Tudjátok, a Netflixre érkező Breaking Bad-film. Lehet a Moment of Beauty-be kellett volna tennem a THR képeit, amin a főszereplő látható. A lényeg az lenne, hogy a tovább mögött galéria van Aaron Paul és Vincent Gilligan közreműködésével.

Ennyit kell az El Camino plakátjára írniuk, nem? Az előzetes mellé ez is járt.

A Netflix mikor máskor mutatott volna valamit a pár hét múlva érkező Breaking Bad-filmből, mint a Disney Expo, a D23 idején. Először tegnap kiszivárgott az infó, majd a New York Times is lehozta a hírt pár Aaron Paul-idézettel.

Mostanra teaser is jött, a tovább mögötti, amiben egy ismerős arcot láthatunk viszont. A hivatalos történet egyelőre annyi, hogy drámai menekülése után Jesse szembe kell nézzen a múltjával, hogy esélye legyen a jövőre.

El Camino: A Breaking Bad Movie lesz a címe a Breaking Bad történetét folytató filmnek, amiről tavaly lebbent le a lepel. És amiről kiderült, hogy mégsem az AMC-n kerül bemutatásra, hanem rögtön a Netflix-en. Ha nem kamu kép, akkor már nem is kell sokat várni rá (10.11-ét emlegetnek premierdátumként, de ez nem hivatalos).

Itthon még nem látom a felületen (remélem, nem azért, mert valami jogi akadálya van, mint némelyik, korábban Netflix által átvett, olykor hazai csatornán is adott sorozat esetében, ld. The Killing, Longmire vagy Arrested Development), de remélem, ez csak idő kérdése.

Ez pedig a rövid leírás hozzá: Egy Jesse Pinkman nevű szökevény menekül a fogva tartói, a törvény, valamint a múltja elől. Írta és rendezte Vince Gilligan.

Na, vannak itt Rocko-rajongók, akik már meg is nézték a filmet? A klasszikus Nickelodeon-animáció (itthon: Rocko modern élete ), ami 1996-ban ért véget most a Netflix-en folytatódott, s benne a régi ismerős szereplők először néznek szembe a 21. század kihívásaival. Teaser és előzetes a tovább mögött. (Magyar felirattal érkezett.)

Tovább...

human a FilmBuzin a Sharknado-hoz hasonlította a Syfy új horrorfilmjét, de ez szerintem teljesen más kategória, ha ez lenne a zsé, akkor még nagyon sok betű lenne az ábécében. Ja, hogy miért írunk egy tévés horrorról? Azért, mert a film egy 60-as évekbeli, gyerekeknek szóló varietéműsor, a The Banana Splits Adventure Hour alapján készült.

A történet egy srácról és családjáról szól, akik szülinapi ajándékként elmennek a tévé show felvételére, azonban az események váratlan fordulatot vesznek, és a hullák száma elkezd gyarapodni. Előzetes a tovább mögött. Szereplők: Dani Kind, Finlay Wojtak-Hissong, Romeo Carere, Steve Lund és Sara Canning, rendező: Danishka Esterhazy, író: Jed Elinoff & Scott Thomas. Tovább…

Igen, ezt is megértük, ahogy írtuk korábban hírekben, új Psych-film érkezik az ünnepi szezonban olyan vendégszereplőkkel, mint Joel McHale és Jimmi Simpson.

A tovább mögött az első beharangozója, de ugye csak a két főszereplő beszél a kamerába, és ígér sok Lassie-t (a sztori azon a magánklinikán játszódik, ahol lábadozik). Meg más apróságokat is említenek, kikacsintva a bevált “folytatás receptekre”.

Ma. HBO. 20:00. Deadwood: The Movie (magyar feliratos előzetes) – az HBO GO-s premier után a tévében is, szinkronnal a sorozat lezáró filmje.

