login |

Terápia: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is. – írta isolde

2018. 01. 16. 14:50 - Írta: vendegblogger

8 comments | kategória: hazai termék,kritika

Beszéljünk a sorozat központi témájáról így a végén: vagyis arról, hogy a terapeuta sem százas. Ő is esendő ember, a magánélete romokban, kissé hipochonder, és még hibákat is elkövet mind a terápiákon, mind azokon kívül. Ez normális, hogy a terapeuta nem normális? Nem csak olyanoknak kellene terapeutaként dolgozni, akik kiegyensúlyozott, nyugodt, a magánéletüket kézben tartó, érzelmileg stabil emberek? Hát, nem. Vagyis, de. Részben.

Jungtól származik a „sérült gyógyító” koncepciója, maga az ötlet a görög mitológiából ered, a híres idézet pedig, miszerint „only the wounded can heal” (vagyis csak azok tudnak gyógyítani, akik maguk is sebzettek) Irvin Yalom híres egzisztenciális analitikus szövege. A sérült gyógyító tényleg létezik, mi több, tízből hét az: a felmérések szerint a pszichoterapeuták 73 százalékának volt valamilyen sérülést okozó, többnyire gyermekkori élménye: szülők válása, halála, alkoholista szülő, bántalmazás, ilyesmi.

Az ilyesmi valóban lehet előny, is, de csak akkor, ha az illető reflektálni képes a dologra. Magyarul, tudatában van a saját sérültségének és annak, hogy ez hogyan befolyásolja az ő működésmódját.

Mondok egy példát: ha apám nagyon domináns és kritikus volt, esetleg verte anyámat, akkor pszichoterapeutaként nagyon oda kell figyelnem, ha nagyhangú férfiakat kezelek (mert lehet, hogy beijedek tőlük, és akkor nem megy jól a terápia), vagy erőtlen, inkompetens nőket (mert dühös leszek rájuk és utálom őket, amiért ilyen gyengék, és akkor nem megy jól a terápia). Ugyanakkor előny is lehet, hiszen nagyon együtt tudok érezni a hasonló élményeket megélt szereplőkkel, tudom, mit él át az, aki ilyen családban nőtt fel.

A pszichoterapeuta szakvizsgához kötelező 150 óra önismeret, amikor a terapeuta-jelölt maga is terápiára jár. Egyes módszerspecifikus képzettségekhez, például, ha pszichoanalitikus vagy mozgás- és táncterapeuta akar lenni az ember, a módszertől függően még plusz pár száz óra önismeret kötelező lehet. Ezekre pontosan azért van szükség, hogy a terapeuta külön tudja választani a saját izéit a páciens izéitől, és ne vigye tévútra a terápiát a saját sérültsége miatt. A második évadban említik is, hogy Dargay 5 évig járt analízisbe.

Persze, akárhány százezer órát jár az ember önismeretbe, nem lesz belőle szuperlény, hanem továbbra is esendő ember marad. Nem árt, ha terapeutaként az ember ezzel is tisztában van, és nem magas lóról osztja az észt a szegény szenvedő köznépnek. Az sem árt, ha ismeri a saját korlátait, tudja, hogy melyik fajta páciensek, melyik szituációk a legnehezebbek számára – én például egy higgadt, kicsit távolságtartó, ugyanakkor szorongó és türelmetlen asszony vagyok, a higgadtságom miatt tök jó vagyok borderline-okkal, ezenkívül jó vagyok szorongókkal, depressziósokkal is.

Spoileresen a tovább mögött folytatom. Tovább…

Terápia: a 6. hét – írta isolde

2018. 01. 09. 14:50 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével.

A hatodik hét elég kemény szegény Andrásnak, sorra merülnek fel a nehezebbnél nehezebb témák, halál, halál, betegség, öngyilkosság, gyász, agresszió. Szeretném elmondani, hogy a valóságban sem feltétlenül pehelykönnyű munka pszichoterapeutának lenni, a valóságban is vannak kemény sztorik, de azért talán nem ekkora sűrűségben és dózisban.

Van egy téma, ami bosszant a sorozatban, már az előző évadokban is ezt éreztem és most ismét előkerült: olyan mintha azt sugallná a sorozat tanulságként, hogy ha a terapeuta igazán törődik a klienseivel, akkor keretet szeg. Ha igazán segíteni akar, akkor felhívogatja reggel fél hétkor, meg engedi a rendelőben dohányozni, tovább tartja az órát, és ha épp nincs pénze, ingyen kezeli. Hogy valódi törődés = keretszegés. Dehát ez nem igaz.

Az esetek jelentős többségében kiválóan lehet valóban törődni a klienssel a terápiás ülésen belül, a terápiás keretek betartásával. Ehhez az ún. jó terápiás kapcsolatra, más kifejezéssel terápiás szövetségre van szükség. Ha ez megvan, akkor a kliens tudja, hogy törődöm vele, gondolok rá, drukkolok neki, vele vagyok, fontos nekem a jólléte.

