login |

Posts filed under 'találkozó'

Edinburgh Fringe – egy sorozatjunkie szemével – írta gromit

2016. 04. 28. 14:50 - Írta: vendegblogger

1 comment | kategória: Anglia lecsap,insider,találkozó

Akkor hallottam először a erről a rendezvényről, amikor komolyabban kezdett érdekelni kedvenc angol színészeim / humoristáim (Monty Python, Fry & Laurie) háttere, honnan indultak, milyen karriert futottak be addig – és valahogy mindig előkerült a Fringe. (Nem a sorozat!)

fringe-royalmile

A Fringe, pontosabban az Edinburgh Festival Fringe, a meghívásos Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál szélén és mellett indult 1947-ben, annak nem teljesen hivatalos alternatívájaként. Akkor még csak néhány színtársulat vett benne részt, de hamar népszerűvé vált, köszönhetően az Edinburgh-i Egyetem és diákjai szervező- és segítőkészségének, valamint Peter Cook és Dudley Moore Beyond the Fringe című műsorának is (ami ugyan a hivatalos fesztiválon szerepelt, nem is a Fringe-en).

Mára már hatalmas fesztivállá nőtte ki magát, Edinburgh népessége augusztusban lazán megháromszorozódik. Idén 313 helyszínen 3314 show volt látható, ami összesen több mint 50 ezer előadást jelentett.

fringe-uttabla A Fringe lényege, hogy nincs előválogatás, tulajdonképp bárki benevezhet, akinek kedve tartja. Így aztán óriási a kínálat, műfajilag bármilyen előadó-művészet belefér.

Habár eredetileg színházi fesztiválnak indult, ma már túlsúlyban van a komédia. A paletta eme kategórián belül is széles, lehet színi komédia, improvizációs vagy sketch comedy, standup, paródia, bármi, ami vicces (lehet valakinek).

Több ezer előadó jön itt össze, az amatőr szinttől a teljesen profiig, egyetemista társulatoktól világhírességekig. Sőt, sok ismert színész és humorista karrierje indult el a Fringe-en.

fringe-underbelly

Az első Comedy Awards-ot például a Cambridge Footlights egyetemi klub nyerte szkeccs show-jukkal, tagjaik között pedig olyanok volt, mint Stephen Fry, Hugh Laurie és Emma Thompson – mindez 1981-ben történt (az utókor szerencséjére pár hónappal később tévéváltozatot is készítettek belőle). Későbbi díjazottakból és díjra jelöltekből is lettek számunkra is ismert sorozatos arcok (pl. Dylan Moran, The League of Gentleman, Richard Ayoade).

A Fringe-en járva jó eséllyel láthatunk olyan előadót, akiből majd valamikor később lesz sztár, de a nagyok is előszeretettel ugranak el Edinburgh-ba.

Views of Fringe Festival and crowds, on Royal Mile (High Street), during the annual International Arts Festival, Edinburgh.. Image shot 2011. Exact date unknown....C74RN6 Views of Fringe Festival and crowds, on Royal Mile (High Street), during the annual International Arts Festival, Edinburgh.. Image shot 2011. Exact date unknown.

Sorozatos szempontból természetesen nem annyira koncentrált a Fringe, mint egy Comic Con, és nem csak mert ez majd’ 1 hónapig is eltart. A show-k nagyon különfélék, de pont ez a fajta változatosság garantálja, hogy mindenképp lehet találni sorozatos vonatkozásút is.

Lehet ez egy ismert sorozatos szereplő miatt (pl Jeffrey Holland (You Rang, M’Lord?) egyszemélyes Laurel & Hardy, avagy Stan & Pan-darabja). Vagy egy sorozat készítői miatt (a QI szerkesztői, John Lloyd, a Black Adder, a QI és sok más producere). Vagy egy híres sorozat paródiája, mint pl az egyszereplős One Man Breaking Bad, vagy a musicales I Need a Doctor, Thrones! The Musical, Winter is Coming Again. Vagy egy egész sorozatzsánert parodizáló improvizációs komédia (Murder She Didn’t Write, Upstairs Downton). Vagy egy sorozat rajongóira koncentrálva, What Would Spock Do?

fringe-whose Esetleg egy tévéműsor élő változata, minden nap más vendégekkel. (A Whose Line Is It Anyway? címet már amerikaiak birtokolják, de végül is mit számít a cím, ha tavaly az eredeti bandát lehetett látni élőben?)

Éjfélkor még a legkomolyabb vetélkedő is viccessé válik, főleg, ha a műsorvezető, a játékosok, de még a ketyegő óra is a fesztiválon másik show-ban fellépő humorista. Ez itt a Countdown c. vetélkedő élő változata, a számolós körben (ők hivatalosan használhatták a címet).

És ne feledjük, nem csak mi nézünk sorozatokat, úgyhogy bármelyik standupon vagy szkeccs show-ban előkerülhet valami sorozatos téma. Pár nap alatt is öten is poénkodtak például a Great British Bake Off-fal, az éves hírösszefoglalóban (NewsRevue) meg elhangzott egy dal a darálásról is (“Ne zavarj, Netflixet nézünk!”).

fringe-countdown

Én mindenképp szerettem volna egyszer elmenni a Fringe-re, és ha már ott vagyok, minél több mindent látni, megnézni, magamba szívni, és persze nevetni egy (sok) jót. Aztán a tavalyelőtti öt nap alatt annyira elkapott a fesztiválozás, úgy éreztem, ez is valami olyan, amire rá lehet szokni (de tavaly is csak öt napot vállaltam be).

Skócia nincs elérhetetlen távolságban tőlünk, aki szerint pedig drága mulatság (mert bizony az), érdemes figyelni a Half Price Hut napi ajánlatát félárú jegyekre, és az ingyenes kínálatból is bőven akad érdekesség (a kijáratnál illik bedobni valamennyit a kalapba).

Thrones-landscape

A Fringe nagy élmény, de fel kell készülni, hogy minden előadásra egyszerre engedik be a népet, előtte szépen sorba kell állni – kint, akár az esőben is. Ha pedig valakinek van valami jó ötlete, akár sorozatos, akár egyéb más témában, tulajdonképpen csak szervezés (és persze pénz) kérdése, és akár ő is felléphet a világ legnagyobb művészeti fesztiválján.

