2020. 02. 17. 09:19 - Írta: winnie
2019. 12. 06. 11:55 - Írta: winnie
2019. 10. 11. 13:15 - Írta: human
2019. 10. 02. 10:50 - Írta: human
2018. 09. 17. 10:50 - Írta: winnie
2018. 09. 13. 09:04 - Írta: winnie
2018. 08. 23. 14:50 - Írta: winnie
An “it gets better” story for bullied fat girls and falsely accused molesters everywhere.
A Netflix igencsak ellentmondásos sorozata, a Telhetetlen, pár hete debütált, és nem elég, hogy a legtöbb kritikus agyonvágta (olykor extrém pocséknak megbélyegezve), még nyilvánvalóan informálatlan tömegek “Tíccsák be!”-petíciót is indítottak csupán az előzetes láttán, abban a reményben, hátha sikerül megakadályozniuk a premiert. Nem sikerült. És nyilván a sorozat sem olyan, amilyennek elképzelték.
Az Insatiable pilotja a CW-ra készült tavaly, de a csatornának nem kellett, a Netflix pedig köszönte szépen, és felszippantotta. Nyilván nem tudjuk, hogy a végeredmény mennyire hasonlít a CW-sra, de az biztos, hogy elég ééérdekes próbálkozás lett volna ott ez az igencsak elvetemült, Heathers-szerűen prezentált nagyon fekete (de 1 órás) komédia, aminek a humora leginkább a Santa Clarita Diet-re hajaz. (Debby Ryan, a főszereplő szerint Dexter/Scream Queens-mix, ha ez jobb hívószó.)
Nagyon nem egyszerű sorozat a Insatiable. Szerintem itthon nem annyira felháborítani fogja a nézőket, hanem sokan szimplán csak gagyinak fogják megbélyegezni az idiotisztikusnak is mondható stílusa miatt (előre látom az “ÚRISTEN, mi ez a sz*r??!”-felkiáltásokat), de abban is biztos vagyok, hogy bőven lesznek olyanok is, akik imádni fogják ezt az olykor nagyon extrém irányba elhajló megoldásokat és történetmesélést. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne sajátos.
– Ugh. Are you crazy? He’s a child molester!
– Which means I might actually have a shot.
A sorozatról elég annyit tudni, hogy van egy kövér, folyton szekált középiskolás lány, aki egy “baleset” miatt hónapokig alig tud enni, így bombázóvá fogy le. Illetve van egy ügyvéd, aki civilben szépségversenyekre készít fel fiatal lányokat, azonban egy dühös anya azzal vádolja meg, hogy molesztálta a gyerekét, így hirtelen mindenki ferde szemmel kezd nézni rá. Ők találnak egymásra – ráadásul a tinilány be is indul a pasira, akit kvázi öngyilkosságtól mentett meg telefonhívásával.
Kezdem azzal a tényezővel, ami azonnal beszippantott: a narrálás. Mármint a párhuzamos, többszemélyes narrálás. Ugyanis bármennyire is elcsépelt dolog hallani a karakterek gondolatait, az Insatiable-ben minkét főszereplő hangosan gondolkodik, sőt, meglepetésként melléjük olykor már is becsatlakozik mesélőnek. Ennek a multinarrációs stílusnak annyira nincs dramaturgia szerepe, mint a The Chicago Code pilotjában, de ettől még működik, és remek komikus pillanatokat hoz.
– We need a talent for the pageant. What are we both good at?
– Shooting guns, talking shit. Sabotage.
Mint ahogy a sorozat is azt teszi, ahogy fittyet hány mindenféle politikai korrektségre. Persze nem azért, mert nincs benne szív, empátia vagy odafigyelés, egyszerűen csak ami a szívén, az a száján, nem óvatoskodik csak azért, hogy másokat ne bántson meg. Ezt a küldetését abszolválta is (ld. a felháborodást), más kérdés, hogy ha valaki képes keresztül látni a rétegeken, akkor rájön, hogy a készítőknek nem a sértegetés vagy a kipellengérezés a céljuk.
Amellett, hogy a sorozat a két, igencsak deficites és egymásra szoruló főhősét kiemeli, egy rakás komikus, kicsinyes (és nehezen komolyan vehető) mellékkarakterrel veszi körül őket – és egy vagy kettő teljesen normálissal, hogy ellensúlyt képezzen velük addig, míg ők is el nem “kanászodnak”. S míg a fő szál végig a szépségversenyzés, témák elég széles skáláját veszik sorra, kiröhögve, gúnyt űzve vagy csak élcelődve azokon és közbe saját magukon is – öniróniával sem állnak rosszul a készítők.
– People say you’re a bitch.
– I know.
– But you’re the sweetest.
