login |

Search Results for ‘Egy másodperc’

Supergirl – 5×13: It’s a Super Life – a 100. rész

2020. 02. 25. 19:00 - Írta: Necridus

8 comments | kategória: kritika

Az Arrowverse 3. sorozata is elérte a századik epizódos mérföldkövet a héten az Arrow és a The Flash után. Mindkettő vegyes fogadtatásban részesült, voltak jobb pillanataik is (előbbi ugye a crossover része volt, a második meg egy félévadzáró lett), meg nyilván csalódást keltők is. De mi a helyzet a Supergirl 100. epizódjával? (a Legends és a Black Lightning három számjegyű epizódszámára még várni kell – már ha megél annyit, hiszen előbbi 73, utóbbi 43 résznél jár jelenleg. Batwomanről meg egyelőre ne is beszéljünk).

Ugyanúgy vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban. Voltak jobb pillanatai, mint Mr. Mxyzptlk újbóli megjelenése, meg az epizód vége, de közben az egész bonyodalom csak az eddigiek ismétlése volt, ami már nagyon unalmas, felesleges drámázásba csapott át.

winnie a reggeli hírekben említette, hogy épp azon gondolkozott, hogy a nemnézőknek mennyire lehet érdekes a 100. epizód. Egész egyszerű válaszom van erre: semennyire. Minden szorosan összefügg az előzményekkel, és az alternatív jelenek bemutatásával is inkább csak azoknak kedveznek, akik nézik a sorozatot. Nem is mondanám, hogy az igazán jó epizódok közé tartozik.

Folytassuk rögtön a tovább mögött spoileresen. Tovább…

Ilyen lesz a Hunters

2020. 02. 21. 17:52 - Írta: winnie

2 comments | kategória: video

Ma megvolt a Hunters premierje (illetve ugye a teljes évad felkerült az Amazon-ra), és bár megfogadtam, hogy nem nézek belőle egy kockát sem addig, míg el nem kezdem a sorozatot, de csak elindítottam egy előzetest, hogy csekkoljam, volt-e már kint, és egy másodperc elég volt beleesnem a stílusába.

Gőzöm sincs, hogy maga a sorozat is be fog-e jönni, de nagyon nézném már (mikor lesz este???), így addig is egy színfalak mögötti anyagokat tartalmazó videót beraknék a tovább mögé. Ugye még senki nem darálta le a teljes szezont? (A 90 perces pilot és a 60 perces részek miatt elég kemény lenne.)

Tovább…

Délelőtti videó 1.: Riverdale

2019. 12. 25. 10:00 - Írta: human

Add comment | kategória: video

Tudom, mindig ezt mondom, de a sorozat olyan szép lenne. Mármint kinézetre. Csak hát nem kapott el egyáltalán…

Itt van a tovább mögött is ez az előzetes az ünnepek utáni folytatáshoz, és egy másodpercre sem gondolkoztam el a visszatérésen. De persze nem is engem kell talán meggyőzniük.

Tovább…

Servant: 3 rész után

2019. 12. 03. 21:30 - Írta: winnie

9 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Már írt ugyan pilotkritikát human az AppleTv+ új, fél órás thrilleres/horroros sorozatának kezdéséről, de szerencsére ismét 3 epizódot kaptunk a premier alkalmából, így én mélyebben néztem bele, főleg mert annyira bejött az kezdése, ami minimum 8/10 volt, de talán több is nálam.

Tudom, hogy vannak olyanok, akik mondjuk szinte csak képregény-sorozatokat néznek a műfaj műfajuk miatt. Nos, ha tehetném, akkor én csak ilyen sorozatokat néznek, ha mondjuk lenne még 20 hasonló. Nem mintha tudnám, hogy mihez hasonlít leginkább, talán a The Haunting of Hill House-hoz, meg a Castle Rock hangulati elemeit is felfedezni vélem, de nyilván a legegyszerűbb rányomni az M. Night Shyamalan-brandet.

Mármint szó sincs arról, hogy Shyamalan műve lenne a sorozat (Tony Basgallop jegyzi, ahogy az első 3 részt is), de a nemrég ismét menővé vált filmes kéznyoma kőkeményen rajta van a Servant-en. Amellett, hogy executive producerként az egész sorozatot istápolta, még a pilotot is megrendezte, és valami piszok jó sémát adott a többi epizódrendezőnek (többek között a mi Antal Nimródunknak.)

