A The Crown tovább mögötti kulisszás videójában konkrétan a parókákról van szó, hogy azok mennyire segítették a színészeket a szerepükben A Korona 5. évadjában is – finálékritika.

Beneath The Crown címmel a Netflix készített egy rövid sorozatot arról, hogy a valóságban miképp zajlott egyes koronaközeli emberek élete. A tovább mögött 3 történet: Károly herceg, valamint az alapítványa, Sydney Johnson és Károly és Diana válása.

A finálékritikánk itt olvasható.

Nem volt egyszerű II. Erzsébet élete a 90-es években, ezt A korona ötödik évadja elég egyértelműen bemutatta. Miközben új világrend alakult, a generációváltás is megkezdődött a királyi családban, amely szinte folyamatos konfliktusokkal és válságokkal járt együtt, amit nem csak átélni lehetett frusztráló, de menedzselni is. És részben nézni is.

A Netflix nagyszabású sorozata sosem volt egy könnyed szórakozás, nem véletlen, hogy sosem voltam képes egy hétvége alatt ledarálni az éppen aktuális évadot. Ráadásul, annyira aprólékosan kidolgozott Peter Morgan-ék sorozata, hogy kár lenne, röpke pár nap alatt túl lenni rajta. Hiába volt első napos megtekintés az évadkezdés, idén, ehhez az elnyújtott megnézéshez az is hozzájárult, hogy a királyi családot tépázó konfliktusok, ideértve a tágabb rokonság személyes drámáit is, szinte egy percnyi lehetőséget se adtak a fellélegzésre. Nem beszélve a kívülről érkező, egyre felerősödő monarchia-kritikus hangokról.

Persze drámáról beszélünk, nem is akármilyenről, így nyilván azokat a történeteket fogja boncolgatni a sorozat, amelyek kellően drámaiak, és rávilágítanak arra, hogy a királyi család is emberekből áll, akik végső soron csak a munkájukat végzik (időnként jobban, máskor rosszabbul). A 90-es évek pont ebből a szempontból hoz változást, a Windsor család emberarcúbbá kezd válni, azaz könnyebb lesz a nyilvánosságnak földbe tiporni és meghurcolni a tagjait.

Az évtizedet messzemenően Károly herceg és Diana hercegné kapcsolata uralta, a média szerepe egyre inkább felértékelődött, a válságba jutott házasságról nem csak Nagy-Britanniában, de az egész világon címlapok sokasága számolt be. Tagadhatatlan a jelentősége ennek a kapcsolatban, azonban aránytalanul sok időt töltött azzal az új évad, hogy minden fontos, a két fél közötti adok-kapokot bemutasson. Nem beszélve arról, hogy Diana 1997 augusztusi haláláig még nem is jutottunk el idén.

Míg a fiatalok a bulvármédiában formálták újra a királyi családról alkotott képet, II. Erzsébet, büszkén vallva Viktória királynő 100 évvel ezelőtti értékeit, továbbra is az állandóságot képviselve próbált ellenállni a közeledő változásoknak. Bár képernyőidőt tekintve idén (érzésre) kevesebbet kaptunk a királynőből, a jelenléte mégis érezhető volt minden beszélgetésben. Imelda Staunton tökéletesen vette át a stafétát és alakította a hatvanas éveiben járó királynőt, akinek továbbra is egyensúlyoznia kellett uralkodói és anyai kötelességei között, miközben a házasságának egy újabb szakasza is kihívások elé állította.

Hogy az ezredforduló felé közelítve mennyire megváltozott a korszellem, arra többek közt a királynő gyermekeinek kudarcba fulladt házasságai és új kapcsolatai mutatnak rá. Míg évtizedekkel korábban Margitnak esélye sem volt a választott férfihoz hozzámenni, mostanra azonban a királyi család tagjainak nemcsak elválniuk, de új kapcsolatot és házasságot is jóval egyszerűbb lett kezdeményezniük.

Az uralkodói családhoz köthető minden konfliktus ellenére, a szezon talán legemlékezetesebb epizódja egyáltalán nem rájuk fókuszált, pontosabban közvetlenül nem. Az 5×03-ra gondolok, mely az Al Fayed család történetét mutatja be, ami már-már fillernek is tekinthető. Valódi jelentősége az ott látottaknak, majd a következő évadban lesz, sőt, megkockáztatom, hogy ilyen részletekbe menő mesélés nélkül is működhetne az, ami a záróévadban jönni fog, de pont az ilyenek miatt van A korona a legjobb drámák között. Ez a rész tökéletesen leképezte Peter Morgan történetmesélő képességének erősségeit. Vicces volt, drámai, lelke volt és sajátos hangulata, egy különálló történet, ami mégis könnyedén illeszkedett a nagy képbe.

Miközben az évad kezdete előtt az egyik legnagyobb kérdés a nézők számára az volt, hogy milyenek lesznek az új színészek, de leginkább Dominic West és Elizabeth Debicki, mint Károly és Diana, végül számomra mégsem ők lettek az évad legkiemelkedőbb pontjai, annak ellenére, hogy az ő kettősük szállította az évad egyik legerősebb jelenetét az 5×09-ben. Tény, hogy mindketten remekeltek. Debicki maximálisan megidézte a hercegnőt (bár ezzel a megállapítással, ahogy láttam a kommenteket, néhányan vitatkoznának), ám West a szezon végére sem lett igazán Károly a szememben.

