login |

JAws 2021: Legjobb férfi mellékszereplő (40 perces sorozat)

2022. 01. 03. 15:50 - Írta: Shannen

15 comments | kategória: szavazás

Egy teljesen új döntős csapat állt idén össze ebben a kategóriában, hiszen a tavalyi résztvevők közül senkinek nem volt most aktuális sorozata, így értelemszerűen új nyertest fogunk hirdetni itt is. Igazi nagyágyúk csapnak össze, amit az is mutat, hogy a hat közül két jelöltnek is annyira jó éve volt, hogy két különböző sorozatért is jelöltétek őket. Arról nem is szólva, hogy minden itteni jelöltnek ez az első szereplése a JAWs-on.

Eddigi győztesek: 2007: Robert Knepper2008: Michael Emerson2009: John Litghow2010: Michael Emerson2011: Peter Dinklage2012: Peter Dinklage2013: Aaron Paul2014: Peter Dinklage2015: Peter Dinklage2016: Ed Harris2017: David Harbour2018: Vincent D’Onofrio2019 Stellan Skarsgard, 2020: Antony Starr

Kezdjük is ezzel a két említett színésszel. Egyikük a friss Emmy-díjas Evan Peters, aki egyrészt a borongós HBO-drámában a Mare of Easttown-ban bizonyított, másrészt az American Horror Story 10. szezonjának első felében brillírozott szokásához híven. Érdekes, hogy bár Peters nagy közönségkedvenc az AHS nézők körében, eddig még sose került döntőbe a JAws elmúlt 14 éve alatt.

A másik duplázó Hamish Linklater, aki mind a kissé radar alatt maradt, de remek thrillerben a Tell Me Your Secrets-ben, mind Mike Flanagan ide dobásában a Midnight Mass-ben hozta remekül a nem mindennapi karaktereket.

A Succession harmadik évados népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ide is jutott jelölt a sorozatból, sőt rögtön kettő is: Kieran Culkin, mint a legfiatalabb Roy utód és Matthew McFadyen, mint a folyamatosan pofonokat kapó sógor tűnt ki az idei szezonban.

Végezetül befért a Top6-ba Ncuti Gatwa, a Sex Education egyik fénypontja, és Michael Dorman, aki a For All Mankind második évadában alakított emlékezeteset, ahogy alkoholistából újra űrhajóssá változott.

A lemaradók közt van: Billy Crudup (The Morning Show), Owen Wilson (Loki), Connor Swindells (Sex Education) és Jake Lacy (The White Lotus).

A jelölt sorozatok tehát: Easttown-i rejtélyek/American Horror Story, Mise éjfélkor/Tell Me Your Secrets, Utódlás, Szexoktatás – valamint a For All Mankind.

Most pedig irány szavazni!

Legjobb férfi mellékszereplő (40+ perc)

  • Evan Peters (Mare of Easttown / American Horror Story) (26%, 332 Votes)
  • Ncuti Gatwa (Sex Education) (23%, 291 Votes)
  • Kieran Culkin (Succession) (17%, 219 Votes)
  • Michael Dorman (For All Mankind) (16%, 208 Votes)
  • Hamish Linklater (Midnight Mass / Tell Me Your Secrets) (11%, 143 Votes)
  • Matthew McFadyen (Succession) (8%, 100 Votes)

Total Voters: 1,293

Loading ... Loading ...

Midnight Mass: a másik vélemény

2021. 10. 03. 21:20 - Írta: human

13 comments | kategória: kritika

Bár nem leszek teljesen a másik oldalon, mint winnie, de pár szót nem tudok magamban tartani a Mise éjfélkor kapcsán, szóval ez van. Nem feketeleves lesz, megnéztem viszonylag gyorsan, és minden lentebb olvasható ellenére is azt tudom mondani, hogy bár sosem nézném újra, ellenben… tök jó élmény volt.

A történet azért röviden: egy világvégi szigetre két szinte idegen érkezik. Az egyik egy halálos balesetet okozó srác, aki börtönből szabadulva nem tud hova menni, így a szüleihez költözik vissza, miközben tulajdonképpen a jövőjét keresi, és a múltját képtelen felejteni. Teljesen más ember már, mint amikor elhagyta az otthonát fiatalon. A másik a kisváros zarándoklata közben lebetegedő lelkészének helyettese. Man of fate, man of not fate? Bocs, ez Lost-utalás volt.

