Holnap. 09:55. Comedy Central. Splitting Up Together – 2×01-02 (kritika)
Add comment | kategória: ajánló
Holnap. 09:55. Comedy Central. Splitting Up Together – 2×01-02 (kritika)
Add comment | kategória: ajánló
Ma. 09:55. Comedy Central. Splitting Up Together – 1×01-02 (pilotkritika: winnie: 6/10 – human: 5/10 + évadkritika + eredeti előzetes + szinkronhangok) – minden hétvégén dupla részekkel.
Egyszer csak megjegyzem, hogy a Comedy Central délelőtt is ad premiereket… Szóval a mairól is lemaradtam, holnap pedig már az 1×03 és 1×04 jön, de azért egy posztot megérdemel ez a jópofa, keserédes komédia, ami egy dán széria alapján készült, és egy gyerekeik miatt egymással élő, de elvárt párt mutat be.
Tetszett, végig néztem. Néztem volna tovább, de csak 2 évad jutott neki. (Majd jön a folytatás is azonnal.)
65 comments | kategória: hírek
A szerdai csend után, tegnap már volt némi mozgás, de zömében csak berendeléseket kaptunk. Jöhet a vérfürdő? Alighanem Fekete Péntekre számíthatunk, hiszen már nem maradt sok idejük a csatornáknak dönteni, és egyébként is a péntek szokott lenni az egyik legeseménydúsabb nap ebben az időszakban. A kérdés az, hogy ma vajon eldől-e minden függőben lévő sorozat sorsa, vagy hagynak ezt-azt a hétvégére is. Tavaly még szombaton is született egy-két ítélet, így most sincs kizárva, hogy holnap is kapunk még bejelentéseket.
29 comments | kategória: hírek
2 comments | kategória: kritika
I need you to care about what upsets me.
Ilyenkor illik azzal kezdeni, hogy mennyire jó volt az első szezon (tényleg bejött ez a dán alapra építkező keserédes, családi komédia, többet is írtam róla), és mivel nem annyira tipikus a sztori, van valami átívelése, ezért számítani lehetett arra, hogy a 2. évad is pontosan azt fogja hozni, mint az első. Valóban azt fogja, mint kiderült a 2×02-ben, de ezt az évadnyitót legszívesebben gyorsan elfelejteném.
Oké, nem volt annyira gáz a második évad kezdése (csak szimplán csalódás), és értem, hogy arra ment ki a játék, hogy megmutassák nekünk, hogy anno, még a sorozat kezdése előtt mi okozta a gondokat Lena és Martin házasságában (mert a sorozatban azért elég jól megvannak elváltként), de nagyon erőltetett volt, ahogy előbbit úgy mutatták meg, hogy képtelen egy pillanatra is elengedni magát, még akkor is, ha a hosszútávú boldogságáról van szó.
– We used birth control, okay? It’s just… It’s just… My guys are very dogged. You know that.
– Are you seriously giving your sperm a shout-out right now?
De talán még ennél is gázabb volt, amit a cliffhanger-rel műveltek, és amiről tudtuk, hogy simán keresztbetehet a volt férj és feleség ismételt összejövésének (mert a tévében ilyesmi keresztbetesz), és amit képesek voltak egész részben elhúzni csak azért, hogy a mellékszereplők is kapjanak pár vicces jelenetet. Szóval azért, hogy mindent a második részre hagytak, jár a nagy fekete pont.
Egyébként a sorozattal nincs gond, a 2×02-vel minden ismét a megfelelő vágányra került, igaz eleinte úgy éreztem, mintha a lájtos melankólia eltűnt volna, de a rész vége azért helyre rázott, és szerintem kifejezetten őszintének hatott, pedig sokszor az efféle okok mondvacsináltnak hangoznak.
Jenna Fischer továbbra is a szív meg a lélek, és ha a készítők nem butítják le ismét rajzfilmfigurás szintre a szereplőket, mint ebben a premierben, akkor az idei 13 (vagy kiegészítés esetén 22) részes szezonra is fix néző leszek. Mert vannak olyan sorozatok, amiknél azért lehet tudni, hogy ha marad az irány vagy a stílus, akkor mi is maradunk, még akkor is, ha be-becsúszik egy-egy gyengébb rész.
Add comment | kategória: kampány
A black-ish az 5. évadjával, a Splitting Up Together pedig a 2. évadjával támad – az egyiket nézni fogom. Íme a plakátok az ABC komédiáihoz.