Ugyan kiválóan hozta a boldogtalan házasságból kitörni vágyó, a rendszert megreformálni akaró férfit, akit frusztrál, hogy születése óta tétlenül kell ülnie és várnia, hogy mikorra tudja a tudását arra fordítani, ami szerinte jobbító változást tudna hozni, azonban összességében ez a karakter bárki más is lehetett volna, ha csak a karakterjegyeit nézem. Mindenki másnál sokkal egyértelműbb volt, hogy kit látok megelevenedni, jóval észrevehetetlenebb volt az átmenet a korábbi alakítások kapcsán.

Ilyen szempontból talán Jonathan Pryce érzett rá leginkább a karakterére és folytatta azon az úton, amelyen Matt Smith és Tobias Menzies járt előtte. És itt nem külsőségekre kell gondolni, mint ahogy semelyik szereplő esetében sem az a lényeg, hiszen nem hasonmásversenyt nézünk. Fülöp herceg története továbbra is a The Crown egyik kevésbé szem előtt lévő kincse, amely évadról-évadra képes igazi meglepetést okozni.

A szezon másik kiemelkedő alakítása Jonny Lee Miller-hez köthető, akinek miniszterelnöki alakítása nem volt annyira látványos, mint tavaly Gillian Anderson-é, de pont ezzel a visszafogottsággal tudott kitűnni a többi szereplő harsány története között. És ha már ennyire belementem a nevekbe, akkor Leslie Manville Margitját is illik megemlítenem.

Nem volt hibátlan az idei etap, nem tudok úgy csápolni, mint az előző szezon végén, de a hiányosságok ellenére továbbra is minőségi kikapcsolódást jelent a The Crown. A korábbi szezonokhoz képest úgy tűnik, az aktuális és a soron következő évad sokkal szorosabb egységet alkot, így lehet, visszatekintve majd a mostani epizódokkal kapcsolatos vélemények is formálódni fognak. Vagy nem. Mindenesetre remélhetőleg ez még 2023-ban ki fog derülni, amikor megérkezik a sorozat záróévadja.

A tovább mögötti teasert még nem tettük ki az 5. évadhoz, aminek már írtunk a kezdéséről, és ha jól látom az adminfelületen, akkor lesz finálékritika is valamikor.

A tovább mögötti kulisszás videóban a készítők és szereplők mondják el, hogy a monarchia melyik állapotáról szól ez az évad, aminek a kezdéséről itt a kritikánk.

Már írtunk a The Crown 5. évadjának kezdéséről, de két fontos karakter alakításáról a tovább mögötti kulisszás videókban lehet többet megtudni. Eléggé vegyes az Elizabeth Debicki/Dominic West duó megítélése?

She’s a creature of an other age.

Megérkezett a 90-es évekbe a Netflix presztízs sorozata, azaz debütált A korona 5. évadja, aminél érdekes lesz látni, hogy mennyire fog ráugrani globálisan a nép. II. Erzsébet királynő szeptemberi halálát követően ugyanis tömeges újranézés/felfedezés indult meg, ami jó eséllyel az új szezon számait is meg fogja dobni. A való életben történt friss események mellett egyéb okok is szólnak amellett, hogy akár extra nézőket is szerezhet a sorozat. Bár remélem a pazar, többszörösen Emmy-díjas negyedik évadot senki nem hagyta ki.

Egyrészt a feldolgozandó évtized legnagyobb eseményei még mindig élesen élnek az emberek többségének fejében, mint például Diana hercegné és Károly herceg kapcsolata, ami előhozhat extra kíváncsiságot a potenciális nézőkből. Másrészt, újabb színészgárda-váltásra került sor, így lehet, hogy valaki épp emiatt adna (újra) esélyt a sorozatnak. Bár őszintén szólva meglepődnék, ha valaki a színészek miatt kaszálta volna korábban a The Crown-t.

Az évadkezdő epizód, a korábbiakhoz hasonlóan, remekül lefektette az idei szezon alapjait, a főbb konfliktusokat, és az új karaktereket, például Major miniszterelnököt, is erőlködés nélkül vázolta fel és illesztette be a királyi család történetébe. Most úgy tűnik, hogy az évad két fő konfliktus mentén fog haladni. Egyrészt elérkezett az idő, amikor a brit nyilvánosság egyre hangosabban kezdi megkérdőjelezni II. Erzsébet uralkodásának létjogosultságát, amely vélemények közvetve az egész monarchikus berendezkedés kritikái is lesznek.

