A halasztott januári visszatérés után csak folytatódott A sötétség öröksége (itthon majd 02.27-én…, ez a pár nap késés mostanság lett divat, nem?), aminek az új része kapta a tovább mögötti előzetest és részleteket.
Mielőtt bármibe is belekezdenék a Legacies – A sötétség öröksége idei szezonjának taglalásába (a kezdésről itt volt kritika), elmondanám, hogy annak idején miért szerettem annyira a The Vampire Diaries-t. (Legalábbis az első négy évadig, utána már nem tetszett annyira.) A történet eleinte kicsit lassan épült fel, de miután pedig végeztek az építkezéssel, a tétek növekedésével pedig egyre izgalmasabbá vált. Valahogy mindig sikerült egy újabb csavarral meglepniük minket.
Ugyanakkor mindig volt idő arra, hogy a szereplők életét is kicsit jobban megismerjük, illetve arra, hogy a karakterek kicsit jobban megszeressük, ami azért is volt jó döntés, mert annál nagyobb volt a katarzis miután el kellett válnunk az egyiküktől. Ha már az elválásról beszélünk, mindig hagytak időt arra is, hogy az eltávozott karakterektől elbúcsúzhassunk, és mindig sikerült egy olyan ellenséget kitalálniuk, aki miatt a tétek egyre nagyobbra nőttek.
Természetesen mindig jutott idő arra is, hogy a mitológiai lényeket megalapozzák, mindig sikerült kitalálniuk valami újat, ami miatt az egész olyan frissnek hatott. Aztán nemsokára jött ennek a spinoff sorozata, a The Originals, amitől eleinte kicsit tartottam, de miután belekezdtem nem tudtam abbahagyni. Ez pedig nagyrészt annak köszönhető, hogy visszaköszönnek elemek, amik a TVD-t annyira jóvá tették, sőt még egészen új szintre is emelték a dolgot. Úgy éreztem mintha, az írók hirtelen rájöttek volna, hogy ezzel a sorozattal még inkább bedurvulhatnak, és ez iszonyúan jót neki.
Azonban pont ez a viszonylagos keménység, ami sokszor a Legacies-ből hiányzott. Sőt úgy éreztem, mintha erre a sorozatra kicsit kifogyott volna a szufla az írókból. Az ellenség egyszerűen nem tudja eléggé lekötni a figyelmem, arról nem is beszélve, hogy elég sokáig ő csak amolyan mumusként volt jelen. Emiatt a történet sem haladt igazán előre elég sokáig. Az új mitológiai lények megismerésére pedig egyszerűen nem hagytak elég időt, ami nagy kár.
A karakterekre mindig hagytak időt természetesen, sőt azok a részek sikerültek a legjobban, amelyek karakterközpontúak voltak. Őszintén szólva miattuk nem hagytam abba ennek a sorozatnak a nézését, mert érdekelt, hogy mi lesz a sorsuk. Egészen mostanáig, ugyanis a Legacies végre magáratalált.
Szeretnék valami nagyon biztatóval indítani A sötétség öröksége kapcsán, de nem fog menni. Na jó, ez az évadkezdés jobb volt, mint a harmadiké. Ez biztosan kijelenthető. Tudjátok jól, nem vagyok könnyen elrettenthető, lenyomtam már az elmúlt 15 évben pár komolytalanabb darabot, amikről írtam is nektek, de ahogy vége lett az első epizódnak, eltöprengtem. Ugyanis az van, hogy ez megint ugyanaz.
Állítgatnak a sakkbábukon, – nem mondom, hogy nem – de most a második évad első részét láthattuk újra némi változtatással. Tehát, ha valaki arra várt, hogy most valami orbitális nagy újdonság elébe nézünk, nos, az ő lelkesedését le kell törnöm, de ha vannak még olyan kitartó rajongók, mint én, azokkal beléptünk újra ugyanazon az ajtón, immáron negyedszer.
Nem volt még olyan régen az előző évad befejezése, így ezt egyáltalán nem egy vitaindító első résznek, sokkal inkább az előző évad sokadik részének éreztem. Hogy miért? Arról beszéljünk kicsit spoileresen a tovább mögött. De azért nem hagylak értékelés nélkül sem benneteket, szerintem ez most is megért 6/10-et. Tovább…
Nyögte az előzőt, a már leforgatott alapanyagokat felhasználták, közben meg már érezhetően nem itt kellett volna tartanunk, de ugyanakkor meg nem igazán haladtunk semerre. Az évad első fele szinte katasztrofális volt, karakterfejlődés nem történt, a történetvezetés olyan volt, mintha bizonyos szálakat leírtak volna egy-egy lapra, feldobták, aztán ami egy helyre esett, az került bele az adott epizódba. Aztán elmentünk szünetre április elején, és a visszatérés valahogy jobban sikerült.
