login |

Mayberian Sanskülotts: Akarat + Besúgók és provokátorok

2022. 05. 22. 16:10 - Írta: human

1 comment | kategória: hazai termék,video

Egy teljes, sok sorozatjelenetes klip jött az Akarathoz, és van mellé egy Besúgók és provokátorok dal is a tovább mögött, hogy dúdolhassuk a sorozat zenéit a finálé után is.

Tovább…

Minden A besúgóról!

2022. 05. 17. 16:10 - Írta: human

2 comments | kategória: hazai termék,video

Rengeteg a tovább mögötti kulisszás adag, van itt videó a rendezőkről, a casting folyamatról, az idősekről és fiatalokról, de még a Máté is tanácsot árul. A fináléról már írtunk. Sokaknak tetszett, sokan nem szerették, megosztotta a közönséget.

Tovább…

A besúgó: vége az 1. évadnak

2022. 05. 13. 15:50 - Írta: winnie

39 comments | kategória: hazai termék,kritika

Bármi van, sose menj szembe a rendszerrel.

Erős kezdés után némi visszaeséssel vegyes stagnálás, majd egy felpörgést követően egy aprócska pukkanás – nálam ez volt a hazai gyártású európai HBO Max Original-sorozat évadíve. Nem csak csalódás volt ez a zárás, de még magasan a leggyengébb epizód is lett a szezonból, amiért kár.

Lehet, hogy sorozatszinten van egy erős készítői elképzelés A besúgóról, de visszanézve a szezonra azt kell mondjam, hogy annak nem volt komolyabb kifutása. Igen, lehet mondani, hogy történet szempontjából kaptunk egy csúcspontot (ehh…), de a karakterek többsége nem futotta meg az ívét, a többség lógva maradt, és ami talán a legkardinálisabb “bűn” (oké, hiányosság), hogy az erős payoff, a katarzis is elmaradt.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Finálė előtt: A besúgó

2022. 05. 12. 15:50 - Írta: winnie

12 comments | kategória: hazai termék,kritika

Imre, leszarom, oldd meg!

Kezd kibújni a szög a zsákból? Miközben a mainstream sajtó kezdi egy kicsit megcibálni a szent tehén HBO bajszát A besúgó kapcsán (ami ugye nem HBO, hanem HBO Max-sorozat, de ezt most engedjük el, hiszen eleve a “nagy”, azaz az amerikai HBO és az HBO Europe is csak névrokon), addig azt is látni visszajelzéseken, hogy elég korrekt támogatói bázis épül ki körülötte – tényleg  kíváncsi lennék, hogy népszerűbb-e, mint az Aranyélet, mert ahogy a pilotírásomban is jellemeztem, ez egy teljesen kommersz, popcorn sorozat, ergó sokkal komolyabb tábort mozgathat meg.

Én továbbra is ott tartok, hogy bár látom, hogy sok mélység nincs a sorozatban (ami helyenként, skiccesen előfordul, számomra az is megteszi), abszolút nézős maradt, élvezem, mert a maga kiszámítható módján izgalmas, pörög, kis túlzással zsánersorozatnak is mondható lenne, pedig olyanokkal a hazai színtéren nem vagyunk elárasztva. Talán ezért is lehet, hogy sokkal jobban viszonyul hozzá a hazai átlagnéző, mint egy random külföldi kettős ügynökös szériához.

Konkrétan ez is az egyetlen komoly kritikám A besúgó kapcsán, hogy a műfajt annyira nem játssza ki. Az amerikai országos csatornákon az elmúlt 5-10 évben volt bőven hasonló stílusú széria, de azok sokkal több kiélezett szituációt prezentáltak, ilyen szempontból a popcorn pattogtatására szánt kapacitás egy részét elvitte a nosztalgikus körítésre fordított erőfeszítés, de még ezt sem bánom igazán, mert tényleg olyan vizuálisan az egész, mintha a gyermekkori tárgyaim között turkálnék, konkrétan időt utaznék, és ilyen szempontból biztos, hogy nem akadok fenn azon, hogy valami a 80-as évek elejére vagy a végére volt jellemző.

