login |

Search Results for ‘Egy másodperc’

The Punisher: kezdett a 2. évad

2019. 01. 25. 21:45 - Írta: human

42 comments | kategória: kritika

Frank is back. Mondjuk nem annyira meglepő módon képtelen volt a seggén ülni az első évad végén kapott új életében. Pedig most tényleg minden lehetősége megvolt rá. Viszont az eddig látott 3 rész alapján egyelőre nem érzem erőltetettnek a visszatérését a Netflixre.

Bár superpityu írt az első évadról, de azért nem volt egyedül ott a végén a stábból. Igazság szerint részemről kicsit visszásabb az összkép, mert végig azt éreztem, amit a legtöbb Marvel-Netflix kapcsán hallani: túl volt húzva. Konkrétan: darálásra szánják a sorozatot, és egy kvázi bottle epizód van a közepén?

És ugyanez igaz szerintem a Wilson kölyök szálára is. Egyszerűen töltelék. Persze viszonylag normálisan van megírva, így mondhatjuk, hogy az önbíráskodás két oldalát mutatta be, de az ennek kapcsán emlegetett morális kérdések bőven elfértek volna a Frank-Billy-Madani trió között. Persze kicsit máshogy alakítva ezeket a karaktereket, mint amilyenek végül lettek.

Ne értsetek félre, nem húznám túl mélyre a The Punisher első évadját, mert így is könnyedén ott van a jobban sikerült Marvel-Netflix termékek között (Daredevil 2. és Jessica Jones 2. évadot ütötte), simán lecsúszott, csak 8 töményebb részben teljesen más lett volna a fekvése. És innen még érdekesebb amúgy a 2. évad kezdése, ami valami eszméletlenül sikerült. Persze olvastam, hogy a 4. résztől jön a törés, majd kiderül.

Konkrétan ez a 3 epizód egy remek akciófilm volt, valamennyire le is zárták. Remek új karaktereket hozott, az “idegesítő” lányt már most lehet kedvelni, Frank pedig valamennyire boldogabban olyan egysorosakat nyom, hogy öröm hallgatni. Arról ne is beszéljük, hogy micsoda Assault on Precinct 13 homage-t kaptunk a végére.

Sőt, ha már az első évadnál superpityu kiemelte a durvaságot, akkor itt szorozhatjuk is rögtön kettővel azt. Mondjuk nagyjából egy éve bemutatott szezon, ha jól emlékszem még csúszott is, az akkori amerikai lövöldözések miatt finomítottak rajta, legalábbis a terroristás szálon biztosan. Hát, most nem érezni ilyesmit, a verekedések brutálisak, a lövöldözések senkit sem kímélnek.

Mondjuk érdekes innen tippelni. Persze holnap folytatom, nem azért, csak úgy tűnik a kirándulás után az első 3 részt lehúzó Billy-szál lesz erősebb. Igen, egy dologba tudok csak belekötni, mégpedig az emlékkirakóst játszó “kedvenc” szociopatánkra, na meg a nedves bugyis (tipp) pszichológusra.

Bár a 3. évados tevek ellenêsre a korábbi kaszák miatt a tippem az, hogy nemsokára kapjuk a kaszajelentést, de ez olyasmi ponyva, aminél egy másodpercre sem sajnálom a bele fektetett időt. Legalábbis egyelőre, aztán majd kiderül a többi.

Mivel Netflixes a sorozat, így természetesen már az egész évad rendelkezésre áll. Majd arról is lesz írás, de most maradjunk a kezdő részeknél, és ha a későbbiekről beszéltek akkor azt jelezzétek és spoilermentesen tegyétek.

Pilot: Schooled

2019. 01. 15. 14:55 - Írta: human

9 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

A 90-es évek a spinoff sorozatoknak is kedveztek, ezzel indít a Schooled, na meg a Xena és az Angel felemlegetésével. Hát, a The Goldbergs spinoffja az ABC-n nem lesz legendás, viszont a hangulatot ügyesen átörökölte az anyasorozattól.

