login |

Posts filed under 'minisorozat'

Délelőtti videó 3.: Stephen

2021. 08. 30. 11:30 - Írta: human

Add comment | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

A Paul Greengrass által rendezett 1999-es The Murder of Stephen Lawrence című tévéfilm 3 részes folytatása ma érkezik az angol ITV-re.

A sorozat arról a házaspárról szól, akik 18 évien átharcoltak fiuk, Stephen ügyében, hogy kiharcolják az igazságot a rasszista felindulásból elkövetett gyilkosság kapcsán.

A tovább mögött előzetes. Szereplők: Sharlene Whyte, Hugh Quarshie és Steve Coogan.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: Intruder

2021. 08. 29. 11:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

A The Drowning után egy másik angol minisorozat is megkapja az amerikai bemutatóját, ami hosszabb előzetest is jelent a régebbi, angol promókhoz képest. Ha valaki olvasta a kritikámat az Intruder-ről, akkor tudja, hogy nagyjából mire számíthat, de hátha a tovább mögötti videó is segít.

Tovább…

Gone For Good: az 1. évad

2021. 08. 16. 15:50 - Írta: winnie

13 comments | kategória: Európa is létezik,kritika,minisorozat

Szerintem most már minden Netflix-es Harlan Coben-adaptáció kritikáját azzal fogom kezdeni, hogy első napos dara volt a szezon, és hogy felsorolom, esetleg sorba állítanom a korábbi könyveinek sorozatosítását, hiszen jó eséllyel azok fogják az Örökre eltűnt című 5 részes, francia minit megnézni, akik a korábbiakat is követték, vagy ha valaki új néző és bejött neki, amit most látott, akkor így tudni fogja, hogy még miket érdemes megnézni.

Szóval a Gone For Good című krimi (itthon Lidércnyomás a címe, de csak rövidített változatban jelent meg a Reader’s Digest részeként) időrendben az ötödik volt a sorban. Most hirtelen nem tudom, hogy nálam az angol The Stranger vagy a spanyol The Innocent eddig a favorit, de az biztos, hogy összességében ez a széria, bár nem sikerült rosszul és végülis élvezetes volt, csak az ugyancsak angol Safe és a lengyel The Woods mögé fér be az ötödik helyre. Nálam.

2010-ben indítunk, amikor szemtanúi leszünk annak, hogy a főhős fiatal srác, Guillaume bátyját megöli valaki (vagy legalábbis lelövi, hiszen a holtteste nem került elő soha), majd nem sokkal később egy újabb gyilkosságot fedeznek fel (ezúttal holttesttel), az áldozat pedig nem más, mint a srác szomszédja, korábbi barátnője. Nem semmi trauma lehet két, hozzánk nagyon közel álló embert egy éjszaka alatt elveszíteni.

Ezután ugrunk 10 évet az időben, a szociális munkásként utcagyerekekkel foglalkozó, az életét végre összeszedni látszó Guillaume anyja temetésére készül, mely közben a barátnője kap egy telefonhívást, ami elszólítja őt a fiú, vagyis férfi mellől. Olyannyira, hogy el is tűnik minden magyarázat nélkül, illetve hát kiderül, hogy csak kamu indokkal lépett le. Guillaume élete pedig mondhatni ismét összeomlik, és a nő kétségbeesett keresésére indul, aki nem biztos, hogy az, akinek mondta magát.

Ez a sorozat fő vonala, ahogy a végre ideálissá váló élet egy pillanat alatt pozdorjává zúzatik, és ahogy egy ember minden követ megmozgatva igyekszik kideríteni az igazságot, miközben úton-útfélen abba ütközik, hogy a körülötte lévők titkokat rejtegetnek, és idővel már a saját múltjával kapcsolatos tudásában is kételkedni kezd, mert ki tudja, hogy milyen emlékeket nyomott el a traumája miatt.