Shyamalan kapcsán nekem elsőként biztos, hogy nem a rendezői stílusa ugrana be, itt mégis annyira rajta van a névjegye a piloton, hogy az rengeteget dob rajta. Szuper beállítások, izgalmas vágások, szuggesztív kameramozgás – már ezek megteremtenek egyfajta felkavaró hangulatot anélkül, hogy bármi baljós történne a sorozatban, és akkor mindezt nyakon öntik egy zörejes, vonós, kicsit disszonáns zenével, és teljes az éjszaka nézős para.

A pilotkritikában is volt szó a sztoriról, a középpontban egy gazdag házaspár van, akik egy (az emberre frászt hozó) mesterséges kisbabával próbálják kompenzálni saját gyerekük elvesztését, még egy bébiszittert is felfogadnak mellé. Aztán az első rész végén fordul egy nagyot a sztori – ebben a kommentben ellövöm a pilot fő csavarját, ha valakit érdekel. A fejlemények természetesen elég komoly megrázkódtatással járnak az egyik karaktert illetően.

Kapunk tehát egy központi rejtélyt, de a sorozatot sokkal inkább az a creepy miliő határozza meg, amit már a pilot során sem nagyon tud hová tenni az ember. Valahogy nyugtalanítónak éreztem mindent, amit látok, ahogy a szereplők viselkednek, amiket tesznek, ahogy viszonyulnak egymáshoz, az alkalmazottukhoz, a gyerekhez, és természetesen utóbbi kettő kapcsolata sem tűnik teljesen rendben lévőnek.

Horroros hangulatról beszéltem, de a Servant inkább afféle pszichológiai thriller, ami azonban nem ódzkodik attól sem, hogy a szemünk eltakarására késztessen.

Nyilván az sem árt, hogy a színészek elég jól illenek a felépítésbe – nem azt fogom mondani, hogy de jó egyikük vagy másikuk (bár Rupert Grint egy másodperc alatt eladta a karakterét számomra, és valahol zavar, hogy kábé semmit nem tudunk róla), igaz nyilván elégedett vagyok velük, viszont nagyon jól hozzák azt a karaktert, ami passzol ebbe a felkavaró, “Mi a franc van most?”-kérdéssel átitatott közegbe.

Gőzöm sincs, hogy tartalmilag mennyire van szinten a Servant, egyelőre nincs gondom a sztorival, kíváncsian várom a fejleményeket, de valljuk meg, ez az egész nagyon könnyen elmehet bé-filmes irányba is, ha nem vigyáznak. De amíg szórakoztató marad, és amíg a hangulati tényezők rendben vannak, addig simán benne van, hogy hetiben fogom nézni a részeket.

Castle Rock: kezdett a 2. évad

2019. 10. 24. 21:10 - Írta: human

41 comments | kategória: antológia,kritika

Teljesen új a történet és a szereplőgárda, hiszen antológia a Hulu sorozata, csak a város meg a Stephen King-univerzum adott, az a közös halmaz. Ide érkezik egy bizonyos Annie Wilkes is a lányával.

Ez amúgy szerintetek tényleg horror? Sokáig azt hittem, hogy félős vagyok a zsánerhez (nyilván a klasszikusokat azért megnéztem), de a legújabb ijesztős filmet sosem, csak ami év végén is erősen tartotta magát a közvéleményben. De ezen premieren például egy másodpercig sem féltem. Sőt, inkább unatkoztam.

Az idei évadra térve, ha jól látom, akkor a Misery-ből (itthon: Tortúra) ismerős karakter előzményeivel foglalkozik majd az évad egyik szála. A nő Amerikán keresztül menekül a véres látomásai és tettei elől, és Castle Rock-nál balesetet szenved, így kicsit megragad a városban. Itt el is helyezkedik a kórházban, hogy továbbra is hozzájusson a gyógyszereihez nem hivatalos úton.

Olyan 15-20 percet élveztem is Lizzy Caplan alakításával, valahogy benne volt az a megbízhatatlanság, ami miatt egy percet nem töltenék a karakterrel egy szobában — a kezdés során is több skálán mozog, az egyik meglepően erőszakos. És ez még valamennyire horror is lehetne.

