login |

Sajtószemle retró – Népszabadság kiadás

2009. 08. 28. 12:49 - Írta: winnie

10 comments | kategória: sajtószemle

Még egy FeGa-gyűjtés, íme, de jár a köszönet MuadDib-nek is:

Dollhouse s2-höz

2009. 08. 27. 15:58 - Írta: human

29 comments | kategória: kampány

Az alábbi nagyobb képadag egy részét már láthattuk, de most nagyobb felbontásban vannak itt, meg csomó új is fotó is csatlakozott a bandához. Ímlám. Hogy mennyire ötletes tényleg egy babaházban tenni Echo-t azt ne firtassuk.

s2_001-tn

Tovább...

Címlapmustra: nyár

2009. 08. 20. 15:55 - Írta: winnie

18 comments | kategória: kampány,moment of beauty,sajtószemle

Kíváncsi lettem, hogy mostanság Amerikában (és világszerte) hány havilapot próbálnak eladni tévés színészek képeivel. Persze nem konzerv, az archívumból előbányászott képekre gondolok, hanem lehetőleg olyanra, ami megszervezett fotózáson készült speciálisan az aktuális lapszámra.

Akár rovat is lehet belőle, ha lesz elég kép, szóval, ha lát valaki címlapos sorozatszereplőt, fiút vagy lányt, egyre megy, megírhatja, elküldheti nekünk. (Akár férfiakat is – rájuk most sajnos nem volt energiám.) Lássuk a mostani kínálatot – az újságcímekre rákeresve általában az egész fotósorozat fellelhető a neten.

Vajon kivel tolt ki a fotós és ki szállította a legászabb képet? Az beszédes, hogy ki milyen lapban pózol? Klikkre nőnek a fotók.

anna-friel-vanity-fair-kisleighton-meester-bazaar-kiskristen-bell-cosmopolitan-kisjanuary-jones-interview-kishayden-panettiere-company-kisblake-lively-glamour-kisjanuary-jones-bazaar-kisselena-gomez-gl-kiseliza-dushku-fhm-kis

Dollhouse S2 promóképek jól

2009. 08. 01. 17:38 - Írta: human

28 comments | kategória: kampány

Ím, a Dollhouse második évadja is megkapta az első promóképeit. Vagy második… nem. Hát, hogy is mondjam, Echo nem szép, továbbra sem. Hol van már a New Guy öltözős jelenete? Na mindegy. A tovább mögött még több kép.

Közben azon filózok, hogy adok mégis a sorozatnak esélyt, mert elvileg javult a 6-7. rész környékén, és az adásba nem, csak DVD-re került része meg úgy hallom már teljesen whedoni volt. Meglátjuk hogy alakul az augusztus.

dollhouse-s2-elvileg-5-tn

Tovább...

A hét másik dumája

2009. 07. 26. 18:43 - Írta: winnie

5 comments | kategória: a hét idézete

Joss Whedon még egyszer. Megint a Dollhouse-ról.

There’s no fear that our numbers will go down because they physically can’t. This is where I like to make TV. I like to be off the radar. So we’re all very comfortable with that time.

A hét dumája

2009. 07. 25. 20:58 - Írta: winnie

20 comments | kategória: a hét idézete

Joss Whedon a Dollhouse-ról.

Will people accept new direction of Dollhouse? As long as we don’t send anyone to feudal Japan, I think we’ll be OK.

Dollhouse – 1×13 és a le nem adott pilot – írta Deino

2009. 07. 21. 00:14 - Írta: vendegblogger

64 comments | kategória: kritika

Nemsokára boltokban a DVD, s ez azt jelenti, hogy már mi is megnézhettük a Dollhouse kvázi különálló 13. részét, melyet nem adott le a Fox, valamint az eredeti pilotot, melyet ugyancsak nem adott le a Fox és kezdett azzal az epizóddal, amelyikkel végülis kezdett. A tovább után majd spoilerezek, de előtte egy rövid jellemzés.