A jó terápiás kapcsolathoz a terapeuta feladatai a következők: „1. Empátiás ráhangolódás a kliens felé azáltal, hogy reflektál arra, amit a kliens mond és folyamatosan visszajelzést kér a klienstől, hogy jól értette-e meg őt. 2. Fejezze ki gondoskodását a kliens felé elfogadása (tolerancia, feltétel nélküliség), aktív törődése és bizalma által. 3. Fejezze ki, hogy jelen van, azáltal, hogy érzelmileg is kapcsolódik a klienshez. 4. Legyen hiteles (kongruencia, integritás) és átlátható (önfeltárás.) – (innen)

Az empátia és a visszajelzés kérése a kutatások szerint bizonyítottan hatékony előrejelzője a terápia hatékonyságának. Szóval nem, nem kell keretet szegni ahhoz, hogy _igazán_ törődjek a kliensemmel, hanem jól kell vele törődni a keretek között.

Az egyes részekről spoileresen írok a tovább mögött. Tovább…

Terápia: az ötödik hét – írta isolde

2018. 01. 04. 18:15 - Írta: vendegblogger

7 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével.

Az ötödik hét Ágnes könyvbemutatójával kezdődik, ami jó apropó, hogy beszéljünk a titoktartásról. Hiszen ha a kliensem egyszercsak a legféltettebb titkait olvassa a betegségéről szóló bestselleremben, az nem tűnik teljesen etikusnak.

A Pszichoterápiás Tanács Etikai Kódexe szerint „A pszichoterapeuták csak a páciensek engedélyével és beleegyezésével használhatják oktatásra, publikálásra és több ember előtt szakmai célból történő bemutatásra a páciensekről szóló klinikai vagy bármely anyagot, információt. Anonimizált adatokra ez nem vonatkozik. Az anonimizálás különös gondosságot igényel. Ld. Eü. és adatvédelmi törvényt.”

Ez alapján eléggé szürke zónának tűnik az esetismertetések irkálása, azaz ha kellő gondossággal teszem felismerhetetlenné a kliensemet, akkor írhatok róla a könyvemben. A „kellő gondosság” nagyjából azt jelenti, hogy senki ne ismerje fel őt. Tapasztalatom szerint sajnos mindenki hajlamos alábecsülni, hogy mennyi információból lehet ráismerni valakire. Nagyon kevésből. Régebben, a személyes blogok divatjakor simán rá lehetett ismerni az álnéven író ismerőseinkre és kollégáinkra, nem?

Meg egyszer olvastam egy szexuálpszichológus blogját, aki esetismertetéseket közölt, név nélkül, csak épp ott volt, hogy „17 éves lány, jó középiskolába jár, nagymamája neveli, mert szülei autóbalesetben meghaltak” vagy ilyesmi, és ilyen és ilyen szexuális problémával jelentkezett. Szerintem a lány összes ismerőse ráismer egy ilyen leírásból, akár kiírtuk a nevét, akár nem. És természetesen egy csomóan tévesen is ráismernek magukra vagy másra: ahogy András is magára ismer az esetismertetésben. Amiről Ágnes aztán szintén nem túl etikusan azonnal elárulja, kiről szól.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

JAws 2017: Legjobb magyar sorozat

2018. 01. 04. 14:50 - Írta: Desmond Wallace

21 comments | kategória: hazai termék,szavazás

Mivel tavaly nem volt elég nagy a merítés, akkor kimaradt ez a kategória, de két éve már avattunk egy győztest, méghozzá az Aranyéletet. Most újra készült elég sorozat itthon, tehát lehetett miből válogatni. Idén az öt legtöbb szavazatot kapó hazai széria mérkőzik meg egymással a szavazataitokért. A felhozatal elég változatos lett.

Itt van rögtön egy komoly dráma, a Terápia, amely az utolsó évadjával tért vissza az HBO-ra, de az Egynyári kaland is új bonyodalmakkal jelentkezett tavaly a Dunán. A másik három sorozat viszont már újoncként győzött meg titeket. A mi kis falunk szereplésén talán senki sem lepődik meg, hiszen brutális nézettséget szállított az év első felében az RTL Klubnak.

2017-ben a TV2 is bizalmat szavazott egy heti sorozatnak, és úgy tűnik, hogy elég közel is került a szívetekhez a Korhatáros szerelem. Még év elején indult a Tóth János, amely azóta is folyamatosan képernyőn van a Dunán.

A legjobb ötbe még a Válótársak és a Csak színház és más semmi 2. szezonjának volt esélye bekerülni, de végül nem kaptak ehhez elég szavazatot. 2018-ban viszont ismét csak bizonyíthatnak. Most pedig szavazásra fel!

Legjobb magyar sorozat

  • Terápia (39%, 838 Votes)
  • A mi kis falunk (34%, 714 Votes)
  • Egynyári kaland (11%, 242 Votes)
  • Korhatáros szerelem (8%, 167 Votes)
  • Tóth János (8%, 161 Votes)

Total Voters: 2,122

Loading ... Loading ...

