login |

Posts filed under 'pilot-mustra'

Pilot: Superman & Lois

2021. 02. 24. 19:29 - Írta: human

35 comments | kategória: 2020/21,kritika,pilot-mustra

& The kids, mert tinidráma is kell a CW (nálunk HBO GO-n elérhető) új sorozatába, amiben Superman és Lois a főszereplő. Azért ez nem egy Smallville, nem a kriptoni első lépéseiről szól, hanem más problémákról. És jobb is annál, de azért ez nem olyan magas léc. Oké, jöhetnek a kövek.

Nyilván a világ is sokat változott a Tom Wellinges széria óta, kaptunk új mozis Supermaneket is, legutóbb egy darkos változatot a Man of Steellel. Ezzel kell szembemennie a Superman & Lois-nak, ami bár sötét kicsit, de mégis reménytelibb, hősiesebb, ha lehet ezt mondani rá.

A történet onnan veszi fel a fonalat, hogy Clark már rég elmondta Lois-nak a “dolgokat”, összeházasodtak, két tini gyermekük van, és Metropolis-ban élnek, ahol egy nagy befektető épp leépíti a Daily Planetet. Mindeközben a srácokkal is gond van, és minden arra mutat, hogy vissza kéne költözni Smallville-be, amit Martha Kent sajnálatos halála el is indít.

Avagy jöhet az új környezetbe való beilleszkedés, helyi problémák, mert valami befektető ott is machinál, tinidráma, és mellette még egy nagyobb ellenfél is, aki tudja, kicsoda Superman – ez utóbbi szál volt a legelnagyoltabb egyelőre. Gondolom a vegeredmény pedig tele van ismertebb nevekkel és utalásokkal a képregényeket és az eddigi sorozatokat ismerőknek.

A Superman & Lois nem mellesleg készítésileg is sokat merít a Man of Steelből, na meg… az Interstellarból? Legalábbis ez az előbbi képkocka a zenével mintha onnan jött volna, ne sírj Matthew! Nyilván jóktól nyúlni nem probléma.

Ellenben amit kaptunk, az jóval a megszokott CW-minőség felett van, a pilot legalábbis biztosan. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a nevetséges VFX-es DC-képregénysorozataik fölött, mert azért van pár szebben fényképezett darab a csatornán. De persze simán lehet, hogy csak a pilotnál dobtak be mindent, a folytatásban meg jön az álldogálós megbeszélgetés.

Igazából nem látom bele, hogy miért maradnék a sorozattal. Ezt főleg az mondatja velem, hogy a gyerekek szála egyszerűen teljesen hidegen hagyott (vajon mit jelenthet, hogy az egyik mindig feketében, a másik mindig világos ruhában jár…). Nem azt mondom, hogy rossz lett, de a Supermanes világmegmentések mellett ellensúlynak az új iskolába járó fiúk kalandjai nem tűnnek olyan izgalmasnak.

Tudom, ez adja a drámát, a család vs. a nagy kötelesség, erre húzták fel ránézésre a sorozatot, de mégis csak egynek tűnik a “munka vagy család”-egyensúlyozós drámák sorából. Csak a munka itt konkrétan a világ megmentése. Nekem az, hogy Superman családjáról van szó, nem dob sokat, inkább egy mélyebbre néző írás érdekes egy ilyen témában. De lehet valakinek pont ez a plusz kellett.

Mindez oda vezet, hogy oké, a pilotra lehetne adni 7/10-et, és igyekeztem lefesteni, hogy milyen lett, de nem az én sorozatom lesz.

Ui: nekem Tyler Hoechlin sosem lesz igazi Superman, iszonyat rossz castingnak tartom, de ezzel főleg lehet, hogy egyedül vagyok.

Pilot: Bloodlands

2021. 02. 23. 21:20 - Írta: human

5 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,pilot-mustra

— Is there something you’re not telling me?
— Yes. Carry on.

A főnyomozótól kérdezték, és a válasza alapján máris tudtam, hogy legalább a pilotot nem fogom megbánni. Kár, hogy most nem voltam teljesen ráhangolódva erre a noir hangulatra, amit a BBC vadonatúj sorozata szállít.

A középpontját nehéz meghatározni (spoilermentesen). Azzal kezdődik, hogy egy volt IRA tag kocsiját találják a vízben, amihez egy telefonhívás kapcsolódik, miszerint “nálam van”, mármint a férfi. De már itt is van egy nyom, ami valami régi üggyel köti össze az egészet.

A rendőrök el is indulnak a nyomokon, hogy a pilot végére találjanak valamit, feltépjenek egy régi sebet. Ha jól értem, akkor 1998-ban egy béke köttetett a környéken, és voltak olyan emberek, akik ennek fényében eltussoltak pár dolgot. Ezek izzottak tovább a mélyben.

Annyira nem akarok belemenni a történetbe, mert igazából ha valaki odavan az ilyen lassan kibontott, valamennyire a valóságon alapuló realista krimikért, annak nagyon tudom ajánlani a Bloodlands-et. Nem olyan tipikusan “noir” kinézetű, hiába aggatták rá előzetesen ezt, csak egy átlagos sorozatnak néz ki, de a téma miatt mégis talán oda sorolható. A végén pedig mindenki szürke lesz?

Az biztos, hogy az átívelő szál nem túl felemelő, és már a pilotban is volt pár olyan karakter ellentét, ami érdekesnek tűnt, hogy a személyes vonalat ne is említsem.