A történet Lainey karaktere köré szövődik, aki felnőve kénytelen szünetet tartani rocksztárálmainak megvalósításában, és zenetanárnak áll a régi sulijában. Ezt persze cak ideiglenes megállónak tartja életében, de gyorsan rájön, hogy szívvel csinálva jobban megy ez is.

Persze ennek kapcsán sok régi Goldbergs-es mellékszereplő is visszatérhet, szerintem ez az “előléptetés” ennyi alapján működik is velük, nem tűnnek olyannak, akik csak 2 percben voltak jók anno. Sőt, az alapsztori új nézőként is sima ügy, és szinte mindegyik jelenet úgy van felépítve, hogy bárki nézheti. A kérdés, hogy érdemes-e? És sajnos arra felé hajlanék, hogy nem annyira.

A Schooled tipikusan a nosztalgiavonatra szállt fel, ami nem meglepő, tekintve az anyasorozat The Goldbergset, viszont aki abból már kiábrándult, az nem itt fog visszatérni, főleg, hogy errefelé már még kevesebb lesz a személyes kapcsolódása is az íróknak.

Persze a mosolygós hangulat maradt, nyilván pár pillanatra betalált ez a pilot, és nem lehet igazán földbe döngölni, viszont egy másodpercre sem merült fel bennem, hogy érdekelne a folytatás. Egyszerűen ez valahogy kevés, még a nosztalgiából is, hiszen országos csatornákon kívül azt is sokkal jobban nyomják.

Ez nekem az a tipikus sorozat, amit ha egyedül vagyok és nem akarok csöndben enni, akkor néznék. Viszont ez a niche szegmens az, amit nálam kivált a YouTube (meg már van is ilyen sorozatom a Lethal Weapon személyében). El nem tudom képzelni, hogy egy ennyire szürke, de néhol azért aranyos sorozatot így 2019-ben aktívan várjak.

Egyszerűen semmilyen volt a pilot. 6/10. Különösen durva volt így egy másik hasonló széria (a Twitter követőim kitalálhatják, melyik) után látni ezt a nosztalgiavonatot.

Pilot-mustra: Charmed – 1×01

2018. 10. 15. 18:40 - Írta: winnie

35 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

Are you seriously being serious?

A pont 20 évvel ezelőtt indult eredeti Charmed-ot ismertem, de szerintem csak az 5-6-7. évadokból láttam kábé 10-10 részt, szóval nem sok minden köt a sorozathoz, nem fogok összehasonlítani vagy rajongói vénát belevinni a posztba.

Az új sorozat középpontjában is három lánytestvér áll, akiket rádöbbentik arra, hogy különleges képességekkel rendelkeznek, mivel boszorkányok, s ezért közös döntést kell hozniuk, hogy vállalják-e azt, hogy minden vasárnap hetidémonokat gyilkoljanak főműsoridőben a CW-n.

CHARMED – 1×01 – 2,5/10

A történeten (vagyis a sorozat motorján) nincs mit kifejteni. Két tesó anyuval él, anyu meghal, feltűnik egy harmadik tesó, jön egy démon, megölik a démont. És persze közben megtörténik a lényeg, ahogy hőseink felfedezik, hogy képességekkel rendelkeznek, ki telekinézissel, ki időmegállítással, ki pedig gondolatolvasással – ez volt a pilot egyetlen olyan aspektusa, amire tényleg szántak annyi időt, hogy ne csak lógjon a levegőben.

Ugyanis nem tudom, hogy milyen volt az eredeti sorozat kezdése, de ez a pilot valami elviselhetetlenül rohanós volt. És nyilván a tempó sokszor üdvözlendő, de a történet a 20 éves alapanyagnak és rengeteg klónnak köszönhetően egy másodpercig nem volt sem eredeti, sem érdekes, a “bumm a közepébe”, “legyünk túl a kötelező körökön” kezdés pedig minden érzelmi kötődés, vagy dráma átérzésének lehetőségét elvette.

Seriously, no interest in changing the course of humanity?

