login |

Magyar jelenlét: Hatufim

2013. 04. 16. 17:16 - Írta: winnie

3 comments | kategória: magyar jelenlét

A holtszezonban minden Homeland-rajongó megnézte a sorozat izraeli eredetijét, a Hatufim-ot (Prisoners of War)? (Itt a kritikánk róla.) Érdekes látni, hogy mennyire más irányba halad a két széria. És azt is érdekes látni, ahogy a Hatufim – 2×10-ben (ez decemberi epizód volt kábé) magyar jelenlét van. (Köszi a jelzést JRC-nek!)

Az eredeti Homeland plakátja

2012. 12. 13. 13:11 - Írta: winnie

4 comments | kategória: kampány

A Homeland 2. évadjával párhuzamosan az izraeli eredeti, a Hatufim második szezonja is megy, érdekes lehet látni a különbségeket. De talán még érdekesebb látni ahogy az 1. évadok alakultak. Pár napja írtunk az izraeli eredetiről, mely angol nyelvterületen Prisoners of War címmel fut – nyilván nem bírtam ki és én is belekezdtem, s tettem ezt nagyon helyesen. Azt hiszem, hogy a plakátnak is itt a helye.

Hatufim (Prisoners of War) – írta GeoCucc

2012. 12. 01. 00:16 - Írta: vendegblogger

21 comments | kategória: kritika

A Hatufim az az izraeli sorozat, ami alapján napjaink egyik legjobbnak tartott drámája, a Homeland készült. A cím héberről lefordítva az ‘Elrabolva’-jelentéssel bír, de angolul Prisoners of War néven vált ismertté. A sztori megálmodója, Gideon Raff ma is részt vesz mindkét, jelenleg is futó produkció előkészítésében, így az izraeli és az amerikai verzió az első évadban számos hasonló elemet tartalmaz, mégis teljesen más élményt nyújtanak a néző számára.

Gyakran nehezünkre esik megfejteni a Homeland hazatérő katonájának gondolatait, motivációit? Nos, gondoljunk bele, milyen az, amikor egyszerre két Sergeant Nicholas Brody járkál az utcákon. Ugyanis a Hatufim-ban pontosan ez történik: az eredeti változat alaptörténete szerint három katona, Amiel, Nimrod és Uri esik fogságba, akik közül végül ketten térnek haza élve.

Olykor engem is összezavar, de a két produkció nagyon különböző szörnyeteg. A Homeland pilotjának önmagában nagyobb volt a költségvetése, mint a Hatufim két évadjának összesen. Amikor elmondtam az amerikaiaknak, hogy mi egy részt 200 000 dollárból hoztunk össze, nevetésben törtek ki. Ami nálunk egy nagy produkcióhoz is elég, az számukra csak egy gerillatámadás.
/Gideon Raff, a Hatufim készítője az átfedésekről./

A helyszín ezúttal – természetesen – Izrael, az ellenség pedig a Homeland-del szemben itt nem a világ másik felén elterülő, a helyiek számára csak hírből hallott ország, hanem történetesen a szomszédos Libanon. Ez a földrajzi közelség (és úgy alapjában véve a nyugatitól teljesen eltérő táj és kultúra) azonnal rányomja a bélyegét a részek hangulatára, sokkal feszültebb, nyomasztóbb, emberközelibb képsorokat tárva elénk, hiszen a gonosz fenyegetésétől valójában nem is szakadtak el a hazatért katonák – néhány tíz kilométer megtétele után egy drótkerítésen keresztül bármikor át lehet kukkantani hozzájuk, nehezebbé téve a továbblépést.

A készítő szerint éppen ebben, tehát a műfaji sajátosságokban tér el leginkább egymástól a két sorozat. Míg a Homeland-et körömrágós thrillerként aposztrofálja, a Hatufim kőkemény dráma, amely a fogságból való hazatérés érzelmi oldalát, a beilleszkedés nehézségeit jobban kiemeli. Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy hátrány. Ugyanis a Hatufim nézése közben az ember ráébred arra, hogy mi is hiányzik a Homeland-ből.

Mindkét sorozat ismerete után visszagondolva, az amerikai készítők valójában néhány tollvonással, egy kis sarokban kuporgással, és pár, végül mással magyarázott különös cselekedettel elintézték a sok-sok távol töltött év tényét a főhős szempontjából. Az izraeliek ráadásul nem kispályáznak: nem 8, hanem egyenesen 17 év telt el a fogság és a szabadulás között, ami alatt, ha lehet, még több dolog megváltozott. A két főszereplő egymástól teljesen különböző családi viszonyok közé csöppen, s emellett a koporsóban visszahozott harmadik katona magányosan maradt testvérének életébe is nyerünk némi bepillantást.

Különösen érdekes a két sorozat első, a hazatérést bemutató részét összehasonlítani, hiszen ezekben hemzsegnek az azonos jelenetek, mozdulatok, és még mondatok is. Kijelenthető, hogy a Homeland-et ismerők számára óriási meglepetéseket és fordulatokat nem tartogat a Hatufim első szezonja, mégis lenyűgöző azt figyelni, ahogy a készítők ugyanazokat az építőkockákat más sorrendben rakják össze, és végig lehet találgatni, hogy ugyanaz lesz-e a végeredmény, mint amit a Homeland-ben is láttunk, vagy más megoldást találnak ki.

A szereplőket illetően azonban itt-ott jelentősen eltér a felállás. A sorozat meghatározó motívuma, hogy egyszerre két katona is hazatért Jeruzsálembe, akik lelki társként ezt követően is végig ott vannak egymásnak, és olyan közös emlékekkel rendelkeznek, amelyeket másokkal nem tudnának megosztani – vagy éppen olyan titkokkal, amelyeket nem is akarnak.  Feltűnő, hogy az amerikai változathoz képest itt jóval több és jóval megrázóbb flashback-et láthatunk a fogságban töltött időkből – ez Gideon Raff szerint elengedhetetlen is ahhoz, hogy tényleg elhiggye a néző, milyen sorozatot is néz, és valóban átérezze annak hangulatát. Persze erre a kettő közül csak egyik országban vevők az emberek…

És igen, bizonyos szinten az izraelieknek is megvan a maguk Carrie Mathisonja, még ha nem is olyan ellentmondásos formában – és itt igazából a CIA gyanakvó és labilis nyomozónőjét több szereplő személyesíti meg. Ó, és egy fontos megjegyzés azoknak, akik már a Homeland-ben is idegesítőnek találták a tinédzser Dana viselkedését: Izraelben is megtalálható a valamivel idősebb megfelelője (a neve: Dana), és azonnal látszik, hogy Amerikába már egy jóval letisztultabb, ha úgy tetszik, lájtosabb változatot vittek át a szabadszájú lányból. Ebből mindenki vonja le magának azt a következtetést, amit szeretne.

A Hatufim 10 részből álló első évadját 2010-ben mutatták be, míg amerikai megfelelője másfél évvel később indult, ám érdekes, hogy a második évadra a Homeland beérte elődjét, hiszen Brody és izraeli “kollégái” története is 2012 őszén folytatódott – sőt, csak egy nap eltérés volt a két második évados premier között.

A két sztori igazán mostantól különülhet majd el egymástól, így érdekes lesz látni, hogy egy alapötletből hogyan lehet két különböző történetet gyártani. Az ember olykor elgondolkodik olyan filozofikus dolgokon, hogy ha egy bizonyos ponton más döntést hozott volna, milyen irányba terelődött volna az élete a jelenlegihez képest. A Hatufim-ra és a Homeland-re tekinthetünk ennek élő tesztjeként.