login |

Posts filed under 'merre tovább'

Heroes. Kezdődik. 4. évad. 5. fejezet. Redemption.

2009. 09. 22. 17:11 - Írta: winnie

575 comments | kategória: kritika,merre tovább

Na, Bryan Fuller egy valamit máris elért a Heroes dupla évadnyitójában: nem volt Mohinder! T-Bag kezdte narrálással az évadot, bemutatkozott, majd eltűnt egy időre, hogy pár héttel a 3. évad zárása után felvegye a Heroes a fonalat. A kilátások? Egyelőre háromesélyes minden, azonban azt koca-, kvázi csak premiereket néző Heroes-megfigyelőként csak azt tudom mondani, hogy a lassúsággal nem biztos, hogy meg fogják gátolni a nézők elkapcsolását.

heroes03

Aki kiszállt előző évadban, az bár belekóstolhat a premierbe, mely nem volt se botrányos, se rettenetesen jó, legyen 5/10, de kizártnak tartom, hogy ebből az egy, illetve két részből lehetne ítélni az évad minőségét illetően. (Kellett a két rész, mert az első magában felejtős lett volna.) Egy valami újdonságot jelenthetett: nem ütötte fel a fejét valami apokaliptikus vízió, valami nagy, megakadályozandó esemény, s épp ezért ott a Rejtély, hogy vajon mire is fog kimenni a játék, az 5. fejezet.

Szokás szerint visszatér mindenki, kapunk 4-5 szinte teljesen különálló szálat, melyek nyilván idővel össze fognak érni: Claire egyetemre megy és kap egy társat (meg egy halált rejtélynek), Parkman gyereket nevel (és kap egy elég bosszantó jelenséget), Peter mentőzik (és hőskomplexusát éli ki, de rejtélyt nem kap), Hiro és Ando próbál dolgozni valamit és előbbinek egy gondját kell megoldani, HRG szálakat varr el és egy meglepő partnert kap, a Petrelli família maradék része pedig céltalanul ténfereg. (Vannak érdekesebb és érdektelenebb sztorik ízléstől függően, de a WTF fájó hiánya nélkül.)

heroes02

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy megjött Samuel, az új rosszfiú, legalábbis ezt gondoljuk róla, megismerjük vándorcirkuszának pár alkalmazottját, pár új, nem-is-olyan-rossz képességgel rendelkező tagot. Robert Knepper első blikkre teljesen jó választás, elég karizmatikus és titokzatos, s remek, amikor, mint egy vállon ülő kisördögként győzködi Hiro-t arról, hogy mit is kéne tennie. Viszont a véljait homály fedi. Egyelőre.

Ami meglepett, hogy ismét visszatért az időutazás, ismét elkezdték változtatni a jelent, ismét megpróbálnak azzal operálni, hogy nem mindenki az belül, mint kívül (még nem alakváltás, de majd kiderül), szóval, ha butítani akarták a sztorit, hogy követhető legyen, akkor nem végeztek túl jó munkát. Persze ez engem nem zavar, de az átlagnéző lehet, hogy kapkodni fogja a fejét.

heroes05

Szóval, lassú, de nézhető volt a premier, olyan, ami sejteti, hogy valami történni fog, de ebben mindig ott a veszély, hogy az ember csak azért nézi, mert “majd lesz valami, majd lesz valami”, aztán pedig azon kapja magát, hogy jól megszívatták, mert nem történt semmi. Remélem ezúttal nem ez lesz a helyzet, de a WTF-ok hiánya és az egyelőre laza koncepció miatt, nem hiszem, hogy folytatni fogom azonnal a Heroes-t. Majd olvasom a visszajelzéseket, s ha jók, akkor visszaugrom.

(human nem tudom, hogy fog-e írni a sorozatról, hisz az S3 finálé elkeserítette, s bár a 4×01-et tuti megnézni, de egyelőre nincs nagy esély arra, hogy ismét heti  bejegyzések legyenek a Heroes-ról. De majd kiderül. Addig is, ez a poszt megmarad kibeszélőnek oldalra kiemelve.)

