Nagyon gyorsan lepergett a nagy múltú reality visszatérő évadja, mindössze 10 hét telt el azóta, hogy ámulattal vegyes csodálattal néztem az első képsorokat a meghallgatásokról. Most még nagyon kavarognak a fejemben az élmények, de annyi már letisztult bennem, hogy a rövidítések és kényszerű változtatások ugyan ártottak a jól bevált formátumnak, az American Idol esszenciája még így sem veszett el.

Az már elég korán világossá vált, hogy az egyik új zsűritag, Katy Perry szoros turnémenetrendje miatt minden eddiginél kevesebb, mindössze hét élő adásra kerülhet sor (de ha egészen pontosak akarunk lenni, csak hatra, mivel egyet felvettek egy nappal korábban), ami eléggé behatárolja kevéssé kiforrott énekesek igazi előadóvá fejlődését a szemünk előtt.

Ennek megfelelően sokkal keményebben ki is rostálta a zsűri azokat az énekeseket a korai szakaszban, akik ugyan tehetségük alapján megérdemelték volna a továbbjutást, de fiatal koruk vagy tapasztalatlanságuk miatt nem érezték még késznek őket az utazásra. Nem feltétlenül értettem egyet minden döntésükkel, de az idő talán majd őket igazolja, és mindig jó látni ismerős versenyzőket egy-egy későbbi évadban, sokkal felkészültebben visszatérni.

Az új zsűrivel kapcsolatban felemásak az érzéseim, nekem a srácokkal egyáltalán nem volt gondom, lévén Luke Bryan az egyik kedvenc énekesem, így adok a véleményére, Lionel Richie pedig mégis csak egy élő legenda. Viszont a Harry Connick Jr. infantilis humorát továbbvivő Katy Perry sokszor túllőtt a célon tettetett ájulásaival, földön fetrengéseivel és megjátszott epekedésével bizonyos versenyzők után.

Az élő adások folyamán azért a trió szépen összecsiszolódott, és a visszajelzések is kedvezőek voltak, hiszen már mindhármuknak megújításra került a szerződése a következő évadra.

Összbenyomásként nekem a valódi kritikák hiánya volt a legnagyobb negatívum, mert sajnos az Idol is követi azt a trendet, hogy a versenyzőkről csak szuperlatívuszokban beszélnek. Állítólag a producerek többször is kérték a zsűri tagjait, hogy próbáljanak szigorúbbak lenni az értékeléseikben, de Luke-nak és Lionelnek ez annyira nehezére esett, hogy a fináléig semmi változás nem történt. Mivel addigra a versenyzők hozzászoktak a babusgatáshoz, volt is meglepetés a keményebb szavak hallatán.

A zsűrin tehát nem hajlandó spórolni az ABC, a mai trendeknek megfelelően ott A-listás sztároknak kell ülnie, és a stúdió díszletén sem érződik a garasoskodás. Érzésem szerint ezen a téren most sikerült túltenniük a konkurencián, és egy elképesztően hangulatos, az énekeseket szinte körbe ölelő (kivetítők vannak a falakon, a padlóba építve, és még a plafonon is) atmoszférát varázsolni az előadásokhoz.

Máshol viszont húztak a költségeken: ebben az évadban először nem vitték el egy nagyobb színházba a finálét, és a győzelmi dalok kivételével egyáltalán nem készítettek stúdió felvételeket. Előbbi csak az utolsó hét ünnepélyességét vette el, de legalább tovább csodálhattuk látványos színpadot, utóbbi viszont pocsék helyezéseket eredményezett az iTunes-on az első saját kislemezüknek. A hazalátogatás legalább maradt, de mivel pár nappal a finálé előtt ejtették meg, így elég kevés idejük maradt próbálni a legfontosabb előadásaikra.

A szűkös műsoridőből végül így is kihozták, amit lehetett, ha nehezen is mérhető ez a 19 részes etap a régi 40 felettiekhez, számomra elsőrangú szórakozást nyújtott. A top 10 igen erős és kellően változatos lett, mindenki találhatott magának kedvencet. A dupla és tripla kiesések viszont így még kegyetlenebbnek tűntek, mert az ember szerette volna még többet látni őket, vagy még adni nekik pár hetet a fejlődésre.

