A Friends és a SupNat szakácskönyve után megnéztem, hogy még mely sorozatokhoz érkezett szakácskönyv korábban. Naná, hogy a Hannibal-hoz! És a Blue Bloods-hoz is, amit az egyik főszereplő, Bridget Moynahan jegyez.
Meg gondolom még máshoz is bőven akad, de mely sorozatoknál volt a kulináris vonal előtérbe tolva?
A címben minden benne van, Disney-filmes zenére, konkrétan a Beauty and the Beast-es Be Our Guest-re nézhetőek Hannibal-képsorok a tovább mögött. Elég durva a kontraszt.
Ha egy sorozat jó, akkor a popkultúrát is megihleti. És ha a popkultúrát megihleti, akkor a pólókészítőket is. A Hannibal jó sorozat volt, és igencsak megihlette a pólókészítőket, még akkor is, ha az utcákat járva egyelőre nem rémlik, hogy itthon felfigyeltem volna valakire, aki hasonlót viselt volna.
A tovább mögött a netes pólórendelő boltok Hannibal-os termékeiből lehet megnézni egy jóféle válogatást. Mit ne mondjak, nem egyet és nem is kettőt fogadnék el.
Bár a JAws első néhány évében volt példa duplázásra, az elmúlt időszakban azonban nemcsak a győztesek személye, de a jelöltek is igen változatos képet mutatnak.
A tavalyi jelöltek közül például csak ketten jutottak be idén is a döntőbe (tegyük hozzá, hogy a többiek nem is tudtak volna mivel idén nem sorozatoztak), sőt mindkettejüknek ez a harmadik szereplése itt, igaz, még egyikük sem tudott egyszer sem győzni. Vajon most sikerül Mads Mikkelsen-nek (Hannibal), vagy Kevin Spacey-nek (House of Cards) a csúcsra érni?
Nem lesz egyszerű dolguk idén sem, hiszen olyan remek színészek kerültek melléjük, mint az idei év egyik nagy kedvence Rami Malek(Mr. Robot), a Breaking Bad után is remeklő Bob Odenkirk(Better Call Saul) és a tavalyi alakítását is túlszárnyaló Justin Theroux(The Leftovers).
Akiknek nem sok kellett volna: a korábban egyszer döntőbe jutó Hugh Dancy (Hannibal) és Timothy Olyphant (Justified), és most először a tűz közelébe kerülő Peter Capaldi (Doctor Who), Travis Fimmel (Vikings) és Charlie Cox (Daredevil).
Ha a legjobb sorozatokról van szó, akkor elég nagy a fluktuáció, folyamatos a mozgás az élbolyban a JAws-on. Vannak ugyan bebetonozottnak tűnő szériák (ami nem lehet véletlen), mások viszont hol előre kerülnek, hol vissza csúsznak. Sok, kevésbé nézett sorozat előretör, a legnézettebbek zöme pedig még tízben sincs – hol van már az, amikor a The Walking Dead (vagy a Supernatural, vagy a The Vampire Diaries) top5-ös volt…?!
A mozgásokat alátámasztandó érdekesség, hogy a tavaly 7-11. helyezettek idei helyezése jelölések alapján: 1. – 7. – 15. – 22. – 30. Az idei “második ötös” pedig tavaly jelölések alapján a következő helyezéseket szerezte meg: 1. – 8. – 22. – 24. és van egy újoncunk.
Mivel idén nem volt szavazategyenlőség, így két ötösfogat állt össze, de a tavalyról kiesettek egy tizenegyes listára sem fértek volna fel. Idén így néz ki a 6-10. helyre befutók listája (szigorúan ABC sorrendben): Hannibal, Jusitified, Sense8, Shameless, The 100. Egy ismétlő, egy top5-ből kcsúszó és három új jövevény. (Az éppen, hogy csak lemaradókról majd az esti posztban.)
