login |

The Outsider: vége az 1. évadnak

2020. 03. 09. 20:00 - Írta: human

54 comments | kategória: kritika

Egy dolog mindenképp a sorozat számlájára írható: nincs igazán hasonló a tévében jelenleg. Ezzel most nem azt mondom, hogy emiatt zseniális (főleg, hogy ezen jelzővel illethetőkkel tele a padlás szerencsére), hanem hogy tényleg kilóg.

Bár az iszonyat erős kezdésnél kicsit húztam a számat, hogy “na, várható a látomásos megoldás, a szokásos King-húzások sora, és amúgy is, miért természetfeletti?!” — ami mellett ugye felpontoztam, mert mégis ütött –, de talán pont emiatt is lett a The Outsider a tavasz legszórakoztatóbb darabja.

A történet úgy indul, hogy valaki elkövet egy gyerekgyilkosságot. Minden nyom a város egyik tanára felé mutat, aki viszont az eset közben nem is tartózkodott a környéken, vagy 100 mérföldre a helyszíntől van alibije. Itt lelövöm (bocs), hogy egyáltalán nem az ő tárgyalása vagy a gyerek halála a The Outsider középpontja, ezek csak egy nagyobb kép részei, mert gyorsan kiderül, hogy több fiatal esett áldozatul hasonló körülmények között korábban.

És itt jönnek be a sorozat erősségei: nézőként kicsit több információval gyorsan egyértelmű, hogy valami természetfölötti van a dologban, viszont a történet ezt nagyon ügyesen kezeli, végig komolyan veszi. Konkrétan nem esnek vissza a “szörnyes” zsáner alapjaihoz, hanem tényleg úgy állnak hozzá, mintha egy komoly nyomozós sorozatot, mondjuk a True Detective-et néznénk.

És emiatt tartottam ki a végéig, mert tényleg nem engedtek a realitásból. Mármint értitek, nyilván ezt a sorozat világán belül kell érteni, de nem szálltak el a végtelenbe, hanem teljesen ráfeküdtek arra, hogy rendes nyomozás van, folyamatosan kerülnek elő a nyomok, amiken ki-ki a képességei és hite szerint halad előre.

Az összes pozitívum pedig a karaktereken csapódott le, ők húzták végképp fel a The Outsidert. Egyrészt érdekes volt, hogy a 4. részben mintha főszereplőt váltottak volna, de aztán kiderül, hogy mégsem, másrészt pedig nagyon ügyesen építették azt is, hogy ki mennyire fogadja el a természetfeletti jelenlétét ebben a nyomozásban. Nem voltak hirtelen pálfordulások, mindent kellően megalapozva vezettek fel, így lett a változásaiknak is súlya.

Persze voltak izgalmak, nem véletlen, hogy a finálét felvezető részt már senki sem emlegette a hét csalódása topikban, de az ügy mellett mégis a jó karaktervezetés volt az, ami miatt mindig vártam a folytatást. És a természetfelettit is apránként hozták be, ahogy kell, ügyesen emelték a képtelenségeket, sőt, sosem tűnt végképp legyőzhetetlennek a lény, aki ellen semmi esélye senkinek, ami szintén segítette a sorozatot.

Simán az év meglepetése eddig, bár úgy érzem, hogy egy icipicit lehetett volna feszesebb, vagyis inkább kipróbálnám úgy is, mondjuk 8 részben a 10 helyett. De valójában nem tudom, mit vennék ki, csak a közepén egy picit soknak éreztem a pepecselést.

Az viszont nagyon tetszett, hogy a végére csavartak egyet az Outsider kifejezésen, és még sok máson is, amit vártam volna, szóval erős kezdés és erős befejezés, ami a showbusiness-ben ugye a legfontosabb.

Pilot: High Fidelity

2020. 02. 14. 22:03 - Írta: human

9 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Látom, hogy nem nagy hype a Pop, csajok, satöbbi új adaptációja a Hulu-tól, és annyira én sem pörögtem rá előzetesen (erről mindjárt bővebben), de basszus, ez durván betalált minden hibája ellenére. Zenebuziknak kötelező?