JAws 2017: Legjobb férfi főszereplő (20 perces sorozat)

2017. 12. 28. 20:01 - Írta: human

28 comments | kategória: szavazás

Megtört az “átok”, avagy szabad a rablás ebben a kategóriában, mivel Jim Parsons már semmiképp sem nyerheti meg idén, hiszen be sem került a legjobb ötbe.

Ők nyertek az előző években:

2007: David Duchovny, 2008: David Duchovny, 2009: Jim Parsons, 2010: Neil Patrick Harris, 2011: Neil Patrick Harris, 2012: Neil Patrick Harris, 2013: Jim Parsons, 2014: Jim Parsons, 2015: Jim Parsons, 2016: Jim Parsons

Gondolom, felmerül a kérdés, hogy akkor hova jutott Parsons: a 6. helyen volt holtversenyben Marc Maronnal (GLOW) és Andy Samberggel (Brooklyn Nine-Nine), utánuk pedig Jimmy Tatro (American Vandal) és Chris Geere (You’re The Worst) következett. Hogy akkor kikből lehet választani idén?

Tavalyról csak Gael Garcia Bernal (Mozart in the Jungle) kap esélyt, és mivel akkor második volt, így lehet, hogy élni is fog vele. Mondjuk erős a mezőny, szóval majd kiderül, amint nekiálltok a kattintgatásnak.

A kihívói az egyre nagyobb rajongótáborral bíró The Good Place-ból Ted Danson, az Atypicallel sokak szemében bizonyító 25 éves Keir Gilchrist, Aziz Ansari, aki nem csak főszerepel, de az írásban is elég jelentősen közreműködik a Master of None-ban, és a végére maradt meglepetésnek egy magyar színész, mert sokan ragadtatok emailt azért, hogy a Terápiából Mácsai Pált jelöljétek a kategóriában.

Azt hiszem, fel van adva a lecke, és a későbbiekben is érdekes lehet, hogy itt már megtörtént az a bizonyos trónfosztás, akárki is nyer megérdemelten az alábbiakból. Na, szavazásra fel!

Legjobb férfi főszereplő (20 perces sorozat)

  • Mácsai Pál (Terápia) (39%, 785 Votes)
  • Ted Danson (The Good Place) (20%, 401 Votes)
  • Aziz Ansari (Master of None) (15%, 303 Votes)
  • Gael Garcia Bernal (Mozart in the Jungle) (14%, 289 Votes)
  • Keir Gilchrist (Atypical) (13%, 254 Votes)

Total Voters: 2,032

Loading ... Loading ...

Terápia: a negyedik hét – írta isolde

2017. 12. 18. 21:14 - Írta: vendegblogger

13 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével.

Felmerült korábban, hogy az egyik szál egy bántalmazó kapcsolat, legyen erről is egy kicsit szó. A „bántalmazó kapcsolat” kifejezést máris kicsit elkoptattuk, ezen tegyük túl magunkat valahogy, bántalmazó kapcsolatok attól még vannak és lesznek. Akkor beszélünk ilyenről, ha a kapcsolat egy domináns és egy kiszolgáltatott félből áll, és a kapcsolat alapja, hogy domináns a saját akaratát a kiszolgáltatottra kényszeríti.

A kényszerítés történhet fizikai erőszakkal, vagyis jól megverem, ha nem takarít rendesen; de a szóbeli megalázásnak és kényszerítésnek is hatékony eszköztára létezik. Csomó bántalmazott nő állítása szerint rosszabbul viseli a szóbeli megalázást, mint magát az ütést.

A szóbeli erőszak körébe tartozik a „folyamatos, finom lekicsinylés, a nyílt dühöngés és fenyegetőzés, a hűvös közöny, a gúnyolódás, a manipulatív kényszerítés, az értelmetlen követelőzés.” A szóbeli erőszak a másik feletti uralkodás és hatalomgyakorlás eszköze.

Az ilyen kapcsolatokban egyenlőtlenség van, a hatalmi viszonyok nyilvánvalóan a domináns félnek kedveznek, aki ezzel visszaél: vagyis társát olyasmikre kényszeríti, amit az nem igazán szeretne (például minden nap órákig kell gépelnie egy rémes regényt, vagy szexelnie kell, ha nincs is kedve, vagy nem mehet futni az erdőbe, csak otthon futhat a futógépen). Nagyon gyakran eleinte a féltékenység, a féltő gondoskodás álarcába vannak csomagolva a hatalmi törekvések, magyarul a pasim azért tilt el a barátaimtól meg az erdei sétától, mert azok rossz hatással vannak rám, ott bajom eshet.

