login |

Homecoming: kezdett a 2. évad

2020. 05. 25. 21:45 - Írta: winnie

4 comments | kategória: kritika

Az Amazon Prime podcast-alapú “összeesküvős” sorozatát szívesen sorolnám “az egyik legjobb sorozat, amit senki nem néz itthon”-skatulyába az ugyancsak Amazon-os, túlvilágos Forever-rel egyetemben – valamiért ezek a viszonylag rövid, nem feltétlenül belőhető stílusú szériák nem találták meg a közönségüket, pedig a Homecoming nem csak a főszereplő (és elég jó) Julia Roberts-et dobta be hívószóként, hanem a Mr. Robot készítőjét, Sam Esmail-t is, aki nem csak executive producerként bábáskodott az S1 felett, hanem az összes részt is rendezte, és ezzel szuper vizuális palettát teremtett a sorozatnak, konkrétan a történet részévé tette a látásmódját.

Az ígéretek szerint az új szezon egy új történetet fog feldolgozni javarészt új szereplőkkel (bár két visszatérőnk biztos, hogy lesz, talán több is), hiszen már berendeléskor afféle antológiaként definiálták. Ezért akár még újnéző-kompatiblisnek is mondanám a startot (az Amazon oldalán ott a “Kezdd a 2. évaddal!”-felirat), még akkor is, ha a középpontban lévő céget és annak alkalmazottait már az S1-ben felvezették. Legyen amolyan hibrid.

A sorozat második szezonja már Julia Roberts és Esmail rendezése nélkül került elkészítésre. Az új főszereplőnk Janelle Monáe, aki énekesi pályája mellett eléggé bekezdett színészileg, amikor pár éve 2 Oscar-kedvencben, a Moonlight-ban és a Hidden Figures-ben debütált. Ő itt egy (volt) katonát, egy veteránt alakít, ahogy az S1-ben Stephan James. A különbség annyi, hogy nem (csak) PTSD gyötri, hanem amnézia.

A 2×01 ugyanis úgy kezd, hogy egy nő egy tó közepén tér magához egy csónakban. Nem igazán tudja, hol van (és, mint később kiderül, azt sem, hogy kicsoda ő), mindössze egy figurát lát a parton, azonban hiába iramodik utána, az meglóg előle. Szerencséjére azonban belefut egy rendőrbe, aki beviszi kivizsgálásra a kórházba, ahonnan meglógva elkezd nyomozni az után, hogy ki is ő valójában. És, ha leírom, hogy ebben segítője is akad, akkor már tényleg majdnem a teljes epizódot leírtam.

Teljesen rendben volt a kezdés olyan szempontból, hogy jó volt visszacsöppenni ebbe a világban, még ha azt, amit korábban megismertünk, mindössze egy plakát, valamint az utolsó jelenet idézi meg. De a rendben lévőnél többnek nem is tudnám titulálni, mert totális alapozásról volt szó, bemutatták az új karaktert úgy, hogy közben nem tudták bemutatni, hiszen ő maga sem tudja, hogy ki valójában, és az sem biztos, hogy a mostani stílusa vagy viselkedése a valódi személyiségéhez passzol.

De ezzel nincs semmi gond, mert mindenképp nézős a folytatás. Nem csak a sorozat pedigréje miatt, és nem csak azért, mert nekem mindig is az egyik gyengém volt a “nem tudok semmit magamról, nosza, akkor derítsük ki, hogy WTF van”-megoldás, egyszerűen csak felkeltette az érdeklődésemet Monáe karaktere (felfedez egyet, s mást magáról) és maga a rejtély (hogy és miért került a tó közepére.) Azt persze nem tudhatjuk, hogy valami nagyszabású dologgal van-e kapcsolatban a főhős, vagy csak kisebb volumenű, magánszál a központi, de szerintem elég hamar ki fog derülni.

Szóval maradok annak ellenére, hogy ez a kezdés a korrekt 6/10-nél nem ért többet. Főleg azért, mert nem volt benne meg az a vizuális plusz, ami az első évadot azzá tette, ami. Lehet, hogy törekedtek Esmail stílusának megidézésére, meg aztán ott konkrét funkcióval is bírt a fényképezés, de egy-két beállításon, valamint egy svenken kívül nem igazán maradt meg bennem vizuálisan semmi, ami azért valahol csalódás volt.

