login |

Posts filed under 'pilot-mustra'

Pilot: Naomi

2022. 01. 18. 15:50 - Írta: Necridus

Add comment | kategória: 2021/22,kritika,pilot-mustra

Bő egy éve jeleztük, hogy a CW nem akar leállni, ha szuperhősökről van szó. Azóta elég sokat változott a helyzet, a Green Arrow And The Canaries és a Painkiller is el lett kaszálva a backdoor pilot után, a WonderGirl pedig még annyi esélyt sem kapott, pilot sem készült belőle, így egyedül a Superman & Lois került képernyőre, ami bizonyított is, hogy jogosan kapta meg a lehetőséget.

Mellette viszont egy kevésbé ismert szuperhős is felkerült a CW kínálatába, ő pedig Naomi, aki 2019-ben került bemutatásra a képregényekben, így talán most először kapunk olyan képregény-adaptációt, amit nem olyan hősökkel tömnek tele, akiket már rengetegszer láttunk más feldolgozásban és legtöbbünk előre sejtheti, hogyan folytatódik a története az adott epizód után – persze ott a Legends Of Tomorrow, ami kicsit kilóg a sorból, de kezdetben ott is elég ismert karaktereket kaptunk.

Szóval úgy tűnik, a Naomi egy teljesen új terep lesz, ráadásul az előzetes számomra ígéretes is volt, úgy tűnt, a S&L után itt sem szeretne a csatorna megragadni a The Flash-féle monster of the week struktúránál (ami amúgy még működhetne is, csak már sokadszorra bizonyították be, hogy hosszú távon mégsem megy ez a csatornánál), sokkal inkább egy történetközpontúbb, lassabb, kevésbé hivalkodóbb darabnak tűnik. Mint a Black Lightning.

Ez pedig a pilot alapján be is látszik igazolódni. De ne rohanjunk ennyire előre, azért az alapfelállást kötelességemnek érzem megosztani. A történet középpontjában Naomi áll (suprise, b*tches!), aki egy gördeszkázó, vagány, nem a tipikus lúzer tiniként ábrázolt soon-to-be-superhero, de ami fontosabb, hogy Superman-rajongó. Azért ez elég furcsa infó – főleg a S&L után nézve a pilotot -, hiszen úgy érződhet, hogy akkor ő egy sokkal alsóbbrendű hős lesz, aki Superman mögött elbújhat.

Erre azonban még nem tudunk egyértelmű választ adni, nem ismerjük még a képességeit, a pilot ugyanis nem akart ennyire előre rohanni, ami abszolút pozitívum. Itt nem jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy már a következő epizódban nekiálljon a maszkot felkapkodni az utcán és megmenteni mindenkit, ennél egy fokkal érdekesebb tempót diktál a pilot.

Naomi még csak érzékeli, hogy valami változott azon a napon, amikor a katonai területen Superman is megjelent (nem Hoechlin Supermanje, legalábbis nem látni), ő pedig elájult, szeretné összerakni a képet, hogy ki is ő valójában, de egyre szokatlanabb információk birtokába kerül.

A történetben van potenciál, mert a rejtélyt egyelőre megfelelően ábrázolták és bárhova ki lehet futtatni (a rész végi revelation pedig ütött), sőt, a főhős is kedvelhető (Kaci Walfall-lal is elégedettek lehetünk), viszont maga az epizód nem sikerült a legjobban. Az első percek például rettentően elcsépeltek voltak a házibuliban a buta párbeszédekkel – komolyan, ki az, aki flörtölés közben azt emlegeti, hogy adoptálták? Ez így elég suta expozíció.

Emellett pedig voltak olyan pillanatai, amiket nem igazán tudtam hova tenni. Két karaktert például úgy kezeltek, mintha már rég ismernünk kellene őket, pedig nem más sorozatból érkeztek (az első évadban nem kell Arrowverse-crossoverre számítani), itt jelentek meg először. Például a tetováló álleesős megjelenésénél hiányoltam, hogy furcsállni tudjam a karakterekkel együtt a helyzetet. De hogy is tudtam volna, ha akkor hallottam először róla?

Említhetném még a rendezést is, ami azért hagy némi kivetnivalót maga után (minek ennyit gördeszkázni és Naomi arcát 10 centiről venni futás közben? Viszont a blogra videózgatás jópofa volt), de ami igazán javítandó, az a mellékkarakterek kidolgozottsága. Van erre még idő – bár a sorozatos dömpingben egyre gyakrabban kaszálunk az első epizód után -, de Naomin kívül senkit nem sikerült igazán bemutatni és sablonkarakterektől eltérően ábrázolni. Persze tudhatjuk más sorozatokból, hogy idővel ők is mélyítésre fognak kerülni, és talán kevésbé tipikusaknak fogjuk látni így őket.

Meglátjuk, mi lesz ebből. Egyelőre inkább a kíváncsiság hajt, hogy mi is Naomi története, és nem az, hogy mennyire jött be a pilot. Legalábbis egy 5.5/10-től nem kell hátast dobni. Az viszont már pozitívum, hogy az elődjeitől más úton szeretne közlekedni. Nem egy Superman & Lois módjára, de ez is valami.