A bántalmazó kapcsolatok kulcsjellemzője tehát nem az ütés vagy nem ütés, hanem a hatalomgyakorlás és a jogosultságtudat. A jogosultságtudat azt jelenti, hogy a bántalmazó fél úgy gondolja, különleges jogai, kiváltságai vannak azoknak megfelelő felelősségek nélkül. A jogosultságtudat „legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy a bántalmazó elvárja, hogy az ő szükségletei körül forogjon a család élete. Néha ez odáig fajul, hogy szolgaként kezeli partnerét. (…) Az elvárások kiterjednek a testi, érzelmi és szexuális gondoskodásra.”

Elvárják, hogy a nő a kedvencüket főzze és a kedvük szerint takarítson; hogy ők álljanak partnerük figyelmének középpontjában. Elvárják, hogy partnerük félretegye saját szükségleteit és akármilyen krízis esetén (vagy ha beteg) is őket ugrálja körül. Őket ért sérelemként élik meg, ha a partner nem szolgálja ki testi, lelki, és szexuális igényeiket.

A másik kulcstényező a kontrollálás, vagyis a domináns fél az áldozat életének minden területét felügyeli (hova megy, mit vesz fel, kikkel beszél stb.) Az, hogy egy bántalmazó mennyire kontrollálja partnerét és mennyire várja el, hogy kiszolgálják, lehet két független tényező. Van, aki csak ugráltat, van, aki csak kontrollál, és van, aki mindkettőt csinálja – a sorozatban szereplő bántalmazó kapcsolatban szerintem mindkét jelenség szóba kerül.

Ha bántalmazó kapcsolatban élsz, vagy nem tudod, abban élsz-e, vagy a szüleid abban élnek-e, akkor ezt a két könyvet javaslom, belőlük idézek fentebb.

Innentől spoileres lehetek. Tovább…

Terápia: a harmadik hét – írta isolde

2017. 12. 11. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével.

Dobálózom itt a nárcizmussal, András is az, Róbert látatlanban az, gondoltam, itt az ideje elmagyarázni, mit is jelent. A laikus nyelvben nagyjából az önzést, az önimádatot jelenti, pszichiátriában ennél egy fokkal árnyaltabb a dolog.

A nárcisztikus személyiségzavar a személyiségzavarok közé tartozik – személyiségzavarnak azokat a tünetegyütteseket nevezzük, amelyek az egyént egész életében jellemzik, mintegy tulajdonságok összességeként. Vagyis nem egy konkrét betegség, ami ettől-eddig tart, hanem viszonylag állandó személyiségjellemző(k).

A személyiségjellemzők összességéből akkor lesz személyiségzavar, ha olyan fajták és annyira kifejezettek, hogy szenvedést okoznak az illetőnek és/vagy környezetének az élet több területén: a személyiségzavarral élők nehezebben tudnak kapcsolatokat kialakítani, a tanulásban, karrierben, normál életvitelben akadályozza őket az, amilyenek.

Személyiségzavarból sokféle létezik, egyik közülük a nárcisztikus zavar. A nárcisztikus személyiségű ember fő jellemzője, hogy rengeteg csodálatot igényel, ugyanakkor kevéssé együttérző másokkal.

A tovább mögött felsorolom a hivatalos diagnosztikai kritériumokat, öt vagy több jellemzőnek kell teljesülnie az alábbiak közül, és ha ez az illetőre egész életében mindig jellemző, akkor lehet kimondani rá a diagnózist. Tovább…

Terápia: a második hét – írta isolde

2017. 12. 04. 15:15 - Írta: vendegblogger

12 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével.

A második héten máris szóba kerülnek a terápiás keretek, vagyis azok a „szigorú szabályok”, amikhez a terapeuták „úgy ragaszkodnak”. András már az elmúlt évadokban is hajlamos volt esetenként, khm, lazábban kezelni a terápia kereteit, és nincs okunk azt gondolni, hogy a harmadikban megváltozna. De miféle szabályok és minek ez az egész?

A pszichoterápiában határoknak vagy terápiás kereteknek hívják azoknak a szabályoknak az összességét, amik arra szolgálnak, hogy a terápiás kapcsolat valóban terápiás kapcsolat legyen, és ne valami egészen más. Ezek között vannak egészen gyakorlati dolgok is: terápiás keret az is, hogy a terápia heti X alkalommal Y percig tart (általában 50 perc), melyik napon hánytól hányig, mennyibe kerül, hány alkalomra tervezzük, lehet-e az ülések között telefonálni/emailezni a terapeutának, stb.

Már ezeket sem jó felrúgni: bár csábítónak hangzik meghosszabbítani az ülést egy fél órával, ha a kliensem épp valami izgalmas témába kezdett bele és utána nem jön senki, de ennek is komoly hátrányai vannak. A pontos befejezés biztonságot ad, hiszen ha a kliensem pontosan tudja, hogy 16.50-kor azt fogom mondani, hogy „lejárt az időnk”, és megemlít 16.45-kor egy szörnyű gyermekkori sztorit, akkor tudom, hogy most csak megemlíteni akarta, még nem kész rá, hogy kifejtse részletesen.