Folytatódott a The Office 2.0 Parks and Recreation

2009. 09. 20. 00:55 - Írta: winnie

15 comments | kategória: kritika,merre tovább

Derek is gay, but he’s straight for me, but he’s gay for Ben and Ben’s really gay for Derek. And I hate Ben.

De sajnálom, hogy itthon ilyen kevesen kaptak rá a Parks and Recreation-re (tippre, ilyen címmel senki nem fogja letölteni csak úgy – bővebben róla itt meg itt meg itt), de amikor CyClotroniC írta, hogy sajnálja, hogy csak 20 perces The Office-részt kapott a 40 perces helyett, akkor rögtön az jutott eszembe, hogy én a Pyrex szezonnyitójával megkaptam a kellő dózist. Oké, elfogult vagyok, de a sorozat továbbra is hozza a zseniális pillanatokat és a 7-8/10-es minőséget.

parks3

A félreértésen alapuló sztori remekül illeszkedik a Pyrex eddig megismert univerzumába, bár arra kíváncsi voltam, hogy sikerül-e továbbra is a sorozat szerves részeként megtartani Rashida Jones karakterét (Ann). Fogjuk rá, hogy barátnőként sikerült, sőt, időközben Chris Pratt (Andy) is állandó szereplő lett vendégből.

Szitkom lévén nem elemezgetek, csak kiemelem, hogy a karaktereket kedvelőknek mennyire bejöhetett Amy Poehler két éneklős/rappelős magánszáma, Ron szokásos fanyar karótnyeltsége (“nem rám tartozik!”), Tom douchebag-sége és leginkább a még mindig zseniálisan megírt és eljátszott April stílusa.

parks01

Lehet, hogy Lesley Knope nem egy Michael Scott, de a Pyrex továbbra is szinte mindenben The Office-klón, csak több külső felvételt látunk. De egyébként a cold open, a fülbemásző főcím, a kamerába való (ki)beszélés és a karakterek különcsége és persze az írók, mind-mind a nagy elődöt idézik fel. És klónlét ide vagy oda, nálam két The Office jobb, több, mint egy.

Survivor: kezdett a 19. évad

2009. 09. 19. 19:35 - Írta: winnie

217 comments | kategória: kritika,merre tovább,reality

I have an alliance with the dumb short-haired blonde. I have another alliance with the even dumber long-haired blonde. It’s my dumb-ass girl alliance.

Priceless. Ismét egy Survivor-évad, a tizenkilencedik, 20(!) játékos és nagy örömömre egyre több a hazai néző is. Uhh ennyi játékos…, kemény lesz, nagy kihívás és szerencsére ezúttal olyan a kezdés, ami akár az első szezonját kezdő Survivor-nézőt is beránthatja. Ezúttal ugyanis nem panaszkodom lassú kezdésre, bár abban biztos vagyok, hogy a lényeg akkor kezdődik, amikor 5-6-tal kevesebben lesznek.

survivor01

Tudom, ha Survivor – 19×01, akkor csakis egy téma lehet, az új szupergonosz, akinek nyilván az a célja, hogy bekerüljön a Survivor történelmébe. Általában a reality-kben mindig csípem a rosszfiúkat, hiszen őket jó nézni, előjön a klasszikus love to hate, az “imádom utálni” jelenség, én speciel, bár Coach inkább idegesítő volt tavaly, szurkoltam neki, mint ahogy szurkoltam Johnny Fairplay-nek vagy a többi rosszfiúnak.

