login |

Posts filed under 'minisorozat'

Emlékeztető: Csendes Don 1. évad

2019. 09. 25. 20:21 - Írta: winnie

Add comment | kategória: ajánló,Európa is létezik,kampány,minisorozat

Ma. 20:40. Duna. Тихий Дон / Tikhiy Don – 1×01 (magyar előzetes + szinkronhangok)

Ehhez a 2016-os, 14 részes orosz minisorozathoz nem tudok sok mindent hozzáfűzni azon kívül, hogy egy új adaptációja az ismert Solohov-regénynek. Itt a hivatalos szinopszisa:

1912. A Don-menti kis faluban élő Meljehov családban az apa az úr, az öreg Pantyelej parancsol a család minden tagjának. Felesége mindenben aláveti magát férje akaratának, akinek a faluban is nagy tekintélye van. Mindaddig nincs is a családban probléma, míg Grisa bele nem szeret a szomszédasszonyba, innentől kezdve már nem tud parancsolni a fiának. Amíg Akszinya férje katonaidejét tölti, Akszinya és Grisa szerelmi viszonyt kezdenek. A felháborodott Pantyelej erővel meg akarja nősíteni a fiát…

Délelőtti videó 4.: Csendes Don 1. évad

2019. 09. 25. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Európa is létezik,minisorozat,video

A Solohov-féle Тихий Дон (angolosan Tikhiy Don) alapján készült ez a 14 részes minisorozat 2015-ben, ami ma kerül bemutatásra a közszolgálati csatornán. A tovább mögött a magyar nyelvű előzetes.

Tovább...

Az Unbelievable-ről bővebben

2019. 09. 17. 18:35 - Írta: human

Add comment | kategória: minisorozat,video

Kaitlyn Dever, Toni Collette, Merritt Wever és még sokan mások egy igaz történetet keltenek életre a Netflixen – pont tegnap került ki egy 3 rész utáni kritika róla.

Aki még kíváncsi pár infóra, annak a fent említettek, na meg a készítők is mesélnek ezt-azt a sorozatról a tovább mögötti kulisszás videóban. Úgy foglalják össze, hogy egy nemi erőszak utáni nyomozást láthatunk jól és rosszul levezetve. Tanulságos lett?

Tovább…

Pilot-mustra: Unbelievable – 1×01

2019. 09. 16. 14:50 - Írta: winnie

25 comments | kategória: kritika,minisorozat,pilot-mustra

One less rape in the world, that’s ultimately a good thing, right?

Mennyire tesz “jóvá” egy történetet az, ha valóban megtörtént? És lehet-e kritizálni valós események alapján készített sorozatot azért, mert nem elég jó a sztorija? Nyilván lehet, miért is ne, csak éppen elég furcsán veszi ki magát, nem? Mármint az, hogy ha hiányoljuk, hogy az írók nem tupírozzák fel az adaptációt. Na, az Unbelievable esetében nincs semmilyen hatásvadász tupír.

A Netflix pénteki premierje, a magyar felirattal és szinkronnal érkezett minisorozat egy valós események alapján készült true crime dráma, mint a nemrég a Hulu által bemutatott The Act vagy a Bravo-s Dirty John (erről már régóta tervezek évadkritikát írni). A 2008-ban kezdődő sztorit egy fiatal lány megerőszakolása indítja be, majd True Detective-módjára emellé bevonnak egy 2011-es idősíkot is egy erőszaktevő ügyében vizsgálódó két nyomozóról.

UNBELIEVABLE – 1×01 – 6,5/10

Ezúttal inkább ismertetőhöz, ajánlóhoz közelebb lévő, afféle technikai kritikát írnék, mert ez az a típusú darab, amit az ember végignéz, ha elhatározza magát, hogy végignézi (és jó eséllyel be fog neki jönni a sorozat, mert kifejezetten jó), de csak az első része egyáltalán nem működik pilotként, ugyanis semmit nem árul el magáról a sorozatról, például, mert meg sem jelenik benne a két főszereplő.

Gondolom készítői oldalról volt bőven rágódás azon, hogy lehetne prezentálni a sztorit, és végül az a döntés született, hogy a két idősáv keresztbe vágása helyett az 1×01 bemutatja egy bizonyos Marie Adler esetét (aki azt vallja, hogy megerőszakolták, majd később visszavonja vallomását), az 1×02 pedig arról szól, hogy pár évre rá egy Karen Duvall nevű nyomozó vizsgálódik egy erőszaktevő ügyében, akiről mi azt sejtjük, hogy ugyanaz, aki a 2008-as tettért felel.