The Wonder Years: 2 rész után

2022. 01. 17. 20:00 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2021/22,kritika,pilot-mustra

Kezdem azt hinni, hogy Dulé Hill egy zseniális színész, mert ha a szerepeire gondolok, akkor a The West Wing-ben szuper volt (érdemes eredetiben ismerni!). A Psych-os, egyébként teljesen más szerepét mintha rá öntötték volna. A Ballers-ben fura volt őt egy teljesen komoly figuraként látni, de abszolút helyén volt az alakítása. És most pedig csak ámultam, hogy megint egy teljesen másféle karakterként tud teljesen hiteles lenni.

Az pedig elég hamar világossá vált számomra, hogy az ABC idei újonc komédiája, a The Wonder Years egy jó, vagy legalábbis igényes és jól megírt sorozat. Ami sajnos egy cseppet sem érdekel. human már írt a pilotjáról, őt sem igazán indította be, én 1,5 rész után elengedtem, de most, hogy nekiálltam a kritikának, úgy gondoltam, hogy megnézem az aktuális részt is, hogy megbizonyosodjak arról, amit gondolok. Megbizonyosodtam.

Az egykori klasszikus 80-as évekbeli szitkom újragondolt változatának története szerint egy fekete férfi emlékszik vissza hatvanas évekbeli gyerekkorára, a meglehetősen turbulens és aktív időszakra, mely saját (szó szerinti) szemüvegén át inkább csodás időszakként élt meg. Mindezt értelemszerűen családi körítésben kapjuk meg, érzelmes húrok pengetésével.

Alapból azzal akartam elintézni azt, hogy a The Wonder Years nem jött be, hogy nem vagyok oda a múltban játszódó komédiákért, hiszen például a That 70s Show-ra sem kattantam rá soha, de ez hülyeség, mert minden The Goldbergs-re jut egy Surviving Jack vagy The Kids Are Alright, a két évad után elkaszált mixed-ish pedig még valamennyire tematikában is azt hozza, amit ez a sorozat, csak két évtizeddel később.

Szóval nem, nem a korszak a gond, hanem a stílusa, egy országos komédiától sok több nevetést, vagy legalábbis mosolygást várnék el. Korhű történetekben, fiatalokról szóló sztorikban és érzelmi töltetben a The Wonder Years is jól áll, szerintem marha jól megteremti külsőleg és hangulatilag is a 60-as évekbeli miliőt, azonban hiányzik belőle szinte minden, ami ahhoz kéne, hogy a képernyő előtt tartson.

Igen, Dulé Hill piszok jó, és a maga komoly módján olykor nagyon vicces. És ugyanez igaz a főszereplő srácra is, de egy komédiának piszok nehéz dolga van akkor, ha teljesen hétköznapi, cseppet sem karikatúra karakterekkel próbál bűvészkedni. Elismerésre méltó az efféle vállalás, de elég nehezen vihető sikerre, vagy legalábbis nem nagyon tehető fergetegessé a végeredmény. Egyedül a narráció az, ami ebbe az irányba próbálja hajlítani a sorozatot.

A korábbi pilotkritikában szó volt a sok narrációról, de szerintem olyan, hogy sok narráció nem létezik, mert a folyamatos “pofázás” igaz, hogy elvonhatja erről-arról a figyelmet, viszont egy csepp unalmas pillanatot sem hagy, hiszen minden csendesebb résznél hallhatjuk, ahogy Don Cheadle szövegel és szórakoztatja magát.

A The Wonder Years az első két rész alapján sajnos nem igazán indított be, a helyenkénti unalmassága miatt inkább csak 3.5-4/10-re értékenlném, összességében minden kiemeltebb szála hidegen hagyott, talán a tinibarátság, illetve tiniromantika kivételével, meg mondjuk az iskolás jelenetekkel (amik a később látott epizódban szinte nem is voltak). Az 1×02-be bedobott Fekete Párducos vonal a pisztollyal nekem ráadásul túlzásnak is tűnt egy ilyen “békebeli” sorozatban, még akkor is, ha valós, nem tudom, hogy ezt visszahozták-e.

Pilot: Rebelde

2022. 01. 17. 15:50 - Írta: Necridus

Add comment | kategória: kritika,pilot-mustra

Az Elite után meghozta a Netflix ugyanazt csak zenével? Mondom ezt úgy, hogy az Elite pilotjának az első 3 percénél többet (még) nem láttam, de azért a minap bemutatott EWS: Az új generáció esetében az egyenruhás iskolás tinik viszálya és a spanyolajkúság miatt egyszerűen nem tudok másra asszociálni.

Azt azért még tegyük hozzá, hogy az ötlet nem most pattant ki a Netflix agyából, ugyanis rebootolt szériáról van szó: 2002-ben a Rebelde Way argentin telenovellával indult, majd 2004-ben érkezett a Rebelde mexikói verziója (itt ismerhettük meg Maite Perronit, alias Marichuy-t), ahol a főszereplők a való életben is együttesként dolgoztak össze RBD néven (és nemrég újra összeálltak!). Ezek után Brazília is próbálkozott egy saját verzióban 2011-ben, de ez sem volt túl sikeres, hamar véget ért. Na de majd a Netflix megmutatja ismét argentin gyártásban?

Az alapsztori nem túl bonyolult: bentlakásos suliba érkeznek gólyák, akik közt vannak a gazdagok és az ösztöndíjasok. Az iskolában különböző szekciók vannak, ahol egy bizonyos szakmára koncentrálhatnak a diákok, mi így jutunk el a zenerészleghez és központi karaktereikhez. A nyitány azt sugallja, hogy valami bűnügyi esettel lesz dolgunk, de azért azt a pilot végén tisztába teszik.

