A Honest Trailers eredeti koncepciója az volt, hogy “mintha előzetes lenne”-módon nem túlzó, hanem teljesen őszinte reklámot, trailert csinálnak, azaz megmutatják, hogy reklámozták volna az adott filmet vagy sorozatot. De ugye mostanra inkább vicces kritikává alakult át az egész.

Na a nemrég finálézott Gyűrűk ura-sorozat is megkapta a magáét a tovább mögötti videóban. Hogy jogosan-e, azt mindenki eldönti.

(A másik kritikánk itt olvasható.) Minden író álma a totális szabadság, ahogy winnie említette egy kommentben, hiszen nincsenek megkötések, nem kell bizonyos keretek között mozogniuk az íróknak. Ám megnézve A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi első évadját, azt tudom írni, hogy a készítőknek nem sikerült kiaknázni az általuk megteremtett szabadságban rejlő lehetőségeket. Itt nem arra gondolok, hogy eltértek több ponton is Tolkien művétől. Nem, itt azokra a jelenetekre gondolok, amelyek szolgai módon másolták A Gyűrűk Urát. Legyen szó bizonyos képi beállításokról, jelenetekről (Galadriel és Theo bujkálása), vagy konkrét párbeszédekről és monológokról.

Az évad második felében egyre másra érték egymást A Gyűrűk Urából átemelt megszólalások, hol Samut, hol pedig Gandalfot idézték a sorozat egyes szereplői. Nem lenne ezekkel baj, csak közben a hatalmas írói szabadság kimerült ennyiben. Nem szólva arról, hogy ezen jelenetek csupán olcsó másolatai az eredetieknek. Emiatt pedig végtelenül kínos nézni őket, hiszen tudod, hogy az eredeti alkotásban ezek sokkal jobban festettek.

Na, de térjünk rá magára az évadra és annak zárására spoileresen a tovább mögött.

Tovább…

– Együtt megmentjük Középföldét.
– Megmentjük, vagy uraljuk?
– Nem látok különbséget.

Véget ért A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűinek az első évadja. Meglepődtem magamon, mert ezt a sorozatot nem vártam, sőt. Ami azt illeti, inkább a Sárkányok háza volt az, amire kifejezetten kíváncsi voltam. Vagyis látatlanban pont fordítottan álltam hozzá a két szériához, hogy adásba kerülésükkor végül Lord of The Rings-nél kössek ki, míg a másikat parlagon hagytam. Bár nem azért, mert az rossz lenne, egyszer be akarom fejezni, egyszerűen csak halogatom azóta is. Ami beszédes?

Sorozatjunkie szintjén szerintem az az érdekes, hogy a két sorozat kibeszélői hogyan is aránylanak egymáshoz. A sorozatok évados kibeszélőjében a Sárkányok háza vezet, míg a könyves kibeszélőket nézve pedig A hatalom gyűrűi. Ezek szerint többen olvashatták Tolkien könyveit, mint a Tűz és vért? Vagy Martin művehez képest a széria elképesztően hű, ezért nincs mit beszélni róla? Elgondolkodtató.

Egyébként tudjátok mit érdekes még visszanézni? A promóképeket. A nyolc rész után hány karaktert ismertek fel róluk? Illetve hány az, akinél jól sikerült eltalálni? Így utólag, az idegen/óriás esetében az alma például nagyon ötletes. Egyébként már azt is tudjuk, hogy ez az évad nem a vég A hatalom gyűrűi számára, ugyanis tudjuk, milyen távra terveznek, már rég berendelték a második évadot is, sőt, már azt is tudjuk, hogy a forgatás is elkezdődött – Új-Zéland helyett Angliában.

Na de, ideje magáról a cselekményről is írni, úgyhogy a tovább mögött jöjjenek a spoilerek az utolsó részről, és egy kis egész évados áttekintés. Tovább…

Az, amit nem tudunk, lyukat fúr az elmébe. Ne töltsd ki találgatással.
/Galadriel/

Eljött az utolsó előtti epizód az évadból. Ebben a részben már nem négy szálon futott a cselekmény, ahogy általában szokott, hanem ezúttal a délföldi és númenori események már összeértek. Illetve, ez már az előző részben is így volt, de csak a végén. Persze az is igaz, hogy Adar ezúttal nem kapott szerepet az utolsó percet leszámítva, de erre majd később térek ki.