Ha nagyon érdekel és meghosszabbítom miatta az órát, akkor az összes többi órán, amit nem hosszabbítok meg, szomorú lesz, hogy akkor az a téma nem érdekel engem, azokon a napokon unalmas volt? Esetleg próbál egyre izgalmasabb sztorikat előhúzni, hogy felkeltse a figyelmemet, ami nem jó irány.

A határok közé tartozik a kettős kapcsolat kérdése is: ez azt jelenti, hogy a terapeuta a terápia ideje alatt nem létesíthet másfajta kapcsolatot a klienssel. Erről általában elsőre mindenkinek a szex ugrik be, és igen, valóban tilos a kliensünkkel kavarni. Magától értetődő, nem? Mégis, még ma is vannak esetek, amikor terapeuták nem tartják be ezt a fontos szabályt, mert mondjuk önzők és akarnak egy jót hetyegni, vagy ostobák és azt képzelik, ezzel jót tesznek a kliensüknek.

A Magyar Pszichoterápiás Tanács Etikai Kódexe így fogalmaz:

A pszichoterapeuták a kezelés alatt nem létesítenek és nem tartanak fenn szexuális kapcsolatot pácienseikkel. A pszichoterapeutának a kezelés befejezése után is arra kell törekednie, hogy páciense számára pszichoterapeuta szakemberként maradjon elérhető. A pszichoterapeuták a terapeuta-páciens kapcsolatot nem használják személyes előny szerzésére, politikai, vallási célok elérésére, közös üzleti vállalkozások alapítására. A kettős kapcsolat elkerülése érdekében nem létesítenek pszichoterápiás kapcsolatot olyan személlyel, akivel szoros személyes kapcsolatban állnak /pl. családtaggal, rokonnal, baráttal, közvetlen munkatárssal/ ill. olyan személlyel, aki egy páciensükkel szoros kapcsolatban van.

Ebből két dolgot szeretnék kiemelni: az egyik, hogy a terápia lezárása után sem kavarok a kliensemmel! Mert arra törekszem, hogy utána is pszichoterapeuta szakemberként maradjak elérhető. Rengetegszer előfordul, hogy páciensek évekkel a terápia után visszajönnek és kérnek 1-5 alkalmat, egy-egy krízist, fontos kérdést megbeszélni, én is csináltam ilyet a saját önismeretemben anno.

Ha a terápia után a terapeutámmal szexeltem volna, akkor ez lehetetlen lett volna (mondjuk fura is, mivel egy néni). A másik, hogy nem létesítünk pszichoterápiás kapcsolatot olyan személlyel, aki páciensünkkel szoros kapcsolatban van: vagyis nem kezeljük a kliensünk anyját, lányát, pasiját, testvérét.

Mire való ez a szigor? A terápiás kapcsolat minősége az egyik olyan tényező, ami a pszichoterápiák hatékonyságvizsgálatai szerint a hatékonyságot előrejelzi. A jó terápiás kapcsolat pedig lojális és egyoldalú,: a kliensemet nem terhelem a saját problémáimmal (világnézetemmel, orgazmusommal, nem adok el neki edénykészletet, stb), a kapcsolat egyetlen célja, hogy a kliens problémáin dolgozzunk.

Ha közben hozzám jár az anyja is, akit mondjuk kedvelek, akkor nem leszek elég együttérző, amikor a kliens szidja őt, vagy fordítva. A keretszegések nagyon gyakran első ránézésre úgy tűnnek, mintha a kliens érdekében történnének (ráhúzunk egy félórát, elhozhatja a pasiját, magányos, hát jó, lefekszem vele), de igazából mindegyikkel neki okozunk kárt.

Az egyes részekről, és innentől spoilerekkel a tovább mögött folytatom.

Tovább…

Terápia 3. évad: Empatikus visszajelzés és még pár apróság – írta isolde

2017. 11. 26. 21:30 - Írta: vendegblogger

17 comments | kategória: hazai termék,kritika

Vendégbloggerünk szakember, gyakorló pszichiáter és pszichoterapeuta, így más szemmel nézi a Terápiát, mint mi (a fő kibeszélő itt van). Minden héten összefoglalja, milyen volt a sorozat a szakember szemével. Ez az első hetes adag.

Azt mondta a férjem, hogy nagyon vicces velem nézni a Terápiát, legalábbis őt kifejezetten szórakoztatja, amikor az arcomat kaparva beszélek a képernyőnek, hogy Andrásb**meg mit művelsz már megint?! András ugyanis rendszeresen elkövet néhány jellegzetes hibát, ez alól a 3. évad első hete sem kivétel.

Ami számomra a legfájdalmasabb, az még mindig a túl sok kérdés, a túl sok értelmezés, valamint az empatikus visszajelzések nagyjából teljes hiánya. Sokféle pszichoterápiás módszer létezik ugyanis, de a hatékonyságvizsgálatok szerint mindegyikre jellemző, hogy a terápia sikere függ az üléseken elhangzó empatikus visszajelzések számától. Minél több ilyet ad a terapeuta, annál jobb.

