Don’t get mad. We get even.
Az angol sorozat valamikor az év elején volt digitális, teljes évados premier a BBC iPlayer-en, mint anno a The A List, és valamiért erre is lecsapott a Netflix, mint anno a The A List-re. Kellett nekik a tini tartalom? Nem tudom, mert nem hiszem, hogy a minőségi rostán ment volna át.
Félreértés ne essék, szerintem az itthon Elégtétel címen július végén bemutatott, 25 perces epizódokból álló dráma nem feltétlenül olyan gáz, mint a The A List, és igencsak addiktív lehet, legalábbis, ha nem figyel az ember, könnyen beszippantja a szappanos, rejtélyes műfaj. De azért érződik, hogy enyhén szólva sem prémium darabról van szó.
GET EVEN – 1×01 – 3/10
Az előzetesnél nem írtuk, de mint kiderül a főcímből, a sorozat Gretchen McNeil könyvein alapul, amiknek most elolvastam az ajánlóját, és csodák csodájára a The Breakfast Club és a Pretty Little Liars keresztezéseként hivatkoznak rá, így senki sem fogja elhinni, hogy nekem is rögtön a PLL jutott eszembe róla. Azonban később kiigazítottam magam, a Get Even nem a Pretty Little Liars-re, hanem a Pretty Little Liars: The Perfectionists-re hajaz. A fő motívumában.
A sorozat egy elitnek tűnő, legalábbis egyenruhás iskoláról szól, konkrétan annak négy diákjáról, akik nem nagy haverok, de van egy közös titkos szövetségük, a DGM (Don’t Get Mad), amely nevében bully-kat járatnak le, azaz olyan embereken vesznek elégtételt, akik megérdemlik, mert mondjuk másokkal rosszul bánnak. A gondok akkor kezdődnek, amikor a legújabb célpontjukat valaki megöli, és egy DGM-kártyát hagy a helyszínen, azaz a lányokra akarja terelni a gyanút. Lehet nyomozni és tisztára mosakodni?
Bár sem a karakterek, sem a fő dinamikák nem egyeznek, a nagyon utálnivaló karakter megölése mindenképp a PLL spinoffját juttathatja eszünkbe, mint ahogy az is, hogy ezek után minden bizonnyal bele fogunk mászni a négyes és a környezetük életébe, múltjába, és a tettes utáni nyomozás közben további titkok fognak a felszínre kerülni. Miközben persze a kapcsolati dráma sem szünetel, mert kell a szappan is.
A helyenként villanásnyi flashforwardokkal is operáló sorozat (kell is az elején, hogy legyen mit várni… – tipikus) láthatóan nagyon a külsőségekre akar rámenni, elég változatos, hip (és kissé tolakodó) a zenei felhozatala, funkciótlan lassításokat prezetál ami inkább csak a sekélyességet emeli ki, eleinte nagyon sok a funkciótlan(nak tűnő), informálni kívánó dialóg is, pedig amikor a lányok szervezetten akcióba lendülnek (mindenkinek van valami bevethető skillje), akkor azért látszik, hogy lenne az alapanyagban potenciál.
Igazából a véleményem sokkal rosszabb a sorozatról, mint azt megérdemelné, mert egyszerűen a Get Even, sejtetés ide, rejtély oda, nem kötött le, így kábé 10 perc után pontosan tudtam, hogy el fogom kaszálni.
Kaptuk a később kibontakozó történetet felvezető párbeszédeket, felvázolták előttünk a viszonyokat a 4 kiemelt lánnyal és féltucatnyi mellékszereplő diákkal (meg pár szülővel), és én azt vettem észre, hogy gőzöm sincs arról, hogy ki kicsoda, kit hogy hívnak, ki kinek a kije, még az 50. perc után sem – számomra mindenki ugyanolyan és feledhető volt. Nem azért, mert mentálisan nem vagyok a topon, egyszerűen csak érdektelen volt sok minden. És így esélytelen beleélnem magam az eseményekbe.
Azért említek 50 percet, mert a rövid epizódhossz becsapós, a valódi pilot dupla, hiszen a 2. rész végére derül ki, hogy mi lesz a sorozat fő konfliktusa – és rohadjak meg, ha nincs bennem meg az, hogy még csekkoljam az 1×03-at is, hogy lássam, mostantól merre indul el a történet, hogy mitévők lesznek a főszereplők. Ehh…, lehet, hogy gyenge vagyok? Pedig pontosan tudom, hogy az összképhez szükséges, korább közölt infóknak bőven híján vagyok.
Akárhogy is, akit be tud szippantani a sztori, vagy legalábbis meg tudja különböztetni a karaktereket (nem kell félni, nem hasonlítanak, sőt, mindenki elkülöníthető, a négy főhős lány is teljesen más típus, ami ugyancsak vonzó lehet), az könnyen le fogja darálni a 10 részt pár óra alatt, és simán lehet, hogy elégedetten fog felállni a befejezés tükrében. Én nem leszek közöttük, mert a kezdetek kezdetén nem történt meg az egymásra találásunk. Pedig a rejtélyes, átívelős tinisztorik a gyengéim.
