login |

Jonathan Strange and Mr. Norrell: vége a minisorozatnak – írta DarylD

2015. 07. 27. 15:00 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika

Az idei év jobb újoncainak sorát erősíti a Jonathan Strange and Mr. Norrell. A BBC (elvileg) 7 részesre tervezett varázslós fantasy sorozata kerek lezárást kapott, mégis nagyon fog hiányozni különleges világa. Néhol az alapjául szolgáló regényhez viszonyítva, de könyves és sorozatos spoilereket kerülve emlékezek meg az idei év legjobb minisorozatáról.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rögtön a szívemhez nőtt a Jonathan Strange and Mr. Norrell. A többetek által dicsért pilotot közepesnek találtam, nem fogott meg egyedi angolos stílusa és furcsa karakterei, ráadásul a történetvezetést is lassú volt számomra. Aztán azt vettem észre, hogy egyre jobban megszeretem, és az egyik legjobban várt sorozatommá vált hétről-hétre.

A sztori tulajdonképpen egy alternatív valóságban játszódik, ahol a mágia egykor természetes dolog volt Angliában, de a 19. századra (ekkor játszódik történetünk) már szinte teljesen eltűnt. Ekkor tűnik fel a színen Mr. Norrell és Jonathan Strange, akik mindketten gyakorló mágusok, és vissza akarják állítani a mágiát a szigetországban.

A széria sok mellékszereplővel rendelkezik, de a fókusz igazából kettejük karakterén van. Mindketten nagyon furcsa egyének, igencsak eltérő személyiségekkel. Még a mágiáról való nézeteik se nagyon egyeznek, de megpróbálnak együtt dolgozni Anglia érdekében.

A sorozatban egyértelműen Strange volt a könnyebben szerethető karakter. Feleségével, Arabellával remek csapatot alkottak, sokkal emberibbnek tűnt, mint Norrell. Utóbbi néha már ellenszenves volt folytonos magába fordulásával, és piperkőc barátai de tették őt szimpatikusabbá. Az évad végére ugyan részben megmagyarázták viselkedését, de sokáig mintha direkt negatív figurát akartak volna csinálni belőle.

A történet lassú folyása egyébként néha negatívum lehet (bár bele lehet szokni tempójába), mégis úgy érzem hiányzott még plusz 2-3 rész. Egyrészt mert sok érdekesnek tűnő mellékszereplőt mutattak be nekünk, de ezeket nem tudták rendesen kidolgozni 7 részben. Valljuk be, ez lehetetlen is volt, de a könyvhöz képest itt mindenképp nagy az elmaradás.

A másik tér, ahol a sorozat elmarad a könyvvel szemben az a világépítés. Susanna Clarke 700 oldalas regényét rengeteg lábjegyzet és elmélkedés tarkítja a mágia világáról. Könnyebben magával ragadott, mint a sorozat, ahol kicsit úgy éreztem, hogy mire igazán megszerettem, már véget is ért. Ráadásul a befejezéssel se voltam maradéktalanul elégedett, a finálét kicsit összecsapottnak éreztem az addig jól felépített, lassabb történetvezetéshez képest.

Meg kell jegyezni még, hogy a sorozat elég sokrétű, ne csak a mágiáról való vitákra számítsatok. Londoni szalonokban hallgathattuk az előkelők beszélgetéseit, részt vehettünk a napóleoni háborúban Strange-dzsel, a Harry Potterbe illő, de annál stílusosabb varázslatokat láthattunk, Velencébe, és még a tündérek országába, Faerie-be is ellátogattunk az évad folyamán.

Mindezek mellett azt is megértem, ha valakinek nem jön be a sorozat stílusa, de azért adnék neki egy esélyt a helyetekben (vagy inkább többet, mondom engem is lassan szippantott be). Hasonlítani nem nagyon tudnám semmihez, még fantasyk közt is egyedi.

Spoileresen is lehetne mit tárgyalni még bőven, de azt most inkább rátok hagyom, nem szaporítom tovább a szót. A Jonathan Strange and Mr. Norrell tőlem egy stabil 8/10-et kap összességében, és nagyon fog hiányozni (akik pedig hasonlóan éreznek, azoknak ajánlom a könyvet, én is a sorozat végignézése után kezdtem el olvasni és így is nagy élmény).