A mostaninak viszont… Tudom, hogy ő elég “hú!”, meg “ha!”, de azért van különbség a rosszfiúság és a bunkóság között, még akkor is, ha utóbbival határozottak a figura céljai. (Hmm, vajon az újonc nézőket el fogja riasztani vagy be fogja rántani “ő”? Gondolom a régieket is megosztja, nem?) Kell a kavarás, naná, de menetközben úgy éreztem, hogy egy könnycseppet nem hullatnék “érte”, ha már az első tribal council során kiszavaznák.

survivor02

Igen, ebben bíztam, hogy minden idők legnagyobb koppanását láthatjuk, hiszen az első kiszavazások során klasszikus szcenárió, hogy azt csapják ki, aki leginkább szervezkedik. Szerencsére a remény, egy jelenettel itt is felvillant, bár azt a tanácsra való indulás előtti szegmenst nem nagyon tudtam értelmezni.

Bár a Survivor olyan, hogy akár minden héten lehetne róla írás, nem tudom garantálni az állandó jelenlétet, de olykor fogok írni róla, addig is, ez a bejegyzés marad a fix kibeszélő. A kezdés, bár egyelőre nem nagyon ismerjük a versenyzőket, 7,5/10. Tipikus magas Survivor-minőség.

One Tree Hill: A 7. évadba léptünk – írta dzsiaj

2009. 09. 18. 21:45 - Írta: vendegblogger

47 comments | kategória: kritika,merre tovább

„Damn, I’m seven! I can handle it!”

Ez a premierből vett idézet tökéletesen illik ide. Sőt, az is meglehet, hogy Mark Schwahn sem véletlenül biggyesztette bele ezt a mondatot a részbe. A magyarul Tuti gimi címre keresztelt sorozat ugyanis hetedik évadjába lépett. Szép kor, nagyon sok szériának feleennyi sem jut ennyi. Amelyiknek pedig jut, nem biztos, hogy tud élni a lehetőséggel, gondoljunk csak a kifáradó X-aktákra például; bár jól tudjuk, hogy a minőségromlás megítélése szubjektív, mint ahogy az is, hogy semmi gond sem volt az OTH idei nyitányával.

OTH S7 cast

Nem volt gond, mivel ugyanazt kaptuk, amit eddig megszoktunk: mély érzelmeket (melytől jó néhányan a falra tudnak mászni), nagy röhögéseket, és egy olyan feelgood-hangulatot, amikor már percek után vigyorgásra áll a szád, csak azért, mert nézheted a legújabb epizódot, amely simán magával ragad. Ennél többet viszont nem is merek írni spoilerek nélkül, melyek szokás szerint a tovább után következnek.

Tovább…

The Office: kezdett a 6. évad

2009. 09. 18. 15:49 - Írta: CyClotroniC

29 comments | kategória: kritika,merre tovább

Újabb szezonnyitóhoz érkezett a The Office, ezúttal a 6. évad indult el, ami elég szép teljesítmény egy szitkomtól, főleg egy olyantól, aminek a csütörtöki mészárszéken kell teljesítenie, ráadásul még csak nem is a konvencionális vonalat követi. Ezúttal sajnos esélyem sincs a többi 20 perceshez hasonlítani a megnyitót, mert megelőzte legtöbb vetélytársát, ellenben – amellett, hogy ez is hozta a megszokott szintet – mégsem ütött számomra olyan nagyot, mint a korábbi két 40 perces megnyitó.

off1

Tény, hogy ezek a 40 perces részek osztják meg a legjobban a nézőket, sokak szerint túlságosan vontatottak és kínosak, és bőven elég lenne a 20 perces formátum, ugyanakkor a 40 perc több lehetőséget ad arra, hogy minden egyes mellékszereplőt maradéktalanul kihasználjanak, és eggyel többet csavarjanak a történeten.

A mostani évadnyitó se okozott csalódást a cold open terén, amit a sorozat mesterien művel. Bármekkora klisé is ezt kijelenteni minden egyes Office írásomban, de egyszerűen YouTube-ért kiált az összes. Ez persze rendszerint annak köszönhető, hogy olyan elvont, szürreális hülyeségeket dobálnak be mindig az első 1-2 percbe, amit egyébként sok esetben nem tudnának a történethez kötni, így gyakran csak magában lógnak ezek a kis szkeccsek egy-egy epizód elején, mint most is, viszont többnyire karakterfüggetlenek, így jó eséllyel tudnak behúzni új nézőket is a rajongók közé.