Igazából nem lepett meg, hogy nem jött be a kezdés annyira, mert nem ismeretlen számomra ez a stílus és karakterrengeteg. A színészekkel egyébként semmi gond nincs, viszont karaktereik azok, akik miatt egyből azt gondoltam, hogy nekem nincs értelme folytatnom ezt a sorozatot.

Latin-amerikai módra ugyanis rettentően sarkítottak, mindenkit vagy szívből gyűlölni vagy imádni lehet (inkább előbbi), egy minimális árnyalást nem éreztem. Biztos, hogy hozzájárul, hogy az egoista gazdagok tipikus ábrázolását kimondottan utálom, inkább arra vágyom, hogy valami újat mutassanak, ne a tipikus menő cuccaikban mindenkit lenéző beképzelt tiniket. Aki viszont szereti a műfajt, illetve a stílust, annak aranybánya lehet a Rebelde.

Említettem a bűnügyet sugalló cold opent, ami után tipikusan be szoktak lassulni az események (éppen azért szokták használni, hogy tartsunk ki, a rész végére történni is fog valami), itt azonban nem lazultunk el, elég erősen építették a feszültséget a diákok közt. Elkezdeném most felsorolni, milyenek vannak, de igazából nem tartom érdemesnek, hiszen már az alapfelállásból kitalálható, hogy milyen figurákat dobtak be. Meg se lepett volna, ha nincs itt egy híres és kedves lány, akit mindenki alapból már utál és szerelmi háromszögbe keveredik.

A pilot nagy része a tinik kapcsolatainak felépítésére el is ment, bemutatták néhányukat, de a lényeg azon volt, ki kit utál, ki kivel fog klikkesedni, ki ki után fog sóvárogni. Azért a végén zenét is kaptunk, ha már zenés sorozatról van szó, ezzel egyelőre semmi probléma, az énekhangok is megfelelőek és a sztoriban se érződött görcsösen beletuszkoltnak.

Mondhatni semmi extra nem volt számomra a kezdés. Nekem hiányzott belőle a tipikusság elkerülése, a karakterek árnyalása és a mélyebb gondolatok képernyőre vitele, én ezt már túlságosan limonádénak hívnám, amit nem szitokszóként használnék, mert vannak kimondottan jó darabjai a zsánernek.

Akinek bejön a könnyedebb tinidráma, illetve akihez közelebb áll a latin-amerikai esztétika, az itt sem fog csalódni. Én 5/10-et adnék rá, mert nem igazán tudtam megfogni benne semmi jót, de annyira kirívóan rossznak se mondanám. És a jelek szerint mindez elég is volt ahhoz, hogy megkapja a második évados berendelését is, szóval már mindenképp lesz folytatás.

Pilot-mustra: American Auto – 1×01

2022. 01. 14. 15:50 - Írta: winnie

3 comments | kategória: 2021/22,kritika,pilot-mustra

– In the pharmaceutical industry, we would test a product before we announced it.
– Didn’t stop all those babies from being born without heads.
– They had heads. They just weren’t attached to their bodies.

Megpróbálok megint nekifutni az elmaradásaim feldolgozásának, és ezennel most elkezdem megírni a sok elmaradt pilotkritikámat, amelyek közül az elsőt az NBC egyik új komédiájának szánom. Az American Auto decemberben két résszel már kapott előpremiert, szóval amikor januárban visszatért egy harmadik epizóddal, hogy most már hetiben érkezzenek a részek, én hamar el is tudtam dönteni, hogy megválunk egymástól.

Látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból kritikaírás terén, hiszen így oda a suspense, milyen balgaság előre ellőni a végepoént, nem? A gond csak az, hogy ez a poén talán a harmadik legjobb lett volna a sorozatbéli felhozatalból, pedig nem is volt vicces. Persze a Superstore készítőjének, Justin Spitzer-nek az új szériája szellemes azért valamilyen szinten, de sajnos még elismerő bólintásokat sem tudott kiváltani belőlem, max a két idézett poénnal.

AMERICAN AUTO – 1×01 – 5/10

Gyorsan bedobom a sztorit: munkahelyi komédiáról van szó, egykamerásról (tehát a Superstore stílusát kell elképzelni, nem valami közönség előtt felvettet vagy áldokusat, mint a The Office, amin ugyancsak dolgozott Spitzer), amiben egy autógyár pár (autókedvelő) öltönyösét, kreatív koponyáját követjük (bár dolgoznak ott kétkeziek is), akik épp egy új modellt próbálnak fejleszteni. A csavar pedig annyi, hogy az új főnök a gyógyszeriparból lett a csapat fejére téve úgy, hogy rohadtul hidegen hagyják a kocsik, és még csak nem is ért hozzájuk.

Igazából nem is humor vagy a harsányság visszafogása jelenthet válóokot számomra, hanem az, hogy a karakterek elsőre nem voltak túl meggyőzőek, legalábbis sokkal kevésbé jöttek be, mint mondjuk a Superstore esetében. A többségnek voltak jobb pillanatai, de igazán potenciál csak Ana Gasteyer fogalmatlan, illetlen, nagyon nem PC főnökében volt (de ő túlságosan egypoénos), illetve a The InBetween-ből is ismert Harriet Dyer-ben, akinek karót nyelt, teperő karakterének meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy mosolyogjak, és nagyjából csak az ő munkahelyi románcával kapcsolatos jelenetek voltak igazán szórakoztatóak.

