login |

Search Results for ‘Egy másodperc’

Damages – akár egy John Grisham-sorozat

2008. 07. 28. 20:37 - Írta: winnie

25 comments | kategória: kritika

Mivel kezdjem a Damages kritikáját? Azzal, hogy sikeresen kivettem a sublótból, ledaráltam és baromira nem bántam meg? Vagy essünk túl gyorsan azon, hogy mi is az a Damages és kinek ajánlom? Ecc, pecc…: az utóbbi nyert. (Természetesen egy deka spoiler nem lesz.)

Az FX tavaly nyári-őszi sorozatáról van szó, mely ugyan nem hozott nagy nézettséget, de a díjkiosztók szeretik és, ami a lényeg, az FX berendelte a 2-3. évadot, szóval aki szereti a jogi krimiket, a Josh Grisham-regényeket, a szerializált sorozatokat és a flashbackes elbeszélési módot, az nyugodtan kezdjen bele a sorozatba.

Damages - Glenn Close

A történetről elég annyit tudni, hogy egy csurom vér fiatal nővel kezd a pilot (8/10 az 1×01-nek, simán – human 6/10-et adott), aki kirohan egy társasházból bele a vakvilágba, New York utcáiba. A zsaruk kisvártatva lekapcsolják és ki akarják kérdezni, azonban a nő hallgat és kapunk az arcunkba egy “6 hónappal korábban” feliratot, valamint a már megismert zilált lányt (Rose Byrne), amint éppen kezdő ügyvédként próbál elhelyezkedni egy nagy cégnél, amelynek a vezetője egy ritka számító, kvázi lelkiismeret nélkül vérszívó ügyvéd (Glenn Close – sé ne tessék félni az elsőnek sablonnak tűnő karaktertől).

Eszerint tehát két idősíkon zajlik a sztori, természetesen a múlt, a felvezetés a domináns, de részről-részre jutunk előre az “eseményekig”, miközben a jelenben szép lassan kiderül, hogy mi is történt, számos meglepetést tartogatva a nézőnek a múlttal kapcsolatban, hogy aztán Memento-módra összefusson a két időszál. (A jelen erősen szűrőzött jelenetei alatt tisztára Memento-effekteket hallani.)

Persze az elbeszélési mód csak álca (de remekül használják a suspense növelésére) és maga a Damages egy jogi krimi, mely egyetlen ügyet ölel fel (Murder One, valaki?), nem csábulnak el az ügyvédek egy epizódra sem, hogy mással foglalkozzanak és, ami a legfontosabb, nincsenek tárgyalótermi jelenetek a sorozatban, sem szívhezszóló záróbeszédek, hiszen ami keresztkérdések, meghallgatások zajlanak a sztoriban, mind egy irodában mennek végbe elég gyorsan.

Damages - Rose Byrne

Az egyetlen sztori szerencsére nem azt jelenti egy nagy poénra gyúrnak a készítők, nem “Ki a tettes?” krimiről van szó kevés szereplővel, hanem egy szövevényes sztorin keresztül mutatnak be egy klasszikus class action pert (tudjátok, a nagy cég vs kis emberek, a’la Erin Brockovich, Esőcsináló vagy Zavaros vizeken és még sok más jogi dráma, mindez némi Cég-es érzéssel), amelynek a végkimenetele ugyan sejthető, de közben annyi meglepetés, csavar, fordulat van, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

És, hogy miben más a Damages, mint a többi geciügyvédes széria? Abban, hogy Glenn Close karaktere újraértelmezi a mocsokság és manipulálás fogalmát, bár valljuk meg, hogy az eddig komikus szerepekből ismert rosszfiú, Ted Danson vagy az ügyvédjét alakító Zeljko Ivanek sem menne a szomszédba tanácsért, ha szemétkedésről lenne szó.

Ja, és abban is, hogy a teljes egészében New York-ban forgatott sorozatnak maga a város is kölcsönöz egy sajátos ízt, plusz a karakterizálást a Damages olyan nüanszokkal oldja meg, amiket először negatívumként emlegettem volna: hirtelen elindítanak egy mellékszálat (könyvírás, álmatlanság, a szülők balesete), hogy aztán sose térjenek rá vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy az epizódok rém alaposan fel vannak építve, és jár minden dicséret azon 2-3 másodperces jelenetekért, amelyekben kvázi nem történik semmi, csak egy beállítást kapunk (pl. a mozis alvás), mégis beszédesek – az ilyesmire a legtöbb sorozat nem szokott erőforrást pazarolni, mert nem túl költséghatékony.