Nem nehéz belátni, hogy a 40 éve uralkodó Erzsébet és férje, Fülöp herceg egy más korból való, más értékrenddel. Ugyanakkor őket is nehéz elítélni, amikor a ritka alkalmak egyikén valóban a saját vágyaik miatt kérnek szívességet a kormánytól. Mert Erzsébetnek valóban fontos a királyi yacht felújítása, Fülöpnek pedig a felesége kívánságának teljesülése, még akkor is, ha egyébként gazdasági recesszió sújtja az országot. Ők is emberek, és ezt a nyomasztó ellentétet, ami ebből az emberi mivoltukból és királyi státuszukból ered, a sorozat mindig húsbavágóan tudta bemutatni, nincs ez másképp most sem.

Mindeközben hiába vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy a királynő mondjon le fia, Károly javára a trónról, valójában ők egy, a média által kreált idillt látnának szívesen az ország élén. Egy boldog, progesszívabb királyi családot képzelnek el, amely kép valójában Diana hercegnét takarja és nem sok köze van a valósághoz. Károlyék kapcsolata ugyanis a 90-es évek elejére a végletekig megromlott. Ez adja majd az évad másik fő fókuszát, egy széthulló házasság története, aminek jóval nagyobb következményei lesznek egy kétgyermekes család szétbomlásánál.

Akárcsak az előző évadban Tatcher esetében, úgy most is kapunk egy olyan miniszterelnököt, John Major személyében – a szinte felismerhetetlenre elmaszkírozott Jonny Lee Miller alakításában – aki hosszú éveken át, a 90-es évek második feléig fog lavírozni az ország kormányzása és a királyi család által generált problémák kezelése között. Azt mondjuk remélem, hogy az évad hátralévő részeiben nem fognak több olyan szájbarágós monológot a szájába adni, mint amit a 5×01 végén elmondott.

Ez a magyarázó stílus egyébként is jellemző volt a szezonkezdésre. Őszintén szólva kicsit el is bizonytalanodtam, hogy korábban is ennyire sok volt-e a nézők felé kikacsintós utalgatás, vagy csak ebben a részben volt túl tömör, amit kaptunk és azért tűnt fel. Az epizód igyekezett tudatosítani, hogy a közvélemény szerint miért és mennyire eljárt a királynő felett az idő, ám ezt olyan sokféle módon tette meg, hogy a végére már szinte zavaró volt.

The House of Windsor should be binding the nation together. Setting an example of idealized family life. Instead, the senior royals seem dangerously deluded and out of touch. The junior royals, feckless, entitled, and lost.

Ami az új színészeket illeti, alapvetően remek döntések születtek most is. Imelda Staunton, mint a 60-as éveiben járó II. Erzsébet jó érzékkel vette át a stafétát elődjeitől, erről már az epizód kezdő perceiben is megbizonyosodhattunk. Jonathan Pryce is tökéletesen passzol Fülöp karakteréhez, és Leslie Manville is találó választás volt Margit hercegnő megformálásához. Bevallom, az ő esetükben nem is volt kérdés számomra, hogy ne lennének jó találatok, nem úgy mint Diana és Károly kapcsán.

Kétségtelen, hogy Elizabeth Debicki kiváló színésznő, de legutóbb Emma Corrin elég magasra tette a lécet. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Debicki-nek is sikerült elkapnia a karakter lényegét, azt, ahogy a szerető édesanya és a szenvedő feleség és nő küszködik ebben a kapcsolatban. A másik oldalról viszont Dominic West, akinek színészi kvalitásairól szintén nem tudok rosszat mondani, talán az egyetlen olyan színész az öt évad alatt, aki nem tudta rögtön eladni a karaktert számomra. Ebben lehet az is benne van, hogy nagyon ellenszenves viselkedést produkált Károly az évadkezdésben, és talán az is, hogy az epizód végén is még mindig West-et láttam, a színészt, nem pedig a karaktert. Persze simán lehet, hogy egy-két epizód múlva ez az érzés el fog tűnni, majd az évados írásnál visszatérek erre is.

A színészcseréken kívül az ötödik szezonra minden egyéb változatlan maradt. Továbbra is minden pillanatból süt a grandiózusság, gyönyörűek a képek, magával ragadó a rendezés, a zene, még mindig lenyűgöző látni egy ekkora produkciót megvalósulni. Jó volt a kezdés, 8/10-et meg is kapja, de én azért bízom benne, hogy a negyedik évad példáját követve, a szezon végére még erősebb lesz az összkép.

A tovább mögötti kulisszás videó az új és régi szereplőkre koncentrál, ha valaki többet akarna megtudni róluk. Ugye ismét időugrás volt.

A The Crown új szezonja jövő héten fog kilőni, és a tovább mögötti a szinkronos előzetes megmutatja azoknak, akik esetleg eredetiben nézik, hogy miképp lehet magyarul visszaadni ezeket a színészeket. Azoknak pedig, akik magyarul nézik, az újak szinkronhangjai derülhetnek ki.

A korona 5. évad jön, és minden felégett benne? A királyi család krízisben, és a tovább mögötti magyar feliratos hosszú előzetesből kiderül, hogy mi mindent dolgoznak majd fel idén.

A The Crown 5. évadjának főbb poszterei.

A The Crown 5. évad II. Erzsébet korának újabb időszakába lép, és itt vannak az új szereplők egyesével. Vagy nem mindenki?