Megkockáztatom, hogy a Gone For Good az eddigi leginkább lokális jellemzőket magában hordó Coben-adaptáció lett. Ugyebár az író amerikai környezetben prezentálja könyveiben a történeteket, de a sorozatok helyszínei eddig Anglia, Lengyelország és Spanyolország voltak, most pedig értelemszerűen Franciaország, közelebből Nizza és Ivry (oké, kapunk még más országokat is), és mindez eléggé érződött is a sztorin, mondhatni a körítés cseppet sem volt irreleváns, abszolút átjöttek a helyi ízek.

A történet bár lineáris, még véletlenül sem nyílegyenes szerkezetű, hiszen amellett, hogy eleve egy múltbéli flashback-kel kezdünk, később is minden karakter esetében vissza-visszaugrunk a múlt egy-egy pontjára, hogy az eredetsztorikat megismerjük, illetve, hogy korábbi, a jelenben komoly következményekkel járó történéseket is lássunk, melyek mindenképp kellenek a puzzle kirakásához.

(Itt megjegyezném, hogy aki még a minimális spoilereket is kerülni akarja, az ne olvassa el a részek címeit a felületen, ugyanis mindegyik epizód egy-egy karakter nevét viseli. Nincsenek annyira erősen “kisajátítva” ezek a részek, de egy fokkal jobban koncentrálnak arra a bizonyos szereplőre, és már az is infót árulhat el az első rész után, ha látjuk, hogy mikor ki lesz a fókuszban. Emellett az első rész stáblistáját sem érdemes komolyabban olvasgatni, mert ott is van olyan infó, ami előrefele ellő egy “csavart”, ez pedig több, mint fura.)

A minisorozat természetesen magán hordozza a megszokott cobeni ismertetőjegyeket, szóval elég komplex a története, kapunk bőven red herring-et, a kirakós megoldása a múltban leledzik és szép fokozatosan fejtődnek le róla a rétegek, azonban… Nem tudom, nehezen tudom leírni, hogy mi volt az, ami miatt kevésbé klappoltunk, mint korábban.

Kiindulásképp a The Innocent-tel való párhuzam (traumás főhős, eltelt idő, telefonhívás után eltűnő barátnő titkolt múlttal) a kezdés terén elég látványos volt (más vonásokban pedig az általam egy nappal korábban nézett Slasher: Flesh & Blood-ot idézte meg a sztori), mint ahogy az is, hogy mekkora az eltérés a két sorozat esetében a tálalás között. A Gone For Good sokkal visszafogottabb és tipikusabb volt. És bár itt is kiemelésre került minden részben egy-egy karakter, valahogy az egyéni sztorik közel sem illeszkedtek olyan jól a fő történetbe, inkább csak mellékszálak voltak, amik elmélyítették ugyan a kiegészítő figurákat, de ettől a plusz háttértől nem váltak kiemeltebbé, és a főszálhoz sem annyira csatlakoztak.

A másik gondom pedig talán az volt, hogy a konkrét fókusz, a rejtély fő kérdése hiányzott számomra. Folyamatosan derültek ki a dolgok, hozták be az újabb meglepőnek mondható húzásokat, de az nem volt számomra tiszta, hogy hova is tartunk, és a 3-4. rész környékén fel is tettem magamnak a kérdést, hogy vajon most az a cél, hogy Guillaume kapjon egy hepiendet, vagy tényleg akarnak mutatna egy Nagy Választ, amitől oda meg vissza leszünk és mindent átértékelünk.

Végülis a végére megkapunk minden magyarázatot, egy végső csavart is (ami nem hiszem, hogy annyira meglepő lett volna), azonban nem éreztem azt ekkor, hogy komolyabban osztott vagy szorzott volna az, ami kiderült, ráadásul a tálalása is elég fura volt, hiszen előbb megmutatták nekünk flashback-ben a dolgokat, aztán pedig a főhős (miközben tudatosul bennünk, hogy nem azért láttuk a flashback-et, mert neki elmesélték mindazt) egy elejtett dologból összerak mindent a fejében. Nálam az, hogy Guillaume sokszor kevesebbet tudott, mint mi, hogy nem együtt fedeztük fel vele a dolgokat, elég sokat nyomott a latban.