The Daily Show a második sorból és a The Late Show – írta Gaben

2015. 10. 24. 15:55 - Írta: vendegblogger

13 comments | kategória: insider,találkozó,talkshow

(Gaben még 2006-07 táján publikált nálunk, aztán elragadta a filmszakma, de mostani new yorki útja több sorozatos vonatkozással is rendelkezik, és eszébe se jutott ezt nem megírni a Junkie-nak – winnie)

Legalább tizenöt éve nézem a The Daily Show-t, meg közben az összes The Colbert Reportot láttam annak idején, így kötelezőnek éreztem, hogy egyszer elmenjek egy adás felvételére. Sajnos lekéstem mind Jon Stewart, mind Stephen Colbe utolsó show-ját az online jegyfoglalással, de most ősszel már éberebb voltam, meg szerencsém is volt, mert épp Twitteren jártam, amikor Trevor Noah accountján posztolták, hogyan lehet ingyenes jegyeket foglalni a felvételekre.

gaben - Colbert_nezoter

Éjjel 1 volt Budapesten, amikor Noah harmadik és negyedik adására is tudtam jegyet szerezni (ezek valójában az ötödik és hatodik meghirdetett időpontok voltak, mert volt két tévébe nem került próbaműsor is egy héttel korábban).

Hirtelen éjszakai felindulásból ehhez igazítottam gyerekkorom óta érő első new yorki utamat (sokakhoz hasonlóan én is a Home Alone 2 és aztán a Die Hard 3 miatt vágytam oda, meg persze ott volt a Friends is, stb.), és Dani barátommal felkerekedtünk szeptember végén. Ő New Yorkot akarta látni, én pedig a kedvenc tévéműsoromat élőben.

A The Daily Show-ra szóló jegyre rá van írva, hogy nem jelent automatikus bejutást, mert a biztonság kedvéért többet bocsátanak ki mint ahány férőhely van, szóval azzal a paranoiával mentem ki New Yorkba, hogy lehet, hogy be se jutunk az adásra.

Aznap délután fél 2-kor kellett gyülekezni a 11. sugárút és az 52. utca sarkán lévő stúdiónál, amely Manhattan talán legkevésbé izgalmas szeglete – annak ellenére, hogy csak percekre van a Broadwaytől és a Central Parktól is. Mindenesetre a biztonság kedvéért már 1 óra előtt ott voltunk, de így is több tucat ember volt  előttünk a sorban. Rövid várakozás után sorszámokat kaptunk, amelyekkel vissza kellett jönni 4-re. (Száz körüli számot kaptunk, szóval innentől kezdve igazából megnyugodtam, mert rémlett a TDS-ból, hogy ennél nagyobb a stúdió kapacitása.)

gaben - ponyva2

4-kor ott voltunk, rövid várakozás és átvizsgálás után bejutottunk a stúdióba, ahol az ültetési rend mázlijából a 2. sorba kaptunk helyet.

Már sorbanállás és ültetés közben is többször elmondták a játékszabályokat: tilos fotózni felvétel közben, legyünk nagyon lelkesek mert a nézőtér felett mikrofonok lógnak és azt keverik az adás alá, meg effélék. Aztán jött a warm-up komikus, amely egy nagyon remek jelenség, mert sikeresen feltüzeli a nézőket és közben még a tapsolást-ujjongást is megtanítja.

(Gimis koromban végigtapsoltam egy-két nyarat a TV2-nél, de aki ott dolgozott tapsoltató emberként, az nem fogható ehhez: itt egy mindent remekül lereagáló komikus szórakoztatja a közönséget, mindig aznapi közönség-interakciókra alapozva. Sok mindenre fel lehet készülve egy ilyen impro-alapú dologban, de talán nincs mindig olyan szerencséje, mint mikor ezen a szerdai délutánon egy huszonéves nagyon kövér latino srácot kérdezgetett, és aztán az a mellette ülő 65 év körüli fehér hajú néniről elárulta, hogy ő a barátnője. Na hát ott kész volt mindenki, szóval már szinte folyt a könnyünk a röhögéstől, és még a műsorvezető meg se jelent!)

De aztán megjött Trevor Noah, és válaszolt néhány nézői kérdésre (nem pontosan emlékszem ezekre, de alighanem Donald Trumpról és a Jon Stewart-i örökségről lehetett szó) – közvetlen volt és laza, bár még egy jó darabig ebben a “dél-afrikai srác a nagyvárosban”–karakterben van, és afféle kívülállóként rácsodálkozva szemlél mindent – kiváncsi vagyok ez mivé alakul majd az évek során.

Mindenesetre, személyes kedvencem az adásból is ide kapcsolódik: Why do you let the baby lions shit in the sandbox in the bathrooms?

gaben - WhyDoYouLetTheBabyLions

Az őrjöngés és visongás teljesen autentikus volt, hisz a nézők jó része először volt itt – én meg 15 évet vártam erre, szóval eléggé euforikus pillanat volt – ha Stewart lett volna ott, akkor alighanem még bőgtem volna is. A tovább mögött folytatom a történések krónikáját, utána pedig rátérek a The Late Show látogatására és Stephen Colbert-re. Tovább…

Ilyen volt a The Big Bang Theory forgatása a nézőtérről – írta chetory

2015. 10. 21. 21:42 - Írta: vendegblogger

21 comments | kategória: insider,találkozó

Szerintem mára már a legtöbb junkie tudja, hogy az alánevetős sorozatok, vagyis a többkamerás szituációs komédiák (szitkomok) nevetése nem konzerv, ahogy néhány sorozat magyar változatában hallani technikai okok miatt, hanem teljesen eredeti, élő nevetés, hiszen ezeket a sorozatokat színpadi díszletek között, nézők előtt veszik fel. Páran biztosan jártak már ilyen felvételen, néhány éve volt is egy beszámoló erről a Junkie-n.

Nos, nekem is a The Big Bang Theory forgatására sikerült eljutnom, a 9×06-ra, ami jövő héten kerül adásba. Az előző beszámolóhoz képest mostanában már elég nehéz jegyet szerezni a felvételre. Már a kijelölt időpont előtt fél órával elkezdtem nyomogatni a jegyvásárló oldal frissítését, mert anno, amikor két éve ezzel próbálkoztam, teljesen lefagyott, mire pedig betöltötte, már nem láttam szabad jegyeket.

20151014_14325020151014_143240

Szóval kitartóan nyomogattam az egeret, és fél 6 előtt pár perccel már feltették az időpontot. Mivel Warneres a sorozat, ezért minden embernek külön kell jegyet foglalnia, nem lehet egyszerre kettőt. Mondanom sem kell, amint megláttam a lehetőséget, elkezdett remegni a kezem, úgy izgultam, hogy sikerül-e. Párhuzamosan töltöttem ki a saját kérelmemet és a férjemét, aztán reménykedve rányomtam a submit gombra.