A Hannibal tavaly még az első hatba is beverekedte magát, ezt idén nem tudta megismételni. Túl sok új kedvenc érkezett, vagy az évad első felének ellentmondásos megítélése játszott bele? Az évadzáró kommentjei alapján én inkább az elsőre tippelnék, mert összességében a búcsúzó évad nem okozott csalódást a nézőinek.
Elfogult vagyok, a számomra a legnagyobb öröm az idei jelölések között az volt, hogy a Justified az utolsó évadával felkerült a listára. Egy nagyon szórakoztató, a drámát és a humort tökéletesen ötvöző sorozat búcsúzott, talán a legjobb évadjával. A “We dug coal together” zárójelenet pedig nekem a tévézés egyik legemlékezetesebb pillanata marad mindörökre.
Ha lenne “Az Év Legmegosztóbb Sorozata” cím, akkor azt hiszem nyugodtan megelőlegezhetném a Sense8-nek. Ilyen szélsőséges véleményekre én nem emlékszem junkie pályafutásom alatt. Az év egyik abszolút újonca (első évad, először a listán) csak 12 részes, jön a folytatás is, de aki be akarja próbálni, az szerintem előbb olvasson bele a pilot utáni kibeszélőbe is.
A Shameless ha feljebb nem is jutott, de az ötödik évaddal is meg tudott kapaszkodni a népszerűségi listán. Talán ha az évadzáró jobban sikerül, akkor feljebb is juthattak volna? Nem sok hiányzik a top5-höz.
Miből lesz a cserebogár… A The 100 tipikus CW young adult könyvadaptációnak, klasszikus YA-sorozatnak indult, és itt a “tipikus” kitétel a kliséhalmazt jelenti. Erre a második évad végén is azt láthatjuk, hogy a kritikusok és a nézők a korábbinál is jobban lelkesednek érte, januárban jön a harmadik évad. Remélem, hogy meg tudnak majd felelni a felfokozott várakozásoknak.
A linkeken az évad (vagy félévad) végi kibeszélők, hogy könnyebb legyen felfrissíteni az emlékeket.
Ennél a kategóriánál nem váratlan, hogy a színész-mezőny teljesen lecserélődött a tavalyihoz képest, ahol még Pedro Pascal-ra, Gillian Anderson-ra, Walton Goggins-ra, Elizabeth Lail-re és Michael Pitt-re szavazhattatok.
Azért, ha nevet nem is, de ismerős címet azért találunk. Tavaly két remek jelöltet is adott nekünk a Hannibal, és most is innen került ki az egyik versenyző, Richard Armitage, egyáltalán nem meglepő módon. De veteránként, egykori JAws-győztesként verseng a kegyeitekért az élmezőnyben Hugh Laurie, akit sorozatos szerepben most láthattunk először a House óta, méghozzá a Veep-ben.
Mellettük felkerült a listára Nick Offerman a Fargo-ban nyújtott alakításáért, valami Mark Hamill, aki a The Flash-ben vendégeskedett egy keveset.
Cameron Monaghan, akit leginkább a Shameless-ből ismerhettünk eddig, alakított egy hatalmasat a Gothem-ben (- én azóta is keresem az államat). Liv Tyler pedig, idén egyetlen női hölgyként, a The Leftovers-beli vendégeskedésével érdemelte ki a helyét a mezőnyben.
És a versenyből kimarad, de közel jutott az élbolyhoz többek között Bojana Novakovic a Shameless-ben tett látogatása okán, Bob Newhart, akit a The Big Bang Theory-ban láthattunk, sokan jelöltétek még Matt Ryan-t (Arrow), Bradley Cooper (Limitless), Michael J. Fox-ot (The Good Wife), Timothy Olyphant-et (The Grinder), és Victoria Smurfit-et (Once Upon a Time).
Maisie Williams és Michelle Gomez is a Doctor Who-beli szerepükkel szerettek szavazatokat, Mark Pellegrino pedig a Supernatural-ben tűnt fel ismét, és magával is ragadott jó pár voksot, de sajnos nem eleget.
Hajrá, hajrá, szavazásra fel! Nem lesz könnyű dolgotok. Főleg így, január elsején.
