login |

Emlékeztető: Downton Abbey 4. évad + Száműzetés 1. évad

2016. 05. 01. 19:57 - Írta: winnie

1 comment | kategória: ajánló,Anglia lecsap

Ma. 20:00. STORY4. Downton Abbey – 4×01 (kritika)
Ma. 21:00. Viasat History. Banished – 1×01 (kritika)

Banished-cast

Ma is nekiláttak

2015. 05. 07. 00:22 - Írta: winnie

30 comments | kategória: hírek

  • A CW berendelte az iZombie 2. évadját.
  • A FOX elkaszálta a The Mindy Project-et – még esélyes, hogy a Hulu átveszi

Plusz kábelen: a Playstation berendelte a Powers 2. évadját, az angoloknál pedig a BBC berendelte a Banished 2. évadját. elkaszálta a Banished-et. (Bocsánat, nem tudom, mi történt, hogy így elírtam… – winnie)

Pilot: Banished – írta mizchris

2015. 03. 18. 15:03 - Írta: vendegblogger

5 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Egyszer régen, mikor még az egyetem ódon falai között szívtam magamba a brit sávosok számára kötelező tudást az Angol-Amerikai Intézetben, belefutottam az ausztrál kultúrához kapcsolódó szemináriumokba, és szinte azonnal beleszerettem ebbe a nem túl egyszerű történelmi hátterű, színpompás és érdekes világba. Azt szintén a fent említett intézetnek köszönhetem, hogy alkalmazták Cunningham professzort, aki észak-angol származású, megnyerően zakkant és tévémániás volt, ezért indíthatott egy British Popular TV elnevezésű szemináriumot, ahol, igen, sorozatokkal (is) ismerkedhettünk.

Így találkoztam először Jimmy McGovern nevével és munkájával. Életem e két szála pedig nemrég összekapcsolódott a BBC2 vadonatúj, 7 részes kosztümös drámájában, a Banished-ben.

A Banished alapszituációja a következő: 1788-at írunk és (az ausztrál) Új Dél-Walesbe megérkezett Philips kormányzó (David Wenham) egy csapat katonával és egy rakás fegyenccel, hogy megszabadítsa a brit birodalom makulátlan orcáját az emberiség szennyétől, és hogy egyébként olcsó munkaerőként alkalmazza őket a terület előkészítéséhez egy esetleges betelepülési hullámhoz.

McGovern elmondása szerint a hét epizód körülbelül két hét történéseit öleli fel és az első „fegyencszállítmány” mindennapi életét vizsgálja meg közelebbről. Természetesen szó sincs dokumentarista drámáról, a szigorúan történelmi események ugyan háttérelemként jelen vannak, de a fegyenckolóniákra jellemző problémákat egy kitalált történet köré helyezi el.

Aki ismeri McGovernt (The Street, Cracker, Accused) az tudja, hogy a központi szereplői gyakran a munkásosztályból kerülnek ki, hogy személyi jegyeikben gyakran szerepel a züllöttség, a csalás, a megcsalatás, a bántalmazás és hogy képes arra, amire nagyon sok tévés alkotó nem vagy csak felületesen: karaktereit nem nőként vagy férfiként tipizálja, hanem emberi lényként veszi őket górcső alá.

A tipikus mcgoverni elemek itt is jelen vannak: a nehézségek által felőrölt emberek, az igazságtalanul elszenvedett fájdalom, a bűnözés mint kitörési lehetőség vagy mint végső megoldás. McGovern azonban meglepte kritikusait és nézőit, ugyanis romantikus, néhol már szentimentális elemekkel tarkítja a történetmesélést.

A sorozat meglehetősen nagy stábbal és sok karakterrel dolgozik, de a központi szerep két szerelmesé, Tommy Barretté (Julian Rhind-Tutt) és Elizabeth Quinné (MyAnna Buring), valamint  James Freemané (Russell Tovey), aki előbbinek barátja, utóbbi iránt pedig ugyancsak gyengéd érzelmeket táplál. Az ő hármasuk élete áll a középpontban.

Annak ellenére, hogy a két főhősről azonnal kiderül, hogy szerelmesek, a Banished nem csupán szappanopera, ahol 200 részen keresztül szurkolhatunk, hogy legyen esküvő, hanem egyből megkapjuk az arcunkba a történelmi valóságot: a fegyenctelepen csak a katonák rendelkezhettek a fegyencnőkkel, minden értelemben (intézményesített nemi erőszak). A fegyenceknek tilos volt a női körlet közelébe menni, a szabályszegésért akasztás járt, tehát Liz és Tommy között valami igazán komoly van, hogy ezt a tiltott és veszélyes szerelmet mégis fenntartották.