Az első oldalnál megjelent, hogy a jegy jóvá lett hagyva, borzasztóan örültem, de a másodikat már nem tudtam lefoglalni. Nyomtam egy visszát, de már fent sem volt az időpont. Mindez körülbelül 1 percen belül lezajlott, szóval nagyon hamar elkapkodják a jegyeket.

Gondolkoztam, hogy mit csináljunk, hiszen ugyanaznap volt még 2 Broke Girls-re is lehetőség. Aztán beugrott, hogy írok nekik, hátha valaki később lemondja és valamit tudnak intézni. Öt percen belül válaszoltak, hogy semmi gond, mondjam meg a férjem nevét és be tud majd velem jönni a stúdióba. El sem hittem, hogy ennyire korrektek, szóval ha valaki hasonló helyzetbe kerül, ne adja fel, írjon nekik, nagyon jófej módon álltak hozzá.

tbbt-ep-6-casting-blog

Írta a srác, hogy ha biztosan be akarunk jutni, menjünk délután 5 órára, hiába csak fél 7-től kezdődik a forgatás. Fél 5-kor odaértünk, mi is kaptunk sorszámot (szerencsére még 100 alattit). Kérdeztem tőlük, hogy ezzel biztosan be tudunk-e jutni és mondták, hogy igen. Vicces volt a tudat, hogy mindenki, aki ott volt, 1 hónapja a gép előtt reménykedett, hogy összejön a jegy, ahogy én is.

Egy idő után összeszedtek 15-20 embert az őrök, és odakísértek a stúdió épületéhez. Telefont nem is vittünk, tudtuk, hogy sehova nem tudjuk lerakni és féltünk, hogy nem is engednek be vele. Amikor vége lett, akkor persze már láttuk kifelé a telefonokat zacskókban sorakozva. (Hülye voltam, hogy nem olvastam újra a korábbi posztot.)

Sikerült középre beülnünk, onnan egész jól belátható volt később a színpad. Az összes díszlet le volt takarva a kezdés előtt. Bemelegítésnek leadták az előző epizódot, valamint a tavalyi flashmobosat. Persze volt warm up emberke, egy idősebb pali, aki próbálta hangulatba hozni a közönséget – aki táncolt vagy énekelt, kapott érte ajándékot.

Kérdezték arról az embereket, hogy kinek mit jelent a sorozat. Volt, aki azt mondta, hogy neki a barátságot, egy idősebb nő elmesélte, hogy az elhunyt lánya imádta a TBBT-t, ezért az ő tiszteletére eljött az egész család. (Szerencsére minket már elfelejtett, amikor jelentkeztünk a kérdéskor, hogy ki jött külföldről, így elkerültük a szereplést. Egyedül a Tankcsapda szövege jutott volna az eszembe, azt hiszem, nem igazán örültek volna, ha lefordítom nekik angolra.)

82027

Közben elkezdték a forgatást. Mindig csak azt a díszletet nyitották meg, amelyiknél a felvétel volt. A labor, Sheldonék és Wolowitzék lakása, meg Kripke irodája volt most a stúdióban – a forgatott részben sajnos pont nem volt a lépcsőház. Csak egy jelenet miatt építettek egy teljesen új, ideiglenes díszletet, amibe még egy autót is bevittek. Ezt nem láthatta senki, mert nagyon szélen volt, de tévén mutatták.

Az egész hetes próbafolyamatnak köszönhetően előadás közben nem nagyon hibáztak a színészek, nem is vették újra sokszor a jeleneteket. Egy viccesebb baki volt, amikor a laborba próbált Leonard bemenni, de valaki az asztal szélét rátolta az ajtóra, és nem tudta kinyitni.

A szövegeket ritkán írták újra az írók (2 éve a Friends with Better Lives forgatásán voltunk, ahhoz képest sokkal ritkábban), viszont érdekes volt látni, hogy a kamerák szögét gyakran változtatták. Az egyik poénnál a közönség legalább fél percen át röhögött, majd Kunal Nayyar (Raj) megvárta, hogy elhallgassunk és akkor mondta tovább a szövegét. Amikor újra felvették, már direkt jóval hamarabb kimondta a mondatot, nem várta meg a röhögés végét. Kíváncsi vagyok, melyik verziót választják majd – amikor várt, az sokkal jobban jött ki.

A zárójelenet előtt Kaley Cuoco (Penny) és Johnny Galecki (Leonard) odajöttek a közönség előtti korláthoz, megköszönték, hogy részt vettünk, és elmondták, hogy hányadik epizódot láttuk.

bbforg

Szünet egyébként nem volt, ha ki kellett menni valakinek mosdóba, egy biztonsági őr kísérte ki. A legvégén pedig egész hamar kitereltek minket, így nem vártuk meg, hogy lesz-e lehetőség beszélgetni a színészekkel. Nagyon jó élmény volt, ha valaki junkie és Los Angeles-i utazást tervez, mindenképpen szervezzen be egy forgatási programot, kábeles sorozatok egész évben készülnek, némelyik országos sorozatot pedig ősz elején elkezdik, és egészen áprilisig tartanak a munkálatok, csak a nyár holtszezon.

Video Game H​igh School a kulisszák mögül – írta Shana

2014. 09. 15. 22:22 - Írta: vendegblogger

15 comments | kategória: insider,találkozó,websorozat

Volt már írás a geekeknek szóló, 10.13-án folytatódó Video Game High School korábbi évdjairól itt a Junkie-n, úgyhogy én át is ugranám a bemutatást és a sokkal érdekesebb kulisszák mögötti résszel kezdeném, mivel részt vettem a websorozat harmadik, egyben befejező évadának készítésében, mint “Lead Assistant Editor” (vezető vágó asszisztens).

Ha valaki azt hiszi, hogy ez a meló nem jelent mást, mint egy sötét vágószobában ülni egyedül egész nap heti 50 órát, nos az nem téved nagyot, de azért akadnak alkalmak, amikor összefuthatunk a színészekkel, vagy éppenséggel meghallgathatunk egy telefonbeszélgetést, amiben egy nem aprócska hollywood-i sztárral beszél a producer telefonon, és próbálja meggyőzni miért is lenne az neki jó, ha megjelenne a sorozatban 5 percre. De ugorjunk vissza a legelejére.

