez csak ennyi. Itt kell lennie valami (narratív) csavarnak. S lőn!

Nagyon fura volt ugyanis ahogy elkezdődik a sorozat. Megismerünk egy fiatal férfit, aki véletlenül megöl valakit és ezért börtönbe kerül, de… utána kvázi meghallgatjuk az élettörténetét, konkrétan ledarálják, hogy mi minden történt vele az elkövetkező jó pár évben, és én tudtam, hogy ezt így egyetlen író sem csinálná, mert ennél pofátlanabb expozíció nincs. Szóval ez már eleve szöget ütött a fejembe, hogy itt készül valami.

Utána megismertük a fő sztorit, ami tele volt furcsasággal: jelenetekkel, amikből mintha hiányzott volna valami, amik nem voltak annyira teljesek, amiknél érezni lehetett, hogy valami nem stimmel. Kaptunk hihetetlennek ható véletleneket. Teljesen a levegőben lógó, minden magyarázat nélküli múltbéli snitteket. És olyan WTF-jeleneteket, amiket minden felvezetés nélkül zúdítottak ránk, és azt éreztem, hogy a teljes képnek csak egy nagyon kis darabját fogom a kezemben.

És ez az, ami iszonyatosan felvillanyozott. Én a krimiket a kirakós jelleg miatt nézem, imádom, amikor összeáll a kép, és Az ártatlan esetében tudni lehetett, hogy nem olyan rejtélyeket kapunk, amikre talán lesz válasz, hanem ellenkezőleg: itt mindennek jelentősége lesz és a legvégére mindenképp össze fog állni nagyon szépen a kép. És ezekben a könyvadaptációs sorozatokban ezt imádom. (Nyilván elfogult vagyok, mert bár sosem olvastam az író, a sorozat Harlan Coben-adaptáció, mint a tavaly top5-ösom, a The Stranger, a The Woods vagy a Safe, ezek mind elsőnapos darák voltak nálam – Az ártatlan amúgy Az ördög játszóteréből készült.)

Na, hogy ennyi szócséplés után a sztoriról is beszéljek: adott Mateo, aki a börtönből szabadulva testvére jogi cégénél helyezkedik el, remek lett az élete, a barátnője gyereket vár, de amikor utóbbi egy üzleti útra megy Németországba, nagyon fura üzenetet kap a mobiljáról, ami miatt arra kezd gyanakodni, hogy valami baj érhette a nőt. Elkezd szaglászni, és nem sokra rá élet-halál helyzetbe találja magát, aminek az okát abszolút nem érti. Azonban ahelyett, hogy a második részbe megkapjuk a rész végi cliffhanger feloldását és a sztori folytatását, megismerkedünk egy nyomozónővel, akit egy apáca öngyilkosságához hívnak ki.

HÖ? Mi van? Ezen a ponton totál beindultam, hiszen adta magát a kérdés, hogy miért nézzük ezt a teljesen különálló sztorit, amiről tudjuk, hogy valamikor, valamilyen módon kapcsolódni fog az előzőhöz, főleg, hogy rögtön tovább is gondoltam mindezt, hogy vajon még hány szálat fognak elindítani itt a 8 részes szezon során, mert emlékeztem, hogy nem csak két karakterplakát jött ki a sorozathoz, és egyébként is elég furák voltak a marketinganyagok. (Szerencsére a konkrétumokat már rég elfeledtem.)

A lényeg, hogy itt vagyunk. Van egy férfi, aki a barátnőjét keresi, miközben rejtélyes fenyegetések érik. És van egy nő aki nyomoz halálesetben, de folyton falakba ütközik, mintha komoly érdeket sértene. És ennek a két puzzle darabkának a segítségével kell összeraknunk a képet, miközben tényleg egyre több és több, további kérdőjeleket szülő részlet jut a birtokunkba.

És hiába zavaros eleinte szinte minden, tudjuk, hogy tartunk valahova, még akkor is, ha a készítők gonosz módon olykor meglökik azt asztalt, összekeverve egy kicsit a kirakót. De tényleg, mert olykor (és itt éreztem negatívumként némi erőltetettséget) kilépnek a lineáris időkeretből, és nem sorrendben tálalnak eseményeket. Ami kapcsán majd utólag mindenképp érdekes lesz visszanézni azt, hogy a narratív szerkezettel való játszadozásnak valós funkciója volt-e, vagy csak a trükközés látszata miatt alkalmazzák. A válasz persze nem oszt és nem szoroz számomra, ha ilyen mesterséges adalékanyagokkal növelik az élvezeti fokot, akkor felőlem tegyék, én könnyű eset vagyok.

