login |

Emlékeztető: Vámpír akták S1 + A horror mesterei S2

2008. 01. 06. 20:30 - Írta: winnie

17 comments | kategória: ajánló,antológia

Ma. AXN. 22:00. Blood Ties – 1×01. (Magyar előzetes itt.)
Ma. Cinemax. 22:00. Masters of Horror – 2×01

A Horror mestereit elintézem ebben az egy sorban, heti 42 perc borzongás híres rendezők különálló, antológia formában leforgatott történetei, viszont a Blood Ties másik tészta. Kanadai sorozat (van egy apró, de alaptalan fóbiám a kanadai sorozatokkal szemben), Tanya Huff regényciklusából készült és eyecandy magánnyomozónő + vámpíros felállású misztikus krimisorozatról van szó.

A Lifetime női csatorna(!) adta még 2007-ben, siker lett, most megy a 2. évad (vagy az 1. évad második fele, nézőpont kérdése) és itt olvashattok vendégbloggerünk tollából egy kritikát. Neki bejött a hangulat és a sorozat – én anno nem is írtam róla, mert annyira látszott rajta, hogy kábeles szériáról van szó, egyszerűen a production value nem volt az, amit megszoktam és abban biztos vagyok, hogy ez lesz, akiket még jobban fog zavarni.

Viszont, aki túlteszi magát a tényezőn (a színészek gyengeségeit a szinkron legalább eltünteti), az meg is kedvelheti, ső! Azt hiszem nem véletlen, hogy bőven akadnak itthon, akiket hétről-hétre a képernyők elé ragaszt.

A nagy kibabrálás vs nyálcsorgás

2007. 06. 27. 11:18 - Írta: winnie

41 comments | kategória: dvd

Megint egy kis DVD-zés és némi egyéni szoc. problem – akit nem érdekel, annak alul vannak a képek. Igen, a díszdoboz jelenségről van szó. Sekélyes vagyok, szeretem a szép dobozokat. Viszont van egy gond velük, hogy nem azonnal jelennek meg. Filmeknél nem gáz, mert akad pár film, amiről tudom, hogy folytatódik, így nyilván a Fűrész-filmeket (he-he) vagy a Harry Potter-eket majd akkor veszem meg, amikor leszalad a sorozat, széééép dobozban. Mert gyűjtőnek az dukál. De mi a helyzet a sorozatokkal?

Sorozatoknál már neccesebb a helyzet, hiszen bizonyos okokból még az akciókat sem várom meg egy évvel később, hanem a friss sorozatokat rendelem ezerrel, így ha lesz majd egy giga Lost-összes díszdoboz DVD-kiadás, akkor kábé úgy koppanok, mint human a Heartland pilot megnézése után. Mert hiába lesz király ára a nagy pakknak, hiába adnak hozzá még valami pluszt is, a már megvett összes évad fog a polcomon maradni, mert ilyenkor úgy érzem, hogy nem érdemes eladni őket az eBay-en és ráfizetni a szép dobozért.

Pedig, mit ne mondjak, iszonyatosan eyecandy-díszdobozokat képesek kihozni. A legutóbbi Masters of Horror S1-kiadás különösen ütős (kép alul), és egy kósza pillanatra el is képzeltem, hogy miképpen is mutatna a polcon. Pazar. Akárcsak az Alias, a Sírhant művek (megy a kripta, sírkő téma) vagy az Elnök emberei összes. Vagy akár a Buffy (kép itt). És pont ez utóbbinál szembesültem azzal, ami mégis eltaszít attól, hogy díszdobozt vegyek. Hiába 40 DVD a Buffy-összes, de nekem nagyon furcsa volt, hogy nem az évadDVD-ket suvasztják ilyenkor dobozokba, hanem kisebb, CD-tokokban prezentálják a szezonokat. A linkekrn látni, hogy egy Alias (2. kép) vagy egy Elnök emberei díszdoboz hogyan néz ki belülről és a polcokon (Elnök emberai, Sírhant művek – nem az én polcom:).