Be kell valljam, amikor elkezdtem dolgozni a projekten, fogalmam nem volt arról, hogy ki az a Freddie Wong – persze rákerestem, de hogy mennyire kultikus figura, elsőre nem tűnt fel elsőre. Mentségemre szólva időm se volt nagyon megnézni a sorozatot, a pilotig jutottam, ugyanis pénteken hívtak fel, hogy menjek be másnap a forgatásra, én állásinterjúra készültem, ők meg leültettek egy félig működő PC elé, hogy akkor kezdhetek. Mikor meghallottam, hogy websorozatról van szó, őszintén nem erre számítottam, egy profi forgatás kellős közepébe csöppentem.

Első napom emiatt elég húzósra is sikeredett, ugyanis a producerrel való beszélgetés közben kiderült, hogy nem annyira vagyok képbent, mire a producer irtóra meglepődött, én meg elütöttem azzal, hogy végülis Freddie Wong sem tudja, hogy én ki vagyok, szóval kvittek vagyunk.

Másnap aláírattak velem egy 3 ujjnyi vastag titoktartási szerződést, úgyhogy elnézést, de komoly neveket nem fogok emlegetni, aki akar úgy is utána néz az IMDB-n a szereplőknek. Ami pedig ezt követően jött, arra mondkák, hogy shit just got serious.

Pár napig a forgatáson vágtam, úgyhogy lehetőségem volt az összes színésszel összefutni, később átköltöztettek a Rocket Jump irodájába, ami totál olyan, mint a Youtube belülről, csak kisebb. Kellemes volt, munkaidőmet én osztottam be, de persze volt egy elég komoly határidő, amit tartani kellett, plusz hiába haladtam jól, minden nap újabb adag anyag érkezett, mivel a forgatás még javában zajlott.

Érdekes volt, hogy napról napra egyre minőségibb anyagot kaptam (kábé ekkor szántam rá egy hétvégét, hogy felhozzam magam a sorozattal), többek között létrejött a szó szerint “a kanál kiesett a számból”-szitu, amikor egy helikopteres felvételen látható HATALMAS gyárépület egyszer csak felrobbant. Azonnal ment is az SMS az ismerősömnek a forgatáson, hogy “Ez most komoly, felrobbantottátok?”

Azon már nem is lepődtem meg, mikor 48FPS-sel egy autó húzott rá a rámpára és a levegőben szintén felrobbant, megpördült, majd fejjel lefelé leesett. Ezeket a snitteket 4-5 kamerával vették fel, ebből kábé 2 volt használható, szóval a lelkes amatőr utóíz többször érezhető volt munkám folyamán.

Két igen emlékezetes helyzet volt, amit el tudok mesélni. Az elsőn a mai napig jókat nevetek. Alapvetően eléggé el tud ragadni a hangulat, ha kiemelkedő színészi játékot látok, és higgyétek el nekem, ebben volt jó pár ilyen. Nem azt mondom, hogy Oscaros alakításokról van szó, fiatalok a srácok és még csiszolódniuk kell, de volt egy-egy jelenet, amelyek láttán megemeltem a kalapomat előttük.

Szóval ülök a gép előtt, egy komolyabb jeleneten vagyok túl, spoiler nélkül a 3×04-ben szereplőinknek egy igen komoly tragédiával kell szembenézniük és Jimmy Wong alakítása megindított, szó szerint megkönnyeztem. Kicsivel később kivágódik a szobám ajtaja, Jimmy áll velem szemben, és pislog rám, elnézést kér, az öltözőt kereste. Én meg kissé megilletődve majdnem odaszóltam, hogy nagyon sajnálom a történteket, persze még szerencsére időben kapcsoltam, ő meg időben le is lépett, hogy jót röhögjek magamon.

Másik nap meg ültem a gép előtt, amikor a producer, a rendező és az író bejönnek telefonnal a kezükben, rögtön leesett, hogy fontos megbeszélésük volt és az én szobám a legcsöndesebb az egész irodában. Dolgoztam tovább, ők meg a kihangosított telefonon csevegtek. A sztori közepébe csöppentem, de ekkor történt, amit fent is említettem: egy igen komoly színész képviselőjével folyt a tárgyalás.

Nagyon bírtam ahogy ezek hárman előadták a jelenetet meg a háttérsztorit, olyan lelkesedéssel meséltek egymást erősítve, hogy a végén már nekem is kedvem támadt eljátszani a szerepet. Végül sajnos nem tudom, hogy sikerült-e meggyőzni, amúgy a hangsúly egyértelműen a Mennyiért?-kérdésen volt, és nem azon, hogy van-e kedve az illetőnek. Remélem, összejött, mert maga az ötlet fenomenális, és kifejezetten csak azzal a színésszel működhet.

Az én munkámról röviden: avagy mi a fenét is csinál egy Lead Assistant Editor. Többnyire csak átnéz, válogat, kukába dobja a hasztalan snitteket, és sorba rendezi a használható anyagokat. És azért ‘Lead’, mivel kérhet maga mellé további asszisztenseket, akik alá dolgoznak, de erre nekem nem volt szükségem. Továbbá, ha valamelyik felvétel egyik snitten sem használható, azt jeleznem kellett minél előbb, hogy újra vehessék.

De a kedvenc részem az a gag reel, a bakis anyag válogatás volt, ami lényegében csak egy mellékfeladat, vagyis ha láttam valami vicces, elrontott felvételt, azt nem a kukába kellett dobnom, hanem el kellett mentenem.

Persze nem csak móka és kacagás volt a munka, akadtak feszültebb időszakok is. Ott volt a rengeteg technikai probléma, amikre szerencsémre volt egy eszméletlen lelkes és megbízható technikus, aki velem kiválóan kommunikált, de valamiért a producerrel ez már nem ment neki. Egyik nap a producer berontott a szobába és kérdezte, hogy megvannak-e a 30. nap felvételei. Mondtam, hogy nem, azokat én még nem kaptam meg, ami elég gyanús volt 2 nappal később.

A producer erre a haját tépte, mindenkit felhívott, akit csak elért, hogy mekkora óriási nagy probléma van, hogy mégis hol lehet az anyag? Aztán kiderült, hogy még tart a backup másolása, mert az az anyag nagyjából tízszer nagyobb volt a többinél. De ez megmagyarázta a producer viselkedését is, az volt a legdrágább nap, valószínűleg a költségvetés 80%-a ott úszott volna el.

A forgatás végeztével aztán kissé megtelt az addig csendes és békés iroda, Freddie és Matt is állandóan ott lógtak. A grafika gyártása is megkezdődött, amihez nekem kellett kigyűjteni az anyagokat, plusz közben volt valami üzletkötés a Lionsgate stúdióval, amitől mindenki megkergült, de szó szerint. Volt nagy öröm, ami minden bizonnyal a végeredményen is meg fog látszódni.