Maga a cselekmény nem is az, hogy nyúlfaroknyi, de olyan kevés meglepetés van benne, hogy nem akarok belemenni, elvenni az élüket, hátha valaki pont ezzel az írással kapcsolódna be. A lényeg, hogy elkezdenek furcsaságok történni a kisvárosban, ami sokak hitét próbára teszi minden irányból. Szerintem a Midnight Mass-nél ez a kampó, legalábbis nem annyira sorozatnéző ismerősök is itt ragadtak, mert kíváncsiak mit hoznak ki ennyire vallásos körítésben, és amúgy is, mi a fene a rejtély a klasszikus horrorfilmes ijesztgetés mögött?

“Human, neked mi a véleményed a Midnight Mass-ról?”
— Tudjátok, eszembe jutott az az időszak, amikor minden sötét volt az éjszakában, a 4:3-ban forgatott sorozatokat nézhettük, amik a nagy vászon minőségének közelében sem jártak, de az írásuk néha rendben volt. Jót szórakoztunk az X-aktákon, a Miért éppen Alaszka sok vidám pillanatot hozott, a Jóbarátokról máig azt hiszik páran, hogy a sitcomok legjobbja. Akkor még csak egy kis porbafingó voltam, ábrándos tekintettel néztem szembe a katódsugárcsővel, még a blog ideje előtt, amikor ezek mentek, és még a tévéújságot is követni kellett, bekarikázni, ami fontos, nehogy elfelejtse az ember, vagyis én, human, hogy épp mi megy még, és mi az amit hiába vár. Azt a kínt sosem értitek majd meg, amikor a Kaméleont már megint az elejétől adták, a folytatása helyett, és amúgy sem tudta senki, hol és mikor tartunk a történetben, csak hogy Jarod eltántoríthatatlan. Ez egy olyan tüske máig a szívemben, amit még az egyre jobban domináló streaming korszak sem tud kihúzni onnan. Az a streaming, ami újra meg újra megerősíti, hogy kevés note-ot, felülről jövő megjegyzést adnak a már bizonyított kreatív embereknek, pedig lehet, hogy néha kéne. Igen, tudom, rendes Midnight Mass-monológ paródiának keveset írtam és nem voltam elég kifinomult sem, sokkal nagyobb körrel kéne a lényeghez jutnom, de már így is vesztettem pár olvasót.

Nekem konkrétan ez volt a legnagyobb bajom a sorozattal: enyhe túlzással mindenki csak monologizált. Bármi fontosat kérdeztek bárkitől, az 2-3 percre is kijött legalább. Beszélgetnek, bocs, “beszélgetnek” a halálról? 10-10 perc karakterként, de nem oda vissza, hanem a távolba meredve mélyeket mondva. Vagyis részemről pont ez vette el némelyik fontosabb gondolat élét. Tényleg nem a lassú sorozatok ellen vagyok, ti is tudjátok, és valamiért pár nap alatt végeztem ezzel is, de nem érzem úgy, hogy kaptam volna tőle bármit, amin gondolkozhatnék, ami megrendíthetett volna. Nem elvenni akarom, akinek adott, ne értsétek félre, tök jó, ha nem értünk egyet, csak valahogy semmi új nem volt egyik monológban sem. De lehet, hogy csak az az érzés csapódott le bennem máshogy, hogy nem egy művet nézek, ami az empátiámra céloz, hanem egy prédikációt, és az utóbbi hatás nem is meglepő kreatív döntés, de közben pont azok üressége is átmentésre került.

A mélység azért is csak illúzió lett, mert annyira egy szinten volt minden felvetett téma kidolgozva. Talán túl sokat is akart markolni Mike Flanagan? Konkrétan az utolsó részek egyikében kérdeznek valamit a serifftől, és erre az levágott egy 5 perces monológot, ami még egy témát erőteljesebben behoz a sorozatba, de teljesen feleslegesen. Mármint fontos lehetne az is, de csak megakasztja a részt, és egyszerűen valószerűtlen. Az, hogy Matt Riley a halálról beszélget valakivel egy szomorú esemény után, az még csak-csak, de hogy a seriff levág 5 percet amire 30 másodperc elég lett volna, és hihetőbb, az teljesen kiütött, viszont utána nem sokkal elértünk a csúcsponthoz, ami kicsit feledtette ezt.

