A Netflix múlt heti premierje a platform első saját gyártású holland sorozata volt (ami természetesen magyar felirattal érkezett), és ha valakit az alapsztori érdekel, akkor az egészet el lehet intézni azzal, hogy “titkos diák társaságos” – ebből nagyjából tudni is, hogy mire lehet számítani. Legalábbis az első rész elég tipikusan építi fel és bontja ki az alaphelyzetet (egy csavarral) – később persze lehet, hogy eltér ettől, de én még csak az első két részt láttam.
ARES – 1×01 – 6/10
Teljesen korrekt volt a kezdés, rögtön indítottam is utána a második részt (nem volt hátrány, hogy ez a thriller is 30 perces epizódokból áll, mint mondjuk a Servant), ami viszont hatalmas csalódás (3,5/10) volt a pilothoz képest, az egész szinte csak kergetőzésből állt, ami kifejezetten untatott, teljesen tölteléknek tűnt. Remélhetőleg a folytatás már az érdekesebb dolgokat fogja kibontani.
De miről is szól a sorozat? Ami egyébként egy elég gyors, 3 perces figyelemfelkeltő (és sokkoló) jelenetfüzérrel kezd, hirtelen azt hittem, hogy lepörgetik előttünk a teljes szezont, hogy utána a lyukakat betömködve normál tempóban is megkaphassuk, amit látunk. És lehet, hogy meg is kapjuk, csak mással. A lényeg, hogy látunk egy főiskolás lányt, aki elsősként megérkezik a suliba, barátokra tesz szert, egy fura diákcsoport tagjává válik – utána pedig megöli magát. Ollóval.
Ezt követően indul el a valódi a sorozat, megismerünk egy főiskolás lányt, aki a barátja furcsa viselkedésére figyel, és idővel kiderül, hogy a körülötte lebzselő fiatalok valamilyen rejtélyes társaságnak a tagjai, amitől a srác óvni próbálja a főhőst, Rosa-t, ő azonban minderre ügyet sem vet, és amikor egy névtelen invitálást talál, akkor beleveti magát ebben a… játékba?
Az Ares kezdetekben a legtipikusabb, felsőbb rendű diáktársaságos formulákat lövi el, az elitizmustól, a rejtélyeskedéstől kezdve a megvezetéseken át az elég megaláztató beavatásig, a pilot végére nagyjából eljutunk oda, hogy kezdődhet a történet, hiszen a “főhadiszállásra” kerülünk a novíciusokkal, a többi újonccal, és talán kiderül az is, hogy mire is megy ki itt a… játék?
Bármennyire is hajaz a sorozat felütése a hasonszőrű amerikai filmekére, az azért nagyon érződik, hogy egy újabb európai produkcióval van dolgunk, ég és föld a stílusbeli különbség. Ilyen szempontból friss a megközelítése az Ares-nek, az viszont kifejezetten csalódás volt, hogy alapvető sorozattechnikai dolgok terén alulmarad: a karakterek baromira nem érdekesek (talán a főhősön kívül), szóval miattuk nem tartanék ki, a párbeszédek elég furák, nem életszerűek, és a motivációk sem annyira megfoghatóak, még Rosa-t sem nagyon értjük, hogy mit miért tesz azon kívül, hogy “mert csak”, hiszen ezt írták bele a szkriptbe.
Ami pedig végképp zavaró lehet, az a stílusban ugyancsak megszokott titkolózás, a nagy hallgatások, az infók el nem mondása. Az ilyesminek sokszor lehet alapja, itt viszont totál kommunikációs deficit érződött, a franc sem értette egyes szituációkban minek rejtélyeskedni. Minden csak “a kameráknak szólt”…
Az ütős kezdés előrevetíti, hogy nem is annyira thrilleres, hanem inkább horroros lehet a sorozat, később pedig mintha arra is utalnának, hogy természetfölötti jelenléttel is érdemes számolnunk. Az viszont mindenképp érdekes lehet, hogy az Ares a jelek szerint nagyon holland akar maradni, hiszen visszanyúl az ország történetében, amikor a mitológiát próbálja megalapozni.
Érdekes felütés, csalódást keltő, tipikus folytatás, eddig nekem ez volt az Ares, aminek a harmadik részét szerintem csak a 30 perces hossz miatt fogom megnézni. Nem szeretem a szót, de most tényleg az időhúzás jutott az eszembe, és ha arra gondolok, hogy a folytatásban a családi szál is csak el fogja szívni az időt a diáktársaságtól, akkor végképp nem túl biztatóak az én kilátásaim. A nagy kérdés, hogy az Ares vajon nem csak egy felvizezett két órás film?