A nagy kérdés persze az, hogy a végső kép kirakásakor mennyire leszünk elégedettek, ez nagyon meg fogja határozni azt, hogy utólag mi az ember véleménye a sorozatról – a Behind Her Eyes-ban nem a kezdeti döcögés és a lassabb tempó van meg a többségben, hanem a zárás gyomrosa, míg a The Stranger-ben hiába a sodró első pár rész, ha a végére jutottak sutaságok, amik keseríthették a szájízt. Mint írtam, ha a The Innocent tartani fogja azt a szintet, ahova fellépett az 1×02-vel, akkor biztos, hogy az idei kedvenceim között lesz. Ha meg nem, az utat akkor is piszkosul élvezni fogom.

Pilot: Welcome To Utmark

2021. 05. 01. 15:18 - Írta: human

11 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Minden egy birka brutális halálával kezdődött Utmarkban. Az Isten hozott senkiföldjén egy norvég dramedy az HBO Nordic-tól, és úgy tűnik, ők is igyekeznek jó minőséget szállítani, egyelőre nem mennyiségileg dominál a kontent ott sem.

A történet tényleg egy lemészárolt birkával indul, amit a gazdája talál meg, aki számon is kéri a felelős kutya gazdáját, aki csak kineveti, mert ő igazi őslakos, nem gyenge norvég, neki Alfa+ folyik az ereiben. Innen kerül kibontásra Utmark közössége.

Érdekes, mert például az első részben nincs amolyan igazi nagy történet, ami egy sorban leírja az egészet, csak zajlik az élet amibe egy katalizátor eseménynél szálltunk be. Megnéztem, a hivatalos leírás amit lefordítottunk is főleg csak a karaktereket sorolja inkább, én is csak azt tudnám sztoriként: a korrupt seriff, az iszákos juhász, a természetszerető favágó (szeszcsempész:), az istent gyűlölő pap és a gyászoló strici. A norvég western hangulat mondjuk áll, már csak a fényképezés miatt is.

Hogy ne hagyjalak titeket teljesen a sötétben, az első rész címe Szemet szemért, így már ennek kiírásakor egyértelmű volt, hogy egy bosszúval kezd eszkalálódni a helyzet, de efelé teljesen lassan építkezik az Isten hozott senkiföldjén. A halott birka egyben szimbólum is amúgy, majdnem John Wick-szerűen, hiszen a tettes kutya gazdája elveszi a birkapásztor feleségét is.

Ami nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem sötét titkokról van itt szó, hanem szépen lassan megismerjük a teljesen hétköznapi közösséget, ahol az átlagemberek mellett nyilván vannak bűnözéssel foglalkozók, a törvény sem tökéletes, de a “korrupt” inkább azt jelenti, hogy teszetosza a rend őre, aki képtelen bármit megoldani igazából, csak elvan a langyos vízben (legalábbis kezdetben ilyennek tűnik). De ennek nyilván következménye van jéghideg északon, ahol mindenki kicsit konok.

Amit tényleg rá lehet sütni az érdekesen lassú építkezés mellett, amiben nyugodtan bomlik ki a konfliktus, hogy ennyire norvég sorozatot ritkán látni, kb. mindent bemutat a múltkori podcastomban említettekből. Minden karakter teljesen északinak tűnik, jobban mint a Twin-ben vagy Occupied-ban, de nem csak komoran néznek, hanem rohadt viccesek is néha, de ez többnyire teljesen sötét tónusú humort jelent. Nem amerikai sötétet, Coen testvéreset, hanem olyasmit amire ez az észak európai kultúra képesebb. Olyan… szikárat, talán ez a jó jelző rá, de ha valakinek klappol, az jó párszor fog vigyorogni, mint ahogy én is tettem.

Mindezek mellett tényleg olyan ridegek (vagy távolságtartók) is egymás felé. Ami azért érdekes, mert ugye magánéleti szál is átszövi a szemet-szemért történetet. Sőt, egy új lakó is érkezik a közösségbe, akinek nehéz a beilleszkedés, rajta keresztül is látjuk mennyire magának való a többség, de közben teljesen furcsa megfigyelni, ahogy a csapásokat fogadják az emberek, szinte sztoikusan. Mondom, nagyon északi egyveleg, ami nem egy “sötét gyilkosság sötét titkok” recepttel készült.