Az mindenképp pozitív, hogy ez a munkahely is nagyon él, egy csomó minden lényegtelen részlet és karakter van a háttérben, valóságosnak tűnek, nem díszletek között játszódónak, amire ráerősít az is, hogy még autók között is mozgolódnak a szereplők. És még az autós tematikára sem feltétlenül tipikus sztorikat húznak rá, hiszen míg a pilot önvezető járgánya mostanság aktuális, az 1×02 sorozatgyilkosos sztorija már nem – és hová kulminálódik a kiinduló helyzet a végére!

– Maybe he only kills evil people who deserve to die, like, maybe he’s a Dexter or something.
– You want me to check if he’s a Dexter?

Az alapfelállás miatt, bennem is felmerült, hogy hasonlíthat a sorozat a The Crew-hoz, de abszolút másmilyen (a stílusában is, de az új főnök helyzete és a munkahely is más), a hangvételében viszont már olykor megidézi a Superstore-t, az intelligens autó kapcsán fellépő kicsit kiszámítható, de ettől még szellemesen tárgyalt problémák kapcsán mindenképp.

– For me, a car is about freedom. Once you get in that thing, you can go anywhere you want.
– You’ve literally never left Detroit in your entire life.
– Now, why would I wanna leave Detroit, Sadie? I just got Wi-Fi.

Nem volt rossz a kezdés, de annyira jó sem, hogy lelkesen vágjak bele a folytatásba. Ami persze leszaladt (az 1×03 volt a leggyengébb és a fő kaszaok, bár itt is volt erős csúcspont), de szerintem részemről ennyi is volt a sorozat. Ahogy írtam, Dyer nagyon jó benne, Gasteyer-nek pedig az előadásmódja zseniális (a karakternek gyógyszerészet világából hozott gondolkodásának folytonos átültetése remek ötlet), érzem, hogy a többiek közül 3-an azért idővel felnőnének hozzájuk, de ma már ennyi számomra nem elég ahhoz, hogy nézőssé tegyen egy komédiát. Majd, ha lesz 2. évad?

Pilot: Peacemaker

2022. 01. 13. 21:30 - Írta: human

12 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Bár a The Suicide Squad legjobb karaktere King Shark volt, de az ellentmondásokkal teli Békeharcos is feldobta a filmet. Na, rá épül az HBO Max új sorozata (hozzánk majd akkor jön, ha elindul a platform), méghozzá az ott látottak után játszódva. Sok ismerős is visszatér benne, de szokásos James Gunn-módon nem a főszereplőket kell ez alatt érteni.

Ha már szóba hoztam The Suicide Squad rendezőjét, aki valami Guardians of the Galaxy-ért is felelős, hogy a remek Slither horrorról ne is beszéljek, akkor megemlíteném, hogy a sorozatot készítője és egyik rendezője is. Nem véletlenül hoztam fel a Slither filmet, mert többször is az, na meg a Kick-Ass ugrott be a Peacemaker nézése közben.

Innentől mindenképp spoilerek lesznek a The Suicide Squad kapcsán, mert ellövöm a végét. Szóval a történet onnan veszi fel a fonalat, hogy Amanda Waller az ellene lázadókra bízza a Butterfly projektet, aminek során “feltételezett lepkéket” kell likvidálni mindenhol Amerikában, és mint kiderült, a világon. Ezen a lepkék bárkik lehetnek, szóval némi megfigyelés után egy könyörtelen, tulajdonképpen a békét fenntartó gyilkos kell a feladatra, ami nyilván Peacemakert jelenti. Őt kell büntetésként egyengetni az ügynökség embereinek.

Igazából a sztori nem is olyan fontos. Mármint megy előre, a harmadik rész végére láthatjuk az első bevetést is, de Gunn inkább a kedvencében merül el, a karakterekben, méghozzá olyanokban, akik nem főszereplők máshol. Amolyan kormányszerv paródia is a sorozat amellett, hogy persze vannak benne akciók is, sok verekedéssel és vérrel. Igazából nem is meglepő, hogy Gunn nem Marvel-sorozatot készített, mert itt tényleg kiélheti magát, bármit szabad, legalábbis látszólag.

Konkrétan nekem ez tetszett benne a legjobban, hogy a bármit szabad mentén amolyan “mi van a szuperhős filmek üresjáratában”-sorozat, avagy ha egy akció nem halad gördülékenyen, minimális gondokkal, hanem tele van elbaszással. Főleg ha olyan idióták vannak benne, mint a John Cena által rohadt jól hozott Peacemaker, és a legjobb haverja, Vigilante.

Elsőre meglepett a 45 perces játékidő, azt hittem jobban komédia lesz, de szokásos Gunn-módra megkedveltem a nem túl fényes karaktereket, kíváncsi lettem, mi lesz velük, és működött a humor is. Egyedül a kicsit egyhangú soundtrack ment kicsit az agyamra három rész alatt.

A látványra nem fognám rá, hogy mozis, viszont úgy is van írva, hogy a nem túl fényes helyszínek kellenek bele. Elég tévés a stílus, de működik. Egyetlen tényleges gondom, hogy kicsit pepecselős, néhol üresjáratos, de a 7/10 felső részébe tenném. Nem tökéletes akciók, váratlan pillanatok (nem fordulatok!) jellemzik, amivel nagyon el lehet lenni. Már ha bírja az ember James Gunn humorát, ami eléggé nem tipikus, ahogy itt is láthattuk.