Nem lett rossz sorozat a Gone For Good, a közepesnél simán jobb, a nézése nem volt unalmas, nem szenvedtem közben, a francia miliőt is jó volt látni, de maga a krimivonal közel sem kínált annyi intrikát, ami komolyabb agymunkát indított volna be nálam. Ezt biztos, hogy nem fogom újranézni, míg a többi adaptációnál elég nagy az esély erre. (Az beszédes, hogy ha most megkérdeznék, hogy miért is tűnt el szó nélkül a barátnő, nem tudnék kapásból válaszolni a kérdésre… Mármint biztos, hogy nem volt más megoldás?)

Ez van, lehet, hogy ezúttal a könyv jobb volt, de egy percig sem bántam meg az intenzív darát (végülis egy hosszú filmnek is lehet kezelni a sorozatot), és abban is biztos vagyok, hogy a szerintem még idén érkező Stay Close (Maradj mellettem) is ugyanilyen kiemelt kezelést fog kapni tőlem.

Délelőtti videó 4.: Legyen ön is Milliomos! – A nagy csalás

2021. 08. 10. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

A Quiz (amit én nagyon szerettem) eddig nem kapott szinkronos promót nálunk, mert HBO-s volt a sorozat, ők pedig utólag nem raknak ki előzeteseket, de a pár nappal ezelőtti RTL Klubos bemutatóhoz már dukált a tovább mögötti két magyarul beszélő promó. Új szinkront kapott a mini. Meg új címet.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: Midnight Mass

2021. 08. 10. 11:30 - Írta: human

1 comment | kategória: minisorozat,video

A The Haunting of Hill House és a The Haunting of Bly Manor után új horrorsorozattal jelentkezik Mike Flanagan a Netflixen! Aminek a magyar címe nem ám az Éjféli mise lett, hanem az, hogy Mise éjfélkor.

A sorozat egy mindentől távoli sziget csodába hajló eseményeket és ijesztő ómeneket tapasztaló közösségének története, akik mindezeket azt követően élik át, hogy egy fiatal, karizmatikus és rejtélyes pap érkezik hozzájuk.

A tovább mögött a most kiadott teaser és egy múlt heti, rejtélyes beharangozó. Főszereplők: Zach Gilford, Kate Siegel, Samantha Sloyan, Robert Longstreet, Annabeth Gish, Henry Thomas, Hamish Linklater, Michael Trucco, Rahul Kohli, Kristin Lehman, Crystal Balint, Matt Biedel, Alex Essoe, Rahul Abburi, Igby Rigney, Annarah Shephard.

Tovább…

The Queen’s Gambit az utókornak

2021. 07. 26. 22:03 - Írta: winnie

Add comment | kategória: minisorozat,video

A One Story Away-filmecskék a Netflix reklámvideói, és a tovább mögötti muszáj kiraknom, hiszen egy Beth Harmon-szobrot (és annak kellékeit) csinálták meg a los angelesi pályaudvarra.

Tovább…

Emlékeztető: Rillington Place 1. évad

2021. 07. 25. 19:50 - Írta: winnie

Add comment | kategória: ajánló,Anglia lecsap,minisorozat

Ma. 21:00. Epic Drama. Rillington Place – 1×01 (magyar promó + eredeti hosszabb előzetes)

Megérkezett hozzánk a BBC 2016-os minisorozata Tim Roth és Samantha Morton, valamint Jodie Comer főszereplésével. A valós eseményeken alapuló széria a 40-es és 50-es években Notting Hill-ben történt gyilkosságokról szól. Az eseményeket a gyilkos, a felesége és a szomszédjuk szemszögéből ismerhetjük meg. A sztoriból anno film is készült 10 Rillington Place (itthon: Rillington Place 10) címmel.