Eléggé bejött a kezdés, és akkor még csak a fényképezést említettem eddig a megvalósítás kapcsán. Például nekem nagyon tetszik az északon készülő sorozatokban, hogy rengeteg mindent forgatnak kinti helyszíneken. Oké, többnyire kicsi településeik vannak, talán nincs is sok épített stúdiójuk (feltételezés részemről:), de folyamatosan kinn vannak (valóban) a semmi közepén, a gyönyörű tájakon, és ha már a sorozat magyar címe is erre utal, akkor jó, hogy lehet érezni ezt rendesen.

Na szórok rá egy 7/10-et, mert részemről pont az elhagyós feleség szál idegesített kicsit, és sok minden épül arra, de mégis jó volt nézni a kezdő részeket. Na, most hozom a piát és mehet a Frankenstein.

Pilot: The Mosquito Coast

2021. 04. 30. 21:10 - Írta: human

8 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Ilyen amikor az utazást kell élvezni? Vagyis az Apple TV+ új sorozata a végére gondolom csak összeáll, főleg, hogy a Lutherért felelős Neil Cross áll mögötte. Rögtön két részt kaptunk, bár szerintem már a pilot is rendesen lefestette mi várható, ezután pedig hetiben folytatódik majd A Moszkító-part

A történet…, nos egy menekülés eddig. Mármint tényleg, látjuk a főszereplőt és családját, akik nem fogyasztóként, az amerikai álom figyelmen kívül hagyásával élnek a társadalomban. Elvannak, szeretik egymást, de mintha tartanának valamitől. Ami meg is érkezik, mert eleinte csak követi őket pár ügynök, de utána az egész rendőrséget mozgósítják ellenük

Gond egy szál se, mármint mielőtt odaérne mindenki a házukhoz, a főszereplők lelépnek. Az úti cél látszólag Mexikó, és ott egy hajó beszerezése? Ezt most a kezdő részek alapján kérdőjeleztem csak.

Nyilván olvastam a főbb történetet, ami pár aprósággal kiegészíti a fenti helyzetet. Az első két részben egy fotóval utalnak csak a nagyobb képre, a hangsúly teljesen a menekülésen van egyelőre. Mindig akad valami nehézség, amit találékonyan megold a férfi és/vagy a családja, csak hogy egy másikba keveredjenek.

Amolyan akció-thriller a hangulat egyelőre, viszont abból a Sicario-fajta (vagy Luther nyilván:), avagy rendesen felvezetik a set piece-eket, amik nem is értelmetlen lövöldözésből vagy hihetetlen menekülésekből állnak. Logikailag a túldramatizáláson kívül csak abba tudnék belekötni, hogy miért nem csaptak le rögtön az ügynökök rájuk, amint megtalálták őket. Utána egyáltalán nem idiótán gördül előre a történet.

Ezen kívül a kidolgozása valami rohadt hangulatos. Most ez alatt a kinézetet és a zenét értve. Megy a “tényleg filmes” hatásúak közé, és ugye az a halmaz nem olyan nagy egyelőre, hiába vagyunk platinakorban a sorozatozásnál. Bár mostanában mintha több ilyesmi lenne. Nem mellesleg az a popkult utalásokra értetlenül nézős jelenet jó kis fricska volt a csak ebből élő nosztalgiapengető írókra.

A szereplőgárda pedig rohadt jó. Onnan is süt a profizmus. Oké, Justin Theroux még a The Leftovers kreditjéből is simán megél, de valahogy mindenki nagyot megy. Talán a fiatal fiút alakító Gabriel Bateman ment csak az agyamra kicsit, nem tudom, miért, mert ha belegondolok azt mutatta amit kell.

A lényeg, hogy folyamatosan érdekelt mi a következő fordulat, hogy kászálódnak ki belőle a főszereplők. Berántott rendesen, bár elfogadom a lassú jelzőt, ha valaki kommentben esetleg azzal jön, de részemről pont jó volt a tempó. És a kevés humoros pillanat (az a telefonbeszélgetés:) pedig ütött! 8/10 az első két rész.

Pilot: Rutherford Falls

2021. 04. 29. 19:30 - Írta: human

2 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Spoiler: két részt alatt egyszer sem tudtam elmosolyodni a Peacock új komédiáján. aminek egyik készítője az a Mike Schur, aki a Parks and Recreationt, a The Good Place-t és a Brooklyn Nine-Nine-t is csinálta. Mondjuk már akkor gyanús volt, hogy valami nem stimmel, amikor feltűnt, hogy 0 karizmás az összes főbb szereplője, élükön Ed Helms-szel.