1

Az azonnal látszik, hogy az Unaired Pilot és az Epitaph One is sokkal ridegebb, keményebb, depressziósabb világban játszódik, mint a többi Dollhouse-rész. És jól áll neki, de nagyon. Ez az a Dollhouse, amit Joss Whedontól vártak a rajongók. Ez az a Dollhouse, ami után sírtak volna a kritikusok, mindenki imádta volna.

Azonban a FOX beintett, és azt mondta, hogy készítsünk új pilotot, írjuk át az első pár részt, mert ez túl komor, az meg depressziós, nem fog tetszeni a nézőknek. (Kedves FOX-fejesek, van egy Battlestar Galactica nevű sorozat, szintén sci-fi, nem tudom hallottunk-e róla, szintén nagyon depresszív világgal, és ha nem csalnak az emékeim, letarolta az egész világot. Gondolkozzunk már.)

Unaired pilot: lazán verte a FOX-féle pilotot, 8/10, alsó hangon. Lehet újrakezdeni a sorozatot a pilot után kaszálóknak?

Epitaph One: 10/10. Mindfuck, mindblow, kész. Akkora hangulata van, akkora színészi játék van benne (Fran Kranz – Topher, csillagos ötös!), hogy az leírhatatlan. Ezt látni kell ugye. Folytatom a tovább mögött, spoileresebben.

Tovább…

Délelőtti videók 2.: Dollhouse

2009. 07. 09. 12:39 - Írta: winnie

2 comments | kategória: video

A tovább mögött a Dollhouse – 1×13 egy részlete (Felicia Day!), majd pedig egy Joss Whedon köszöntő, ami a Comic Con-ra kiadott speckó DVD-ken lesz rajta. (Tudjátok, a Dollhouse – 1×13, az Epitaph One is rajta lesz a DVD-n a le nem adott pilot-tal együtt. Az Epitaph One különálló rész, valamikor a jövőben játszódik, szóval nem borít a kontinuitáson.)

Tovább...

Dollhouse: az 1. évad α-tól ω-ig – írta .tnm

2009. 05. 21. 23:48 - Írta: vendegblogger

47 comments | kategória: kritika

Mivel itt junkie-n a mostani évadvégi kritikát és human pilot-mustráját leszámítva az egyetlen Dollhouse-elemzés Snake, rá jellemző hangvételű irománya, ezért én azzal kezdeném, hogy végigvenném a finálét felvezető évad részeit. Spoilermentesen. Hátha valaki ad egy újabb esélyt a sorozatnak. (A spoiler-zóna végén a finálé LIVE-blogját olvashatjátok. Olyan még úgysem volt itt.)

dollhouse-01

Ugye anno Eliza Dushku-tól hallottuk, “hogy amint a FOX abbahagyta Joss Whedon mikromenedzselését, a Dollhouse beindul, mint az istennyila, ez pedig a hatodik rész környékére várható.” Mivel nem voltam ott, nem tudom megítélni, hogy valóban a FOX-nak köszönhető-e az első két adásba került rész gyengesége, de ez sajnos – a szerencsétlen időpont mellett – igen gyenge startot adott a sorozatnak.

Persze az első részek se voltak nagyon rosszak, de ahhoz képest, amit egy Whedontól elvárnánk; továbbá, hogy annyi jó sorozat közül alaposan megnézi a junkie, hogy mivel kötelezi el magát, lesújtó volt. Csak két olyan történetet kaptunk, ahol a nem éppen ezerarcú főszereplőnk más-más személyiséget magára öltve problémákat old meg. Emellett megmutatták, de be nem mutatták a főbb szereplőket és kaptunk pár kósza információ- és rejtélymorzsát ahhoz az átívelő szálhoz, amiről ezen a ponton még lehetetlen volt megítélni, hogy figyelmünkre érdemes-e. Akik aztán Whedonban híve maradtak még, azoknak a harmadik rész egyszerre hozott egy nagyon apró javulást és egy hatalmas csalódást: még mindig nem akar robbanni a sorozat.