Megismerjük tehát kettejük kapcsolatát, a pilot pedig mondhatni boldogságban vegyülő tragédiával fejeződik be, hepienddel, de olyan nyögvenyelősen és torokszorítóan fájdalmas módon, ami az örömöt kiöli a pozitív befejezésből – cserébe a néző biztos, hogy folytatni fogja a sorozatot a második résszel. Ez is jellemző McGovernre, hogy nincs felhőtlen hangulat, csak kis örömszikrák, a remény halvány pislogása és mindez egy morálisan nem teljesen romlott kormányzónak és egy fanatizmusát legyőzni tudó lelkésznek köszönhető.

Nem mindennap fut bele az ember egy ilyen kosztümös sorozatba.

A folytatásban még jobban rávilágítanak arra a civilizált ésszel elképzelhetetlen helyzetre, ami nagyon is létezett a fegyenctelepeken: a nők szörnyű helyzetére. Teljesen mindegy volt, hogy egy nőt miért ítéltek el, onnantól, hogy partot ért, a teste már nem a saját tulajdona volt, hanem prostituáltként tekintettek rá.

És ez még csak a kezdet, további, mai szemmel brutálisnak tűnő témákat is felvet a sorozat, az összkép azonban meglepő módon mégis egy szenvedélyes, érzelmektől fűtött robbanó elegyet alkot, ami odaszögez a képernyő elé, szeretne az ember még többet megtudni az ott látott emberi sorsokról. Igazi, jóízűen utálható gonoszok és szívet sajdítóan kedvelhető, esendő főhősökké válnak a szereplők, akik egy embertelen világban küzdenek valami emberiért.

Az élet és a halál a mindennapok része, nem filozofikus kérdés, ha rossz helyre lépsz, garantáltan nem éred meg a következő órát. A régi világhoz fűződő kötelékek vékonyabbak, mint egy selyemszál, itt az őrző és az őrzött egyaránt fogoly és, ahogy Philips kormányzó mondja egyszer, „Anglia már rá sem hederít” a hajókra felhalmozott emberi szemétre, amit leöntöttek az ausztrál partokon. Várják az utánpótlást, de igazából mindenki sejti, hogy magukra vannak utalva.

Az egyik cikkben olvastam egy nagyon fontos mondatot, ami lefordítva úgy hangzik: „a sorozat első epizódja megmutatta az elegáns, művelt, magukat civilizáló erőnek gondoló briteket, de ezt a civilizációt brutalitás és szervezett erőszaktevés formájában közvetítik.” Aki tehát szereti az ilyen love story-ba oltott történelmi leckéket, nem kelt benne visszatetszést egy-két szerelmi jelenet és némi szentimentalizmusba hajló monológ, vagy egy nyilvános korbácsolás, annak ajánlom ezt a sorozatot.

A Banished talán lehetne történelmileg alaposabb és pontosabb, több akcióval és kevesebb romantikus elemmel, de így is elég jó ahhoz, hogy az ember okosan kapcsolódjon ki és ne érezze elpazaroltnak azt a hét órát az életéből, amit ezzel a sorozattal eltölthet.

Én mindenképp maradok, kíváncsi vagyok, meddig hajlítható McGovern szerint az ember gerince és mennyit bír el egy végletekig megalázott ember lelke, mielőtt a harag átvenné az irányítást a gondolatai fölött. 7/10-et adok rá, két epizód után.

Délelőtti videók 3.: Banished

2015. 03. 05. 11:55 - Írta: winnie

Add comment | kategória: Anglia lecsap,video

Még egy mai premier, és ez tényleg mai, nem csak “mai”. Mert a Banished angol sorozat (BBC2), ami az ausztráliai fegyencekről szól, a készítője pedig Jimmy McGovern (Cracker, Accused). Az időpont 1780, szereplők Myanna Buring, Russell Tovey, Julian Rhind-Tutt, David Wenham, Ewen Bremner, Genevieve O’Reilly, Brooke Harman, Orla Brady, Joanna Vanderham.

Két előzetes és két pilotrészlet a tovább mögött.

Tovább...

A készítő neve eladta nekem

2014. 10. 24. 13:15 - Írta: winnie

11 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány

A Banished premierje még arrébb van elvileg, de az angol sorozat a témája ellenére (Ausztrália keletkezéséről 1780 környékén, amikor a britek oda küldték a náluk nem szívesen látott egyéneket) nézős lesz, mert az a Jimmy McGovern a készítő, aki annak idején azt a sorozatot jegyezte, mely talán először volt nagyobb hatással rám. Ez volt a Cracker, aminek a sugárzásáért nem tudok elég hálás lenni a TV3-nak (ugye ott volt?).

A Banished főbb szerepeiben Myanna Buring, Russell Tovey, Julian Rhind-Tutt, David Wenham, Ewen Bremner, Genevieve O’Reilly, Brooke Harman, Orla Brady, Joanna Vanderham.