A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, izé, a címből kitalálható hol. A polgármester el akarja mozgatni a sok balesetet okozó városalapító szobrát, annak leszármazottja, a “környék bohóca”, a helyi múzeum vezetője pedig ez nem hagyja. Ez lenne az lift pitch. Ki az, akit ez megfogott?

A képet persze bonyolítják, mivel a város a helyi őslakosokkal kötött régi szerződés miatt jött pont ott létre, szóval van a keserű múlt, meg egy nagyobb átívelő szál, hiszen az indián kaszinó vezetője tervez valamit, meg amúgy Rutherford az egy nagyobb amerikai brand, aminek a vezetője baromira nem akarja, hogy bármilyen hullám keletkezzen a név körül, pedig ott a kisvárosban izzik a hangulat, amire egy újságíró is felfigyel.

A koncepció klasszikus komédiás, rengeteg szál, sok félreértés véletlenül és direkt, amik mindegyike szétbonyolítja a cselekményt. Avagy Történnek Dolgok, és ha rá akarom fogni, akkor elvileg van benne humor, mivel vannak jelenetek amiket láthatóan poén felé építenek. Ellenben nevetni rajta nem sikerült. Sőt, mosolyogni sem. Ez egy humorvákuum.

Ezen tényleg nem segít a szereplőgárda. Ne értsetek félre, bírom Ed Helms-et, de szerintem egyszerűen nem főszereplő alkat, amit itt folyamatosan bizonyított, még azokban a jelenetekben is, amik elmentek a karaktere számára. A többiekre is maximum a korrektet tudnám rásütni, még talán a kaszinó simulékony vezetője, Michael Greyeyes a legjobb.

Amúgy vigyázzatok extrán a Rutherford Falls-szal, mert a cselekmény, a “mi a fene lesz itt” veszélyes. Engem is majdnem a folytatásra csábított, de az 5/10 vagy még rosszabb kezdő duó rész után biztosan kidobott időnek érezném. Lehet, hogy a fináléba belenézek… nem, human, rossz human!

Pilot: Losing Alice

2021. 04. 28. 20:50 - Írta: human

8 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Bevallom, elsőre azt hittem, hogy egy Izraelből vásárolt sorozattal megtörik az AppleTV+ menetelése. Nyilván innen jó pozitívan meglepődni! Az Alice elvesztése simán hozta a megszokott minőségüket.

A történet egy filmrendezőnőről szól, aki az ország egyik legszexibb színészével házasodott össze, és alapított családot, ami már több gyerekkel gyarapodott. Mostanra szinte semmi munkát nem kap (erről mindjárt), reklámokat készít, nem olyan művészfilmet, mint amivel híressé vált korábban, amivel tett valamit a kultúrához.

A vonaton találkozik egy vonzó, fiatal forgatókönyvíróval, akivel elég jól alakul a társalgásuk, de furcsán félbeszakad. Aztán kiderül, hogy ez a nő nagyjából az ország legkeresettebb szkriptjét írta, amiben a főhősünk férje lesz feltehetőleg a főszereplő. Mindeközben mutogatnak a “már elkészült” filmből jeleneteket, amik elég erőszakosak és túlfűtöttek. És valahogy ez az egész működik.

A trailernél ott a logline jobban, de valójában nehezen összefoglalható a Losing Alice. Előzetesen azt lehetett tudni, hogy egy erotikus thriller, de ez nem meztelenségeket jelent (egyelőre?), inkább csak ilyesmi témák körül forog a cselekmény. Ezt csak azért mondom, hogy ne Elemi ösztönt képzeljetek a zsáner alapján, meg nem is teljesen illik oda.

Mindemellett egy film összehozásáról is szól? Nyilván aki végignézte, az tud erre válaszolni. Az első két rész nagyon furcsa egyveleg, amellett, hogy érdekes belenézés az izraeli filmvilágba, például egy sztárszínésznek és egy volt sztárrendezőnek anyagi segítség kell a szülőktől? De természetesen a készülő film szála inkább csak a főbb témák, az életközépi válság feldolgozásának másik iránya, még ha a cselekmény szempontjából is fontos emellett.

Első körben az megfogó az Alice elvesztésében, ahogy a rendező tényleges eltűnését ábrázolják abban a kultúrában. Mármint nem fizikailag tűnik el a nő, de férfiközpontúbbnak néz ki az ottani társadalom, mint mondjuk az amerikai sorozatokban. Ennek megfelelően a nő akármilyen kreatív dolgokat is csinált régen, amint megszületett a gyereke csak az számított a feladatának, mindenki családanyaként tartja számon. Amikor felmerül, hogy kéne egy rendező, akkor senki nem gondol rá.

