login |

Age of Samurai: Battle for Japan

2021. 06. 06. 15:50 - Írta: Qedrák

14 comments | kategória: doku,kritika

A szamurájok kora: Harc Japánért egy Netflixes hibrid dokuszéria, amely a magyar nézők körében pár napon át a tíz legnézettebb alkotás között tanyázott, én is ekkor figyeltem volna fel rá, de a szolgáltató egyébként is buzgón ajánlotta, vélhetően a nézői kosaram animés és töris túltengése miatt. Azt nem mondanám, hogy megbántam a  rászánt időt, de ha valakit nálam jobban érdekel a japán történelem és lényegesen többet tud már belőle, az jobb ha távol tartja magát a szériától.

A sorozat lényegében Japán egyesítésének az időszakát mutatja be, három korabeli államférfi működésén keresztül. Oda Nobunaga, Tojotomi Hidejosi és Tokugava Iejaszu nevéről alighanem már hallottak azok is, akiknek a kelet-ázsiai ország történelme nem mond sokat, hiszen a korszakról olyan közismert sorozatok is készültek, mint például A sógun. Az élmény, amit kaptam a szériától, kicsit olyan volt nekem, mintha junkfoodot faltam volna be gasztronómiai különlegesség helyett, amit egyébként az előzetes beharangozók olykor megígértek, és emiatt, valamint a (végül átmenetinek bizonyuló) honi népszerűség miatt arra gondoltam, hogy írok róla, és arról, hogy mit várjunk és mit ne várjunk egy hasonló dokusorozattól.

Egy random Netflixes történelmi, hibrid dokusorozat általában a következő pilléreken szokott nyugodni a megfigyelésem szerint:

  • Az egyik a klasszikus angolszász újrajátszások példáját követi, vagyis a néző követhesse nyomon, hogy mi történt a múltban, és ezt a kamera ne térdig érő romok, vagy kiüresedett épületek között mutassa meg neki, hanem korhű(nek tűnő) ruhába öltöztetett szereplők segítségével. Akár csatáról, akár hétköznapokról esik szó, a kamerának életképszerűen közvetítenie kell a korszakot. Forgatókönyvtől függően egész történelmi jeleneteket is megidézhetnek, párbeszédekkel
  • A másik, klasszikus eszköz, a beszélő fejek használata. Ezek általában hozzáértők, akik elmondják a legfontosabb tudnivalókat a tárgyalt korról/eseményről stb. A tartalomfogyasztási szokások megváltozása természetesen nem hagyta érintetlenül ezt a klasszikus eszközt, ma már ritkán látunk olyat, hogy egy beszélő fejet mutassanak percekig egy dokumentumfilmben. Manapság ezek a szereplők, az ismeretterjesztési funkció mellett egyfajta hitelességi bélyeget is tesznek az alkotások mellé, vagyis megerősítik a nézőben azt, hogy amit lát, az tudományos értelemben rendben van.
  • Végül, de nem utolsósorban, egyre gyakoribbak a különböző infografikák is a Netflixes dokukban. Ezek általában vizuálisan könnyen befogadható módon tudnak információkat közölni.

Ezek az eszközök alapvetően arra valók, hogy a néző számára egy dokusorozat minél élményszerűbb és minél könnyebben átélhetőbb legyen. Emellett fontos szemponttá vált a gyors fogyaszthatóság, azaz a néző figyelmét hamar meg kell ragadni, és lehetőleg minél tovább megtartani. Sorozatról lévén szó mindezt relatív rövid időbe kell beleszuszakolni. Ezeknek a dokuszériáknak már elengedhetetlen része az a fajta forgatókönyv, ami lehetővé teszi, hogy ezeket a célokat együtt sikerüljön megvalósítani. Mindez viszont óhatatlanul is azt eredményezheti, hogy a végeredmény, bár igyekszik megszólítani egy minél szélesebb nézőközönséget, felszínes lesz.