A megvalósítást már említettem, de tényleg nem ez lesz, amit a fényképezése miatt fogunk imádni. Nem az, hogy rossz, hanem amolyan semmilyen, mint a valóság, vagy mint a tévésorozatok többség, nem fekszik rá úgy, mint mondjuk egy Fincher a Dragon Tattoo-ban. Vagy akár az amerikai The Killing a tévében anno.

Ellenben most a szereplőgárdába kicsit bele tudnék kötni. Rendben, nyilván nem James Nesbittbe, de valahogy a többiek nem remekeltek. Főleg az új főnök. Olyan… semmi kémia nem volt sehol a részben, néha kicsit mechanikusan mozgatta a karaktereit. Ez a legjobban a lánnyal való találkozásban érhető tetten.

Nem az mondom, hogy kötelezőnek tűnik első nekifutásra, de az átívelő zsáneren belül szerintem elmegy a kezdés és nyilván lesz még jobb is. Most ideteszem, hogy 6/10, de ez nagyon csak számomra ennyi, mert most nem ilyesmire vágytam, és ettől még beránthatott volna, volt már olyan, hogy megtörtént ilyen hangulat-ellentét, de ez valahogy nem ugrotta meg. Viszont valójában nem rossz.

Pilot: Call My Agent! / Dix pour cent

2021. 02. 20. 14:50 - Írta: human

1 comment | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

Hug it out? Nem hagyhattam ki, pedig igazából nem sokban hasonlít Ari Gold ügynökségére, amit a Hívd az ügynökömet! című francia sorozatban látunk. Ez valahogy realistább, bár azért volt olyasmi benne, ami az Entourage “insider” részét idézte.

Lehet negatívan hangzik, hiszen tegnap winnie épp szétéltette ismét a Netflixen elérhető német sorozatokat, de az európai felhozatalból nekem a francia és a spanyol darabok elé a legkönnyebb leülni. Utóbbit azért, mert fiatal felnőttként sok Almodóvar-filmet néztem, előbbit meg nem is tudom…, bár nyilván a francia filmművészet és hatása megkerülhetetlen.

Nekem valahogy ez a két (nem angol nyelven gyártó) ország az, amely fel tudja venni a versenyt igazán a hollywoodi minőséggel. Tényleg nem leszólom Európa többi részét, ott is sok jóba botlani (pl. a múltkor éltettem a Heimebane-t), nyitott szemmel kell járni a világban és mozgóképekben, nem kizárni semmit, de az említett országok megvalósításban sokszor könnyedén hozzák az elvárt szintet.

Bár lehet, ez az egész arról is szól, hogy miféle habitussal élnek a franciák és spanyolok, a gorombaság, de amellett rengeteg minden felé nyitottság és szabadság is áthatja a műveiket. A sok bevezetővel oda akartam elérni, hogy rohadtul tetszik a sorozat így két rész alapján.

Hogy a konkrétumokba vágjak, a Call My Agent egy mozisztárokat menedzselő ügynökségről szól. Azt hiszem lelőhető a pilot fordulata, hogy az eddigi tulaj, sokuk mentora meghal, és a 4 utána maradó igyekszik felszínen tartani a céget.

Igazából egy munkahelyi dramedyről van szó, minden részben van valami nagyobb probléma egy sztárral, és valami másik az ügynökséggel, amit a magánélettel fejelnek meg, szóval bőven van konfliktus, méghozzá olyan szórakoztatóbb drámai fajta. És ezek elég jól vannak keverve, például elég erősen jelen van a magánélet (persze franciásan “úristen már 3 hónapja nem szexeltél?”), de nem arra a szappanra megy el minden idő, és az sem a szokásos Grey’s Anatomy-s bevált, hanem valahogy máshol vannak benne a határok, mások kicsit a személyes történetek benne.

Érdekes volt még az is, most a konkrét filmvilágos részt tekintve, hogy a Call My Agent főbb témái közé tartozik a filmművészet és az üzleti szemlélet ütköztetése, van ügynök aki az egyiket, van aki a másikat képviseli. Nyilván nem olyan mélyen, mint akárcsak Scorsese esszéje a minap, de tetszett, hogy előkerült ez a téma is.

Olyan szempontból pedig kifejezetten jó a francia környezet, már így Magyarországról nézve, hogy felőlem az ügyfelek többsége tényleg sztár is lehet. Mármint ezt úgy értem, hogy elég a “fontos ügyfél”- vagy a “nagy név, nem szalaszthatjuk el”-felvezetés mindenkinek, érthető a probléma, viszont a nem annyira ismert arcok miatt nem egyértelmű, hogy nem azok. Egy amerikai sorozatban azt kell mondani, hogy James Cameronnal tárgyal valaki az Aquamanről, és mutatni kell Cameront, de itt valamennyire megkerülhető a dolog. Még ha vannak is benne ismertebb francia művészek.

A megvalósítást szintén éltetni tudom, nem az a túlsikált, erős fényes tökéletes. Rendben, a részek többsége belső helyszíneken játszódik, de szépen van fényképezve. Amikor pedig kimennek az utcára, vagy akárcsak bevágnak valamit, az is közelebb áll hozzánk képileg, de ez utóbbi igazából minden európai sorozatra rásüthető, csak Párizs többször jött szembe már filmekben.

A szereplőgárda pedig parádés. Komolyan nem tudnék rámutatni olyan főbb szereplőre, aki kilóg. Bár a legtöbbet talán Fanny Sidney vállára helyeztek itt az elején, az említett művészibb értékeket kőszívűen képviselő Camille Cottin rögtön megkedvelhető, nekem mégis Grégory Montel lett rögtön a kedvencem, a kicsit szórakozott, de jószívű ügynökként.