Van, aki mégis bevállalta ezeket, van értelme egy full évadot becserélni csak az eyecandy miatt? Vagy, ha kijönnének itthon, lenne díszdoboz fanatikus? Esetleg csak az én hülyeségem? Vagy az is bőven elég, ha most kirakom ide a képeket, ha csorogjon a nyál? Klikkre nagyok lesznek a képek. (Az új MacGyver-összest is kitettem, nyilván az a legsnasszabb, de akkor is jól mutatna a többi között.

moh.jpgalias.jpgsuf.jpgww.jpgmacg.jpg

Masters of Horror – szösszenetnyi áttekintés 2×02-2×03

2006. 11. 29. 12:20 - Írta: zsellerm

2 comments | kategória: antológia,kritika

Noh…egy kis MoH. Merthogy szépen csendben hetente ez is csordogál. Négy horrorguru volt jelenésben a képernyőkön az első rész óta – változó teljesítménnyel. Számomra az első rész volt eddig a toppon, kíváncsi vagyok hogy ti hogy látjátok. Most köhintek a második-harmadikhoz néhány sort, sovány plottal, akár kedvcsinálóként.

Masters of Horror 2×02 – Family 3/10

Horrormesterünk ezúttal az előző válogatott-keretben is futballozó John Landis volt, akinek az első szériában lefutott Deer Woman-je összességében a poénjai ellenére nem igazán jött be, bár a kommentekben sokan más álláspontot képviseltek. A humor az első képsorokból láthatóan most is a rendező társául szegődik a történetmesélésben – végül azonban a háttérbe szorul. Sebaj – gondoltam – majd mostan rárakatik Landis arra a bizonyos mérlegre, és leméretik: kilóra, humor nélkül. Az alapsztori annyi, hogy fiatal házaspár költözik egy kisvárosi álomparadicsomba, makulátlanul zöld fűvel, kedvesen integető szomszédokkal. A történet főhőse mégsem ők igazán, hanem a tőszomszédságukban lakó deres ötven-hatvanas johngoodman-kinézetű agglegény, aki kedvenc melléktevékénységeként a pincében az általa elrabolt emberekből magának csontváz-családot marat, a felesleges húst savval segíti le a delikvensekről.

A Family-ben régi ismerősként köszöntetett Meredith Monroe (el is mérgelődtem magamban, hogy miért nem játszatják többet a Dawson és a haverok Andie-jeként elhíresült színésznőt) és morogtam egy sort magamban, hogy ezt a nyálgép Matt Keeslar gyereket még van casting-os, aki beválogatja. A mérkőzés állása így egy-egy volt, de nem is rajtuk volt a hangsúly, hanem szomszéd öregúron, akinek egyszerre kellett egy kvázi Norman Bates-es skizó firmát előadni, másrészt hitelesnek látszani egy gyilkos szerepében. Sajnos ezek közül egyik sem ment igazán, a pszichológiai tusája pedig egyenesen röhej szintjén mozgott – igénytelen véleményem szerint. Talán Landis-nél személyes védjegy, hogy a kamerán szűrő csak kábé annyi fedezhető fel, mint a Familia Kft-ben, de így a Family inkább hat valami groteszk, zavaró tévéjátéknak, ami maga sem tudja, hogy a délelőtti matinében kerül-e leadásra, vagy a dili-boltban vásárolt effektek is bent maradnak egy esti sugárzás reményében. A horrorbeli profizmus maximum a forgatókönyvben volt felfedezhető – a megvalósítás és az élményfürdő sajnos egy ócska tévéjáték szintjén mozgott. Végül is…az is volt, abban a régi, pejoratív értelemben, amitől – mi, újgenerációs sorozatnézők – rég elszoktunk már.