Nyilván kezelhetjük az egészet úgyis, hogy az alapfelállást mindenki ismeri, és ahhoz kaptunk némi előszót, a sztori szerkezete pedig felfogható klasszikusnak, a gyökerekhez visszanyúlónak, de ebbe a 40 percbe még mitológiát sem nagyon sikerült beleerőltetni, sem a Book of Shadows, sem pedig a démon kapcsán, az egészen csak átrohantak, mintha egy bevásárló lista tételeit pipálták volna ki.

Nem mintha sokat lehetett volna várni a démon terén, de az, ahogy az első támadást kezelték az erdőben (ami külön WTF, erőltetett szál volt), az remekül mutatta, hogy mennyire nem volt semmi kifejtésre idő, a szálba belevitt látszólagos rejtély megoldása pedig nem okozhatott sok meglepetést. Ez az a szint, amikor szerintem felesleges meglepetés okozására utazni, inkább egy jobban megalapozott, csavar nélküli mellékszálat kéne írni.

Nem mondom, hogy csalódás volt a kezdés, hiszen nem voltak különösebb elvárásaim, de azért valami megkapóbbra számítottam volna. Ha nem is izgalomra, akkor a testvéri kapocs kiemelésére, vagy mondjuk némi bájra, de a karakterek egyikre sem adtak lehetőséget, köszönhetően annak, hogy a harmadik tesó még friss jövevény, az egyikük pedig dühös jogvédő aktivista. Ettől még ő legalább mulatságos volt helyenként, ahogy némiképp túltolták vele az eszméit, ez a megközelítés bejött.

Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy akadt egy-két szórakoztató jelenet (például a lekötözött) eligazítás, ahol megcsillantak bizonyos lehetőségek, illetve afféle ironikus megközelítési mód, de ezeket elég hamar feledtették a túlpörgetett és túljátszottak. Csak abban bízok, hogy a következő részben már nem kell alapozni, lesz idő kibontani egy sztorit, és talán a sorozat hangjára is rálelnek. Mert ez eddig édeskevés.

Blindspot: kezdett a 4. évad

2018. 10. 15. 14:50 - Írta: Necridus

4 comments | kategória: kritika

Tavaly elég hullámzó volt a Blindspot, de a végére szerencsére összekapta magát, s meggyőzött, hogy maradjak. Egyelőre nem is bántam meg a folytatást, mert egy olyan szezonnyitót kaptunk, amiben folyamatosan pörögtek az események, s egy másodpercre se hagytak unatkozni.

Hogy miről is van szó, azt a tovább mögött spoileresen leírom. Tovább…

Délelőtti videó 2.: 9-1-1

2018. 09. 23. 11:20 - Írta: human

Add comment | kategória: video

Az életed egy másodperc alatt megváltozhat.

A 9-1-1 második évadja egy elég nagyszabású eseménnyel indít, aminek egyértelmű célja az új nézők szerzése, ezért is a mai, vasárnapi premier, hogy amerikai focis felvezetést kapjon. Mindehhez a tovább mögött egy hatásos előzetest és egy történetmesélőset dobtak össze. És az egyik új szereplő, Jennifer Love Hewitt is feltűnik a további, hagyományosabb promókban. Lesz, aki most kezdi majd el?

Tovább…

Pilot: Splitting Up Together

2018. 03. 30. 14:50 - Írta: human

5 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Még egy érzelmes komédia, de jó! Mármint annak, aki szereti az ilyesmit, mert én majdnem bealudtam miközben szólt a popzene és ment a feelgood montázs, mert talán sok évad alatt a szereplők majd leküzdhetik a nehézségeiket. Vagy újrakezdhetik az életüket.

Az ABC sorozatának történet egy házaspárról szól, akik elhatározzák, hogy elválnak, de azért maradnak a közös telken. A megoldásuk: hetente váltják egymást a gyerekekkel, és addig a másik szülő a garázsban szólózik, éli a normális, új életét. Szóval újrakezdés, elrontott kapcsolaton való merengés és hasonlók várhatóak.