Add comment | kategória: video
Egy újonc és egy kvázi újonc mellett a black-ish és a Splitting Up Together tér vissza az ABC keddjére, a tovább mögött előbbi 5. évados, utóbbi 2. évados előzetese.
3 comments | kategória: 2017/18 finálék,kritika
– She’s bluffing.
– Is she? You don’t know her. She’s a changed woman. She’s loco.
– Okay, now you do sound crazy. Why is your third-person persona Hispanic?
Az ABC idei újonc komédiája megosztott minket. human nem értette, hogy mi benne a jó, én cserébe nagyon szerettem, és ez az érzés inkább csak erősödött bennem az évad előre haladtával, minden szinten bejött. Ennyit számítana, hogy egy európai sorozat az alapja? (Itt a dán változat előzetese.)
A Splitting Up Together ott kezdődik, ahol egy romantikus komédia (és annak pár folytatása) véget ér, hiszen abban biztosak lehetünk, hogy a két főhős között egykor nagy volt a szerelem, azonban a nagy egymásra találást és a gyerekáldást nem hosszú együttélés követte, hanem tizenegynéhány év után válás. Azonban, hogy a gyerekek mindezt ne sokként éljék meg, apu és anyu továbbra is kvázi velük él – egyikük a házban, másikuk a vendégházban, és hetente váltva egymást gondoskodnak a csemetékről és a háztartásról.
– I don’t want to be married to someone who can live with me. I want to be married to someone who can’t live without me.
– Did you write that down in advance?
– No. I swear. It just came out perfect now.
Hülye egy rendszer, ami lehet, hogy több kárt okoz, mint amennyi haszna van (foglalkozik is ezzel az egyik rész), de valamennyire működőképes, hiszen megmarad a család látszata és a tagok kapcsolata mindenféle negatívumtól mentes, mindenki szeret mindenkit, még apu és anyu is remek viszonyban van. Csak éppen barátiban, ergó mindegyikük éli saját életét. Már amennyire tudja a másiktól függetlenül.
Amellett, hogy a keserédes hangulat mindvégig megvolt a háttérben, azért a hétköznapok a gyerekekkel, valamint az egyéni szárnypróbálgatások nagyon jópofák voltak. Nem poénra vettem viccesek, hanem a karakterekből fakadóan humorosak, aranyosak vagy esetlenek. Szóval aki hangosan röhögős sorozatot keres, az ezzel lehet, hogy mellényúlna, aki viszont vicces vagy kínos szituációkat vagy jennafischeri cukiságot, az jó helyen próbálkozik.
Tényleg nagyon jó volt nézni, és nem elég, hogy a szereplők, a kapcsolatok vagy a párbeszédek jól sikerültek, még a humorosabb humort szállító mellékszereplők sem lógtak ki, mindegyik annyit szerepelt, amennyit kellett, bár közülük Bobby Lee volt az MVP, Diane Farr és Lindsay Price jócskán lemaradt mögötte. A visszatérő vendégek a férj csaja (Lisa Apple) és a feleség pasija is szimpatikus volt, nem tiporták őket a sárba, még szurkolni is lehetett az alakuló kapcsolataiknak.
Tetszett, ahogy a sorozat nem rágta a szánkba azt, hogy mi vezetett a külön élve egyébként látszólag nagyon is összeillő és egymással jól meglévő pár különválásához, de azért fokozatosan kaptunk rá utalásokat, felfedték részben a múlt darabkáit.
– Yeah, that sounds great, whatever you want. I’m chill.
– Chill? Chill?
– Yeah, I’ll see you in five.
– Chill?! She’s chill?! – She’s the opposite of chill!
– I am increasingly chill!
– She yelled in a very un-chill way!
– Okay, stop it. There is no narrating.
Ami még említésre méltó, hogy a zenék is jók voltak a Splitting Up Together-ben, pedig országos komédiák esetében ilyesmi ritkán marad meg az emberben. Szóval ezek is csak hozzáadtak a hangulati elemekhez.
Annak fényében, hogy már a sorozat elején az volt az érzésem, hogy már csak a cím alapján is kizárt, hogy a két főszereplő, a volt férj és feleség összejöjjön, a finálé kifejezetten nagy meglepetést okozott, nem is nagyon értettem a felvett irányt és az események kifutását. Utána persze kiderült, hogy mégsem minden papsajt, még akkor is, ha ehhez egy olcsónak tűnő megoldás is kellett, bár az tippre az eredeti sorozatnak köszönhető.
