Mindig keresem a különféle rétegcsatornákon a mesterségekkel vagy szakértelmekkel kapcsolatos kiesős versenyreality-ket, hogy találjak olyat, amilyet korábban még sosem láttam, ld. üvegfújós, szabós vagy festős.

Az Alyson Hannigan műsorvezetésével készített Food Network-valóságshow (már discovery+, hiszen minden átkerül oda) tökfaragós volt, mindenféle elvetemültséget kellett csinálniuk a szakiknak tökökből Halloween környékén, és olyan előnyöket lehetett szerezni benne, minthogy nem kell kibelezni a több tucat tököt (a stáb megteszi ugyanis), amit fel fognak használni az éppen aktuális műalkotáshoz. Előzetes a tovább mögött – először a tavalyi első szezonhoz, majd a most indult S2-höz. Tátott száj.

Holnap visszatér az RTL Klub korábban eléggé mindent vivőnek számító celebes realityverseny, amihez számtalan promót készítettek, közöset, egyénit, mindenfélét, pár videós anyag a tovább mögött is megnézhető. Tovább…

Megtörtént az utolsó törzsi tanács és a Holtak-szigetéről is voltak kiesők. Láthatóan gyorsítanak a tempón. Az egészben az a végtelenül ironikus, hogy a legjobb háromban két olyan ember van, aki már egyszer kiesett, egyet pedig a szerkesztők „varázsamulettje” mentett meg. És én eddig arra panaszkodtam, hogy nem jó üzenet, hogy egy holt nyeri meg a játékot, mert az nem fair…

Már csak egy összefoglaló lesz a döntő után, utána pedig esetleg írok még egy összegzőt, amit anno is emlegettem, aztán nem lett belőle semmi. A szavazáshoz pedig továbbra is írhattok kategóriákat. Innentől, a tovább mögött spoileres vizekre evezünk. Tovább…

Visszatért az OG divattervezős realityverseny!

Lehet, hogy sokan leváltották az Amazon-os Making The Cut-ra, hiszen ott folytatta Heidi Klum és Tim Gunn (ráadásul magyar felirata is van), de azért a PR mégiscsak PR, nem? És azért mentorként is jó látni az egykori játékos Christian Siriano-t. A tovább mögött a hajnalban indult 19. évad előzetese. (Ahogy nézem, legutóbb a 14. évad kapott tőlem posztot, anno, elvileg az S6-tal kezdtem írni róla. Igen, akkor még hetiben simán tudtam követni. )

Nobody wants to go home.

Hö? Erre a részre rá sem lehetett ismerni a 41×03 után, mintha egy ősklasszikus epizódot láttunk volna, és megint eszembe jutott az (a tippre már korábban megválaszolt kérdés), hogy vajon mindig vannak jutalomjátékok, csak eleinte nem mutatják őket, vagy mindet mutatják, mert nehéz lenne a jutalmat elfedni?

Ezúttal kevés volt a zavaró tényező, játékok és a kiszavazás terén is voltak érdekességek, sőt, izgalmak is, a tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Már a végjátékban vagyunk, a héten véget is ér a magyar Survivor.

Figyelembe véve, hogy még mennyi játékos van játékban, az utolsó napoknak nagyon sűrűnek kell lennie, ami meglátjuk, mennyire lesz jó. A szerkesztők pedig továbbra is látványosan belenyúlnak az események alakulásába. Az összefoglaló végén egy kérdést is feltettem egy lehetséges „házi Survivor szavazással” kapcsolatban. Ha tetszene az ötlet, írjátok meg hozzászólásban és jövő héten meg is tartjuk. Jöjjön hát az összefoglaló a tovább mögött. Tovább…

Á, nagy kedvenc tért vissza, és ahogy elkezdtem nézni, örömmel tapasztaltam, hogy semmi komolyabb változás nem történt azok után, hogy az angol Channel 4-ról az amerikai CW-ra került át ez a nyári táboros, kaszabolós horror ként prezentált “ki az áruló közöttünk?” reality, ami, mint már sokszor leírtam, az egyik kedvenc műfajom. Naná, hiszen a nyomozást a versengős valóságshow-kkal vegyíti.