A történet egy lemezbolt tulajdonosa körül játszódik, aki az igazi New Yorkot szereti, hipszteresen, folyamatosan toplistákat és playlisteket csinál, és igyekszik feldolgozni, hogy az élete szerelme elhagyta, másik városba költözött meg minden. Csak aztán vissza…

Olyan dramedyről van szó, amiben a főhősnek fel kell nőnie az élethez, a vágyaihoz. Érdekes kontraszt a “nerd” zeneboltos rész, és ahogy a szomorú dalok fényében (mi is volt előbb, a dal vagy a szomorúság?) tekint mindenre, meg ahogy a többi (fogjuk rá) normális ember kezeli ezt.

Az egész Nick Hornby talán legsikeresebb és legismertebb regényén alapszik, amiből már volt egy film is John Cusack főszereplésével, és lehet most szentségtörő leszek, visszaadom a zenebuzi igazolványom, de az a film valahogy sosem volt a szívem csücske. Pedig a könyvet csak utána olvastam! Meg úgy nagyjából az összes Hornby-regény megvolt. Sőt, a tavalyi Juliet, Naked-film is tetszett, engem is meglepett mennyire.

Az előbbieket csak azért mondom, mert oké, igazából mostanra csak a hangulat van meg a regényből és a filmből, nem a konkrét történések, és amúgy sem érdemes olyasmivel jönni, hogy bezzeg a könyv jobb, mert ez nyilvánvaló (hehe, nem hagyhattam ki a poént). Viccet félretéve, ez az adaptáció teljesen megragadta az emlékeimben élő művet, amit nem hittem volna előre.

Úgy vagyok ennyire pozitív a posztban, hogy Zoë Kravitzet egyszerűen nem bírom. És ő a főszereplő. Az, hogy nemet cseréltek a főhősnél mindenképp érdekes, s míg a “sok pasi beleesik”-dolgot megkönnyíti szerintem, kicsit elvesz a történések erejéből, de persze igazából Cusacket is kedvelték a nők akkoriban, szóval valójában a film castingja is bullshit volt picit — de visszatérve, a színésznőt nem szeretem látni valahogy, semmi konkrét indokom nincs rá. Még Julia Robers-szel vagyok így. Biztos nektek is van ilyen.

Viszont a toplistázás, a magánélet fordulatai, na meg a hangulat és persze a zenék viszik előre a High Fidelityt. Igazából ez a lényege a sorozatnak, valamennyire felszínes, de persze ezt is pedzegeti a főszereplő szála eddig, ellenben a végig süt belőle valami olyan, amiben jó benne lenni. Vele kiáltani fel a második rész végén!

Ami még érdekes, hogy mennyire nem aktualizálták a regényt. Mármint persze, az érzelmek mögött általános emberi igazságok vannak, nem arra gondolok, hanem a részletekre, a karakterekre.

Konkrétabban arra, hogy a könyv megjelenése óta a zene is változott, amikor ülnek a bárban és egy zenekar számairól beszélnek az tök irreális manapság, amikor még kevesebb ember hallgat albumokat, ismeri az összes számát valakinek. Értem, hogy a főszereplő ilyen, viszont még különcebbnek tűnik, mint régen, annyira megváltoztak a zenehallgatási szokások 20-30 év alatt.

Azt hiszem, ez az évad lecsúszik majd gyorsan. A pilot sima 8/10 nekem, és a második részre sem eresztett le. A hangulat állandónak tűnik, szóval akinek nem tetszik az eleje, az ne erőltesse. Igazából a szerelmi szálak mellé kell a különcség, eléggé hipszteres, szóval megértek mindenkit, akit esetleg gyorsan letör. Szerencsére nálam pont olyasmi a sorozat, ami most kellett, és amihez nem sok hasonló megy a “tévében”.

Undone: az 1. évad

2019. 11. 27. 21:30 - Írta: human

11 comments | kategória: animáció,kritika

Így az évad végén nehéz spoilerek nélkül írni az Amazon nagyon furcsa, remek animációs sorozatáról, nem is fog menni. Általánosabb ajánlónak a pilotkritikát ajánlom, mivel van egy rejtély szál, amit ügyesen használnak, de a felfedezés mindenképp feldobja, nem vennék el belőle.

