login |

Star Trek: Enterprise – írta Eloise

2015. 12. 06. 18:38 - Írta: vendegblogger

37 comments | kategória: kritika

Itthon a legkevésbé kedvelt Star Trek sorozat az Enterprise, ami valamiért világszerte is igaz. Ezt mi sem mutatja jobban annál, hogy még a The Next Generation, a Deep Space Nine és a Voyager hét évadnyi időt kapott, az Enterprise-nak be kellett érnie néggyel.

Star Trek Enterprise-2

A sorozat a kezdetekbe nyúlik vissza, a The Original Series előtti időket mutatja be. Ennek következtében az űrhajó fejletlenebb technikával rendelkezik. Nincs például holofedélzet és csak 5-ös sebességfokozattal képes haladni. Kevesebb a földönkívüli legénységi tag is. Viszont mivel ez a legújabb sorozat, technikailag ez a legfejlettebb. Bár a hajón kevés az idegen lény, mégis sok fajjal találkozhatunk, akiknek egy része már nem hasonlít az emberekre.

Számos kritika hangzott el az Enterprise-szal kapcsolatban. A legtöbb embernek nem esett jól, hogy időnként ellentmondásba keveredett a többi sorozattal. Akadtak, akik emiatt egy másik idővonalba helyezettnek tekintik az itt történteket. De van például, aki az „erotikát” sokallta – az egyik női főszereplő hátulról meztelenül látszik egy jelenetben.

Nekem inkább a fertőtlenítő szoba volt egy kicsit erőltetett, ahol alsóneműben kenegették a szereplők egymást valami fertőtlenítő folyadékkal. Az emberek többsége viszont a főszereplőket okolja, amiért nem tudta élvezni a szériát.

Star_Trek_Enterprise3

A kapitányt Jonathan Archert például, a legtöbben túl arrogánsnak és beképzeltnek tartják, emellett eléggé unalmas, hogy állandóan az apja eredményeit emlegeti. A kutyáját Porthost viszont sokan megkedvelték, és az első új Star Trek-filmben még említésre is lett méltatva.

(Az egyik legjobb rész lehetett volna, melyben Porthos megbetegedett és a kapitány érte aggódik, viszont a rész története is elég logikátlan lett, meg elég illúzióromboló volt, hogy egy plüssjátékkal helyettesítették a kutyát a legdrámaibb részeknél. Pedig ez egy kiváló alkalom lett a volna a kapitány érzelmesebb oldalát is bemutatni.)

A másik sokat kritizált karakter T’Pol, a vulkáni első tiszt. Eleve sokaknak nem tetszett, hogy egy vulkáni tiszt van a hajón időben Spock előtt, akit mindig is az első vulkáni tisztnek tekintettek, aki emberi hajón szolgál. Az írók ezt azzal próbálták feloldani, hogy T’Pol a vulkáni parancsnoksághoz tartozott, de ez nem igazán bizonyult elégnek.

Star_Trek_Enterprise7

Emellett T’Pol modora sem volt szimpatikus, nagyon lekezelőnek, beképzeltnek vélték, de nekem speciel tetszett, hogy ilyen, mert így láthatunk nála egy szembetűnő jellemfejlődést, és nem gondolnám, hogy a vulkániak másként tekintettek ránk a szövetség kialakulásának kezdetén.

Charles “Trip” Tucker III viszont szinte mindenki szívébe belopta magát. Én is nagyon szerettem a csípős, humoros megjegyzéseit. A többi szereplőre is jó hatással van. Archer kapitánnyal már régről ismerik egymást, és bár a barátságuknál van jóval mélyebb is a sorozat univerzumában, én mégis érdekesnek találtam, főleg, mert Tripnek néha nem egyszerű megtalálnia a barátság és a beosztott-felettes viszony közötti határokat. (T’Polt pedig gyakran ugratja, ami általában megmosolyogtató. )

Star_Trek_Enterprise4

Trip kapcsán egyébként nagyon érdekes látni, hogy a vulkániakkal szemben, hogy változik meg a gondolkodása. Míg az elején mondhatni teljesen elutasító, évadról évadra, részről részre egyre inkább megérti és igyekszik elfogadni őket.

Nem T’Pol az egyetlen földön kívüli a hajón. Phlox tulajdonképpen véletlenül keveredik az Enterprise-ra, és lesz az orvosi főtiszt. A denobulan fajhoz tartozik, akik egész más szokásokkal rendelkeznek, mint az emberek. Például teljesen poligámok. A doktornak is több felesége van, és a feleségeinek is vannak férjei. Emellett házasságon kívül is folytathatnak másokkal kapcsolatot.

Phlox ezen kívül keveset alszik, viszont időnkét egy hosszabb hibernációra van szüksége. A Voyager Neelixéhez hasonlóan elég megosztó. Egyesek nagyon viccesnek és szórakoztatónak találták a karakterét, még másokat rendkívül idegesített.

