login |

JAws 2015: Legjobb egyéb műsor (reality/talkshow)

2015. 12. 31. 14:43 - Írta: Thomas

31 comments | kategória: reality,szavazás,talkshow

Ez a második olyan év, amikor gyakorlatilag bármely nem szkriptelt sorozatot jelölhettetek ebben a kategóriában, és a korábban megkezdett trend folytatódott: három talkshow, és egy dokumentumsorozat mellett csak egyetlen reality-nek sikerült bekerülnie a döntőbe.

2008: The Amazing Race, 2009: Hell’s Kitchen, 2010: The X Factor UK
2011: The X Factor UK
, 2012: An Idiot Abroad, 2013: The Amazing Race
2014: Last Week Tonight with John Oliver

SurvivorNorton

Ez egyben azt is jelenti, hogy a CBS két, a kezdetek óta minden évben döntős veterán reality-jének egyike, a The Amazing Race első alkalommal maradt ki a legjobb ötösből (a top 10-ben azért még benne van). Meglepetésre viszont a The Voice US egy év szünet után, talán Király Viktor szereplésének hatására, majdnem visszaküzdötte magát az elitbe, mindössze egy szavazattal csúszott le róla.

Szintén egyetlen vokson múlt a The Ellen DeGeneres Show végső szavazásra bocsátása is, ha pedig a top 12 további tagjait nézzük, újabb talkshow-kat találunk: a The Late Show with Stephen Colbert, a Jimmy Kimmel Live!, a Conan és The Late Late Show with James Corden is ott volt a tűz közelében.

OliverFallonJinx

És hogy idén akkor kire is szavazhattok? Itt van mindjárt a címvédő Last Week Tonight with John Oliver, és a tavalyi ezüstérmes The Tonight Show Starring Jimmy Fallon. A harmadik talkshow nem csak újonc a döntősök között, de ráadásul az egyetlen nem amerikai is a mezőnyben, a brit The Graham Norton Show.

A nyolcadik jelölését begyűjtő, a díjat azonban még egyszer sem elnyerő Survivor is az ötös tagja, ami talán most a TAR hiányzása miatti extra szavazatokkal komolyabb erőt fog képviselni, mint a 2014-es szavazáson. Nem utolsósorban pedig a dokumentumsorozatként első ízben döntőbe kerülő (tavaly a Cosmos pont lecsúszott róla) HBO-s mini, a The Jinx is bekerült a legjobbak közé.

A legjobb egyéb műsor (reality/talkshow)

  • The Tonight Show starring Jimmy Fallon (30%, 599 Votes)
  • Last Week Tonight with John Oliver (27%, 542 Votes)
  • The Jinx (23%, 471 Votes)
  • Survivor (11%, 214 Votes)
  • The Graham Norton Show (9%, 191 Votes)

Total Voters: 2,017

Loading ... Loading ...

Emlékeztető: Az elátkozott: Robert Durst halálos élete

2015. 04. 02. 21:03 - Írta: winnie

1 comment | kategória: ajánló,doku

Ma. 22:50. HBO. The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst – 1×01-02 (kritika, spoileres kibeszélő)

Az elmúlt hét legolvasottabb írása volt a blogon a The Jinx-ről szóló poszt, és már itt is a magyar premier. Majd valaki jelezheti, hogy szinkron, vagy hangalámondás vagy feliratos volt.

The Jinx: spoileres kibeszélő

2015. 04. 02. 14:45 - Írta: CyClotroniC

40 comments | kategória: doku,kritika

Múlt hét pénteken írtam egy 9/10-es ajánlót az HBO 6 részes dokumentum-minisorozatáról, a The Jinx-ről, az eddigi legjobb újoncról, amit idén láttam, és bár veszélyes dolog feltekerni mindenkiben az elvárásokat, eddig úgy tűnik, hogy nálatok is működött az élmény. Sőt…

Volt akiknek nagyobb zűrt okozott a bioritmusában, mint az óraátállítás:

“Fantasztikus volt, egy éjjelt nem aludtam át miatta.”
“Ilyen álmatlan éjszakám nagyon régóta nem volt, mint a tegnapi utolsó 3 rész után…”
“Zseniális volt a The Jinx. Sosem éreztem hátborzongatást vagy álmatlanságot sorozat után, de…”

Másoknak egyszerre csúszott le:

“Reggel olvastam az ajánlót, most fejeztem be a 6. részt. Köszönet az írásért, ez tényleg hatalmas élmény volt.”
“Reggel olvastam, már ki is pörgettem a 6 részt (…) ennél hatásosabbat nem tudom mikor láttam utoljára.”
“Nagyszerű sorozat! Egyszerűen muszáj volt darálnom.”