Azért a tovább gomb előtt annyit még hozzátennék, hogy nálam simán odakerült a Chernobyl mellé az idei év legjobb sorozatainak listáján. Már-már a 10 ponton gondolkozok, miközben ezeket a sorokat írom. És akkor vágjunk a spoilerekbe.

Tovább…

Pilot: City on a Hill

2019. 06. 18. 14:47 - Írta: human

28 comments | kategória: kritika,pilot-mustra

Folytatódik a kiemelkedő pilotok hete? Lehet, hogy nem mindenben értünk egyet, de az biztos, hogy a mostani felhozatalra a szürke és az unalmas jelző nem illik. És ide áll be a Showtime-tól a City on a Hill is, ami a maga módján zseniális. (Az HBO Go-n amúgy nézhető magyar felirattal.)

A valós eseményeken alapuló történetről azt érdemes tudni, hogy a 90-es évek elején játszódik Bostonban, a város átalakulásának kezdetén, amikor komolyabb lépések történtek a korrupció és a rendszer szintű rasszizmus visszaszorítására. Itt kóstolgatja egymást egy régimódi FBI ügynök és az új, fekete, diversity hire ügyész. Mégis meglepő szövetségre lépnek idővel, amivel mindent felforgatnak.

Az események katalizátora egy gyilkosságba torkolló fegyveres rablás. Mármint ezt így a rész felépítéséből ki lehet hámozni, mert amúgy cselekményileg nem pörög a City on a Hill, sokkal inkább a nyugis alapozás híve, szépen lassan bemutatja a főbb karaktereket, így mindenki igazinak érződik, a rasszista FBi ügynök, a bűnbanda, az ügyész, senkire nem lehet legyinteni azzal, hogy “mindegy, mi történik vele”.

Tudjátok, igazából mi ugrott be róla? A The Wire. Egy rész után persze nem lehet teljes szívvel ilyet mondani, de egyelőre a részletesség stimmel, semmit sem áldoznak be a drámai fordulatokért, és egy rendszer mélyen gyökerező problémái is előkerülnek. Remélem él vele a sorozat, mert eddig székbe szegezett.

Mondjuk erről a szereplőgárda is tehet. Persze Kevin Bacon szinte mindig jó, főleg ilyen simlis FBI ügynöknek, viszont a pilot tele volt ismerős arcokkal, olyanokkal akik tökéletesen illenek a környezetbe, és a sorozat kinézetébe. Tényleg, erről még nem is írtam, de teljesen a régimódi – ha lehet ezt mondani a 80-90-es évek bűnügyi darabjaira – filmeket idézi.

Egyelőre meggyőző a City on a Hill, bár lassan állhat majd össze, viszont igazán csak azoknak ajánlott, akiknek a The Townhoz hasonló filmek tetszenek. Na jó, minőségi darab, érdemes belenézni, csak még valamit hozzá akartam fűzni egy 8/10-hez.

Chernobyl: vége az 1. évadnak

2019. 06. 04. 21:00 - Írta: human

166 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

WHAT DID YOU DO?

Bár koprodukcióról van szó, de az HBO a Sky-jal közösen bebizonyította, hogy nem csak sima tévé van, hanem még a sorozatos platinakorban is lehet valahogy a kiemelkedő minőség fölé lőni. Mit nekünk Game of Thrones befejező évad?!

Mindezt, ahogy a második résznél is említettem, azzal a Craig Mazinnal szállították a minőséget, aki ezelőtt a Scary Movie 3-4-et, meg a The Huntsman: Winter’s Wart írta, persze a Hangover 2-3 mellett, és a következő általa írt film a Charlie’s Angels rebootja lesz. Ebből ugye meme is lett, de basszus, tökéletes példa arra, hogy nem szabad feladni? Viszont ez csak mellékszál a dologban.