Ezúttal a „parkour”-ból csináltak viccet az iroda bohócai asztalt mászva, bukfencezve, ajtót rugdosva alkalmi kaszkadőrként. Aki szeretne bővebb képet kapni a paródia tárgyáról, az videómegosztókon talál bőven csemegézni valót magának, vagy elég, ha csak felidézi a Casino Royale nyitójelenetét vagy a B13 című francia akciófilmet.

A lényeg, hogy a cold open megint megadta az alaphangulatot, és a reményt arra, hogy a terhesség titokként nyit majd a 6. szezonban, legalábbis én erre számítottam nyáron. Lássuk azonban, hogy mi történt, spoilerekkel!

Tovább…

Bones: kezdett az 5. évad – írta darkspell

2009. 09. 17. 15:09 - Írta: vendegblogger

51 comments | kategória: kritika,merre tovább

Még a 4. évad kritikájában tette fel a kérdést lazy (vagy kabuki), hogy miért is szereti a Bonest. Engedelmetekkel én ezt most megválaszolnám: mert nekem feelgood. Mindenféle spoiler ismerete nélkül ültem le az új rész elé, már a fináléra is alig emlékeztem, de öt perc után azon vettem észre magam, hogy mosolygok.

bones01

Szűkszavúan az elején egy 8/10-et adnék, a tovább mögött pedig kicsit spoileresebben el is mondom miért.

Tovább…

Supernatural: Jön az 5. évad és Lucifer – írta cat

2009. 09. 15. 23:55 - Írta: vendegblogger

995 comments | kategória: kritika,merre tovább

No, elindult a Supernatural 5. évadja és a rajongók gondoskodtak arról, hogy ezúttal is meglegyen a kellő visszhang. Történt ugyanis, hogy a sorozat Twittereren is jelen lévő nézői a hamarosan kezdődő évadnyitó feletti örömükben elkezdték használni a #luciferiscoming taget a premier napján. A cél, hogy ha egy szó elég sokszor szerepel a Twitter üzenetekben # előtaggal, akkor kikerül a kiemelt topicok közé, hogy mindenki lássa, miről beszél a nép. Ez esetben mindez olyan jól sikerült, hogy a #luciferiscoming mintegy 10 órán át volt a Twitter 10 kiemelt topikjának élén.

iamdiddy-kis

Mindennek persze a rajongók nagyon örültek, a kevésbé bennfentesek viszont döbbenettel vették észre, hogy az emberek egy viszonylag nagyobb csoportja itten a Sátán eljövetelét ünnepli. P. Diddy (Puff Daddy, Diddy) egészen odáig ment, hogy Isten hadseregét hívta hadba a Gonosz legyőzésére a rajongók, a később minderről értesülő stáb és Eric Kripke legnagyobb derültségére. Végül a Twitter szerkesztői törölték a topicot, Diddy pedig azóta is mélyen hallgat a dologról – minden bizonnyal teljesen lefoglalja a Supernatural dara.

Ennyit arról, hogyan formálódik a popkultúra, és most térjünk rá az évadnyitóra. Vicces (mármint a fentieken kívül), hogy az epizód tartalma mellett sokakat legalább annyira érdekelt, hogy a „hagyományok” szerint vajon AC/DC-vel indul-e majd a rész, melyik szám lesz az és milyen lesz az új főcím. Nos, az AC/DC-t megkaptuk (Thunderstruck!!), a főcím is jobban sikerült mint az előző évadban.

spn1

Kezdeném mindjárt azzal, hogy kissé vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban. No nem azért, amit sokan kifogásolnak, hogy „nem volt olyan, mint a 4. évadnyitó”. Nem is lehetett olyan, egyszerűen azért, mert az anno teljesen más felállásból indult, mondhatni a sorozat egész történetének legnagyobb cliffhangerére adott válasszal. Az előző, befejező epizód pedig sok szempontból 4 évad történéseit foglalta keretbe és zárta le. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