Ebben a második részben pár jelenet erejéig azért feltűnik a 2008-as szál, de idővel egyértelművé válik, hogy melyik lesz a hangsúlyos, így akár azt is mondhatjuk, hogy olyan, mintha két külön sorozatot néznénk: egy TD-re hajazó, a rendőrségi eljárásokat és a rendőri munkát elég aprólékosan bemutató krimit két nyomozóval (Merritt Wever és Toni Collette), valamint egy karaktertanulmányt egy nemi erőszak áldozatáról.

You wanna take back your statement taking back your statement?

A krimis vonalat nem nagyon kell részletezni, ugyan kicsit nehezen indul be a minimális kapaszkodóval rendelkező nyomozás (mármint a való világban, nekünk szerencsére érdekesebb nézni a sertepertélést), de addig is legalább megismerjük a két nyomozót (és egy kicsit a magánéletüket is), plusz amikor szagot kapnak, akkor már a tempóval sincs gond. Mondjuk az legyen a legnagyobb gond, hogy valamennyire valóságosnak hat az események ábrázolása, ami során konkrétan szerepet kap az is, hogy mennyire akadályozza a rendőri munkát a szervezeti működés.

Az áldozat, Marie (Kaitlyn Dever) szála pedig hozza azt a vonalat, amit a már említett The Act-ben és a Dirty John-ban is átélhettünk, miszerint a néző, miközben a végletekig frusztrálja az, ami történik, képtelen elhinni, hogy mindez a valóságban így menne végbe, és gondolatban az írót kérdőjelezi meg, hogy teljesen logikátlan, amit látunk.

Now, if you experience any of the following: excessive bleeding, vaginal discharge, shortness of breath, trouble swallowing, hives, thoughts of killing yourself… there’s a number there I listed it on your instructions.

Pedig nem. Valahol döbbenet, hogy mennyiszer kérik a bűncselekmény ismételt átélésére az egyébként is labilisnak tűnő, nem túl rendezett családi háttérrel rendelkező lányt, és mennyire kis behatás elég ahhoz, hogy mind ő alapállást váltson, mind pedig a körülötte lévők hirtelen másképp kezdjenek viszonyulni hozzá. (Az mondjuk nagy előny, hogy az 1×01 révén vele töltött egy óra után kifejezetten érdekelni kezdett a sorsa, az pedig főleg, hogy mi is folyik a fejében.)

És a fenti kapcsán nem arról van szó, hogy hanyag lett volna a 2008-as nyomozás, nyilván bosszantó látni, de maximum a minimális empátia hiányzott belőle – elég nagy a kontraszt a nyomozók hozzáállása közötti különbség, és ijesztő belegondolni, hogy mennyi minden múlhat ezen, amellett, hogy a nemi erőszak még mindig olyan bűncselekmény, ami kapcsán nagyon sok múlik az áldozatokon, akik ha rejtőzködnek, akaratukon kívül is újabb tetteket idézhetnek elő.

Még egyszer: a kezdés nem feltétlenül fogja lenyűgözni az embert, de az ügy már akkor beszippanthat minket, az pedig azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy korrekt (de nem hivalkodó) és igényes a megvalósítás, és nagyon erősek a főszereplők alakításai. Viszont mire az 1×03 végére lezárul az első nagyobb gondolati egység, szerintem nem lesznek sokan, akik azt mondják, hogy akkor kiszállnak az Unbelievable-ből.

Én sem fogom tenni. A true crime-os műfajnál nem mindig ez a helyzet, de itt szükségem volt az elhatározásra, és persze szokás szerint feltettem az első epizódok közben magamnak a kérdést, amit a műfaj minden kritikájában fel fogok tenni, miszerint az mennyire változtat a nézői élményen, hogy amit látunk, nem csupán az emberi fantázia terméke, hanem valóban megtörtént? A választ nem tudom, de az biztos, hogy sokkal több és mélyebb tanulságokat lehet levonnia látottakból.