Az 5. résznél jelentkeztem legutóbb, és azóta ugye Gergő közel került a lebukáshoz (és a halálhoz is), köszönhetően pár elég nagyívű set piece-nek, amik törvényszerűen a fent említett mélységtől ugyan még jobban megfosztották a szériát, de cserébe körömrágással szolgálhattak – sajnos azzal, hogy a fókusz túlságosan is beállt 1, max 2-3 szereplőre, a többi mellékkarakter fájó módon a perifériára szorult. (Katka kapcsán az 1×07 nézése közben már fogalmaztam is magamban azt, hogy mit fogok írni, hogy mennyire elpocsékolt szereplő, hogy igazából semmit sem kezdtek vele, amikor hopp, hirtelen kapott egy vargabetűt a sztorija, én pedig máris tágra nyílt szemekkel kezdtem figyelni, és közben vizionáltam azt, hogy milyen is lehetne így majd a 2. évad – legalábbis remélem, hogy a fináléban nem fogják rögtön lezárni az új vonalát.)

A 8 részes közepesen rövid évad törvényszerűen sajnos/szerencsére azzal jár, hogy a főhőssel sokkal gyorsabban kell megjáratni a kívánt utat, így lehet, hogy kissé hirtelennek tűnik az, amin végigment Gergő, ahogy a teszetoszaság után elég komolyan kézbe vette saját sorsa irányítását és mondhatni szélsőségesen betorzult (és nyilván az is eléggé fel van pörgetve, ahogy a klasszikus csavart behozva egy oldalra kerül a nemezisével), de ennek kapcsán inkább csak az aggaszt, hogy innen merre lehet út a folytatásban, egy esetleges 2. és 3. évadban, mert ha valaki megjárja egy szezon alatt a saját ívét, akkor onnan már nehéz lesz elmozdítani. Remélem, hogy nem csak egy évadban gondolkoznak. A Duna kör behozása miatt én reménykedem, hogy lehet folytatás.

ui: Beszédes a nosztalgiás elfogultságom kapcsán, hogy engem már azzal meg lehetett venni, amikor a neonfénycső-hangokat hallom.

Emlékeztető: A besúgó 1. évad

2022. 05. 01. 18:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: ajánló,hazai termék

Ma. HBO. 20:00. The Informant – 1×01 (pilotkritika + előzetes + főcím) – az HBO Max-os premier után a tévében is látható.

Van, aki a tévés premierre várt, vagy majd szezon végén fog darálni?

Nem hiszem, hogy sok újdonságot el kéne mondanom az HBO-snak induló, de HBO Max-os sorozatról, ami a Született lúzer után az első saját ötleten alapuló alkotása a prémium csatornának, és ami először volt valódi világpremier, legalábbis azokban az országokban, ahol van HBO Max. Sajnos azt nem tudjuk meg, hogy miképp szerepelt, hiszen adatokat nem adnak ki, de talán az támpontot jelent majd, hogy kap-e a sorozat 2. évados berendelést. (Ennek kapcsán érdekes kérdés lehet az, hogy mi alapján döntenek: minőség? hazai szereplés? nemzetközi szereplés? – ha utóbbi, akkor lehet, hogy mégsem annyira jó, hogy világpremiert kapott?)

Hivatalos tartalom a kép alatt – ez volt az első csapat-promókép anno:

Magyarország, 1985. A húszéves Geri vonatra száll, hogy szeptembertől egy budapesti egyetemen tanuljon. Azonban az állambiztonság Tartótisztje megzsarolja beteg öccse gyógyszerellátásával és arra kényszeríti jelentsen a kommunista rezsim ellen lázadó osztálytársáról, Száva Zsoltról. Geri barátokat szerez majd egy merész csellel bekerül a fiatal vezér belső körébe és megkezdi kettős életét. Bemutató: április 1.