De legalább beindult egy folyamat, gyakorlatilag ez volt az első olyan rész, ahol a program(ozott személyiség) olyan döntéseket hozott, amit a programozó nem tudott rendes működésként megmagyarázni elsőre. És ha már itt tartunk: Topher az egyetlen karakter, akit sikerült elsőre jól eltalálni és eljátszani is. Végre egy életszerű és szerethető geek, nem mellékesen pedig rengeteg poént lehet rá építeni. A humor pedig egy Whedon sorozatban sosem volt másodlagos.

A minőségi váltás vonalát a negyedik epizódnál húznám meg, innentől a sorozat stabilan megindult felfelé. Végre egy olyan probléma, ami a “babalétből” adódik és végre egy olyan aspektusa az emberek felprogramozásának, amire elsőre nem gondol a néző és a Dollhouse technológiája teszi lehetővé. Az eddigi történeteket ugyanis olyan polihisztor (szuper)hősök köré is lehetett volna építeni, akik mondjuk mindig más személynek kiadva magukat segítenek az embereken. Itt először kihasználják, hogy egy személy személyazonossága, tudata és teste külön egységet alkot.

Az ötödik részben megint kapunk egy példát arra, hogy milyen lényegi különbség van a megjátszás és „céleszköz” között és bár a rész története nem kiemelkedő – habár egy értelmes csavarra itt is futja – kárpótol minket, az első igazi személyi konfliktus a szeretet házában, ami sok jóval kecsegtet a jövőre nézve.

És eljött a várva várt hatodik rész: és az a kevés néző, aki nem pártolt eddig el; az a kevés néző, aki már lejjebb engedett az elvárásaiból; az a kevés néző, aki összeszokott Eliza játékával (értsd: nem várt már tőle sokat, és szerencsére ezzel párhuzamosan egészen feljavult), az most hirtelen kap egy ugyanolyan történetet, mint az eddigiek: Sierra szexuálisan aktív „gyermeki állapotban” is.

Persze van csavar, és kiderül, kinek a hibája ez és itt én már azt hittem, hogy mindjárt vége is a résznek. Hát nem! Ez még csak az alaphelyzet volt és persze az előbb kicsit csaltam is, mert azt „elfelejtettem” megemlíteni, hogy emellett van egy másik szál ami rögtön, nem kis meglepetésre egy olyan találkozással kezdődik, amit a naiv néző évadzárónál korábban nem várt volna.

Abban a eseményvonulatban is egy profin kigondolt dráma fut, ami önmagában is megállná a helyét, ez aztán igen ígéretes WTF-ba fut be. Még nagyban feszül az arcunkon a vigyor: „Hát ez nagyon nagy!”, mikor bejön a harmadik szál, amiről eddig csak azt hittük körítés volt és összeér az első szállal, majd egy hatalmas WTF-jelenettel az előző jó pár rész töltelékjeleneteit átértékeljük. Az ember elég sok mindent megkérdőjelez ekkor, elsők között azt, hogy a múlt héten is ezt a sorozatot nézte-e… Na, a tovább mögött folytatom az epizódok spoilermentes le-, illetve körülírását, s ha belecsapok a spoiler-lecsóba, akkor jelzem előre.

Tovább…

Délelőtti videók: Summer Glau és Eliza Dushku

2009. 03. 02. 11:44 - Írta: winnie

7 comments | kategória: video

Gondoltam megvárom, míg a végeredmény is meglesz, de most már ideje kirakni ezt a Summer Glau – Eliza Dushku promózós bakivideót (lehet, hogy eleve ez volt a cél). Emellett azért a tovább mögé még elfért a Terminator: The Sarah Connor Chronicles és a Dollhouse következő részének promója, valamint a Dollhouse – 1×02 2 perces összefoglalója is. Csak a miheztartás végett.

Tovább...

Gyépé Barbie

2009. 02. 28. 19:04 - Írta: Snake Plissken

133 comments | kategória: kritika,Snake olt!

A Dollhouse-ban Joss Whedon ismételten szemlélteti fixációját a negyvenkilós keménycsajokat illetően. Az egészet megalapozta a Buffy-val, ami egyébként 12 éven felül és/vagy Y kromoszómával egyszerűen nézhetetlen, ezután következett az aranyos, de nem jó Firefly-ba betuszkolt balettkungfuzó, vagy mit csináló River, meg a zord, “jesz ször” csokicsibe, és most eljutottunk Dushkuig.