Az “Ezt látni kell!”-szellemében nem is nagyon említek példákat, maximum annyit, hogy tele van nagy dumákkal, teljesen elszállt, idézhető gondolatokkal, plusz kevés sorozatban látni ennyire jó szerelmi háromszögeket, még akkor is, ha több romantikus és/vagy szexuális kapcsolat is felnőttek és 18 éven aluliak között zajlik.
Arra, hogy mi mindenen lehet felháborodni inkább nem térek ki, mert minek, kevés ahhoz a felület – és ezzel nem azt mondom, hogy nem értem meg, aki ezen vagy azon a megoldáson kiakad.
Inkább csak azzal kell tisztában lenni, hogy ez a sorozat egy elég maró szatíra akar lenni, aminek semmi keresnivalója nem lett volna a CW-n, és biztos, hogy meglesz a maga közönsége. Más kérdés, hogy attól még valami nem lesz jó, ha szatíra, és szerintem az Insatiable esetében ez az, amin vitatkozni lehet, hogy a szélsőséges megoldások (a főhősök nem fogják vissza magukat céljaik elérése érdekében) mennyire élvezhető guilty pleasure-ben csúcsosodnak ki.
human szerint az Insatiable-nek a fél órás műfaj jobban állt volna, az olykor 50+ perces részek nekem is soknak tűntek hozzá, bár nem tudom, hogy maga az elmesélni kívánt történet megérte-e ezt a 12 epizódot. Már csak azért sem, mert én az 1×05 környékén úgy döntöttem, hogy kiszállok. Nem sokon múlott a maradásom, helyenként nagyon működött számomra, azonban karakterek szintjén mindvégig megmaradt rajzfilmesnek, egyszerűen az érzelmi hátteret nem sikerült megalapozniuk nálam.
Pedig, bármennyire is gügye olykor, az Insatiable szerintem akkor működik a legjobban, ha a néző képes együtt érezni a két fő karakterrel, ha Patty dilemmái valamennyire megérintik, ha a kétségbeesését át tudja érezni, illetve ha meg tudja élni azt a hullámvasutat, amit Bob is megél a plátói kapcsolata kapcsán, akár annak beteljesüléséről, akár az összeroskadásáról van szó.
Lay off the chips, Ange. That’s a lot of swallowing, even for you.
A fináléban még inkább rákapcsoltak a humor fekete faktorára, és egy elég komoly cliffhanger-rel zártak (amolyan, “na, most mihez kezdenek?”-stílusúval), bár nekem ebben sem Patty szála jött be, hanem Bob-é, akinek a sztorija szépen bekereteződött, és pont azzal a (végső előtti) pillanatával erősítette meg korábbi döntésemet, mert bármennyire is maxra lett tekerve a drámája, és bármennyire is szimpatikus a karaktere, képtelen voltam megélni azt, amikor az autójában ült.
Összességében mindenképp pozitívan ítélem meg a sorozatot amolyan “jó volt, de nem elég jó”-szellemben, de kifejezetten üdítő volt a játékossága és a szemtelensége, no meg az, hogy nem ismert sem istent, sem embert, valamint hogy bátran nyúlt ellentmondásos témákhoz. Az, hogy mindezt milyen stílusban prezentálta, már más kérdés, ezen elvitázhatunk.
I’m a good person.
2018. 08. 03. 13:13 - Írta: human
2018. 08. 03. 12:20 - Írta: human
2018. 07. 17. 11:30 - Írta: human
A Netflix új komédiája egy CW pilot alapján került berendelésre, amit a csatorna tavaly májusban passzolt – és végre augusztusban képernyőre kerül. Eredetileg ez volt a szinopszisa: “Egy kegyvesztett és elégedetlen polgárjogi ügyvédről szóló sorozat, akiből szépségversenyekre nőket felkészítő tréner lesz, akinek egy bosszúszomjas, sokat szekált tini lesz a kliense és fogalma sincs arról, hogy mit szabadít ezzel rá a világra.”
A Netflix által kiadott leírás más irányból közelít. E szerint az Insatiable sötét és kifacsart lesz. A középpontjában egy lány áll, aki sokáig túlsúllyal küzdött, és ezért rengeteg bully-zást szenvedett el. Most pedig, hogy hirtelen eltűnt a súlya, úgy dönt, bosszút áll a neki rossz érzéseket okozókon, méghozzá minden áron. Eközben egy szépségkirálynőket felkészítő család is a szárnyai alá veszi, és segítségükkel megpróbál az ország legszebbjévé is válni. Azonban nem tudják, hogy milyen mélyen gyökerezik benne a bosszúvágy.
Egyelőre csak egy beharangozó videó van a tovább mögött, de annyira mű, nem jön át az a mindent elsöprő gyűlölet. Talán majd a teljes előzetesből? Főbb szerepekben: Debby Ryan, Dallas Roberts, Christopher Gorham, Erinn Westbrook, Michael Provost, Sarah Colonna, Kimmy Shields, Irene Choi és Alyssa Milano. Tovább…