Mágia Angliában

2015. 05. 31. 14:10 - Írta: human

9 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány,minisorozat

A BBC America-n még csak ezután fog indulni ez az érdekes fantasy sorozat, Jonathan Strange & Mr Norrell, ami a Hollókirály című regény alapján készült. Kritikánk már van a pilotról, érdemes belenézni, de most nézzük meg ezt a plakátot is azért.

Pilot: Jonathan Strange & Mr Norrell – írta Ingorion

2015. 05. 25. 17:40 - Írta: vendegblogger

38 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat,pilot-mustra

– You don’t expect an astronomer to create stars, eh?
– Or a botanist to invent new flowers, eh?
– Classical magic, sir, is not a thing for the gentlemen of this society.

Anglia megint lecsapott? A pilot alapján a válasz egyértelműen igen. Mikor néhány éve felröppent a hír, hogy 7 részes minisorozatot készítenek Susanna Clarke kritikusok által méltatott, olvasók közt mérsékelt sikernek örvendő, nyolcszáz oldalas magnum opusából, A hollókirályból, egyszerre lettem izgatott és nyeltem egy hatalmasat. Ugyanis a 2005-ben Hugo-díjat bezsebelő monstrum minden, csak nem adaptáció-barát.

Lassan kibontakozó történet, modoros karakterek, gyakran az oldalak 90%-át kitöltő lábjegyzetek, csak hogy néhány olyan elemet említsek, melyek ellehetetlenítik a mű szériává való transzformálásának folyamatát. Éppen ezért, a könyv meglehetősen egyedi és sajátságos stílusát lehetetlennek véltem átültetni a kisképernyőre (hát még mozivászonra).

Az aggodalmam úgy tűnik, alaptalannak bizonyult. 60 perc alapján azért nem merek végső következtetést levonni, de megkockáztatom, Peter Harness (a Doctor Who-fanoknak ismerősen csenghet a neve), aki nem kisebb feladatot, mint az összes epizód megírását vállalta magára, sikeresen vette az akadályt.

Szükségesnek éreztem a kritika megírását, hogy felhívjam a figyelmeteket erre a gyöngyszemre, amiben, pusztán a mai trendeket szemlélve, ott van a potenciál, hogy sokatok kedvencévé váljon, ha tudja tartani az első epizód színvonalát.

Hogy demonstráljam, ezt mennyire komolyan gondolom, egy néző-csalogatónak szánt, bár elismerem, elég hatásvadász kijelentést fogok tenni: a Jonathan Strange & Mr Norrell-re nyugodtan tekinthetünk a True Detective fantasy verziójaként is. Hogy miért? A történet, Nic Pizzolatto agymenésének első évadához hasonlóan, két erős – legalábbis hangsúlyos – férfi karakter köré épül, akiknek nagyon is különböző szűrőjén keresztül csodálkozhatunk rá az őket körülvevő világra.

Míg Rusték halott prostituáltak gyilkosát próbálják levadászni, addig a két XIX. századi úriember, az évszázadok óta rejtélyes módon eltűnt angol mágia megtalálását tűzte ki céljául. Ahogy a louisiana-i események hátterében egy bizonyos Sárga Király áll, addig a napóleoni háborúk által sújtott fiktív történelmi kor szálait egy bizonyos Hollókirály mozgatja.

Megjegyzem, a „Király” szerepe ugyan esszenciális a történetben, a magyar címadás némiképpen szerencsétlenre sikeredett, hisz a legfőbb szerepet itt is a két főhős kapcsolata kapta. Ennek ellenére, a narratíva közel sem ilyen lineáris, és ez alatt nem feltétlenül az időben való ugrálásokat értem; az eseményláncolat minden gond nélkül ível át a szigetország egyik pontjáról a másikra, egyik konfliktusból gond nélkül kígyózik át a következőbe.

Harness pedig mesterien fogta össze a szálakat, kötötte össze a könyvből átvett szerteágazó történéseket: hol narrációt használ, hol pedig egy tematikára épít szegmenseket, a’la Game of Thrones. Ezeknek az írásbeli bravúroknak köszönhetően, a cselekmény nem esik szét, annak ellenére, hogy jó pilothoz méltóan sok mindenbe belekóstol – s valójában nem több egy gyönyörűen rendezett expozíciónál -, sikerült megtartania azt a hangulatot és komótos hömpölygést, ami a forrásműnek is védjegyévé vált.

A Jonathan Strange & Mr Norrell hiába fantasy, nem éri meg a Trónok harcához hasonlítani – már csak azért sem, mert így megspórolunk magunknak egy kiadós csalódást. A tempó a brit nemzet temperamentumához illő, inkább sejtetésekkel, mintsem teljes értékű misztikummal szolgálnak ki minket egyelőre, és áll-leejtős csavarokra sem kell számítani – bár a könyv ismeretében kijelenthetem, azért lesznek meglepetések az út során.