Bár szaladni nem fogok vele, de az első évadot mindenképp folytatom. Sajnos a Netflixen csak francia hanggal és angol felirattal van fenn, de akkor már rögtön 4 évadnyit lehet nézni, ha ez nem gond, hiszen nemrég felkerült a legutóbbi szezon is.

Pilot: Young Rock

2021. 02. 19. 15:50 - Írta: human

3 comments | kategória: 2020/21,kritika,pilot-mustra

Mondhatnám, hogy Dwayne “The Rock” Johnsont mindenki kedveli, de a Filmbuzin szoktam látni, hogy ez baromira nincs így. Na, ők ne üljenek az élete alapján készült új, NBC-s komédia elé, akik viszont bírják a többnyire optimista, jókedélyű színész karakterét, azoknak lehet szórakoztató lesz.

A történet az egykori pankrátor fiatalkoráról szól tehát, méghozzá olyan felépítéssel, hogy a 2032-ben elnökségért indulva egy interjúban beszél az “eredetsztorijáról”, arról, hogy miket tanult, hogy lett azzá, aki most, vagyis akkor.

Az egyik énje a nagyon fiatal Dwayne, aki még bálványozza a pankrátor apját, és többnyire csak az ragad rá, hogy vetíteni kell, fenntartani a látszatot mindig. Aztán ott a középiskolás srác, aki ráébred, hogy kik fontosak az életében, és lehet, hgy az apjának nincs mindig igaza. És végül a főiskolás, aki meg láthatóan már tesz is a gyerekkorában tanultak ellen, megtalálja a saját útját? A pilotból ezek a fő témák estek le, lehet, hogy később más leckék három fázisát látjuk majd.

Kerülgettem a jelzőket, és tudom, hogy csak alapozás a pilot, de nekem ez nem igazán jött be. Mindenképp nagyobb vállalás, mint egy Everybody Hates Chris, viszont ez a 3, vagyis 4 idősík túl szétdarabolt volt. Vagyis… Nyilván többnyire a sitcomok A-B-C szálakból állnak, de itt furcsa, hogy mindegyiken a Rock van, és összefutni sosem fognak, emellett a kezdésben tulajdonképpen csak szétválasztottak egy témát.

Vagy csak egyszerűen nem volt elég vicces? Érzelmesnek érzelmes, igen, de igazából csak az egyik szál, a középiskolás működött elsőre ebből a szempontból, viszont így meg beüt a “többi meg kidobott idő” felvetés, kérdés.

Technikailag viszont nem tudnék belekötni, maximum annyit, hogy a korok kicsit egyformán néznek ki, pedig vagy 7 éves ugrásokról van szó. És ha már itt tartok, azért megemlítem, hogy végülis elfért pár poén, bár csak az interjú részen, mivel az elnökjelölttel a “magát játszó” Randall Park beszélget, ott elpattan pár vicces megszólalás.

A lényeg, hogy aki többet akar tudni The Rock felnövéséről, hogy kitartással és nagy szívvel miképp lett ő az, akinek most ismerjük, annak szerintem tök szórakoztató lehet a sorozat. De mint komédiaként ennyi alapján 6/10, úgy döntöttem keménykezű leszek.

Pilot-mustra: Clarice – 1×01

2021. 02. 18. 21:45 - Írta: winnie

7 comments | kategória: 2020/21,kritika,pilot-mustra

Nem vagyok oda az efféle “nesze semmi, fogd meg jól!” megközelítésért a krimipilotok esetében.

A Clarice a CBS új nyomozós sorozata elég fura helyzetben van, ugyanis ránézésre sokan tipikus CBS-krimiként fogják elkönyvelni, holott minden, csak nem az. És épp ezért nem is látom, hogy nagy siker lehet, lehet, hogy több értelme lett volna a Paramount+-ra küldeni, mert A bárányok hallgatnak IP ide vagy oda, országoson egy ilyen átívelős széria nem biztos, hogy rá fog találni a közönségére. Ki tudja, streamingen már lehet, hogy túl is lennék az első szezonon.

CLARICE – 1×01 – 6/10

Persze a franc tudja, hogy mennyire kapnak Clarice Starling 1993-as kalandjai epizodikus komponenst, és annak ellenére, hogy nem csápolok azért, hogy kapjanak, elég fura volt úgy végignézni az első részt, hogy kábé semmi payoffot nem kaptunk a végére, legalábbis a nyomozós vonalat illetően. Mármint mindenféle csúcspont vagy csavar nélkül elkaptak valaki jelentéktelent, de csak annyit tudunk meg az 1×01 elején felvezetett üggyel kapcsolatban, hogy komplexebb lesz, mint elsőre tűnik.

De haladjunk időrendben: a sorozat egy erőszakos bűntényekkel foglalkozó fiatal FBI-ügynökről, kvázi gyakornokról szól, aki komoly szerepet vállalt egy hírhedt sorozatgyilkos kézrekerítésében, és most egy évvel az eset után ismét munkába áll kőkemény PTSD-től (meg molylepkéktől) kísér(t)ve. A korábbi eseményeket pedig már csak azért sem tudja igazán feledni, mert pont az “aktiválja” őt, akinek a lányát megmentette Buffalo Bill karmai közül – ne legyen kétségünk afelől, hogy a lány, Catherine Martin is elég fontos szereplő a sztoriban, hogy adjon a lelki vonalnak.

A munkalehetőség persze szép és jó dolog, de alapvetően Clarice-re zömében csak reprezentációs szerepet akarnak aggatni, mondván hozzáértőként nagyon jól lehet rajta keresztül kommunikálni a közvélemény felé. Például az aktuális ügy kapcsán, hogy sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken, holott az ügynöknek elég komoly kétségei vannak az esetet jelentő két női holttest kapcsán, hogy erről van szó.