Viszont ott volt az összes többi szál, meg a természetfeletti is a boszorkányégetés vonallal: minden King-utalás összeér Castle Rock-ban, csak valahogy unalmasan. Wilkes lányának tini szála már most ásítós, a helyi f*szméregetős hangulatú üzleti vonal meg aztán főleg. Valahogy nem elég fókuszált a sztori.

Pont emiatt ez a poszt csak amolyan kibeszélőnek született. Esélytelen, hogy akárcsak a 3 részes premier végéig eljussak – majd winnie ír később. Az első epizódot azért derekasan lenyomtam, és tényleg, a végén olyanok történtek, amire lehet csettinteni, hogy “ez igen”, de túl sok a más. Még ha be is érnek a szálak (nyilván ez a cél), egyszerűen nem kötöttek le.

Did you like it?

Legion: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Zoli

2019. 08. 20. 14:50 - Írta: vendegblogger

16 comments | kategória: kritika

Something for your M.I.N.D.

A Legion a kedvenc mostani sorozatom az Inside No. 9 mellett. Tehát ez egy csúnya, ömlengős ajánló lesz, ami homokba dugja a fejét a sorozat minden negatívumával szemben.

A Legion kicsit olyan, mint egy antológiasorozat – várod, hogy milyen agymenést találtak ki az eheti epizódra. Minden epizód nézésének meg kell adni a módját és átadni magad az élménynek. Hagyni, hogy átmosson a kreatív világa és elmerülni benne. Azt hiszem, erre kellene használni azt a védekező álláspontot, hogy „kapcsold ki az agyad” nem pl. a legújabb Roland Emmerich-filmre. Szerencsére a legelső rész jó reprezentációja az egész sorozatnak. Akinek az nem jött be, annak kár tovább erőltetni.

A Legion az egyik(?) legjobb képregényadaptáció, bár az X-Men világában nehezen értelmezhető, a Fox-os mozifilmekre például semennyire nem hasonlít. Sokkal inkább olyan, mintha a Shade, The Changing Man című Vertigo-képregényt adaptálná, ami mindenkinek kötelező, akinek tetszett a sorozat! Annyiban mégis az X-Men szellemiségét viszi tovább, hogy ami a képregényekben a más rasszok vagy szexuális hovatartozás elfogadása volt, az a tévésorozatban a mentális problémák megértésévé és elfogadásává vedlett át.

A sorozat készítői Noah Hawley-val az élen a Morpheus által felvetett kék-piros kapszula dilemmájánál egy másodpercnyi gondolkodás nélkül a pirosat választották, majd leöblítették jó adag pszichedelikus drogokkal és megmutatták nekünk, hogy milyen mély is a nyúl ürege. A teljes sorozatot nézve ráadásul kiderül, hogy több nyúl és több üreg is van. Egyszerre zuhanunk mindegyikben a tér és idő összes tengelyén.

Ha sorrendbe kéne rakni az évadokat, akkor szerintem 1.=3.>2..

Az első vizuálisan gyönyörű elmélkedés a mentális zavarokról egy még viszonylag fókuszált és jól követhető cselekménnyel ötvözve. Egy majdnem tökéletes sorozatévad. A második szezon az ahol biztos feladták páran. A szereplők a cselekmény hiányában, gyakorlatilag cél nélkül, kábán, esetleg bedrogozva téblábolnak és várják, hogy előbb vagy utóbb majdcsak történik valami. Szép húzás, hogy ez ráadásul a leghosszabb évad. Azért itt is vannak bőven piszok erős epizódok, többek között a multiverzum (2×06) vagy a „miért kék Lenny szeme?” (2×05). A harmadik évad afféle szintézise az első és második évadoknak, de felemelve az első színvonalára.

Tovább mögött spoileres leszek, bár a Legion nagyrészt immúnis a spoilerre. Tovább…

Második blikk: Abby’s

2019. 04. 10. 16:50 - Írta: winnie

1 comment | kategória: 2018/19,kritika

Múlt héten filóztam azon, hogy vajon mi az idei egyetlen nézős többkamerás komédiám... Mert bármennyire is nem az én műfajom, valamiért mindig van egy, élő közönség előtt, színpadon felvett szitkomom.

