login |

The Inside – írta: szucsitg

2011. 07. 09. 22:37 - Írta: vendegblogger

29 comments | kategória: kritika,méltatlanul elfeledett

The Inside = 24 + Firefly. Erős kijelentés; egyrészről igaz, másrészről viszont egyáltalán nem. Kezdjük az utóbbival. Nem ennek a két sorozatnak az összegyúrása, ez egyértelmű. Viszont, mind Tim Minearnek, mind Howard Gordonnak komoly köze van hozzá. Akik kevésbé járatosak a producerek, showrunnerek, és screenwriterek világában, azoknak egy rövid áttekintést írok a két úriember munkásságáról. Tim Minear sokak számára kultikus magasságokba emelkedik a Firefly miatt, de sok más sorozatban is közreműködött: Dollhouse, Drive, Wonderfalls, Angel, Strange World, és írt az X-Aktákba és a Lois és Clarkba.

Gordontól csak a legfontosabb munkáját emelem ki, a 24 első két évadjában pár részt írt, aztán a 3. és 4. szezon fősztorija az ő munkásságát jegyzi, mikoris 2004-ben úgy döntött, abbahagyja a 24-gyel való foglalatoskodást, a The Inside miatt és, hogy újra együtt dolgozhasson Minearrel. A gyors kaszát követően (FOX-hagyomány, mint tudjuk) visszatért Bauer ügynökhöz, de már showrunneri és executive produceri tisztségbe, tavasztól pedig az Awake egyik showrunnerje lesz, valamint a Homeland-en fog dolgozni. Elég ennyit az alapokról, inkább térjünk rá arra, hogy miért is tartom olyan eredetinek a sorozatot.

FOX, 13 rész, cancel. Ez eddig a szokásos… Ami már kevésbé, hogy 2005 nyarán (júniusban) került a képernyőkre, a halálraítéltség természetes volt, a kasza körülményei már nem annyira: 7 rész után vették le, a növekvő nézettség ellenére (ratingek: 1×01 : 2.0, 1×03: 2.4, 1×05: 2.4, 1×07: 2.8).

De miről is szól a The Inside? Az alapja egy nyomozós, kvázi procedurális dráma, ami Los Angelesben játszódik az FBI VCU nevű egységénél (Violent Crime Unit, Erőszakos Bűncselekményekkel foglalkozó Egység). Az átívelő szál viszont nyomatékosabb, mint egy átlagos krimiknél megszokott, és főként a főszereplőnőre koncentrál (Rachel Nichols – az Alias S5 eyecandy-je, és ő volt a nem túl kedvelt új Criminal Minds-karakter), Rebecca Locke-ra, egy kezdő FBI-ügynökre, de állandó szereplő még pár ismert arc: Peter Coyote, Adam Baldwin és Jay Harrington is. Tudom, még mindig unalmasan hangzik. De ha azt mondom, hogy hősünk iszonyatosan jól felépített profil készítésére képes, akkor már kezd érdekes lenni.

Persze így ez írásban nem biztos, hogy jól hangzik, de például amikor Micheal Emersonnal beszélget (az adott rész elején kiderül: ő a gyilkos), hogy pontosan miért is gyilkol, ő pedig azzal vág vissza, hogy Rebbecát elemezgeti, akkor pusztán a párbeszéd hangulatától, a két ember szóváltásának milyenségétől, a néző menten libabőrös lesz. Az a jelenet egyszerűen üt. És az is üt, hogy bőven akadnak iszonyat jó vendégszereplők a The Inside-ban – például Zeljko Ivanek, Michelle Forbes, Garret Dillahunt, Michael Kostroff vagy Matt Keeslar. De még ennyiben sem merül ki a sorozat. A nyomozások során a proceduralitásnak nyoma sincs, mindegyik esetet másképpen építik fel, másképp derül ki a tettes, sokszor nem is egy csavar után.

Még egy valamit fontos kiemelni a sorozat eredetisége mellett: országos tévén korábban nem tapasztalt képi világot vonultat fel mind brutalitás, mind a bűnesetek természete tekintetében, és ehhez még hozzájön a sötét, nyomasztó fényképezés is. És mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt csak szuperlatívuszokban tudok a The Inside-ról nyilatkozni. Aki jól viseli az efféle explicit képi tartalmat, annak meghatározó élményben lesz része, hiszen kezdve a gyerekgyilkosságtól a szado-mazo világig, a legbetegebb dolgok elmesélésére kerítenek sort a készítők.

A pilot nem a legerősebb, egy 7/10-es talán, de a sorozat egészet tekintve nem túlzás a 13 részes évadra 9/10-et adni. Aki pedig tart egy korán elkaszált sorozat elkezdésétől és lezáratlanságától, azt csak azzal tudom megnyugtatni, hogy amikor a végére értem, egyszerre volt hiányérzetem, hogy ezt még néztem volna tovább tucatnyi részen át, és emellett azt is éreztem, hogy nem is lehetett volna jobb vége. Miért is mondom ezt? A folytatásban az egész sorozat valószínűleg egy kicsit más irányba indult volna el, ami természetesen érdekelt volna, de belegondolva, mindegyik széria vége után, a szereplők tovább élnek tovább saját kis világukban, és ez itt tökéletesen megvalósult: minimális a cliffhanger és meglepő, de abszolút pozitív a végkicsengése.

A The Inside-ot mindenkinek csak ajánlani tudom, és a tovább mögé pedig beszúrom a főcímet, amit mind a 13-szor végignéztem, pedig 2-nél többször általában nem szokásom. Tovább…