Pilot: The Tourist

2022. 01. 04. 19:30 - Írta: human

12 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

Turistaként nyugisan hajtasz az ausztrál pusztában, amikor jön egy Spielbergen felnőtt kamionos és letol az útról? A BBC ausztrál-angol thrillerje egy rejtélyt kínál az előbbi alaphelyzetből kiindulva, és a várható magyar címe jobban árulkodik: Az átutazó.

A történet tényleg a fenti módon indul, a leszorítás balesetben végződik, ami után a kocsi utasa amnéziásan ébred a kórházban. Ott kikérdezi a rendőrség nem túl gyakorlott tagja, de semmi segítséget nem kap ezen kívül. Egy nyom van a nadrágja zsebében, azt kezdi követni.

Igazából ennél több nem is kell a történetből, mivel tényleg a rejtély görgeti előre az érdekes karakterek egyvelegét. A lényeg, hogy nem egy sima balesetről van szó, és hát a főszereplő sem tűnik olyan teljesen ártatlan figurának így a pilot alapján.

A megvalósítás amolyan… nekem a Fargo ugrott be. Gondolom a nyomozó nő mellett azért, mert némelyik karakter elég komikus egy komoly történetben, bár valójában mindenkinél igyekeztek egyénieket alkotni, adni nekik mélységeket, még ha néha kicsit el is könnyelműsködték ezt és átestek a ló túloldalára. A lényeg, hogy nem csak a komoly történések vannak, bár nyilván nem nagy nevetéseket kell várni.

Ami viszont biztos, hogy rengeteg külső helyszínen forgattak Ausztráliában. Nyilván könnyű, ha naponta 1 kocsi jár valamerre, akkor nem nehéz oda kimenni a stábbal (még ha a bogarak gondod is jelentenek), de akkor is, nem drága-drága a The Tourist, viszont mégis jó elnézni a tájait, erősíti a rejtélyt, hogy a semmi közepén, valós helyszínen beszélgetnek egy ház mellett. Még a kevés akciójelenetben is sok az igazi felvétel.

Összességében mégsem tudom hova tenni, amit láttam. Jamie Dornant többnyire bírom, de a kezdés részemről olyan 6/10. Érzésre semmi nem indokolta a majdnem 60 perces játékidőt, kicsit unatkoztam néhol, pedig a történetet elnézve nem ez lehetett a készítők terve.

Az évad rövid, ha valakit elkapnak a fordulatok és a hangulat, az gyorsan “felderíthet” mindent, tippre winnie jön majd az évadkritikával és neki jobban fog tetszeni

Pilot: The Book of Boba Fett

2021. 12. 30. 21:20 - Írta: human

69 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Tényleg be kell tömni minden lyukat a már ismert Star Wars-univerzumban? Bár A mandalori sem sétált messzire, de a Disney+-ra a héten érkezett spinoffja, a Boba Fett könyve aztán főleg a járt utakat mutatja be.

Boba Fett ugye már visszatért a The Mandalorian-sorozatban, és már akkor is húztunk páran a szánkat, de ott még elfért, és szétcsapott. Az előzetesig el nem tudtam képzelni, hogy miképp csinálnak köré sorozatot, de azt az utat választották, hogy átveszi Jabba alvilági hálózatát a Tatooine-on.

A kiskirálykodás mellett pedig bemutatják, hogy miképp menekült meg a karakter a Jedi visszatér filmben látott utolsó feltűnésének következményeitől, miképp vesztette el a védőruháját, miképp állt talpra és tört fel a semmiből. Nem elég, hogy ez a történetszál kapja a fő hangsúlyt, de az egész olyannak tűnt, mint egy Conan-regény, csak hát más környezetbe téve.

Ezek miatt tettem fel az első kérdésem, miszerint tényleg olyan történetet kell kitalálni, ami egy filmben látott apróságra épít, ahelyett, hogy új dolgokat csinálnának? Ennél még a The Mandalorian is haladóbb volt a franchise-on belül, hiába van benne “Baby Yoda” meg a többi.

A látványvilág viszont rendben van, mármint nyilván az apasorozat szintje. Pár bódés díszletek, sok sivatagi jelenet, amiket kiegészít a forradalmi képernyő megoldás. És emellé sok báb és jelmez, nem minden CGI, szóval hozza ugyanazt a “valóságos” érzést végig. Ami teljesen biztos: a showrunner és a pilot rendezője Robert Rodriguez, de részemről nem tűnt fel a kézjegye, csak rácsodálkoztam a nevére a legvégén.

Nyilván a hasonlóan lyukra ugró Obi-Wan sorozatot várom, de itt nagyon nem győztek meg semmiről, Temuera Morrison alakítása volt a legsemmilyenebb. Ez nekem háttértévé/10 (6/10). Technikailag mondjuk rendben van, de semmi extra, ami egy Star Wars-sorozatnál azért csak nem jó hír.

Pilot: The Silent Sea

2021. 12. 27. 15:50 - Írta: human

37 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,pilot-mustra

Az ünnepek hangulatában tökéletesen A nyugalom tengere volt ez a dél-koreai sci-fi horror sorozat, ami a Netflixre érkezett. Lehet, magában kéne nézni a The Silent Sea-t, de azért meg akartam említeni azt is, hogy a streaming szolgáltató ismét a tipikus felhozatalok ellen programozott a premierjeivel, elég csak megnézni filmes fronton is mit villantottak a sztárokkal teli Don’t Look Uppal.

