Bocsánat, elragadtattam magam. És remélem, hogy ez nem spoiler, de végre valami “jó” is történt a 32. évad utolsó harmadában, mert bár a szezon első fele hozta a klasszikus TAR-életérzést, jó volt látni, az utolsó pár rész sajnos nagyon tönkre lett vágva. Nyilván nem nevezhetem a legrosszabb szezonnak, mert volt olyan is, amit konkrétan kaszáltam pár rész után (értsd: bármikor elő tudok kapni egy olyan évadot, amit még nem láttam!), de itt érdekelt legkevésbé, hogy ki nyer.
És, mint sokszor leírtam, nem azért, mert utáltam volna valakit. Sőt, ha utáltam volna, akkor érdekelt volna, hogy ne az a páros nyerjen. A mostani trió inkább közömbös volt számomra végső győzelem szempontjából, egyre ment, hogy melyik nyer (az előző 4 kiesőből mindegyiknek szurkoltam volna, ha ellenük futnak), bár nyilván a vegyes párosnak szorítottam leginkább. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…
Na, ilyen sem volt még a(z amerikai) The Amazing Race-ben! Kár, hogy a fülöp-szigeteki epizóddal kapcsolatos kibeszélés nem a rendhagyó szakasszal fog foglalkozni, hanem valami teljesen mással. (De hozzá kell tennem azt is, hogy rég szurkoltam annyira TAR-rész közben, mint most.)
Indiából Kambodzsába vezetett az út az eheti részben, aminek a végére már csak négy csapat maradt. Szóval jövő héten kiderül, hogy kik jutnak a fináléba. A rész előtt pedig azon filóztam, hogy vajon volt-e valaha is annyira egyértelműnek tűnő a top 3 pár kiléte, mint idén. Mert egy dolog a szövetségesdi, ami eddig jól szuperált, de az az igazság, hogy anélkül, hogy megnézném az eddigi helyezéseket, úgy érzem, hogy 3 csapat dominált.
Ennek megfelelően most annak szurkoltam, hogy ne jöjjön be a papírforma. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.Tovább…
Megint egy dupla részt kaptunk, viszont most nem kellett izgulni azon, hogy vajon az első egy nemkiesős szakasz lesz, hiszen ahelyett, hogy még egy ilyet beraktak volna, inkább megduplázták a hosszát. Ami lehet, hogy olykor hamar eldönti a végkimenetelt, de ezúttal legalább nem hozták össze az összes csapatot egyetlen rész után. Mert ugye manapság már elég komolyan ez a divat, ami… nem tudom, hogy jót tesz-e a reality-nek.
Nyilván növeli a kiszámíthatatlanságot és a tervezhetőséget is a sok “összehozás”, és lehet, hogy számunkra is érdekesebb így, de azért olykor eszembe jutnak a régi (szép?) idők, amikor egy csapat több órával is meglóghatott (sőt, egy nappal is lemaradhatott) – azt is szerettük, nem? Tényleg érdekelne egy statisztika, hogy mostanság valóban más-e ennyire a helyzet, én csak arra emlékszek, hogy annak idején kritikában ilyesmire ki-kitértem, de ma már soha.
Egyébként a lehető leghálásabb TAR-helyszín kapta a Megaleg-et, India, azaz káosz. Ráadásul minden idők egyik leggusztább feladatával – amiről persze eszembe jutott az (ha már a régi szezonok szóba kerültek), hogy anno voltak kajás feladatok is. Ugyan, ki tudná elfelejteni azt, amikor a versenyzők sugárban hánytak cigányzenére a Gundelben. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…
Dupla részen vagyunk túl, ami hozott meglepetéseket és várt húzásokat – ezúttal Németországba és Kazahsztánba vezetett a világkörüli verseny. És ha már Németország, akkor lehetett megint Trabantozni. Mint abban a szezonban, amelyikre már utaltam egy korábbi posztomban (kritika nincs róla, de az AXN-es premierhez írtam róla emlékeztetőt 13 éve – hozott is jó pár tucat kommentet, TAR-ral és más dolgokkal kapcsolatban, igazi retró látlelet, ha valaki nosztalgiázna), a különbség annyi, hogy a 6. évadban Budapestről Egerbe kellett eltrabizni, itt meg…
De nem baj, azért a sebváltó itt is fejvakarásra késztette a játékosokat, még azokat is, akik tudnak manuális váltót használni. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.Tovább…
Európa! Paraguay-ból Párizsba vezetett a talpon maradó párosok útja, ahol számomra ismerős helyszínen zajlott a szakasz egy része (az ilyeneket mindig szeretem), és bár összehozták valamennyire a reptéren a csapatokat (két részletben), de a rész során bőven volt idő összevissza rázni a sorrendet.