Anno a Last Man Standing élt túl nálam egy szezont, majd jött a Clipped, de bírta egy évadon át a The McCarthys, meg a Kevin Can Wait is, ja, és még volt az Undateable, mert amikor élőre váltott a sorozat, akkor kötelezővé vált. Még talán akadt egy (mi volt az tavaly???), de az biztos, hogy a 2018/19-es országosok közül nálam a The Neighborhood állt a nézős szinthez a legközelebb, de 3 rész után azt is kaszáltam. Igen, az Abby’s sem került be közéjük.

human pilotkritikájának kommentjeiben olvashattátok a véleményemet az NBC újonc komédiájáról. Külsőségek tekintetében ebben a sorozatban minden ott van, amiért szurkolnék neki, meg amiért nézni akarom, egyedül csak az hiányzik, hogy igazán jó is legyen. Ma meg már nem tartunk ott, hogy olyasmire szoruljak, hogy nézhető kategóriásat nézzek, vagy éppen színészeket – akkor már megnézem másodjára a The Middleman-t, nem? Abban is benne van Natalie Morales.

A sorozat csupán egy sima beszélgetés a kocsmában pár ember, a személyzet és a vendégek között. Ergó eladni sem könnyű a koncepcióval (most az, hogy mindezt felcicomázzák azzal, hogy az egész egy illegális hátsó kerti létesítmény, meg hogy nem belső stúdióban, hanem kintiben veszik fel, élmény kapcsán nem jelent sok pluszt), a gond az, hogy a megvalósítással sem.

Persze szimpatikus a végeredmény, ha nem lennének másféle igényeim el is néznék belőle olykor 20 percet, de két rész után érzem, hogy egy másodpercig sem tudnék rákattanni. Vannak benne jobb ötletek, jópofa visszatérő poénok, amik idővel akár legendary-kké is kinőhetnék magukat, de ennyi, semmi több. Viszont simán elhiszem, hogy aki rákattan a felállásra, az gond nélkül élvezni fogja, mert elég egyenletes.

Számomra igazából olyan semmilyenke lett a sorozat. Nem kínos. Nem rossz, per se, csak…, nem tudom, olyan 4-5/10. Hiányzik belőle valami. Meg is mondom, hogy mi: a fentieket leírva az jutott eszembe, hogy ezen a sorozaton marha sokat dobhatna, ha élőben menne, már csak a szabad ég alatti forgatás miatt is. Na, akkor, ilyen szereplőkkel tuti, hogy kötelezően nézős lenne.

(És nem, nem akarok belemenni ebbe, mert én is tudom, hogy marhaság, hogy ugyanaz az alapanyag felvételről nem nézős, élőben meg igen. Az Undateable esetében bebizonyosodott, hogy csak ennyi kellett a nézőssé válásához a komédiának. Magam sem értem. Biztos annak az esélye, hogy Neil Flynn elröhög valamit, vonzó.)

Shameless: vége a 9. évadnak

2019. 03. 11. 21:00 - Írta: Necridus

10 comments | kategória: kritika

Tavaly augusztusban jelentette be Emmy Rossum, hogy távozik a Shameless 9. évadját (melyről az írásaim elérhetőek itt, itt és itt is) követően, amit rendesen promóztak is. Csak az a baj, hogy amennyire beharangozták a nagy esemény, annyira csalódást keltő évadzárót kaptunk. 

Úgy tűnik, elszóltam magam, amikor a szezon kétharmadánál az egyik legjobb évadnak tartottam a mostanit, mert onnantól kezdve romlott el valami. A tovább mögött konkrétabban is leírom, hogy mégis mi, de már spoileresen. Tovább…

The Conners: vége az 1. évadnak

2019. 01. 30. 18:20 - Írta: winnie

Add comment | kategória: 2018/19 finálék,kritika

Én ilyet még nem nagyon pipáltam. A Roseanne újkori első évadjának zárásáról szóló írásomban arra a következtetésre jutottam, hogy bár a címszereplő foghegyről odavetett poénjai nagyon ülnek, valójában a karaktere inkább kerékkötője volt a kifejezetten köré épített szezonnak. Most pedig, a kirúgása után nélküle készített, de egyébként elvben semmit sem változó spinoff kapcsán ismét csak azt kell mondanom, hogy ez így nem működik a korábbi szinten.

Szóval mégiscsak kellett ebbe a sorozatba Roseanne karaktere? Míg az anyasorozat 10. évadja a tavalyi szezon nagy meglepetése volt számomra (2018/19-ben talán ez volt a szokásos egyetlen többkamerás komédiám), a spinoffnak már a pilotja totál elkedvtelenített és a kasza felé taszította a szériát. És látva a finálét, csak még jobban igazoltnak érzem a kiszállási/kaszálási döntésemet. Hiába újonc, a The Conners már nem a régi.