A 2×01 nem kíván meg semmi előzetes tudást, bár az elején ott az “előző évadban történt” összefoglaló, ami (és az, hogy tényleg csak 10*30 perc a szezon) miatt azt mondanám, hogy azért érdemes csekkolni az első évadot, mert nyilván valamilyen szinten tényező. És, mint írtam, tényleg kifejezetten jól sikerült.

A Homecoming 2. évad többi szereplője

2020. 05. 22. 18:50 - Írta: human

2 comments | kategória: kampány

Bár a(z új) főszereplőt több poszterre is rátették, de végül a többiek (Stephan James, Hong Chau és Chris Cooper) is kaptak saját promókép/karakterplakát szerűséget. Valaki letolta már az évadot? 3,5 óra az egész.

Jövünk majd kritikával persze (a 2×01 inkább csak alapozza az új főhőst), addig ide lehet pár előzetes véleményt elsütni.

Nem annyira természetes az a természet

2020. 05. 21. 13:13 - Írta: human

Add comment | kategória: kampány

De Janelle Monáe hazatér a Homecomingban, ami holnap érkezik az Amazonra. Még három plakát is van hozzá, meg ugye volt már előzetes. Vajon mit jelenthetnek ezek a kompozíciók?

Nem gyöngy az

2020. 05. 06. 13:13 - Írta: human

4 comments | kategória: kampány

A Homecoming 2. évadja új történetet és új főszereplőt hoz, aki a plakáton is látszik – de persze pár korábbi kulcsfigura is visszatér, ahogy az az előzetesből is kiderült.

Délelőtti videó 2.: Homecoming

2020. 04. 30. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: video

A Janelle Monáe főszereplésével érkező, új rejtélyt hozó 2. évad a tovább mögötti hosszú előzetessel is bír már. Ez alapján be lehet lőni, hogy a visszatérő készítők mellett az új rendező mennyire tartja meg a Sam Esmail-es látványt.

Tovább…

Délelőtti videó 2.: Homecoming

2020. 04. 16. 10:50 - Írta: human

Add comment | kategória: video

Akár délelőtti 3-as videó is lehetne, mivel elég sok új szereplővel érkezik a podcst-adaptáció 2. évadja, és egy új rejtéllyel is. A tovább mögötti kedvcsináló előzetes a májusi folytatás hangulatát adja át inkább, nem a sztoriról ejt el dolgokat.

Tovább…

Promóképek: Homecoming 2. évad

2020. 04. 08. 19:20 - Írta: human

Add comment | kategória: kandi

Nem elég, hogy a Mr. Robotért felelős Sam Esmail rendezte az első évadot, de elég jó is lett. És lassan érkezik is a folytatás az Amazon Prime-ra, ahogy a tovább mögötti képek is bizonyítják. Itt persze már nem lesz Julia Roberts és a rendező is más lesz, de ettől még sokaknál várós, gondolom.

Tovább…

JAws 2018: Legjobb férfi mellékszereplő (20/30 perces sorozat)

2019. 01. 08. 19:30 - Írta: winnie

10 comments | kategória: szavazás

És íme az idei Junkie Awards utolsó jelölős-gépi szavazós kategóriája. Nem ez számít a legérdekesebbnek, hiszen a jelöltek ugyan változtak, de a 11 év alatt mindössze 4 győztest avattunk, és idén is jelölt két korábbi nyertes, szóval megvan az esély arra, hogy utóbbi szám nem fog nőni.

Eddigi győztesek: 2007: Neil Patrick Harris, 2008: Neil Patrick Harris, 2009: Neil Patrick Harris, 2010: Simon Helberg, 2011: Simon Helberg, 2012: Simon Helberg, 2013: Simon Helberg, 2014: Simon Helberg, 2015: Andre Braugher, 2016: TJ Miller, 2017: Andre Braugher,

Andre Braugher és Simon Helberg tehát ismét jelölt – előbbi 2013 óta egy kivétellel  mindig jelölt volt, utóbbi pedig 2009 óta volt sokáig fix résztvevő, azonban az elmúlt három évben sorozata népszerűségének és/vagy minőségének hanyatlása miatt nem láthattuk. Most viszont!

Rajtuk kívül még öten kerültek be a mellékszereplős krémbe, de egyedül Lakeith Stanfield a visszatérő vendég. Az ő Atlanta-béli partnere, Brian Tyree Henry is kapott elég jelölést, Nik Dodani az Atypical-nek (és nem a Murphy Brown-nak!) szállította a negyedik színészjelölést, így a sorozat mind a négy kategóriában képviseli magát.

