login |

Astronaut Wives Club: vége az 1. évadnak – írta Zizi

2015. 09. 01. 16:55 - Írta: vendegblogger

15 comments | kategória: kritika,minisorozat

Végéhez ért a Lily Koppel azonos című könyvéből minisorozattá lett The Astronaut Wives Club, ami az ún. „Mercury Seven”, azaz a NASA 1959-ben elindított első űrprogramjába bekerülő űrhajósok feleségeinek életét mutatta be a hirtelen jött rivaldafényben – a pilotról korábban már született egy kritika, bár winnie nem volt túlzottan lelkes.

Astronaut Wives Club-06

Hét nő volt tehát a középpontban, akik abban az időszakban váltak Amerika kedvenc „celebjeivé”, amikor a nőkre még csakis, mint anyákra és háziasszonyokra tekintettek. Olyan nők, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy az Egyesült Államok 10 évvel az első űrprogram elindítása után embert küldött a Holdra, és ezzel végleg megnyerte az “űrháborút”.

Valószínűleg ez a sorozat nem lesz sok junkie kedvence, de ennek csakis az az oka, hogy nem tipikus drámáról beszélünk, hiányzott belőle az intrika és a rejtély, mely valószínűleg annak tudható be, hogy egy-két igazán minimális “csúsztatást” kivéve, száz százalékig ragaszkodott a valóságban megtörtént eseményekhez. Ennek megfelelően a készítők nem találtak ki meg nem történt veszekedéseket, vagy bonyodalmakat, hanem követték a feleségek által elmesélteket.

Éppen ezért én inkább hasonlítanám egy történelmi dokumentum sorozathoz (bőven akadnak benne valódi felvételek és azok alapján rekonstruált szituációk), mint drámához, azaz kellett hozzá egy kis történelmi beállítottság, sőt, néhol bizonyos háttértudás is. Bár az utóbbival nem rendelkezőknek érdekes volt látni, hogy ki az, aki a Hetek közül eljut a Holdra, és kik szakítanak a NASA-val idő előtt.

Astronaut Wives Club-04

A történet az 1959-es első űrprogram és a Holdra szállás, valamint az Apolló-14 fellövése közti bő tizenöt évet fedte le a 10 rész alatt. Ennek megfelelően a sztori rendkívül gyorsan haladt, többször, akár részeken belül is előfordultak több hónapos, akár éves ugrások is, azaz a kevésbé fontos személyes eseményekbe nem mindig volt idő belemerülni. (Viszont elég sokat időztek az Apolló 13 körüli történéseken.)

Az AWC rávilágított, hogy a 60-as évek Amerikája sokkal többről szólt, mint az űrversenyről, a háttérben komoly társadalmi problémák (faji kérdések, vietnami- és hidegháború) húzódtak. Ezeket, ha nem is mélyen, de érintette a sorozat, a problémákat mélyebben elemezni itt és most értelmetlen lett volna.

Astronaut Wives Club-02

Azonban egy bizonyos társadalmi kérdés a feleségeket is komolyan érintette: a női egyenjogúságért való küzdelem. Láthattuk, hogy abban a korban a nőkre kizárólag, mint háziasszonyokra, anyákra és feleségekre tekintettek. Hátrányos megkülönböztetések érték őket az élet minden területén, legyen szó egy hűtlen férjtől való válásról vagy a saját testük felett történő rendelkezésről (pl. fogamzásgátlás).

Celeblét ide vagy oda, az űrhajós feleségek élete egyáltalán nem volt könnyű, a folyamatos aggódás, a férjek távolléte, a tökéletes élet „eljátszása” és az állandó nyilvánosság mindegyikük házasságára rányomta a bélyegét. Nem is meglepő, hogy a Mercury, Gemini és Apolló program 30 „űrházasságából” csupán 7 nem válással végződött – a szétmenők között több meglepetés volt.

Astronaut Wives Club-05

Számomra nagyon kellemes meglepetést okozott az Astronaut Wives Club, nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog, még akkor sem, ha a 60-as évek egyébként a szívem csücske.

Kerek történetet kaptunk tehát, érzelmes lezárással, a címszereplőktől pedig elbúcsúzhattunk (bár pár eredeti fotót elnéztem volna…), sőt, az is kiderült, hogy később hogyan alakult az életük, tehát valóban minisorozatról van szó. Illetve, ha lesz folytatás, akkor minden bizonnyal más feleségekkel. Talán akkor, ha születik egy újabb könyv.