A lényeg, hogy szerencsére nem oda vitték el a dolgot, hogy a nukleáris energia rossz. Bár páran így is kicsi ferdítést látnak abban az értelmezésben, hogy a Szovjetunió töréspontja lett volna a csernobili katasztrófa, de a sorozat végére azért jól látható, hogy a lenini eszmék miképp járultak hozzá a katasztrófához. Na meg Gorbacsov ültette el a fejükbe a gondolatot.

Bár kicsit ismétlem magam, de a sorozatban igazából a kidolgozása a leglenyűgözőbb. Tökéletes példa arra, hogy nem lehet összemosni a dolgokat, nem szabad azt mondani, hogy a megtörtént esemény miatt siker valami, hiszen az így induló művekkel tele a padlás. Számít a mesélés módja, erre amúgy az Escape at Dannemora is tökéletes példa volt, de most a Chernobyl meg aztán főleg.

A fináléban konkrétan egy tárgyalást tettek érdekessé, tökéletes ritmusban vágva alá az események bemutatását. És ezt ugye a színészek milyen jól hozták is, az arcukon ott volt az egész. Mi meg csak ámulhatunk, hogy miképp zajlott le az egész. Izgulunk, miközben valaki vallomást tesz, és végül a rendszer alapvetői hibáihoz jut csak szavakkal. A hazugságok árához, és az ehhez asszisztáláshoz.

Az odafigyelés tényleg az apróságokon is felfedezhető, például amikor Legazov kimegy vallomást tenni, akkor imbolyog vele a világ képileg is. Mondom, ki sem szúrod lehet, hiszen elég sokat mozgatják dokufilmesen a kamerát, de itt kicsit máshogy teszik, apró trükkel még jobban átadják az érzelmeit. Ez aláhúzza az odafigyelést, amit a készítők tanúsítottak a téma iránt.

A végén amúgy a sok “nem úgy történt” kritikához is szólnak. Elmondják, hogy a búvárokkal mi történt, hogy az atomtudós nő karaktere miért kitalált, és igazából amúgy ez érthető is, ha nem csorbul az esemény, akkor készítési szempontból elfogadható amit tettek vele. Dramatizálva mesélték el az eredményeket, így vagy 20 másik tudóst képtelenség lett volna mozgatni egy nem dokumentumfilmnek.

Tényleg csak áradozni tudnék róla végtelenül, eszméletlen sok sorozatot láttam már, és ez mégis gyorsan a felejthetetlenek közé került. Az iszonyat erős kezdés után nem ült le a sorozat egyáltalán. Kicsit más dilemmák jöttek a katasztrófa elhárítása után, átalakult a téma valamennyire, de ezekhez is jól nyúltak. A politikai szálak is erősek lettek a végére.

És ha már a valóság, meg keretes szerkezet, ugye azzal kezdtem, hogy a pusztítás néha gyönyörű, és hogy ezt kikhez köthetjük a sorozat kapcsán. A végén meg kiderül, hogy mindenki halott azokból, akik a hídról nézték a “szépséget”.

Chernobyl: 2 rész után

2019. 05. 15. 21:45 - Írta: human

48 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Mivel csak 5 részes az HBO és a Sky minisorozata, így a kezdés után csak a végén terveztem újra írni róla, főleg mert azt hittem, hogy veszít kicsit az erejéből a második részre. Hát nem így tett, ez ütött, mint az ionizáló sugárzás, szóval egy kis fűtőanyagot még tennék a hype vonat kazánjába.

Bár még mindig vannak kétségeim, hogy páran a “nukleáris energia rossz” üzenettel állnak majd fel, pedig ez csak egyfajta reaktor ugye, de egyszerűen mesterien van megcsinálva a sorozat, nem tudok elmenni a feszültségkeltésének zsenialitása előtt. És mostanra a bürokrácia szál is felnőtt az erőműnél történtek mellé, így már az is érdekesebb.

Tényleg, olyan eseményekről beszél a Chernobyl, amikről tudunk, bár lehet nem ilyen részletességgel, és mégis, ahogy az 1×02-ben a párt képviselője és a tudós megérkezik Csernobilba, ahogy az ottani emberek fogadják őket, amikor eldől mit kell tenni, és kiderül ez milyen áldozatokkal jár. Mind remek tempóban, szépen felvezetve történik, “öröm” nézni. Ilyen egy erős sorozat.