A Barry-ben az egyik legviccesebb figura Anthony Carrigan volt NoHo Hank-ként (szóval ő meg nem a Gotham kapcsán van jelen), és bár a Homecoming nem komédia volt, de Bobby Cannavale (ő meg az Angie Tribeca új szezonjában van benne – mindenki ész nélkül melózik) karaktere szállított vicces pillanatokat is, ami valójában irreleváns a kategória kapcsán.

Tavalyról a The Mick-es Scott MacArthur és a Silicon Valley-s duó (Zach Woods és Kumail Nanjiani) most nem került képbe, míg ketten (Derek Wilson és Tony Hale) igazoltan hiányoztak, a sorozatuk csak idén folytatódik, és egy virtuális nyolcadik helyet be lehet vésni Manny Jacinto-nak (The Good Place) is, aki a tavalyi bejutása után most egy szavazattal maradt le a döntőről. Mellett még Eric Stonestreet (Modern Family) és Henry Winkler (Barry) volt a bejutás közelében.

Legjobb férfi mellékszereplő (20/30 perces sorozat)

  • Simon Helberg (The Big Bang Theory) (32%, 421 Votes)
  • Andre Braugher (Brooklyn Nine-Nine) (30%, 397 Votes)
  • Anthony Carrigan (Barry) (11%, 145 Votes)
  • Nik Dodani (Atypical) (10%, 130 Votes)
  • Bobby Cannavale (Homecoming) (9%, 115 Votes)
  • Lakeith Stanfield (Atlanta) (6%, 82 Votes)
  • Brian Tyree Henry (Atlanta) (2%, 31 Votes)

Total Voters: 1,321

Loading ... Loading ...

JAws 2018: Legjobb női főszereplő (20/30 perces sorozat)

2018. 12. 29. 15:18 - Írta: DennyKeh

22 comments | kategória: szavazás

Kezdeném azzal, hogy a tavalyi 7 döntős közül csak 2 tudott ismételni, de szinte mindenki igazoltan van távol, hiszen vagy véget ért még 2017-ben a sorozatuk vagy nem jelentkezett új évaddal 2018-ban.

Az eddigi győztesek: 2007: Mary Louise-Parker | 2008: Alyson Hannigan | 2009: Kaley Cuoco | 2010: Kaley Cuoco | 2011: Kaley Cuoco | 2012: Zooey Deschanel | 2013: Kaley Cuoco | 2014: Julie Bowen | 2015: Julie Bowen | 2016: Julia Louis-Dreyfus | 2017: Kristen Bell

Az egyik visszatérőnk Kristen Bell, aki a The Good Place-es karakterének alakításáért került ismét be a legjobbak közé (és egyben a tavalyi győztes is), meglátjuk, idén sikerül-e dupláznia, és ismét bezsebelnie ezt a kategóriát. A másik hölgyemény tavalyról ebben a kategóriában nem más, mint Alison Brie, aki a GLOW-ban nyújtott alakításáért kapott itt helyet.

Van két jelöltünk az idei élmezőnyben, akik a szélesvászonról ugrottak ki, hogy sorozatozzanak, és milyen jól tették! Itt van Julia Roberts, aki a Homecoming-ból érkezett hozzánk, valamint Elizabeth Olsen a Facebook Watch-os sorozatból, a Sorry For Your Loss-ból. A két sorozat mind a hazai junkie-k, mind a külföldi junkie-k között nagy sikert aratott, annyira, hogy jövőre érkezik is a 2. évadjuk.

Jennifer Jason Leigh karaktere annyira meghatározó volt idén az Atypicalben, hogy idén a mellékszereplők közül a főszereplők közé lépett elő, illetve itt van még Gillian Jacobs is a Love-ból, aki a sorozata utolsó évadjával sikeresen visszatornázta magát a legjobbak közé.

A lemaradók között ott van a kétszeres bajnok Julie Bowen (Modern Family) és Lola Kirke (Mozart in the Jungle). Érdekességként megemlíteném, hogy a döntősök közül csak Bell érkezett országos sorozatból, a többiek mind streamingesből. Azért ez sok mindent elárul, nem igaz?

