login |

One Punch Man: vége a 2. évadnak – írta Scat

2019. 08. 08. 14:50 - Írta: vendegblogger

11 comments | kategória: animáció,anime,kritika

Nos, 12 rész után véget is ért a 2. évad.

Az az igazság, hogy elég nyúlfarknyinak érződött nekem, mert bár az évadnyitós írásomban emlegetett bonyodalmat végül valamelyest lezárták, ugyanakkor több dolog is lógva maradt a levegőben. Ha a következő szezonra is három évet kell várni, akkor annak fényében  ez a tucatnyi rész igen vérszegényre sikerült. De persze meglátjuk, hisz egyelőre ez még nem tudható.

A tovább mögött spoileresen folytatom. Tovább…

Délelőtti videó 2.: One Punch Man

2018. 08. 16. 10:50 - Írta: human

2 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,video

Akkor is sok ember van hátra, ha mindenkire csak egy ütést használ a főszereplő!

Csak hülyülök itt, a hype-os anime pontosabb leírásáról itt az írásunk, érdemes elolvasni. Ez az a sorozat, amit azoknak szoktak ajánlani, akik a stílust csak kóstolgatják, mert elég jól fogyasztható. A második évad előzetese nézhető meg a tovább mögött. A videóban mutatott dátum 2019 áprilisa.

Tovább…

Az anime is sorozat: One Punch Man – írta: champion

2018. 06. 19. 14:50 - Írta: vendegblogger

10 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Sorozatjunkie-ként talán nem vagyok egyedül azzal, hogy bár a látóköröm nem csak az angol-amerikai, és a hazai sorozatokra korlátozódik, mégis az anime műfaját úgy ahogy van, ignoráltam, és egy ilyen eltartott kisujjas felsőbbrendűséggel tekintettem le rá.

Valószínűleg a legtöbb, a műfajjal kapcsolatos előítéletet megtestesítettem, kezdve a „De hát ez egy rajzfilm!”-felkiáltással, ami már csak azért nevetséges, mert közben simán istenítem a BoJack Horsemant. Ezt a hozzáállást törte át nálam a zseniális Death Note, mégis azóta se próbáltam be semmit a műfajból. Mostanáig.

Laikus módjára az IMDB tévésorozatos toplistáját böngészve akadtam rá a One Punch Man-re, ami jelenleg is igen előkelő, 29. helyet foglal el rajta.

A sorozat egyből megfogott a szinopszisával: egy Saitama nevű szuperhős, aki csak a móka kedvéért csinálja, amit csinál, és minden ellenfelét egyetlen ütéssel leteríti. Ez az alapfelállás mondjuk első hangzásra, és talán még húsz percig viccesnek is tűnhet, de elképzelni nem tudtam, hogy lehet ezt egy egész évadon keresztül végigvinni úgy, hogy ne váljék unalmassá, repetitívvé, vagy ami még rosszabb baromi kliséssé. Csakhogy az anime műfajnak ismét sikerült meglepnie, és olyan minőségi szórakozásban volt részem a tizenkét rész alatt, amire tényleg nem számítottam.

Szóval adott egy egy átlagos, fiatal srác volt, aki már gyerekként is a világ legerősebb szuperhőse akart lenne, de miközben felnőtt valahol utat tévesztett, és egy tipikus, fehérgalléros fickó lett. Azonban egyszer, a sokadik sikertelen állásinterjúról hazafelé tartva belebotlik egy félig ember, félig homár szörnybe – a félig ember ebben az esetben csípőtől lefele értendő. Egy szál fehér fecskében. A szörny eredetsztorija mindössze az, hogy annyi homárt evett, hogy félig ő is azzá vált.

A szörny mindenkit megöl, aki gúnyt űz a kinézetéből, viszont Saitamát elengedi, mivel ő pont leszarja. Útjaik elválnak és a nagydarab homár tovább indul egy hereállú kisfiú keresésére, aki mókából mellbimbót rajzolt a páncéljára. És ekkor még csak a pilot tizedik perc körül járunk.

Saitama nihilizmusán felülkerekedik a hősiesség, megmenti a hereállú kissrácot, majd olyan keményen edzeni kezd, hogy kihullik az összes haja. Csak úgy, minden magyarázat nélkül, de ezzel párhuzamosan legyőzhetetlenné is válik, és minden ellenfelét egy ökölcsapással megsemmisíti. Ez pedig egy idő után, ahogy ő fogalmaz: meglehetősen unalmas.

A történet során hősünk mellé szegődik egy cyborg, Genos, aki találkozásuk után csak mesternek szólítja Saitamát, aki beleegyezik abba, hogy tanítsa, ugyan azt maga sem tudja, hogy mire. Lesz egy főellensége is (legalábbis ő azt hiszi magáról), a világot egymás után veszélyeztetik a veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyek, amiket a helyi Avengers (vagy Justice League, ha úgy jobban tetszik) tart féken.

Ez akár így önmagában is egy nézhető lenne, azonban a One Punch Man fogja az egész koncepciót és a feje tetejére állítja, kifordítja, és még ki is neveti azt. Ráadásul teszi mindezt végtelenül könnyed, ötletes, és vicces módon. Az összes szuperhősös, animés klisét és műfaji sajátosságot kiparodizálja a legkülönfélébb módokon: hol a dialógokkal, hol a történettel, hol pedig csak egyszerűen a grafikus elemekkel játszva.

Aki látott már egy epizódnyi animét, vagy bármelyik random szuperhős filmet, esetleg pont, hogy megcsömörlött már a műfajtól, annak bátran tudom ajánlani a One Punch Man-t, de mindenféle animés múlt nélkül is érdemes bepróbálni. Én pedig most már egy életre megtanultam, hogy az anime is sorozat.

(A sorozat jelenleg elérhető a hazai Netflixes tartalmak közt. A második évad idén augusztusban érkezik, ha minden igaz.)