A tovább mögött spoileresen folytatom a győztessel, röviden megemlékezek minden döntősről, és szokás szerint az évad legemlékezetesebb előadásait is összeszedtem. Tovább…

Igen, Amerika jóval nagyobb ország, mint Magyarország, de ettől még nem törvényszerű, hogy a zenei versenyreality-ket mindig jó énekesek nyerjék meg. Ráadásul, ha az elmúlt évek nagy sikerét, a The Voice-ot nézzük, akkor onnan egy győztes sem profitált olyan nagyot a sikeréből, mint némelyik American Idol-os arc.

De most nem is ez a lényeg, a mostani finálé alkalmából a tovább mögött meg lehet nézni a győztesek első fellépését a The Voice-ban (amikor megfordultak a székek), amikor még senki nem tudta, hogy milyen utat fognak bejárni? Van köztük olyan, akiről már ekkor lejött, hogy összejöhet neki? (Eddig 13 győztest avattak.) Tovább…

Van pár olyan reality vagy egyéb kategóriás műsor, amit mindenkinek szoktam ajánlani, akit nem érdekel a műfaj, mert tényleg nagyon érdekesek. Ilyen a kés-, illetve pengekészítős Forged in Fire, a tetoválós verseny Ink Master – vagy éppen a robotokat építős, illetve azokat távirányítóval harcoltatós BattleBots.

Az Angliában Robot Wars-ként ismert versenyreality első két szezonja az ABC-n ment, majd az ottani kasza utána a Discovery és a Science Channel támasztotta fel a sorozatot, aminek a 3. évadja pár hete indult el. A tovább mögött egy rövid promó, egy hosszabb előzetes, valamint egy konkrét összecsapás a 3×01-ből.

Nem viccelek, akit érdekel a robotika, csekkolja. Itt egy általános írásunk róla, ez a 2. évad kezdéséhez készített kritika, ez pedig az S2 zárása utáni. Tovább…

I’m here to cut their throat.

Most mondjam azt, hogy megint tanulságos részen vagyunk túl? Mondom. Ezzel persze nem lövöm el, hogy jó lett vagy sem.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Kicsit hasonló érzésem van most, mint winnie-nek a Shark Tank kapcsán, bár én még ezeket a sorokat egyszer sem írtam le. Ennek ellenére a Masterchef AUS még mindig 10/10-es kötelező élmény számomra, ami pofátlanul sok percet elvesz az életemből azalatt a körülbelül 8 hét alatt, amíg az ausztrál Channel Ten leadja az évadokat évről-évre.

Persze a fenti 10/10 korántsem jelenti azt, hogy ez a műsor lenne az etalon, és hogy minden hibát nélkülöz. Azonban a reality szerethetősége, az, hogy mindenki, a zsűritól a versenyzőkig a szívüket, lelkület kiteszik, hogy nincsenek olcsó drámák és kiabálások, ezek mind hozzátesznek ahhoz, hogy immáron a 2014-es 6. évad óta töretlenül élvezzem a show-t.

És hogy mik lennének a fent említett hibák? Igazából egyetlen nagy problémám volt a 9. évaddal, amit remélem, hogy észrevettek a készítők és a zsűri: túl sok volt a fagylalt. Az, hogy ezt egy alkalommal sem hozta fel hibaként George, Gary és Matt, szerintem az amatőr szakácsok szakmai fejlődésének kárára is lehetett.

Aki esetleg új néző, annak az előző két évad írásaira szeretném felhívni a figyelmét, ismételni nem akarom magam, de a show heti szerkezetével talán érdemes tisztában lenni, ahogyan a három zsűritag személyével is.

Mi lesz ebben az évben új? Mivel ez a 10. évad, ami elég nagy és kerek szám egy tévésorozat életében, számíthatunk sok-sok visszatekintésre, akár régi kihívások újragondolására is. Apropó, aki esetleg később korábbi évadokat is meg akar nézni, annak fontos elmondani, hogy a premierben az összes eddigi győztes megjelent, szóval talán nem a legjobb ötlet itt kezdeni. Aki viszont – érthető módon egy évad hossza miatt – nem akar korábbi szezonokkal foglalkozni, szerintem ez kiváló becsatlakozási pont a reality-be.

A tovább mögött folytatom gusztusos kajafotókkal és az évad egyik nagy meglepetésével. Tovább…

Pull the trigger.

Már csak egy rész van a fináléig, szóval érezhetően itt az ideje az utolsó nagy helyezkedésnek, ami arról biztosított minket, hogy ismét csak kiszámíthatatlan részt fogunk kapni.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

A tovább mögötti új World of Dance-előzetesben a 2. évadhoz az S1 nagy pillanatait idézik meg Jennifer Lopez-ák. A táncversenyes reality május végén tér vissza.