Az így készült szériák legfontosabb eleme az a narratíva, amit a nézők számára meg akar fogalmazni, a részletek kevésbé érdekesek, így végeredményként elsősorban azt tapasztalhatjuk, hogy relatív nagy nézettség mellett a szakmai kritikák és kommentek relatív elmarasztalóak lesznek. Egy-egy jól sikerült dokusorozat esetén úgy hiszem, hogy az a szerencsés állapot, ha az elmesélni szándékozott történet nem telepszik rá a tényleges történésekre, nem áldozza fel az egyébként könnyen megismerhető tényeket a gördülékenyebb történetvezetés oltárán.

Az Age of Samurai: Battle for Japan esetében a legnagyobb hiba szerintem az, hogy ennek a kísértésnek nem tudtak ellenállni. És ez önmagában nem is lenne végzetes, ha a dokuszériák fentebb leírt műveleteit hibátlanul elvégeznék, hiszen akkor csak annyit lehetne megállapítani, hogy szakmailag egy gagyi sorozatot láthatunk, de legalább szórakoztató tartalmat fogyaszthattunk. De az a véleményem, hogy ezen a téren is borzasztó melléfogásokat láthatunk a készítőktől.

A sorozat berendelése idején az angol nyelvű hírekben olyan, mai szemmel már nyilvánvaló túlzásnak tűnő állítások is megjelentek, hogy ez lesz majd a japán Trónok harca, csak történelmi kiadásban. A végeredmény ismeretében ennek az állításnak a valóságtartalma nagyjából ahhoz közelít, mintha ugyanezzel a szöveggel akarnánk eladni a Honfoglalást. Például valamiért az alkotók úgy gondolták, hogy a korszak összes csatája, amit Japánban vívtak, egy erdőben történt. A  fák között harcoló, nagyjából két tucat szereplő édeskevésnek bizonyult ahhoz, hogy elhitesse velem: több ezer, vagy több tízezer fős seregek csapnak össze. Olykor ugyan használtak erre a célra CGI-t, de a bemutatott tucatnyi ütközetből összesen talán két alkalommal éltek ezzel az eszközzel. Feltűnő, hogy a fontos döntések helyszínei is mindig egy-egy erdőben játszódnak le, mintha a 16-17. századi Japánban nem építettek volna erre a célra reprezentatív épületeket, és ha mégis, azokból nem maradt volna meg semmi. (Kevés kivételt az utolsó két epizódban láthattunk).

A különböző, csatákon kívüli jelenetek, amelyekben eljátszották a történelmi eseményeket vagy szereplőket, finoman szólva sem mutattak különösebben magas színvonalat. A jelenetek többsége mögött vagy narráció, vagy a történész-szakértő szövege ment, az a kevés párbeszéd, ami mégis bekerült az eljátszott jelenetekbe, nem győzött meg arról, hogy jobb lett volna egy kicsit több filmes elem a sorozatban. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy a különféle zenékre történő hosszasan elgondolkodva nézésnél ma már kreatívabb megoldásokat is ki tudnak találni a dokumentumfilmesek.

Ráadásul én taktikai hibának vélem azt is, hogy a modern stílushoz képest rengeteg beszélő fejet alkalmaztak. Ennél a szériánál ez úgy működött, hogy az egyes csaták vagy döntések előtt a történészek felvezették a problémát, majd ők is magyarázták meg, hogy mi miért történt. Nem számoltam meg, de legalább másfél tucat embert szólaltattak meg egy-egy epizódban. A történészek szerepeltetése talán azért tűnt ennyire fontosnak, hogy alátámasszák a széria hitelességét (erről majd alább írok), ehelyett azonban a narráció egy részét is rájuk bízták. Gyanítom, hogy sokszor kellett felvenniük azt, mire valamelyikük füstölgő puskacsövekről vagy a zörgő páncélokról kezdett el mesélni, mert ezek a hangutánzó és hangfestő szavak és mondatok minden hasonló szériánál fontosak, de a szakmai nyelvnek nem feltétlenül a sajátja.