Legjobb női főszereplő (20 perces sorozat)

  • Kristen Bell (The Good Place) (39%, 507 Votes)
  • Elizabeth Olsen (Sorry For Your Loss) (17%, 228 Votes)
  • Julia Roberts (Homecoming) (16%, 215 Votes)
  • Alison Brie (GLOW) (15%, 197 Votes)
  • Jennifer Jason Leigh (Atypical) (7%, 89 Votes)
  • Gillian Jacobs (Love) (5%, 68 Votes)

Total Voters: 1,304

Loading ... Loading ...

Egyszerű képek

2018. 12. 26. 14:13 - Írta: human

1 comment | kategória: kampány

Bárki ránéz a Homecoming nemrég érkezett plakátjaira, az rögtön vágja, hogy mennyire “átlagos” a sorozat.

Írtunk már róla évadkritikát, nem csak nekünk jött be az Amazon Prime itthon is kiadott sorozata, hanem már záporoznak rá a különféle díjak jelölései is, szóval mindez csak emlékeztető azoknak, akiknek eddig nem esett le, hogy a Mr. Robot miért nem jelentkezett idén új szezonnal. Azért, mert Sam Esmail zseniálisan megrendezett 10 epizódot ebből.

Homecoming: az 1. évad

2018. 11. 02. 21:22 - Írta: winnie

16 comments | kategória: kritika

Az Amazon mai teljes évados premierje könnyen csúszott, hiszen hiába volt 10 részes az évad, az epizódok hossza 30 perc, szóval könnyen darálható. És szerintem aki a sorozat nézésére adja a fejét, az darálni is fogja.

A Homecoming egy politikai, összeesküvős krimi, aminek a sztorijába nehéz spoiler nélkül belemenni, ezért inkább azzal adják el, hogy Sam Esmail, a Mr. Robot készítője áll mögötte. S bár nem ő jegyzi a sorozatot, hanem az alapul szolgáló podcast (valójában szkriptelt hangjáték vagy rádiójáték) készítői, azonban eléggé rajta van a kézjegye, lévén minden résznek vállalta a rendezését (hozta magával a Mr. Robot operatőrjét is!), ezzel téve vizuális orgiává a sorozatot.

Ez utóbbi azért nagy fegyvertény, mert a Homecoming, ahogyan az elképzelhető a podcast alapból, leginkább dialógokra épül és elég statikus – a fő sztorink egy olyan intézményben játszódik, ami kiküldetésből hazatérő katonák társadalomba való visszahelyezkedését segíti elő, a főhős pedig egy terapeuta (őt alakítja Julia Roberts), aki beszélget ezekkel a hazatérő katonákkal. (Nem hangzik izgalmasan, ugye?)

A csavart (nem spoiler) az adja, hogy a még pilotban előre ugrunk az időben, amikor Roberts karaktere egy étkezdében pincérkedik, mi meg csak pislogunk, hogy vajon mi történhetett, miért nem akar beszélni a korábbi munkájáról, vagy hogy felejthetett el szinte mindent a Homecoming intézet tevékenységéről.

Esmail már az elején definiálja a sorozatot egy nagyszerű egysnittes jelenettel (és tudtunkra hozza, hogy a kameramozgásra érdemes odafigyelni), a későbbiekben pedig a sima beszélő fejes jeleneteket is dinamikussá teszi, legyen szó telefonálásról vagy terápiás diskurzusról.

A képek kivágása, kompozíciója legtöbbször abszolút rímel arra, amiről szó van – annak ellenére, hogy az emlékek, illetve azok szerepe számít kiemelt motívumnak a Homecoming-ban, az egész sorozat hangulatát a paranoia határozza meg, és ez a stílusban is elég jól tetten érhető.

Amellett viszont, hogy megidézi a paranoia thrillereket, mindvégig élvezetes és szórakoztató marad (főleg Colin karakterének köszönhetően), ráadásul a sztorit is karakterpillanatok görgetik előre, tehát valamennyire azért kibontják a szereplőket is, ami ebben a műfajban sokszor elmarad. (Amit nem is mindig bánok.)

Ez az a sorozat, ami bár a sztori miatt is nézünk, de utólag, amikor kitisztul a kép, biztos, hogy nem a történet miatt fogunk emlegetni, hanem a stílusa miatt. Biztos lesz, akit inkább zavarni fog Esmail rendezése, modorosnak érzi majd, más pedig felesleges parasztvakításnak tarthatja a megoldásait, de szerintem nagyon működött a látvány, amiben nem csak a rendezésnek és a fényképezésnek, hanem a díszlettervezésnek is hatalmas szerepe volt.