Közben utolértem magam a sorozattal, szóval van összehasonlítási alapom, és komolyan mondom, ez már totál minőségi munka. A készítőknek sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a gyerekesebb poénok és a komoly mélyebb háttérsztori között. Freddie Wong videóin eddig is látszott a tehetség és a lelkesedés, de most komolyabb összeget toltak alá, hogy ezt felerősítsék.

Ajánlom mindenkinek a harmadik, egyúttal befejező évadot, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágyik. 6 rész, nagyjából mindegyik 50 perces. A végeredményt persze még én sem láttam, izgatottan várom, hogy milyen lett a végső grafika és a hangvágás.

Nagyjából 3 hónapot dolgoztam a Video Game High School 3. szezonján, elég intenzíven, mondhatni éjjel-nappal, olykor azzal is álmodtam, úgyhogy nem tudom azt mondani, hogy nem kötődöm hozzá és nem vagyok elfogult, de én még ilyen minőségi websorozattal tényleg nem találkoztam.

A The Borgias 3. évad forgatása egy másik statiszta szemével – írta Gwen

2013. 01. 26. 21:10 - Írta: vendegblogger

27 comments | kategória: insider,találkozó

(Továbbra is nagyon szívesen kirakunk hasonló forgatási riportokat, vagy egyéb sorozatos beszámolókat. A korábbi statisztás beszámolóink itt vannak linkelve – winnie. Ja, és ne feledjétek, két sorozatot is forgatnak itthon nemsokára – itt és itt vannak a részletek. Utóbbi már meg is volt, de a cím hasznos lehet.)

3…, 2…, 1… Turnover… background action… and action!
3…, 2…, 1… Felvétel lesz… háttér indul… éééés tessék!

(Az előző forgatási beszámoló.) Ahogy elhangzottak a vezényszavak, hirtelen elcsendesedett az addig még izgatott méhkasként zsongó tömeg, és mindenki azonnal beletalált a szerepébe. A szerepbe, mely szerint épp egy vásárban vagyunk, mint kofák és/vagy vásárlók, vagy a pápáért őrjöngő tömeg, akik alig várják, hogy őeminenciája közelébe férkőzhessenek, hogy az megáldhassa őket, vagy akár egyéb látványosságot végignéző kíváncsi városiak, esetleg a városba betörő, vérengző katonák elől menekülő, riadt emberek.

December elejével véget ért a The Borgias 3. évadjának forgatása, legalábbis számunkra, hisz a “kemény mag” tovább vonult, hogy az utómunkálatokon dolgozzon. Még rengeteg munka vár rájuk, míg áprilisban végre nézhetjük, mit is dolgoztunk eddig. Nem is volt ez igazán munka, sokkal inkább felhőtlen szórakozás, legalábbis nekem mindenképpen.

Hatalmas nagy élmény volt az egész, egy teljesen más világ felfedezése, óriási hálát érzek, hogy részt vehettem benne. Még ha nem is férkőztem teljesen a tűz közelébe, nem láthattam mindenki apró, de nagyon fontos kis munkáját, így is rengeteget tanultam. Valami hihetetlen élmény ott lenni a díszletek között, beszippantani az egész lényét, megtapasztalni a különféle érzéseket, ami többnyire vicces, jópofa, játékos, jócskán fárasztó is, mégis komoly, precíz, jól szervezett, időnként ideges vibrálással fűszerezett valami.

Magamról is sokat tanultam. Soha nem akartam színésznő lenni, nem tudok tömeg előtt szerepelni. Tudom, hogy a film vagy a tévésorozat nem ugyanaz, mint kint állni a többi ember előtt és előadni, hisz itt kamerák vannak, ha valaki ront valamit, újra és újra felvesszük, sőt, amúgy is megcsináljuk rengetegszer, hisz próbáljuk a próbát (a beállítások miatt), majd a színészekkel is próbálunk, majd felvesszük, amit persze meg kell ismételni, és így tovább. És mégis: játszani kell, mások “előtt” , mások között, másokkal.

Elő kell adni, hogy te most valaki más vagy, érzelmeket kell hozni. Például szinte extázisig imádni a pápát, sikítozva, riadtan menekülni a lovas katonák elől – azt hittem, nem tudok sikítani, legalábbis parancsra nem, de mégis ment, kecsesen sikkantgatva szaladtam. És bizony ez az előadás néha viccesnek tűnik, ne adj Isten, cikinek, hisz önkívületi állapotban nyújtózkodtunk, tülekedtünk, hogy elérjük a pápát, miközben azt kiabáltuk, “Papa! Holiness!”.  Nekem sikerült is, én elértem – legalábbis megérintettem a ruhája aljának a szélét.

Szóval, ciki helyzet, de ahogy elhangzik a vezényszó, mintha valamiféle átalakulás lenne, vagy beindítana egy kapcsolót, máris más vagy, gondolkodás nélkül játszod a szereped. Fantasztikus érzés, nagyon meg tudom érteni, hogy az emberek rákapnak erre. Még akkor is, miután hajnalban keltél, kiértél Etyekre, sorban álltál az öltöztetőknél, majd a fodrásznál, a “koszolónál”, megetted a reggelidet és még mindig nincs reggel 6 óra, hosszú, kicsit unalmas várakozás kezdődik a tartózkodóban (de legalább van idő barátkozni).

Aztán végre line-up (szemle, felsorakozunk az udvaron mind, és egyesével átnéznek, megfelelő-e a ruhánk, hajunk, elég koszosak vagyunk-e), és mehetünk a díszletek közé, hogy újra és újra felvegyük ugyanazt, állsz egész nap, órákon át, már nem érzed a lábaid, pecsenyére sütött a nap, netalán jéggé fagyasztott a szél. És akkor, késő délután azt mondják, hogy te meg te meg te, ott, ti szaladtok fel a lépcsőn, nem törődve azzal, hogy a katonák megpróbálnak feltartóztatni, majd a pápa előtt térdre rogytok, és áhítatos imádkozásba kezdtek – nos, abban a minutumban kiesik a fejedből, hogy fáradt vagy, fájnak a lábaid, lépni sem tudsz, éhes vagy, hogy szemüveg nélkül nem látsz semmit, egyszerűen robotpilótára kapcsolsz, és suhansz fel a lépcsőn, többször egymás után.