És még említhetném a többieket is a teljesség igénye nélkül:

“Az elmúlt időszak legjobb “drámája” a szememben.”
“Alapból távol állnak tőlem a krimik (eddig csak a TD fogott meg valamennyire), de ez egy nem semmi 6 részt szállított”
“Még nincs vége, de már érdemes volt!”
“Fakk, ez ütött. én is várom a kibeszélőt!”

A lényeg, hogy ritkán kap az ember ekkora élményt mindössze 6 epizódban elmesélve, de nem is győzködök róla tovább senkit, amit spoilermentesen tudtam, már elmondtam róla, illetve itt vannak a fenti visszajelzések is az első darálóktól.

A The Jinx olyan sorozat, amiről egyrészt rengeteget lehet beszélgetni, másrészt pedig sokkal nagyobb élmény a lehető legkisebb tudással nekivágni, így aki nem látta, az ne is klikkeljen a tovább mögé, aki viszont már átrágta magát mind a 6 epizódon, azt bátran várjuk a tovább mögötti spoileres kibeszélőben.

Tovább…

The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst

2015. 03. 27. 22:20 - Írta: CyClotroniC

38 comments | kategória: doku,kritika

I did not tell the whole truth. Nobody tells the whole truth.

1982. január 31-én nyoma vész Kathie Durst-nek, egy New York egyik legnagyobb ingatlanmágnás családjába beházasodott nőnek, 2000 karácsonyán tarkón lövik saját lakásában Susan Bermant, egy egykori Las Vegas-i gengszter lányát, majd rá egy évre egy feldarabolt nyugdíjas férfi maradványaira bukkannak a Galveston-i öbölben.

Három különös, megoldatlan bűneset, amiket furcsamód mégis összeköt egy állandóan tikkelő, rejtélyes tekintetű, rezignált hangú öregúr: Robert Durst.

Az alapfelállás már önmagában is egy combos felütés lenne egy borongós, átívelős krimihez, egy rendkívül különleges karakterrel annak központjában, az HBO produkcióját azonban az teszi az év eddigi legizgalmasabb újoncává, hogy dokumentumsorozatról beszélhetünk, azaz megtörtént esetet dolgoz fel archív felvételek, visszatekintő interjúk és ezekhez hozzáforgatott jelenetek okosan kevert elegyével, 6 epizódban.

A The Jinx legnagyobb erőssége műfajában és annak szokatlan tálalásában rejlik. Egészen különleges stílusban, regényszerűen adagolják a készítők az információkat, epizódonként több kisebb-nagyobb meglepetést is tartogatva azok számára, akik kicsit sem naprakészek az üggyel kapcsolatban, így egyszerre élvezhetjük ki az aprólékos oknyomozás minden egyes percét a szkriptelt sorozatokra jellemző meglepő fordulatokkal.

Az extra csavart pedig annak köszönhetjük, hogy a bűntényekkel kisebb vagy nagyobb mértékben kapcsolatba hozott Robert Durst maga is vállalta a beszélgetést, így a vele készült interjú adja a legkülönlegesebb fűszert a sorozathoz, ami nélkül talán mit sem érne az egész kezdeményezés.

A The Jinx szerkesztése legalább akkora vihart és vitát kavart, mint annak végkonklúziója, megosztva a kritikusokat és újságírókat abban, hogy milyen szerepet is kell ellátnia egy ilyen dokumentumsorozatnak. Merthogy a The Jinx elsősorban szórakoztatni akar és csak másodvonalban tekint önmagára oknyomozó riportként, ahogy a készítői is inkább tartják magukat filmeseknek, mintsem újságíróknak, így nem ritka, hogy a sokkhatás kedvéért csepegtetve adagolják csak az információkat.

Ez egyébként rendkívül jó hír minden sorozatfanatikus számára, mert azokat is simán beránthatja a történet (ebben segíthet az előzetes és a főcím is), akik amúgy idegenkednek a dokumentarista műfajtól, mert a The Jinx képes végig szórakoztató maradni egy olyan enigmatikus karakterrel a történet központjában, akit csakis a legjobban megírt antihősökhöz tudnék hasonlítani.