András esetében bátran építsünk ivós játékot az empatikus visszajelzései köré, nem fogunk berúgni, az első héten úgy 4 ilyen megnyilvánulása van összesen. És az egy dolog, hogy a sorozatban szereplő szegény fiktív páciensek így nem fognak meggyógyulni, engem sokkal jobban zavar, hogy akik nézik a sorozatot, azok azt fogják hinni, hogy ilyen egy pszichoterápia. Abból áll, hogy egy nem túl együttérző, nárcisztikus faszi kérdésekkel provokál és néha bedob egy-egy helytálló, de fájó értelmezést. Nem, nem ilyen. Ha ilyen, keress másik terapeutát.

Miről beszélek?

Az értelmezés és az empatikus visszajelzés ún. terapeuta-intervenciók. Kezdjük az értelmezéssel. Az értelmezés azt jelenti, amikor a páciens mondja a magáét, a terapeuta meg abból rájön egy mélyebb összefüggésre, és ezt közli is a pácienssel.

Ilyen például, amikor András megmondja Krisztinának, hogy az ínhüvelygyulladása pszichés eredetű, és valószínűleg valami betegségelőnnyel jár, majd kihúzza belőle, hogy mivel. Az értelmezés klassz dolog, és első pillanatra úgy gondolnánk, az a jó terapeuta, aki jól értelmez. A kutatások szerint nem így van: az értelmezések számától nem lesz sikeresebb a terápia.

Az empatikus visszajelzés ezzel szemben azt jelenti, amikor a páciens mondja a magáét, a terapeuta pedig megérti, hogy milyen lehet az ő helyében lenni, hogy most mit érezhet/gondolhat, és ezt megmondja. A legszuperebb, ha a mögöttes érzelmet mondja. Az empatikus visszajelzés egy tanulható technika, de egyébként rém egyszerű dolog, nem gondolná az ember, hogy pont ettől lesz jó a terápia, pedig de.

A terapeuta empatikus magatartása terápiás irányzattól és a páciens betegségének a súlyosságától függetlenül elvárható. Az empatikus beavatkozás célja szavakba önteni a páciens érzelmeit, így a páciensek élményei elmélyülnek azáltal, hogy a visszatükrözött, szavakba öntött érzéseken képesek elgondolkodni. (Unoka Zs. és mtsai: A pszichoterápia alapjai. 2012, Semmelweis Kiadó, Budapest).

Lássunk rá példákat:

Empatikus visszajelzés: Páciens: – Maga meg mit dumál nekem, köcsög!
Terapeuta: – Úgy látom, most nagyon dühös lett rám.

Értelmezés: Páciens: – Maga meg mit dumál, köcsög!
Terapeuta: – Velem kiabál, pedig igazából az apjára dühös, mert nem vett magának hintalovat.

Amikor a terapeuta jól empatizál, akkor az lehetőséget ad rá, hogy elmélyítsük a terápiás szövetséget, mert a páciensben a megértettség érzését keltjük, valamint, hogy tovább beszélgessünk az adott érzésről. Az azért jó, mert akkor nem nekem kell a végén kimondani az értelmezést, hanem maga jön rá magától, és az sokkal-sokkal hatékonyabb.

Ami Andrást illeti, hát, nem bajnoka az empatikus visszajelzésnek, az előző évadokban sem volt az, meg is lepődtem, amikor 3×04-ben, Edit ülésén négy alkalommal is empatikus visszajelzést ad! Ezek szerint tudja, hogy kell, csak ritkán alkalmazza.

Ami az egyes részeket illeti, gondolkodtam, milyen kérdések merülhetnek fel a nézőkben és igyekszem ezeket kiemelni, de ha más kérdéseitek vannak, mehet kommentbe, és jövő héten igyekszem kitérni rá. Innentől spoileres is leszek.

Tovább…

Terápia: kezdett a 3. évad

2017. 11. 25. 15:20 - Írta: winnie

20 comments | kategória: hazai termék,kritika

A galaxist már a szuprahumán zelóták uralják. Az emberek rabszolga kolóniákban élnek a peremvidék bolygóin.

Tudom, hogy elég későn jövök írással, de egyrészt kvázi napi sorozatról van szó, másrészt a szerkezete miatt (5 nap – 5 különböző páciens) csak a 3×01-ről nincs értelme írni a szezon kapcsán, ráadásul az HBO ránk zúdította neten a tévés premierrel egy időben az évad első 15 részét, s mire azokkal végeztem, megérkezett a következő 5 is. Ehh, szóval most ott tartunk, hogy tévében legutóbb a 3×10 ment le, míg az HBO GO-n nézhető a 3×20 is.

Még mielőtt a lényegre térnék, némi tájékoztatás: a Terápia az izraeli Be Tipul nyomán készült, aminek az amerikai változata az In Treatment volt. A 3. évad 4 új pácienst hoz el (kettő ismerős lehet az amerikaiból), plusz a főhős is kap egy új terapeutát. Ja, és ami fontos: nyugodtan lehet nézni az előző évadok ismerete nélkül (sőt, bármelyik nap nézhető tömbben a többi nélkül – péntek kivételével), ha valaki érdeklődik (érdemes, még mindig remek a sorozat), és nem akar több tucat részt ledarálni előtte.