A dolgát pedig nem csak a politika oldaláról nehezítik meg, hanem az FBI részéről is, hiszen nőként már korábban sem volt könnyű helyt állnia, és most sem igazán bízik benne a vaskalapos főnöke (Michael Cudlitz nagyon jó a szerepre, lerí róla, hogy idővel szövetséges lesz), bár a kollégái között elkezd szövetségesekre lelni.

Ami a felszín ellenére megkülönböztet(he)ti a Clarice-t a többi CBS-es krimitől, azaz a tálalás, ami nem kicsit művészieskedésbe hajlik olykor – leginkább a főhős látomásai, illetve PTSD-je kapcsán vannak olyan motívumok, amik nem biztos, hogy mindenkinek bejönnek, azonban adhatnak annyi pluszt, hogy az esetleg snasszabb nyitányon átlendüljenek.

A Clarice erősen karakterizáló krimi (pszichológiai thriller?) lesz komoly átívelő szállal, de egyelőre igazából csak a főhős került kiemelésre, némelyik állandó szereplő egyelőre csak a háttérben sertepertált, alig lehet tudni róluk valamit. Cserébe így bőven volt idő Clarice-szel foglalkozni, és mit ne mondjak, Rebecca Breeds kifejezetten meggyőző ebben a szerepben, egyszerre szimpatikus és szánnivaló, szorítok érte, simán elhittem a karaktert neki, és nem hiszem, hogy eszembe jutott volna róla Jodie Foster (vagy Julianne Moore). Egyszerre süt belőle az ártatlanság és a profizmus.

Ez tipikusan olyan pilot volt, ami rendben volt, korrektnek nevezhető, de a története, illetve annak kilátásai (valami nagyon tipikus is kisülhet belőle) abszolút nem dobtak fel. Viszont ennek ellenére abszolút érzem benne a potenciált, hogy jól is elsülhet, és ezért mondom, hogy streamingen lehet, hogy már le is daráltam volna. Van benne kiaknázható lehetőség bőven a főhős és a körítés, a hangulat miatt, szóval lehet szurkolni, hogy ezekre a komponensekre a folytatásban is kerüljön elég hangsúly.

Pilot: The Crew

2021. 02. 15. 21:30 - Írta: human

14 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Vagyis három rész után, mert nézeti magát A bokszutca személyzete. Tudom, a poszternél ma cinikus voltam, és bár nem tágítok arról, hogy tátongó tartalmi lyuk miatt rendelték be a sorozatot, hiszen a Netflix “sitcom csatornáján” kevés a saját alapanyag, viszont elég jó lett a végeredmény, szóval mindent elnézek nekik.

Nyilván az egészhez az kellett, hogy egy profi főszereplő vállára tegyék az egészet, amit meg is találtak Kevin James-ben. Lehet utálni a csávót, bár a YouTube-os Soundguy után nehezebb, de egy dolog biztos, iszonyat sok sitcom évadot lehúzott már tévében, van némi humora, időzítése, és persze rutinja.

Nem mellesleg a köré gyűjtött emberek és karakterek is jól sikerültek, három rész alatt szinte mindenki kapott legalább 1 olyan poént, amin hangosan röhögtem. Ami nem tűnik soknak, de jó pár hasonló művet elnézve bizony ez korrekt arány. James meg nyilván több magas labdát is lecsaphat.

Maga a történet egy NASCAR-csapat körül bonyolódik, aminek a 70 éves tulaja nyugdíjba megy, és a Stanfordot végzett 30 alatti lányára bízza az egészet, aki persze változásokat hoz majd a csapat életébe.

Az egész felépítése egy munkahelyi komédia, a versenyzés csak néha említett háttér: ott vannak a régóta csapatnál dolgozók, a mindennapi hülyeségeik, és az újítást hozó nő. Ebből jó pár klasszikus konfliktus is kihozható, és nem mondom, hogy az újításba hajlik sorozat, ellenben a slágereket jól játssza.

Lehet, hogy ezek alapján úgy tűnik, hogy az új kötelező sitcomot avatom fel, de azért ez nincs teljesen így. Elég sok poén megy benne félre, vagy annyira ezer éves, hogy kínosnak éreztem az aktuális elsütését. De még ezeket is feldobják néha valami aprósággal, ami megmenti valamennyire.

Például ott van a “felrohan a lépcsőn a nő”-jelenet, persze kifullad, és csak húzzák a poént, aztán húzzák még kicsit, nem pörög eléggé, hogy jól működjön a rossz-jó arány a ránköntött humorban, de még ott is elsütöttek egy olyan fizikai geget, amin elvigyorodtam.

A kezdés 7/10, de persze a többi “alánevetős” sitcom skálájára értve ezt, és nagyjából tartja is a minőséget. Bár nem szükséges az élvezetéhez, ezért nem védésképp írom, hanem egyszerűen csak szerintem igazán amolyan félig kikapcsolt agyas időkbe tökéletesen illik. Alvás előtt 1 órával? Nem butít, hanem korrekt komfort nézés, ahelyett, hogy valami 10* látottat újrázna az ember.

Pretty Hard Cases: 2 rész után

2021. 02. 15. 15:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

A Lady Dicks eredeti címre hallgató kanadai krimisorozatról már human is írt (elég pozitívan/negatívan), de én is megteszem, mert annyira bejött (már-már 8,5/10) a kezdése. És a folytatása is.