A besúgó: 5 rész után

2022. 04. 28. 15:50 - Írta: winnie

18 comments | kategória: hazai termék,kritika

Holnap célegyenesbe fordulunk, és talán azért is írok ez előtt, mert az HBO Max öt epizódot osztott meg premier előtt az újságírókkal, ami alapján véleményt mondhattak a sorozatról. Általában pozitív véleményt, amihez én hozzátettem, hogy sajnos a kezdeti lelkesedésem nem fokozódott részről részre, inkább csak megmaradt szinten annak köszönhetően, hogy még mindig nagyon erős a nosztalgiavonat.

Az 1×05 volt eddig talán a legjobb példa arra, amit korábban is írtam, hogy annak ellenére, hogy pörgős a sorozat, valójában sok minden nem történik benne, a sztorija még mindig nagyon röviden összefoglalható. Folyamatosan nyílnak a potenciállal teli szálak, amiket vagy hamar elvarrnak a készítők, vagy pedig egy kicsit meglifegtetnek komolyabb következmények nélkül. Nem a túlzott komplexitást várnám el, hanem valami mélységet, ami lehetőséget adna komolyabb kibeszélésre, mert egyelőre még mindig inkább csak az a téma a nézők között, hogy milyen volt a kor, amiben játszódik a széria.

Ettől még a külsőségeknek köszönhetően, a maga popcorn módján továbbra is zseniálisan csúszik a sorozat. Kíváncsi vagyok, leköt, szórakoztat –  a jelek szerint Szentgyörgyi Bálint pontosan tudja, mivel lehet a nézők (vagy legalábbis egyes nézők) kedvében járni, hiszen jó volt látni, mind a hazautazást, az “akciózást” a demokrata dzsemborin, sőt, még a romantikus szálak további erősítését is, csak sokat még mindig nem haladunk előre, és ha mégis, akkor is csak túlságosan durva ecsetvonásokkal rajzolják meg a követendő utat, valahogy nem észrevétlenül fésülik egymásba a szálakat, inkább csak egymás után kerülnek, miközben “ez és ez is van” módra követjük a szereplőket. Nincsenek átmenetek, a párfordulások (veled vagy vs nem vagyok veled, haver vagy vs nem vagy haver, szeretlek vs nem szeretlek) csak megtörténnek, illetve minimális, tessék-lássék írói rásegítéssel elősegítik a “megtörténésüket”, vagy hogy mondjam.

Persze mindez komolyabban nem zavar, de tényleg próbáltam valahogy rálelni arra, hogy mi hiányzik A besúgóból, hogy mi az, ami valóban megkerülhetetlen szereplővé tehetné a hazai sorozatos palettán, melyen egyébként nincs kétségem afelől, hogy igen előkelő helyre fog kerülni, akár 2022-t nézzük, akár az elmúlt évtizedet. És ezt nem hinném, hogy korai lenne kijelenteni, mert van benne valamiféle biztonsági játék, ami egy-egy merész és/vagy ellentmondásos megoldás bedobása ellenére is egy bizonyos szintnél lejjebb nem engedné.

Talán a rész befejezése már járni fog némi következménnyel, hiszen belátható közelségbe került a lebukás, de persze az efféle jó eséllyel csak mézesmadzag, hiszen ez a “csak nem húzzák meg!”-kategória lehet, szóval holnap kiderül, hogy pusztán beetetésről van-e szó, vagy valójában komoly váltásra kerül sor, amivel A besúgó alapfelállását is elég komolyan felborítanák. Ahogy írtam, én még mindig kifejezetten élvezem a nosztalgiába csomagolt egyensúlyozást a két oldal között, kár lenne a kettős ügynökös szálat elengedni.

Bábu vagy

2022. 04. 14. 22:00 - Írta: winnie

9 comments | kategória: hazai termék,video

Nem tudom, hogy lesz-e 4. részes A besúgó-poszt holnap, de eszembe jutott, hogy az 1×03-hoz az erős KFT-dal feldolgozása a Carson Coma-tól még elfér a tovább mögé. Főleg, hogy külön forgattak hozzá retró klipet a szereplőkkel.

Tovább…

A besúgó főcíme

2022. 04. 11. 16:10 - Írta: human

6 comments | kategória: hazai termék,video

Ki az, aki minden rész elején végignézi a tovább mögötti videót? Csupa retró felvétel – kettő snitt kivételével, derült ki tegnap a Telex cikkéből. Na, ki találja ki, melyiket vették fel ma?