Bár úgy érzi szexuálisan sem úgy néznek rá, ez azért bonyolultabb kérdés. Itt érdekes szintén az, hogy nem amerikai módra “elhanyagolt háziasszony”, aki amúgy bombázó, hanem tényleg kicsit háziasszonyos a főszereplő Ayelet Zurer. Mármint szép, de be meri vállalni az előnytelen jeleneteket is. A karakter ezen érzését viszont már az első két rész kikezdi egy szálon.

Valójában szerintem kellett bele a “készülő film”-vonal, ami egy stilizált, valóban erotikus thrillernek tűnik, feldobja a “családanya úgy érzi, elakadt az életben”-fő témát, de közben meg talán az is működne magában. Kerülgettem itt a témát, hogy a másik írónővel mi van, de az egyelőre egy tipikus megszállottas szál, és pont ezért tettem a készülő filmet is idézőjelbe végig, mert nem tudom miképp fésülik össze a dolgokat, milyen jelentésekre viszik ki az egészet, még ha tényleg van is egy film.

Az biztos, hogy simán 8/10 a két kezdő rész. Bár érezni, hogy olcsóbb, mint akár a Servant, de ezt nem a történeten lehet kiszúrni, hanem a fényképezés megoldásain (ezzel ne vitatkozzatok, pl a fenti képeken az a kocsis jelenet, úristen, micsoda fények amikor a karakterek között váltogatnak:).

Pilot: Frank of Ireland

2021. 04. 27. 20:00 - Írta: human

2 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Ez mi a fene volt? Ezt teljesen pozitívan… nem is, amolyan félig pozitívan értve. A Channel 4 (egyes piacokon az Amazon által streamingelt) komédiája a Gleeson tesók keze alól került ki, és azt is eszembe jutott, hogy lassan már mindenki aki valaha film és sorozat közelében járt forgathat valamit.

Nyilván brutális túlzás részemről az előbbi, de tényleg szívesen látnék bele annak a fejébe, aki ilyennek zöld utat ad. Mégis minek ellenében teszi ezt? Vagy mindent meg kell ragadni, amiben nagyobb név van? Várom interjúra a podcastomba a Channel 4 kontent felelősét.

A történet Frankről szól, aki 30 évesen egyhelyben áll az életében. Valamikor zenész volt elvileg, de ki tudja, mikor lépett fel utoljára. Ezen kívül még mindig az ex csajával jövöget össze, pedig 6 éve szakítottak, mert a nő nem akart anált. Sőt, Franknak még van egy legjobb barátja is, akit az első két részben teljesen lábtörlőként használ.

Nem túlzok, ilyen nihilista, egoista karaktert, mint Frank, ritkán látni. Kicsit Hangk Moody-ra hasonlít, csak még annyi érzelem sincs benne a jobbra, mint kedvenc nőcsábász írónkban. Konkrétan egy kedvelhető karakter sincs az egész sorozatban. Ezt viszont tényleg nem negatívan mondom, csak ez a tény, nem szabad másra számítani.

Ténylegesen egyáltalán nem a zenész karrierről vagy ilyesmiről szól, inkább csak amolyan kapcsolati vígjáték, ami megrág pár romantikus filmes klisét, aztán kifossa azokat. Szó szerint is érthetném, hiszen a 2. rész elején egy zsáknyi is szerepel a végtermékből. Amúgy egészen naturalista az egész sorozat, kicsit onnan merít, ahonnan Eric Andre, “az emberek undorítóak, ezzel együtt kell élni” filozófiából.

Amit tényleg a védelmére írnék, hogy a sok kínos helyzet és humor mellett legalább vannak benne ötletek. Nagyon sok nem működik, de néha borultam azon, amilyen borzasztó dolgokat be mernek húzni. Részemről, bár a 2. rész végére már volt benne szív kicsit, de pont az ujjgyakorlatos poénpróbálgatások némelyike tetszett csak, amiket enyhén összeköt valami történet. A mellékszálakon főleg enyhén…

Az egész évad 6 rész, hiszen angol, nyomják a tömörítést ezerrel. Igazából rásütni tényleg csak azt tudom, hogy nem tipikus. Szerintem inkább olyanoknak tetszhet, akik szeretik az érdekes, határfeszegetőbb írói próbálkozásokat, ami azért néha a klisékönyv felcsapása is becsúszik, nem pedig akik jól el akarnak lenni egy komédiával. 6/10, nem bántam meg amit láttam belőle, de inkább nézek valami mást.