Masters of Horror 2×03 – The V Word 5/10

Két so-so korrekt tini főszereplő feltehetőleg egyetemista státuszban, egy albérleten osztoznak. Pénteki csendes éj egy nyugodt kisvárosban, csak a monitorokon tombol az élet, hardcore-gaming, Doom 3, mi más. Á, ez uncsi, menjünk, látogassuk meg a bátyámat (vagy unokatesó? mindegy) aki a halottas házban dolgozik. Legalább meglesz az izgalom ma estére, és hullát is látunk, igazit. Az ám, persze hogy kihaltak az utcák, leokézós is a klasszikus horror-körítés. A hullaházház ajtaja nyitva, és rendre be is csapódik mögöttük, a bátyó meg sehol. Indulhat is a bolyongás a creepy hullaházban éjfél-víz idején.

Eddig rendben is volnánk, ám a klasszikus egyenesvonalú történet-igazgatás a felénél (mondjuk addigra ki is merül a dolog) érdekes, szokatlan fordulatot vesz. Nem mondom, hogy teljesen el voltam halva az elképzelés kivitelezésétől, de el kell ismerni, van vér a rendező pucájában, hogy egy határozott ütemváltással szinte a kísérleti irányba tolja el a filmet. A szerkezet felborultával érzi, hogy ha akarna, már akkor sem bújhat sablonok mögé innentől – egész egyszerűen azárt, mert erre nincs. Mondjuk tény, hogy lehetett volna okosabb dolgokat is kezdeni a hirtelen jött potenciállal – szerintem maga is megszeppent a dologtól – de kísérleti cuccként a The V Word-ot mindvégig érdeklődéssel figyeltem. Még ha az egész nem is fordult határozottan pozitív élménybe, a kísérletezgetés mindig tökös dolog. (Ti láttatok hasonlót? Lehet, hogy én is, csak nem emlékszem rá? Okítsatok a postokban légyszi!)

Pár nap múlva a 2×04 – 2×05-öt is körülnyaldosom egy kicsit….

Masters of Horror: kezdett a 2. évad

2006. 11. 03. 12:00 - Írta: zsellerm

7 comments | kategória: antológia,kritika

Hát elkezdődött. Mármint az évad Masters of Horror szempontból is, aminek folytán újabb 13, közel egy órás szösszenetet tár elénk a David Fischer producer által csatarendbe állított horror rendezők all-star csapata. Az ötlet továbbra is nagyon szociális a TV-ből (azok a fránya karikák!) kiszorult műfaj tábora felé; ám kérdés, hogy a részek színvonala képes lesz-e megfelelni az elbizakodott címnek.

Mert hát volt itt ugye egy 1. évad meg egy erőteljes csalódáshullám a részekkel kapcsolatban. Szmély szerint a szériából a Jenifer (Dario Argento rendezése) és a Cigarette Burns (John Carpenter keze munkája) darabokat tartottam kiemelkedőnek; na meg persze Takashi Miike Imprint-jét, amit a benyuszult banda már le se mert adni (loooseeer!). A bizalmam most is a Showtime-é, minden különálló rész elé teljes érdeklődéssel fogok leülni, de tény hogy az első évad részei sokszor nem energikus direktorok friss borzongatásait, hanem levitézlett elmék erőtlen melléktermékeit jelentették.

Naésakkor a 2×01, ami így Halloween és Halottak napja környékén megnövekedett filmes horror-elvárásokkal is egészen kellemes horrorélményt nyújt. Adott egy Tobe Hooper, aki mostanában a gyengébbnél is gyengébben muzsikált, meg egy forgatókönyv by Richard Matheson (Holló), aki Hooperrel épp épp az előző évados Dance of the Dead-hez (a novella zseniális, a feldolgozás felejthető) szolgáltatott alapanyagot. Főszereplőnek meg itt volt a Testvérbosszús (mekkora állat film, istenem) Dead Zone-os Sean Patrick Flannery, megnegyvenesedetten, megfáradtan, hitelesen. Nekem bejött, úgy megér egy 7/10-et, mint a pinty. A sztoriról, ami akár spoileres is lehet, csak az avatott szemeknek, a tovább után írok.