Délelőtti videó 2.: Unbelievable

2019. 09. 13. 10:50 - Írta: human

5 comments | kategória: minisorozat,video

Mit tehet az ember, ha senki nem hisz neki? Valóságban megtörtént durva esetről szól a ma (magyar szinkronnal és felirattal) bemutatott Netflix-minisorozat, aminek a történetéről errefelé írtunk már. A tovább mögött az új előzetes nézhető meg. Aki már látta, véleményezheti, de nemsokára jön a kritika is.

Tovább…

Nézzünk animációt? Uzumaki

2019. 09. 10. 16:50 - Írta: human

2 comments | kategória: animáció,anime,Ázsia sorozatozik,minisorozat,video

Az örvény beránt a legmélyebb sötétségbe? Az Adult Swim Toonami blokkjába érkezik majd jövőre ez a 4 részes anime.

A legendás Junji Ito horrormangájának az adaptációja lesz a minisorozat, és mindenki abban reménykedik, hogy a Junji Ito’s Collectionnél jobban sikerül. Ennyi alapján van rá esély, bár lehet csak Colin Stetson zenéje rántott be ennyire — ő dolgozott a Color Out of Space-en és a Herditary-n is. A tokiói Production I.G (xxxHolic, Ghost in the Shell: Arise) a gyártó, a rendező pedig Hiroshi Nagahama (Mushishi, The Reflection).

Amiért érdekes lehet így elsőre, hogy a tovább mögötti teaser iszonyat hangulatos. Ja, és a sorozat fekete-fehér lesz.

Tovább…

La Mante / The Mantis

2019. 09. 07. 17:30 - Írta: winnie

4 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat

Korábban már elhatároztam, hogy a Netflix-en fellelhető, szinte kivétel nélkül érdekesnek tűnő átívelős francia nyelvű krimisorozatok mindegyikén végigmegyek. A Le Chalet már megvolt tavaly (nagyon bejött, a zenéjét ma is folyton hallgatom), és kommentben legtöbben a Le Mante-ot ajánlottátok, így azt vettem előre, de már felkészült a The Forest (La Foret), a Blackspot (Zone Blanche), a The Frozen Dead (Glacé) és a The Break (La Treve) is.

Mivel nem nagyon van szó folytatásról (pedig végülis lehetne), ezt a 2017-es sorozatgyilkosos szériát egy 6 részes minisorozatként kezelném, hiszen teljesen lezárt a története. És éppen a viszonylagos rövidsége miatt tartottam nagyon érdekesnek, ugyanis a legelején nem nagyon tudtam eldönteni, hogy akkor ez most whodunit (ki a gyilkos?) vagy whydunit (miért öl?), vagy csak sima üldözős-elkapós széria lesz-e. Választ nem is adok, mert azzal is sokat árulnék el róla.

A La Mante, azaz a The Mantis azt jelenti, hogy A Sáska. Így hívtak egy, a 90-es években Párizsban garázdálkodó sorozatgyilkost, aki elég nagy médiaszenzáció lett annak köszönhetően, hogy 8 áldozatával végzett különös kegyetlenséggel. A gyilkost, bizonyos Jeanne Deber-t elkapták, börtönbe zárták, azonban nemrég ismét elkezdődtek a gyilkosságok, amik pont olyanok, mint a régiek. A vallomása ellenére mégsem a valódi gyilkos ül? Vagy csak egy másoló kezdett el dolgozni? Belső embernek köszönhető a sok megegyező részlet vagy a rab titokban tanoncot képez ki?

Az első rész a harmadik gyilkosság helyszínelésével indít, amikor is a régi ügyön is dolgozó, a körülményeket is elég jól ismerő, veterán nyomozó felveszi a kapcsolatot a börtönben ülő sorozatgyilkossal. Ő azonban csak akkor hajlandó segíteni, ha fiával dolgozhat, aki ugyancsak a rendőrség kötelékében van. A férfi nyilván nem lelkesedik az ötletért, hogy pszichopata anyjával találkozzon, de a rábeszélések hatására vonakodva mégiscsak ad egy esélyt a dolognak.

Van tehát egy afféle Hannibal Lecter-szerű kerete a sorozatgyilkosos sztorinak (a helyszín mondjuk nem egy műanyag-kalitka, hanem valami kúria, ahol el van zárva A Sáska, de ugyanúgy egy helyben állva, szenvtelenül kommunikál és ötletel a rendőrséggel – mi pedig találgathatunk, hogy őszintén segíteni akar, vagy valami hátsó szándék motiválja), valamint egy ügyünk, amit nézőként eleinte nem nagyon tudunk hova tenni. Főleg azok után, hogy már az első részben láthatóan forró nyomra kerül a rendőrség.