A tovább mögött folytatom. Tovább…

A The Borgias 3. évad forgatása statisztaszemmel – írta Coimbra

2013. 01. 15. 22:00 - Írta: vendegblogger

38 comments | kategória: insider,találkozó

(Továbbra is nagyon szívesen kiraknánk hasonló forgatási riportokat, vagy egyéb sorozatos beszámolókat. A korábbi statisztás beszámolóink itt vannak linkelve. Ja, a képek netesek, újságokból, illetve Jeremy Irons oldaláról, nem a szerző felvételei. – winnie)

Novemberben hat napot tudtam eltölteni a The Borgias 3. évadjának forgatásán statisztaként. Lehetett volna több is, de a szeptemberi casting (1 óra sorban állás után max. 10 percnyi adatfelvétel, tűrhető volt) után november elején kaptam először telefonhívást, amikor már más elfoglaltságom volt, de szerencsére legalább ennyi összejött. Azért nőtt meg a statiszták mennyisége akkor, mert a katonai jelenetek forgatásán 2-300 emberre is szükség volt, így nem volt nehéz bekerülnöm.

A hat napból háromféle katona bőrébe bújhattam, az első két nap egyik, a harmadik napon másik, míg a három utolsó napon egy harmadik egyenruhát kaptam, és bár a legelső volt a legkényelmetlenebb (a nyaknál tudott szorítani a mellvért), mégis ez tetszett a legjobban. Két helyszínre vittek, az egyik a váli erdő volt, a másik pedig értelemszerűen az Etyek melletti stúdió, ahol a szokásos itáliai díszletek között forgott a kamera.

A váli erdős (illetve “mezős”, egy felépített várral) napok azért voltak érdekesek, mert amíg az első két napon mint a várat ostromló katona szerepeltem, addig az utolsó három során a harmadik egyenruhában már ugyanezt a várat védtem tulajdonképpen önmagamtól. (A kettő között, egyetlen napra a második egyenruhába bújva csak meneteltünk egy földúton Válnál, később egy stúdiós díszletnél, ahogy hadba vonulunk.)

Az első nap az erdőben felállított tábor hangulata miatt emlékezetes, egyébként nem sok minden történt, vonulgatnunk kellett a fák között, nem is látszottunk, majd délután az erdő szélén már találkozhattunk az egyik főszereplővel, akinek a nevét nem írom le, mert akkor kitalálható lenne, hogy melyik hadseregben voltam, illetve mi lehet a harmadik évad cselekménye.

A második nap volt a legizgalmasabb, amikor megrohamoztuk a várat. A sárban sokan elcsúsztak, hiszen vagy ötször kellett futni a mezőn a várfal felé, majd addig röhögtem magamban a megbotlókon, míg végül nekem is sikerült földet fognom, amikor a nagy tömegben nem vettem észre, hogy a várba vezető kocsiút szélére tűzött “útjelzők” hirtelen akadállyá váltak, és a pajzzsal, alabárddal nem tudtam kikerülni az egyiket. Eközben hullottak az egyébként elrejtett személyes tárgyak is, minden visszasétáláskor telefonok, szemüvegek keresték gazdájukat, valaki a cigarettás dobozban tárolt szívgyógyszerét hagyta el.

Az utolsó három napon tehát magam ellen harcoltam, a vár belső részét már az etyeki díszletek alkották, ahol mindig csak hátrálni kellett, miközben előttünk néhány kiemelt statiszta harcolt. Ezután nagyjából két tucatnyian rabként funkcionáltunk, láncra vertek minket, az előterében vonultunk, miközben a meghódító vezérek beszélgetését vették fel (ezt valószínűleg benne is hagyják, szóval egy helyen biztos fogok látszódni).

Vicces volt, hogy valóban minden díszletelem “mű”, a szivacsos várfaltól kezdve a műanyag kardon és sisakon át, egészen a fejemre kent vérig, viszont a láncra kötözésünk valós volt, mert egy igazi, rozsdás vaslánc volt a kellék, kellően nehéz, melybe jobb dolga nem lévén maga Neil Jordan bújtatta a kezemet, szóval annyira nem panaszkodtam, mint mások, akik fel voltak háborodva, hogy valakinek az a szerepe, hogy mint börtönőr kísér minket, és néha ránt rajtunk egyet.   És bár közös jelenetünk nem volt, a Michelettót játszó Sean Harris-szel is sikerült találkozni, igaz, csak tíz méterről láttam, amint egy jelenet után elsietett valahova.

Az egész napos ottlét nagy része egyébként várakozással telt, két nap alatt el is olvastam egy 300 oldalas könyvet munkaidőben. Nem igazán volt se fárasztó, se megterhelő ez a hat nap, valószínűleg idén is jelentkezek majd.

Magyar con-ok 2.: Charming Vampires Convention

2012. 12. 15. 21:46 - Írta: winnie

34 comments | kategória: magyar hírek,találkozó

Nyáron, június 28-a és 30-a között a budapesti Lurdy Házba is szerveződik egy vámpíros rajongói találkozó Charming Vampires Convention elnevezéssel. Erről is nyilván a honlapon és Facebook-on érdemes tájékozódni (helyszín, árak, miegymás).

Ahogy olvasom, ennek a rendezvénynek már rádiós reklámjai is hallhatóak, ami nem csoda, hiszen a szervezők eddig olyan résztvevőkkel állapodtak meg, mint Ian Somerhalder és Matthew Davis. Szóval The Vampire Diaries minden mennyiségben.

Magyar con-ok 1.: VampiCon

2012. 12. 15. 21:35 - Írta: winnie

13 comments | kategória: magyar hírek,találkozó

Ahogy nézem, jövőre több con is szerveződni fog idehaza. Ezek egyike a VampiCon lesz, mely 2013. 05.25-én és 05.26-án kerül megrendezésre a Hungexpo területén. Minden egyéb infót a honlapon olvashattok el, illetve az érdeklődőknek nyilván érdemes követni Facebook-on is a szervezőket.

Ahogy nézem, a meghívott vendégek között ott lesz Sam Trammel (Sam – True Blood). Remélhetőleg tényleg elindulhat valami a con-ok terén itthon is, mert eddig csak a scifiseknek adattak meg hasonló lehetőségek. Most már csak az a kérdés, hogy milyen a szervezői háttér, sikerül-e kigazdálkodni szükséges feltételeket. És persze, hogy lesz-e kereslet.

Destination Star Trek London – írta Szajko és SimonCorleone

2012. 11. 11. 22:28 - Írta: vendegblogger

27 comments | kategória: találkozó

Vajon mekkora és milyen rajongótábort képes megmozgatni a tévésorozatok világában kultikus Star Trek-franchise londoni találkozója az Új nemzedék (The Next Generation) megszületésének huszonötödik évfordulóján, hét évvel az utolsó ST-sorozat, az Enterprise befejezése utáni? Ennek jártunk utána az október 19-21. között megrendezésre került Destination Star Trek London rendezvényén.