Shark Tank – 3 rész után

2009. 08. 26. 23:33 - Írta: winnie

8 comments | kategória: kritika,merre tovább,pilot-mustra,reality

Az ember gyanútlan az első évadokkal. Nyugodtan belekezd egy friss sorozatba, maximum felír egy újabb címet a többi mellé. De a Shark Tank szívatós műsor, ugyanis hiába indult el csak nemrég Amerikában (Mark Burnett-alert!), Angliában már 7 évad óta jelen van, igaz más Dragons’ Den címmel. Sőt, már mi is láthattuk a sorozat, mint Ecopoly. (Naná, hogy megbukott.)

shark tank - the sharks

Az amerikai verzió sem akkora siker, de nekem nagyon bejött. Adja is magát a kérdés: akkor most le kell darálnom a hét angol évadot is? Nem feltétlenül, írtam is nemrég, hogy a Dragon’s Den annyira nem jött be, az amerikai 7,5/10-ével szemben, amit magam sem értek, hogy miért próbáltam be. Tudtam a műfajról, ismertem az alapokat, de sosem vonzott egy üzleti tárgyalós valóságshow.

Ugyebár arról van szó, hogy ha valakinek van egy jó találmánya, egy jó üzlete vagy ötlete, vagy ezt hiszi magáról, akkor szerepelhet a műsorban, ahol 5 cápa (az angoloknál: sárkány, a japán eredetiben: tigris) fogja vallatóra termékéről, majd pedig saját pénzével, saját millióival játszva eldönti, hogy hajlandó-e üzletrészt vásárolni. Ennyi, nem több. Annyira nem tűnik érdekesnek.

És mégis az. Érdekesek a kínált termékek, érdekesek a kérdések és a megoldások, az elutasítások és az üzletbe való beszállások, érdekes a cápák pénzéhsége, de legfőképp az emberek reakciója. Valaki félmillió dollárért sem hajlandó feladni a többségi tulajdonrészét az “ő gyermekében”, s ezért kapott tőke nélkül megy haza. Más teljesen el van szállva, amikor a termékéről van szó. Olykor pedig a néző döbben meg, hogy “ezért? ennyi pénzt?” ajánl valamelyik cápa. (Most komolyan: Shakespeare dalban? Mekkora marhaság. Ha a sztorija érdekel, akkor egy oldalban zanzásítom a művet, nem?)

Shark Tank

Egy a gond a Shark Tank-kel, meg magával a formátummal: hogy nem tudjuk meg, mi lesz a kötött bizniszek sorsa, hacsak nem világraszóló sikerről nincs szó. Előfordult már ilyen is, lett pár milliomos Angolhonban, de valahol furcsa, hogy a nézőnek tudnia kell lezárni magában a részt, amit megnézett: megvolt a 40 perc szórakozás, netovább! Nem jó lelőni a poént, neten utánanézni, hogy akárcsak itthon, odakint is van, hogy befuccsolt egy, a műsorban hepienddel, kézfogással végződő sztori.

(Ramsay-nél sem érdekel, mi lett a felpimpelt éttermekkel, Xzibit is felcicomázza a kocsikat, de nem szabad, hogy meghasson, ha a tulaj másnap darabonként eladja. Akkor oda az illúzió. És az illúzió szükséges.)

A lényeg: a Shark Tank nagyon bejött. Részenkénti 6-7 “játékos”, s bár 2-3 kap kisfilmet is, némelyik nyilatkozik utólag a kamerába, de egyébként pár hatásvadászabb elemtől és reklámszünettől eltekintve letisztult, puszta beszélgetés, kérdezz-felelek a műsor.

