Pár hete visszatért a nyár egyik meghatározó amerikai tévéműsora, immáron a 19. szezonjával. A CBS 2000-ben jól belenyúlt a tutiba, hiszen abban az évben indult el a Big Brother a csatornán a Survivorrel együtt  (egy évvel később pedig a The Amazing Race is csatlakozott hozzájuk). Hihetetlen, hogy még mindig képernyőn van mindhárom reality, melyek közül az első kettő továbbra is a CBS legnézettebb műsoraihoz tartozik, utóbbi pedig állandó Emmy-mágnes.

A Big Brother egy kőkemény stratégiai játék, ami számomra immáron 3 éve kötelező nyári program. Nyugodtan elfelejthetjük a cím alapján alkotott előítéleteinket, mivel a hazai változattal ellentétben itt egyáltalán nem egy trash reality-ről van szó, hanem egy remek szociális játékról. winnie röviden így foglalta anno össze:

 “el kell érni, hogy x emberből te maradj a végére, hogy kiejtsd vetélytársaidat, s tedd mindezt úgy, hogy azok a végén rád szavazzanak, amikor a győztesről döntenek”.

Ez pedig korántsem könnyű feladat, ha 16-an éltek egy fedél alatt, és mindenki manipulálja a másikat. A legjobb az egészben, hogy a közönségnek nincs beleszólása , hogy ki essen ki, ez kizárólag házon belüli játék. Ugyanakkor bizonyos dolgokba a nézők is beledumálhatnak.

Idén 16 ember költözött a Nagy Testvér házába, köztük egy tavalyi közönségkedvenc, Paul is, ám a műsor mottójához híven (“Expect the unexpected”) már az első nap hatalmas meglepetéseket tartogatott a lakók és a nézők számára is. Általában minden évad egy téma, egy gimmick, vagy egy csavar köré épül, ez pedig idén a kísértés lett.

A mostani szezonban mindenféle előnyökkel kecsegtetik a játékosokat, azonban ha ezeket elfogadják, annak súlyos következményei lesznek a többiek játékára nézve. És bizony nem restek élni ezekkel a lehetőségekkel, ami marhajó szituációkhoz és csavarokhoz vezet/-ett már eddig is.

A játékosok idén is sokszínűek, és egyelőre nagyon pozitív az évad fogadtatása, ami a nézettségen is meglátszik. Egyelőre csak 2-3 személy tűnik ki igazán a játékával, de ezt nem bánom, mert a többiek később még okozhatnak meglepetéseket.

Az viszont biztos, hogy az idei szezon első hete alatt is már annyi minden történt, hogy csak pislogtam. Jelenleg a negyedik hétnél járunk, de mivel csak heti 3 résszel jelentkezik a Big Brother (kivéve ezen a héten, amikor is 4 epizódot kapunk, de nem lövöm le a poént, hogy miért), még nem késő bekapcsolódni. Bátran ajánlom mindenkinek, még a műfajt élből elutasítóknak is.

A játékosok szövetkezései mellett különböző feladatok, versenyszámok gondoskodnak az izgalmakról, de a műsor formátumából adódóan egy perc nem telik el unalmasan.

Egyelőre egy 8/10-et adok ennek a szezonnak, ami sokkal jobban tetszik, mint az előző, ráadásul ezúttal az eyecandy faktort is rendesen felpörgették. A legfrissebb események alapján garantált, hogy fordulatokban nem lesz hiány idén nyáron sem.

Azt hiszem, hogy már régóta érik írás az Impractical Jokers-ről, ami a truTv kandikamerás, átverős sorozata, aminek nyilván csak a YouTube-on kéne megélnie, de tévében is működik, most kezdődött el a 6. évadja, és még angol spinoffot is kapott, majd pedig 10 másik országba is eladták a formátumot – kéne itthonra is pár jó arc, akikkel kábelre megcsinálnák…

A lényeg, hogy két kemény sorozatepizód között remek felüdülést jelentHET az Impractical Jokers, bár olykor a néző annyira nem akar odanézni, mert nem akarja látni, hogy az egymást instruáló idióták hülyeségei milyen következményekkel járnak. A tovább mögött két új részlet, és két korábbi, mert a siker akkora, hogy folyamatosan nyomják a régi részeket is a csatornán Inside Jokes címmel, afféle pop-up videósan, azaz infószeletkékkel.

Tovább...