A berendelt 2-3. évad érdekes lesz – először is azért, mert olyan színészek lesznek benne, mint William Hurt, Timothy Olyphant, Marcia Gay Harden és Mario Van Peebles, másrészt pedig, mert változtatni kell az elbeszélési módon, ugyanis ezt a poént még egyszer nem tudják elsütni. Aggódni nem kell, interjúban a készítők elmondták, hogy azért nem fognak teljesen szakítani a formával, kapunk flashbackeket és bizonyos színészek miatt sem kell aggódni, ugyanis a három főszereplővel 6-6 évadra van szerződésük.

Jó sorozat a Damages, szó se róla, mint írtam, nem bántam meg, hogy ezzel kezdtem, de hazudnék, ha nem ismerném el, hogy a pilot 8/10-e után nálam nem lett DVD-n megvevős alapsorozat. Nem sok hiányzott, úgy 6.5/10 környékén állapodott meg a szezon (az igényesség ellenére voltak erős hullámhegyek és -völgyek és egynémely rosszfiú szööörnyen sokat bénázik), de az nem kérdés, hogy folytatom (2009. első negyedév). Kíváncsian várom, hogy heti rendszerességgel milyen lesz nézni egy efféle sorozatot, mert ennél a műfajnál más lehet a hatása a darának és a normál figyelemmel való követésnek – bár azt meg nem mondom, hogy melyik a jobb megoldás.

Negyedik Rescue Me-minizód

2008. 07. 17. 15:23 - Írta: human

11 comments | kategória: nem besorolt

Gondolom mostanra már mindenki látta a legújabb Rescue Me fixet. Igaz, hogy csak rajongóknak üt, de nekik szerintem 220 volttal. Amikor besétált Jimmy akkor csodálkoztam, hogy mindenki látja, aztán bang (a kezében levő újságból tudtam mi lesz, de akkor is). 30 másodperces szünet amikor vége lett a minizódnak. (az első kettőt itt nézhetitek meg)

Nobody’s Watching: Egy majdnem-sorozat tündöklése és bukása

2007. 12. 15. 20:34 - Írta: winnie

8 comments | kategória: elmélkedés,video

Nomen est omen, tényleg senki sem nézte és bizony, ma már a honlap sem létezik, pedig mibe telt volna fenntartani az utókornak? Igen, a Nobody’s Watching-ról van szó. Ősaddiktok emlékeznek még, hogy mekkora nagy sztori volt, hogy a YouTube-ra kikerült, a WB-re be nem rendelt pilot hatalmas népszerűsége folytán az NBC megrendelte a készítőktől (többek között a Scrubs atyjától, Bill Lawrence-től) a szitkomot 6 epizód erejéig. Mindenki hepi volt, készültek a YouTube-ra gyártott vicces és kevésbé vicces szkeccsek, aztán…

nobodys_watching.jpg

Aztán elhalt az egész, mégsem lett Nobody’s Watching. Nem vártak többet arra, hogy az NBC lépjen valamit, így sosem tudjuk meg, hogy egy neten sikert aratott, elutasított pilot mit teljesíthetett volna. Ez a bejegyzés tehát afféle nekrológ, és egy jelzés, hogy a Quarterlife nemsokára jön az NBC-re – így mégis csak lesz lehetőségünk megtudni, hogy van-e élet a net-tévé viszonylatban.

Akinek van 20 feles perce, az nézze meg az egyik legnagyobb tavalyi szenzációt – jópofa, insider szitkom: íme a YouTube-on három részletben az első rész. De az igazi móka csak ezután kezdődött, a Nobody’s Watching két főszereplőjével készült apróságok kezdtek felkerülni a YouTube-ra. Némelyik gyenge, de akad frenetikus is:

R.I.P.

Egy kis Robot Chicken – Titanik

2006. 12. 06. 12:59 - Írta: human

13 comments | kategória: video

30 másodperc az egész, de bemutatják benne, hogy az IM korszakban hogy zajlott volna a Titanik elsüllyedése utáni jelenet. Ezt csak olyan lazításnak.

Tovább...

Horatio egysorosok

2006. 11. 22. 18:25 - Írta: winnie

22 comments | kategória: video

Kész, én behaltam. Pedig csak két percet láttam. Oké, angolosok előnybe, de David Caruso tud valamit, s bár a napszemüvege olykor még őt is lejátsza a színről, de a CSI által meghonosított okosságokat nagyon keni. Tudjátok, arról az egysorosról van szó, amit először Grissom mondott ki a főcím előtti felvezetőkben. Megtörténik a bűneset, helyszínelnek és a végén a főzsaru mond egy bonmot-t, egy ütős lezáró mondatot és bejön a főcímzene.