Az a durva amúgy, hogy valamiért két gondolat motoszkált bennem közben: az egész mélynek látszani akarás, miközben valójában csak a True Blood szintje az, amit elér (tényleg sokszor ugrott be a sorozat, amit az utolsó rész aláhúzott). Vagy az, hogy ez valójában egy remekül lecsupaszított filmnek tökéletes lett volna. Igen, akkor nem jutnak mindenkinek 30 percek, de sokszor nem érződött fontosnak, amit kaptak. Gondoljatok csak bele komolyabban például a kerekes székes csaj és Matt Riley testvérének a viszonyára. A sok pillantásra az elején és mindez hova vezetett, pedig volt vagy 50 percük.

Konkrétan úgy tudnám összefoglalni, hogy a két érkező férfi által hozott problémák tökéletes gerincet jelentettek volna egy 150 perces filmnek, úgyis az összes mellékszereplő egyetlen tekintetében benne volt minden fontosabb róluk.

Midnight Mass: az 1. évad

2021. 09. 29. 21:20 - Írta: winnie

32 comments | kategória: kritika,minisorozat

Pár napja új sorozattal jelentkezett jó pár remek horrorfilmje (köztük jól sikerült Stephen King-adaptációkkal) és két elég jól fogadott horroros minisorozata (nekem a The Hanting of Hill House és a The Haunting of Bly Manor is bejött) után Mike Flanagan. A szinkronnal érkező Mise éjfélkor is mini (7 részes), ugyancsak a Netflix-re jött, jó pár visszatérő Flanagan-színészt is láthatunk, és nagyon személyes, ráadásul Stephen King-es hatásokban is bővelkedik. De vajon horror-e?

A sorozat helyszíne egy 127-es lélekszámú szigetecske, ahova megérkezik egy 128., majd egy 129. ember is – az előbbi egy tékozló fiú, aki halálos közúti baleset okozása miatt töltött pár évet börtönben és jobb híján hazaköltözik családjához, utóbbi pedig egy fiatal pap, aki az izraeli zarándokútjáról betegen hazatérő öreg lelkészt váltja fel a helyi vallásos közösség élén. Ők ugyan jönnek, egyébként mindenki inkább menekül a sok jó lehetőséggel és kedvező jövőképpel nem kecsegtető helyről (a helyi halászatnak például egy olajfolyás tett keresztbe pár éve), ahol tényleg csak a legelszántabbak maradnak ilyen vagy olyan okból

Bár lehet, hogy nincs összefüggés, de az újonnani jövevények érkezte után fura eseményeknek lehetünk tanúi, látomásoknak, különös jelenéseknek a levegőben, a helyi kóbor macska populációt is mintha tizedelné valami vagy valaki, és mielőtt bármi baljóslatúra kezdenénk gondolni, akkor egy valódi csoda is történik a külvilágtól kifejezetten elizolált, komppal megközelíthető helyszínen.

Nem egyszerű megfejteni ezt a sorozatot, de még nehezebb volt a nézése közben azt kitalálnom, hogy milyen lesz a fogadtatása. Az első két rész után elképzelni nem tudtam volna, hogy komolyabb népszerűséget elérhet, de azok után, hogy az 1×03 végén nagyjából kiderül, hogy mire is megy ki a játék és VÉGRE konkrétan kapunk egy horroros utalást a korábbi szórványos és nem kötelezőnek tűnő jump scare-eket követően, továbbra sem éreztem azt, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy megérte türelmesnek lenni.

Ugyanis a Midnight Mass nem a történetével fogja lenyűgözni a nézőket. Nem azzal, hogy félelmetes. Nem is a horrorjelenetekkel. Komolyabb csavarok sincsenek benne (és ezt nem azért mondom, mert valamiért az elejétől fogva gondoltam arra, ami az 1×03-ban kiderül). Az alműfaja is sokszor látott, még én is csak fáradtan sóhajtottam, amikor fény derül rá, hogy “Szóval ez egy…?”. És, mint írtam, elég erős a Stephen King-es hatás is. De akkor miért lesz mégis ez talán a legelismertebb Flanagan-sorozat?