Persze eleve adott a kérdés, hogy Robert Durst mennyire is antihős valójában, és ha az, a szó melyik fele dominál jobban a jellemében. Szánalmat, sajnálatot vagy együttérzést vált ki belőlünk keserű gyerekkora és családi háttere? A világ legpechesebb fickójához vagy egy ördögi gyilkoshoz tartozik az élettelen, barna gombszemek mögött nyugvó, kiszámíthatatlan tekintet? Megölte-e a feleségét, a legjobb barátját és a szomszédját vagy csupán véletlenek sora tereli rá a gyanú árnyékát?

Ez a sorozat fő kérdése és a mozgatórugója is egyben, és bár sokkal egyszerűbb dolgom lenne konkrét példák és fordulatok kiemelésével ajánlani nektek a szériát, egyet sem szeretnék említeni, mert a The Jinx-élmény része, hogy a három bűnesetet és az őket összekötő Robert Durst-öt a sorozat által diktált tempóban és adagolásban ismerjétek meg.

A szerkesztés és a vágás ugyanis különösen fontos szerepet kap egy dokumentum-sorozat esetében, ebből pedig kiválóan vizsgáztak a készítők, noha pont az információk tálalásának tudatos tervezése és visszatartása kapta a legtöbb kritikát, azt mégis látnunk kell, hogy ezek a döntések csupán a történetmesélés hatásosságát szolgálták, elvégre kvázi minisorozatot nézünk, nem riportműsort.

A The Jinx, bár szeret ugrálni az időben, elmondhatjuk róla, hogy könnyen követhető és nem csak egy feldarabolt 4 órás történettel állunk szemben, hanem a 6 epizód nagyon erős, önálló tematikákkal rendelkezik. Az első három epizód a három bűntényt mutatja be egy-egy részt szentelve nekik, közben folyamatosan árnyalva a Durstről kialakult képet a nézőkben, míg a sorozat második fele egészen másfajta logikát követ majd.

A The Jinx jelenleg az idei év legnagyobb sorozatélménye a számomra, egész simán megnyerte az első negyedévet, és mint ilyen, megérdemli a 9/10-es osztályzatot. Múlt hét szombaton, ebéd után ültem neki az első résznek, kora estére pedig már a teljes évaddal a hátam mögött bogarásztam az internetről az archív cikkeket és híradásokat, annyira magával ragadott a Durst-sztori.

Ezt a fajta elfoglaltságot egyébként csak azoknak ajánlom, akik már ledarálták az egészet, mert ha valaki csak kicsit is felmerészkedik a Google-re a témában, az jócskán csorbíthatja a sorozat által okozott élményt, szóval ne tegyétek. Bár persze ez is kérdéses, hiszen az USA-ban kicsit sem ismeretlenek ezek az ügyek, volt amelyik kifejezetten nagy médiafigyelmet kapott a maga idejében, az amerikai sorozatos szakírók mégis oda meg vissza vannak az HBO idei első nagy dobásától, én meg csak helyeslően tudok bólogatni, hogy okkal.

Bizonyos szempontból a The Jinx az “igazi” True Detective, ami gond nélkül vinné el a férfi főszereplőnek és az írásnak járó Emmy-díjat is, ha fiktív történetről beszélnénk, az pedig csak még többet dob az egészen, hogy ez a több mint 70 éves fickó – aki néhol egészen sötét humorba nyúló közönnyel válaszolgat a kérdésekre, és olykor minden gyanú ellenére képes mosolyt csalni a néző arcára -, nem egy zseniális írás és alakítás eredménye, hanem hús-vér ember.

A néző pedig egészen furcsa helyzetben találja magát, ahogy átfut az agyán a kérdés többször is: ha Walter White vagy Frank Underwood létező, valós személyek lennének, szurkolnánk-e nekik? Pedig még csak azt sem tudjuk, hogy az ördöggel cimborálunk-e vagy csupán csak egy tragikus “jinx”-szel van dolgunk, aki valami egzotikus átokként balszerencsét hoz mindenkire, aki közel merészkedik hozzá.

Ez az ajánló abszolút spoilermentes terület, de akad spoileres kibeszélőnk is, ha valaki a teljes minisorozatról elmélkedne junkietársaival.