A Knight Rider már közel egy éve nyeregbe pattant, KITT pedig legalább 15 epizód óta ejti ámulatba a nézőket. Az NBC az instant siker láttán beigazolódni látta azt, hogy az amerikai nézőközönség még mindig nagyon szereti a magányos hősöket, a gonoszokat orron vágó közkatonákat, akik mindig segítenek ha baj. Hogyan lehet emelni a tétet? Több ilyen hérosszal, méghozzá egyetlen csapatban.
Fogd a Mad Max posztapokaliptikus, korlátokat és szabályokat nem ismerő világát, add hozzá a Piszkos tizenkettő szabadszájú, öntörvényű csapatát, húzd rá A hét mesterlövész jólelkű zsoldosait és megkapod a The A-Team-et, vagy ahogy itthon futott, a Szupercsapatot.
A The A-Team 1983. január 23-án indult útjára, abban az évben, mikor a Sing Sing-ben lázadás tört ki, amikor az Apple kiadta a Lisa-t, és amikor Irán Irakot támadja. Ám a két készítő, Frank Lupo és Stephen J. Cannell inkább egy nem túl távoli témát húzott elő: a vietnami háborút.
A még mindig erős veterán tüntetések által ihletett széria nem merít túl sokat a páros korábbi munkáiból. Lupo korábban a Battlestar Galactica epizódjait egyengette, bedolgozott a Magnum-ba is de karrierje igazából ekkor kezdődött. Nem úgy mint Cannell-é, aki eddigre már vagy fél tucat krimisorozatot követett el (The Rockford Files, Riptide) és az éppen aktuális kulturális trendeket meglovagló eszköztárával elismert és népszerű televíziós személyiség volt.
Az idealizálódó vietnami háborút megjárt négy főszereplő nem éppen az a klasszikus hős típus: az egész országban körözött és ismert bűnözők. Legalábbis ezt állítják róluk, a kvartett a háború alatt egy hanoi bankot rabolt ki, de missziójuk sikere ellenére a harctérről, mint rablók távoztak: a parancs sosem került írásban kiadásra, az őket utasító felettes pedig a vietkongok áldozatául esett. Nyilvánvaló, hogy a négyes ártatlan, de ezt a világ nem tudja, úgyhogy menekülnek, öt teljes szezonon át.
A karakterközpontú akciókrimi formuláját némi túlzással a The A-Team tökéletesítette. A csapat tagjai eszelősen szélsőséges karakterek: a vezető szerepét betöltő John “Hannibal” Smith ezredes (George Peppard) a tulajdonképpeni agytröszt, aki minden helyzetből talál kiutat. Templeton “Faceman” Peck (Dirk Benedict) a szépfiú, aki sármjával és mosolyával, valamint bármilyen karaktert megformálni tudó képességével a tulajdonképpeni frontember, aki bárkivel szót ért. Az erőt B.A. Baracus (Mr. T), a sorozatnak hála igazi kultalakká avanzsáló sofőr/gépész adja, míg a kötelező humorfaktorral a hivatalosan komoly pszichés gondokkal küzdő, valójában az eszement zsenit játszó H.M. Murdock (Dwight Schultz) gondoskodik.
A sorozat egy sematikus, tökéletesre csiszolt koncepcióra épülő karakterjáték. A The A-Team minden egyes epizódja ugyanúgy épült fel: valaki, valahol (általában egy eldugott vidéki kisvárosban) bajba keveredik (a cégét a konkurencia kínozza, a helyi tahók kirabolják, stb.), a rendőrség nem segít.
Ekkor jön a kétségbeesés és a pletykált Szupercsapat, a zsoldosok akik pénzért bárkinek segítenek. Befut a hívás, a tím álcázva felderíti a helyzetet, aztán pénz ide vagy oda mindig segít. Általában úgy, hogy felpaprikázza a helyzetet, bajba jut és egy kis szobába/terembe szorul, ahol aztán a meglévő kellékek segítségével páncélautót vagy valami fegyvert farigcsál. Kitörnek, elpáholnak mindenkit, felmarkolják a zsozsót és mennek tovább a következő városba.
Általában két-három epizódonként feltűnik az Egyesült Államok hadseregének katonai rendőrsége, hogy a háborús bűnösöket végre a bíróság elé cipelje, de persze ebből a helyzetből is mindig kikeverednek.
A Szupercsapat négy tagja egycsapásra igazi szupersztárrá vált, mindenki megtalálhatta a maga kedvencét. Talán Baracus, azaz Mr. T volt az, akit mindenki imádott. “Kellemes” modora, a fél percenkénti “Murdock kicsinállak!” helyzetei, a repüléstől való gyerekes félelme na meg persze a nyakába aggatott 45-60 kilónyi színtiszta aranyékszer láttán ugyan ki ne imádta volna, mikor feltűnt a képernyőn.
Lee tábornok és KITT után az A-Team is megkapta a maga státusszimbólumaként funkcionáló járgányát, a mattfekete, vörös csíkos, páncélozott és lőállással is rendelkező GMC furgon mindig, minden helyzetből kirángatta hőseinket.
A formula nagyon egyszerű, a megvalósítás pazar, a monotonitásnak jele sincs. Az erőteljesen stilizált és eltúlzott vér nélküli erőszak, az öt percenkénti Murdock poénok (melyek általában a Mr. T-vel való vitából születnek), az időnként feltűnő eyecandy adagok és az olyan klasszikussá vált mondatok miatt, mint az “I like it when a plan comes together” nagyon szerethető a sorozat.
Összesen 98 epizódot élt meg, mindvégig kitartott az idealizált történet mellett és egy rész erejéig sem hagyta cserben a rajongókat. Három év után, 1986. december 30-án ért véget, és egy doku alkalomtól eltekintve azóta sem állt össze a nagy csapat, bár 2010-ben készült egy mozifilm iraki veteránokat állítva a középpontba, szerencsére a karaktereket meghagyja – ezt viszont nem követte folytatás.
A sors és a csatornai fejesei ugyan csak három évet adtak az eredeti sorozatnak, de Murdock, Hannibal, Baracus és Szépfiú hagyatéka örök. Mert mindenki szereti, ha egy terv jól sikerül!