Mivel azonban tudjuk, hogy hat részes a szezon, sejthetjük, hogy a Le Mante jóval többről fog szólni, mint hogy elkapják a gyilkost (vagy azt akit gyilkosnak vélnek?). És többek között egyrêszt ez a zseniális a sorozatban. Nem azért kiszámíthatatlan, mert annyira csavaros (nyilván vannak benne meglepetések is), hanem mert nem látni benne a folyamatábrát, nem lehetünk biztosak abban, hogy merre halad majd a sztori.

A sorozat tele van finom rétegekkel, amik nem kis érzelmi hullámvasutazást eredményeznek végig, de a legvégén kemény csúcspontot produkálva. Az, ahogy fény derül lassan a múlt titkaira (mert mondanom sem kell, hogy nem csak a jelen számít), rendesen igénybe veszi a nézőt.

Ês persze az is, ahogy a gyilkos “működik”, hisz már a legelső jelenetben egyértelművé teszik, hogy vizualitás tekintetében sem lesz szégyellős a La Mante.

Nem akarom ragozni, a Le Mante nagyon bejött nekem. Van a sorozatnak egy-két olyan aspektusa, amit (lehet, hogy jogosan) ki lehet pécézni dühöngve, mondván hanyag az írás, de általában efféléken nem akadok fenn, amíg a történet szövése az atmoszféra és a dráma leköt, itt pedig ezzel nem volt gond. Sőt! Az mondjuk némiképp csalódás volt, hogy az 1×05 végén egy snitt miatt felsejlett előttem, hogy mi lesz a lezárás, és a széria valóban ezen az úton indult el, de legalább nem lehet azt mondani, hogy nem fair játékot űzne a sorozat. Mert amikor félrevezet, akkor okosan teszi.

Egyeseknél talán még a főszereplőn is elcsúszhat a sorozat, mert a fiút, Damien-t alakító Fred Testot nem azt a típusú karaktert hozza, aki annyira kiemelkedne, nincs benne sok szélsőség, de nekem szimpatikus volt, őrlődött és rettegett ő keményen, a helyzete piszok ijesztő volt, szurkoltam, hogy ne legyen tragikus hős. De az, aki a játékában kivetnivalót találna, biztosan vigasztalódhat Carol Bouqet pszichopata sorozatgyilkosával, Pascal Demolon veterán zsarujával, illetve a Lucie-t alakító Manon Azem-mel, aki számomra afféle titkos MVP-je volt a Le Mante-nek, nagyon meggyőző volt, főleg miután kellékstátuszból mutatta meg, mit tud.

Pilot: The Spy

2019. 09. 06. 21:40 - Írta: human

14 comments | kategória: kritika,minisorozat,pilot-mustra

A régimódi kémtörténetekért rajongóknak? Nagyjából ennyivel tudom igazán ajánlani a Netflix ma indult minisorozatát. Ami egyre kevésbé meglepetésként, de rögtön szinkronosan került fel, na meg magyar felirattal persze, bár utóbbi aztán tényleg nem újdonság manapság.

A történet egy bizonyos Eli Cohen körül bonyolódik, aki Izraelnek kémkedett, méghozzá úgy, hogy sikeresen beépült Szíria legmagasabb köreibe. Elvileg annak, amit tett a 60-as években, még ma is érezhető a hatása a Közel-keleten. Továbbra is nemzeti hősként tartják számon Izraelben.

A The Spy pedig komolyan vette ezt a témát, és olyan valóságszerűen bontja ki, hogy aki odavan a realista pepecselésért, az mindenképp nézzen bele. Nem pejoratívan használtam az előbb azt a jelzőt, hanem tényleg, amikor akció van, az nincs túltolva, az izgalom és a dráma nem azokban a jelenetekben csúcsosodik ki.

Konkrétan 6 részes az évad, és egy flashforwarddal indít, szóval azzal megvan a keret a történethez. Direkt kerülgetem a forró kását, mivel általánosabb az ajánló, és hát nyilván nem mindenki tudja miket tett Cohen. De 2 rész alapján mindenképp érdekes a története.