Nekem semmi bajon Caruso-val, tudom, hogy sokan utálják, sokan pedig egyszerűen egyszemélyes szitkomstábnak titulálják. De ezek a mondatok a "tovább" után mosolyt csalnak az arcomra. "Until now." (Zárójelben: ennél már csak a David Spade-féle Showbiz Show-felvétel a jobb, amit anno human is említett. Mindössze 70 másodperc és bebizonyítja, hogy Caruso-nak szinte minden mondata olyan, mintha utána jönne a Who-féle főcímzenekezdő tus. Ehhez videóhoz itt a link.)

Tovább...

Hét másodperc éjfélig – Heroes

2006. 11. 15. 01:58 - Írta: human

26 comments | kategória: kritika

Valójában már 2 órával múlt. A lényeg, hogy nekem a Dexter mellett a Heroes az, ami magasan viszi a prímet. Még vannak kiemelkedők, de egyszerűen a Heroes az, ami a fotelba szegez. Egy PB-t a második évadban már akármikor leállítottam, elmentem kaját csinálni vagy bármi. Nem úgy a Heroes, minden rész elkap.

Ami biztos, iszonyat jó lenne darálni. Ami sorozat heti adagban ennyire hat, az darálva 1 nap alatt lenne végignézve. Az előző, sokak szerint filler részekért is oda voltam, de ezért meg talán még jobban.

A tovább mögött már spoilerek is vannak, csak óvatosan.

Tetszik, hogy nem az elején megismert hősadaggal kell beérnünk a végéig. Nincs kecmec, kaptunk egy iszonyat erős puszítót is. Meg a gyorsan tanuló pincérnőt. Meg kiderült, hogy az apai érzelmek mindent elnyomnak. Vagy?

Az is tetszett, hogy végre hanyagolták a legalapabb szerpelőket, kicsit csalódás lett volna, ha megint a tükrös csaj rohan a pénz és a férje után plusz Peter nem tudja mi van, de meg akarja menteni a szurkolócsajt. Ezúttal a főszálat építették nélkülük, de természetesen vissza fognak térni.

Mikor lesz már jövő hét?

Kegyelem? Az nincs

2006. 10. 14. 07:44 - Írta: winnie

26 comments | kategória: video

A TV2 nem kegyelmez és újabb Rém rendes-család promót szabadított ránk Hooligan segítségével. Ezt már csak azért is kötelező megnézni, hogy lássuk a TV2 promókészítési szellemiségét. A 30 másodperc végén, amikor a station voice (a narrátor, a csatornahang) elkezd belepofázni, hogy "ez nem zsarolás" meg, hogy "ez zsarolás", akkor elgondolkodom azon, hogy nem az RTL épített be pár embert, hogy megbuktassák a méregdrága produkciót? Itt nagyon kilóg a lóláb, szerintem. Azon nem akadunk fent, hogy a családfő esti focimeccsre megy magyar zászlóval, mert látszik, hogy minden eredeti poént átültettek magyar környezetre…

Az a bizonyos 14 másodperc

2006. 08. 18. 15:31 - Írta: winnie

7 comments | kategória: elmélkedés,hírek

Egye fene, mivel van videó én is beállok a csordába és írok az esetről:) Hümmögtünk az Emmy-díjak Oscar-izálódása kapcsán már (én itt, human meg emitt), arról, hogy hiába a beharangozott reformok, továbbra is szinte mindehol a tipikus arcok kapták a jelöléseket, pofára és névre mentek a nominációk és a kvázi outsidereknek semmi esélye nem volt. Nemrég pattant ki azonban a legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó jelölés – mai baromi érdekes, hiszen a sajtó most osotorozza a jelölőket, hogy miképpen kaphatott Ellen Burstyn 14 másodperces jelentéért jelölést, és azzal vádolják a szavazókat, hogy nem is látták a filmeket (nem meglepő), de hát a médiának is jó időbe telt amíg eljutott egyről a kettőre és felfedezték, hogy itt valami nagyon gázos.

Egyébként Ellen Burstyn jelölése ez a kakukktojás, amivel jól lejáratta magát a jelölőbrigád. A legjobb mellékszereplő filmek ill. minisorozatok kategóriában történt az eset, a film pedig az HBO Mrs. Harris-e. Ezen a linken lehet megnézni azt a két snittet, amiben szerepelt a legnagyobb amerikai tévés díjra jelölt hölgy. Egy 9 és egy 5 másodperces részletben beszél interjúszerűen a kamerában, mint az egyik főszereplő volt szeretője. A karakterét, a nevét soha sem említették meg a filmben, amit mond annak kvázi semmire nincs kihatása, csak egy kedves cameo, meglepetéssztár volt. Durva, nem?