Ami tényleg azért fura, mert gyakorlatilag semmi sem változott. A hangvétel maradt, a karakterek is, John Goodman tovább morgolódik Dan-ként, mint ahogy Jackie, Becky és Darlene is ott van, ráadásul kiemelt szálakat építettek idén köréjük, azonban mégis valahogy minden szürkévé vált – még a karaktereik is, csupán fellángolásaik vannak olykor. Tényleg szükségük volt a poénokhoz egy olyan partnerre, amit Roseanne karaktere biztosított, hiányzott az utolsó szó.

A szereplők konfliktusai egymás között olykor ugyan működnek, de abszolút nem komédia szintjén, a humor terén nagyon visszaesett a Roseanne-hez képest a The Conners. Az évadzáró szokás szerint próbált drámaibb lenne, ráadásul egy elég komoly következményekkel kecsegtető cliffhanger-t is húztak, de valahogy nálam egyik szál jelentősége sem jött át.

Lehet, hogy egy felületesebb megközelítéssel jobban kiegyeztem volna, ha kevésbé mennek bele a személyesebb szálakba? Talán. És egyáltalán nem azért, mert én is felületes dolgokat akarok nézni, egyszerűen csak a többkamerás szitkomok vázlatosan megrajzolt, minden rész elején rebootolt karaktereihez a kevésbé fajsúlyos magánéletbeli szálak illenének. Ld. a fináléban is visszatért Johnny Galecki karaktere, David, de egy másodpercnyi mélységet sem sikerült teremteni vele és a kialakuló dilemmával.

Azért mellékszereplőkben még mindig erős a sorozat, minden további nélkül be tudnak hozni visszatérőnek olyanokat, mint Jay R. Ferguson, Matthew Broderick vagy Juliette Lewis, de manapság ez már rettenetesen kevés. A sorozat siker marad valamilyen szinten az előtörténetének köszönhetően, pár évad még biztosan benne lesz, de nem érzem, hogy tudna akkorát változni, hogy ismét a nézője legyen Conner-éknek.

ui: Arra mondjuk nincs mentség, hogy mostanság elkezdték idiótának nézni a nézőt. A zárás elején rögtön kétszer is megtörténik, hogy nem hagyják annyiban az egyértelmű poént, hanem megmagyarázzák, hogy az előző mondat miért volt vicces – először a Becky-nek vett mellpumpa kapcsán, majd az ágynemű cipelésével. Le az efféle repetitivitással!

– We almost grabbed you a stroller, too, but we thought you’d like to pick that out. But we did get you a breast pump. “For all shape and sizes.”
– So a stroller is too personal, but the breast pump, you figured, “What the hell?”

– Oh, my God. You finally did it. I know she was horrible to you, but… but she was your mother. Now, we’re gonna have to say that this was an accident.
– What? These are drapes. You thought this was Bev?

The Punisher: kezdett a 2. évad

2019. 01. 25. 21:45 - Írta: human

42 comments | kategória: kritika

Frank is back. Mondjuk nem annyira meglepő módon képtelen volt a seggén ülni az első évad végén kapott új életében. Pedig most tényleg minden lehetősége megvolt rá. Viszont az eddig látott 3 rész alapján egyelőre nem érzem erőltetettnek a visszatérését a Netflixre.

Bár superpityu írt az első évadról, de azért nem volt egyedül ott a végén a stábból. Igazság szerint részemről kicsit visszásabb az összkép, mert végig azt éreztem, amit a legtöbb Marvel-Netflix kapcsán hallani: túl volt húzva. Konkrétan: darálásra szánják a sorozatot, és egy kvázi bottle epizód van a közepén?

És ugyanez igaz szerintem a Wilson kölyök szálára is. Egyszerűen töltelék. Persze viszonylag normálisan van megírva, így mondhatjuk, hogy az önbíráskodás két oldalát mutatta be, de az ennek kapcsán emlegetett morális kérdések bőven elfértek volna a Frank-Billy-Madani trió között. Persze kicsit máshogy alakítva ezeket a karaktereket, mint amilyenek végül lettek.