A tovább mögött előzetes – az első évadról anno itt írtam. Nyilván a szezonok teljesen különállók, ha azt nem látta valaki, nyugodtan nézheti ezt is. Tovább…

Nagyon szeretem a valóságshow-kat, de ez elég tág műfaj, legutóbbi előadásomon legalább 20 alműfajra osztottam fel a zsánert. Én például leginkább a versenyreality-kért vagyok oda, egyrészt azokért, amik keretében egy-egy szakértelem vagy foglalkozás képviselői versengenek egymással, hogy egy zsűri eldöntse, hogy ki a legjobb, másrészt pedig a stratégiázós, taktikázós műfajért, ahol a cél ugyanaz, hogy ki marad a végére, azonban ebben a kérdésben nem szakértők döntenek, hanem maguk a játékosok kiszavazások révén.

De sosem jó, ha az ember egy sokrétű műfaj kapcsán csőlátású, ezért mindig is az volt a célom, hogy ismerjem a reality-k kortárs irányait, szóval próbálom a többivel is tartani a lépést annak révén, hogy olykor mindegyik képviselőjét szemügyre veszem, hogy a legutóbbi emlékeim óta miképp változott a producerek gondolkodása annak kapcsán, miképp közelítik meg a műfajt. (Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mondjuk akik itthon munkaként foglalkoznak a műfajjal, azok is nagy kanállal fogyasztják-e a nemzetközi műsorokat, hogy teljesen képben legyenek, vagy inkább saját kútfőre támaszkodnak?)

Elég régóta terveztem már, hogy ismét bepróbálok egy párkereső reality-t, hiszen itt is alapvetően egy versenyről van szó, szóval az a nagy kérdés, hogy ki marad a végére, azonban nincs zsűri, és nem is kiszavazás révén történik meg a győztes kiválasztása, hanem egyetlen személy, teljesen szubjektív alapon dönt a kiesőkről, az ő kegyeiért versengenek tehát. Főleg a klasszikus Nagy Ő, a The Bachelor és a The Bachelorette érdekelt a műfajból, és azon belül is az, hogy miképp álltak át ezek a műsorok a heti 40 perces formátumról 80 percesre, hogy mennyire lett így lazább vagy több az egész.

Azonban hiába minden elhatározás, a monstre premierek miatt még mindig csak terv számomra, hogy egyszer végigmenjek egy The Bachelor-évadon, viszont az HBO Max nyáron indított párkereső valóságshow-jában (itthon majd 2022-ben lesz elvileg szinkronnal, vagyis narrációval!) volt pár olyan komponens, amit elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy belevágjak. Az már más kérdés, hogy (lelövöm a poént) kifejezetten érdektelennek találtam az egészet. Ami nem biztos, hogy az FBoy Island hibája, lehet, hogy egyszerűen a randizós show-kat nem nekem találták ki.

Azt persze előre tudtam, hogy itt versengés helyett inkább a dráma és a szappan dominál, ami alapból kevésbé érdekes számomra (oké, talán lehet némi versengés, ha mondjuk randiért szól), de az meglepett, hogy a formátum csavarjai sem tudtak berántani. Pedig akadtak bőven.

Az FBoy Island lényege ugyanis az, hogy a trópusi környezetben három lány keresi az igazit, mely posztra 24 pasi ácsingózik. A csavar az, hogy a 24-ből csak 12-t motiválnak valós, őszinte célok, a másik 12 srác csak ún. fuckboy, aki nem kapcsolatban gondolkozik, csak szexben, trófeaszerzésben. Azt azonban, hogy ki az fboy, senki sem tudja, még mi, nézők sem, legalábbis a legtöbbnél ez titok marad, bár a kamerába beszélős interjúkból azért általában lehet következtetni.

