Olaszország. 80-as évek. Egy 16-17 körüli tinilány, aki azt hitte, hogy halott az apja, de kiderül, hogy valójában a maffia tagja, és a szülei “válásakor” lett kitalálva az a véglegesen elszakító történet róla. Az Amazon Prime Video-n a múlt hét óta magyar felirattal is elérhető olasz sorozat ezekre az alapokra építkezik, és valahogy jó nézni.
A történet onnan indít, hogy a fiatal lányt befogadja a maffia, leteszi a véresküt. Aztán három hónapot visszaugrunk az időben, hiszen meg kell tudni miképp jutott ide, nem? Szépen lassan kibontásra kerül, hogy milyen az élete az anyjával, mennyire rossz az iskola a szende lelkének. Szerencsére ebben nem sok időre merül el a sorozat
Az események katalizátora egy újságcikk kiszúrása lesz, amiben a halottnak hitt apját hurcolja el a rendőrség. El is indul, hogy meglátogassa a börtönben, de amikor ez nem sikerül, akkor a férfi anyjánál köt ki végül, a heroinnagyinál, aki megadja a rossz útra vezető ösvényre a lökést? Beviszi az apjához a börtönbe, és ott megkapja az első feladatát, amit valószínűleg megtesz a szeretete megszerzéséért. És így indul el tényleg a bűn útján.
Kicsit elmerültem a történetben, de az egész egy örvénynek tűnik az apa szeretetének megszerzéséért, amit megspékel a tini öntudatkeresés is. A főhős néhol igazán idegesítő döntéseket hozott, tökéletesen 16 évesre illőket, amiknek itt durvább következményei lehetnek. Az egész sorozat lényege valahol mégis csak a lány által szűrt 80-as években van. Legalábbis átlagnézőként. Mondom, jó volt nézni a néhol gyönyörűen fényképezett jeleneteket, amiket az éjszakában a neonfény világít be.
Az egészet pedig feldobja, hogy a főszereplő lány minden esemény feldolgozására a képzeletét használja. A második részben például tévében sugárzott sitcomként törnek fel az emlékei arról, hogy a maffia családja egy disznóval etette meg valakinek a péniszét. Nyilván a képzelődés kicsit védekező mechanizmus is a lány részéről.
Viszont végtelenül mégsem tudtam imádni, mert néhol nagyon döcög a történetvezetése, főleg hogy ilyen sokat tesznek a készítők Arianna Becheroni alakítására, aki többnyire csak meredten néz maga elé végtelenül hosszan kitartott pillanatokban. Vannak itt ötletek, nem vitatom, főleg ennyi karakter bemutatására, viszont az igazi lendület elmaradt.
A néhol túlzottan előadott színészkedést pedig gondolom a kulturális különbségekre kell tenni a többiek részéről. Mondjuk ők is kitartott jeleneteket kapnak néha. Például a 2. rész cold openje arról, hogy ki az első részben látható hulla az valami katasztrofális volt.
Mindezek ennek ellenére, akit érdekel a Bang Bang Baby a maffia téma miatt, annak tudom ajánlani, mert a tini aspektusát nem tolták túl. Olyan 6/10 körülre lőném a kezdését. A nosztalgia zenében is ott van amúgy, hiszen a nem helyi nézőknek van egy kis Talking Heads és Echo and the Bunnyman, utánuk viszont elmerül az olasz slágerekben is a soundtrack, szóval a délután zenéje a Folle Cittá lett. (A sorozatból 5 rész került fel első körben, május közepén érkezik a maradék 5.)
