Jó, nyilván nem én vagyok a legalkalmasabb személy a kritika írására, hiszen elfogult vagyok, így…. Vagy várjunk csak. Hisz mindenki elfogult, aki bepróbálta az NCIS-t vagy az NCIS: Los Angeles-t, nem? Van, aki azért, mert nézi a sorozatokat, más pedig azért, mert kaszálta őket. Akkor nincs itt gond. Én azok közé tartozom, aki mindkét NCIS-t kaszálta 3 rész után. Egyszerűen azért, mert unalmasak voltak és az ügyek nem túl érdekesek.
(Ez persze nem csoda, hiszen karakterizálós nyomozósokról van szó, így ha nem jönnek be a karakterek, akkor megfőtt a dolog. Aki viszont szereti a központi figurákat, annak nem baj, ha az ügy nem érdekes, hiszen a nyomozók interakciói, poénjai simán előregördítik a sztorit.)
NCIS: RED – 1×00 – 3/10
Az NCIS: Los Angeles-ben G és Sam karizmája számomra a nullához konvergált, Daniela Ruah pedig hiába istentelenül jó csaj, csak miatta nem maradtam a sorozat mellett. (Az elején még Yoda Hetty is erőltetett volt.) De ahogy nézem anno én írtam az NCIS – 6×22-6×23-ról, ami az NCIS: Los Angeles-t vezette fel – érdekes volt most elolvasni az akkori gondolataimat, és most is tartom, hogy még bármi lehet az NCIS: Red-ből – akár az is, hogy nem rendelik be, vagy más lesz a címe, vagy pedig valamelyik karaktert kihajítják, mint anno Louise Lombard-ot a “pilot” után, vagy szerencsétlen geeket az 1. évadban.
Az NCIS: Red karaktereit elnézve megint a geek lehet a legneccesebb pont, hiszen a két fő arc, főleg a közös múlt miatt maradni fog, a maradék csaj és srác halványabb, de önmagukban és közösen is voltak jobb pillanataik – szegény fekete kockára ez már nem mondható el, csak a végén kapott valami unalmas párbeszéded. De elég a karakterekről, inkább az alapfelállásról kell szólni.
Az NCIS: Red fő vonzereje az lehet, hogy egy utazó csapatról van szó, akiket Amerika-szerte hívogatnak tengerészekkel történt bűncselekményekhez. Olyannyira mobil az egység, hogy két kamionnal utaznak és Deeks fantáziáját beindító módon nem csak együtt élnek, de még együtt alszanak is. (Értsd: amikor kiérnek helyszínre, egymás mellé állnak a kamionokkal, egybe nyitják a két kocsit és kész is az iroda, plusz konyha, pár hálószoba, mosdó, ami kell.)
Ez az alapfelállás már jelzi, hogy az NCIS: Red is kőkeményen karakterizálni fog akar, hiszen ezerféle konfliktust vagy “vicces” szituációt lehet az együttélésből levezetni (itt is volt téma a vacsora, az alvás, a fürdés – kit érdekel?). Nálam már itt bukik a sorozat – és persze azon is, hogy közel sem voltak annyira érdekesek a karakterek, hogy megtartsanak. Oké, nyilván idő kell a kidolgozásukhoz, amíg a skiccek megtelnek élettel, de esküszöm a G-Paris kapcsolatban sokkal több volt, mint Kim Raver és John Corbett duójában.
Mondjuk a geek kivételével mind a négy karakter még így, kidolgozatlanul is jobban bejött, mint az NCIS: Los Angeles csapata összességében, engem már a Red-tím színre lépése előtt heveny unalom kerülgetett akkor, amikor a dobozos kínos párbeszédekre került sor. (Ami az NCIS: LA-rajongóknak a karakterek ismeretében nyilván viccesek voltak – itt jött be a képbe, hogy nem vagyok néző, hogy nem vagyok oda az “eredetiért”.)
Oké, sok a duma, és a sztoriról még nem is írtam. Azért nem írtam, mert a történet is gyenge volt. Illetve… Szóval Moszkvában (Idaho államban!), havazás közepette kezdődik a rész, megölnek egy tengerészt, nyomoznak és a 2. rész végén elkapják a tettest. Ennyi. Egy részes történet volt, amit kitöltöttek a már említett karakterizálással, de az csak a bűncselekményre koncentráltak volna, akkor sem nyernek meg, mert maga az eset unalmas volt és nyílegyenesnek tűnt – nem arról szólt, hogy ki a tettes, hanem arról, hogy miképp üldözik és kapják el. Márpedig ez egy krimi esetében nálam kardinális bűn.
Oké, aláírom, hogy az ügy, mint kiderült a végére, közel sem ennyire egyszerű, van benne csavar, de azzal rohadtul nem megyek semmire, ha 70 percig unom a sztorit (volt benne 2-3 random lövöldözés, pisztolypárbaj, de ezek fura módon csak még unalmasabbá tették az egészet) és a végére kiderül, hogy az dupla fedelű. Szó sem volt persze WTF-ról, de az ötlet jó volt, viszont nem tehette meg nem történtté a nagy nehezen átszenvedett másfél epizódot – így vétek részt szerkeszteni.
Szóval az NCIS: Red összességében lehet, hogy semmilyen és közepes volt, de ez főleg azért volt feltűnő számomra, mert az NCIS: Los Angeles-es körítés erősen lehúzta. És az is, hogy a Red-csapattagoknak nem nagyon kellett tanúbizonyságot tenni rátermettségükről, random nyomozók is boldogultak volna mindennel.