Tényleg felsorolni is nehéz lenne azokat a képi leleményeket, amikkel dolgozik, és amik szinte végig inkább élvezetesek, mintsem tolakodóak, vagy felvágósak, ráadásul nem egy megoldásnak vagy visszatérő kunsztnak komolyabb funkciója is van, ami csak azt bizonyítja, hogy nagyon átgondoltan teremtették meg a képi világot.

(Nem konkrétan ide tartozik, de az átgondoltságról az jut eszembe, hogy mennyire tetszett, hogy némely random jelenet is a végletekig meg volt tervezve. Nem csak az előtérben álló szereplőkre koncentráltak, hanem a környezetüket is iszonyatosan precízen megdizájnolták, abszolút élővé teremtve ezzel mindent a képen. Simán megtehették volna, hogy nem mennek bele a részletekbe (ld. az 1×03 elején a növényszedést), közeliket nyomnak a beszélőkről, vagy tessék-lássék mozgatnak statisztikát a háttérben, de itt egy snittet sem hanyagoltak el. Nem csoda, hogy ennyire elhúzódott a forgatás.)

Amellett, hogy sok egyéni megoldást hoz Esmail, klasszikusok előtt is tiszteleg, s a Homecoming nem csak képileg, de a sok helyen bizony eléggé eltúlzott zenéje által is a 60-as, 70-es évek krimijeit idézi meg (nyilván Hitchcock ugrik be először). A zene mellett pedig a hangok is eléggé kiemelt szerepet kapnak, ami nem meglepő, hiszen az eredeti podcastben is azokkal dobták fel a szimpla beszélgetéseket.

Annak ellenére, hogy Roberts is meggyőző, s mellette olyan színészek tűnnek fel, mint Sissy Spacek, Stephan James, Jeremy Allen White, Alex Karpovsky, valamint Bobby Cannavale, aki nagyon él a szerepében, a show-t a nyomozgató szürke hivatalnok szerepébe Shea Whigham lopja el, de nagyon.

A Homecoming abszolút bejövős volt, nagyon tetszett, de mint írtam, engem nagyon könnyű megvenni a vizualitással. S bár az idei nagyon erős újoncfelhozatal mellett (kapásból tudnék mondani 25 remekbe szabott új sorozatot), ha esetleg nem is fér be év végén a top5-ömbe, a legjobb 10-ben szerintem biztosan helye lesz.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy főleg az első 4 rész szippantott be, nagyon imponált, hogy úgy volt jelen egy nyugtalanító rejtély, hogy közben érezhető volt, hogy nem azért rejtélyeskednek, hogy rejtélyeskedhessenek, hanem mert fokozatosan fedik fel az infókat, köszönhetően többek között a két idősávos történetmesélésnek.

Épp ezért volt szomorú dara közben, hogy nálam az 1×05 egyértelmű mélypontja volt a szezonnak (az az átverős móka nekem kicsit kilógott az egészből – értem, miért kellett, de…), és az 1×06 sem jött be maradéktalanul, viszont az utolsó négy részre megint erősen felfele ívelt nálam a szezon, a 8. epizódban pedig az a bizonyos pillanat (ami az egyik legnagyobb kedvenc filmemet idézte meg), szó szerint hátborzongatóan hatásos volt, hát még ami utána történt, kis ideig még levegőt is elfelejtettem venni.

A zárás olyan lett, amilyen, cseppet sem ájultam el tőle, a nagy finálé után az 1×10 második fele inkább csak lecsengetés volt egy jópofa kacsintással a végén (van stáblista utáni jelenet is!), de mivel alapból két évados a berendelés (a podcast is két szezon volt), ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy most merre viszik tovább a történetet.

Valaki hazatér

2018. 11. 02. 13:13 - Írta: human

2 comments | kategória: kampány

Valaki pedig kezelés alá veszi a Homecoming-ban? Hiába lett nagyon jó, ez az a sorozat, amit plakáttal lehetetlen reklámozni, ezért volt annyira unalmas az első kép is, és ezért ilyen az új, hogy csak a főszereplőt emelik ki.

Az Amazon új és elég rejtélyes drámáját, amihez itt volt az előzetes, a Mr. Robot készítője, Sam Esmail rendezi, szóval vizuális gyöngyszemről van szó, és egy podcast az alapja. Aki reggel elkezdte darálni, az már végzett is vele.

Previous Posts