Tovább...

Messze még az új X-Faktor-szezon kezdése, de a bulvár már felszólította a népet, hogy találgassák, hogy vajon ki lesz az új zsűritag. Az RTL Klub tovább mögötti, jelentkezésre buzdító promójában ott is ül a három srác mellett, csak éppen álcázva (vagyis nem ül ott, mert még nem választották ki, mert tippre még nem mennek a zsűris meghallgatások, csak az előválogatások).

Tovább...

Nem gondoltam volna, hogy képesek ilyenkor egy ilyen csavarral előállni. Amikor néztem a részt, akkor természetesen izgalmas volt, ami történt, és tetszett is, de ha belegondol az ember, már közel sem biztos, hogy azt mondja, hogy “fair” ilyet meghúzni. Főleg, hogy másképp is elsülhettek volna a dolgok.

Persze, ha csavar van, akkor ahhoz alkalmazkodni kell, győztes pedig az lesz, aki minden eshetőségre felkészül. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Ami gasztro, az nekem jöhet, még nem sikerült ráunnom a hazai főzős reality-kre, bár gyanítom előbb-utóbb így lesz, hiszen a Sztárban sztár ötödik évadjába sem néztem bele, holott az előzőeket imádtam – mindennek lejár egyszer a szavatossága.

A Game of Chefs licence alapján készített őszi TV2-es Séfek séfe nagy előnye viszont az, hogy sikerült valamelyest újítania a főzős műsorok terén méghozzá úgy, hogy egy jól ismert formátumhoz nyúlt. Ez ugyanis egy az egyben olyan, mint egy énekes tehetségkutató valóságshow, csak itt nem énekelnek, hanem főznek. A válogató adások például olyanok voltak, mintha a The Voice-t nézné az ember.

Jöttek az emberekék, bemutatták a szomorkás, vagy éppen a bohókás történeteiket, a háttérben Ördög Nóra izgult a hozzátartozókkal, miközben emberünk bement a konyhába, kapott hatvan percet, hogy főzzön valami. Amint elkészült, rátette a szalagra, a kaja átment a szomszéd szobába a séfekhez, akik vakon kóstoltak. Ha háromból kettő séfnek tetszett a végeredmény, emberünk továbbjutott.

Száz százalékig tehetségkutatós hangulatúak voltak a válogató adások, ami engem mondjuk sokszor furán érintett, mert például sokan mutatták meg az otthonukat, vagy éppen menőztek valamerre a kamerákkal (mármint erre kényszerítették őket a szerkesztők), márpedig ezekből csak az erőlködés jött át, nem tette szimpatikusabbá a versenyzőket. Gondolom, legalábbis ez volt a cél, hogy vagy meghökkentsék a nézőt, vagy rögtön drukkoljunk a továbbjutásáért.

A válogató adások pikantériáját az adta, hogy sok profi szakács is nevezett a műsorba, de a séfek nem tudták ugye, hogy kiét kóstolják, így pörögtek a durva kritikák, amit ugye a szakmabeli hallott, és sokszor vérig is sértődött – a nagyképű vesztesek, vagy éppen durvább beszólások nem hiányoztak. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül az 1. évados tapasztalataimmal. Tovább…

A YouTube Red Ultimate Expedition címmel 10 részre berendelt egy kaland-versenyreality-t, amiben 8, hegymászó tapasztalattal nem rendelkező celebnek kell megmásznia a perui Tocllaraju hegycsúcsot, ami több, mint 6000 méter magas. A műsorvezető a Dudesons-os Jukka Hildén. És tudom, hogy januárban megvolt a premier, mind a 10 rész felkerült a videómegosztóra, de van annyira jó az egész, hogy kapjon egy posztot.

A tovább mögött az előzetes és az ingyenesen elérhető első rész. A celebek: Chachi Gonzalez, Chuck Liddell, Furious Pete, Gus Kenworthy, JusReign, Nikki Baker, Sssniperwolf és Steve-O. És a már említett Hildén. Tovább…

Hmm…, hmm…

Mintha kicsit túlzsúfolt lett volna a mostani epizód, valahogy úgy éreztem, hogy a játékok, a jutalom, illetve a Ghost Island túl sok időt vett el attól, hogy a tábori viszonyokkal foglalkozzanak, mert ott elég érdekesek voltak, illetve lettek volna a történések.

Persze így is kaptunk egy jó pár részletre kiterjedő zanzát, de tippre, ha kétszer ennyi idő jutott volna a részre, akkor is lett volna mit mutatni benne. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…