Star_Trek_Enterprise5

A másik három főszereplő eléggé jellegtelenre sikerült. Malcolm Reednek, a biztonsági főtisztnek néha azért vannak jó pillanatai, Trippel időnként heves vitákat folytat le. Reed hadnagy egy tradicionális angol katonai családból származik, míg Tucker parancsnok véleménye szerint tipikus amerikai, aki nem ért a klasszikus irodalomhoz és kiskorában csak képregényt olvasott.

Az egyik kedvem részemben, az 1×16-ban (Shuttlepod One), egy kompban rekednek, és a valószínű halát várják, közben pedig rengeteget vitatkoznak és egy üveg alkohol is előkerül, ami jelentősen oldja a feszültséget.

Hoshi Sato kommunikációs főtiszt, aki nincs könnyű helyzetben, hiszen ekkor még nem voltak beépített nyelvi fordítók, hanem a nyelvészeti tudására kellett hagyatkoznia. Ennek ellenére a karaktert egyáltalán nem sikerült megfogni. Időnként van egy-két pánikrohama, amikor a kapitány „leordítja a fejét”, hogy szedje össze magát, mert meg tudja csinálni, mire egy csapásra megoldja a gondot, ami nekem elég hihetetlen, ráadásul egy idő után kissé unalmas is.

Star_Trek_Enterprise6

A kormányossal, Travis Mayweatherrel még ennyire sem jutottak. Nem is igazán tudnám őt jellemezni, mert általában csak mondanak neki egy útirányt, ő pedig azt mondja, hogy “Igen, uram!”. Pedig még kapott egy karakterközpontú részt is, melyben hazautazik meglátogatni a családját, de ott is inkább az otthoni konfliktusokon volt a hangsúly, és nem igazán ismertük meg jobban a kormányost.

Az Enterprise egy felfedező hajónak készült, viszont első küldetésnek azt kapta, hogy megkeressen egy szökött klingont. A keresés közben találkoznak a sulibánokkal és belekeverednek a temporális hidegháborúba is. A hajó így nem is tér vissza, hanem információkutatásba fog ott, ahol korábban még senki sem járt.

A sorozat az első két évad sokban hasonlít az első szériához. Egy-egy önálló történetet mesél el, kevés átívelő szállal. A harmadik szezonban viszont „bedobják” az írók a xindiket, akik azt hiszik, hogy az emberek el akarják őket pusztítani. Ekkortól már beindul az átívelés, nem lehet részt veszíteni, az események gyorsan pörögnek, sok a szereplő és a politikai meg taktikai kavarás.

Star_Trek_Enterprise2

Az S4-ben viszont már 2-3 részes történetek vannak egy-két egy epizódossal vegyítve. Igyekeztek mindent beleadni a végében. Vendégszerepel például a TNG-ben Datát megszemélyesítő Brent Spiner, aki egy őrült tudóst, dr. Soongot alakít. Megjelenik a Tüköruniverzum, az eredeti Enterprise és kapunk egy kissé erőltetett választ is arra, hogy miért voltak emberibb kinézetűek a kilingonoknak az első szériában.

Ezután viszont az egyik legrosszabb sorozatzáró epizód következett, nem csak szerintem, hanem sokatok szerint is. Valahol örültem annak, hogy újra láthatom Riker parancsnokot és Troi tanácsadót, viszont, az hogy két szálon futott a cselekmény elég zavaró volt. A történetet úgy mesélik el, hogy Riker parancsnok kikapcsolódásképpen meglátogatja a holofedélzetet, és a rész sztorijába olvad bele többek között a hajó szakácsaként. Elbeszélget minden szereplővel, ami egy kissé erőltetett, ráadásul a rész megdöbbentő eseményét előre „elspoilerezi”.

Star Trek Enterprise-3

Nem meglepő módon nekem sem ez a kedvenc Star Trek-sorozatom. Voltak benne természetesen jobban sikerült epizódok, de akadt jó pár, ami kevésbé tetszett. A szereplők egy részét nem sikerült igazán megszeretnem, és a sorozat már jelentősen az akció felé kanyarodik el. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a harmadik évadban a katonaság is megszállja a hajót.

Ennek ellenére a tévében látott innen-onnan elkapott részek után kapott tőlem egy esélyt, és összességében nem bántam meg. Ennél a sorozatnál, főleg a 3. évadnál tényleg látni kell minden részt, ahhoz, hogy élvezni tudjuk a cselekményt, enélkül természetes, hogy nem volt túl szórakoztató egy-egy véletlenszerűen elkapott epizód, hiszen azt se nagyon tudtam, hogy ki kicsoda. Így darálva sokkal élvezetesebb volt, főleg, hogy az eredeti szériát is láttam már ekkorra.

Star Trek Enterprise-1

Nagyon tetszett a képi világ, hogy a kék szín nagyon domináns. Voltak érdekes mellékszereplők, mint például T’Pol anyja, Shran parancsnok vagy Soval vulkáni nagykövet. Bejöttek a gyakori, vicces megjegyzések, egysorosok, melyek az első széria hangulatát idézik.

A semminél persze ez is több volt, de már várom 2017-et, amikor ismét felbukkan a televízió képernyőjén egy Star Trek-sorozat. Addig marad az újranézés és a mozifilmek.