A felütés szerintem elég izgalmas és provokatív, mondhatni a lányok radarját teszi próbára (volt olyan, elég ellentmondásosan fogadott reality is a 2000-es évek elején, ahol meleg és nem meleg fiúk versengtek egy lányért, és utóbbinak az volt a célja, hogy a végén nem meleg mellett kössön ki, a meleg srácok pedig akkor nyerhettek, ha sikerül végig megvezetniük a lányt), ergó még egy tanulság-komponens is van a műsorban, és igazából ez volt az, ami egyedül érdekfeszítő volt az egészben. Az emberi természettel, az emberi viselkedéssel kapcsolatos. Az, hogy nem csak fiktív történetben láttuk olyan embereket, akik rosszul mérik fel a másik szándékát.

Mert minden más, az ellenkező készítői erőfeszítések ellenére is nagyon semmilyen lett. A műsor felvezető interjúiban a showrunner például kiemelte a három lány személyiségét, hogy mennyire jó karakterek, de ezt nem nagyon láttam bennük, inkább voltak tipikusak. Persze hús-vér embereket nem fair egyszerűsítés így jellemezni, biztos, hogy én is tipikusnak tűnnék a képernyőn (pedig egyéniség vagyok!!4!44!), de valahogy tényleg kiszámíthatónak éreztem a viselkedésüket és a választásaikat is egy-két kivételtől eltekintve, nem nagyon volt meg az bennem, hogy ami történik a műsor során, komoly hatással lenne a végkimenetelre.

És igazából a pasikkal is ez volt a helyzet, akadtak szimpatikus és kevésbé szimpatikus alakok, de csak páran kaptak komolyabb karakterizációt. Az egészben a legérdekesebb tényleg az volt, amikor nézőként (látva a privát pillanatokat, pl. interjúkat) valakit nagyon másképp ítéltünk meg, mint a lányok, mert a fejfogós döntések legalább érzelmet hoztak ki a nézőből, még ha az olyan is volt, hogy “Hát nem látod, hogy a csávó egyértelműen fboy?”.

Beszélgetések, ismerkedések, randis enyelgések és a “kérők” rostálása, ezek mind a klasszikus felépítést követve történtek, de szerencsére melléjük (valamint a rejtély és a részek végi felfedős csúcspont mellé), azért csak behoztak valami egyedit. Pár kiszámíthatatlanabb csavart (kár lenne lelőnöm őket), valamint egy kikacsintós, a műfajt némiképp a feje tetejére állító stílust, ami meg fogja menteni sokaknál az FBoy Island-et.

Eleve az, hogy egy standup komikus, Nikki Glaser a műsorvezető (nagy favoritom!), jelzi, hogy nem veszik annyira komolyan az egészet a készítők sem (bár ettől még valóban akár egy életet megváltoztathat a játék), aki hozta a rögtönzött humort és beszólásokat az fboy-oknak (meg a nagyon gyenge búcsúszavakat, ehh…). És elég hamar kiderült, hogy sok minden másban működik a pikírt megközelítés.

Például abban, ahogy a kiszavazottak (akik persze, ahogy kell egy “álarcos” valóságshow-tól, a részek végén felfedik mindenki előtt, hogy jófiúk vagy b***ógépek valójában) távoznak, van, aki limuzinnal, másnak pedig a buszmegállóban kell várnia a “menetrend szerinti járatra”. Hogy aztán a kiszavazás utáni életük is a műsor része legyen, hiszen látjuk a folytatásban a jófiúkat, ahogy luxusban élnek egymással egy hotelben, és az fboyokat, ahogy egy pár négyzetméteres területre összezsúfolva a szabad ég alatt nélkülöznek és földön alszanak mintegy leckeként, és a napjaik is azzal telnek, hogy az fboy létről beszélnek a kvázi terapeutát alakító Glaser-rel.

Ergó a készítők egyértelműen leteszik a voksot az őszinte érzelmek és a jófiúság mellett (ami… belefér? mármint elfogultság ide, szexpozitivitás oda, mégiscsak ez a derék dolog?), akit ez nem zavar, és a tongue in cheek-stílust is bírja, annak a reality ezen aspektusa is be fog jönni. Mindenki másnak inkább kényelmetlen lesz nézni ez a vonalat.