A gond az, hogy annak ellenére, hogy nem lehet sok mindent elspoilerezni a Terápiából, nehéz a sorozatról spoilerek, azaz a történeti elemek ismertetése nélkül beszélni. Azért megpróbálok, de előtte azért jelezném, hogy mennyire elfogult vagyok, mert szerintem marha jó, hogy egy ennyire egyszerű koncepciót (két ember beszélget) ilyen érdekesen sikerült megvalósítani, ráadásul úgy, hogy még tévében is működik. (Az pedig, hogy egy ilyen egyszerre epizodikus és átívelő koncepciót kapunk napi és heti szerkezettel, pláne kalapemelést érdemel.)

Az, hogy egy beszélgetés lehet izgalmas és/vagy érdekfeszítő, persze nem meglepő, mindnyájunkkal megesett, és láttunk filmeket vagy sorozatepizódokat is (jövő héten a Law & Order: SVU hoz majd egyet), de még ennél is jobban bejön, hogy bár lehet rádiózni a Terápiát, sőt, talán csábító is lehet, szerintem nagyon sokat veszíthet az, aki így tesz. Legalábbis én, ha nem nézem pár másodpercig, akkor úgy érzem lemaradok erről-arról – nagyrészt a színészek játékának köszönhetően.

Éppen ezért hiszem, hogy a színészek alakítása egy-egy rész, illetve történetszál kapcsán sokkal többet nyom a latban, mint maga a történet. Például szerintem többen egyetérthetnek abban velem, hogy a keddi vagy a csütörtöki páciens sztorija közel sem indul annyira erősen, mint a többi, de mind Schell Judit, mind Udvaros Dorottya tesz a karaktere megteremtéséért annyit, hogy ne kalandozzon el a figyelmem. Utána pedig nincs megállás, hiszen ez a két sztori állhat hozzánk a legközelebb.

Persze a lassabb indulás nem meglepetés (éppen ezért jó dolog, hogy 15 rész alapján tudjuk megítélni elsőre az S3-at), hiszen nem lehet mindig teljes gázzal kezdeni, ráadásul sosem baj, ha folyamatosan építkezve jutunk el a fináléig, a remélhető csúcspontig, és itt pont Krisztina és Edit az a két “beteg”, akiknek a foglalkozásait nem az elejétől látjuk, hanem menet közben csöppenünk bele, így az infókat is másképp kell csepegtetni, hogy az természetesnek hasson, és ne shameless expozíciónak.

Persze az ő sztorijuk is kikerekedni látszik nagyjából már a 3. ülésre, bár mindkettőnél (főleg a csütörtöki esetnél) dominálnak azok az áthallások, párhuzamok az élet és a tudatalatti között, amikből a terapeuták hajlamosak tételszerű következtetéseket levonni. Ez persze nem újdonság, nyilván mondhatjuk, hogy ez a szakma erről szól, ráadásul nem is nagyon zavar a dolog, mindenképp érdeklődve figyelem esetükbe is az események alakulását.

Infó gyanánt: a hétfő egy előzetes fogságban lévő fiatal srácé, Zsolté (a helyszín egy börtön), kedden az OCD-s Krisztina a munkáját akadályozó rejtélyes ínhüvelygyulladásáról és a férjéhez való viszonyáról beszél, a szerdai napot Sándor, az Erdélyből Budapestre a fia családjához költöző öregember kapta, csütörtökön pedig Edit keresi az okát annak, hogy miért felejti el színésznőként mostanság a szövegeit. (Pénteken pedig András, a terapeuta keres valakit, akitől gyógyszert kaphat, illetve, mint később kiderül, beszélhet – előző terapeutáját pótolandó. Adélt találja.)

Abból, hogy a keddet és a csütörtököt érzem lassabban indulónak, következik, hogy a pálmát számomra a hétfő és a szerda viszi el (a péntek az adott, hiszen ez az a nap, amikor főhőst ismerjük meg, illetve fejtjük ki – ha már a koncepciót méltattam feljebb, ez megint egy olyan csavar, ami után annak idején csak csettinteni tudtam), mind sztori, mind pedig alakítások (Vilmányi Benett és Czintos József) tekintetében. És ez lehet, hogy fura, mert ezek állnak legtávolabb tőlem, és a többségünktől is. (Pénteken pedig Balsai Móni kapott nem semmi feladatot, hogy minimális eszköztárral hozza le a rá kirótt feladatot.)