Persze lehet magyarázni a keménységüket (szuperképességek! titkos kísérletek! átprogramozások! mert csak!), de azért nehogy már a Veronica Marsok legyenek a jövő akciósztárjai. Sigourney Weavernek elhittük, hogy beugrik egy kávéra az alienkirálynőhöz egy lángszóróval. Linda Hamiltonnak elhittük, hogy kitör az elmegyógyintézetből, lerendezve az útbaeső ápolókat. Reiko Ikének elhittük, hogy anyaszült meztelenül lekaszabol egy valag embert a hóesésben. Michelle Yeoh-nak elhittük, hogy felugrat egy motorral a vonatra. (Mert, hát, valóban felugratott egy motorral a vonatra.) Ellenben Sarah Michelle Gellar karddal a kezében? Kabaré.

Valahol vicces, hogy egy önmagát feministának jellemző faszi képtelen épkézláb női karakterekkel előhozakodni, de, bakker, Whedonról beszélünk. Pedig nem reménytelen eset: az Astonishing X-Menben bebizonyította, hogy igenis szorult belé tehetség, és képes epikus történetvezetésre, finom jellemábrázolásra, továbbá kitűnő drámai érzékkel rendelkezik. Persze, félig-meddig hozott anyaggal, kész szereplőkkel dolgozott, de akkor is. Az is elképzelhető, hogy csak véletlenül jött ki neki a lépés. Végülis a feministák egytől-egyig gyökerek.

Az első részben egy kétségbeesett apuci kéri a Babaház segítségét, mivel elrabolták a kislányát. Kiküldik hozzá Echót, azaz Eliza Dushkut, hogy csináljon neki egy másik gyereket. Na jó, valójában túsztárgyalni küldték, de valljuk be, az első variáció hihetőbb lenne.

A hölgybe faja túsztárgyalós személyiséget ültetnek, de (a sorozat talán legnagyobb marhaságaként, márpedig abból igazi svédasztal van itt) felruházzák mindenféle hátránnyal: az első rész esetében asztmával, rövidlátással, traumás emlékekkel, ergo olyan elemekkel, amelyek jelentősen megnehezítik a feladatát. Értsd: milliókat fizetsz egy szervezetnek egy túsztárgyalónak átformált személyért, és kapsz egy szánt szándékkal tönkrevágott, agyilag hikomat luvnyát. Vajon melyik jobb, amikor a lányod élete forog kockán: egy képzett túsztárgyaló, vagy egy milliókba kerülő maca, aki egy fikarcnyit sem hiteles, viszont legalább KURVÁRA BÉNA?

A második epizód a Most Dangerous Game-féle “űzött vad” vonalon halad, amelyet már kismillió sorozat elkoptatott korábban. Kreativitás? Fasznak kell az. Dushku rohangál az erdőben, miközben nyilakat lövöldöznek rá. Nem, nem Wrong Turn, bár miért pont abból ne nyúlnának? Meglepetés sehol, a cselekmény percekre előre megjósolható, közben flesbekelünk, vadászból vad lesz, nézőből alvó, satöbbi.

Ha a sorozat lényege az, hogy a főszereplőnek minden részben több karaktert kell megformálnia, akkor esetleg illene olyan színészt keresni, aki képes megbirkózni a feladattal. Dushku nem ilyen. Az még hagyján, hogy túsztárgyalóként totál hiteltelen (a kiskosztümös belépője az utóbbi idők legnagyobb röhögőgörcse, valahol a Denise Richards-féle atomtudós és a Mark Wahlberg-féle biosztanár szintjén van), mert végtére is alighanem többnyire táncoló-kefélő ribancot kell eljátszania. De amikor vagány csajra kell váltani, ott is megbukik, ugyanis képtelen meggyőzően előadni az ütősnek szánt szövegeket, elég a második részben kierőlködött “NOT HUNTING THEM”-re, vagy az “I’M GOING TO SHOOT YOU WITH THE GUN MY BUDDY GAVE ME”-re gondolni, amelyeknél nem tudja az ember, hogy a debil forgatókönyvírót, vagy a színészileg visszamaradott főszereplőt hibáztassa.