Mert mély? Az biztos, hogy annak akar látszani, de szerintem el is éri a célját. Nem azért mély (és sokan ezért fognak kiugrani belőle), mert rettentő lassú (kell is a készítőbe vetett bizalom, de cefetül), hanem mert nem a szokott módon karakterizál, nem a szereplők jellemét helyezi a középpontba, ha lehet ilyet mondani, hanem a gondolkodását. Ami rengeteg párbeszédet és szinte mindenki esetében komolyabb monológokat kíván meg, és az ilyet csak nagyon jó színészi teljesítménnyel lehet elérni.

Megkockáztatom, hogy a színészek miatt maradtam a sorozat mellett, mely előtt megemelem a kalapomat és elismerősen csettintek is, de nem lesz a kedvencem, többek között azért, mert “Szóval ez egy…?”, ahogy írtam fent is. Most azzal akartam folytatni, hogy eszembe sem jutna újranézni, de a franc tudja, mert a központi témái olyanok, amik másképp fognak hatni az emberre különböző életszakaszaiban, mint ahogy az egyes szereplőkhöz való viszonya is megváltozhat. Mert… van mondanivalója, tele van gondolatokkal hitről, elmúlásról, függőségről, bűntudatról, és még sok mindenről. Emlékezetes lett, na!

– I don’t know what’s happened.
– It’s okay.

Ja, igen. A vallásos tematika. Ez az, ami még ugyancsak megosztó lehet a Midnight Mass kapcsán. Mármint a vallásos tematika kapcsán a rengeteg bibliai idézet, ami nem könnyíti meg a megértést (szerintem még nem is láttam sorozatot, amiben ennyi lett volna, ha nem érezném azt, hogy zseniálisak a színészi alakítások, akkor itt tényleg sokaknak ajánlanám a szinkronos nézést), és a töménység miatt szerintem a darálást sem.

Lásd, én is azért csak most írok róla, mert nem tudtam volna egyben nézni, bőven elég volt belőle 1-2 óra naponta, túl sok mindennek kellett ülepednie, annyira szépen nyúltak egyes epizódok zárójelenetei a főcímbe, hogy egyébként sem lett volna szívem rájuk indítani az újabb epizódot (nyilván ki van kapcsolva a ‘Next Episode’ funkció), főleg egy 1×05 után. A tovább mögött pár spoileres megjegyzés, amiről eddig csak rébuszokban írtam.

Tovább…

Mise éjfélkor

2021. 09. 13. 13:15 - Írta: winnie

3 comments | kategória: kampány,minisorozat

A két Haunting Of-sorozat és pár remek horrorfilm után Mike Flanagan új sorozata a Midnight Mass lesz a Netfix-en. És ők szerepelnek majd benne.

Délelőtti videó 1.: Midnight Mass

2021. 09. 09. 10:00 - Írta: human

Add comment | kategória: minisorozat,video

Senki se késsen, hiszen Mise éjfélkor, vagyis ez a magyar címe a The Haunting of Hill House készítőjének új sorozatának. Szerintem ajánlónak a teljes alapokat nem ismerőknek ennyit érdemes mondani, a műfaj ki is található. A tovább mögött magyar feliratos teljes előzetes.

Tovább…

Délelőtti videó 3.: Midnight Mass

2021. 08. 10. 11:30 - Írta: human

1 comment | kategória: minisorozat,video

A The Haunting of Hill House és a The Haunting of Bly Manor után új horrorsorozattal jelentkezik Mike Flanagan a Netflixen! Aminek a magyar címe nem ám az Éjféli mise lett, hanem az, hogy Mise éjfélkor.

A sorozat egy mindentől távoli sziget csodába hajló eseményeket és ijesztő ómeneket tapasztaló közösségének története, akik mindezeket azt követően élik át, hogy egy fiatal, karizmatikus és rejtélyes pap érkezik hozzájuk.

A tovább mögött a most kiadott teaser és egy múlt heti, rejtélyes beharangozó. Főszereplők: Zach Gilford, Kate Siegel, Samantha Sloyan, Robert Longstreet, Annabeth Gish, Henry Thomas, Hamish Linklater, Michael Trucco, Rahul Kohli, Kristin Lehman, Crystal Balint, Matt Biedel, Alex Essoe, Rahul Abburi, Igby Rigney, Annarah Shephard.

Tovább…