Pilot-mustra: Astronaut Wives Club – 1×01

2015. 07. 03. 20:54 - Írta: winnie

25 comments | kategória: kritika,minisorozat,pilot-mustra

Hiába hasonlít a címe, de sem a First Wives Club-ra, sem a Desperate Housewives-ra nem érdemes asszociálni az űrhajós feleségek történetét elmesélő Astronaut Wives Club-ról, sőt, még az ABC miatt többek által felhozott Pan Am-párhuzamot is elhessintem, mert bár a 60-as évek és a Life magazin jelenléte stimmel, ez a sorozat híján van (eddig) minden rejtélynek és izgalomnak, de még intrikának is.

ASTRONAUT WIVES CLUB – 1×01 – 5,5/10

Rendben volt a pilot, de egy percig sem kapott el, nem érzem biztatónak. Talán, mert nem feltétlenül ilyen sorozatra számítottam, illetve azt nyilván tudtam, hogy egy, a hatvanas években játszódó drámát kapunk az akkor hipermegagigasztárnak számító űrhajósok feleségeinek életéről, csak az lepett meg, hogy a pilot elég sok időt lefedett expozícióként, hiszen a Mercury-hetek kiválasztásától és a feleségek megismerkedésétől eljutottunk addig, hogy az egyik űrhajóst fel is lőtték.

– Besides, it’s not like you ladies have a lot of bad habits or big secrets.
– Of course not. We’re just a bunch of housewives.

Persze még nem az űrbe, és a cél is változatlan, megnyerni az űrversenyt és egy embert a szovjetek előtt feljuttatni a Holdra. A verseny pedig nem csak a két nagyhatalom között zajlik, hanem egészséges rivalizálás az űrhajósok révén az egyébként nagyrészt barátnővé váló feleségek között is van, akiknek a történetét egy melléjük rendelt Life-os újságíró révén ismerhetjük meg. De a fő aspektus természetesen az, hogy mekkora az eltérés a tökéletesnek tűnő kirakatélet és a valódi között.

Az Astronaut Wives Club a kor hangulatát, az űrverseny-parát, annak jelentőségét remekül átadja, ez valóban meghatározó dolog lehetett anno Amerikában, és nagyon érdekes látni, hogy a legnagyobb celebek, az űrhajósok feleségeit kvázi valóságshow-sztárként vagy királyi előkelőségként kezelik, amikor valaki feljut az űrbe, az asszonykák mehetnek az elnökhöz, illetve felvonuláson kabrióban parádéztatják őket a tömeg előtt.

Szóval nagy jelentőséggel bírnak, de annyi mindent akarnak markolni az elején, felvázolni a korszakot, a sajtóérdeklődést, az űrverseny alapjait, a férfiakat, hogy a nőkre nem jut sok idő, és biztos vagyok benne, hogy ha 3 rész után újranézném a pilotot, akkor sokkal nagyobb élményt jelentene, hiszen jóval kevésbé lenne szétesett.

Az az igazság, hogy az Astronaut Wives Club tisztességes munka, de csak csordogált, számomra mérsékelten volt mindössze érdekes. Hiszem, hogy idővel ráérzek a karakterekre (a 7 nőre – a férfiak jelenléte felejtős…), a 2. rész vége felé talán el is kezdtek páran érdekelni, de nem fogom kivárni, míg mindenkire rávetül valamiért a fókusz. (A legtöbb színészt érdekes látni ebben a szerepben, vannak egészen jó alakítások, Yvonne Strahovski ilyen karakterként különösen mókás, de két rész után sem sokat tudni róla…)

Annie drives the boat while John water-skis. It’s adorable. And Gordo and Trudy, young and sexy with each other. Oh, and then there’s Rene. Down-home Betty. Jo, the admiral’s daughter. And you… perfect, poised lady Louise. How do I compete with that?

Ha valamiért folytatnám tovább a sorozatot, akkor az max a krónika lenne (olykor játszanak benne a fekete-fehérítéssel és archív felvételekkel), hiszen nem nagyon ismerem az akkori történéseket és a feleségek élete révén ebbe valamennyire betekintést lehet nyerni. Ha valakit ez érdekel és elég neki az, hogy az egyedüli tétet az űrhajózás kockázata jelenti, minden más gond csak aprócseprőnek tűnik, akkor annak be is jöhet az AWC.

Egyébként engem folyton lenyűgöz, hogy hajakkal és ruházattal való babrálással mennyire korhű kinézetet lehet varázsolni a színészeknek, volt, akire csak nagy-nagy késéssel ismertem rá.

ui: Ezen interjú szerint a sorozatot mininek tervezik, szóval elvileg nem folytathatónak. Érdemes tudni. És lehet, hogy ezért inkább annak érdemes belevágni, aki tervezi, hogy végig is nézi, mert csavarokat vagy WTF-kat nem ebből fog kapni.