Alapvetően a sorozat pont annyira volt várós, mint minden bemutatni tervezett nyomozós (eléggé, de azért szkepticizmussal telve), azonban amikor megláttam az első videót belőle (az előzeteses posztban a 2. anyag, ami új év alkalmából jött ki), rögtön a kifejezetten várósok közé ugrott, mert elég vicces haverzsarus anyagnak tűnt. És az is lett.

Mindenféle hosszas leírás helyett tényleg csak annyit kéne ideírni, hogy ez az a sorozat, amit szinte csak és kizárólag az visz előre, ahogy a két főszereplője egymással dumál, egymást marja és szívatja. Akinek bejönnek a karakterek, illetve a színészek, az imádni fogja minden egyes pillanatukat, akinek meg nem, azt csak irritálni fogja az egész, de cserébe 10-15 alatt kiszállhat az egészből, mert a kezdés elég jól definiál mindent.

Egy rajtaütéssel indítunk, amikor egy fegyverekkel és bandákkal (Guns and Gangs) foglalkozó, kicsit karót nyelt, a szabályok betűjét a végletekig a szeme előtt tartó nyomozó (Meredith MacNeill a Baroness Von Sketch Show-ból) le akar csapni egy drogügyletre. Azonban ez nem megy egyszerűen, ugyanis tőle függetlenül egy másik, drogos ügyekkel foglalkozó, a dolgokat igen lazán kezelő zsaru is megteszi ezt. Meg is indul a huzavona annak kapcsán, hogy kit illet az elkapott fickó, ami végül közös nyomozásba torkollik. (Előre látom a “klisés karakter, pföjj!”-kommenteket, szerencsére klisék is lehetnek szórakoztatóak.)

Mondanom sem kell, hogy mindezzel a későbbi együttműködéseknek ágyaznak meg, s ez nem csak kezdetekben nem zökkenőmentes, hanem a folytatásban sem, hiszen a két nyomozó személyisége és elvei folyamatosan összeütközésbe kerülnek (a magánéletben, a munkahelyen és konkrét nyomozások közben is), amellett, hogy azért közelebb is kerülnek egymáshoz, mert a jelek szerint azért nem dolgoznak rosszul együtt.

Ahogy írtam, szinte minden egyes jelenet kettejük szópárbajáról szól, nagyon pörögnek a dialógok, és iszonyatosan szórakoztató a folyamatos perlekedés, ami tényleg csak akkor áll le, amikor karaktermomentumokal próbálják mélyíteni a karaktereket. Mindketten ugyanis kapnak rövidebb privát szálat: az egyikük párkapcsolati próbálkozásaival és a fiával (az, hogy igen fura a kapcsolatuk enyhe kifejezés), a másik pedig, mivel szingli, ezért korábbi, beépülős melója kapcsán felfüggesztett volt társával. Ami hasonlít bennük, hogy mindketten elég magányosaknak tekinthetők.

Annak ellenére, hogy akadnak drámaibb, csendesebb (“mélyebb”) pillanatai a sorozatnak (nyilván idővel ráerősítenek a társas jellegre, illetve a középpontban lévő női barátságot is kiemelik egyre jobban), amik kirántják a nézőt a flow-ból, a Pretty Hard Cases színtiszta komédia, aki nézni fogja, az csakis a szórakoztató jelleg miatt, még akkor is, ha a nyomozós vonal is korrekt volt.

Tényleg tök fölösleges szaporítani a szót, nagyon, nagyon bejött a pilot, és a második rész is jó volt. Ami meglepett, hogy az 1×01 nyomozása, bár lezárulni látszott, a jelek szerint még közel sem kapott pontot, így lehet, hogy némi átívelő szálat fog kínálni.

Pilot: Monarca

2021. 02. 11. 15:50 - Írta: Necridus

4 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Mexikóból érkezett még 2019 szeptemberében a Tequilabirodalom című dráma, ami a klasszikus, családi vállalkozásért folyó hatalmi harc témáját vette elő – ezúttal olaj, cukornád és energia után az alkohol a középpont. A második szezon az új évvel együtt érkezett a Netflixre, így biztos vagyok benne, hogy a rajongók mind ledarálták előttem. Sokan vannak?

Nem provokatív kérdés volt, mert a pilot alapján még én sem suhintom meg a kaszát, ugyanakkor nem is szerettem annyira bele, hogy most rögtön folytatni akarjam. Potenciál van benne, különösebb problémája nincs is, csak a majd’ 50 perces pilot talán túl kényelmes tempót vett fel, így néhol nehezebben kötött le, sikerült elkalandoznom közben. Nyilván ez olyan műfaj, hogy sok minden csak idővel bukkan elő, de érdemes ennek a kezdését összehasonlítani mondjuk a Dynasty startjával.

Értelemszerűen nem (csak) csavarokra és akcióra vágyik az ember egy szappanosabb dráma nézése közben, de azért a kötelezőn túl fel is mutathatott volna valami extrát, ami miatt egyértelműen le akarnám tenni a voksom a sorozat mellett, mondjuk karakterek vagy intrikák szintjén.

A történet középpontjában egy mexikói családi vállalkozás áll, ami már 100 éve üzemel, de idén (valamikor a Trump érában) már veszteségesen üzemel. A vállalkozás vezetője visszahívja a lányát, a főhős Ana Maríát Mexikóba, hogy átadja neki a cég feletti irányítást, ugyanakkor a Los Angeles-be költözött hölgy két bátyja ennek nem örül, s amikor konfrontálódtak, tragikus eseménnyel kell szembesülnie a családnak.