Kár, hogy pont a lényegről nincs videó, de ettől még megemlítem az A&E szokatlan dokusorozatát, ami 07.13-én indult el Akil the Fugitive Hunter címen. Ebben az a csavar, hogy félig élőszereplős, félig animált, ami elég szokatlan a műfajban. Benne Akil Muhammad-ot követik (segít, akinek tud?), aki mondhatni egy való életbeli szuperhős. Az animációkat Carl Jones készíti, a zenét pedig Ty Dolla $ign szerzi. Narrátor: Wood Harris. Előzetes a tovább mögött.

UPDATE: Na, pont ma felkerült a YouTube-ra egy 2 perces videó (a tovább mögött, dettó), amiben már animációk is láthatóak, és jobban bemutatják a főhőst, valamint a zenét. Jópofa koncepció.
Tovább…

Lehet az ember bármekkora junkie, akadnak olyan tévés sorozatok, amiket nem egyszerű értelmezni. Én mondjuk alapból így vagyok a szellemvadászos dokreality-kkel, amik olykor 10+ évadot is megérnek (és, hogy lássam a mostani trendeket, rávettem magam a Ghosts of Shepherdstown S2 premierjének megnézésére), vagy a Finding Bigfoot-tal, de ez a mostani is nem kicsit meglepett. Mármint az, hogy mit keres Rob Lowe egy kábeles dokureality-ben.

While fun in spirit, the Lowe’s are able to conduct deliberate and scientific investigations on a highly-sophisticated level by meeting with top experts, using high-tech monitoring equipment and taking in-depth training courses.

Az A&E-s The Lowe Files-ban, ami jövő héten indul, a színész két fiával fogja utazni az országot, hogy ijesztő legendákat, hírhedt, feltáratlan eseteket mutasson be – főleg olyanokat, amik rejtélyesek és megmagyarázhatatlanok. Mindez kütyükkel meg szakértőkkel. Vicces előzetes a tovább mögött, lesz itt vízalatti földönkívüli bázis, sámán, titkos kormánykísérletek, effélék.

Tovább...

Vannak olyan egyéb kategóriás heti műsorok a tévében jelenleg is, amiket 10 (na jó, 20) évvel ezelőtt nagyon szívesen néztem volna. Sőt, még ma is szívesen néznék, csak azért nem kerítek sort rájuk, mert akadnak olyanok is, amiket még szívesebben nézek – tényleg, a vetélkedőktől a sportközvetítéseken át egészen a valóságshow-kig terjed a skála, amiknél a fiktív sorozatokat előnyben részesítem.

Amerikában a tavalyi év egyik legnagyobb és legmeglepőbb sikere Amerikában az NBC-s Little Big Shots volt, és ez pontosan a fent nevezett kategória, ráadásul még a legszőrösszívűbb kereskedelmi tévé-ellenesek is csak nehezen tudnának belé kötni, hiszen mindössze annyi a lényege a műsornak, hogy ügyes gyerekek mutatják meg, mit tudnak. (Vagy másképp: ügyes gyerekeket mutogatnak.)

Persze, manapság egyre népszerűbbek lesznek a gyerekekkel operáló műsorok, főleg a valóságshow-k, azon belül is a tehetségkutatók (ez az a műfaj, amit egyébként képtelen vagyok nézni, mert minden örömködő gyerekre jut egy síró is), ráadásul a cukiságfaktor reményében a “felnőtt” reality-kben is gyakran bevetnek gyerekeket, hogy a zsűri elájuljon, pedig sokszor csak tucattudással rendelkeznek, mondjuk úgy táncolnak, mint ezer másik versenytáncos gyerek az országban.

Azonban a Little Big Shots nem reality, de még csak nem is vetélkedő vagy játék, hanem egyszerű performansz show, vagy…, tudom is én, varieté. Itt nincs verseny, nincs zsűri, semmi pontozás vagy szavazás, semmi stressz, csak pozitív dolgok, tényleg csupán az a koncepciója, hogy egy gyerkőc megmutatja, hogy mit tud, van, hogy még csak nem is produkálja magát, és azt mondja, hogy jó tévés műsorvezető lenne, ezért megkérdeztetik vele az utca emberét erről-arról.

Nyilván elég széles a skála, ami egy gyerek tudását illeti, és a Little Big Shots törekszik a változatosságra, azonban csak ennek köszönhetően nem hiszem, hogy jó vagy túl szórakoztató lenne számomra a műsor. El lehet nézni persze a cukiságot, de minek, ha az ember a YouTube-on százával láthat hasonlókat – jó eséllyel az LBS-ben is bekerülnek YouTube-os hátszéllel résztvevők.