Sajnálom a késést, de csak sikerült alkalmat keríteni a poszt kirakására. Ami csak egyetlen, paraguayi részről szól, a tervezett dupla helyett, és aki tudta, hogy két epizód várható, az szerintem nem lepődött meg a végkimenetelen sem. Tudom, hogy ezzel most én is kvázi spoilerezek, de végülis a készítők és/vagy a csatorna is ezt teszi az epizódok duplázásával.
Szerencsére azonban hiába volt kevesebb a feszültség a látottakban, a történések ugyanúgy lekötöttek, meg aztán mindig benne van, hogy téves prekoncepciókra alapozunk. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…
Á, megérkezett a kedvenc idei részem, amit nehéz lesz felülmúlni, pedig…
Mindegy, nem akarok előre szaladni, megtették ezt a versenyzők, akik a mostani szakaszon Brazíliában nyomták, ráadásul javarészt nem is a városban, amiért külön piros pont jár. Az epizód fókusza is ez lehetett volna, de végül a prímet a hibakolomp vitte el.
Az évadnyitó végén Tobagóról Kolumbia felé vette az irányt a világkörüli versenyfutás, egy újabb jó epizódot szállítva, ami ismét csak nem volt lefutott, lehetett izgulni, már persze, ha 2 rész után van kiért izgulnia az embernek. Az én preferenciáim nem nagyon változtak, így végülis volt.
Basszus, ez hosszú szülés volt. Még 2018-ban, az év vége felé forgatták a szezont, azaz egy nem kicsit másféle világban – szegény győztesek azóta várják a pénzüket? Persze TAR-évadot legutóbb tavaly tavasszal láttunk, és ha nincs a vírus, a mostani is elindult volna májusban, csak kellett az új kontent őszre is a CBS-nek, ezért halasztották a premiert. És ugye, mivel leállították a járvány miatt a 33. szezon forgatását, így ki tudja, mikor lesz legközelebb új szezon a reality-ből. Ha lesz egyáltalán…
De nem akarok sötét képet festeni, élvezzük inkább a mostani részeit a világkörüli versenyfutásnak, mert a The Amazing Race még mindig kötelező, az egyik legszórakoztatóbb realityverseny, ami kapcsán megfogadtam, hogy egy évadját meg fogom nézni egész napos darában. Lehet, hogy előkapom valamelyik klasszikusat, talán az elsőt, az S5-öt, amit láttam, még 2004-ben (Colin & Christie! Mirna & Schmirna! Kami & Karli!), amikor felfedeztem a műsort. Jézusom, 2004…
Vágjunk is mindjárt a sűrűjébe, mert a mostani részben nem teketóriáztak a készítők, a nyitóváros repterére való taxizást és magát a repteret ki is vágták az egyébként mindig túlzsúfolt, dupla részért kiáltó évadkezdésből (ennyit az ottani ismerkedésről – de jó lenne pedig, ha lenne idő a csapatokra komolyabban), hogy maradjon idő a kalandokra, vagyis inkább feladatokra Trinidad és Tobagóban. Tobagón? A tovább mögött folytatom spoilerekkel.Tovább…
Már csak tényleg pár óra és elindult a 32. amerikai TAR-évad! Nem is akarok többet írni, a csapatokat már megmutattuk, a tovább mögött egy rövid és egy hosszabb, Phil-es webkamerás megszólalásokkal tarkított hosszú előzetes.
Pár ismerős arc (főleg az NFL-nézőknek, az atlétika-kedvelőknek és a strandröplabda-ismerőknek) és még több ismeretlen – elvileg teljesen hagyományos lesz a szezon. A tovább mögött egyesével is megnézhetőek a párok a héten induló 32. évad elé. Amit már két éve leforgattak.