Shark Tank-02

És mégis működik. Mert dinamikus, mert jók a karakterek, mind a játékosok, mind a cápák (dotkom milliomostól a FUBU alapítójáig), mert repkednek a nagy összegek és, mert az ember kicsit kiléphet saját életéből és belegondolhat abba, hogy ha ő állna a cápák előtt, akkor vajon elfogadná-e azt, hogy teljes egészében lemond találmánya szabadalmáról 5%-os royalty-ért, vagyis jogdíjért cserébe, ami ugye élethosszig, s azon is túl tartó tuti jövedelem.

Ruby & The Rockits – 4 rész után

2009. 08. 19. 15:55 - Írta: winnie

5 comments | kategória: kritika,merre tovább,pilot-mustra

Ki hitte volna, hogy a Ruby & The Rockits Shaun Cassidy-nek, az Invasion készítőjének új sorozata? Nem írtam pilot-mustrát az ABC Family szitkomjáról, melyet a csatorna a 10 Things I Hate About You mögé pakolt be, de különösebben nagyon nem is lehetett volna elemezni a főként pretini lányoknak szóló sorozatot, max úgy, hogy nálam ez lehet guilty pleasure és nem a 10 Things, nagy sajnálatomra.

ruby-02

Maga a sorozat egyszerű, mint a faék, mint a főcímből kiderül, nagyjából a Hannah Montana-ra adott válaszként lehet felfogni, hiszen együttes is van benne meg énekes apuka, a címszereplő Ruby is elég muzikális ahhoz, hogy minden részben dalra fakadjon, sőt, más sem veti meg az éneklést.

A (szerencsére halványodó) dalos száltól eltekintve azonban tipikus családi szitkomról van szó, ahol egy lányka (Alexa Vega 21 éves középiskolás) felkeresi rég nem látott apját, majd beköltözik apja testvérének családjához, ti. apu elég tróger, nemtörődöm és hajdan volt zenész hírnevét akarja visszaállítani, ezúttal szólóban és nem a tesójával, aki már megállapodott.

ruby01

A cikis zenészmúlt persze lehetőséget kínál halál gáz, mégis jópofa és önironikus flashback-ekre és egyéb alázó poénokra, de mivel családi műfajról van szó, minden egy bizonyos határon belül marad és a részek végén kötelező az összeborulás és egymásra találás.

Bármennyire is Ruby sorozatáról van szó, szerencsére a többiek is kapnak szerepet és többek között a család kisebb fiának szerepére kiválasztott srác lendíti a sorozatot a humoros irányba (5,5/10), de persze a szimpatikusan kétdimenziósként  jellemezhető többiekkel sincs baj, kivéve az apát játszó David Cassidy-vel, aki meglehetősen irritálóan tenyérbemászó, de ha egyszer a szerepe ezt kívánja meg…

Criss Angel megint Mindfreak – ötödjére

2009. 08. 18. 22:00 - Írta: winnie

9 comments | kategória: kritika,merre tovább

Lehet, hogy másnak is van olyan sorozata, mint nekem a Monk, vagy némelyik reality, esetleg a Criss Angel: Mindfreak. Olyan sorozat, amely nem biztos, hogy 10/10-es részeket hoz hétről-hétre, de maga a koncepció a csillagos 10/10-es. És mi más tartozna ebbe a kategóriába, mint a Mindfreak, mely jelenleg az egyetlen tévés bűvészsorozat? Aki bepróbálná, ne fogja vissza magát, hiszen minden rész különálló, bárhol el lehet kezdeni.

criss-01

Nemrég kiderült, hogy visszatér Criss Angel, mint ahogy az is, hogy csak 5 rész lesz az 5. évad, 5 dupla rész. Ezúttal a halálos csapdák tematika köré épülnek az epizódok, de a felállás nem változott: az elején kapunk pár tipikusan Criss Angel-ös street magic trükköt, majd pedig a folyamatosan felvezetett nagy attrakció viszi el a műsoridő másik felét.