Pilot-mustra: Delilah – 1×01

2021. 04. 26. 15:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Az OWN (Oprah Winfrey Network) csatorna a minap új sorozattal jelentkezett, és bár nyilván itthon minimális érdeklődés lesz a Delilah iránt, az mindenképp pozitív, hogy a The Haves and The Have Nots szappanosságát és a nézőtábort megalapozó Tyler Perry-komédiákat (For Better or Worse, Love Thy Neighbor) követően inkább a minőségibb vonal erősítésére törekednek, ld. Greenleaf, Queen Sugar, David Makes Man vagy a tavalyi Cherish The Day. Ezúttal a Queen Sugar készítője jelentkezett egy jogi drámával.

Egy olyan jogi drámával, amilyenre számíthat az, aki ismeri az OWN kínálatát. Nem mondom, hogy gáncs nélküli lovag a főhős, de mindenképp az értékekre koncentrál a sorozat (ami az egyik első volt, amit a járványos lezárások után elkezdtek forgatni), az igazságtalanságok ellen ragad szablyát, és a hepiend is garantált lehet valamilyen szinten.

DELILAH – 1×01 – 6/10

A Delilah elég sok tekintetben hasonlít a Burden of Truth-ra, így annak kaszáját követően be is fogja tölteni a megmaradt űrt (ha ugyan hagyott maga után űrt Kristin Kreuk ügyvédes sorozata). Itt is egy nagy céges tapasztalatokkal bíró ügyvéd próbál Dávidként harcolni Góliát ellen olyan ügyben, ami révén a kevésbé privilegizált helyzetben lévőkkel tehet jót – ezúttal nem simán a szegényeken segíthet, hanem katonákon.

Persze nem 100%-ban jogi sorozatról van szó, sőt, talán 50%-ban sem, mert elég erősen karakterizálásra mennek rá, nem csak a magánélet, de a szakmai élet terén is, mindkét terepet elég komplex viszonyokat teremtve. Az elvált főhős például két gyerekét neveli egyedül, plusz a kórházi kezelésre szoruló veterán testvére fiát is (azaz unokaöccsét, és ez családon belüli feszültséget is szül), akivel az anyja nem akar törődni, miközben kis cégébe épp új alkalmazottat vesz fel, és új ügyében a legjobb barátja tűnik fel ellenfélként.

A konkrét ügy első pillantásra semmi extrának nem tűnik, nem is keltette fel a figyelmemet egy szimpla jog nélküli kirúgás témája, azonban a pilot végére éles fordulatot vesznek a dolgok egy halálesettel, én pedig rájöttem, hogy valószínűleg nem epizodikus megvalósítást fogunk kapni, hanem valami komplexebbet, egy olyat, ahol a nagykutya akár gyilkossághoz is folyamodna azért, hogy ne derüljenek ki az anyagi haszon reményében végrehajtott disznóságai.

Nyilván az ügy során mindenféle aktuális probléma is felszínre fog kerülni, és el lehet rágódni erkölcsi kérdéseken, de az őszintén meglepett, hogy nem bevállalósabbak és ennyire távol álló témát választottak (a hadseregben használt rádiókkal van valami) – a készítő el is mondta, hogy eredetileg egy fiatal fekete fiú halála volt a középpontban és a rendőrség szerepe, azonban a George Floyd-eset után ezt a sztorit kukázták, és másikat írtak.

A Delilah kompetens sorozat, talán ennyit tudnék legpozitívabban nyilatkozni róla. Igaz, hogy a megvalósítása kevésbé karakteres, és hangulatilag sem ér a Burden of Truth nyomába, de gondolom, idővel jobban átérezhető lesz a charlotte-i közeg, aminek kihangsúlyozására az első két részben pár snitt kivételével még nem nagyon mentek rá a készítők.

Pilot: Shadow & Bone

2021. 04. 23. 19:30 - Írta: human

35 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Mai premier a Netflixen, és ez az írás tényleg csak a kezdő két részről szól, ami eléggé lebilincselő lett a maga módján. Nem véletlenül kerestem az előbbi valami jelzőt, ami nem annyira pozitív, de mégis illik ide, mert az Árnyék és csont ezerrel vágtat előre a történetében.

Miről is szól? A szimbolika alapján az oroszok a nyugati finomságokhoz vezető kereskedelmi úttal a végtelen sötétségen, a náci Németországon kell átkeljenek. Eközben a másik irányból a kalózok is terveznek valami átkelést, meg akarják szerezni a világ legértékesebb fiatal nőjét… WTF? És mindenki azt emlegeti, hogy a sötétséget el kéne tüntetni.