A nyugalom tengerében a Föld a kiszáradás szélén van, a vízből már csak annyi jár, ami a minimum életfenntartáshoz kell. Nyilván nem véletlenül alapoztak ezzel, de a tényleges történet egy Holdra indult küldetésbe merül el, aminek az a célja, hogy egy korábban rejtélyesen elhagyott ottani bázisról megszerezzen pár mintát. Ezt úgy kell érteni, hogy mindenki meghalt odafenn, nem tudni miért, de valami iszonyat fontosat kutattak.

El is indul egy szedett-vedett csapat, de már az oda úton gondjuk akad, amikor megsérül a űrhajójuk (direkt?), és vagy 8 kilométerre a céltól lezuhannak. Onnan kell átcaplatniuk a bázisra, gondolom nem spoiler, hogy sikerülni fog, de a hely baromira nem hívogató. Innen a következő lépés a küldetés folytatás, avagy a minták megkeresése, és itt kezd bonyolódni az egész, lesz ijesztőbb… a második rész közepén? Addig csak sejtelmes nézések vannak, hiszen a kapitány már kezdettől Burke-hangulatot áraszt, a kommunikáció megszakadt a Földdel, és még egy másik résztvevőt is belső indok mozgat.

A feketelevessel kezdem, mivel hihetetlen ez a sorozat, mert ritkán érzek ilyet, inkább csak elrontani szokták az írás-rendezést a szar művekben, de itt konkrétan olyan, mintha minden jelenet 1-2 perccel hosszabb lenne, mint kéne, legyen az a Holdon futás, a légzsilipes, vagy az élet-halálért lógás is. Ezt a pilot hossza alapján semmi nem indokolja, 42 percre levágva simán feszesebb lenne, ami egy ilyen veszélyes közegbe játszódó sorozatnak jót tenne. Egyszerűen nem a lassúság a baj, hanem maguk a jelenetek tempója nem stimmel a tényleges hosszukkal.

Nem gondoltam volna, hogy az Underwatert fogom előrángatni valaha, de aki ott rohangált az ollóval, az kellett volna ide is, hiszen az a film szinte biztosan vagy 2 órás volt eredetileg, annyi backstory van elejtve mindenfelé. Gondolom azért ugrott be, mert a veszélyes helyzetben túlélés valahogy jó párhuzam volt a fejemben. Na meg mert kiszórva némi felesleget itt ebből a sorozatból is lehetne valami sokkal jobb.

Viszont mindezek ellenére iszonyat rendben van technikailag A nyugalom tengere, már persze a vágáson kívül. Gyönyörű az éles fény és éjsötét árnyék a Holdon. Minden designt jó nézni, legyen az a bázis, vagy csak simán a karakterek űrruhája. Nem mozis szintűek a trükkök, de közel sem borzasztóak, és miután beérnek a bázisra, az épített díszletekbe, onnantól már hagyományos horroros megvalósítással operálhatnak, ami olcsóbb és hatásosabb, mint a nagy baleset a pilotban.

Az alakítások? Hát… mondjuk látszik rajta, hogy nemzetközi produkciót terveztek, annyira elkülönül mindenki nem csak karakterileg, pedig egyforma hacukában rohangálnak. Nyilván Bae Doona szokás szerint jó, többségünk a Sense 8-ben találkozhatott vele, és Gong Yoo a valamit rejtegető kapitányként is stimmel, őt a Train To Busanban kedvelhettük meg. Az egyedüli nehezítés, és ezt a karakterekhez való kapcsolódásra is értem, hogy amikor sisak van rajtuk, akkor olyan mintha nem is mozogna a szájuk, “random” rádióadás hallgatnánk. A nagyon közeliken látszik, hogy nincs így, de oda ritkán vágnak.

Ami biztos, hogy a 2. rész végére, harmadik elejére elkezd “beindulni” A nyugalom tengere, onnantól már szerintem a rejtély is jobban berántja az embereket, és végtére is csak 8 részről van szó, egy délután lecsúszhat, vagy csúszott sokaknak mostanra. A kezdés olyan 6/10. De basszus… engem is érdekel a rejtélyek vége.

Hihetetlen, mennyi időt mertek a nem tökéletes alapozásra szánni, érdekelne miképp lesz ez toplistás. Vajon a többségnek egy ideig megy háttérben és ahogy izgalmasodik úgy figyelnek rá jobban? Mondom, nem simán lassúság a baj, mert ott a Station Eleven, amit tátott szájjal nézek és még kevesebb tényleges történés van a részekben, mint itt.

Pilot: The Box

2021. 12. 18. 14:50 - Írta: human

9 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Bár angolul beszélnek, amerikai a készítő és némelyik szereplő ismerős lehet, de egy svéd sorozatról van szó a Viaplay-től, ami bizonyítja, hogy rossz thrillert északon is tudnak ám csinálni. Pedig reménykedtem, és nem is annyira a rejtély a probléma, bár nem tudom pontosan hova megy, hanem a kivitelezése.

A The Box konkrétan egy meghatározhatatlan rendőrség kihallgató épületét jelenti. Itt dolgozik két nyomozó, akik épp egy gyilkossági ügy gyanúsítottjával beszélgetnek. Az egyik detektív rájön, hogy hazudik az alany, rajtakapja, és kis szünet után akarják folytatni a kihallgatását, miután megfőtt a saját levében. Erre a gyanúsított felakasztja magát egy közben a plafonon áttör réz csövön.