Persze lehet, hogy ennek az is az oka, hogy a hétfői nap konkrét rejtélyt hordoz magában, egy gyilkossági ügyet kérdőjelekkel, és a szerda is, annak ellenére, hogy tipikusan emberi történetet mutat be, mégiscsak egy fő kérdésre és a válasz nemismeretére épül. De hiszem, hogy itt az alakítások és maguk a nem túl nyitott, vonakodó karakterek teszik izgalmassá az összképet – talán annak is köszönhetően, hogy ők elég hamar közelebb kerülnek a nézőhöz, hiszen nem csak önmagukban jelennek meg, hanem más szereplők, kellékek, illetve helyszín “közreműködésével.)

Eddig, talán mondanom sem kell, hogy kifejezetten bejött az évad – és ez szerintem nem csak annak köszönhető, hogy legutóbb 2014-ben volt Terápia a képernyőn. Negatívumként megint csak azt tudom mondani, hogy olykor némelyik sztori hosszabb időre (értsd: percekre) leül, amikor előre kiszámítható köröket futnak vele, illetve az visszatérő, hogy rendszeresen mintha a kelleténél eggyel több snittet, reakciót kapnánk, mint az feltétlenül szükséges lenne. Nem mondom, hogy ez szájbarágás, vagy túl in your face, hiszen csak sokszor csak arcrángásról vagy tekintetről van szó, de ez megmaradt bennem.

Egyébként, ha már Terápia és történetszövés, valamint dialógok. A sorozatban az is érdekes, hogy együtt lehet “játszani” Andrással, hogy az elmondottakra vajon mi is azt reagálnánk, ugyanazt a kérdést tennénk-e fel, mint ő. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi a jobb, ha kitalálom, hogy mit fog mondani, mert adja magát (ergó egy srófra jár az agyunk), vagy a készítők meglepnek valamivel, és teljesen másfele kezdenek el tapogatózni a főhős révén, ami tűnhet kevésbé logikusnak, viszont jelzi, hogy mégsem annyira gépies ez a szakma.

Annak ellenére, hogy vannak új írók és rendezők, a karakterek és a sztorik továbbra is úgy bomlanak ki, ahogy megszokhattuk, a színészek pedig, élükön Mácsaival, szokás szerint nagyon odateszik magukat. És még akkor is, ha ez a sorozat hasonlít leginkább a színházra, sokkal kevésbé van meg bennem az, mint egyes filmeknél, hogy az alakítások olykor erőltetettek, inkább a közönségnek szólnak.

Ja, és bár azt írtam, hogy bárki nézheti a 3. évadot az előző szezonok ismerete nélkül, a visszatérő nézőket azért fogja várni egy-két meglepetés már az első részekben is, később pedig talán még több.

Emlékeztető: Terápia 3. évad

2017. 11. 13. 19:00 - Írta: winnie

9 comments | kategória: ajánló,hazai termék,kampány

Ma. 20:00. HBO. Terápia – 3×01 (előzetes + kritika a héten, mind az 5 nap ismeretében, de addig itt kibeszélhető minden igény esetén)

Hmm, nem rossz az HBO-s hétfő este. A Terápia után az ősz egyik legjobbja, a Babylon Berlin jön két résszel, majd egy alapsorozat, a Curb Your Enthusiasm, végül az elborult Vice Principals.

A kérdéseket megelőzve: aki nem látta az előző szezonokat, az is bekapcsolódhat a sorozatba.

Jó régóta vártuk ezt a napot, de végre megérkezett a Terápia 3. évadja. Nem tudom, érdemes-e gyorstalpalni, lehet, hogy minden junkie tudja, mi fán terem a JAws 2014-en a hazai kategóriában a második szezonjával diadalmaskodó sorozat, de itt írtunk róla még annak idején.

Az izraeli eredetivel rendelkező (itthon nem csak az amerikai remake, az In Treatment érthető el, de a román és a lengyel is), de nyilván már eléggé saját szájízre hangszerelt fél órás dráma különlegessége, hogy minden hétköznap jelentkezik részekkel, és az azonos napokon több héten át egy pszichiáter/páciens-beszélgetést mutatn be – van tehát hétfői, keddi, szerdai és csütörtöki beteg, illetve pénteken a pszichiáter maga is terapeutához megy.

Értelemszerűen minden páciens (általában valóban izgalmas és érdekes) története fokozatosan bomlik ki a részek során. Mácsai Pál páciensei ezúttal: Vilmányi Benett, Schell Judit, Czintos József, Udvaros Dorottya, a terapeuta pedig Balsai Móni.

A darálni vágyóknak az HBO GO-n már most elérhető az első 15 rész.

Délelőtti videók 4.: Terápia 3. évad

2017. 11. 12. 12:40 - Írta: winnie

3 comments | kategória: hazai termék,video

Holnap kezd a Terápia 3. évadja az HBO-n, ráadásul az HBO GO-sok 15 résszel indíthatnak (megpróbálom annyi alapján megírni a kritikát, kemény lesz), szóval itt az ideje, hogy a tovább mögött megnézzük a legfrissebb rövid promót, valamint a pár hete kiadott alapos, 2 perces előzetest. A bónusz videó egy színfalak mögötti anyag.

Tovább...

Previous Posts