Szerintem továbbra is mozgalmas a történet, ugyanakkor az is igaz, hogyha a néző ismeri a könyveket vagy a filmeket (tényleg, van itt olyan, aki egyiket sem és ez a sorozat a belépője a Gyűrűk Ura világába?), akkor néhány karakterért nem igazán tud aggódni, míg bizonyos konfliktusok meg abból a szempontból súlytalanok, hogy tudjuk, mi lesz a vége.

Bár, ez igaz a Sárkányok házára is, de az azt nézők között sem hiszem, hogy ez problémát okozna. Inkább csak másfajta megközelítést igényelnek a történések. Menjünk tovább a részre, spoileresen a tovább mögött. Tovább…

(A könyves kibeszélőnk itt van.)

Ne gyűlöld a munkát, mely alázatra tanít. A szerénység megmentheti azt, amit a büszkeség romlásba vitt.
/Galadriel/

Vajon akik eddig a lassúságra panaszkodtak, most is így gondolják? Ne értsetek félre, nem akarom megmondani senkinek, mit gondoljon, csak kíváncsi lettem. Hiszen alapvetően ez a rész bár mozgalmasnak tűnt, ha össze akarnám foglalni, elég lenne annyit írnom, hogy volt benne egy nagy csata és a végén kitör egy vulkán. Így már nem is hangzik olyan nagy számnak, igaz?

Ugyanakkor, ha jobban belemegyek a részletekbe, a nagy csata roppant mozgalmas volt, sok karakterrel foglalkoztak benne, míg a legvégén láthattuk, hogyan is lett a Végzet-hegyéből, az, ami, és ezáltal hogyan jön létre maga Mordor. Nézőpont kérdése. Menjünk tovább a spoilerekre. Tovább…

(A könyves kibeszélőnk itt van.)

Nem tudta megérteni, miért apádnak kell elmennie? Tudod mit mondott apád? Azt, hogy csak ő tudja megtenni.
/Celebrimbor/

Mostanra már kezdenek mozgásba lendülni a dolgok, ami tippre sokaknak tetszhet. Ami engem illet, az első részek is kiválóan szórakoztattak, nem éreztem azt, hogy toporgunk, ám hallani azt a kritikát a sorozat kapcsán, hogy lassú. Amiben kicsit ironikus belegondolni, hisz az itteni hozzászólások között is nem egy van, ami azt panaszolta, hogy a több ezer évnyi cselekményt nem kellett volna összesűríteni. De akkor még lassabb lenne, nem?

Mindenesetre az biztató, hogy a hét legjobb epizódja rovatban rendre az élmezőnyben végez, tehát a többség vélhetőleg elégedett a látottakkal.

Ezúttal a gyaplábúak is szerepeltek, bár nem sokat. Továbbra is a végtelen vándorlást láthatjuk, miközben a vándor/idegen is segíti Noriékat az utukban. Hozzáteszem, itt rengeteg tájképet láthattunk, kiválóak egytől egyig. Plusz egy térképen is láthattuk a zarándoklatukat. Ezen a szálon egyelőre még nem igazán történik sok érdemi dolog, hisz fogalmunk sincs, ki lehet az ismeretlen alak, épp úgy, ahogyan Norinak sem. Viszont a becsapódása helyszínén felbukkant pár érdekes szemöldökű személyt, akik őt keresték, azonban a szériából egyelőre nem világos, hogy ők kicsodák.

A tovább mögött folytatom a lehetőség szerint spoilermentesen.

Tovább…

Lement három rész a világ legdrágább sorozatából a A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi-ből (itt a “normál” kibeszélő). Ami után azt tudom írni, hogy talán jobban jártunk volna egy Hobbit vagy pletyka szinten felmerült Aragorn előzménysorozattal? Azokhoz legalább megkapták volna a készítők a teljes jogokat.