Ne értsetek félre, nem húznám túl mélyre a The Punisher első évadját, mert így is könnyedén ott van a jobban sikerült Marvel-Netflix termékek között (Daredevil 2. és Jessica Jones 2. évadot ütötte), simán lecsúszott, csak 8 töményebb részben teljesen más lett volna a fekvése. És innen még érdekesebb amúgy a 2. évad kezdése, ami valami eszméletlenül sikerült. Persze olvastam, hogy a 4. résztől jön a törés, majd kiderül.

Konkrétan ez a 3 epizód egy remek akciófilm volt, valamennyire le is zárták. Remek új karaktereket hozott, az “idegesítő” lányt már most lehet kedvelni, Frank pedig valamennyire boldogabban olyan egysorosakat nyom, hogy öröm hallgatni. Arról ne is beszéljük, hogy micsoda Assault on Precinct 13 homage-t kaptunk a végére.

Sőt, ha már az első évadnál superpityu kiemelte a durvaságot, akkor itt szorozhatjuk is rögtön kettővel azt. Mondjuk nagyjából egy éve bemutatott szezon, ha jól emlékszem még csúszott is, az akkori amerikai lövöldözések miatt finomítottak rajta, legalábbis a terroristás szálon biztosan. Hát, most nem érezni ilyesmit, a verekedések brutálisak, a lövöldözések senkit sem kímélnek.

Mondjuk érdekes innen tippelni. Persze holnap folytatom, nem azért, csak úgy tűnik a kirándulás után az első 3 részt lehúzó Billy-szál lesz erősebb. Igen, egy dologba tudok csak belekötni, mégpedig az emlékkirakóst játszó “kedvenc” szociopatánkra, na meg a nedves bugyis (tipp) pszichológusra.

Bár a 3. évados tevek ellenêsre a korábbi kaszák miatt a tippem az, hogy nemsokára kapjuk a kaszajelentést, de ez olyasmi ponyva, aminél egy másodpercre sem sajnálom a bele fektetett időt. Legalábbis egyelőre, aztán majd kiderül a többi.

Mivel Netflixes a sorozat, így természetesen már az egész évad rendelkezésre áll. Majd arról is lesz írás, de most maradjunk a kezdő részeknél, és ha a későbbiekről beszéltek akkor azt jelezzétek és spoilermentesen tegyétek.

Pilot: Schooled

2019. 01. 15. 14:55 - Írta: human

9 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

A 90-es évek a spinoff sorozatoknak is kedveztek, ezzel indít a Schooled, na meg a Xena és az Angel felemlegetésével. Hát, a The Goldbergs spinoffja az ABC-n nem lesz legendás, viszont a hangulatot ügyesen átörökölte az anyasorozattól.

A történet Lainey karaktere köré szövődik, aki felnőve kénytelen szünetet tartani rocksztárálmainak megvalósításában, és zenetanárnak áll a régi sulijában. Ezt persze cak ideiglenes megállónak tartja életében, de gyorsan rájön, hogy szívvel csinálva jobban megy ez is.

Persze ennek kapcsán sok régi Goldbergs-es mellékszereplő is visszatérhet, szerintem ez az “előléptetés” ennyi alapján működik is velük, nem tűnnek olyannak, akik csak 2 percben voltak jók anno. Sőt, az alapsztori új nézőként is sima ügy, és szinte mindegyik jelenet úgy van felépítve, hogy bárki nézheti. A kérdés, hogy érdemes-e? És sajnos arra felé hajlanék, hogy nem annyira.

A Schooled tipikusan a nosztalgiavonatra szállt fel, ami nem meglepő, tekintve az anyasorozat The Goldbergset, viszont aki abból már kiábrándult, az nem itt fog visszatérni, főleg, hogy errefelé már még kevesebb lesz a személyes kapcsolódása is az íróknak.

Persze a mosolygós hangulat maradt, nyilván pár pillanatra betalált ez a pilot, és nem lehet igazán földbe döngölni, viszont egy másodpercre sem merült fel bennem, hogy érdekelne a folytatás. Egyszerűen ez valahogy kevés, még a nosztalgiából is, hiszen országos csatornákon kívül azt is sokkal jobban nyomják.

Ez nekem az a tipikus sorozat, amit ha egyedül vagyok és nem akarok csöndben enni, akkor néznék. Viszont ez a niche szegmens az, amit nálam kivált a YouTube (meg már van is ilyen sorozatom a Lethal Weapon személyében). El nem tudom képzelni, hogy egy ennyire szürke, de néhol azért aranyos sorozatot így 2019-ben aktívan várjak.