Nem titok, de mostanra oda jutottam, hogy ennek a “komédia” stílusnak semmi keresnivalója a nézős sorozataim között. Attól, hogy valami nem alánevetős, még lehet poénokat írni, itt meg konkrétan kettő van, és még azok sem viccesek. Vagy el kell menni komolyabb, érdekesebb drámába, mert különben ilyesmi semmi lesz a végeredmény, amint amilyen a Splitting Up Together.

Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy ezt már mindkét oldalról megcsinálták jobban. Tuti nevettünk már a közönséggel közösen egy hasonló házaspáron, dramedy-ben pedig főleg voltak már hasonló kapcsolatok, ld. az HBO-s Divorce. Ennél jobban jártak volna ha az egyik főszereplő 2013-ban véget ért sorozatát, a Rules of Engagementet folytatják egy kis időugrással. Megtartva a humorra képes írókat.

A kicsit merev beszúrásokat nem rónám fel a pilotnak. Valahogy siettetniük kellett az érzelmi alapok lehelyezését, így a random bedobott esküvő tánc elnézhető, de az már nem, hogy milyen kliséket rántottak elő amikor a kapcsolatukról meséltek: semmi egyedi, saját hang nincs a sorozatban. Konkrétan a tánc felvezetése után minden kitalálható, ami még nem lenne akkora gond, ha szórakoztatóan adnák elő, hisz Charlie Sheen is ebből élt sokáig. Mégem teszik azt.

A Splitting Up Together számomra sajnos egy semmi. Sajnálom Jenna Fischert és Oliver Hudsont, mert mindketten többet érdemelnének egy nagyjából 5/10-nél, aminek a kihagyása vagy megnézése ugyanazt az eredményt éri el. Két hét múlva egy másodpercet sem tudunk majd felidézni a pilotból.

North & South (BBC) – írta Eloise

2017. 11. 30. 17:40 - Írta: vendegblogger

14 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

A kétezres évek elején a BBC úgy döntött, hogy egy 4 részes minisorozatban újra feldolgozza Elizabeth Gaskell North and South című regényét. Kiváló döntés volt. Egyrészt, mert egy nagyon szép szerelmi történet, másrészt pedig olyan társadalmi problémák jelennek meg a regényben, melyek a mai korra is érvényesek.

A sorozat igazán sikeresnek bizonyult. Sokan a kilencvenes években, Colin Firth főszerepléssel készült Pride and Prejudice-hoz hasonlítgatták. A férfi főszereplőt játszó Richard Armitage-be pedig szinte minden nő szerelmes lett. Nem csak azért, mert Armitage sármos és jóképű, gyönyörű az orgánuma, hanem mert igazán remek színész. Egy másodpercre sem esik ki a szerepéből, és az arca minden rezdülésével, az összes mozdulatával a karakter érzelmeit mutatja be.

John Thornton karakterének eljátszásához szüksége is volt minden színészi képességére, hiszen nem egyszerű őt megszemélyesíteni. A férfi egyfelől egy szigorú gyáros, akit látszólag csak a termelés érdekel. Másfelől viszont sokkal jobban bánik alkalmazottaival, mint a többi gyártulajdonos. Tettét azzal indokolja, hogy az egészséges munkás jobban dolgozik, ami nyilván logikus, de társai akkor sem értenek vele egyet. Amellett, hogy általában nagyon szigorúnak mutatkozik, nála szeretőbb fiút és bátyót nehéz lenne találni, még akkor is, ha sok mindenben nem ért velük egyet.

A női főszereplőt alakító Daniela Denby-Ashe-t sokan kritizálták, arra hivatkozva, hogy nem elég szép a szerephez. Nekem nagyon tetszett, ahogy a karaktert megszemélyesíti és örültem, hogy egy nem tipikus szépségű színészt láthatok ebben a szerepben. Emellett annak ellenére, hogy több részt is láttam a My Family-ben, csak utólag jöttem rá, hogy Jenny Harpert és az itt szereplő Margaret Hale-t ugyanaz a színésznő játssza.