Kritikánk már van a harmadik részről.

Tovább…

A besúgó – 1×03: Dzsembori készül

2022. 04. 08. 15:50 - Írta: winnie

25 comments | kategória: hazai termék,kritika

Most meg fog enni a rendszer, fiam.

Na, ki találja ki, hogy az idei pilotkritikák közül melyik kettő volt kommenteltebb A besúgó első részes írásánál? Magyar produkció ide vagy oda, azért ez nem semmi. A poszt végén elárulom a megfejtést*. (Ez egyébként mindig jó ujjgyakorlat és érdekes utánanézni, amit akkor konstatáltam, amikor meglepődtem azon, hogy 2020-ban a zseniális Tales From The Loop-hoz írtunk a blogon a legtöbb kommentet a pilotok közül. Azóta mindig azt mondom, hogy beszédes, hogy mely címek nyerik el ezt a titulust.)

Az HBO Max jóvoltából a sajtó egy része 5 részt falt be a The Informant angol címre hallgató magyar sorozatból, hogy aztán hosszú heteket várhasson a folytatásra, ennek ellenére azért megpróbálkozom egy epizodikus kritikával, bár kicsit nehéz lesz elválasztani egymástól a részek határait. Ami egyébként jól mutatja, hogy A besúgó valami piszkosul könnyen csúszik. És ez számomra az egyik legnagyobb pozitívuma.

Ami nem azt jelenti, hogy abszolút elégedett lennék a sorozattal. Nem, távolról sem. Sőt, szerintem az első két rész jött be leginkább azokból, amit láttam, és lehet, hogy kicsit zavarnia is kéne annak, amit kiemeltem múlt héten, hogy a hangulat egészen magával ragad és elfedi a vékony, kettős ügynökös sztori hiányosságait, amit tényleg csak helyenként dobnak fel elgondolkodtatóbb és bizonyos dolgokra remekül reflektáló mondatok. De akkora baj lenne az, hogy egy sorozat “csak” leköt és szórakoztat, ha egy másodpercig nem untat és a játékideje észrevétlenül elsuhan? Ha megtekintés után valamennyire elillan és nem sok mindent lehet utána kibeszélni róla? Bár ki tudja, talán ez sem igaz, majd most kiderül.

A legjobb példa egyébként a hangulatbombára az 1+ perces bulira vonuló egysnittes volt (egy perceset nevezhetünk már egysnittesnek?). Annak ellenére, hogy amerikai szám bömböl a háttérben (naná! és milyen!) a tervezett Rambo-vetítés előtt, remekül átadta az életérzést, de ugyanígy jöhetnének még olyan kolesz előtt lógós fiatalos életképeket, mint a lenti, Trabantos. Némiképp ugyan csalódás volt a rész elején nem a két lányt sztorijának a folytatását látni, de a jelek szerint ezt a karakterflashback-es szerkezetet fogják végigvinni, mindenkinek belepillantva az előéletébe, így támogatva meg némiképp a karaktereket. Nem gond, jöhetnek, talán majd a tartótiszt is fog kapni.

A történet kapcsán amennyire megemelte a téteket az 1×02 zárása, olyannyira lehangoló volt látni, hogy milyen könnyen megúszta Geri a lebukást. Ami persze máshonnan még ugyanúgy érkezhet, szóval az egyensúlyozás a két oldal között megmarad, de az efféle megoldások túlságosan is kötelező csalik érzetét keltik. Cserébe viszont láttuk és hallottuk a besúgás, jelentés menetét és mikéntjét, amiről eszembe jutott, hogy az igazi az lenne, hogy a néző kétségben legyen afelől, hogy mik a valódi céljai a főhősnek, de itt nem hiszem, hogy bárki kételkedni abban a kérdésben, hogy vajon melyik oldalon áll. Főleg, hogy még gyógyszert is kapott.

