2021. 05. 16. 08:55 - Írta: winnie
2020. 02. 04. 12:20 - Írta: winnie
Jé, Douglas Henshall! A Channel 4 szíriai menekültemberes, elgondolkodtató családi komédiája (itt a kritikánk róla) szerdán folytatódik, a tovább mögött a 2. évad előzetese.
Tovább...
2019. 08. 26. 09:10 - Írta: winnie
2019. 05. 12. 12:15 - Írta: winnie
Tudom, hogy már rég ki kellett volna raknom ezt a posztot, de meg akartam várni, míg írok a pilotról, hogy linkelhessem a kritikát. Tessék.
Rufus Jones Channel4-os angol komédiája (dramedy-je?), aminek a készítő a főszereplője is, egy franciaországi nyaralásról hazatérő családról szól, akik felfedezik, hogy autójuk csomagtartójában egy szír menekültet is magukkal hoztak. Na, a sztori róla szól, egyrészt ahogy az illegalitással megbirkózik, másrészt ahogy próbál alkalmazkodni a brit élethez.
A tovább mögött az előzetes. Szereplők: Rebekah Staton, Rufus Jones, Youssef Kerkour és Oaklee Pendergast. Ja, a trailerben kötelező MAGYAR EMLÍTÉS van! Hírünk ment a világban! Tovább…
2019. 05. 05. 15:50 - Írta: winnie
Az angol Channel 4 komédiája pár hete került bemutatásra, és az alapjait egy mondatban is össze lehet foglalni: egy szíriai menekült kalandjai London-ban. Ennyi alapján persze még valami karcos vagy szívbe markoló dráma is lehetne a sorozat, de az alaphangot már az megadja, hogy a főhős egy francia nyaralásáról hazatérő középosztálybeli család autójának csomagtartójában lépi át a határt, hogy a família hazaérve fedezze fel a nem mindennapi poggyászt.
Bár nyilván a “kárvallott” angolok reakciója rögtön a hatóságokhoz fordulás lenne, azonban némi vargabetű után befogadják saját házukba a jövevényt, aki persze családját akarja megtalálni, akiktől elszakadt. És persze valahogy a helyzetét is legalizálni lenne érdemes, hogy ne kitoloncolás legyen a jussa. Ebben azért segíti az, hogy értelmiségről (tanáremberről) van szó.
A főhős nem csak új családjából, hanem az utcán a vele érintkezőkből is kihozza a jót, illetve a rosszat – nem hiszem, hogy bármelyik bemutatott reakció távol állna a valóságtól, és jó látni, hogy egyik irányba sem dőlnek el, nagyjából egyensúlyoznak a pro és kontra rétegek között.
A Home pozitívuma, hogy nem csak Sami, a menekült karakterére épít, nem csak az ő ismeretlen környezetbe való csetlését-botlását helyezi előtérbe, hanem a családot sem hanyagolja el.
Azt a családot, aminek a dinamikája is érdekes lett, hiszen amellett, hogy az anya igencsak empatikus, az “apa” (a pasija) pedig jóval ellenségesebben áll hozzá az új jövevényhez (a családfőt alakító Rufus Jones a sorozat készítője is, a téma pedig az utcán hevert, egy író számára eléggé adta magát, így nem meglepő, hogy megfuttatta), egymás között sem érdektelenek, köszönhetően annak, hogy egy friss kapcsolatról van szó, amiben a gyerek sem fogadta még el teljesen anyja új pasiját, akinek a helyzete egyébként is elég ingatag, hiszen a nő házában él, és mindkét kapcsolatát ápolnia kell annak érdekében, hogy ez így is maradjon.
Az aktualitások kapcsán naná, hogy a Brexit is jelentőséggel bír a sztoriban, és az emigráció és rasszizmus témája mellett bőven hangsúlyos a politikai megosztottság és a média elfogultsága is, de mindvégig jelen van a humor, ütnek az egysorosok és azok a “nagy jelenetek”, amik köré felhúzzák az epizódokat, és persze a színészeket sem érheti panasz, remekül időzítenek.
A Home-ot már csak azért is érdemes volt nézni, mert kifejezetten pozitív és annyira ártalmatlan. Lehet, hogy épp ezért elég sok mindent feláldoz a realisztikusság oltárán (és ezzel nem azt mondom, hogy nincsen benne negatív kicsengés vagy viselkedési minta, illetve drámaibb jelenet), de annyi baj legyen, fő a szórakoztatás.