A pilot legelején flashforward segítségével ahhoz a bizonyos pillanathoz jutunk, de még nemigen látunk semmit. Rögtön utána megismerjük a testvéreket (mindkét báty a leányvállalatok egyikét viszi, míg Ana María már rég elhagyta az országot), azok családtagjait (egész nagy gyermekeik vannak már), illetve a vállalkozás körüli bonyodalmat is. Van is egy egész klassz és mosolyt fakasztó reklám, ami a cégről szól.

Majd körülbelül 40 perc múlva eljutunk a nagy vacsorához, ahol összevesznek a testvérek (a nő viselkedése számomra kicsit érthetetlen volt, miért akarta elvállalni, amikor már jó ideje nem is ott él és azt se tudja, hogy működik a vállalat), majd bekövetkezik a szörnyű esemény, így már a pilot végén kiderül, miért is véres a főhős blúza a felső képen.

Összességében a pilot elejét élveztem, a vége is erős volt, és bár a kettő közt is akadtak érdekesebb jelenetek (a látvány és a színészi játék abszolút kielégítő), mégsem töltötte ki a tényleges időt elégséges tartalommal. Nálam legalábbis megakadt egy gyengébb 6/10-es szinten, de bízom benne, hogy a tényleges hatalomháború hozza majd meg az igazi lényét a sorozatnak. Vagy felesleges bizakodnom?

Pilot: Pretty Hard Cases

2021. 02. 10. 21:14 - Írta: human

3 comments | kategória: Kanada odavág,kritika,pilot-mustra

Már csak a haverzsarus felépítése miatt is mindenképp akadtam esélyt adni a kanadai CBC dramedyjének. Vagyis inkább úgy mondom, hogy a poént csak a két főszereplő szállítja, mellette egy komoly nyomozós témával megy el az idő.

Előre szólok, hogy az osztályneveket biztos elrontom, de a Pretty Hard Cases középpontjában egy a szervezett bűnözésen dolgozó karót nyelt szabálykövető nő van, és egy a drogokkal foglalkozó “szürke zónalakó” kolléganője. Klasszikus felállás, Murtaugh és Riggs-dinamika, csak ugye nőkkel.

Nyilván nem dolgoztak még közösen, de egy ügy összehozza őket. Eleinte összecsapnak a hatáskörökkel, de aztán nyilván kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, hogy a megoldás felé már együtt száguldjanak a lazább musztángjában. Tetszett az egymás felé enyhülésük bemutatása, meg úgy összesen amikor együtt voltak, azt simán nézném.

Igazából a klasszikus kérdés jön egy ilyesmi sorozatnál: a zsarupároson kívüli percek elcipelik-e a sorozatot, vagy azok időrablásnak tűnnek? Például ott a The Good Guys, ami a stílusával megmentette még a gyengébb bűneseteket is, hát itt ez utóbbi semmiképp sem áll fenn.

Részemről a pilotban levő ügy a tökéletes közepes. Nyilván sok mindent be kellett mutatni mellette, és kicsi spoiler, nem zárul le masnival a tetején, szóval talán ez lesz az átívelő, miközben mást is megoldanak a hősök. Viszont egy átlagos krimi epizódnak elment, amin a két főszereplő bőven tudott emelni.

Nem tudom megmondani, hogy mi tenné igazán nézőssé, de erről biztos lesz másik vélemény, amivel winnie jön a napokban. Tényleg nehezen tudnék igazán belekötni, még a kinézete is korrekt volt, nem érződött a kicsit olcsóbb kanadaiság, ami például egy Private Eyes-ban simán szemet szúr (kivéve az utcai montázs csapatot).

A két főszereplőt is eltalálták, ha már nők, az a Sandra Bullock & Melissa McCharthy-film ugrott be (The Heat?), de fegyvert szorítanának a fejemhez, akkor biztos a Pretty Hard Cases-t választanám helyette. Oda akartam eljutni, hogy főleg a karót nyelt nyomozó volt szimpatikus így elsőre, de gondolom idővel a társát is rendesen kibontják, és akkor jobb lesz ő is.

A pilot sima 7/10, akinek hiányzik egy szórakoztató dinamikás nyomozós, az adjon esélyt, de szerintem én nem maradok velük.

Ui: a korábbi cím nekem jobban tetszett: Lady Dicks.

Pilot: The Equalizer

2021. 02. 09. 15:50 - Írta: human

10 comments | kategória: 2020/21,kritika,pilot-mustra

Többször “összecsaptunk” winnie-vel a CBS új sorozatának, a valószínűleg A védelmező magyar címet kapónak a castingján. Így a pilot után teljesen úgy érzem, hogy nekem volt igazam, ami azért szomorú, mert számomra nagyjából Queen Latifah szól csak ellene igazán, nélküle egy szokásos heti ügyes akciószéria lenne. Bár lehet, hogy pont a főszereplő megosztóbb személye miatt kitűnik az átlagból?

A történet nem túl bonyolult, ahogy a régi sorozatban, és persze a Denzel Washingtonos-filmekben is, egy visszavonult idősödő ügynök úgy dönt, hogy segít a kisembereken, akik nem igazán tudnak a rendőrséghez fordulni. A pilotban konkrétan nem is tud az alany, hiszen őt gyanúsítják valamivel, mivel az átlagembert elnyomó sötét hatalom fog össze ellenne. Ködösen fogalmazok, mert nem sok minden van benne, csak maradjon meglepetés.

Természetesen inkább alapozó hangulatú az egész rész. A főhős nem tudja, mit kezdjen az életével, miután visszavonult, és egy éjszaka segít egy 20 körüli lányon, akit épp meg akarnak erőszakolni. Aztán kiderül, hogy miképp került abba a helyzetbe és máris indulhat a régi képességek (és barátok) bevetése. Feléled benne, hogy most jóra használja a tudását végre, nem a sötét játszmákban vesz részt.