A készítőt már dicsértem, mielőtt a (számomra) legellentmondásosabb pontra térnék, megemelem azt a bizonyos kalapot Toby Haynes – akinek nevéhez többek között a Sherlock, mára már legendássá vált, második évados fináléjának rendezése köthető -, és minden, technikai szegmentummal foglalkozó szakember előtt is. Remek munkát végeztek, a valószínűleg nem HBO-szintű költségvetésből kihozták a maximumot.

A sorozat megvalósítása elsőosztályú, a kor hangulata árad minden képkockából és kamera beállításból, a díszletek és kosztümök igényesek, a mágia – egyelőre patikamérlegen kimért – használatát pedig úgy sikerült ábrázolni, hogy nem tűnik egyik manapság felkapott fantasztikus univerzum majmolásának sem.

Amivel nem voltam maradéktalanul elégedett, azok a színészi teljesítmények. Na, nem kell megijedni, a két főhőst megszemélyesítő Eddie Marsan és Bertie Carvel remekelnek, mindketten – különösen Marsan – nagyon gyorsan ráéreztek arra, miben is rejlik karaktereik lényege.

A probléma inkább némely mellékszereplőnél érződik, és ezt sem feltétlen a színészi kvalitások hiányának, hanem rendezői utasítások hibájának tudom be. Némelyikük – példának okáért a Vinculust megszemélyesítő Paul Kaye – gyakran már a „ripacs” kategóriát súrolta alulról, ami csalódást keltett bennem, lévén, hogy színésztársai képesek voltak megtalálni azt a határvonalat, amelynek a megfelelő oldalán táncolva, nem léptek át a karikatúra tartományba.

Ami még mindenképpen jót fog tenni véleményem szerint a szériának, hogy – ismét TD-s párhuzam következik – a hét epizóddal egy kerek, lezárt történetet kapunk. Ennek megfelelően már az első epizódban érezni lehetett egy fajta tudatosságot, biztos kezű építkezést a későbbi események és a majdani végjáték felé.

Mint említettem, több fronton zajlanak majd az események, a Napóleon elleni háború és a politika nem csak historikus díszletként szolgálnak, mágiával megspékelve további érdekes rétegeket adnak majd a történet alakulásának. Ahogy az epizód végén feltűnő tündér is későbbi problémaforrás, konfliktus-katalizátorrá válhat majd, mind amellett, hogy ad egy meglehetősen népmesei hangulatot, az amúgy inkább gyakorlatias szempontból bemutatott clarke-i varázslatrendszernek.

A kezdésre én ki mernék osztani egy 8/10-et. Akit érdekel, egy, a valóság talajától cseppet sem elrugaszkodott, ugyanakkor a mostanában divatba jött hagyományoktól elszakadni képes fantasy, vagy aki csak ki van éhezve egy félig-meddig történelmi sorozatra, annak mindenképpen ajánlom bepróbálásra.

Ha valaki ezen információk tudatában úgy dönt, hogy beleveti magát a két évszázaddal ezelőtti Anglia ködös, rideg, ugyanakkor elbűvölő alternatív valóságába, az szinte bizonyos lehet abban, hogy nem fog csalódni.

Promóképek: Jonathan Strange & Mr Norrell

2015. 05. 07. 16:31 - Írta: human

7 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány

Angol, mágiás, sikerkönyv alapján, mi kell még? A trailer már megvolt, lássuk a promóképeket. A tovább mögött A hollókirály fő karakterei.

Tovább…

Délelőtti videó 1.: Jonathan Strange & Mr Norrell

2015. 04. 26. 10:22 - Írta: human

13 comments | kategória: Anglia lecsap,video

A Susanna Clarke-féle A hollókirály mindenkinek megvan? A BBC-s Jonathan Strange and Mr. Norrell-nek az az alapja. Két bűvész/mágus barátsága és rivalizálása áll a középpontban a 19. századi Angliában. Alternatív valóságról van szó, ahol elvileg létezett mágia, de eltűnt a világból, bár a két főszereplő látszólag mégis bír a varázstudással.

Engem már a zenével megvettek, aztán jöttek a lovak. Főszerepben Eddie Marsan és Bertie Carvel. Király kis előzetes a tovább mögött.

Tovább...