login |

Professor T.: a 3. évad

2019. 02. 02. 19:10 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

A Professor T. fő karakterének különcségével és az igényes, különös hangulatú megvalósításával kiemelkedik a “külsős szakértő besegít” típusú epizodikus nyomozós sorozatok közül. Korábban már írtunk az eredeti, flamand belga változatról, ami (kicsit döcögős kezdés, avagy hozzászokási periódus után) nagy kedvencemmé vált.

A sorozat műfaját igazából nagyon nehéz meghatározni – karakterdráma és epizodikus krimi elegye, csipet humorral, szürreális látomásokkal, sok zenével, miközben nagyon komoly társadalmi témákat is feszeget. Eltalálták az arányokat, és remek színészt a főszerepre, így lett a végeredmény egy egészen egyedi sorozat, ami a nemrég bemutatott 3. évadjával elköszönt – méltóképpen.

A tovább mögött folytatom nagyobb spoilerek nélkül. Tovább…

Professor T. – a német változat

2018. 08. 18. 16:45 - Írta: gromit

4 comments | kategória: Európa is létezik,kritika

Nemrég mutattam itt be a “külső szakértő besegít a nyomozásokba” típusú, erősen karakterizációra építő epizodikus krimit, a flamand Professor T.-t. Az alapötlet másokat is megfogott, a sorozatot külföldön (angol nyelvterületen) is bemutatták, és két remake is készült. Én franciául nem értek, németül viszont igen, úgyhogy a ZDF változatát próbáltam be. (Sajnos (vagy nem sajnos) nehezen tudok elvonatkoztatni a remekbe szabott eredetitől, úgyhogy az alapok mellett inkább összehasonlítás jön.)

Ich bin nicht Sherlock Holmes, ich bin Wissenschaftler. Ich löse keine Kriminalfälle, ich studiere sie.

Az alapkoncepció ugyanaz. Adott egy mentális problémákkal küzdő, kriminalisztikát oktató egyetemi tanár (itt: Jasper Thalheim), aki néha kelletlenül, máskor kéretlenül besegít a kölni bűnügyi rendőrség nyomozásaiba.

A karakter amolyan Monk/House-keverék, saját elmondása szerint nem Sherlock Holmes, hanem tudós, nem old meg bűneseteket, hanem tanulmányozza őket. A címszereplő valóban központi helyet foglal el a sorozatban, az ő egyéniségére építenek leginkább.

A többi karakternek is mind megvan a német megfelelője. A helyi rendőrségen 4 nyomozót követünk két generációból, a magánéleti problémáik is ugyanazok, mint az eredetiben. Természetesen a nevek (meg persze a színészek) mások, ahogy a helyszín is. Érdekességképp, csak néhány külső felvétel készült Kölnben, egyébként ezt a változatot is többnyire Belgiumban forgatták.

Az alap megvolt, hogy valami nagyszerű születhessen a német közszolgálati kettesen is, de a megvalósítás sajnos nem lett olyan erős és emlékezetes, mint az eredeti változatban. Érezhetően hiányzik belőle valami, a színészek és a hangulat is tompább. Nem állítom, hogy csak felmondják a szövegüket, de sok belső jelenet valahogy olyan steril. Legutóbb egy kicsit talán gonosz voltam, hogy lecsipetcsapatoztam a fiatal nyomozókat, pedig a flamand páros sokkal jobb, és jobban működik, mint a német.

Azt hiszem, azon múlt leginkább, hogy a főszerepet alakító Matthias Matschke (a Pastewka c. sorozatból a tesó, de a legújabb Winnetou-feldolgozásban is játszott) nem elég karizmatikus. Lehetne mondani, hogy visszafogottabb játéka sokkal természetesebbnek hat, de pont a különcsége a karakter lényege, ami így nem annyira jön ki (a kék gumikesztyű persze rögtön kitűnik).

A hallucinációk, képzelt jelenetek itt is jók, viszont a zeneválasztás már nem jött be annyira. Vannak benne jó dallamok, de a prof relaxációs zenéjeként az olasz slágert lecserélték technóra, ami így nem tud ugyanolyan hangulati elemként szolgálni.

Összességében a Professor T. nem olyan rossz, a ZDF saját gyártású epizodikus krimijei közül kiemelkedik (sajnos elég átlagos a mezőny, amennyire meg tudom ítélni, egy jó alapötlet elég kitűnni). Németesek, nyelvtanulók gyakorlásnak bepróbálhatják, eddig 2 évadban 4-4 rész készült. De akinek van lehetősége, én inkább az eredeti flamand szériát ajánlom.