(Sajnos a szezon közepe táján volt egy olyan húzás, vagyis történés, ami túl szkripteltnek hatott, ennek nem örültem. Mármint nem annak, hogy “jaj, a készítők belenyúltak!”, hanem mert ha az a dolog valóban megtörtént teljesen organikusan, játékosvezérelten (és miért ne történt volna meg, főleg, ha a készítők kreativitásra ösztönzik a résztvevőket, kvázi kérik tőlük, hogy tegyék próbára őket, mert akkor lesz jó a műsor), akkor sem lehetett volna hitelesen ábrázolni, és ez a legrosszabb, amikor a producer meg van lőve, mert kihagyni nem tudja, ami történt, ha pedig leadja, akkor mindenképp manipulálással fogják gyanúsítani, még akkor is, ha ő tényleg ártatlan.)

Annak ellenére, hogy nekem nagy csalódás volt az elvárásaimhoz képest az FBoy Island, a második évad már berendelve, kérdés, hogy milyen hatással lesz a jelentkezőkre az, ahogy zárult az első szezon, mert bár önmagában igen tanulságos dolgok (is) történtek, de sok nézőt ezek (joggal?) fel is háborítottak, még ha a számunkra készítői önkénynek tűnő döntések biztosan benne voltak a játékosok által is ismert szabálykönyvben, ami persze lehet, hogy csak annyiból áll, hogy “bármi megtörténhet”.

Ma. 20:00. RTL Klub. X-Faktor – 10×01 (promók)

Kiderül, hogy az RTL Klub énekes valóságshow-ja, civiles realityversenye mihez tud kezdeni a TV2 celebes sztártáncos realityversenyével. Utóbbi számai csökkentek az előző szezonhoz képest, de a nagy tesztre most fog sor kerülni.

A zsűriben Csobot Adél, ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti, akik kiválasztják mentoráltjaikat a szezon során, műsorvezető Miller Dávid.

Ezúttal több váratlan dolog is történt, de olyanok, amik a korábbi évadokban nem (legalábbis nem rémlik, hogy lettek volna ilyesmik). Emiatt ebben a szakaszban két ember is a holtakhoz került, míg egy valaki pedig véglegesen kiesett közülük. Emellett a már előre kiszámítható törzsi tanács eredményéhez a szerkesztőknek is volt egy-két szava…

A tovább mögött jönnek a spoilerek. Tovább…

Á, imádom, amikor meglepnek. Ugye nyilván jó előre tudok a legtöbb amerikai sorozat, reality és mindenféle műfajú premierről, meg persze a globálisakról is (mindenki várja a The Insiders-t?), de más országokat nem követek, így tegnap amikor láttam, hogy kikerült a netre a Murder Island – 1×01, gőzöm nem volt arról, hogy mi lehet, egy angol true crime dokuszériára tippeltem, de elolvastam a leírását, és 10 perccel később már néztem is!

Nyilván fogok majd kritikát is írni róla, de a lényeg, hogy ez egy nyomozós reality, amiben négy duónak egy neves krimiíró, Ian Rankin által megírt gyilkossági esetet kell felderítenie, amit egy szigeten prezentálnak nekik, nyilván előre elkészítve, színészekkel, stb. Rögtön tudtam, hogy kötelező lesz, a tovább mögötti előzetesekből további infókat is lehet kapni.

Olvasom, hogy a magyar Survivor-ben (valamilyen módon) bele-belenyúlnak a készítők a játékba, ami nem okoz túlzott örömöt a nézők számára. Nekem most az amerikai változat kapcsán jutott eszembe az, hogy ha így megy tovább, akkor el lehet felejteni, hogy milyen volt régen a játék, mert így, ezer előnyt és mindenféle random, szabálymegváltoztató dolgot bedobva tényleg csak arról szól az egész, hogy ki tud éppen jól reagálni az új dolgokra.

És bár korábban hangoztattam, hogy a győzelemhez ez az alkalmazkodás is szüksége, ami nem baj, azért azt lehet érezni egy idő után ez nem valódi skillt kíván meg, simán lehet, hogy valaki úgy lesz a körülmények áldozata (szia, 41×02!), hogy semmit sem tehet ellene. És ezzel sajnos pont azt az elemet ölik ki a Survivor-ből, amit valóban érdekes volt látni, a tudatos stratégiázást és taktikázást. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…