Természetesen a színészek alakítása mellett sem lehet elmenni. Jared Harris és Stellan Skarsgård eszméletlen, amit itt hozott. Előbbi amikor először rádöbben, hogy mi történt a reaktorral, utóbbi pedig amikor a saját véges életével, és a várható döntéseinek súlyával szembesül. Érdekes kontraszt itt az is, ahogy a cipőgyáras, most már városvezető áll a kérdéshez.

Mondom, a remek párhuzamok is emelik a sorozat erejét, és mostanra már kiderült az is, hogy az állami oldalról mit is akarnak kihozni. És tök jó látni, hogy minden rendszerben vannak jó emberek “Then I’ll Do It Myself”, akik képesek magukon, önös érdekükön túllépni. Mindeközben pedig a reaktor körüli problémákkal a csak izgalomra vágyó, kíváncsi nézőket is kielégíti a Chernobyl.

Érdekes amúgy így az upfronts közepén nézni, bár ez csak mellékvágány és a keményebb sorozatjunkie-kat érinti, mert a Chernobyl tökéletes példa arra, hogy hiába szállít valaki évekig közepes dolgokat, az alapján még nem szabad leírni. Ennek a készítője, Craig Mazin ezelőtt a Scary Movie 3-4-et, a Hangover II-III-at, a The Huntsman: Winter’s Wart (!!), az Indentity Thiefet írta. Erre jött, és elkezdett minket gyomrozni.

High Maintenance: vége a 3. évadnak

2019. 03. 20. 21:33 - Írta: human

1 comment | kategória: antológia,kritika

Azt továbbra is tartom, hogy az HBO ismét megtalálta feelgood alapvetést, csak épp most sokkal társadalomtudatosabban, valódi érzelmekkel, viszont pont emiatt ütnek azok a pillanatok, amikor a szomorúság is előkerül a részekben.

Ennek megfelelően az évad utolsó két epizódja, a 3×08 és 3×09 szíven csapott. Nyilván nem meglepő, hiszen a High Maintenance tavaly is hozott egy tényleg depressziós pillanatot az öregúr történetével, de idén, ha lehet így megfogalmazni a témát, még ezt is felülmúlták. De ez nem baj.

Egyáltalán nem negatívan értem a fentieket, hanem a sorozat annyira a életről szól, hogy muszáj a teljes spektrumot elővennie, és ez bizony szívfájdalmat is jelent a hülye poénok, meg mosolygós jóérzés között. Idén a keretet nyújtotta a szomorúság: a kemény haláleset az elején, és az, amit ide, a befejezés környékére kanyarítottak.

És igazából erről szól a sorozat – mármint New York lakóinak, és így a városnak bemutatása mellett. Az életben meg kell találnunk a magunk boldogságát, még a nehéz percekben is van másik perspektíva. Nem lehet mindent borúsan nézni, de tagadni sem szabad a rossz dolgokat, az érzelmeinket. Át kell élni mindent, és megtalálni a lelki békénk közben. Ez lehet, hogy hippisen hangzik, de a sokszínűség, nyitottság mellett szerintem ez a High Maintenance ereje.

És nyilván amellett sem mehetek el, hogy milyen ügyesen fejlődtek történetmesélésben. A mindent agyonmagyarázó sorozatok között ők nyugodtan kihagynak részeket, ha nem figyelsz két utalásra később, akkor sosem tudod meg. Mint az életben, ott is sok mindenről lemaradunk ugyanígy. És mindezek ellenére mégis, nem csak a hangulat, de még a sorsok, történetek is összeállnak a végére. Eszméletlen ez a sorozat.

Tényleg nehéz ajánlani, tudom, látom, de annyira örülök, hogy létezik. A folytatás már berendelték szerencsére. Gondolom nem is olyan drága ezt a sorozatot gyártani, és eléggé nyitott mindenféle kultúrára, ami szintén segítheti a túlélését.