Viccet félretéve, bár képileg a háborús hasonlat végig áll kezdve a kocsis csapatszállítótól a frontvonali bevetésig, egy fantasy sorozatot kaptunk a Netflixtől, méghozzá a drágábbat, kiemeltet, amire azért így a Winx és a Sherlockos valami után szükség van. Nem leszólni akarom ezeket igazából, csak nem presztízs anyagok, szemben ezzel, ami már ránézésre is többe került, jobban blockbuster. Trükkökben is.

A történet pedig egy mesebeli világon játszódik (így a részek alapján, de a könyvet olvasók beszólhatnak), ahol vannak kardok meg kezdetleges lőfegyverek. Igazából el nem tudnám mondani milyen hatalmak hogy viszonyulnak egymáshoz, a lényeg, hogy az egyik oldalon ott van az orosz had valami hadsereg, és egy szegényebbnek tűnő, háborúval sújtott ország.

A másik oldalon meg a egy jómód? Bár csak “a kikötőt” látjuk, ami tényleg egy kalóztanyára hasonlít. A kettő között pedig ott van egy különleges képességű emberek által nyitott fekete zóna, ami tele van szörnyekkel. Viszont kereskedni csak ezen át lehet, és többnyire át is lehet jutni, de életveszélyes minden próbálkozás. Szerintem ennyi elég lesz alaphelyzetnek. Már a pilotban is emlegetik, hogy kell egy Napidéző, ő meg tudná szüntetni ezt a sötétséget…

Itt bele is futottunk abba, és egy minimálisan spoilerezni fogok, ha valaki még nem olvasott Harry Potter-Hunger Games-akármi ehhez hasonló ifjúsági regényt: a főszereplő lány a kiválasztott. Vagyis napidéző a lelkem, aki változást hozhat mindenki életébe. Így válik a történet legfontosabb szereplőjévé az első két rész közben. Ki tudja merrefelé kanyaroh majd a történet.

Viszont, és eskü akkor még nem is esett le amikor a nyereményjáték posztot írtam, olyan az egész mintha két történetet néznénk. Ezzel hülyültem odafenn a hadsereges-kalózos szövegnél. Az egyik oldalon ott a lány, aki különleges, akibe amúgy szerelmes is valaki, de abba a valakibe meg talán más lesz meg nem tudom milyen háromszög van itt, de utalgatnak rá. Másrészt pedig ott van a rablóbandás kalóz hangulatú, ahol ketyeg az óra a sztoriban, és teljesen más dinamikával megy előre.

Ez a két történetes felépítés érdekes döntés, bár egyértelműen remek húzás arra, hogy mindig történjen valami. Amikor az egyik szál leülne valami unalmasabb, lassabb témával, akkor a másikon mehet a harc, ömölhet a vér. Mindig van feszültség. Komolyan, bár szerintem nem igazán jó a sorozat, ellenben eléggé pergős ponyva… mondhatni lebilincseli a figyelmet.

A felépítéssel igazából csak két gond van. Az egyik, hogy iszonyat sok szereplőt kell mozgatni hozzá. Nagyjából félmondatokat tudnék csak mindenkiről mondani így két rész alapján, zsánerjelzőket dobálni (mesterlövész, bérgyilkos, szerencsevadász, örömlány, kiválasztott, sötét misztikus harcos), pedig 30 perce fejeztem be a nézést. Másrészt pedig ha valamelyik szál nem érdekel minket, akkor alig várjuk majd, hogy vége legyen annak, amikor épp azt mutatják. Tudom, valami Game of Thrones is operált ilyesmivel, hogy nagy ellenpélda legyen, de azért ez közel sincs olyasmi minőséghez, mintha az ottani kezdő évadok.

Igen, sok “mély” témát nem érintettem, szerintem az első két részhez semmit nem adott, hogy ki menekült, ki felé rasszisták az emberek. Tehetnék úgy, mintha akárcsak karcolna is bármiféle fontosságot, de eléggé YA-mélységgel viszonyulnak az egészhez. Meg úgy minden történéshez. Viszont ezt nem negatívumnak mondom amúgy, csak említem, hogy miért nem foglalkoztam ezzel.

Valami pontszámot még ide kéne vésni, de a hasonló ponyvasorozatok között simán 7/10. Felületes, de szerintem végignézős lesz belőle, pedig nem érzek benne igazi erőt. Pár napos szórakozás az egész, de a tempója alapján annak remek.