Az az igazság, hogy mint írtam, elfogult vagyok, nem is pontozok, olyan közepesen erős rész volt. Abszolút szerettem nézni, sajnáltam, hogy vége, de hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy nem egy elnyújtott fél órás részre emlékeztetett a Fehér Halál-epizód.

A cím megfejtése: Criss Angel ezúttal egy hóban történő élve eltemetést vállal be, s nálam ez alapból mínusz pontot jelent, ugyanis én az illuzionista Criss Angel-t kedvelem, nem pedig a szabadulóművészt. Ez igaz akkor is, ha a szabadulásban illúzió, átverés is van – felőlem feltűnhetett volna Angel valahol a nézők között is, valahogy a szabadulás sosem volt a kedvencem. (Szóval kösz, hogy ilyen lesz ez az évad.:)

criss-02

Viszont a kis trükkök továbbra is ezerrel nézősek, bár továbbra is túlzásba viszik a “vágás nélküli felvétel” emlegetését, ami akkor gáz, ha nem említik, hiszen rögtön gyanakodni kezd az ember. Ugyanez a helyzet a “nincs beavatott ember?” kérdéssel – ha nem jelzik, akkor bekapcsol az embernél a vészvillogó.

Persze ez csak elmélet, már régebben is írtam, hogy nem megfejteni akarom a trükköket, hanem élvezni és leginkább, látni az emberek reakciót. Azt azonban hibának tartom, hogy olyan trükköket is mutatnak, amik, ha velem csinálnák meg, akkor ütne, azonban így, tévében sokan azt mondják, hogy meg van rendezve – ld. mondjuk a rendszámos poén. Ezekért kár.

A sorozat továbbra is erősen over-the-top, túl van húzva ezerrel, ami egy újonc gyomrát megfeküdheti, de hát mi ezt (is) szeretjük benne.

Melrose Space Defying Gravity – 3 rész után

2009. 08. 13. 17:02 - Írta: winnie

22 comments | kategória: kritika,merre tovább,pilot-mustra

Na, szerializált sorozatok rajongói, mindenki látta már az új scifit? Jelentem, továbbjutottam, mint human, bevállaltam a Defying Gravity 3. részét is, főképp annak köszönhetően, hogy nem tartottam annyira gáznak a pilot-ot, no meg kíváncsi voltam a folytatása. Azonban a folytatás sajnos nem győzött meg, így ez a poszt marad a nézők számára kibeszélőnek, mint a Warehouse 13 esetében, én pedig a fináléra lehet, hogy visszanézek.

defying-gravity-01

Szóval a 2052-ben élő, 6 éves Vénusz-utazásra induló asztronauták kalandjainak az első része minimum volt egy 5/10, mert gördülékeny volt, mert sok infót hordozott, mert megjelentek az obligát rejtélyekre utaló jelek és, mert a giccszene ellenére is bejöttek a flashback-ek. (Mikor nem jönnek be nekem, kérdezhetném.) Ráadásul a folytonos Grey’s Anatomy-zás is megtette hatását, s kellemes meglepetésként ért, hogy egyáltalán nem vitték túlzásba a viszonyokat, az enyelgést. (Le az eufemizmusokkal!)

A második rész után kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, megnőtt a GA-faktor mennyisége is, de még tolerálható volt, azonban, miután a harmadik részben kiderült, hogy 1. még egy, addig fel nem fedett kapcsolat van két “űrhajós” között, 2. hogy másik két űrhajós is összejött egymással a kiképzés alatt, akkor azt mondtam, hogy csak akkor folytatom, ha adnak a rejtélynek is egy kis teret. Nem adtak.

defying-gravity-02

A rejtély annyiból áll, hogy a főhős űrhajósnak fura álmai vannak egyik társa haláláról, valamint, hogy egy másik űrhajós fura hangokat hall az Antares-en, plusz egy furcsa egészségügyi zavar üti fel fejét és ezért cserét kell eszközölni a személyzeten, plusz valaki megbetegedik az űrhajón, plusz elhangzik a kulcsmondat is: “Szerinted, hogy ha tudnák, mire vállalkoztak, akkor is benne lennének?“, ami arra utal, hogy itt bizony folyik valami a háttérben (Béta), hogy egyes résztvevők nem véletlenül vannak a hajón.