Sajnos a rész után továbbra is a történet vékonyságát éreztem legnagyobb problémának, annak ellenére, hogy viszonylag gyorsan egymásra voltak pakolva ezek a lebukik?/nem bukik le? szálak, alapvetően a nagy ellenzéki dzsembori (ez kissé felfújtnak érződik – abban a korban még csak gyerek voltam, így gőzöm sincs, hogy milyen rendezvény kellene számítani) és a szavazás körél szerveződött minden, az ellentéteket (sorozat-játékidőben) szokás szerint 10 perccel később letudva, de azért megágyazva későbbi konfliktusoknak.

Kellemes meglepetés volt, hogy a múlt héten még csak a KISZ-es Antal marcona “verőemberének” néma szerepében látott Béci kiemelést kapott, belőle kérnék minél többet. Meg egyébként is, annak örülök, hogy Antalt nem hanyagolták el, hanem foglalkoznak vele. Bármennyire is nem előtérbe tolt szereplő, vele sok mindent lehetne még kezdeni.

Már múlt héten is kitértem rá, de most nevesítenék is a zene kapcsán, mert szerintem továbbra is lenyűgözően sokoldalú Asher Goldschmidt szerzett zenéje, és úgy tűnik a dalokra és a zenei szerkesztésre az HBO megint ráeresztette Weyer Balázst, aki slágereket és underground dalokat és prezentál. Sosem voltam KFT-rajongó, a számaikat sem igazán ismerem, de azonnal leesett, hogy az 1×03 zenei csúcspontját hozó Bábu vagy az ő daluk: ez az eredetiez pedig a Carson Coma feldolgozás-változata a sorozatból. Szuper választás volt.

Addig is jöhet a folytatás! Hogy melyik rész, az mindegy, az 1×03 után is ezt éreztem. Annak meg továbbra is külön örülök, hogy a nosztalgiavonat ennyire szégyentelenül meg van tolva, sőt, ha kell még úgy is teszek, mintha nem érteném azokat, akikben ez negatívumként csapódik le. Felőlem még akár jobban is ráerősíthetnek erre a vonalra.

*A The Woman in The House és a Severance kapott csak több kommentet, bár nyilván egyik teljes évados premier volt, a másik heti, így nem ugyanazt jelenti a két szám.

Pilot-mustra: A besúgó – 1×01

2022. 04. 01. 21:30 - Írta: winnie

139 comments | kategória: hazai termék,kritika,pilot-mustra

Van egy dolog, amiben hihetetlenül szerencsétlenek és bénák vagyunk. És ezt úgy hívják, hogy demokrácia. Van valami a magyar néplélekben, ami akkor nyugodt, ha valaki azt mondja, hogy “Gyertek utánam, erre, megvédelek titeket!”. Ezeknek az embereknek a vezetékneveiről vannak elnevezve az újkori magyar történelmi korszakai: Horthy-korszaktól, Rákosi-korszakon át, szerintem, visszanézve majd Kádár-korszakig. Ezek egytől egyig fiatal forradalmárokból lett öreg zsarnokok, soha, de soha még semmi jó nem sült ki belőlük.

Megérkezett az első magyar HBO Max Original-ként címkézett sorozat, ami nem csak itthon, hanem másik 60 országban is premier volt ma (értsd: lehet angol szinkronnal is nézni!), majd jól összeeresztjük az ugyancsak mai bemutató cseh utazós gasztrodokuval, a román énekes realityversennyel és a lengyel Enyhüléssel (erről is írunk majd) – vagy a korábbi európai Max Originalokkal (ld. a svéd Lust, a román Ruxx és a dán Kamikaze).

Már csak azért is meg lehetne tenni az összeeresztést, mert akár látatlanban is meg lehetne mondani, hogy A besúgó helyt állna a versenyben. Azért, mert önmagában abszolút megállja a helyét. Mármint egy nosztalgikus, teljesen kommersz, kettős ügynökös sorozatként, ami, ki tudja, idővel (3-4 rész? 3-4 évad?) talán több is lehet ennél.