A hivatalos, spoileresebb tartalom:

1950-ben Timothy Evanst felakasztották kislánya, Geraldine meggyilkolása miatt. Gyanúsították felesége megölésével is, de Evans az utolsó pillanatig ártatlannak vallotta magát. Évekkel később egy hátborzongató felismerés történt: az igazi gyilkos a szomszédjuk volt, aki ráadásul hat másik nő (köztük a saját felesége) életéért is felelt. A Rillington Place az otthonuk címe volt, a sorozat pedig bemutatja az érintettek életét, valamint rávilágít arra, hogyan tudta Christie ilyen sokáig megúszni a gyilkosságokat, hogyan manipulálta az embereket, és hogyan csapta be mind a bírót, mind az esküdtszéket.

Délelőtti videó 4.: Rillington Place 1. évad

2021. 07. 25. 12:45 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

Mai premier lesz az Epic Drama-n ez a pár éves brit minisorozat, a Rillington Place Tim Roth főszereplésével. Erős darab, az emlékeztetőben még írok róla, a tovább mögött a magyar előzetes.

Tovább...

Délelőtti videó 2.: The Drowning

2021. 07. 18. 11:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

Én szerettem ezt a 4 részes angol krimi minisorozatot (itt írtam róla). Aki bizonytalan, az az amerikai premierhez kiadott tovább mögötti hosszú előzetes alapján belőheti magának, hogy mennyire nyerő a stílus.

Tovább…

A Time-ról bővebben

2021. 07. 06. 16:10 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

A Time nálam az idei év egyik legjobb új sorozata. És ha majd még páran rákapnak a Sean Bean és Stephen Graham főszereplésével készített “börtön thrillerre”, akkor más is így lesz szerintem ezzel, ld. a kritikánkat. A tovább mögött többek között a színészek beszélnek a szériáról.

Tovább…

Intruder: az 1. évad

2021. 06. 29. 15:50 - Írta: winnie

2 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

This is absolutely ridiculous, okay?

Nemrég kitértem a Channel 5 pár hónapja bemutatott 4 részes minisorozata, a The Drowning kapcsán arra, hogy a nézői visszajelzések alapján mennyire valóságtól elrugaszkodott volt. Én annak ellenére szerettem azt a sorozatot, bár persze nem soroltam a kiemelkedők közé. Nos, az ugyancsak Channel 5-os Intruder-re érkezett reakciók még inkább olyanok voltak, csak éppen szó szerint viccesnek ítélték meg a szériát, és még azt is kétségbe vonták, hogy nem komédiának szánták-e.

Ezúttal meg sem próbálok teljes mellszélességgel a sorozat mellé állni. Hiába daráltam le kvázi együltőmben (4 rész, nem nagy teljesítmény, bár tőlem mindenképp az), hiába szerettem benne pár dolgot (Elaine Cassidy a Harper’s Island óta az egyik kedvencem például), az 1×02-ben nekem is röhejesnek tűntek bizonyos történések, arról nem is beszélve, hogy a pilot szerintem nagyon érdektelen lett, nagyjából 3/10-re hoztam volna ki. Szerencsére az megtartott, hogy pontosan tudtam, hogy a sorozat végére mindent a feje tetejére fog állni.

Ezt szeretem ezekben a rövidebb brit minisorozatokban: a helyzet kulminálódását. Hogy egy “megszokott” eseménnyel, gyilkossággal, gázolással, vagy ezúttal egy betöréssel kezdődik a sztori, hogy aztán láncreakció révén minden átértelmeződjön. Hogy a végére a puzzle darabkák mozgatásával teljesen elvetemült alakzat rajzolódjon ki. Amikor a kezdeti idill totális fertővé alakul át. És a szimpatikus szereplőkből megvetendő figurák lesznek.

Az Intruder-ben egy anyagilag jó passzban lévő házaspár tengerparti házában összejön pár barát egy estére. Már ekkor figyeli a házat két tinédzser, amikor pedig a vendégek hazaindulnak, akkor némi kivárás után betörnek. Azonban a számítógépén dolgozó férj, aki nem feküdt le a feleségével együtt, meghallja a srácok neszezését, meglepi őket, és az egyiket menekülés közben hátba szúrja. Mivel az eset konkrétan gyilkosságnak tűnik, ezért rábeszéli a nejét, hogy állítsák be önvédelemnek, mielőtt szólnának a rendőrségnek.