Mindez még csak nem is a legfurább a premierben, hiszen a már a rész közepén ugrunk egy évet, ahol láthatjuk a jobb nyomozó megszállottságát, hiszen az ügy nem hagyja nyugodni, annyira fura ahogy meghalt az a nő. Közben láthatjuk, hogy a megszállottság teljesen tönkretette az életét is, de mégsem engedi el az esetet. Láttam két részt, de jobban nem tudnám kihámozni mi folyik itt, annyira furcsa az egész.

A tippem az lenne, hogy a megvalósítással a főhős PTSD-tüneteit próbálják idézni, legalábbis ha rendszert keresek benne, és nem azt feltételezem, hogy megjelentek a kamerákkal “csak lesz valahogy” módon. Igazából tudjátok milyen az egész? Mintha a Saw-filmsorozat rosszabb darabjaiból ugrott volna át egy rendező és pár író. És persze vágó. Konkrétan el nem tudom mondani mennyire szétesett az egész sorozat. Idegesítő vágások, olyan szövegek amiket a klisékönyvből vettek elő és nem tettek hozzá semmit, nem keverték jól őket.

Megpróbáltam a jót is látni benne, de nem tudtam. Még ha van is mögötte rendes történet talán, ahogy előadják az csak jelenetek összessége borzasztóan előadva. Néha hatalmas ugrások vannak benne, ahol egyszerűen nem érteni, miképp kerültek bele a szereplők. A nyomozó kiharcol magának egy hetet, erre már megint az aláírást erőltetik, de miképp kerültünk abba a helyzetbe… aztán látszik, hogy csak az új nyomot nem tudták máshogy behozni. És sokszor van ilyen, random feltűnnek emberek, mert most épp ők kellenek a puzzle darabhoz.

Anna Friel mellett még Peter Stormare van itt, de sajnos róla sem mondhatok jókat. Viszont nem kaptak semmi alapanyagot, szóval maximum a munka elvállalása miatt tudnék rosszat mondani róluk. Legyen pont? Láttam rosszabbat, szóval 5 alatt random… legyen 3/10. Aki esetleg végignézte, az avasson be, hogy hova vezették ki az egészet.

Pilot: Station Eleven

2021. 12. 17. 21:30 - Írta: human

19 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

A tizenegyes állomás premierje igazából 3 részt jelentett, szóval rendesen el lehet merülni a világvége több időszakának elmesélésében a HBO Max-nek hála. Hála? Az biztos, hogy kezdenek belehúzni a drámáik minőségébe, mert ez odavágott, de…

Lehet, nem ezzel kéne kezdenem, de nem tudom, akar ennyire erős világjárványos drámát nézni manapság valaki? A sorozat cselekményének katalizátora egy mutálódott influenzavírus, ami 99%-ban halálos, és a legelső rész bizony kőkeményen belemegy a betegség miatt összeomló civilizáció első pár órájába, abba amikor átlép egy határt a halálozások hatása. Sokkal kevésbé elvont az itteni helyzet, mint a Sweet Tooth vagy a Y: The Last Man esetében.

Tényleg itt jön elő az előbbi kérdés, hogy eléggé hasonlít arra, amit tavaly átéltünk. Nyilván nem ilyen extrémet, de a sok lezárás, a túlterhelt egészségügy, a köhintések veszélyességének érzése és a többi mind feltűnik itt egy kis időre, még akkor is, ha a tényleges történet nem a betegségről, hanem nyilván emberekről szól, és a jelen mellett látjuk a jövőt, az összeomlott civilizációban élő túlélőket.

Szerintem fantasztikus volt ez a három rész, de mindenkit megértek, aki a pesszimista, gyönyörűen megrendezett pilot közben kinyomja, hogy neki most ilyen nyomasztás nem kell, még ha később esetleg másról is szól. Ne értsetek félre, a Station Eleven alapjául szolgáló könyv régebbi, és magát a sorozatot is a Covid előtt rendelték be és álltak neki, szóval nem hatásvadászatot kerestek, csak egy remek drámát, de belenyúltak nagyon, és lehet rosszkor? Vagy csak nem látom a hype-ot a közösségi médiában.

A tényleges történetet nehéz összefoglalni, ez sem segíti a sorozatot. A középpontját is nehéz belőni, mert hiába van látszólag egy központi szereplője, a harmadik részben például egy másodpercre sem foglalkoznak vele. A lényeg, hogy jön a világvége, a mutálódott vírus, és ekkor egy este egy felnőtt próbál segíteni egy elveszett lánynak a hazajutásban. Mindeközben a kórházban dolgozó nővére elmondja neki, hogy ilyen halálozásokat még sosem láttak, barikádozza el magát otthon. A lányt nem sikerül hazavinni, így végül vele tart a barikádozott lakásba.

Mindez valami iszonyat jól volt megcsinálva. Mármint nem sok minden történik, de pont olyan tempóban csöpögnek az információk, és alakít hatalmasat Himesh Patel, hogy eszméletlen nézni, és kitart a “na mi lesz itt??” kérdés. Konkrétan egy Last of Us-duóságot látunk a kezdésben, ahogy elkezd törlődni a lánnyal szinte családként. Ezt néztem volna tovább, erre ugrik a történet 3 és 20 évvel a jövőbe, ahol már csak a lányt követjük, aki járja a posztapok vidéket a vándor színésztársulatával. Itt is bonyolódik a cselekmény, de majd meglátjátok. Erre a harmadik rész egy harmadik karakterre koncentrál, arra aki megalkotta a Station Eleven-képregényt, amit… szinte jóslatként tart számon pár ember? Basszus még a rejtély rész is érdekel, amellett, hogy a dráma összetörte a szívem.