Elöljáróban pár szó a Star Trekkel kapcsolatos elköteleződésünkről, mely az írás jellegét és hangsúlyait is meghatározza majd. Bár mindketten a sorozat rajongói közé soroljuk magunkat, nem vagyunk a szó klasszikus értelmében vett trekkie-k vagy trekkerek, nem húzunk egyenruhát és nem tudjuk fejből az összes rész összes sorát. Mindazonáltal a kilencvenes években a TV3, majd a Viasat3 műsorára tűzött sorozatok nagy hatást gyakoroltak ránk, és gyermek- valamint kamaszkorunk meghatározó élményét jelentették.

A conventionre egyszerű, normál háromnapos jeggyel (standard ticket) érkeztünk, így az átlagos látogató szemüvegén keresztül tudunk beszámolni az eseményekről. A találkozó legfőbb hívószavát egyébként az jelentette, hogy Európában egyedülálló módon az öt sorozat (The Original Series, Next Generation, Deep Space Nine, Voyager, Enterprise) mind az öt kapitánya eljött a rendezvényre. A többi meghívott karakter személye folyamatosan változott, a programot megelőző két héttel is tűntek fel és el vendégek, végül összesen 35 Star Trekkel kapcsolatban álló személy (színész, rendező, producer) volt jelen a kapitányokon kívül.

Dominic Keating és Anthony Montgomery - Malcolm Reed és Travis Mayweather

A Deep Space Nine rajongói lehettek a leginkább elégedettek, akik olyan kedvenceikkel találkozhattak, mint Nana Visitor (Kira őrnagy), René Auberjonois (Odo), Cirroc Lofton (Jake Sisko), Andrew Robinson (Garak), Chase Masterson (Leeta), a TNG-ben is szereplő Michael Dorn (Worf), valamint a legtöbb főgonosz, Marc Alaimo (Gul Dukat), Casey Biggs (Damar) és Jeffrey Combs (Weyoun/Brunt) is tiszteletét tette.

Éles kontrasztként hatott, hogy a Star Trek Voyagerből szinte senkit nem sikerült megnyerni a rendezvénynek, csak két, erősen harmadvonalbeli karakter, Martha Hackett (Seska) és Manu Intriyami (Icheb) képviselte a hajót. Egyébként általánosságban is elmondható, hogy a kapitányokon kívül a törzsgárda erősen hiányosan képviseltette magát, inkább a másodvonalat jelentő karakterek domináltak.

Ez ugyan erős kritika is lehetne a rendezvénnyel kapcsolatban, de a Star Trek ismerői tudják, hogy gyakran épp a mellékszereplők kidolgozottsága és mélysége adta az univerzum erejét és összetettségét. A rendezvényen ugyancsak jelen levő John de Lancie Q-ja, vagy a már említett Andrew Robinson Garakja annak ellenére mozgatta meg rajongók tömegeit, hogy sohasem tartoztak az állandó legénységhez.

Casey Biggs, Marc Aleimo, Jeffrey Combs - Damar, Gul Dukat, Weyoun

A másik végletként helykitöltő, abszolút érdektelen karakterek is megjelentek. Bobby Clark mémmé nemesült kaszkadőrszerepét Gorn kapitányként aligha lehetne máshova sorolni, ahogy Daniel Stewart pár soros feltűnése is abszolút érdektelen lett volna, ha történetesen nem Patrick Stewart (Jean-Luc Picard) fiáról volna szó. (A résztvevők teljes listáját itt találhatjátok.)

Azok, akik hozzánk hasonlóan hétköznapi jeggyel érkeztek, hamar rájöhettek, hogy a találkozón eltöltött idő legnagyobb része sorban állással telik. Sorba kell állni a bejutásért, sorba kell állni autogramért, sorba kell állni a sztárokkal való közös fotózásért és sorba kell állni az egyes ingyenes/fizetett beszélgetések meghallgatásáért. A tovább mögött folytatjuk további részletekkel. Tovább…

Hallowhedon 3 – írta Gwen

2012. 07. 30. 16:39 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: találkozó

(Ha bárki jár hasonló találkozókon, esetleg szitkomepizódok vagy talkshow-k felvételén a közönség soraiban ül, azok élménybeszámolóit szívesen megosztjuk az olvasókkal. Korábbi olvasnivalók: The Big Bang Theory-forgatás, Supernatural-találkozó Barcelona-ban, Supernatural-találkozó Rómában (a tavalyi), Supernatural-találkozó Rómában (az idei).)

A londoni Hallowhedon egy olyan nemhivatalos rendezvény, mely egy csapat rajongó tisztelgése Joss Whedon, a Buffy, az Angel, a Firefly és a Dollhouse, valamint a Dr. Horrible Sing-Along-Blog, és persze a The Avengers készítője előtt – tavaly került megrendezésre 3. alkalommal. Amerikában, de más nyugati országban is, ez már egy bevált szokás, hogy rajongói hétvégéket rendeznek, ahol rengeteg esemény van, mindenféle témához, filmek, sorozatok, vegyesen, ahol az adott film/sorozat készítőivel, szereplőivel lehet találkozni, beszélgetni, fényképezkedni, akár még együtt bulizni is.

Nálunk efféle nem nagyon létezik, bár nekem is akad jó pár sorozat-rajongó ismerőseim, akik szintén szívesen mennének ilyen rendezvényekre. Jobb híján nekünk marad az, hogy talán egy közelebbi külföldi helyszínre el tudunk utazni. Én most voltam még először, de ha tehetném, évente többször is utaznék, többfelé. (Ráadásul a HalloWhedon 3-on megismertem egy magyar lányt, az egyetlen magyart, aki még ott volt – ő már úgy három éve rendszeresen jár Angliába ilyen közönségtalálkozókra, nem is egyre.)

Ahogy látom, a rendezvények forgatókönyve körülbelül hasonló lehet: péntek este van egy nagyon rövid nyitó ceremónia, ahol mindenkit üdvözölnek, a meghívott vendégek is beköszönnek, majd kis szünet, és este bulizhatunk. Hogy ez a buli ne legyen olyan snassz, kap egy keretet is: mivel Whedon köré épül a hétvége, péntekre az Angel egyik részét alapul véve Highway Robbery Ball-t tartottak, ami lényegében westernes hangulatú buli volt. Az embereket nem kellett nagyon biztatni, sokan beöltöztek, egészen jó jelmezek is voltak. Persze, semmi nem kötelező.