Viszont az igazi súlyt a háttérrel teszik az események mögé. Egyrészt bemutatják, hogy milyen döntések vezettek a beszervezéséhez, mennyire kétségbeesett húzás volt pont őt kiképezni és be is vetni a kémkedés világába. Mindeközben pedig a családi élete is ad egy horgonyt a személyiségének, megingatja a küldetéstudatában a felesége iránti szeretete.

Sajnos nem tudok teljesen pozitív lenni, mert ez a pilot vizuálisan nekem túl digitálisan nézett ki. A deszaturált színvilág tök jó ötlet, de ehhez filmre forgatás és némi képzaj illett volna, nem a szokásos “nesztek, itt az Arri kamera, mert Netflix tartalom csak 4k lehet!” Legalábbis így néz ki eddig, teljesen digitális érzés, pedig a 60-as évekről van szó. De ez csak egyéni vesszőparipám, nem akarok lebeszélni vele senkit.

Ami mellett ugye a képek alapján sem mehetek el, hogy a főszereplője Sacha Baron Cohen. Amikor először csak a hangját halljuk, az furcsa volt, de amint feltűnt mindenfajta korábbi (komikus) karakterét feledtette velem. Mármint eddig is tudtam, hogy jó színész, csak mondom, ha valaki miatta nem ülne egy komolyabb sorozata elé, nem feltétlenül kell megijednie.

Igazság szerint bejött a kezdés. Ránézésre egy nagy filmként érdemes nézni, mivel csak 6 rész a szezon. Bár van íve az epizódoknak, de adja magát mindig a folytatás is. Legyen 7/10? Nem az a kötelező, nem is lesz hype-os, de részemről azért eléggé ajánlott.

Netflix, szóval a teljes évadot kiadták, a spoilereket lehetőleg jelöljétek, és ha általánosabb ajánlót írtok, mert tetszett nektek, akkor azzal lehet másokat is rábeszéltek.

Délelőtti videó 4.: Az izraeli kém 1. évad / Ilyen lett a The Spy szinkronja

2019. 09. 06. 11:55 - Írta: winnie

1 comment | kategória: minisorozat,szinkron,video

A The Spy Sacha Baron Cohen kémsorozata, ami ma debütált a Netflix-en magyar szinkronnal és magyar felirattal. A tovább mögött a szinkronos előzetes hozzá.

Tovább...

Pilot-musta: Our Boys – 1×01

2019. 09. 05. 14:50 - Írta: winnie

5 comments | kategória: Ázsia sorozatozik,kritika,minisorozat,pilot-mustra

Még egy megtörtént események alapján készített sorozat indult pár hete az HBO-n, azonban az igen erős készítői gárdával bíró izraeli dráma számomra több szempontból is hatalmas csalódás volt. Ez akkor is igaz, ha nem csak a sorozat tehet erről, hiszen részben ennek az az oka, hogy a stílusa abszolút eltér az amerikai szériáktól, így sokkal nehezebben befogadható. Igényesség ide, jó témaválasztás oda, valami nagyon hiányzik belőle.

OUR BOYS – 1×01 – 4/10

Muszáj azzal kezdenem a sztori ismertetése előtt, hogy a sorozat egy minimum alapszintű ismereti szintet megkövetel, már ami az izraeli zsidó és palesztin viszonyokat illeti Jeruzsálemben. A kiinduló pont egy 2014-es eset, három zsidó tinédzser elrablása, ami az egész országot megrázta is imára sarkallta. Miután kiderül, hogy meggyilkolták őket egy arab srácot is elrabolnak, majd később egy égett holttestet is találnak.

Az ügyben persze megindul a nyomozás, a középpontban pedig emellett az események kapcsán az Izrael és a Hamasz terrorszervezet között fellángoló konfliktus van, mely több ezer áldozattal járó háborúban csúcsosodik ki. Az Our Boys pedig leginkább az odáig vezető folyamatokra kíváncsi, miközben megannyi témát érint a rasszizmustól a kettős mércén át a szélsőséges, vallási fanatizmusig.