A The Damned Thing-ben egy visszatérő démon telepszik a tipikusan Supernatural-ös (ha párhuzam, legyen sorozatos) városkára, embereket bolondít meg, hogy végül az utcán egymásnak esve egy mini-apokalipszis (hol is vagy, kedves Jericho?) keretében megkísérelje őket halomra gyilkoltatni egymással. A város seriffje (Flannery) kísérel meg az események végére járni, kérdés azonban hogy ha lehetséges a megoldás, azt hol kell keresnie? Az első tíz perc szinte tökéletes és a sztori olyan horroralapot ver a Damned Thing alá, amiből egy Imprint-nyi kegyetlenkedés is bőven kitelt volna. Ehhez képest egy-két maradandó számba menő jelenet kivételével nem kapunk gore-túltengést a dologtól, bár nem rossz (viszont költségkímélő) megoldás az sem, hogy sok minden így is rejtve marad előttünk.

Új horrormesterek

2006. 03. 31. 17:27 - Írta: Snake Plissken

Add comment | kategória: antológia,Snake olt!

Kezdenek nyilvánosságra kerülni azok a rendezők, akik részt vesznek a Masters of Horror második szezonjában. Igen, tudom, nézettségileg is bukta és minőségileg is fos, de ha már lesz még egy évad, akkor azért azt a hozzám hasonló horrorrajongók valamennyire várják, ha szarul is sikerül, a horror mindig a szívügyem marad.

Indítsunk az újakkal: a Mesék a kriptából egyik mozifilmje, a Démonlovagot rendező Ernest Dickerson már biztosan dirigál egy részt (hogy ő mi a pöcsömtől horrormester, azt most ne feszegessük), de ma bejelentették, hogy Tom Holland (Gyerekjáték, Fright Night, The Langoliers) is csatlakozott a stábhoz. Az már korábban eldőlt, hogy a Session 9 és a Gépész rendezője, Brad Anderson is nyom egy negyvenperces zúzást.

Az viszont szerintem egészen jó hír, hogy az előző szezon két legjobb darabjának rendezője, John Carpenter és Dario Argento is visszatér egy új résszel. Utóbbi már ezen a héten forgatni kezdi az új epizódot, ami Pelts címen fut majd. A forgatókönyvíró, Matt Venne itt mesél róla (ekkor még nem tudta, melyik rendező vállalja be a művét). Olyan szavak röpködnek, mint giallo és grand guignol. Jaj, csitulj, szívem.

Carpenter sztorijáról még nem sokat tudni, az biztos, hogy a cím Pro-Life lesz, a forgatókönyvet pedig a Cigarette Burns-t is lepötyögő páros, Drew McWeeny és Scott Swan jegyzi majd.

Mindenesetre ha csak ez a két direktor hozni tudná legalább azt a tökösformát, akkor még az se érdekel, hogy a többi tizenegy rész fos lesz. Azt meg sejtettük, hogy Sam Raimire és Peter Jacksonra úgyse lesz pénz. Aztán, dír Showtime, nem beszarni, mint Miikénél!

A horror mesterei feltámadnak még egyszer

2006. 01. 24. 23:07 - Írta: Snake Plissken

2 comments | kategória: antológia,Snake olt!

Éppen nemrég énekeltem meg a Showtime-ot és a drágalátos édesanyjukat,mert szexuálták leadni a Takashi Miike-részt a Masters of Horrorantológiából. Most úgy tűnik, kompenzálni szeretnék a (nem túl nagylétszámú) nézőket azzal, hogy megrendelték a második szezont is. Egyikszemem sír, és a másik sem túl boldog, mivel hát az epizódok színvonala(kevés kivételtől eltekintve) elég alacsony színvonalon mozgott, ha geci lennék, azt mondanám, szar volt.

Szóval szar volt.