125 comments | kategória: hírek
Akkor ma minden eldől? Még van egy rakás sorozat, aminek kérdéses a sorsa, és csak nem hagyják a többségről a döntést szombatra, hiszen vasárnap már jönnek az első bejelentések. Tavaly csütörtökön 20 sorozat sorsa dőlt el, péntekre csak 7-é maradt, de ahogy nézem, akkor szombaton és vasárnap is volt döntés (sőt, hétfőn is), szóval. (Uhh, elég stresszes időszak lehet ez a sorozatkészítőknek és -szereplőknek.)
Add comment | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra
I was eyefucked by a squirrel!
Az Alex, Inc.-es második blikkben már írtam arról, hogy pont ellentétesen ítéltük meg human-nel a két friss ABC-s komédiát (bár az ő 5 és 6 pontja, valamint az én 6 és 2 pontom azért közel sem képvisel akkora különbségeket), és én a dán alapokkal rendelkező Splitting Up Together mellett tettem le inkább a voksomat, ami az 1×02-vel (7,5/10) bizonyított is, valahogy nagyon bejön ez a sírva nevetős (oké, mosolygós), erősen keserédes stílus.
A keserédesség pedig abból fakad, hogy egy szétszakadt családot látunk, ahol Anyu és Apu elvált, de egy háztartásban élnek a gyerekeik kedvéért. Szomorú a sztori, de szerencsére szó sincs arról, hogy egy fedél alatt, szótlanul merednek egymásra, hiszen egyrészt heti rotációt alkalmazva egyszer egyikük, egyszer másikuk foglalkozik a gyerekekkel (eközben a másik a vendégházban él, és totál “szabad”), másrészt pedig nem ellenségek, hanem továbbra is barátok, jól kijönnek egymással. Csak az a fránya romantika…!
– I’m sorry. I’ll see you next week.
– Thank you. I appreciate the…
– I was talking to the blanket.
A csavar az, hogy (legalábbis egyelőre) fogalmunk sincs arról, hogy az egykor ideálisnak számító házasság miképp romlott el, mi sodorta el egymás mellől a szülőket úgy, hogy már vagy két éve nem volt köztük intim együttlét. De ez talán nem is érdekes, ez a kérdőjel is a szituáció tragikumára erősít rá, miközben a Splitting Up Together inkább a jelenre próbál koncentrálni, és arra, hogy miképp próbálják ezt a dolgot működőképessé tenni a szülők.
Szokni kell az alaphelyzetet, miszerint a romantikus komédia végén, sőt, a stáblista után pár évvel kapcsolódunk be a sztoriba, amikor már csak lakótársaknak számítanak a főhősök (és még csak nem is laknak szó szerint együtt), akiknek nem tudunk nem szorítani, egyrészt annak érdekében, hogy találjanak megint egymásra, másrészt azért, hogy sikeresen boldoguljanak az önálló életükben.
És fura felállás közben persze bőven adódnak aranyos helyzetek, félreértéseken alapuló poénok egymás között és a nagy világban is, ahol Lena és Martin egyedül próbál boldogulni. Ráadásul a sorozatnak van egy barátos aspektusa is, hiszen a mellékszerepekben ott van egy vicces dinamikával bíró jóbarát házaspár (akik totál összeomlanak, hogy kedvenceik szétmenni látszanak), valamint Jenna Fischer karakterének nővéreként az általam inkább drámákban látott Diane Farr is, aki anno mégiscsak a The Job-bal futott be.
A jópofa alapfelállás általában a családi komédiák rákfenéjén, a gyerekeken csúszhat el, és a pilotban inkább a két szülőre koncentráltak, így annyira nem voltak emlékezetesek. Viszont a második részben, amikor Apu volt a családfő, az idősebb lánytestvér már kiemelésre kerül, és ő a savanyú képével és a feminista hozzáállásával remek humorforrás, főleg a két fiútestvér társaságában. (A gyerekek az 1×02-ben egyébként azért is jobban bejöttek, mert Apuval kissé lazábbra vehették a figurát.)
A pilotnál egyébként a sorozat furcsa, feszélyezett awkward-sága okozott nekem gondot, főleg Jenna Fischer játéka, de belerázódtam, amikor jobban megértettem a figurát, aki amellett, hogy mintaanya próbál lenni, nagyon vágyik valakinek a közelségére, el is kezd randizni, hogy később talán rádöbbenjen, hogy nem is ez hiányzott az életéből.