Mint ilyen, a sorozat sokak tyúkszemére léphet rá – legalábbis azokéra, akik képesek kitartani mellette. Márpedig ez szerintem kihívás lesz az egyszeri sorozatjunkie-nak (jelen!), mert olyan piszok lassú az egész, ami már számomra is tolerálhatatlan volt helyenként (pl. az 1×02 elején képtelen vagyok elhinni, hogy a sokáig cél nélküli utcai jelenetet nem lehetett volna lerövidíteni), s mindezt még nyakon is öntik szenvedéspornóval. (És ugye itt nem nagyon dobnak be hangulati vagy vizuális elemeket az élményre való ráerősítés céljából.)

Persze teljesen jogos az érv, miszerint ez a valóság, az embere szenvednek, de az efféle szikár megvalósítás nem túl nézőbarát, csak egy vékonyabb réteget fog izgalomba hozni, a többiek inkább választanának helyette egy alapos újságcikket, már ha érdekli őket a téma. Az a téma, amely bár igencsak régióspecifikus, de valójában mindannyiunkról szól, az emberekről, illetve még mai is abszolút aktuális kérdésekről, melyek némi csavart kapnak a puskaporos, szemben állós miliőnek köszönhetően.

Számomra az Our Boys-ból hiányzott a komolyabb dramaturgia. Nem azt mondom, hogy manipulatívabbra vagy hatásvadászabbra kellett volna venni, de sokáig szinte csak krónikát, dokumentarista stílusra hajazó történetmeséléstmutatást látunk, ami ugyan informatív és gondolatokat indukál, azonban nem nagyon köt le, szórakoztatni pedig egyáltalán nem szórakoztat – már amennyire persze szórakozásnak lehet nevezni egy ilyen valós történet interpretációját.

A másik mínusz egyértelműen a karakterekre jár, hiszen a fő nyomozó figuráján kívül egyszerűen senki sem volt emlékezetes, a fiatalok főleg nem ragadtak meg a karaktereikkel, márpedig azért egy sorozatnak ezen az érzelmi szinten is működnie kéne, nem csak az kell, hogy érdekelje a nézőt, hogy miképp eszkalálódik a szembenállás, illetve miféle előítéletek és igazságtalanságok munkálnak a színfalak mögött.

Jót akar az Our Boys, erős gondolatok vannak mögötte, a készítők sem voltak szívbajosak a témaválasztással, és azzal, ahogy hozzáálltak az ábrázolt konfliktushoz, azonban számomra nem állt össze két rész után sem a sorozat, egyszerűen képtelen voltam ráérezni a ritmusára – talán azért, mert nem is volt? Hiszem, hogy (számomra) sokkal hatásosabb lett volna a végeredmény, ha feszesebbre veszik a történetmesélést, és inkább a makro dolgokra koncentrálnak.

A sorozat érdekessége, hogy itthon a tévében sem szinkronnal fog menni, hiszen elég komoly dramaturgiai szerepet kap benne a nyelv, sokat jelent benne, hogy épp héberül vagy arabul beszélnek. Ez ismét csak egy jele a készítők irányából érkező átgondoltságnak, azonban aki nem nyelvszakértő, az nem nagyon fogja tudni, hogy épp milyen nyelvű a társalgás, kivéve, ha céloznak rá, vagy olyan karakterek beszélnek, akiknek a származása nem kérdés.

Megkomolyodott

2019. 09. 04. 13:13 - Írta: human

2 comments | kategória: kampány,minisorozat

A The Spy-ban bemutatott történethez ez kellett. Az előzetes amúgy errefelé, minket most a plakát érdekel.

Délelőtti videó 3.: The Spy

2019. 09. 02. 11:30 - Írta: human

2 comments | kategória: minisorozat,video

A Netflix pénteken kezdő 6 részes sorozata a Homeland eredetijének készítőjétől, mivel egy teljes életet mesél el, szerintünk minisorozat lesz, de ne vegyetek rá mérget.

A kis részben Magyarországon forgatott The Spy egy legendás izraeli kém, Eli Cohen története, aki a 60-as években a szíriai Damaszkusz-ban élt és Izraelnek kémkedett. A társadalom legmagasabb köreibe épült be, sőt, politikai téren is menetelt felfele. Azt írják, hogy izraeli nemzeti hős lett, akinek tettei, kapcsolatai és áldozata máig tartó következményekkel bír, s igencsak meghatározta a Közel-Kelet mostani arculatát és viszonyait.

Az előzetes a tovább mögött. Szereplők: Sacha Baron Cohen, Noah Emmerich, Hadar Ratzon Rotem, Waleed Zuaiter.

Tovább…

Previous Posts