Maga a felépítés tényleg 12 egy tucat, hiszen a csapat összeszedése utáni rutint bármire rá lehetne húzni, eszünkbe juthat a Person of Interest például, vagy az új Magnum vagy… lehetne sorolni. Van egy hacker és egy mesterlövész segítő, de persze a tűzbe az Egyenlítő (bocsiii:) ugrik.

Tökéletes rutintévé lehetne, amiből hébe-hóba le lehet nyomni 1-1 részt vacsora mellé, vagy hasonló. Pont azért, mert minden ismerős benne, bármikor be lehet kapcsolódni. Gondolom, lesz idővel nagyobb szál is a hűséges nézőknek, de mindig ott lesz a kisember, akin segíteni kell, és azok tök átérezhető sztorik, hiszen mit tud tenni az átlag egy összeesküvés ellen? Semmit.

A fő gondom a főszereplő szó szerinti akcióba ugrása. El lehet lenni a karakterekkel, van egy tinilánya is, és még a kapcsolatuk is érdekes. A régi, most beszervezett barátai is viccesek (és persze Adam Goldberg egy állat, bááár ez alapján már oda a legenda), és jó a dinamika. Na de Queen Latifah, mint akcióhős számomra egyszerűen nevetséges.

Lehet nekem itt jönni Liam Neesonnal, de nem a kora a gond, hanem pont az, ami Liam Neesonnal is néha, amikor túlgondolják őt a rendezők. A The Equalizer akciójeleneteiről a Taken 3 ugrott be, a klasszikus kerítésugrás. Konkrétan, ha Latifah csak odamenne pisztollyal és lelőné a gonoszokat (ami azért egy elég erős lelki keménységet feltételez), akkor nem lenne bajom, de olyan cinikust senki nem mer bevállalni, szóval közelharc van, hogy ne legyen halálos a végkimenetel. Na és bomba elől futás… És borulni lehet rajta.

A végeredmény pedig így egy szokásos módon túl komolyan vett országos anyag, amikor azt hiszik, hogy a gagyi izgalmas, de a karakter rész valójában elmegy. 4/10? Nem tudom igazából pontozni, mert valójában számomra teljesen értékelhetetlen. Az igyekezetet talán értékelni lehet benne, de bevallom, én főleg katasztrófaturizmusként néztem meg, annak nem volt az igazi.

Pilot: Invisible City / Cidade Invisível

2021. 02. 08. 15:50 - Írta: Necridus

5 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Február első péntekén érkezett a Netflixre a Láthatatlan város című brazil természetfeletti sorozat, ami hét, egyenként 30-40 perces epizódot kapott. Már előre kinéztem magamnak – bevallom, pusztán az indexképe a coming soon felületen vonzóvá tette számomra -, de nem gondoltam, hogy ekkora kérdőjelek lesznek bennem a pilot után. Meglep, hogy nem sorolták a rejtélyes sorozatok műfajába.

Az 1×01 nem egy, hanem két cold opennel indít. Az elsőben egy idősebb úr lelő egy madarat, miután a fiatalabb vadász társa megkéri, hogy csak akkor lője le, ha ételnek szánja. Ezután az idős urat egy lángoló ember hátba dobja egy lándzsával, majd a fiatalabbik immáron idősen meséli egy kültéri partin a gyerekeknek a sztorit, mint egy bolond. Itt indul a második nyitás, amiben egy fiatal lány édesanyja az erdőtűzben életét veszti, mert a lányát akarta kimenteni, a férje pedig később ér oda.

Utóbbi figura a központi karakterünk. Eric (Marco Pigossi, az Alta Mar Fabiója) környezetvédelmi megbízott, aki feleségét rendkívül szerette, ezért teljesen összeomlott annak halála után, és ilyen állapotban neveli kislányát, Lunát. Rio De Janeiro partjára sodorja a víz egy rózsaszín delfin tetemét (ami minden bizonnyal egy rossz ómen), így nyomozni kezd, de … Őszintén, nem tudom, hogy tudnám befejezni ezt a mondatot, annyira nem éreztem semmi kapcsolatot az események közt a premierben.

Van egy tűzember az erdőben, meghal a feleség, a parton van egy rózsaszín delfin teteme, a kislány nagyon fura, és itt egy féllábú fiatal srác is, aki Eric házába betörve konyharuhákat pörget, majd elmenekül, de ott hagy a felügyelő autójában egy emberi hullát (aki nem mellesleg a feleség által utoljára küldött videóüzeneten feltűnt férfi). A féllábú elmegy a szektájához (?), de mivel nem sikerült neki elhozni a tetemet és meglátták, fel kell vennie egy piros kendőt a fejére. Szóóóóóval, mi van?

Nagyon kíváncsi leszek, milyen kommentek érkeznek, hátha kiderül, hogy csak én nem tudtam felvenni a fonalat és értelmes kohéziót találni a történések közt, vagy tényleg ennyire random 38 percet kaptunk. Az eddig említett események közé be-be szúrtak flashbackeket, amik azt mutatták, milyen is volt a családi élet, amikor még az édesanya élt. Ezek abszolút tiszta és érthető jelenetek, csak hát mire fel kapjuk őket? A főhős küzd a gyásszal a jelenben, de semmi értelmét nem láttam a flashbackeknek, amikor a jelenben történt rejtélyek megfejthetetlennek érződtek.