De sajnos, miközben a kiképzés alatti barátkozásokat és feladatokat nézhettük, kiegészítve az apró, de megoldható kellemetlenségekkel a hajón, sajnos a rejtély nem sokat haladt a 3. részben, sőt, maga a történet sem, bár nézhető volt az epizód, de úgy érzem, hogy aki nem látta, az is simán folytathatná a 4. résszel a 2. után, ergó a történések jó része nem mozdította előre a sztorit, inkább csak habzott a szappan.

(Mennyire mélypont az a sztoriszál, hogy a libidócsökkentő HALO-tapasz hatékonyságát tesztelni akarják a kadétok és a fiúk fogadnak a lányokkal, hogy tapasz ide vagy oda, ők “kemények” lesznek? Ráadásul a jelenet egy sztriptízbárban eszkalálódott, miután az egyik kadétlány kicsit nekivetkőzve egy kollegája ölében kezdett táncolni.)

Olvastam valahol, hogy az a legnagyobb gáz, hogy a két fő karakterpáros között nincs semmi kémia, hogy nem tudják eladni kapcsolatukat. Ebben is lehet valami. Engem pedig az is kissé zavar, hogy hiába járunk 2052-ben, igazából csak az utazás ténye utal arra, mert olyan kütyük és megoldások tűnnek fel a sorozatban, amikről simán elhinném, hogy ma is léteznek.

defying-gravity-03

Annak ellenére, hogy az effektek valóban teljesen korrektek, az űrhajós szett is pofás, részemről passzolós lesz a sorozat, nem igazán érzem, hogy valami újat tudnak kihozni belőle a végén, s inkább megkímélem magam a várható súlyos csalódástól, ami akkor érne, ha a végső válasz reményében nézném csak végig a 13 részt.

(Alapból azt mondanám, hogy a nézettséget elnézve nem lesz folytatás, de a Defying Gravity is olyan sorozat, mint a már bemutatott Mental és a bemutatásra váró Persons Unknown: olcsón, külföldi koprodukcióban forgatták, így nem csak Amerikától függ, hogy lesz-e 2. szezon. A DG speciel Kanadában készült, német és angol tőkéből.)

Monk: kezdett a 8. évad

2009. 08. 08. 21:35 - Írta: winnie

51 comments | kategória: kritika,merre tovább

És egy aranyos résszel, ahol (természeténél fogva) az első pillanatban nem lehetett megfejteni a rejtélyt, ahol jöttek a szokásos mennyiségben a monkizmusok és ahol megint sikerült az íróknak a szükséges drámát is beplántálniuk a sztoriba. Ráadásul Elizabeth Perkins és Rena Sofer személyében ismert vendégszereplőket is láttunk.

monk801

A történet egy egykori gyerekszínésznő elleni merényletről szól, s a címből (Mr. Monk’s Favorite Show) kitalálható, hogy Monk kedvenc sorozatának egyik szereplője kerül veszélybe. Naná, hogy hősünk besegít a nyomozásba a maga módján, hiszen tipikusan Monk-os észrevételekel jön rá a megoldásra, ld. a levelek megfejtése.

Aminek mindig örülök, azok a rész végi összegzések tweak-elése (ld. korábban rappelés, gregorián éneklés és tsai), ezúttal is sikerült egy fenomenális finálét lenyomni, ráadásul a rész fő témája a tévésorozat volt, így nem lehetett nem szeretni. Az epizód simán volt 7/10, negatívumnak talán a főcím változatlanságát és a Stottlemeyer-Disher duó kihasználatlanságát tudnám említeni, csak minimális Disher-dili volt a 8×01-ben. Sebaj, lesznek nyilván a zsarukra jobban koncentráló részek is.

Previous Posts