A Splitting Up Together-t nekem a kiszámíthatatlanság mellett egyértelműen a fent említett keserédesség, a humorban rejtőző tragikum adja el, és bár adja magát, hogy a sorozat a két felet idővel egymás irányába tessékelje, a készítők is mondták, hogy nem ez a szándékuk, a sorozat éppen attól különleges, hogy külön élnek, mégis egymás közelében. (Azon most túllépek, hogy a gyerekek számára mennyire egészséges a koncepció, szerencsére csak egy tévésorozatról van szó.)
5 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra
Még egy érzelmes komédia, de jó! Mármint annak, aki szereti az ilyesmit, mert én majdnem bealudtam miközben szólt a popzene és ment a feelgood montázs, mert talán sok évad alatt a szereplők majd leküzdhetik a nehézségeiket. Vagy újrakezdhetik az életüket.
Az ABC sorozatának történet egy házaspárról szól, akik elhatározzák, hogy elválnak, de azért maradnak a közös telken. A megoldásuk: hetente váltják egymást a gyerekekkel, és addig a másik szülő a garázsban szólózik, éli a normális, új életét. Szóval újrakezdés, elrontott kapcsolaton való merengés és hasonlók várhatóak.
Nem titok, de mostanra oda jutottam, hogy ennek a “komédia” stílusnak semmi keresnivalója a nézős sorozataim között. Attól, hogy valami nem alánevetős, még lehet poénokat írni, itt meg konkrétan kettő van, és még azok sem viccesek. Vagy el kell menni komolyabb, érdekesebb drámába, mert különben ilyesmi semmi lesz a végeredmény, amint amilyen a Splitting Up Together.
Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy ezt már mindkét oldalról megcsinálták jobban. Tuti nevettünk már a közönséggel közösen egy hasonló házaspáron, dramedy-ben pedig főleg voltak már hasonló kapcsolatok, ld. az HBO-s Divorce. Ennél jobban jártak volna ha az egyik főszereplő 2013-ban véget ért sorozatát, a Rules of Engagementet folytatják egy kis időugrással. Megtartva a humorra képes írókat.
A kicsit merev beszúrásokat nem rónám fel a pilotnak. Valahogy siettetniük kellett az érzelmi alapok lehelyezését, így a random bedobott esküvő tánc elnézhető, de az már nem, hogy milyen kliséket rántottak elő amikor a kapcsolatukról meséltek: semmi egyedi, saját hang nincs a sorozatban. Konkrétan a tánc felvezetése után minden kitalálható, ami még nem lenne akkora gond, ha szórakoztatóan adnák elő, hisz Charlie Sheen is ebből élt sokáig. Mégem teszik azt.
A Splitting Up Together számomra sajnos egy semmi. Sajnálom Jenna Fischert és Oliver Hudsont, mert mindketten többet érdemelnének egy nagyjából 5/10-nél, aminek a kihagyása vagy megnézése ugyanazt az eredményt éri el. Két hét múlva egy másodpercet sem tudunk majd felidézni a pilotból.
3 comments | kategória: 2017/18,ajánló,kampány,video
Na, el is felejtettem, hogy ez az ABC-s újonc egy dán komédia-sorozat feldolgozása, szóval valami biztos van benne, ha már hozzányúltak. Például egy jó pilot, hiszen a Suburgatory és a Selfie készítője nyúlt hozzá, és ugye mindkét sorozat remek első részt hozott – előbbinél a 3. rész után pattantam, utóbbinál Karen Gillan azért megtartott (a táncjelenetét minden héten újranézem, de a Chandalier-éneklése is remek), de a kezdéshez nem nagyon ért fel később a sorozat.
Miképp a Roseanne, ez is egy családi komédia lesz, azonban a hagyományosabb fajtából, ráadásul közel sem csak ez a “régi” család kap kiemelt szerepet benne, hanem több felnőtt mellékszereplő, ismert arc is lesz, akik igencsak fel fogják duzzasztani a szereplőgárdát, és ez nem mindig jó dolog, főleg, ha már a kezdésnél ráeresztenek mindenkit a fő-főszereplőkre.
A tovább mögött, a plakát alatt a hosszú előzetes újabb változata, egy 1 perces és egy fél perces promó. Valamiért annyi előzetes nem készült hozzá, cserébe plakát és csoportkép egy rakással. Ki sem rakom az egyéni képeket.