Szombat és vasárnap úgy volt felosztva, hogy mindenki el tudjon jutni az összes vendéghez aláírást kérni, közös fénykép készítésére, a beszélgetésekre (bárki kérdezhet bármit, érdekes történeteket hallgathatunk a forgatásokról, kedvenc sorozatainkról, satöbbi). Emellett volt Dealer’s Room, ami annyit tesz, hogy mindent meg lehet vásárolni, ami az adott sorozathoz, témához kapcsolódik, fényképeket, posztereket, kártyákat, újságokat, akciófigurákat, mindenféle ritkaságot is. Illetve, a sorban állások alatt, a szünetekben lehet hasonszőrű rajongókkal beszélgetni, barátkozni.

Szombat este, nem véletlen, hogy október végi az esemény, halloween-bulit tartottak, s mivel Angliáról volt szó, így elég komolyan vették. Sok véres embert, vámpírt, zombit láttunk, nagyon hangulatos volt az egész, örülök, hogy eljutottunk egy ilyenre is, bár mi csak szimplán “báli” ruhába öltöztünk. Vasárnap este még egy közös beszélgetést tartottak a vendégekkel, majd pedig jött záró ceremónia, és végül még egy utolsó buli, ami Shiny Shinding-party volt, kínai díszletekkel, jelmezekkel. Hosszú és mozgalmas hétvégénk volt – a tovább mögött a vendégekkel folytatom. Tovább…

Jus In Bello 3 – Supernatural Convention, Róma – írta Jade

2012. 05. 10. 21:43 - Írta: vendegblogger

40 comments | kategória: találkozó

(Ha bárki jár hasonló találkozókon, esetleg szitkomepizódok vagy talkshow-k felvételén a közönség soraiban ül, azok élménybeszámolóit szívesen megosztjuk az olvasókkal. Korábbi olvasnivalók: The Big Bang Theory-forgatás, Supernatural-találkozó Barcelona-ban, Supernatural-találkozó Rómában (a tavalyi) + még van egy beszámolónk, ami kirakásra vár.)

Egy évet kellett rá várni, de ismét megtörtént. Ott lehettem megint Rómában, a most április végén megrendezett Jus In Bello Supernatural Convention‐ön. Ahogyan tavaly is, idén sem az anyagi oldaláról szeretném megközelíteni az eseményt, mert akkor az egész elveszíti varázsát. Igen, sokba került, és aki szeretne utána számolni, az látogasson el a rendezvény honlapjára és adja össze a jegyek, a fotó OP‐ok és egyebek árát. Hátast fog dobni, erről kezeskedem. De úgy gondolom megérte. Egy évig spórolt rá az ember, sőt részletben is lehetett fizetni, így viszonylag könnyű volt összegyűjtögetni rá egy év alatt a pénzt.

Azt gondoltam, hogy a tavalyi évet nem lehet fokozni, hisz akkor rengeteg kalandban volt részünk, de tévedtem. Az idei JIB3 még több kellemes élménnyel várt ránk. Talán azért mert ott lehettünk olyan eseményeken is, amiken előző évben nem. A több fajta jegyből, nekünk Angel Pass-unk volt, ami sok mindenben kivételezettséget jelentett. Akárhová is mentünk, ha felmutattuk a jegyünket, ami mindig a nyakunkban lógott, mindenhová az elsők között juthattunk be, a legjobb, foglalt helyünk volt a paneleken a nézőtéren, közel a színpadhoz

Mégis a legszebb ajándék amit ez a jegy adott a péntek esti koktél parti volt, amin a szereplők is ott voltak, testközelben. Beszélgethettél velük, fotózhattad őket, vagy éppen közös fényképet készíthettél velük. Nagy öröm volt látni az asztalunknál Jim Beavert, vagy Mark Pellegrinót, esetleg a profétát alakító Rob Benedictet. De természetesen Misha Collins is megfordult nálunk, ahogyan Richard Speight Jr. vagy a fiatal Deant alakító Brock Kelly is. Az egyik legkedvesebb vendég számomra Sebastian Roché volt. A fazon eszméletlen. Igazi francia, és míg a többiek söröztek ő természetesen vörösbor szürcsölt.

Persze rengeteg kép készült és az este túl gyorsan eltelt sajnos. Hihetetlen volt számunkra felfogni, hogy azok az emberek, akiket a tévében, a kedvenc sorozatodban látsz, ott ültek az asztalunknál és cseverésztek veled…, velünk. Csodálatos este volt és semmit sem veszített azzal az értékéből, hogy a két húzó név Jared Padalecki és Jensen Ackles nem jelent meg. Őszintén nem is vártuk őket és jobb is, hogy nem jöttek, mert így volt szép ez a parti. Soha sem feledjük el, azt hiszem. Az őrület azonban csak szombaton kezdődött – a tovább mögött folytatom. Tovább…

Jus In Bello 2 – Supernatural Convention, Róma – írta Jade

2011. 04. 29. 17:00 - Írta: vendegblogger

43 comments | kategória: találkozó

Igen, ott voltam Rómában, más magyar rajongókkal együtt. Tavaly Cat tollából a barcelonai Rising Con-ról olvashattunk beszámolót a Junkie-n, de én most szeretném máshonnan megközelíteni ezt az egész rajongói találkozósdit, nem a pénz oldaláról.

JIB Con 2011

Igen, nagyon drága volt, ugyanúgy, mint tavaly, sőt, mondhatnám még drágább is. De ez most igazán nem lényeges. A hangsúly legyen azon, hogy ott voltunk és találkozhattunk kedvenc sorozatunk sztárjaival, akik természetesen ugyanolyan emberek mint mi. Testközelből tapasztalhattuk meg őket, kaphattunk belőlük egy kis darabot.

Jensen Ackles, Jared Padalecki és Misha Collins mellett még ott volt Mark Sheppard (Crowley), Richard Speight Jr. (Trickster), Robert Benedict (Chuck), Chad Lindberg (Ash) és Sebastian Roché (Baltazar) is. Az igazi rajongóknak ezek a nevek magát a Kánaánt jelentik. Sőt még Genevieve Padaleckihez (Ruby 2.0) is volt szerencsénk, hiszen szombaton ő volt a meglepetés vendég. Ha már elkísérte a férjét Rómába, akkor miért ne találkozzon a rajongókkal? A tovább mögött folytatom a beszámolómat.

Tovább…

Previous Posts