Egyszerűen semmilyen volt a pilot. 6/10. Különösen durva volt így egy másik hasonló széria (a Twitter követőim kitalálhatják, melyik) után látni ezt a nosztalgiavonatot.

Pilot-mustra: Charmed – 1×01

2018. 10. 15. 18:40 - Írta: winnie

35 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra

Are you seriously being serious?

A pont 20 évvel ezelőtt indult eredeti Charmed-ot ismertem, de szerintem csak az 5-6-7. évadokból láttam kábé 10-10 részt, szóval nem sok minden köt a sorozathoz, nem fogok összehasonlítani vagy rajongói vénát belevinni a posztba.

Az új sorozat középpontjában is három lánytestvér áll, akiket rádöbbentik arra, hogy különleges képességekkel rendelkeznek, mivel boszorkányok, s ezért közös döntést kell hozniuk, hogy vállalják-e azt, hogy minden vasárnap hetidémonokat gyilkoljanak főműsoridőben a CW-n.

CHARMED – 1×01 – 2,5/10

A történeten (vagyis a sorozat motorján) nincs mit kifejteni. Két tesó anyuval él, anyu meghal, feltűnik egy harmadik tesó, jön egy démon, megölik a démont. És persze közben megtörténik a lényeg, ahogy hőseink felfedezik, hogy képességekkel rendelkeznek, ki telekinézissel, ki időmegállítással, ki pedig gondolatolvasással – ez volt a pilot egyetlen olyan aspektusa, amire tényleg szántak annyi időt, hogy ne csak lógjon a levegőben.

Ugyanis nem tudom, hogy milyen volt az eredeti sorozat kezdése, de ez a pilot valami elviselhetetlenül rohanós volt. És nyilván a tempó sokszor üdvözlendő, de a történet a 20 éves alapanyagnak és rengeteg klónnak köszönhetően egy másodpercig nem volt sem eredeti, sem érdekes, a “bumm a közepébe”, “legyünk túl a kötelező körökön” kezdés pedig minden érzelmi kötődés, vagy dráma átérzésének lehetőségét elvette.

Seriously, no interest in changing the course of humanity?

Nyilván kezelhetjük az egészet úgyis, hogy az alapfelállást mindenki ismeri, és ahhoz kaptunk némi előszót, a sztori szerkezete pedig felfogható klasszikusnak, a gyökerekhez visszanyúlónak, de ebbe a 40 percbe még mitológiát sem nagyon sikerült beleerőltetni, sem a Book of Shadows, sem pedig a démon kapcsán, az egészen csak átrohantak, mintha egy bevásárló lista tételeit pipálták volna ki.

Nem mintha sokat lehetett volna várni a démon terén, de az, ahogy az első támadást kezelték az erdőben (ami külön WTF, erőltetett szál volt), az remekül mutatta, hogy mennyire nem volt semmi kifejtésre idő, a szálba belevitt látszólagos rejtély megoldása pedig nem okozhatott sok meglepetést. Ez az a szint, amikor szerintem felesleges meglepetés okozására utazni, inkább egy jobban megalapozott, csavar nélküli mellékszálat kéne írni.

Nem mondom, hogy csalódás volt a kezdés, hiszen nem voltak különösebb elvárásaim, de azért valami megkapóbbra számítottam volna. Ha nem is izgalomra, akkor a testvéri kapocs kiemelésére, vagy mondjuk némi bájra, de a karakterek egyikre sem adtak lehetőséget, köszönhetően annak, hogy a harmadik tesó még friss jövevény, az egyikük pedig dühös jogvédő aktivista. Ettől még ő legalább mulatságos volt helyenként, ahogy némiképp túltolták vele az eszméit, ez a megközelítés bejött.

Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy akadt egy-két szórakoztató jelenet (például a lekötözött) eligazítás, ahol megcsillantak bizonyos lehetőségek, illetve afféle ironikus megközelítési mód, de ezeket elég hamar feledtették a túlpörgetett és túljátszottak. Csak abban bízok, hogy a következő részben már nem kell alapozni, lesz idő kibontani egy sztorit, és talán a sorozat hangjára is rálelnek. Mert ez eddig édeskevés.

Next Posts Previous Posts