Oké, nem annyira ártatlan tett, de ismét csak olyan sorozattal van dolgunk, ami esetében a fene sem gondolta volna a kezdésnél, hogy ott fogunk kikötni a 4. rész végére, ahol kikötöttünk, és ez az az aspektus, a fő élmény, ami miatt örültem, hogy nem morzsolódtam le (másért nem is nagyon érdemes nézni), pedig a tényleg kifejezetten gyenge első résztől kezdve az Intruder mindent megtett annak érdekében, hogy elveszítsen.

Nyilván így sem fogom közepesnél jobbra értékelni, de bizonyos dolgokkal idővel megbarátkoztam, főleg, hogy, bár utólag, de egyes motivációk és húzások is értelmet nyertek – ezért is szoktam mondogatni, hogy olykor a kezdetben logikátlannak tűnő vagy nagyon átlátszó dolgok idővel más megvilágításba kerülhetnek. Persze az már a készítő sara, hogy ilyesmivel kockáztatja a sorozata sikerét, hiszen lehet, hogy berág a néző és fenni kezdi a kaszát.

A sorozat annyiban szokatlan, hogy a betörés után a rendőrségi kihallgatás a tulajok legmerészebb vágyai szerint zajlik, semmi gyanú nem támad a zsarukban. DE! Ekkor tűnik fel a színen egy idősebb nő, egy kapcsolattartó tiszt, akinek az áldozat családtagjaival kell foglalkoznia. És természetesen ekkor az merülhet fel bennünk, hogy majd ő fogja a maga setesuta módján valahogy felgöngyölíteni az esetet, de igazából erről sincs szó, bár végig szerepe van a történésekben és a tulajok megszorongatásában.

Tesznek a tulajok maguk arról, hogy bajba kerüljenek, de ami ennél is fontosabb, elkezdjük megismerni őket, a személyiségüket, a kapcsolatukat, és, ahogy az kötelező elem a műfajba, a múltba is belekapunk, ami kellemes meglepetésként érkező motívum volt számomra, mert el nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen nyílegyenes ügy kapcsán miért akarnak turkálni a karakterek gyerekkorában.

S ha mindez nem lenne, még további szálakat is behoznak, egy környékbéli drogüzlettől kezdve a főhős újságírói nyomozásáig, de igazából azt tanulmányozhatjuk, hogy mit meg nem tesz egy egyre nagyobb bajba kerülő ember végső kétségbeesésében, hogy mentse magát, valamint azt, hogy eközben kire számíthat (számomra például az Intruder fő WTF-ja az volt, hogy a felesége miért tartott ki a férje mellett.

És miközben megállíthatatlanul haladunk némi hajmeresztés kísértében a vége felé, szinte várva azt, hogy végre más fényben tűnjenek fel előttünk a korábbi események, még az is komoly gondot okoz nézőként (legalábbis nekem gondot okozott), hogy melyik oldalra álljunk, hogy kinek szurkoljunk – igazából nem tudom, hogy az írónak mi volt a szándéka, hogy a tetteseket vagy a hatóságokat érezte a nézők preferáltjának.

Az Intruder-ben a The Drowning-gal ellentétben nem a nyomozás van a középpontban, ebben a sorozatban nincs Nagy Megoldás vagy Rejtély a bűntény kapcsán, inkább csak bináris a fő kérdés, miszerint “megússzák-e a tettesek vagy sem?”. A fő kérdés inkább az, hogy megy ki pontosan a játék, hova fog kifutni a történetük. Akinek ez kellőképpen érdekesnek tűnik a karakterek ismeretében, az hajlandó lesz a sorozat bénaságait megbocsátani.