És közönségsiker sem lett, de sebaj, az maradjon a huszonnégynek, alosztnak, meg az ilyeneknek. Így hát tényleg nem látok más okot arra, hogy a Showtime-nakminek kell még egy évadnyi horrormester, csak azt, hogy ezzel akarjákmegvigasztalni a hoppon maradt rajongókat. Bár még az is lehet, hogymásodik nekifutásra már jobbat produkálnak. Meglátjuk.

Itt van a hír angolul.

Mindenesetre van néhány rendező-ajánlatom, ha olvassa egyShowtime-illetékes. George A. Romeróval megegyezni, Neil Marshall-tbemutatni, Takashi Shimizu-val félni, Lloyd Kaufmannal röhögni,Cronenberggel betorzulni (már ha nem vette el a kanadai eszét a Historyof Violence, és nem akar ezentúl Oscarra hajtani), Michele Soavitelőrángatni (róla már azt hittem, csak tv-filmeket fog rendezni, errenem ott vigyorog a neve a Gilliam által direktált Grimm stáblistáján?),Rob Zombie-t megfűzni, Lamberto Bavát elérni (épp most csinál valamihorror-thriller mittudoménmicsodát John Hannah-val, Laura Harringgel ésPete Postlethwaite-tel).  Szívesen mondanám Jörg Buttgereitot ésHerschell Gordon Lewis-t is, de ha Miikétől beszart a csatorna, tőlükgarantáltan hasmenésük lesz. És, bár úgyse teljesül, de Sam Raimit ésPeter Jacksont is gyorsan visszarángathatnák, nehogy véglegblokbásztörökbe temetkezzenek.

És nehogy elfeledjék azt a műfajt,amivel karrierjük kezdődött és amiben a legjobbak.

Miike pápá

2006. 01. 20. 00:09 - Írta: Snake Plissken

3 comments | kategória: Snake olt!

Nem gondoltam, hogy hírt fogok írni, de most kivételt teszek.

A Showtime-on megy a Masters of Horror c. sorozat, ahol a horrorfilm nagyágyúi (például John Carpenter, Dario Argento, Stuart Gordon) gyűltek össze, hogy egy-egy rövid történettel szórakoztassák a népet. Azzal, hogy az antológia sajnos mind minőségileg, mind nézettségileg alulmúlja a várakozásokat, most ne foglalkozzunk. A lényeg, hogy a japán fenegyerek, Takashi Miike (Audition, Ichi the Killer, Visitor Q) is rendezett egy részt, amit talán minden néző (beleértve saját magamat is) nagyon várt.

Ám a Showtime fejesei, miután megnézték az Imprint névre hallgató részt, úgy döntöttek, hogy ők ebből nem kérnek, “ez túl durva” (mégis mi a faszt vártak Miikétől? neveletlen hercegnő nyolcat?). A főproducer, Mick “gagyi stephenking-tévéfilmeket csináló” Garris pedig nem tudta és nem is nagyon akarta megvágni Miike ópuszát, így a Showtime befosott és nem adja le az epizódot.

A történet a 19. században játszódik, egy amerikai újságíró (Billy “kivételesen nem rosszfiú” Drago) Japánba utazik, hogy megkeresse eltűnt szerelmét, egy prostituáltat. Egy rejtélyes szigeten lévő bordélyházban összebarátkozik egy torz arcú kurvával (Youki Kudoh az Egy gésa emlékiratai-ból), aki mesélni kezd, szeretője haláláról, a férfi szerelméről és titokzatos abortuszokról, vagyis egy szokásos kis Takashi Miike-filmecske lehet.

Aggodalomra azért semmi ok: a DVD-n már rajta lesz, ahogyan a vágatlan Argento-rész is (az eredetiből ki lett nyírva egy jelenet, amelyben a címszereplő ragadozó hölgyemény nyammog egy embereset az egyik áldozata farkán. hiába, Argento készen állt tökön rúgni az amerikai nézőket, szerencsére még vágottan is az ő része a legjobb és a legkeményebb az összes többi közül). Addig is a Showtime új nevet kap: Masters of Being a Pussy.

Itt angolul is elolvashatjátok a hírt.