A jelöltek teljes listáját itt találjátok meg. A díjkiosztóra augusztus 27-én kerül sor és az AXN élőben fogja közvetíteni.

Délelőtti videó 3.: Kisvárosi gyilkosságok

2015. 04. 05. 13:10 - Írta: winnie

13 comments | kategória: Anglia lecsap,video

Ó, hát ez nagyon cuki előzetes…, megint előtört belőlem, hogy rém gáz, hogy még egy másodpercet sem láttam a Midsomer Murders-ből, melynek a 17. évadja ma indul a Universal Channel műsorán. A tovább mögött egy nagyon jópofa promó.

(Komolyan rejtély számomra a dolog, hogy miért nem próbáltam be. Mert kinézetre egy klasszikus, falusi kriminek néz ki angol módra, talán különös karakterekkel is, ami nagyon a stílusom. Lehet, hogy az gátolt meg, hogy ha az 1. évad érdekelne, akkor 1997-es részekkel kéne kezdeni? Gondolom, azért később is simán be lehet szállni. Valaki írna valamit kommentben róla, vagy akár vendégkritikában?)

Tovább...

Második blikk: Abby’s

2019. 04. 10. 16:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2018/19,kritika

Múlt héten filóztam azon, hogy vajon mi az idei egyetlen nézős többkamerás komédiám... Mert bármennyire is nem az én műfajom, valamiért mindig van egy, élő közönség előtt, színpadon felvett szitkomom.

Anno a Last Man Standing élt túl nálam egy szezont, majd jött a Clipped, de bírta egy évadon át a The McCarthys, meg a Kevin Can Wait is, ja, és még volt az Undateable, mert amikor élőre váltott a sorozat, akkor kötelezővé vált. Még talán akadt egy (mi volt az tavaly???), de az biztos, hogy a 2018/19-es országosok közül nálam a The Neighborhood állt a nézős szinthez a legközelebb, de 3 rész után azt is kaszáltam. Igen, az Abby’s sem került be közéjük.

human pilotkritikájának kommentjeiben olvashattátok a véleményemet az NBC újonc komédiájáról. Külsőségek tekintetében ebben a sorozatban minden ott van, amiért szurkolnék neki, meg amiért nézni akarom, egyedül csak az hiányzik, hogy igazán jó is legyen. Ma meg már nem tartunk ott, hogy olyasmire szoruljak, hogy nézhető kategóriásat nézzek, vagy éppen színészeket – akkor már megnézem másodjára a The Middleman-t, nem? Abban is benne van Natalie Morales.

A sorozat csupán egy sima beszélgetés a kocsmában pár ember, a személyzet és a vendégek között. Ergó eladni sem könnyű a koncepcióval (most az, hogy mindezt felcicomázzák azzal, hogy az egész egy illegális hátsó kerti létesítmény, meg hogy nem belső stúdióban, hanem kintiben veszik fel, élmény kapcsán nem jelent sok pluszt), a gond az, hogy a megvalósítással sem.

Persze szimpatikus a végeredmény, ha nem lennének másféle igényeim el is néznék belőle olykor 20 percet, de két rész után érzem, hogy egy másodpercig sem tudnék rákattanni. Vannak benne jobb ötletek, jópofa visszatérő poénok, amik idővel akár legendary-kké is kinőhetnék magukat, de ennyi, semmi több. Viszont simán elhiszem, hogy aki rákattan a felállásra, az gond nélkül élvezni fogja, mert elég egyenletes.

Számomra igazából olyan semmilyenke lett a sorozat. Nem kínos. Nem rossz, per se, csak…, nem tudom, olyan 4-5/10. Hiányzik belőle valami. Meg is mondom, hogy mi: a fentieket leírva az jutott eszembe, hogy ezen a sorozaton marha sokat dobhatna, ha élőben menne, már csak a szabad ég alatti forgatás miatt is. Na, akkor, ilyen szereplőkkel tuti, hogy kötelezően nézős lenne.

(És nem, nem akarok belemenni ebbe, mert én is tudom, hogy marhaság, hogy ugyanaz az alapanyag felvételről nem nézős, élőben meg igen. Az Undateable esetében bebizonyosodott, hogy csak ennyi kellett a nézőssé válásához a komédiának. Magam sem értem. Biztos annak az esélye, hogy Neil Flynn elröhög valamit, vonzó.)