Professor T.

2018. 07. 28. 16:24 - Írta: gromit

Add comment | kategória: Európa is létezik,kritika

Európából többnyire átívelős sorozatokat ajánlgattunk eddig, de természetesen akad figyelemre méltó epizodikus nyomozós is a kontinensen. A 2015-ben indult flamand Professor T. egy “külső szakértő besegít a nyomozásokba” alapötletű epizodikus, karakterizáló krimi.

A sorozat készítőit a Hannibal (egész pontosan Will Graham figurája) ihlette, és a sorozathoz itt is sokat hozzátesz a látványvilág és a hangulat. Viszont a valamelyest könnyedebb hangvétel és a lelki nyavalyákkal küzdő címszereplő alapján sokkal inkább emlékeztet a Monk-ra. Van egyfajta sajátos humora is, de komédiának nem nevezném.

Nem vagyok Hercule Poirot. Én tanulmányozom a bűnügyeket,  nem megoldom őket.

Jasper Teerlinck az Antwerpeni Egyetemen tanít kriminalisztikát, és meglehetősen különc figura. OCD mellett is van még pár fóbiája, a legfontosabb és legmarkánsabb, hogy betegesen fél a mindenféle kórokozóktól. És persze az emberektől is, hiszen mind megannyi bacit és vírust hordoznak. Intelligenciája és manipulatív készsége House-éval vetekszik, gyakran tudatos bántó beszólásai is.

Gyanítom, hogy a figura és manírjai láttán lesz, aki menekülni akar (ahogyan Monkot is sokan egyszerűen nem bírták elviselni), mások viszont rögtön imádni fogják. Esetleg kell egy kis idő hozzászokni a karakterhez, különösen, hogy nem a pilot a legerősebb rész, de tényleg érdemes neki esélyt adni. Szépen lassan egyre jobban belejönnek, a kissé döcögősebb kezdés (és hozzászokási idő) után nekem hamar egyik kedvencemmé vált (még a “hét legjobb epizódja” rovatba is dobtam bele innen jelöltet).

Ki kell emelni a főszerepben az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott flamand színész, Koen de Bouw (Tomas Szep az amerikai The Last Tycoon-ban) emlékezetes (és díjnyertes) alakítását. Egymaga képes lenne elvinni a hátán az egész sorozatot.

Természetesen a felállásba beletartozik még pár, többé-kevésbé érdekes állandó karakter is: az antwerpeni rendőrség néhány nyomozója (két korosztályból, az egykori tanítvány mind közül is kiemeltebb mellékszereplő), valamint a szakértő saját belső világából, az egyetemről a dékán és egy titkárnő.

A nyomozók néha kissé “Csipet Csapat” benyomását keltik, és a magánéleti szálakra se voltam annyira kíváncsi (különösen a főfelügyelő irritált), az egyetemi személyzet viszont remek humorforrásként szolgált (de csak a fű alatt). A professzornak magánélete nem nagyon van, de megismerjük az anyját is, aki még nála is excentrikusabb, valamint egy pszichiáter is csatlakozik a visszatérő karakterek sorához (érthető okokból).

Jasper T. egyetemi előadásai is érdekes témákat boncolgatnak, például hogy mennyire megbízhatók a szemtanúktól kapott személyleírások, vagy hogy a bűnözés, a bűnözésre való hajlam veleszületett tulajdonság-e vagy tanult viselkedés.

Nem vagyok szakértő, és annak se mentem utána, hogy az említett tanulmányok valósak-e, de ezek az eszmefuttatások mélységet adnak a sorozatnak. A legérdekesebb kérdés viszont nem is a sorozatbeli egyetemi katedrán, hanem meta szinten kerül elő. Belegondoltatok már, hogy a klasszikus krimire oly jellemző teátrális gyilkos-leleplezés hogyan működne a valóságban?

A fura karakterek, a színészi játék és komoly témák mellett a megvalósítás is mutatja, hogy nem egy tipikus epizodikus krimit látunk. A sorozat képi világának szerves részét alkotják a professzor haluzásai, amik minimum marha jók, néha kifejezetten zseniálisak. Fontos hangulati elemként végig jelen van a dallamos zene (többnyire olasz, néha flamand slágerek), és nem csak Jasper képzelgéseit kísérik.

A sorozat eredetileg egyszerűen csak T. címen ment, a 2. évadban váltottak a keresőbarátabb Professor T.-re. A formátum a nemzetközi piacon mások érdeklődését is felkeltette, egy francia és egy német remake is készült. Belgiumban már a 3. évad érkezik majd most szeptemberben.