Margaret sem egy egysíkú szereplő. Különösen az elején eléggé beképzeltnek tűnik, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez elsősorban a neveltetéséből fakad. Összességében eléggé idilli gyerekkora volt. Nem találkozott a szegénységgel, betegséggel nap, mint nap. Voltak a családnak gondjai, de ezek nem nélkülözésből fakadtak. Hatalmas törést jelent a családja számára, mikor édesapja úgy dönt, hogy otthagyja lelkészi hivatását, és Délről az iparosodott Északra költözik. Itt egészen más körülmények és szokások vannak, melyeket igyekszik megtanulni.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább…

Második blikk: Dynasty + Valor

2017. 10. 20. 15:07 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2017/18,kritika

Dynasty – 1×02: 4/10. (Pilotkritika itt.) Míg a pilotot kőkeményen telezsúfolták, a második rész tempója elég visszafogott volt, hiszen pár szálat el kellett varrni (‘ish’), plusz néhány érzelmi húrt is megpengettek (nem áll jól a sorozatnak), így a nagy cicaharcos szembenállást eléggé visszafogták, miképp az üzleti machinációkat is.

Ettől még voltak érdekesebb momentumok ebben az epizódban is, de némelyik kiemelt szál nem túl érdekes (például nyilván a tesó románcából lesz valami, de most csak helykitöltő), Nathalie Kelley továbbra is nagy kérdőjel, mert szinte végig azt éreztem, hogy nem bír el ezzel a karakterekkel, viszont volt két jelenete, amiben tökéletes volt. Most akkor mi van?

Verdikt: azért még kap egy részt tőlem. És az a bizonyos temetős jelenet nem volt semmi, kiszakadt belőlem egy hangos röhögés. Más kérdés, hogy a sorozatnak olyan nézők kellenek, akik a rész végi cliffhanger-re aggódni kezdenek vagy agyalni, hogy vajon mi lehet a helyzet. Belőlem ilyesmit nem váltott ki egy másodpercig sem a dolog, majd kiderül a folytatásban, és talán ebből is látszik, hogy nem rám szabták az új Dynasty-t.

Valor – 1×02: 3/10. (Pilotkritika itt.) Ennek a sorozatnak a létezését továbbra sem értem a CW-n, igazi enigma. Nem értem, hogy kiket akartak megfogni vele. A fiatalokat sok műfaj és megközelítés érdekelheti, de nem egy katonai összeesküvésre fognak beindulni.

Oké, mivel kevesebb volt a negatívum, az 1×02 tolerálhatóbb volt, mint a kezdés, de a Nagy Titokra a visszaemlékezések unalmasak, az akciórészek kimerültek némi helikopterezésben és hordóra való lövésben, és most még egymásról sem nagyon tépték le a ruhákat, ami nyilván nekem nem is hiányzott, de a pilot alapján úgy vélhetné az ember, hogy a tiniknek ez az elvárása. Gondolom, majd hírszerzéses téren most be fog indulni valami, ami már csak azért is gáz, mert ez a legkevésbé érdekes szál.

Verdikt: nyilván kaszálom, mert nincs olyan aspektusa, ami egy pillanatig is érdekelne. Sem sztori, sem karakterek szintjén.

The Sinner: vége az 1. évadnak

2017. 09. 21. 21:40 - Írta: winnie

24 comments | kategória: antológia,kritika

What makes you think I want my life back?

Ha a nézettségek alakulását nézzük, akkor a USA antológiasorozata, a The Sinner volt a nyár nagy meglepetése, hiszen nagyon ritka bravúrt végrehajtva képes volt folyamatosan növelni a nézettségét. Ez pedig általában a jó és/vagy addiktív szériák ismérve, szóval abszolút bizakodva álltam neki a darának a héten, hiszen mindennek tetejébe még egy igen érdekes koncepcióval rendelkező átívelős krimi is volt, ami pedig a kedvenc műfajom.

Rég csalódtam ekkorát. Pedig a sorozat egyáltalán nem rossz. (És teljesen lezárt, ha valakit ez érdekelne.)