Shameless: vége a 9. évadnak

2019. 03. 11. 21:00 - Írta: Necridus

10 comments | kategória: kritika

Tavaly augusztusban jelentette be Emmy Rossum, hogy távozik a Shameless 9. évadját (melyről az írásaim elérhetőek itt, itt és itt is) követően, amit rendesen promóztak is. Csak az a baj, hogy amennyire beharangozták a nagy esemény, annyira csalódást keltő évadzárót kaptunk. 

Úgy tűnik, elszóltam magam, amikor a szezon kétharmadánál az egyik legjobb évadnak tartottam a mostanit, mert onnantól kezdve romlott el valami. A tovább mögött konkrétabban is leírom, hogy mégis mi, de már spoileresen. Tovább…

The Conners: vége az 1. évadnak

2019. 01. 30. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Én ilyet még nem nagyon pipáltam. A Roseanne újkori első évadjának zárásáról szóló írásomban arra a következtetésre jutottam, hogy bár a címszereplő foghegyről odavetett poénjai nagyon ülnek, valójában a karaktere inkább kerékkötője volt a kifejezetten köré épített szezonnak. Most pedig, a kirúgása után nélküle készített, de egyébként elvben semmit sem változó spinoff kapcsán ismét csak azt kell mondanom, hogy ez így nem működik a korábbi szinten.

Szóval mégiscsak kellett ebbe a sorozatba Roseanne karaktere? Míg az anyasorozat 10. évadja a tavalyi szezon nagy meglepetése volt számomra (2018/19-ben talán ez volt a szokásos egyetlen többkamerás komédiám), a spinoffnak már a pilotja totál elkedvtelenített és a kasza felé taszította a szériát. És látva a finálét, csak még jobban igazoltnak érzem a kiszállási/kaszálási döntésemet. Hiába újonc, a The Conners már nem a régi.

Ami tényleg azért fura, mert gyakorlatilag semmi sem változott. A hangvétel maradt, a karakterek is, John Goodman tovább morgolódik Dan-ként, mint ahogy Jackie, Becky és Darlene is ott van, ráadásul kiemelt szálakat építettek idén köréjük, azonban mégis valahogy minden szürkévé vált – még a karaktereik is, csupán fellángolásaik vannak olykor. Tényleg szükségük volt a poénokhoz egy olyan partnerre, amit Roseanne karaktere biztosított, hiányzott az utolsó szó.

A szereplők konfliktusai egymás között olykor ugyan működnek, de abszolút nem komédia szintjén, a humor terén nagyon visszaesett a Roseanne-hez képest a The Conners. Az évadzáró szokás szerint próbált drámaibb lenne, ráadásul egy elég komoly következményekkel kecsegtető cliffhanger-t is húztak, de valahogy nálam egyik szál jelentősége sem jött át.

Lehet, hogy egy felületesebb megközelítéssel jobban kiegyeztem volna, ha kevésbé mennek bele a személyesebb szálakba? Talán. És egyáltalán nem azért, mert én is felületes dolgokat akarok nézni, egyszerűen csak a többkamerás szitkomok vázlatosan megrajzolt, minden rész elején rebootolt karaktereihez a kevésbé fajsúlyos magánéletbeli szálak illenének. Ld. a fináléban is visszatért Johnny Galecki karaktere, David, de egy másodpercnyi mélységet sem sikerült teremteni vele és a kialakuló dilemmával.

Azért mellékszereplőkben még mindig erős a sorozat, minden további nélkül be tudnak hozni visszatérőnek olyanokat, mint Jay R. Ferguson, Matthew Broderick vagy Juliette Lewis, de manapság ez már rettenetesen kevés. A sorozat siker marad valamilyen szinten az előtörténetének köszönhetően, pár évad még biztosan benne lesz, de nem érzem, hogy tudna akkorát változni, hogy ismét a nézője legyen Conner-éknek.

ui: Arra mondjuk nincs mentség, hogy mostanság elkezdték idiótának nézni a nézőt. A zárás elején rögtön kétszer is megtörténik, hogy nem hagyják annyiban az egyértelmű poént, hanem megmagyarázzák, hogy az előző mondat miért volt vicces – először a Becky-nek vett mellpumpa kapcsán, majd az ágynemű cipelésével. Le az efféle repetitivitással!

– We almost grabbed you a stroller, too, but we thought you’d like to pick that out. But we did get you a breast pump. “For all shape and sizes.”
– So a stroller is too personal, but the breast pump, you figured, “What the hell?”

– Oh, my God. You finally did it. I know she was horrible to you, but… but she was your mother. Now, we’re gonna have to say that this was an accident.
– What? These are drapes. You thought this was Bev?

Next Posts Previous Posts