Az epizód végén természetesen ott a cliffhanger (mert melyik pilot nem dob a nézők elé valami sokkolót az utolsó percekben manapság?), de nem ez az, ami miatt azt mondom, hogy hamarosan folytatom is a sorozatot. Inkább az, hogy hajt a kíváncsiság, hogy mi hogy kapcsolódik egymáshoz, melyik szál hova vezet, és hol is van a természetfelettiség a tűzemberen túl.

Viszonylag sokat számít az olvasóknak, amikor pilotot pontozunk, de most nem tudok mást írni egy hatalmas kérdőjelen kívül. Talán majd ha tovább jutok és értelmet nyernek az itt történtek. Most viszont muszáj a ?/10. Azt viszont mindenképp sikerült elérnie premiernek, hogy ne szörnyülködjek, hanem furdalja a kíváncsiság az oldalamat a folytatást illetően úgy, hogy nem is élveztem igazán az első részt. Lehet, előfeltétel a brazil legendák ismerete a felhőtlen szórakozáshoz?

Ui.: A főcím azért nagyon bejött!

Pilot-mustra: To The Lake – 1×01

2021. 02. 06. 14:50 - Írta: winnie

8 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,pilot-mustra

A tavalyi év második felének lefedése kapcsán az egyik legnagyobb hiányosságunk az európai sorozatok terén egyértelműen a tévés sugárzása után a Netflix-nek is eladott orosz, “zombis” darab, a Vongozero – Menekülés a tóhoz (minek az előtag?) volt, amit mára már mindenki látott, és minden ilyesmivel foglalkozó sajtótermék meg is énekelt kritika formájában. szóval nem kicsit ciki pilotkritikával jelentkezni hozzá, de szeretek lázadni.

Viccen kívül, akartam, hogy legyen poszt a szériáról, mert hiába vallom a streaming platformon elérhető, “saját” vagy “sajáttá vásárolt” darabok kapcsán azt, hogy nem szaladnak el, így sok várt sorozatomat (ez az volt!) csak évekkel később kezdem el (hiszen mindig van több tucat néznivalóm), azért az valahol mégiscsak közszolgálat, ha olyanok is kapnak információt róla, akik mellett elment az adott alkotás. Szóval nekiálltam, és maradni is fogok.

TO THE LAKE – 1×01 – 7,5/10

Csupán az első rész alapján, a To The Lake-et kár hagyni elmenni magunk mellett, főleg a műfaj kedvelői számára. Hogy milyen műfajról van szó, azt még nem tudom, de az első része amolyan zombis vibe-ot sugároz magából, legalábbis az első jelenet, valamint a fertőzöttek kapcsán. De összességében a sorozat abba a vonalba illeszthető be, ami 2020 második felében tűnt fel – tök függetlenül a koronavírus-járványtól: egy tucat olyan, korábban, pre-COVID készített sorozat került bemutatásra, ami egy járványt dolgoz fel, ld. Járvány, Nyílt tengeren 3. évad vagy Kerítéssel elválasztva.

Hátborzongató a véletlen egybeesés, és ez talán nem csak a látszat, hiszen ennyi járványos sorozat csak nem volt 2-3 éve, nem? Akárhogy is, a 2019-es Menekülés a tóhoz szereplői arra lesznek figyelmesek, hogy Moszkvában felüti a fejét valami kórság, ami hatására az emberek furán kezdenek viselkedni, és pár napra rá meghalnak. A kezdetben annyira nem veszi komolyan a dolgokat az átlagember, de az azért feltűnik neki is, amikor a hadsereget megszállja és lezárja a fővárost, és a fertőzöttöket valami fura habbal ártalmatlanítják.

Az események természetesen magukkal vonják a várt dolgokat, mint a káoszt, a paranoiát, a netes, sokszor összeesküvés elméleteket tálaló vírusvideókat, valamint a kvázi anarchiát kihasználó bandák fosztogatását, s mindeközben mi a főhősünket követjük, ahogy családját próbálja kimenekíteni a bajból – mostani élettársát és fiát, valamint ex-nejét és közös gyereküket, és melléjük csapódik a szomszéd tábornok családja is.

Elég ijesztő és később nyomasztóvá válik a tálalás, ami elég hatásos, ha az ember kellőképp beleéli magát a történésekbe, és ki tudja, manapság talán nem is olyan nehéz elképzelni, hogy miképp reagálna egy ország vagy egy város egy ilyen durva fertőzésre. Az azonban dicséretes, hogy nem a sokkfaktorra mennek rá, hanem a karakterekre, ami annyiban nem meglepő, hogy egy könyvadaptációról van szó.

Én alapból elfogult vagyok az orosz sorozatokkal, a nyelvet nagyon szeretem (végre egy nem angol nyelvű Netflix-sorozatot eredeti hangokkal néztem!), de ez a kezdés szerintem még az előzetes pozitív hozzáállásom nélkül is bejött volna. Igen, csak alapoz, ezer meg egy féleképp ki lehet siklatni egy ilyen sztorit a folytatásban, de elég jól alapozták meg a karaktereket (jó ki orosz archetípusok és arcok!) és a dinamikáikat, konkrétan mindegyik érdekel.

Ráadásul tetszetős a belengetett a road movie-s aspektus is, abban pedig csak reménykedhetek, hogy a vírus jelenlétét végig a karakterek szemszögéből fogják megmutatni, szóval inkább mikro szkópot használnak, mintsem nagy látószöget, azaz nem érdekelnek az állami erőfeszítések a fertőzés kordában tartására vagy gyógyítására, az ilyen sztorikban az a jó, amikor annyit tudok, mint a főhősök.

Previous Posts