A Little Big Shots titka abban rejlik, hogy nem YouTube-sorozat (hogy az mi, arról itt írtam), mint manapság oly sok reality, amiket gazdaságosan, 50%-osra tömörítve is meg lehet nézni, ha csak a lényeg érdekel minket. Az LBS csak nem érdekelne a YouTube-ra feltöltött performanszokkal. A titok nyitja a műsorvezető, Steve Harvey (és a bajsza), akinek a leáldozófélben lévő komikusi csillagja akkor indult meg felfelé, amikor egy ősrégi vetélkedő, a napi, délutáni Family Feud házigazdája lett.

Harvey a Family Feud-ot hatalmas sikerré tette, sőt, YouTube-kompatibilissé, köszönhetően annak, hogy zseniálisan képes lereagálni hülyeségeket, poénokat, pikáns kérdéseket és válaszokat, az arckifejezései szó szerint mémmé váltak. És mondanom sem kell, hogy a Little Big Shots is a fel- vagy levezető interjúk miatt nézős és nagyon vicces (klasszikus Gyerekszáj-faktor + Harvey = priceless), illetve a performanszok alatt lenyomott magánszámok miatt. Pedig általában az efféle szégyentelen énközpontúság irritálni szokott, de Harvey zseniális.

És éppen a Steve Harvey-faktor miatt nem is tudom, hogy más országokban hogy szuperál az eladott licenc, illetve, hogy itthon például mennyire lenne sikeres a műsor, hogy ki lenne az, aki Harvey-hoz hasonlóan el tudná adni magát és a lurkókat, aki képes lenne ennyire jó lenni. (Hajós? Fábry?)

(A siker mértékéről egyébként mindent elmond, hogy pár hete elindult a Little Big Shots spinoff-ja, a Little Big Shots: Forever Young, amiben gyerekek helyett idős emberek mutatják meg, hogy mit tudnak. Itt végképp nem érdekelnek a produkciók, még akkor is, ha némelyik kalaplengetést érdemel, és bár a Harvey-interakciók szokás szerint viccesek, de egy idő után a korhatárosba és pajzánba hajló poénkodás kifárad.)

Most már itthon is van valamennyire fogalma a közönségnek az Ex On The Beach reality-formátumról, hiszen az Exek az édenben az alapján készült (nem néztem a nézettségét, de nem volt nagy visszhangja – bukott, mint az Éden hotel első két évadja?). Az MTV International júniusban már a 7. évadot indította el belőle, és meg kell, hogy mondjam, mi sehol nem vagyunk hozzájuk képest, a hazai változat kifejezetten konszolidált volt.

A tovább mögött a hivatalos promó, egy hosszabb részlet, egy vicces kérdezz-felelek, valamint az első hat játékos bemutatkozó videója – elég súlyos arcokat sikerült összeszedni. Aki szereti a műfajt, és a trash-be hajlás sem zavarja, annak kötelező, a jó casting elég sok röhögést eredményez. Tovább…

Fear is a natural reaction. Courage is a choice.

Megint csak egy szezonnyi amerikai The Amazing Race-t kapunk, szóval mellé tökéletes lesz az újabb évadnyi kanadai változat is – tényleg minden további nélkül ajánlott a TAR-rajongóknak, én már azzal is megbarátkoztam, hogy sokszor csak Kanadában mozognak a csapatok, így, ha nem is 100%-ban, de odavész a globális aspektus és a kommunikációs deficitből fakadó problémák.

A mostani premiernek már a kezdése is zseniális volt. Nem tudom, ki hogy volt vele, de engem már a csapatok bemutatása során elkapott a hév, annyira fun volt az egész, sokkal jópofább és azonnal belőhető karakterekkel indultak neki, mint az amerikai változat az elmúlt években.

Persze a puding próbája az evés, és az Amazing Race sem ér sokat karakterekkel, de megfelelő kihívások nélkül. Azonban itt ezzel sem volt gond, hiszen már rögtön az első feladat olyan volt, hogy az egyik csapat inkább a büntetést választotta, és sokáig úgy tűnt, hogy nem is fogja senki megfejteni – majd hirtelen mindenki túlesett a feladaton. (Ezért is lepett meg a büntetést választók döntése, hiszen a többiek akár össze is állhattak volna utánuk.) Plusz repülés előtt eleve fura döntés a penalty, hiszen azt jelentette, hogy csak 5 csapatot előzhetnek meg, és azokat sem biztos, hogy annyival, amennyi a büntetés, hiszen a gépek adott időben indulnak.