A The Sinner pilotjáról már írtunk, így csak az alaphelyzetet vázolnám: egy családanya teljesen random és brutális módon megöl a strandon egy számára ismeretlen (vagy annak vélt) férfit. Ennyi. Megvan a gyilkos, a nagy kérdés csak az, hogy miért tette. A sorozat erre keresi, illetve mutatja be a választ 8 rész alatt – természetesen elég sok visszaemlékezés segítségével.

A Petra Hammesfahr könyve alapján készített első szezonnak (ami valahol a Big Little Lies-ra is hasonlít egy kicsit) már a kezdése is elég nagy csalódás volt számomra. Egyrészt elég lassan csordogáltak a pilot eseményei, nagyjából az alapsztorit mesélte esetlen karakterizálással, de azért sokkoló módon, mégis unalmasnak találtam. De nem ez volt az az aspektusa, ami után éreztem, hogy a The Sinner nem nekem való.

A tovább után folytatom spoilerek nélkül azzal, hogy miért nem. És, hogy másnak miért jöhet be. Tovább…

Game of Thrones – 7×06: Beyond the Wall

2017. 08. 23. 16:50 - Írta: CyClotroniC

212 comments | kategória: kritika

Let’s play.

Ha van átfogó tematikája az idei szezonnak az mindenképpen a bizalomra és az összefogásra épül, arra, hogy hogyan kell félretenni személyes ellentéteinket valami fontosabb cél érdekében. Esetünkben a túlélésért, azért hogy Westeros népe legyőzze a Falon túli gerelyhajító bajnokot és seregét. Dany és Jon sztorija a leglátványosabb képviselője ennek a dilemmának, de ugyanúgy megtalálhatjuk ezt más történetszálakon, akár Arya és Sansa között is.

Noha egyértelmű, hogy a Falon túli eseményeket szánták fontosabbnak az utolsó előtti részben, mégsem hozta közel sem azt az adrenalint és zsigeri izgalmat, amit egy hét szamurájos/mesterlövészes felállástól várna az ember. Alapvetően nem is zavarnának a kibeszélőben mindig felemlegetett teleportálgatások, ha néha maradna egy lélegzetvételnyi tér a személyesebb pillanatokra is vagy inkább kettő.

Az említett két klasszikus vagy egy modernebb példával élve, a Guardians of the Galaxy szedett-vedett zsiványbandája is azért tudott remekül működni, mert mindegyik történet hagyott bőven időt a karaktereknek arra, hogy szembenézzenek saját félelmeikkel, sarkosan ellentétes habitusuk ellenére is megtanulják hogyan kötődjenek egymáshoz, enélkül pedig kissé vázlatjellegű marad csak a vakmerő kalandtúra, akkor is, ha Izland kétségtelenül bitang jól néz ki madártávlatból.

Éppen ezért tartottam végig izgalmasabbnak a Stark lányok egyre bizarrabbá torzuló tangóját Kisujj zenéjére, még úgyis, hogy nem egyszer tűntek ezek a tánclépések karakteridegennek számomra.

Talán nincs még egy annyira megosztó téma a Game of Thrones kapcsán, mint Arya és Sansa megítélése, akiket rendre egymáshoz méregetnek a rajongók és sokan fontosnak érzik azt, hogy kedvencük cselekedeteit a másik testvér (jellem)hibáinak felemlegetésével igazolják, erre az ellentétre pedig nem csak Petyr, de a készítők is remekül ráéreztek.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Tovább…

Game of Thrones – 7×03: The Queen’s Justice

2017. 07. 31. 18:40 - Írta: CyClotroniC

217 comments | kategória: kritika

I have to die in this strange country, just like you.

A történet kerek egészét tekintve, több szempontból is fontos epizódot hozott az eheti Game of Thrones, először találkozott ugyanis egymással két meglehetősen fontos karakter és több kósza szálat varrt el alighanem teljesen a 7×03.