Ugyanis most már tudjuk, hogy az Amazon nem szerezte meg a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről, valamint A szilmarilok jogait. Csak azt használhatják az Elsőkorról, illetve a Másodkorról, ami A Gyűrűk Ura és A hobbit könyvekben le van írva róluk. Ami valljuk be nem sok, pár mondat, vers és egy kis függelék, ennyi, se több, se kevesebb. Ebből kellene a készítőknek 5 évados történetet varázsolniuk – nem irigylem érte őket.

A tovább mögött folytatom könyves spoilerekkel. Tovább…

(Kommentben könyves spoilert ne írjatok! A könyves kibeszélő itt található. – winnie)

Avagy A hegyomlás is egy kővel kezdődik.

Érdekes. Úgy látszik, én is választottam, hogy melyik tetszik jobban, a Sárkányok háza vagy A hatalom gyűrűi, ugyanis utóbbit a premier másnapján már meg is nézem, míg előbbivel még mindig nem jutottam tovább az első résznél. Ez persze nem a minőségnek szól, inkább az ízlésemet tükrözi. Ez pedig azért érdekes, mert arra számítottam, fordítva lesz. De láthatjátok, hogy melyikből lesz külön epizódkritika, és melyikből nem. Na de, elkalandoztam, rátérek magára a harmadik részre.

Ez a rész elsősorban Galadrielről szólt. Rajta keresztül kicsit jobban megismerhettük Halbrandot, illetve tovább tágulhatott a világ. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Avagy a tovább mögötti videó a Hatalom gyűrűinek főcíme, szerintetek mennyire üt? Ezt is vajon praktikus effektekkel csinálták meg?

Sokunknak a Battlestar Galactica-beli vagy a The Walking Dead-es munkássága miatt ismerős a név, de sok ismert sorozatzenén dolgozott, és most a The Lord of The Rings: The Rings of Power muzsikáját szerezte. A konkrét karmesterkedésről is van a tovább mögött videó a Comic Con-ról, de mellette ott a teljes soundtrack is.

Elég epic lett?

(Kommentben könyves spoilert ne írjatok! A könyves kibeszélő itt található. – winnie)

– A hajónak van egy titka. A kővel ellentétben nem lefelé, felfelé tekint. Egyenesen az őt vezérlő fényre. A fény pedig olyasmit kínál, amit a sötétség soha!
– De néha előfordul, hogy a fényt ugyanolyan szikrázóan tükrözi vissza a víz, ahogyan az égen látszik. (…) Honnan tudjam melyik fényt kövessem?
– Megesik, hogy nem tudhatjuk, amíg meg nem érintjük a sötétséget.

Kezdetét vette egy újabb utazás Középföldén, amit a Prime Videón nézhetünk meg, mind magyar felirattal, mind szinkronnal – utóbbira a végén még kitérek.

Az Amazon bár nagyon sok pénzért megszerezte a Gyűrűk ura-jogokat A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi elkészítéséhez, azonban nem használhatott fel hozzá minden írásos forrásanyagok, például A szilmarilokat sem. Így mondhatjuk, hogy a sorozat elsősorban A Gyűrűk Ura függelékeire épül, illetve abból merített ihletet a készítő páros, JD Payne és Patrick McKay.

Nem kertelek, egyből leírom, hogy nálam az első két rész rögtön a 8/10-es szintre lőtte a sorozatot.

A hatalom gyűrűi abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy kis híján egy időben indult a „modernkori változatával”, A tűz és jég dala legújabb adaptációjával, a Sárkányok házával. Emiatt óhatatlanul sem kerülheti el azt, hogy a nézők ne hasonlítsák hozzá. De érdemes-e így tennünk?

Nem egy olyan cikket találni interneten, ami szerint a Trónok harca A Gyűrűk Ura felnőtt változata. De igaz ez? Nos, nem az. Ugyan két fantasyről van szó, de a két történet teljesen más megközelítéssel meséli el a saját cselekményét. Tolkien műve mindig is kevésbé volt szövevényes. Konfliktusa egyetlen örök és megingathatatlan igazságra épült, a jó, gonosz elleni harcára. A rend küzdelmére a káosz ellen.