Sebaj, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy megint csak láthatjuk a csodás kanadai tájakat (oké, egyelőre zömében csak az intróban), és további komolyabbnak tűnő feladatokat is kaptunk, nem csak simán ereszkedni kellett lefele egy toronyház oldalán.

A szűkre szabott műsoridő miatt mondjuk némelyik feladat során a küszködés nem kaphatott sok időt, így kissé kapkodó volt a szakasz prezentálása, egyik-másik pár teljesen háttérbe is szorult, de a fókuszban lévőket azért még így is sikerült kiemelni.

A szakasznak nemcsak a végkimenetele lepett meg (belőlük nem néztem volna ki), hanem a kiesők személye is, hiszen a bent maradók között akadtak komikusan fogalmatlan figurák is, de ki tudja, hogy mi lesz, ha összeszedik magukat és hozzászoknak a körülményekhez. (Az összhangulat egyébként meglepően hülyülős volt, a biciklis esések pedig teljesen WTF-ok.)

Favoritjaim természetesen még nincsenek, a személyi edzők, illetve a folyton jeee-ző brók vicces arcok, és persze szokás szerint a testvérpáros is bejött.

“Ma” kezd a kanadai The Amazing Race ötödik évadja, vagyis holnap már nézhetjük is. A tovább mögött két műsorvezetős teaser, egy 360 fokos videó a csapatok elstartolásáról, valamint 3 anyag, ami bemutatja az idei 10 versenyző duót.

Tovább...

Pont a mai hírekben írtam, hogy Ördög Nóra lesz a műsorvezetője, Wolf András, Vomberg Frigyes és Krausz Gábor pedig a zsűrije a TV2 új gasztroreality-jének, mely a vagy 10 éves Game of Chefs formátumon alapul és ősszel kerül képernyőre. Klasszikus főzőcskés műsor lesz, aminek az elején vak kóstolással választja ki a zsűri a továbbjutókat, majd táborban kell küldetéseket végrehajtani, a végén pedig csapatos és egyéni főzésekkel derül ki, hogy ki nyer.

A tovább mögött promó még a régi, jelentkezésre buzdító anyag, mert miért ne.

Tovább...

Ha már említettem “délelőtt” az angol Pitch Battle-t, és ha már most ért véget a Doctor Who idei szezonja, akkor jöjjön az “acapella” reality szombati adásából a sorozat főcímdala szájhangszerekkel – a tovább mögött.

Tovább...

Amikor pár éve az NBC-n ment csapat acapella versenyreality, akkor az még a blogon is elég népszerű volt (itt írtunk a The Sing-Off-ról, ami még a JAws legjobb reality-kategóriájába is beférkőzött), és az angol Pitch Battle nagyjából ehhez hasonlít. Még akkor is, ha úgy acapella, hogy valójában nem az, inkább kórusok csapnak össze olykor acapella is – az egészet nyilvánvalóan a Pitch Perfect ihlette.

Ennek megfelelően a legjobb (folyton beleborzongok), amikor a csapatok ún. Riff-Off során csapnak össze, ami afféle párbaj több dal mashupjával. A 3 párbaj továbbjutói ezután kapnak egy szóló párbajt, majd a két legjobb a végén ugyanazt a dalt adja elő, és kiderül, ki jut az élő döntőbe. Az egész marha jó hangulatúra sikeredett, eszméletlenül feelgood – főleg a csapatos éneklések. A tovább mögött az előzetes, valamint két Riff-Off és két nyitódal.

Ha valakit még érdekelne a dolog, ezen a playlisten talál videókat, de epizód formájában érdemes nézni.

Tovább...

A FOX idén folytatta az American Grit-et, amit a másik fizikai valóságshow-val, a Spartan Ultimate Team Challenge-dzsel ellentétben tavaly kifejezetten nézhetőnek tartottam. A John Cena műsorvezetésével készített reality-ben négy katona választ magának (és képez ki) négy fős csapatot a versenyzőkből, hogy aztán azok kőkemény feladatok révén ejtsék ki egymást a legvégéig, míg csak egy valaki marad.

Három promó a tovább mögött a 2. évadhoz, valamint egy szabályismertetés.

Tovább...