Már csak a szezon természetes ívét tekintve sem meglepő, hogy ismét egy fokkal érdekesebb egy órát kaptunk a sorozattól, mint múlt héten, de érezhetően jót tett neki a jóval kevesebb helyszín mellett a múlton vagy a jövőn való merengés is, ráadásul emlékezetes egysorosok tekintetében is egész jó hetet zárhatunk.

A tovább mögött spoilerekkel folytatom.

Tovább…

Pilot: El Chapo

2017. 06. 24. 17:00 - Írta: human

5 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

A drogterjesztésről szóló sorozatok rajongói nagyon el vannak kényeztetve mostanában. Ott a Narcos, jön a Snowfall, és ezek mellé még kapnak egyet Joaquín “El Chapo” Guzmán életéről is. A mexikói Univision és a Netflix közös sorozata már bemutatásra került májusban, de az utóbbi kínálatába csak nemrég érkezett. Be is vizsgáltam.

Az probléma az El Chapóval, hogy szar. Oké, szinte biztos ennek is akad védője, de míg a Narcos esetében megértem, hogy miért lett ennyi rajongója, még ha nekem nem is tetszett, itt maga a képanyag is borzasztó. Semmi drámai hatás nincs benne, ennél még az is érdekesebb lenne, ha egy újságíró kimegy terepre, hogy elmutogassa, hogy ez meg az történt.

A történet röviden annyi, hogy El Chapo kishalból nagyhal lesz. A sorozat elején szinte egy senki a Guadalajara-kartellen belül, már persze a konkrét hatalommal rendelkező figurák között, hiszen azért nemcsak egy zsoldos, de a becsvágya segítségével meglátja hogy tud előre tolakodni.

Eskü ebből simán lehetne jó sorozat. De nem lett. Konkrétan dramaturgiailag egy nulla az egész. Pedig jó ötletre fűzték fel a pilotot, mivel Chapo első nagyobb kokainszállítmányát időre kell eljuttassa Amerikába, különben Escobar kinyírja, más kérdés, hogy ennek ellenére egy másodpercre sem lesz ettől izgalmas az első rész.

Most azt félretéve, hogy oké, nem kell bemutatni Escobar kegyetlenségét, hiszen ismert figura, elfogadjuk, hogy a szava milyen sokat ér. Viszont a szállítmány útjába kerülő összes akadály felvezetése siralmas. Egy másodpercre sem lehet érezni, hogy Chapo el fog akadni. “Persze, a hős mindig túléli, human”, igen ám, de nem mindegy miképp, és mit kell beáldoznia érte.

A lényeg, hogy nem elég a forgatókönyv gyengesége, amit nem is mertek csak a szállítmányra leminimalizálni, hanem a többi szálat is random felvezették, de azt megfejelték a borzasztóan játszó színészekkel. Bár a főszereplőt alakító Marco de la O még rendben lenne, viszont akik körülveszik… Persze az sem nagy segítség nekik, hogy olyan jelenetekben keménykednek, amik mögött semmi tényleges feszültség nincs.

Hogy a tényleges rendezésről és vágásról már ne is beszéljünk. Mintha valami amatőr vizsgafilm lett volna a pilot. Egy random példa: mutatják az egyik hőst közelről a kocsijában, aztán tök más kocsikat mutatnak távolról, amint behajtanak valahova. Egyszerűen nem tudták lekezelni a sok szereplős szállítást még logisztikailag sem. Szinte sosem érezni hol tartanak benne, kivéve amikor ténylegesen a határon viszik át.

Nincs felvezetve, hogy merre visz majd az út 9 részen keresztük, hol kell megállni, mik lehetnek a buktatók, így a néző elveszik a sok adatban, amik szinte a semmiben lebegnek. Komolyan rég láttam ilyen rossz pilotot. Ellenben aki oda van a témáért az lehet, hogy ezt is lenyeli, nyilatkozzon nyugodtan, mert lehet, hogy csak én vagyok beoltva a Netflix-es dél-amerikai drogos sztorik ellen.

Részemről 3/10, de hat pont alatt úgyis mindegy, egyáltalán nem javaslom megnézésre.

Next Posts Previous Posts