Lehet, hogy csak a finálé hatása alatt vagyok még, és ezért érzem a második etapot acélosabbnak, de még a töltelék részek is érdekesebbek voltak a hajrában. Volt most is minden, mint a búcsúban: börtönvilágos részek, terápiás doboz, musical, Star Wars, Leonardo da Vinci, Pandora szelencéje, mindenféle szerelmi háromszög, csalódások, szakítások, megannyi varázslat, amnézia, a kifogyhatatlan Bennet-vér, Mystic Falls gimi, Elena és Damon háza, új szerelmek, távozó, visszatérő és új szereplők.
Nagy kedvencem, a Nekromanta is visszatért jó pár rész erejéig, Rafaeltől pedig megszabadultunk, szóval voltak örömteli momentumok is. Alapvetően az évad 6/10 maradt, de ehhez tényleg kellett az utolsó pár rész színvonala. A tovább mögött beszéljünk egy kicsit spoileresen az Legacies – A sötétség öröksége S3-ról.Tovább…
Egy kis The Vampire Diaries-utalás mindig vicces, nem? A Legacies eheti, musicales epizódjában az iskolások az intézmény névadójáról szóló Salvatore: The Musical-t állítják színpadra, a tovább mögötti előzetesben és két részletben lehet belehallgatni a végeredménybe, illetve megnézni, hogy ki lett Damon, Elena és Stefan.
A CW ismét berendelte év elején minden futó (és évadkezdés előtt álló), nem kaszált sorozatának folytatását. Csak a premier előtt álló újoncok (Superman & Lois, Republic of Sarah, Kung Fu + Stargirl) sorsa kérdéses, és az, hogy a lentiek közül melyek kaszáját fogják bejelenteni az elkövetkező félévben, azaz azt, hogy a lent jelzett az utolsó szezonjuk lesz.
A vírus miatt kurtán-furcsán véget ért 2. évad után visszatértek a Vámpírnaplók és a Sötétség kora hőseinek örökösei. Amilyen semmilyen volt a Sötétség öröksége-finálé, olyan semmilyenre sikeredett a folytatás is. Aláírom, nem volt annyira kiábrándító, mint az előző szezon kezdése, de nem is hozott különösebben lázba.
Persze muszáj megkövetnem a készítőket, hiszen a terv nem ez volt, és nyilván megpróbálták a kényszerűségből a legjobbat kihozni, de ha alapvetően sem túl erős a storyline, nos, azért abból viszonylag nehéz maradandót alkotni, amitől aztán napokig magunkhoz sem térünk. Szóval a szokásos suta kezdést láttuk.
Kíváncsian várom a második részt, mert az elmúlt két évben az évad kezdéseknél és félévad-folytatásoknál is akkor indult be a történet, mintha az első rész inkább szintrehozó lenne, amolyan: “Figyeljetek, emlékeztek még? Ő meg ő van itt, vele ez volt, ő ezért gonoszkodik, ő nagyon erős, ő mindig meghal, ő a vámpír, most ilyen szerelmi háromszög lesz, most ő fog megsértődni, ezúttal az ő élete van veszélyben, stb.” Nagyjából ugyanazoknak a lapoknak az újraosztása folyik.
Közben persze az egész aranyos, a karakterek nagyrészt kedvelhetőek, igaz még mindig nagyon sokan vannak, és kötelezően mindenkinek kell pár perc játékidő, így ha a teljes gárda szerepel, széttöredezik a történet. Alapvetően humoros a sorozat hangulata, némi drámával és azzal a nem kicsi erénnyel nyakon öntve, hogy meg sem próbál több lenni annál, mint ami. Egy természetfeletti, vámpíros, varázslós, véres tini romkom, amit nem lehet túl komolyan venni.
Ha pontoznom kell, akkor legyen ez 6/10 volt, és ebben megelőlegezem a második rész felívelését is. A tovább mögött spoileresen folytatom.Tovább…