Fogalmam sincs miképp tudnék jobban ömlengeni róla, de valami eszméletlen volt ez a három rész. Mondom, a kényelmetlen érzés miatt lemorzsolódókat megértem, talán még azokat is akiknek kicsit lassú, de fantasztikus volt nézni amit ide letettek. Nem vagyok mostanában a darálás híve, de ha itt lett volna a maradék 7 epizód, akkor ez a kritika csak vasárnap került volna ki azok megnézése után, mert nem tudtam volna abbahagyni.

Olyan nem is tudom mihez hasonlítsam, kicsit Walking Dead 1. évad, de nem az erőszak rész, meg Leftovers (most nézem, hogy a Station Elevent készítő Patrick Somerville dolgozott is utóbbin:), meg ilyesmi. A szétszabdalt, flashback és forwardos szerkezet olyan szépen olvad egy történetbe, hogy jó nézni. Igen, nehéz megfogni ténylegesen miről fog szólni, egyelőre csak a nehézségben acélosodó vasakat látjuk, ahol minden jelenet, akárhonnan is veszik az időből, gyönyörűen épül egymásra.

Pontozás? A három részre simán 9/10, ami azért is durva, mert a pilot után szomorú voltam, hogy ugrunk abban a szálban, és már nem Patelt követjük, erre mégis elkapott a második rész. Aztán a harmadinál ugyanez. Vajon fenn tudják tartani a végéig?

Pilot: Abbott Elementary

2021. 12. 15. 15:50 - Írta: human

5 comments | kategória: 2021/22,kritika,pilot-mustra

A Parks & Recreations rajongóinak itt a pótlék? Tényleg nem az Office ugrott be, mert az állami szektor dolgozóiról szól ez az iskolai helyszínes új komédia az ABC-n. A felépítés ugyanaz: egy dokumentumfilmes csapat forgat egy munkaközösségről.

Az ABC újoncéban a kevés pénzt kapó amerikai állami iskolák világába tekinthetünk bele, ahol a gyerekek tanítása jóval egy stadion felújítása mögött szerepel a fontossági listán. Vagyis nyilván csak a rögvalóságnak egy kivonatos verzióját kapjuk, amik mögött azért ott a szomorúság is.

A célkeresztben úgyis az iskola tanítói, vezetője és diákjai vannak. Ki miért van ezen a karrierpályán még mindig? Itt van a szende optimista, a megfásult érző szívű profi, a mindent kapcsolatokkal elintéző “whatever” munkatárs. Na meg persze a karrierista, pénzt a stadionok szintjén szóró iskolaigazgató, aki csak korrupcióval kerülhetett a székébe.

Ezúttal teljesen a szkeptikus sarokból ültem a sorozat elé, és sajnos nem mozdítottak ki onnan. Tudom, országos adós sorozat, mit várok, de nekem egyszerűen ez egy semmi, jobban kéne marnia, hogy legyen értelme a dokus megközelítésnek. Aranyosak és kellően idegesítőek a karakterek, szóval illik a fent emlegetett klasszikusokhoz (vagy “klasszikusokhoz”). Elmosolyodtam párszor, de a zsenialitást nem érzem. Egyszerűen számomra nem érdekes az Abbott Elementary, pedig a témában biztos lenne több, hiszen kriminális hogy bánnak a rendszerek a tanárokkal.

Tudom, lehet az alzsáner, a kamudoku nem igazán a kenyerem (bár a paródiájuk zseni), mert nekem elvesz a komédiából a kamerába beszélés. Nyilván, az is poén mennyire mást mondanak az interjúkban a szereplők, például itt is látszott mennyire megvezeti magát némelyik interjúalany, de ez az “elmondom, mi volt, mit éreztem” valahogy sosem üt igazán számomra.

Ellenben aki megkedveli a karaktereket, az simán ott ragadhat. Az emlegetett Parks & Recreations-t sem a bürokrácia szatírájának nézte a többség, hanem mert elkapta őket a szereplőgárda (és micsoda castingok voltak ott). Itt is kisülhet valami hasonló, de aki csak egy jó komédiát nézne, az nem hiszem, hogy itt találja meg.

Összességében nekem kicsit olyan semmilyen volt a végeredmény, 6/10. Főleg, hogy a folytatást nem is most kapjuk majd.

Pilot: And Just Like That… – írta Kisanna

2021. 12. 13. 15:50 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Csütörtökön mutatta be az HBO Max a kultikus HBO-sorozat, a Sex and the City, azaz a Szex és New York új fejezetét – direkt nem írom, hogy folytatását, mert nem úgy volt bepromózva, ami itthon És egyszer csak.. címmel az HBO GO-n látható. Sokan várták, köztük én is, mert az eredetit imádtam, és az izgalom mellett legalább annyira féltem is, hogy mit hoz a folytatás, és – bár a Samanthát alakító Kim Cattrall nélkül -, a végeredmény nagyon kettősre sikerült.

A tovább mögött spoileresen folyatom. Tovább…

Previous Posts