Bevallom, én nem egészen láttam annak hasznát, hogy ezt miért egy-egy történész mondta, és miért nem a narrátor, de kommentekben majd a hozzáértők kiigazítanak, én elhagyhatónak találtam volna ezt a megoldást, mert így a nagyszámú beszélő fej talán kissé túlságosan is rátelepedett az elmesélés módjára.

Apropó, narráció: iskolapéldája a sorozat annak, hogy a dokuszériák már úgy készülnek, hogy egy-két csúcspontot mesélnek el, és ehhez igazítják a begyűjtött nyersanyagot. Ez egyébként kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét lekösse, és ne váltson át azonnal egy másik, könnyen elérhető szériára, hanem maradjon az aktuális sorozatnál.

Az Age of Samurai: Battle for Japan készítői csatákat választottak ki erre a célra, vagyis felnarrálták a problémát, a szemben álló feleket és hogy a két fél miért választotta az ütközetet. Ezt követően pedig jöttek a vágóképek magukról a csatákról, ám ezek , mint fentebb írtam, egyszerűen nem érdekesek. A másik probléma, hogy ez a válogatás vélhetően már nem a szakértők bevonásával készült el, különben jelentéktelen ütközetek nem kaptak volna egy fél résznyi körítést, és Japán egyesítésének fontos pillanatai nem maradtak volna ki szinte teljes egészében a szériából.

Hogy szakmailag mennyire nem hiteles az egész széria, annak jó indikátora az, hogy a YouTube japán történelemre specializálódott (angol nyelvű) tartalomgyárosai szinte kivétel nélkül a sárga földig lehordták. (Legalábbis én nem igen találkoztam pozitív véleményekkel, de aki esetleg tud ilyenről, az ne habozzon kommentben jelezni). A szokásos filmes hibák, mint például az a tény, hogy a főszereplők sehol nem viselnek sisakot, a páncélokat rendszeresen átszúrják stb., olyan Japán-specifikus tévedések is jellemzik, mint például, hogy teljesen nélkülözték a korra jellemző szamuráj hajviseletet, vagy hogy lemaradt a lándzsa a korszak jellemző közelharci fegyverei közül, és szó sincs róla, hogy a mindenki katanával hadonászott volna, beleértve a lovasságot is.

Hogy megemlítsünk pozitív fejleményt is, jól mutatják be, hogy a hadviselésben már elterjedtek a tűzfegyverek. A hibák ráadásul az infografikákban is megfigyelhetőek, a térképeken az egyes klánok jelképei gyakran rossz helyre kerülnek, és a felvonuló hadseregek nyíllal jelzett útjai is elkerülik a valódi csatatereket Japán térképén.

Az egész sorozat történelmi hitelességére rányomja a bélyegét az, hogy a narratíva oltárán feláldozták a kontextust és a tényeket. Előbbi még csak-csak érthető, hiszen egy rövid epizódban nem lehet mély társadalmi és történeti folyamatokat elmesélni. De az elbeszélésmód is felülírta a tényeket, ami viszont már azzal járt, hogy szembement a dokuszériák egyik általános céljával: az ismeretterjesztéssel.

A szamurájok kora: Harc Japánértnem egy jól sikerült széria. Nemcsak hitelesség terén akadnak gondjai, de az a benyomásom, hogy mi,t dokuszéria sem igazán működik. Ha valakit érdekel a japán történelem, nézzen bele, egy sorozatnak, röpke délutáni darának elmegy, de a végeredményért szerintem senki nem mer majd garanciát vállalni.

Délelőtti videó 6.: Age of Samurai: Battle For Japan

2021. 05. 03. 12:40 - Írta: winnie

1 comment | kategória: doku,video

A magyar toplistán elért helyezése alapján nem nagyon kell bemutatnia A szamurájok kora: Harc Japánért című dokusorozatot, amiben szakértők érdekességeit és hasznos történelmi infóit rekreált, (a tovább mögötti előzetes alapján) leginkább harcolós jelenetekkel festik alá a 16. századi feudális Japánról.

Nem tudom, mennyire félrevezető a trailer, mennyire akciódús a széria, de az nem lep meg, hogy sokakat érdekelt.

Tovább…