Pilot: Leonardo – irta nargli

2021. 04. 22. 17:30 - Írta: vendegblogger

15 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

I don’t draw like the others do. They draw what they want the world to see, an ideal. I don’t draw that, I draw what I see.

Be kell vallanom, hogy két félelmem is volt, mielőtt leültem nézni a Leonardo című új, koprodukciós európai sorozatot. Az egyik, hogy az előzetes alapján úgy tűnt, giccses és felszínes lesz. A másik, hogy Aidan Turner alakításában, aki itt Leonardo da Vincit játssza, csak Poldarkot fogom látni, annyira megszoktam már a színészi eszközeit.

Szerencsére egyik félelmem sem igazolódott be. Sőt, azt kell, hogy mondjam, így kell egy pilotot elkészíteni.

Profi munkát láthattunk, amelynek a végén úgy álltam föl, hogy azonnal látni akarom a többi részt. Természetesen nem történelmi sorozatról van szó, csak történelmi alakokról szóló fikcióról, de attól (vagy talán épp azért), hogy nem ismeretterjesztő a széria, még nagyon szórakoztató.

Már az első epizód elején benne vagyunk a közepében: Leonardo da Vincit, a zseniális polihisztort, generációjának legnagyobb művészét letartoztatják, és Stefano Giraldi (Freddie Highmore) elé viszik kihallgatásra. A vád az, hogy Leonardo megölte múzsáját és modelljét, Caterina da Cremonát (Matilda De Angelis). A tanúk beszámolója szerint művész és múzsája szenvedélyesen vitatkozott, Caterina festményeket égetett el, mire Leonardo megmérgezte őt. 

A kihallgatáson Leonardo tagadja a gyilkosságot, és elkezdi mesélni annak történetét, hogy hogyan ismerkedett meg Caterinával: 16 évet ugrunk vissza az időben. Firenzében vagyunk, ahol a fiatal Lonardo Andrea del Verrocchio (Giancarlo Giannini) művészeti iskolájában tanul rajzolni és festeni.

Ragyogó tehetségével kiemelkedik társai közül, de identitásában még teljesen bizonytalan. A művészetét és az emberi kapcsolatait illetően is. A nők intim közeledését elutasítja, de Ludovico Sforza (James D’Arcy) fölkelti az érdeklődését. Mindezt azonban a sorozat nagyon jó ritmusban és arányérzékkel tálalja, nincs benne felesleges jelenet vagy didaktikus párbeszédek. 

Leonardo zsenialitását pedig úgy láthatjuk kibontakozni, hogy amíg társai tanulás közben az érzelemmentes profizmusra törekszenek, ő maga még mindig képes gyermeki ártatlansággal és rácsodálkozással szemlélni a világot, ezért aztán olyan dolgokat lát meg, amelyeket más nem. Aidan Turner ebből a szempontból különösen jó választás volt a szerepre. A vitathatatlan karizmája mellett van egy kisfiús sármja, amely miatt elhiszem, hogy meglátja az őt körül vevő világban a csodát. 

Caterina szerepében Matilda De Angelis – akit legutóbb a The Undoing rejtélyes Elena Alveseként láthattunk – maga az ártatlanság és kecsesség. Giancarlo Giannini is meggyőző, mint Verrocchio, Leonardo tanítója. Aidan Turnerrel közös jelenetei eddig nagyon jól működnek. Akiből eddig keveset láthattunk, az Freddie Highmore, aki egyébként a sorozat egyik executive producere is. Remélem, az ő karakterét is megfelelően kibontják majd.

Az biztos, hogy ez a pilot hibátlanul megteremtette az érzelmi kötődést a szereplők és a nézők között. Nem kellett hozzá 50 perc, és máris érdekelt a szereplők sorsa, mindehhez pedig nem használtak a készítők túlzó eszközöket, csak a karakterek erejét. Az első rész után csak az biztos, hogy Leonardo és Caterina kölcsönösen inspirálták egymást, de az, hogy a lánynak miért kellett meghalnia, és mi történt a halálakor, természetesen még rejtély. Innen folytatjuk, én izgalommal várom, és mindenkinek ajánlom.

Végezetül pedig jó tudni, hogy az Amazon a premierrel egyidőben közreadott egy 40 perces kulisszák mögötti epizódot, amelyben a készítők mesélnek a sorozat születéséről, érdemes megnézni. (A sorozat első szezonja a márciusi olasz premier után az angol Amazon Prime Video-ra is felkerült, ezért tudtunk most írni róla. Sajnos itthon még nem kapott premiert, de ha más nem, tévébe fog jönni valamikor biztosan.)

Previous Posts