Az Alex, Inc.-es második blikkben már írtam arról, hogy pont ellentétesen ítéltük meg human-nel a két friss ABC-s komédiát (bár az ő 5 és 6 pontja, valamint az én 6 és 2 pontom azért közel sem képvisel akkora különbségeket), és én a dán alapokkal rendelkező Splitting Up Together mellett tettem le inkább a voksomat, ami az 1×02-vel (7,5/10) bizonyított is, valahogy nagyon bejön ez a sírva nevetős (oké, mosolygós), erősen keserédes stílus.
A keserédesség pedig abból fakad, hogy egy szétszakadt családot látunk, ahol Anyu és Apu elvált, de egy háztartásban élnek a gyerekeik kedvéért. Szomorú a sztori, de szerencsére szó sincs arról, hogy egy fedél alatt, szótlanul merednek egymásra, hiszen egyrészt heti rotációt alkalmazva egyszer egyikük, egyszer másikuk foglalkozik a gyerekekkel (eközben a másik a vendégházban él, és totál “szabad”), másrészt pedig nem ellenségek, hanem továbbra is barátok, jól kijönnek egymással. Csak az a fránya romantika…!
– I’m sorry. I’ll see you next week.
– Thank you. I appreciate the…
– I was talking to the blanket.
A csavar az, hogy (legalábbis egyelőre) fogalmunk sincs arról, hogy az egykor ideálisnak számító házasság miképp romlott el, mi sodorta el egymás mellől a szülőket úgy, hogy már vagy két éve nem volt köztük intim együttlét. De ez talán nem is érdekes, ez a kérdőjel is a szituáció tragikumára erősít rá, miközben a Splitting Up Together inkább a jelenre próbál koncentrálni, és arra, hogy miképp próbálják ezt a dolgot működőképessé tenni a szülők.
Szokni kell az alaphelyzetet, miszerint a romantikus komédia végén, sőt, a stáblista után pár évvel kapcsolódunk be a sztoriba, amikor már csak lakótársaknak számítanak a főhősök (és még csak nem is laknak szó szerint együtt), akiknek nem tudunk nem szorítani, egyrészt annak érdekében, hogy találjanak megint egymásra, másrészt azért, hogy sikeresen boldoguljanak az önálló életükben.
És fura felállás közben persze bőven adódnak aranyos helyzetek, félreértéseken alapuló poénok egymás között és a nagy világban is, ahol Lena és Martin egyedül próbál boldogulni. Ráadásul a sorozatnak van egy barátos aspektusa is, hiszen a mellékszerepekben ott van egy vicces dinamikával bíró jóbarát házaspár (akik totál összeomlanak, hogy kedvenceik szétmenni látszanak), valamint Jenna Fischer karakterének nővéreként az általam inkább drámákban látott Diane Farr is, aki anno mégiscsak a The Job-bal futott be.
A jópofa alapfelállás általában a családi komédiák rákfenéjén, a gyerekeken csúszhat el, és a pilotban inkább a két szülőre koncentráltak, így annyira nem voltak emlékezetesek. Viszont a második részben, amikor Apu volt a családfő, az idősebb lánytestvér már kiemelésre kerül, és ő a savanyú képével és a feminista hozzáállásával remek humorforrás, főleg a két fiútestvér társaságában. (A gyerekek az 1×02-ben egyébként azért is jobban bejöttek, mert Apuval kissé lazábbra vehették a figurát.)
A pilotnál egyébként a sorozat furcsa, feszélyezett awkward-sága okozott nekem gondot, főleg Jenna Fischer játéka, de belerázódtam, amikor jobban megértettem a figurát, aki amellett, hogy mintaanya próbál lenni, nagyon vágyik valakinek a közelségére, el is kezd randizni, hogy később talán rádöbbenjen, hogy nem is ez hiányzott az életéből.
A Splitting Up Together-t nekem a kiszámíthatatlanság mellett egyértelműen a fent említett keserédesség, a humorban rejtőző tragikum adja el, és bár adja magát, hogy a sorozat a két felet idővel egymás irányába tessékelje, a készítők is mondták, hogy nem ez a szándékuk, a sorozat éppen attól különleges, hogy külön élnek, mégis egymás közelében. (Azon most túllépek, hogy a gyerekek számára mennyire egészséges a koncepció, szerencsére csak egy tévésorozatról van szó.)
Még egy érzelmes komédia, de jó! Mármint annak, aki szereti az ilyesmit, mert én majdnem bealudtam miközben szólt a popzene és ment a feelgood montázs, mert talán sok évad alatt a szereplők majd leküzdhetik a nehézségeiket. Vagy újrakezdhetik az életüket.
Az ABC sorozatának történet egy házaspárról szól, akik elhatározzák, hogy elválnak, de azért maradnak a közös telken. A megoldásuk: hetente váltják egymást a gyerekekkel, és addig a másik szülő a garázsban szólózik, éli a normális, új életét. Szóval újrakezdés, elrontott kapcsolaton való merengés és hasonlók várhatóak.
Nem titok, de mostanra oda jutottam, hogy ennek a “komédia” stílusnak semmi keresnivalója a nézős sorozataim között. Attól, hogy valami nem alánevetős, még lehet poénokat írni, itt meg konkrétan kettő van, és még azok sem viccesek. Vagy el kell menni komolyabb, érdekesebb drámába, mert különben ilyesmi semmi lesz a végeredmény, amint amilyen a Splitting Up Together.
Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy ezt már mindkét oldalról megcsinálták jobban. Tuti nevettünk már a közönséggel közösen egy hasonló házaspáron, dramedy-ben pedig főleg voltak már hasonló kapcsolatok, ld. az HBO-s Divorce. Ennél jobban jártak volna ha az egyik főszereplő 2013-ban véget ért sorozatát, a Rules of Engagementet folytatják egy kis időugrással. Megtartva a humorra képes írókat.
A kicsit merev beszúrásokat nem rónám fel a pilotnak. Valahogy siettetniük kellett az érzelmi alapok lehelyezését, így a random bedobott esküvő tánc elnézhető, de az már nem, hogy milyen kliséket rántottak elő amikor a kapcsolatukról meséltek: semmi egyedi, saját hang nincs a sorozatban. Konkrétan a tánc felvezetése után minden kitalálható, ami még nem lenne akkora gond, ha szórakoztatóan adnák elő, hisz Charlie Sheen is ebből élt sokáig. Mégem teszik azt.
A Splitting Up Together számomra sajnos egy semmi. Sajnálom Jenna Fischert és Oliver Hudsont, mert mindketten többet érdemelnének egy nagyjából 5/10-nél, aminek a kihagyása vagy megnézése ugyanazt az eredményt éri el. Két hét múlva egy másodpercet sem tudunk majd felidézni a pilotból.
Na, el is felejtettem, hogy ez az ABC-s újonc egy dán komédia-sorozat feldolgozása, szóval valami biztos van benne, ha már hozzányúltak. Például egy jó pilot, hiszen a Suburgatory és a Selfie készítője nyúlt hozzá, és ugye mindkét sorozat remek első részt hozott – előbbinél a 3. rész után pattantam, utóbbinál Karen Gillan azért megtartott (a táncjelenetét minden héten újranézem, de a Chandalier-éneklése is remek), de a kezdéshez nem nagyon ért fel később a sorozat.
adatlap (történet, színészek, várási fokok – winnie 60% vs human 60%)
Miképp a Roseanne, ez is egy családi komédia lesz, azonban a hagyományosabb fajtából, ráadásul közel sem csak ez a “régi” család kap kiemelt szerepet benne, hanem több felnőtt mellékszereplő, ismert arc is lesz, akik igencsak fel fogják duzzasztani a szereplőgárdát, és ez nem mindig jó dolog, főleg, ha már a kezdésnél ráeresztenek mindenkit a fő-főszereplőkre.
A tovább mögött, a plakát alatt a hosszú előzetes újabb változata, egy 1 perces és egy fél perces promó. Valamiért annyi előzetes nem készült hozzá, cserébe plakát és csoportkép egy rakással. Ki sem rakom az egyéni képeket.
A főszereplő házaspár válik, de továbbra is együtt élnek. A szerelem elmúlt, de a gyerek miatt mégis kialakul egy furcsa közösség, család. Itt írtunk bővebben az ABC új komédiájáról, lássunk most két rövid előzetest hozzá a tovább mögött, hiszen nyakunkon a premier.
Szerintem Jenna Fischer és Oliver Hudson miatt a sitcomrajongók közül jó páran bele fognak nézni.
Már nincs sok hátra, ma az ABC felhozatalával folytatjuk az érdeklődést az iránt, hogy mit is vártok. Emlékeztetőnek a sorozatok: Splitting Up Together, Alex Inc., The Mayor.
Az ABC melyik új 20 perces sorozatát várod a legjobban?
Az egyik a legnagyobb ügyekkel foglalkozó bíróságon játszódik, ahol az igazság új arca jó pár fiatal, a másik, ami komédia, pedig egy válással megváltozó házaspárról és családról. Trailerek a tovább mögött, minden más a címkén.
Készítő: Emily Kapnek (Suburgatory, Selfie) – executive producer: Ellen DeGeneres (pilotrendező: Dean Holland) Szereplők: Jenna Fischer (The Office, You, Me and The Apocalypse), Oliver Hudson (Scream Queens, Rules of Engagement), Bobby Lee (Animal Practice), Diane Farr (Numb3rs), Lindsay Price (Eastwick, Lipstick Jungle), Olivia Keville, Sander Thomas, Van Crosby Várható indulás: 2018. midseason
Sztori: egy dán sorozat alapján egykamerás komédia egy párról, akiknek a házasságába éppen a válásuk lehel új életet.
winnie szerint látatlanban: az alapsztori ugyanazt váltja ki belőlem, mint a másik ABC-s komédia, a Zach Braff-es: semmit. Csak ennyi alapján hova érdekeljen egy sokadik családi komédia? A különbség annyi, hogy nekem Jenna Fischer plusz pont, ahogy a készítő személye is, mert az eddigi pilotjait szerettem. 60%. Ha jók a karakterek és a humor, akkor lehet, hogy imádni fogom, de most sötétben tapogatózom. (Most komolyan, a Selfie-ből Karen Gillan tánca a mai napig feldob, bármilyen hangulatban vagyok.)
human szerint látatlanban: a főszereplőket bírom, a készítőt nem annyira, és az alap érdekes lehet egy komédiához. Valahogy mégis csak a 60% felé hajlok.
Loading ...