Míg a hasonló alaptörténettel rendelkező Kaméleonban Michael T. Weiss-ről elhiszi az ember, hogy zseni, és bárkinek ki tudja adni magát, Dushku egyvalakit képes többé-kevésbé elfogadhatóan alakítani: memóriatörlések utáni szellemi fogyatékost. Véletlen?

Tahmoh Penikett a Battlestar Galactica után ebben a sorozatban fejleszti tökélyre a “szorult helyzetben összeszorítom a számat” mimikáját, és játssza el a magányos FBI-ügynököt (aki nemet mond, amikor a beindult cuki szomszédcsaj lasagnával kínálja, ezen felül szépen beszámol neki a titkos munkájáról. profi, mint a kurva élet.), aki fura történéseket vizsgál, egy titokzatos szervezet után nyomoz, és a többi ügynök lenézi, kineveti. Hm, vajon melyik FOX-os misztikus sorozatban láttam ilyet? (Eh, ez a “misztikus” ritka hülye egy szó. Elnézést.) Ezt a kvázi mulderügynökösködést a második rész helyszínelős jeleneténél adja elő a legsügérebbül:

Sufni-Mulder: Nem stimmel, mi? :|
Rendőr: Kussmá.
Sufni-Mulder: De nem stimmel, mi? :|
Rendőr: (hihető történet 5. emberrablóról)
Sufni-Mulder: De nem stimmel, mi? :|
Rendőr: (hihető történet apuci által küldött emberről)
Sufni-Mulder: DE AKKOR SEM STIMMEL, MI? :|

Komolyan, vagy hatvanszor elmondja.

Továbbá jelen van a szokásos technobuzi nerd-ünk, aki igyekszik vicceseket beszólni (kevés sikerrel) és durván 5 másodperc alatt felkúrni idegileg az embert (sok sikerrel); az igazgatóasszony, aki rideg; a biztonsági főnök, aki brahiból paraszt mindenkivel, és ő vezeti a filmekből/sorozatokból már jól ismert “akkor érünk oda a történések helyszínére, amikor már minden véget ért” kommandóscsapatot. Milyen eredeti figurák, Whedon biztos vért hugyozott, mire kitalálta őket. Egyedül Harry Lennix az, aki nagyjából normálisan és szimpatikusan teszi a dolgát. Nem mintha emlékeznék a karaktere nevére.

És nem az a legrosszabb, hogy a Babaház nem baba. Nem az a legrosszabb, hogy a főszereplő nem bírja el a hátán a sorozatot, a mellékszereplők pedig nem segítenek cipelni ezt a terhet. Nem az a legrosszabb, hogy egy ostoba, ezer helyről szétlopott alapötletet borzasztó és unalmas hülyeségekkel tömtek tele. Nem az a legrosszabb, hogy a külcsín abszolút átlagos. Az a legrosszabb, hogy a sorozat tudja magáról, hogy húgy, és cukkol minket. Echo az epizód végén beül az agymosószékbe, és elfelejti a történteket. Mi ezt nem tehetjük meg.

Délelőtti videók: főcímek

2009. 02. 20. 13:14 - Írta: winnie

26 comments | kategória: video

Tudjátok min lepődtem meg mostanság a legkellemesebben sorozatszempontból? Azon, hogy a Lie To Me-nek és a Dollhouse-nak normális zenés, montázsos, nem-öt-másodperces főcíme volt. Hátha még akad rajtam kívül főcím-sucker és nem nézi ezen sorozatokat – az a tovább mögötti két főcímmel mélyítheti tudását a témakörben. (A dalok: Ryan Star-tól a Brand New Day és Jonatha Brooke-tól a What You Don’t Know – ez utóbbinak a teljes klipjét is megtaláljátok a promók mögött.)

Tovább...

Next Posts Previous Posts