Ez persze manapság már könnyen közhelyesnek vélhető, hiszen a mai történetekben már ritka, hogy valaki egyszerűen gonosz, próbálják őket is komplexebbnek megalkotni, keresni a gonoszságuk okait, így mondjuk félreértettnek, vagy legalábbis emberibbnek igyekeznek ábrázolni, akiben két rémtett között azért ott lapul valami “jó”, vagy legalábbis normális. Tolkien története ezzel szemben nem keveri ezeket a tulajdonságokat, nála sok minden két pólusú. A gonosz gonosz, mert mindenáron hatalomra vágyik, míg a jók az igazság bajnokai, akik számára a rend, a szabadság a cél.

Ezt az eszmét pedig az első két rész alapján, számomra is meglepő módon, A hatalom gyűrűi a magáévá tette. Hiszen már rögtön az első perces narrációban (ahol ugyanúgy Galadriel beszél, aki A gyűrű szövetségében is) világossá válik, hogy ez a történet arról fog szólni, az a végcélja, hogy előkerítsék és legyőzzék a gonoszt, aki a filmekhez hasonlóan itt is Szauron. Az epizód további szakaszai is részben erről szólnak, és szerintem ez végtelenül jól áll neki.

Emiatt talán egysíkúnak tűnhet Galadriel karaktere, viszont érthetőnek is, hiszen olyasmiért küzd, ami helyes, ezt pedig nem feltétlenül célszerű szövevényes ármánykodásokkal kiszínezni. Morfydd Clark egyébként kifejezetten jó választásnak tűnik a szerepre, sőt, engem a kinézete Cirire emlékeztetett a Vajákból.

Ami még a sorozat erényei közé tartozik, az a grandiózussága. Egyszerűen hihetetlenül hatalmasnak érződik a világa, amit minden szinten átsző a cselekmény konfliktusa. Az utolsó eldugott kis dombságon is történik valami, ami azt sugallja, hogy ez még fontos lehet a későbbiekben. Nem egy elszigetelt tünde konfliktusnak érződik a sztori, hanem egy mindenen átívelő eposzi kalandnak.

A Gyűrűk Ura pedig erről szólt, számomra ezt mutatta be, nem pedig egy nagy sétálást. Minden falunak volt történelme, minden karakternek volt háttere, minden rangnak volt legendája. Ezt pedig a sorozat is úton-útfélen érzékelteti. A helyszínekkel, a zenével (ami pont annyira ünnepélyes, hogy ezt kihangsúlyozza), a háttértörténettel.

A színészek összességében rendben vannak, még a netes hörgést kiváltó külalakbeli változtatások és új karakterek sem voltak vészes, pedig tartottam tőlük. Persze az is igaz, hogy most még nem minden figura bukkant fel az előzetesekből, úgyhogy még nem kaphattunk teljes képet a felhozatalból. Viszont például a fekete tünde karakter szála (ő gondolom eleve a sorozat szülötte) kifejezetten érdekes a kaland szempontjából, mivel a másik kiemeltebb elem, a rejtett szerelmi kapcsolat már a Hobbit-trilógiában sem sült el túl jól..

A látványt elképesztő. Khazad-dûm földalatti királysága szédületes, a díszletek és jelmezek, mind a praktikusságot az egyszerű gyaplábúaknál, mind a nemestündék előkelőségét kiválóan sikerült érzékeltetni. Egyedül a király, Gil-galad öltözéke volt számomra kissé suta. A törpök sisakja, amin még a szakálluknak is jut „védelem” meg klassz kis érdekesség.

Süt az egészről, hogy erre bizony tényleg áldoztak – előbb fantáziát, majd pedig kőkemény dollárokat. Az animációk is abszolút rendben vannak, még amelyiknél jól is látszott, hogy CGI, az is kifejezetten szép lett. A kameramunka is a grandiózusságot érzékeltette, tényleg, mindennel azt próbálták kihangsúlyozni, hogy ez egy eposzi kaland.

Hozzáteszem, utánaolvastam azért néhány részletnek, és azoknak, akik nem tesznek így, és hozzám hasonlóan csak a filmeket ismerik, részesülnek majd nem egy meglepetésben. Sok mindennek megismerhetjük majd az eredetét, de persze az, hogy ezek mennyire lesznek pontosan ábrázolva, már más kérdés.