Ha valaki bevállal egy vendégkritikát, szívesen kirakjuk, de tőlünk sajnos nem várható. Magáról a sorozatról itt találtok egy átfogóbb ajánlót, tudom, hogy nagyon sokan, akik eddig felé sem szagoltak, imádnák, mások pedig nem értenék, hogy miért zseniális David Milch, a készítő.

Itt az HBO-s szinopszis:

Az HBO saját gyártású, világsikert arató westernsorozatának filmfolytatásában visszatérnek a jól ismert szereplők, Seth Bullock (Timothy Oliphant) seriffel és a kocsmatulajdonos Al Swearengennel (Ian McShane) az élen. A cselekmény tíz esztendővel a sorozat vége után játszódik, amikor a régi szereplők újra keresztezik egymás útját. Minderre az alkalmat Dél-Dakota állam születésének évfordulós megünneplése szolgáltatja. Persze a régi sebek újra felszakadnak, és próbára teszik a kapcsolatokat.

Ma itthon is bemutatásra kerül a Disney Csatornán az élőszereplős Kim Possible-tévéfilm. Ami sokakat meg fog lepni, ha nem követi a híreket. A szinkronos előzetes és a film első 5 percének magyar változata a tovább mögött.

Tovább...

You’re just a puppet. You’re not in control.

Abban biztos vagyok, hogy számomra az idei év legnagyobb tévésorozatos élményeit (és ezt húzzuk alá vastagon) két epizodikus antológia, az Inside No. 9 és a Black Mirror szállította. Az előbbi az agypukkasztóan zseniális Halloween-különkiadásával, az utóbbi pedig a ma kidobott interaktív, cselekmény-választós epizódjával, ami többszörös mindfuck-kal ajándékozott meg minket.

És persze abban is biztos lehetek, hogy az efféle gimmick nem jöhet be mindenki, ezt akkor is megelőlegezném, ha nem láttam volna a kommenteket. A kérdés az, hogy miképp lehet értékelni egy olyan különrészt (tévéfilmet), aminek több története, befejezése van, amit egészben csak több óra alatt lehet végignézni? Egyben érdemes kezelni, vagy különszedni a szálakat?

Ez volt az az epizód, amiről érdemes minél kevesebbet tudni. A tovább előtt ezért csak a szerkezetéről írok (ami ugyancsak ellőhet meglepetéseket), arról, hogy mire érdemes számítani, illetve magáról a műfaj létjogosultságáról. A véleményemet úgyis ismeritek. Nem egy, és nem is kettő “Wow!”-élmény volt benne.

Szóval a Bandersnatch-et lesz, aki egy lapozgatós könyvhöz hasonlítja, amik itthon többek között a Kaland-Játék-Kockázat sorozatban jelentek meg, mások pedig azokhoz az interaktív videójátékokhoz, amiknél olykor klikkelni kell egyet a képernyőre. (Általában két választási lehetőség van, mindössze kétszer fordul elő ettől eltérő megoldás.)

Az igazság valahol a kettő között van. Ugyanis pár bemelegítő, randomnak tűnő kérdés után elég sokszor választási lehetőséget kapunk, hogy a főhős mihez kezdjen, és bizony a döntéseivel elég komolyan befolyásolja a fő történetet. És elég hamar kiderül, hogy vannak rossz döntések. Én sokáig nem futottam beléjük, de már a legelején elő lehet csiholni egy nem túl jó, antiklimatikus befejezést vagy akár meghalásokat, azonban nem kell attól megijedni, hogy “végig kell szenvedni” magunkat a már látott történeten azért, hogy lássunk mást is, a Bandersnatch a narratívába nagyon ügyesen beépítik a visszatekercselést úgy, hogy az olykor ne is tűnjön csalásnak. (Szerencsére olykor kapunk “segítséget”, hogy mit kéne csinálnunk.)