Összességében az Intruder-t tényleg csak a műfaj kedvelőinek ajánlom, mert ezeknél az átívelős krimiknél folyton a történet szövetén lévő lyukakon rugózó nézők ezúttal valóban hatványozottan idegesítenék fel magukat. Aki viszont túl tud lépni azon, hogy olykor az ember a való életben is tényleg fejfogós dolgokat művel, az a végére garantáltan meg fogja kapni a maga borzongás és gyomros adagját. Én pedig, basszus, erre fizettem be, úgyhogy egy percig nem bántam, hogy végignéztem a sorozatot.

ui: De jó volt egy olyan sorozatot látni, amiben a karakterek a lakásban nem cipőben vagy csizmában járkálnak, hanem zokniban!

Time

2021. 06. 24. 20:33 - Írta: Shannen

4 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

A lehengerlően pozitívan fogadott 2017-es Broken után, Jimmy McGovern és Sean Bean újra összeállt egy pár részes BBC-s minisorozat kedvéért. Előbbi megint húsbavágóan életszagú drámát írt, amelynek most a brit büntetés-végrehajtási rendszer adta meg a keretet, utóbbi pedig fájdalmasan szép alakítást nyújtva mutatta be egy vezeklő ember rögös útját.

De nem csak Bean volt pazar, hanem a rács másik oldalán Stephen Graham is. Az ő hármasuknak köszönhetően a Time még az egyébként is jól sikerült átlag brit drámák közül is kiemelkedik.

A történet középpontjában egy rab és egy börtönőr áll, egyikük a saját hibájából, másikuk külső nyomásra kénytelen a lelkiismeretével elszámolni. Onnan indul a sztori, hogy a Sean Bean által alakított Mark négyéves börtönbüntetését kezdi meg amiért ittasan halálra gázolt egy embert. Az egyébként átlagos életet élő családapát és tanárt borzasztó lekiismeretfurdalás gyötri és mondhatni “örömmel” vonul be, hogy letöltse megérdemelt büntetését.

A rácsok mögött azonban egy teljesen más világ várja, ahol ugyan viszonylag könnyen megszokja az írott szabályokat, az íratlanok azonban sokáig kifognak rajta. Hiába húzná meg magát és kerülné a konfliktusokat és balhékat, ezzel a magatartással csak még inkább könnyű célponttá teszi magát a kevésbé barátságos rabtársai szemében.

Vele ellentétben a Stephen Graham alakította Eric egy 20 éves tapasztalattal rendelkező emberséges börtönőr, akit nemcsak kollégái, de a rabok is tisztelnek. Azonban, amikor néhány rab rájön a gyenge pontjára és hogy hogyan tudják őt zsarolni, akkor az eddig szabálykövető őr olyan helyzetbe kerül, ahol kénytelen a rossz és a még rosszabb lehetőség közül választani.

Bár már az első rész elején nem csak mi ismerjük meg a két szereplőt, hanem ők is egymást, azonban viszonylag sokáig csak párhuzamosan fut a történetük, és csak az évad második felében fognak össze- illetve körbeérni a szálak. Először ez kicsit furcsa volt, de visszagondolva valójában ennek így volt értelme, így jutott mindenre idő és szépen felvezették a későbbi eseményeket is.

Bár rövid a sorozat, mégis jut idő több más rab történetébe is belepillantani, akik szintén a maguk démonaival küzdenek és akik egyáltalán nem töredezetté, hanem sokkal inkább gazdagabbá teszik a látottakat. Nekik is köszönhetően lesz a Time zsigeri élmény, ami képes a nézőt a padlóra küldeni. Bár nem fordul el a kamera a fizikai erőszak láttán sem, a gyomrosokat mégis a lelki gyötrelmek szállítják elsősorban.

Miközben nem bántam volna, ha egy pár résszel tovább tartott volna az élmény, mégsincs hiányérzetem, jó ütemben haladt előre a több évet lefedő történet, sem a történetvezetésre, sem az alakításokra nem tudok egy rossz szót se mondani. Persze a fentiekből gondolom egyértelmű, hogy nem egy felhőtlen szórakozás végignézni, így tényleg annak ajánlott elsősorban, akit nem riaszt a kőkemény dráma, ők viszont jó eséllyel nem fognak csalódni.

Next Posts Previous Posts