Így, hogy a regényeket nem ismerem, nagyon szórakoztató eddig, és nyújtja azt a fennkölt egyediséget, amit egy Gyűrűk ura-történettől várok. Nem örülnék neki, ha karakterszinten átvenné a Trónok harca-féle szövevényességet azzal, hogy a gonosz figurákat esendő személyeknek, ezáltal valamilyen szinten szimpatikusnak igyekezne ábrázolni, míg a jókat gyarlóknak, akik csak az alkalomra várnak ahhoz, hogy bárkin áttaposhassanak. Ez elütne attól, ami az alaptörténet üzenete is volt.

Végezetül kitérek a szinkronra is, hiszen az kapásból van a szériához. A nyelvezet, a szóhasználat, és a regényben alkalmazott fordítások (amiket a filmek is átvettek) továbbra is megmaradtak. Néha már úgy éreztem, hogy kissé modoroskodóra is sikerült a magyar változat, viszont ha ezt elengedem, akkor ez egy nagyon szép, igényes munka lett. A szinkronszínészek is ügyesek, senkinél sem volt olyan érzésem, hogy végtelenül elüt mind a hangja, mind a játéka a karaktertől. Ráadásul többen is vannak, akiket eddig alig lehetett hallani, ennek nagyon örülök. Legyenek minél többen! Érdekesség, hogy Kálid Artúr itt is szerepel, akárcsak a Sárkányok házában.

Egyetlen dolog van, ami viszont kifejezetten bosszantott, az pedig a hangkeverés. A párbeszédek hangereje egész korrekt, de a zenék, effektek, környezeti hangok csak úgy kirobbannak a hangszóróból, ez pedig kifejezetten idegesítő, mert így már folyton készülnöm kell arra, hogy mikor kell állítanom a hangerőt. Az eredeti hangsávról nem tudok nyilatkozni.

Illetve még annyit hadd jegyezzek meg, hogy Prime Video alkalmazásban, ha PC-n nézzük, akkor a részek közben az „érdekességek” fülnél több kiegészítő infót is olvashatunk, az éppen felbukkanó karakterről, országról, népről. Ahogy Az idő kerekéhez, itt is hatalmas melléklet/függelék készült térképekkel és egyéb hasznos anyagokkal, amik ugyan nem elengedhetetlenek a sorozathoz, de sokat adhatnak hozzá. Szimpatikus, hogy ennyi energiát öltek bele.

Összegezve ez a sorozat egyelőre ígéretesnek tűnik, sőt, nekem még tetszik is, meglátjuk, hogy ezt sikerül-e még jobbá tenni vagy csak szinten tartani, esetleg azt, hogy az első részekre ment el a puskapor és innentől csak zuhanás lesz.

Az igazi alkotás megköveteli az áldozatot.

Celebrimbor

A nagyszabású fantasy-k rajongói az ujjaikat nyalogatják, hiszen nem csak tavaly kaptak egy csemegét a The Wheel of Time révén, hanem idén is, ráadásul kettőt is, melyek közül az egyik Westeros világában játszódik, a másik Középföldén (és akár idesorolhatunk olyan sorozatokat is, mint a Carnival Row), szóval lehet, hogy ezentúl minden évben lesz valami a képernyőn, mert azt mondanom sem kell, hogy ezeknek a szériáknak az évadciklusa nem egy év lesz, még akkor sem lesz egyszerű tartani a lépést, ha bőven a premierek előtt kerül sor a berendelésekre, vagyis a fogadtatás ismerete nélkül.

Ma hajnal 3-kor A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi debütált a Prime Video-n két résszel (a folytatás majd 6-kor fog jönni), magyar szinkronnal és felirattal, gondolom, jó páran már látták is, remélem, hogy nekünk is lesz majd írásunk róla, és meglátjuk (vagy most is megláthatjuk), hogy igaza van-e annak a kommentnek, mely azt mondja, hogy tényleg kifejezetten jó volt a kezdés, de lehet, hogy azért van annyi túlságosan is pozitív kritika, mert a kritikusok meglepődtek, legalábbis nem erre számítottak.

Ez a sok szöveg persze azért van itt, hogy ki tudjam tenni az utolsó napokban érkezett plakátokat.