Idén pedig biztosan nem lesz címvédés, hiszen Emily Bett Rickards csak a Top10 végén foglal helyet Rebecca Mader, Melissa McBride és Emilia Clarke társaságában. Viszont a döntősök mezőnye ismét annyira szoros lett, sőt maga a Top10 sorrendje is csak pár szavazaton múlott, hogy 5 helyett ismét 6 színésznő száll ringbe a győzelemért.
Tavalyról mindössze Lena Headey(Game of Thrones) tért vissza, aki már évek óta oszlopos tagja a kategóriának. Gillian Anderson-t a Hannibal–ben nyújtott alakítása miatt szavaztátok be. Maura Tierney pedig a The Affair képviseletében lehet jelen.
Carrie Coon ugyan szintet lépett és idén a főszereplő kategóriában szavazhattok rá, de a The Leftovers nem maradt jelölt nélkül, sőt duplán örülhetnek a rajongók, hiszen Ann Dowd és Regina King is elegendő voksot kapott. Tuppence Middleton pedig a Sense8-ben alakított nagyot, ezzel pedig magabiztosan került be a döntős mezőnybe.
Őket követi mindössze pár szavazat lemaradássalNiecy Nash (Scream Queens), majd Uzo Abuda (Orange is the New Black), utánuk pedig Marie Avgeropoulos (The 100) és Shantel VanSanten (The Flash) következik a CW-s sorozatokból. De tényleg minimális szavazatkülönbségek voltak a Top10-en belül.
Mindössze annyi a kérdés, hogy ki lesz a kategória királynője, vajon kifizetődik Lena Headey több éves várakozása, vagy valamelyik újonc kapja meg az elismerést? A döntés ismét a ti kezetekben van.
Ja, hogy ez egy ilyen vicces sorozat volt? Ha nem is, a színészek azért jól szórakoztak. Ehh, nosztalgiázzunk egyet. A Hannibal kaszája óta nem nagyon volt alkalmunk erre. Hátha a tovább mögötti rontott jelenetcsokor meghozza egy ihletet egy darára. (A Hannibal 3. évados fináléjáról itt írtunk.)
Az AXN múlt héten hirdette meg játékát a náluk látható Hannibal 3. évadja kapcsán. Mi kérdeztünk, ti válaszoltatok. És sorsoltunk. A cuki Hannibalokat Ádám! és RumpleBumple nyerte. (A helyes válasz a “november 16-án” volt.) Köszi, hogy velünk játszottatok, a nyertesekkel a csatorna felveszi a kapcsolatot.
Hannibal-babák! Az AXN úgy gondolta, hogy van köztetek olyan, akiknek elengedhetetlen szüksége lenne cuki Hannibal Lecter-babákra, így játszanánk egyet, hogy kisorsolhassunk köztetek kettőt, hmm? Természetesen annak apropóján, hogy a sorozat jelenleg is fut a csatornán.
Aki szeretne nyerni, rövid fejszámolás után válaszolja meg nekünk, hogy mikor lesz a 3. szezon fináléja az AXN-en, ha hétfőn 3×07-et láthattuk? A válaszokat sorozatjunkie+hannibaba@gmail.com címre írjátok meg egy nicknév kíséretében vasárnap 20:00-ig. A tovább mögött fénykép az egyik nyereményről.Tovább…
You, with your fancy illusions and fussy aesthetics;
you’ll always have niche appeal.
A Hannibal mindig is egy különc falat volt a sorozatok étlapján, és mint ilyen, nem tudott – ám vélhetően soha nem is akart – tömegekhez szólni barokkos álomvilágával, irodalmias dialógusaival és a hétköznapi logikára fittyet hányó irrealisztikus szabályrendszerével, ugyanakkor éppen ezek miatt lehetett baromi könnyen belezúgni Hannibal Lecter és Will Graham groteszk kapcsolati pszichodrámájába.