A BESÚGÓ – 1×01 – 7/10

A 80-as évek közepén járunk, a Kádár-korszakban, amikor Magyarországon még bőven kommunizmus van, de azért már bőven repedezik, szerveződnek belső ellenállási gócok, és egy ilyennek lehetünk talán mi is szemtanúi a sorozat révén, még akkor is, ha a rendszer bukása még pár szezonnal arrébb van, gondolom. Persze az alapból totálisan paranoid hatalom mindezzel tisztában van így minden lehetőséget megragad, hogy egyrészt elzárja a magyarokat a Nyugattól (és viszont), másrészt pedig beszervezett civilek révén szemmel tartsa a renitensebb elemeket.

A besúgó nem nagyon húzza az időt, már az első percben leleplezi a címszereplőt és irányba teszi a sztorit. Főhősünk egy tinédzser srác, aki vidékről Budapestre költözködik, hogy ott kezdje meg egyetemi tanulmányait, és alig indul el vele a vonat, rögtön beszédbe elegyedik vele az Állambiztonság és be is szervezik őt, hogy jelentsen egy leendő koleszos társáról. Nyilván egy teljesen ártatlan, ilyesmire nem nagyon fogékony gyerekről van szó, azonban kénytelen belemenni a játékba.

Ezzel a csomaggal csöppen bele Gergő a fővárosi felsőoktatásba, ami természetesen nem elsősorban a tanulásról szól (bár az is akad, illetve tanításba csomagolt világlátás-bővítés), hanem a haverokról/csajokról és a buliról, ennek pedig nincs híján a kollégiumi élet. Azonban titokban a Kilián koleszben a felszín alatt is folynak bizonyos rendszerellenes dolgok, az Állambiztonság által megfigyelni kívánt srác, Száva vezetésével.

Adott tehát a küldetés, miszerint egyrészt jelenteni kell a fiatalok tevékenységéről, másrészt pedig minél közelebb kerülni hozzájuk, ami természetesen azzal is, hogy felforgatóként, aktivistaként is helyt kell állni. Márpedig a hatalmat kielégíteni és közben rombolni, ráadásul úgy, hogy az ember ne bukjon le egyik oldal előtt sem, nem egyszerű dolog, és ez bizonyos elég komolyan ki is készíti hősünket.

Nem szeretném, ha egyetlen leválthatatlan ember lenne az ország élén, azt szeretném, hogy tízmillióan közösen döntsük el, mikor, mit akarunk.

A besúgót, annak ellenére, hogy konkrét sztori szempontjából elég vékony, számomra abszolút elvitte a hangulat, a 80-as évek nosztalgiája. Számomra a megjelenített világ, az illúzió tökéletes volt (pár ruházkodási döntés kivételével, de a franc tudja, akkor nem Budapesten éltem, szóval meggyőzhető vagyok), és tényleg az volt bennem, hogy innentől kezdve bármilyen lehetne a sorozat, biztos, hogy megtartana, sőt, tetszene nekem – valahogy el nem tudom képzelni, hogy ha egy ilyen korban kapnánk ma egy nyomozós sorozatot, akkor ne lennék fix nézője.

A kellemes és bizsergető nosztalgia mellett persze nagyon erősen jelen van a kor másik adaléka, a politikai szál, ami pont az ellenkező érzést váltja ki a nézőből, mint az előbbi, és minden bizonnyal a jelen korra való áthallások sem tekinthetők véletlen művének. Egyszerre lehangoló, dühítő és izgalmas (szórakoztató?) ilyet látni, csak tudjunk elvonatkoztatni.

Szóval mindenképp elfogult vagyok a kor iránt, és ezt kéretik figyelembe venni, azonban azt éreztem, hogy A besúgónak nem nagyon volt szüksége erre fórra, hiszen önmagában is megállja a helyét. Megint csak tényező lehet ebben számomra az, hogy az Alias óta nagy kedvencem a kettős ügynökös műfaj, bár a The Cleaning Lady kritikájánál is kitértem arra, hogy kissé behatároltnak tűnhet, főleg, ha az írók a(z egyébként teljesen szórakoztató) csikicsukira építenek, hiszen az ha két fél között zajlik, akkor hamar repetitívvé és tét nélkülivé válhat, hiszen tudjuk, hogy egyik oldal sem kerekedhet komolyabban felül, mint ahogy a főhős sem fog lebukni.