És az egész epizód narratívája az, ami engem nagyon megfogott, és azért mondom, hogy nehéz elképzelni, hogy egy interaktív epizód később ekkorát üssön. Charlie Brooker ugyanis lazán kimaxolta a műfajt egyetlen filmmel. A Bandersnatch sztorijában az a zseniális, ahogy magára a nézői élményre reflektál, s teszi ezt idővel egészem pofátlanul módon. Brooker nem várta meg, míg a stílust valaki ironikusan és meta módon közelítse meg, már most ezeket a lehetőségeket is kipipálta.

Ez az aspektus, amiért azt mondom, hogy a Bandersnatch több, mint egy interaktív játék. Ezért működik sorozatepizódként. Ezért működik Black Mirror-epizódként, no meg azért is, mert minden más Black Mirror-os benne. Ha nem lenne egy tonna rejtett (és kevésbé rejtett) utalás korábbi részekre, akkor is ezt mondanám. Nyilván leginkább az egyik befejezés adja vissza a totális Black Mirror-élményt, de azért mindben benne Charlie Brooke sátáni kacaja.

Az, hogy melyik a Bandersnatch fő sztorija…, azt passzolom. Sejtésem van, már lehet, hogy le is nyilatkozták, de az biztos, hogy a rettenetesen sötét, a nagyon szomorú és gyomorba markoló, a viccesen WTF és a dupla metamindfuck zárások mellett akadnak tipikus, rossz, közepes és jó endingek, amik leginkább konzisztensen és nem sok csavarral végigviszik a sztorit – stáblista viszont csak kettő van. És lehet, hogy az fogja leginkább Black Mirror-nak látni az egészet, aki egyhuzamban végigvisz egy fő szálat mindenféle visszalépés nélkül, de a Bandersnatch-élményben benne van az egész résznek és az összes, olykor egymástól teljesen független befejezésnek a kipörgetése.

Amikor ugyanis mindent megnézünk, akkor látszik csak, hogy az egyébként nyilván sima, bár terebélyesebb fajta folyamatábrával leírható sokelágazásos sztori mennyi nüanszot tartalmaz, hogy mennyi érdekes variációt a mutatnak meg. Annak ellenére, hogy nem mondanám a fő sztorira sem, hogy vékony lenne vagy nem működne, a sok rétegből jön ki valahogy egy egész.

A történetről bőven elég tudni annyit, hogy a 80-as években játszódik és egy programozó srácról szól, aki egy hírhedt fantasy regényből akar kalandjátékot készíteni. Azonban elég törékeny, labilis figuráról van szó, így közel sem leányálom számára a feladat, a sajátmaga és a könyv múltja is elég komoly befolyással van rá.

A Black Mirror: Bandersnatch, annak ellenére, hogy elsőre talán nem is lehet 100%-ig mindent látni, abszolút felhasználóbarát, legalábbis én nagyon sok mindent láttam addig, amíg először kidobott a főképernyőre, és már azzal is teljes lett volna az élményem, a második “nézés” már csak a bónuszokra hajtott inkább. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább…

Ma. 19:00. Spektrum Home. DTK – Elviszlek magammal – 1×01

Meglátjuk, hogy ma valóban új részekkel jelentkezik-e D. Tóth Kriszta websorozatból lett tévés beszélgetős műsora, amiben a vendégeket az autójában fuvarozza, miközben kérdezget tőlük.

Holnap majd lesz hosszabb írás is a sorozatról.

Ehh, pedig nem sokon múlott, hogy sorozatként lehessen hivatkozni az Örök télre, hiszen valamikor novemberben az a döntés született, hogy ezt a Szász Attila-filmet két részben fogják leadni, de nemrég ismét visszafilmesítették.

Mindegy, ha már korábban írtunk róla, még kap egy posztot a Gulág munkatáboraiba hurcolt nőkről szóló FILM (bővebben a sztoriról), ami ma kerül bemutatásra este 9 után a Dunán. A tovább mögött megnézhető a 2 perces előzetese – nem fogok kritikát írni róla, de szerintem nagyon erős, nyomasztó darab, méltó követője a rendező két korábbi tévéfilmjének (Félvilág, A berni követ). Tovább…