Függetlenül attól, hogy ínyünkre van-e egy sorozatkoncepció vagy sem, azt hiszem abban sorozatjunkie-kként egyetérthetünk, hogy ezek azok az egyedi víziók, amiket egy-egy sztoriötletben vagy pilotban keresünk mindannyian, hiszen egy bizonyos mennyiség után, meglehetősen éhezünk arra a minőségen túl, hogy valami újat kapjunk, amihez hasonlót egyáltalán nem láttunk még korábban, legyen szó történetről vagy akár csak történetmesélésről.
Mondanám, hogy ha valakitől, hát Bryan Fuller-től (Wonderfalls, Dead Like Me, Pushing Daisies) lehetett számítani valami egyedire, de azt még belőle se néztem ki, hogy ilyen mélyre mer és tud merülni a Hannibal-univerzumban, vagy hogy a thriller és krimi elemek csupán csak asszisztálni fognak két férfi érzelmi sakkjátszmájához.
Szóval mondhatni puszta kíváncsiságból és a koncepció iránt táplált általános érdeklődésemből nőtte ki magát alig pár epizód alatt az egyik kedvenc sorozatommá a Hannibal, így különösen furcsának tűnhet azt mondani, hogy egy kicsit sem érzek csalódottságot jelenleg a kasza miatt, még akkor sem, ha kevés menőbb dolgot tudtam volna elképzelni a tervezett Ellen Page-es folytatásnál.
You died in my kitchen, Alana, when you chose to be brave.
Every moment since is borrowed.
Már csak azért sem lehetünk elkeseredve, mert ismerve Fuller egyedi stílusát és közízléskerülését – Alana-hoz hasonlóan -, a sorozat már bőven a pilot környékén aláírta a halálos ítéletét merészségének köszönhetően.
Mégsem tudok másként tekinteni a Hannibal-re, mint igazi sikertörténetként, hiszen egészen páratlan dolgot sikerült véghezvinnie országos csatornán, az ottani átlagköltségvetés töredékéből.
Fuller a három szezonnal nem csak hogy személyes élettartam-rekordot döntött, de egy brutálisan szép sorozatzárót is komponált nekünk, az utolsó simításokkal pedig egyenesen díszcsomagolásba burkolta Will és Hannibal elkerülhetetlen végbe száguldó történetét, már amennyire egy szarvasmotívumokkal és egyéb makrózott ínyencségekkel játszadozó sorozat száguldani képes.
Nemigen tudok mást mondani a kaszán kesergőknek, mint hogy keresni sem lehetett volna ideálisabb forgatókönyvet annál, mint ami a Hannibal-lel történt, hiszen egy váratlan korai siker esetén már rég egy procedurális nyomozós The Blacklist-klón csapdájában találták volna magukat a készítők, annál többet meg nem igen lehetett elvárni az NBC-től, hogy végül már szombatra csúsztatva, egymillió alatti nézettséggel életben tartsa az egészet. Ha nem lett volna közös projekt a Gaumont-nal és részben a Sony-val, nem lett volna a szokásosnál sokkal olcsóbb, nem karolták volna fel a kritikusok és nem vált volna belőle presztízsdráma, vélhetően már az első évet sem érte volna meg.
Tényleg elég sok apró körülmény együttállása kellett ahhoz, hogy azt kapjuk, amit, ráadásul még abban sem vagyok biztos, hogy ha kábelen futott volna korlátlan szabadsággal és fele ekkora anyagi gátakkal, jobb sorozatot kaptunk volna, mint amit láthattunk, sőt szerintem éppen ezek a kompromisszumok segítették hozzá Fulleréket egy olyan egyedi Hannibal-világ megalkotásához, amit úgyis következetesen vittek végig, hogy bőven hagytak maguknak teret a kísérletezésre, de egyszer sem hazudtolták meg magukat útközben, úgysem térve le az útról, hogy tisztában voltak azzal, hogy a maréknyi elhivatott rajongó bizony kevés a távlatokban gondolkodáshoz.
A tovább mögöttmég egy darabigmaradok a spoilermentes gondolatoknál, fogok szólni, ha már csak azoknak lesz érdemes továbbmerészkedni, akiknek megvolt a finálé is.