Épp ezért vagy a tét, vagy pedig a feszültség megnövelésével lehet a nézőt a képernyő elé ragasztani, és számomra a sorozat első részeiben ez utóbbi terén vallott egyedül kudarcot. Hiába adódtak necces szituációk, valahogy nem éreztem a Gergőt fenyegető veszélyt valóságosnak, cserébe viszont az teljesen átjött, hogy mennyire megviseli őt ez az egész, előre félek attól a szezontól, amikor már belejön mindenbe és vérpofiként fog működni.

A megvalósítás kapcsán a külsőségekről már szóltam, szuper volt a 80-as éveket megelevenedni látni, a zenei anyag is nagyon erős, mind a bedobott számok, klasszikus/retró együttesek, mind pedig a szerzett zene kapcsán, mely utóbbi nagyon változatos és izgalmas. És abban biztos vagyok, hogy anno az Aranyélet elején sokkal jobban szívtam a fogam a színészi alakítások kapcsán. Nyilván Thuróczy stílusát már megszoktam, őt nagyon jó volt megint látni (még vendégszerepben láthatunk pár veterán arcot), de a fiatalok sem okoztak csalódást, sőt, többeket is kifejezetten jónak és meggyőzőnek éreztem.

Simán folytatom a nézést. Nem csak a hangulat miatt vagyok biztos abban, hogy el fogok érni a szezon végéig (amikor az 1×02 közepén volt az nem kihagyhatatlan kocsmai montázs, akkor tudatosult bennem, nagyszerű döntés volt, hogy ez helyet kapott a részben), hanem azért is, mert a karaktereket is sikerült eladni nekem, még a kisebb szereplők is elég jól megmaradtak bennem, maximum amiatt szívtam a fogamat, hogy a két lány kapcsolatát eléggé vázlatosan vezették fel. Ha lesz még 70-es évekbeli flashback, amivel ráerősítenek az ellentétükre, akkor nem szóltam, de ha csak ennyi volt a dinamika megalapozása, akkor az béna.

Kíváncsi vagyok, hogy merre tart a sorozat, hogy milyen ívet ír le a szezon. Aki ugyan kicsit jobban ismeri a kettős ügynökös műfajt, annak lehetnek sejtései efelől, bizonyos dolgoknak, (egyébként nagyon érdekesnek tűnő) vargabetűknek kissé esetlenül ágyaznak meg, de ez legyen a legnagyobb baj, főleg, hogy a legérdekesebbnek ígérkező dinamikák az 1×02 végére még ki sem alakultak, hiszen egyes kulcsszereplők még alig kaptak teret.

Egy másodpercig nem unatkoztam, ami… jó jel? Mondanám, hogy mikor lesz már péntek, de itt van még 3 epizódnyi screener előttem, ugyanis az HBO ellátta a sajtót, szóval lehet, hogy már most folytatom a nézést – hogy aztán heteket kelljen várnom a folytatásra.

A rendszer nem fogja magát hagyni leváltani.

Ilyen egy magyar kolesz 1985-ben

2022. 03. 30. 19:40 - Írta: human

Add comment | kategória: hazai termék,video

Az HBO Max-ra pénteken érkező A besúgóban igyekeztek jól életre kelteni a koleszos éveket az akkor már döcögő szocializmusban.

A tovább mögötti kulisszás videó erről szól. Tudom, én saram, de ránézek Váradi Gergelyre és el nem hinném, hogy koleszos (pedig a forgatáskor még egyetemre járt valószínűleg), Varga Ádám hasonló cipő. Mondom, ez nem a színészi képességeiről szól, csak nekem furcsa látni őket koleszosként.

Tovább…

Ez A besúgó

2022. 03. 29. 16:10 - Írta: human

3 comments | kategória: hazai termék,video

Gyorsan elmondják a tovább mögötti kulisszás videóban, hogy mi a fene ez az új magyar sorozat, ami az HBO Maxra érkezik a héten. Nem csak az alapokat hallhatjuk, de körítést is.

Tovább…

Previous Posts